Pesti Hírlap, 1879. május (1. évfolyam, 119-149. szám)
1879-05-12 / 130. szám
t dicsérik, mert a Tisza kormány oly népszerű, hogy még a hivatalnok is veséjében szidja s átkozza, mikor hátát görbíti előtte. Hes mikor Tisza kormányra került, akkor másként volt! Akkor a kormány kedves lapjai híztak s pompáztak s nagyon lóhátról beszéltek lefele a volt deákpárti hírlapírókkal. Most pedig évnegyedről évnegyedre cseppennek mint az elfogyatkozó holdvilág s letűnnének az égről£egymásután, ha nem volnának odavarva kötéllel. Egy kedvenc lapnak nem szabad meghalni, ha nem is tud megélni, a patika tartja benne a lelket. Látszik is valamennyin, hogy orvossággal élnek, de már lakást béreltek a temetőben. Mikor a miatyánkot mondják, így mondják: Tisza Kálmán, ki vagy a miniszterelnöki palotában, dicsértessék meg a te neved; maradjon meg a te országlásod; légyen meg a te akaratod, mint a képviselőházban azonképen itt a szerkesztőségben is; a mi mindennapi kenyerünk ad meg minekünk holnap; és bocsásd meg a mi bűneinket, mint ahogy mi meg nem bocsájtunk a te ellenségeidnek; ha kísértetbe viszesz bennünket mi sem bánjuk, de szabadíts meg bennünket a gonosz hitelezőktől; mert tied Magyarország, a hatalom és a pénz s maradjon mindöröké a tied, Amen. És Tisza Kálmán megszokta hallgatni az övéi könyörgését, hanem a nemzet a bálványimádók prédikációit rég nem hallgatja s ott hagyta a kormánylapokat a faképnél. József főherceg és az iparvédmozgalom. Mint teljesen megbízható forrásból értesülünk, József főherceg nagy rokonszenvvel fogadta a székesfehérvári kiállítás alkalmából megindítandó iparvédmozgalom eszméjét. Midőn a kiállítási elnök a főherceget e terv több vonásaival megismerteté, ez a legnagyobb örömmel nyilatkozott mellette, azon óhaját fejezte ki, vajha együttes működés és kitartó munkásság által sikerülne végre a magyar iparnak biztos védelmet teremteni, sőt az eszme létesítésének előmozdítására is késznek nyilatkozott. A kiállítás intézői közül többen azon fáradnak, hogy a mozgalom élére a népszerű főherceget nyerjék meg. Ha e törekvést siker koronázza, az eszme diadala biztosítva van. A főrendiház folyó évi május 13-án tárgyalandja a magyar nyelv tanításáról, a félkrajcáros váltópénz veretéséről és három rendbeli póthitelről szóló törvényjavaslatokat. — Ne lássák amici, mégis eltaláltam. Hát ezt igy lehetne in infinitum folytatni. S azért inkább hagyjuk ezt, és beszéljünk okos dologról. Mikor én a híres Laboulayenál voltam s ő épen előadott a párisi egyetemen az összehasonlító — de tudják amici, meg kell adni, hogy Laboulaye oly szívélyesen fogadott, hogy az valóban igen, igen meglepett.. . Az öreg Wenzelnek minden órára van egy-egy híres embere, kivel együtt beszélt, vitázott vagy egy véleményben volt még akkor, mikor a Thereziánumban adta elő a magyar jogot; mikor a jobbágyságról szól, mindig előkerül az a vén grófnő, ki annak eltörlését fel nem tudta fogni, s neki kellett felvilágosítania e téren; országgyűlésről szólván, mindig fölemlíti a 30-as évek ifjú grófját, ki beszélni akarván a vének förmedtek rá: „Csitt, te kölyök — a 60 as években pedig újra beszélni akarván, avval torkolták le a fiatalok, hogy „Mit akar ez a vén szamár!“ Az ő hagyományos viccei azok, melyek az ő előadásában (bár némely nagyképű tudósok megrójják is őt azokért,) a különösen kezdő jogásznak teljesen megemészthetlen nehéz joganyagot becsempészik gondolatába. Az öreg Wenzel a fiatal jogászoknak valódi Lord Protektora, tanítója, barátja, nagypapája. Ő szereti az ifjúságot, nem azért tanár-Erről a főrendiház távollevő tagjai az elnökség által tisztelettel értesittetvén, a megjelenésre sürgősen felkéretnek. A függetlenségi párt ma tárgyalta a Szegedre vonatkozó törvényjavaslatokat. A kir. biztos kiküldéséről, a kisajátítási eljárás- ról s a külföldi szakértők meghívásáról szóló előterjesztéseket a párt általánosságban elfogadta, a részletekre nézve azonban lényeges módosításokban állapodott meg. A Tisza-szabályozási 8 milliós előlegkölcsönre vonatkozó javaslatot ellenben a párt elvetette, a szakértők meghallgatása előtt nem látván helyén a további ármentesítési munkálatokat. Az országgy. szabadelvű párt mai értekezletét Vizsolyi Gusztáv elnök megnyitván, elsősorban tárgyalás alá vétetett a szegedi kisajátításról szóló törvényjavaslat, s az rövid tárgyalás után, melyben Ormay Károly, Emmer Kornél és Teleszky István vettek részt, úgy átalánosságban mint részleteiben elfogadtatott, valamint vita nélkül elfogadtatott a Tisza- és Duna-szabályozási munkálatok iránt meghallgatandó külföldi szakértők meghívása nyomán felmerülő költségek fedezéséről szóló törvényjavaslat Felvétetett ezután s hosszabb eszmecsere után szintén elfogadtatott a vízszabályozó társulatoknak adandó állami előlegekről szóló törvényjavaslat. A pénzügyminiszteren, ki a törvényjavaslatot indokolta, s többször felszólalt, valamint Tisza Kálmán miniszterelnökön kívül részt vettek a tárgyalásban Sztojkovics Péter, Kende Kanut, Ivánka Imre, Dániel Ernő, Hegedűs Sándor, Teleszky István, Láng Lajos és Sváb Károly. Végül Perczel László interpellációt jelentett be a vasutak csoportosítása kérdésében. Ezzel az értekezlet véget ért. Csanád megye főispánjául Lonovics Józsefet, megyebeli köztiszteletű földbirtokost, a feledhetlen Hollóssy Kornélia férjét emlegetik. A Tisza és annak mellékfolyói szabályozásánál érdekelt képviselők ma délelőtt 11 órakor értekezletet tartottak. Az ülés megnyitása után Lónyay Menyhért gróf elnök jelenti, hogy az értekezlet által kiküldