Pesti Hírlap, 1879. április (1. évfolyam, 90-118. szám)
1879-04-01 / 90. szám
4 PESTI HÍRLAP, 1879. április 1. A Budweisban állomásozó 28. sz. Benedek ezred katonasága kenyerének egy részét a szegedieknek ajándékozta. Benst gróf párisi matinééi iránt igen nagy az érdeklődés; Hirsch báró maga öt jegyért 5000 frankot fizetett. A jegyek már majd mind el vannak adva. — A II. párisi gyűjtés 36,689 frankot eredményezett ; ehhez a „M. Ms. de Rotschild fréres“ 20,000 frankkal járult. Hamburg városa 10 000 Rm.-ot szavazott meg szerencsétlen honfitársaink részére. A belügyminisztériumnál eddig 660,613 frtyült össze. A „M. Mérnök és Építész Egyletének egy bizottsága fog a napokban Szolnokra s onnan se egész Titelig menni, hogy megszemlélje a védműveket; 40-50 képviselő is fog csatlakozni hozzá. A szegedi munkálatok tárgyában, mint halljuk, most foly az egyezkedés a közlekedési minisztérium és a vállalkozók közt. A szerződések megkötése közel kilátásban áll. * Pétervári konzulátusunknál 3000 rubel gyűlt össze; a pétervári osztrák-magyar gyarmat ahelyett, hogy feliratot küldenének Bécsbe az ezüst menyegzőkor, külön gyűjtést rendeznek a szegediek részére, ami máris 500 rubelt jövedelmezett. * * * A közlekedési minisztériumhoz a következő táviratok érkeztek a vízállásról: Karcag, márc. 31. 8 óra 25 perc. Taskonyi gátszakadás 100 méter hosszú járművet, dacára 8 napig tartó viharok, hullámcsapások, eső és kedvezőtlen munkatérnek, márc. 30-án 10 nap alatt sikerrel befejeztük, Földet hozzá ezen célból nyert gőzössel hat- ezer méterről, faanyagot és szalmát 12,000 méter távolról kompok és csolnakokban szállítottunk. Kiömlött árvizek eddg már 1,65 métert apadtak. Járműben hagyott 24 méter nyíláson másodpercenkint még most is tíz köbméter víztömeget folyatunk vissza az apadó Tiszába. Ezen kifolyás megszűntével a jármű nyílása készletben tartott erő és anyaggal rögtön véglegesen el fog záratni. Szükséges intézkedések megtétele és a művek társulati kezekbe átadása után jelenlétem feleslegessé válván, pár nap múlva innen elutazom. Mojicsevics, főmérnök. Titel, márc. 31. d. e. 10 óra. A mai helyzet biztosítja teljes reményében, hogy a titeli töltés fenntartási egyletnek összes töl- tések megmaradnak. Nikolics Svetizláv: FŐVÁROSI ÜGYEK. — A régszeszügyi nagybizottság mai ülésén mindenekelőtt Légrády Károly bejelenti, hogy a légszeszügyi kisbizottságból kilépett, mivel nem adhatja beleegyezését azon nagy engedményekhez, melyeket, a kisbizottság tett. Weisz tekintettel a kényszerhelyzetre, elfogadja a bizottsági javaslatot. Kochmeister és Meitdl elfogadják a 3,68 frtos egységárat. Scheich a gázgyár 3,83 frtos ajánlata mellett van . Máttyás csatlakozik hozzá. Királyi a közgyűlésre akarja bízni a határozást. Basbach szemrehányásokat tesz a bizottágnak, ami nagy izgatottságot keltett; szavazásra kerülvén a sor, a nagybizottság csatlakozik a kisbizottsághoz s ragaszkodni kíván a 368 frtos egységárhoz. A fővárosi egylet a régi városház tanácstermében ápril 1-én d. u. 5 órakor ülést tart. Napirenden vannak a lóvásárjog bérbeadása, a kisajátítási esküdtszék újjáalakítása, az adófelszólamlási hivatal tönökének kinevezése, a tiszavidéki árvíz károsultak részére begyült adományok fogyasztási adójának elengedése, az árvíz elleni óvintézkedések, katonai beszállásolási tvjavaslat. TUDOMÁNY és IRODALOM. * (A m. tud. Akadémia) mai ülésén tett jelentést Beöthy Zsolt a Karácsonyi tragédia-pályázat ez idei eredményéről, illetőleg eredménytelenségéről. A 18 beérkezett pályamű közül csak hármat érdemesít a jelentés méltányló fölemlitésre. Cimeik : Zrínyi Péter“, mely tehetséges írónak teljesen elhibázott munkája; „Boriszló“ és „Catilina“, mely utóbbiban azonban semmi mélyebb tragikai felfogás nincsen, a hősnek csak fondorlatait ismerjük, de végcéljáról nem tudunk semmit. A 15 megemlítetlenül hagyott darab a legmindennapibb tehetségtelenség és megszokott irodalmi tolakodás sajnálatra méltó és egyszersmind bosszantó terméke. A bíráló bizottság azt javasolja, hogy a 200 arany pályadíj a jövő évi pályázathoz csatoltassék. — A titkár czegei gróf Vass Sámuel, levelező tag halálát és a „magyar földhitelintézet“ 10,000 frtnyi nemes adományát jelenti be. Végül a történelmi bizottság pártolókig terjeszti elő Szádeczky Lajos, tanárjelölt ösztöndíj-kérvényét a bécsi paleográfiai intézet látogatása s a szláv történelmi kutforrások tanulmányozása végett. Az összes ülés a kérvényt ajánlja a minisztériumnak. * (A magyar tudományos akadémia) statisztika és nemzetgazdasági állandó bizottsága április 2-án, szerdán délután 5 órakor a Kisfaludy-társaság termében nyilvános ülést tart. Tárgya : A Magyarország és Horvát-Szlavonországok közt levő pénzügyiviszonyról, bevezetve Sinkócs Béla bizottsági tag ált. — Ugyancsak az akadémia közelebb ülést tart, királyi pár ezüstlakodalma alkalmával rendezendő ünnepélyben leendő résztvevős, esetleg hódoló felirat szerkesztése tárgyában. * (R o g e a r d), a hírneves francia író április 7-én tartja első előadását Kolozsvárit. Tárgya lesz: a 18-ik század szalonjai s a 19-ik század írónői. * (Előadások a pestisről). Dr. Korányi Frigyes egyetemi tanár a húsvéti szünidő alatt népszerű előadásokat fog tartani a pestisről. SZÍNHÁZ és MŰVÉSZET. ‘(Liszt Ferenc) a ma esti vonattal utazik Bécsbe, hol a fejedelmi pár ezüstmenyegzőjén előadandó „esztergomi miséjét“ személyesen fogja igazgatni s esetleg zongorázni fog egy hangversenyben a szegedi árvízkárosultak javára. Liszt Bécsből április végén néhány napra még visszajön Budapestre s innen május elején Weimarba megy, hol rendesen két tavaszi hónapot tölt már évtizedek óta. Weimarból Rómába utazik, hol rendesen a nyári hónapokat szokta tölteni a Hohenlohe villában, Tivoli környékén. Liszt vasárnap délelőtt megjelent Siposs Antal zenereggélyén azEurópa“ termében. A teremben levő díszes közönség zajosan megéljenezte a maestrót, ki ezúttal búcsút vett a budapesti közönségtől. A zene reggélyen Siposs tanítványai zongoráztak csupa Liszt-darabokat. L. Kuluncsis Anna asszony két dalt énekelt: „Oh ! quand je dors“ és a „Halász legény“-t. A közreműködők valamennyien tapsokban részesültek. Egy kőnyomatú lap értesülése szerint Liszt Ferenc az esztergomi mise előadatása előtt még egyszer fog nyilvánosan föllépni Bécsben. Gr. Andrássy Gyula külügyminiszter nagy ünnepélyt fog rendezni, melyre a maetsto már megígérte közreműködését. * (A ferenci négyes-társulat) második hangversenyére ma estve szép számú közönség gyülekezett a zenekedvelők egyletének termébe. Ott volt Liszt Ferenc, Zichy Géza gróf, Apponyi Albert gr., Wahrmann Mór és számos műpártoló. A Jean Becker derék társulata ezúttal is gondosan megválaszta a műsorozatát. Mozart enyelgő, játszi B-dúr négyese az ő finom árnyalatú előadásukban sokáig kedves emlékezetében lesz majd a hallgatók-nak. A Bethoven hason hangnemben írt négyese (op. 130.) érdekes ellenképe volt az előbbinek mély érzelmű dallamaival rhythmikus változataival ihlet, emelkedettség jellemzi e művet, míg a Mozart szerzeményében minden tétel mosolyg, kacag a hangok naiv és csintalan játékot űznek egymással. A művészek nagy precizióval, náluk megszokott pontos öszszjátékkal és finom színezéssel tolmácsolták a két nagy zeneköltő gondolatait. Hallottunk egy eredeti szerzeményt is szép tehetségű honfitársunktól, Beliczay Gyulától, kinek G-moll négyese általános feltűnést keltett és zajos tapsokban részesült. Második tételét (a kedves dallamú allegrot) Liszt különös kivonatára ismételték. A fiatal szerzőt a közönség minden tétel után az emelvényre hívta, s ez Becker karján jelent meg. *(Az Írók és művészek körének) tegnapi közgyűléséről szóló cikkünkben tévesen említettük, hogy a régi választmány újból megválasztatott, minthogy a régiek mellé több uj tag tgot is választottak. Íme az új választmányi tagok teljes névsora: írók: Balázs Sándor, Dárday Sándor, Frecskay János, György Aladár, Jókai Mór, Komójcsy József, gr. Zichy Géza, Erődy Béla, Ballagi Ala- Idár és Margitay Dezső. Póttagok: Milassin Vilmos és Visy Imre. Művészek: Liszt Fe-renc, Odry Lehel, Halmy Ferenc, Vastagh György, Szigethy Imre, Kápolnay János, Nagy Imre, Káldy Gyula, Maszák Hugó és id. Ábrányi Kornél. Pót- tagok: Jankó János és Benedek József: Színházi csevegés. Tegnapelőtti csevegésem sajnálatraméltó fél- reértésre adott okot, a menyiben sokan a bsszegést piszszegesnek olvasták és komolyan aztrítenek, hogy a budappesti közönség oly tapintatlan és — főleg — roszizlésű lehessen, egy oly művésznő- nek mint Soldosné zajos,, rokonszenves tapsoknál ke-tesebbet nyújtani ! . . . Általában Kamargó a félreér- t tések operetteje kezd lenni. A vasárnapi előadásra színültig megtelt a népszínház, a nagyobb rész termé-szetesen Soldosné iránti hódolatból és az újdonság iránti érdeklődésből sietett jegyet váltani, de voltak számosan, kiket a kíváncsiság démona űzött be s megnézni: „vájjon nem imétlődik-e a kisszegés !“. . . A közönség ez utóbbi része csalódott, mert a ■ premiere külföldi vendégei már saját fészkükben készítik elő a budapesti nagy siker által csábitatva, Kamargo előadatását, amihez sok szerencsét és min-denekelőtt egy második Soldosnét kívánok, csakhogy : — olyan nincs. A kiváncsiak ez.én csalódásáért azon-ban dúsan kárpótoltattak a fényes kiállítás, a bébi- ízelgő zene és a napról-napra egybevágóbb elő- adás által. Soldosné öltözékei valóságos pártokra hozták a közönséget. Egyik rész a sárga, a másik az ibolya- i szin, a harmadik az utcai, a negyedik a fekete atlaszruháért rajong, soknak a fehér paróka, még többnek a fekete haj tetszik ... de valamennyien megegyeznek abban, hogy a Katuskasapka pompásan illik Soldosné arcához. Történt, hogy az élénk játék közben e sapka lecsúszott fejéről — egészen véletlenül. Soldosné felveszi, újból felteszi és tovább játszik . . . Épen úgy, mint mikor kis kezét hevesen dobogó szívére teszi, vagy göndör baját homlokáról félresimítja, vagy mikor olyan észzavaró mosoly száll ajkára, — akaratlanul, öntudatlanul — úgyhogy már a jövő pillanatban bámulatba ejtenéd, mert mire sem emlékeznék. És mégis ez egyszerű esetleg oly nagy szenzációt keltett, hogy előadás után több csoportban hallottam e nyilatkozatot: — Jaj de nagyszerű volt, mikor a sapkáját leejtette és olyan kackiásan újra féltéve . . . már az igaz, hogy mindig gondol ki valami újat. A legmulatságosabb félreértésnek mindamellett Tihanyi volt a mestere. Tihanyi ugyanis igen passzionált és ambiciózus színész és roppantul bántotta, hogy az ő szerepe oly semmitmondó, s hogy ő az ő „kedves közönségét“ — amint mondani szokta — nem képes többször megnevettetni. Szerette volna Pártényi rövid szerepét eljátszani, mert inspirálva érezte magát e szerep kellő kidomborítására, de nem akart pályatársa iránt fondorkodni, látva azt, hogy e szerep ennek is egészen természetébe vág. Hogy azonban a közönség előtt ki nem elégíthető jó kedvét kionthassa, azon hírt terjesztő el, hogy Lecoeq megérkezett, a főpróbát végignézte és az első előadásnál is jelen fog lenni. Nagy volt az izgatottság a szereplők között és különösen a híres rabló quintett állott ki rémítő lámpalázt. — Különös ez a Lecoeq — mondá a filozófus — hogy úgy kedve telik neki Párisból ide jönni. Legalább „Niniss“-ben nézne meg, amikor alakíthatok, vagy a „Szegedi kupec“-ben, amikor csecse vagyok. — Az igaz — szól Cérnaszál — „Niniss“-ben olyan felsis szobaleányt láthatott volna, amilyen a Varietésben nem terem. — Hm, hm — dünnyög Nyakigláb — a „Háromcsőrű kacsa“ is megtenné, csakhogy Zikker magával vitt volna Párisba Trontonpiffnek. — Jó, jó — vétózott Józsi bácsi, kinek zsiványnevét soha nem is tudtam — ha már itt van, hát az Isten nyugtassa . . . vagy mit is mondok, az Isten hozta ... de fiuk, jól csinálom-e a dolgot ? — Nagyon jól, Józsi bácsi — viszonzá Tihanyi — csak tudja, az az izé, . . . az az izé . . . az a Stellung, amint az asztalra könyököl ... az nem tetszik neki. — Igazán ? . . . Lakok maga mondta ? Erre aztán Erkel vezénypálcája felétekint és az őt megfélemlített torok olyan gixerben egyesült, hogy Ramponno apó balzsamos korhelylevesének szemei csak úgy szikráztak — bámulatukban. Egy látcsöves ur. TÁVIRATOK. Bécs, márc. 31. Az osztrák képviselőház megkezdette a büdzsét általános tárgyalását. Bécs, márc. 31. A „P. C.“ jelenti Konstantinápolyból, 30-ról. A nagykövetetek mindent elkövetnek, hogy a portát megnyerjék a vegyes okkupáció eszméjének, főképen azzal argumentálnak, hogy ez a legbiztosabb módja annak, hogy Kelet Rumelia megtartassák a porta számára. A porta még ingadozik. A nemzetközi bizottság befejezte működését Filipopolben, s Konstantinápolyba megy, hogy revideáltassa az elkészített szervezetet. Kondoriotisz görög követet Athénba hívták. Bécs, márc. 31. A „W. A.“ írja, hogy Franciaország még mindig vonakodik tényleges részt venni Kelet-Rumelia megszállásában. Szerajevo, márc. 31. (A „P. N“ eredeti távirata.) Würtemberg bg. Albori ezredessel, a táborkar főnökével Gorazdába utazott az összes határszéli kerületek megszemlélése végett. Paris, márc. 31. (A „P. H.“ eredeti távirata.) Miután a kamrák Párisba való visszahelyezésének kérdése politikai jellemet öltött, számos baloldali szenátor igyekszik egyetértést létrehozni. A holnapi vita eredménye még mindig kétes. A „Journal des Débats“ azt hiszi, hogy a visszahelyezés számos ellenzője már megtért s igy a javaslat megszavazása valószínű. A legtöbb hírlap megtámadja Kelet- Rumélia vegyes megszállását, mint a berlini szerződés megsértését.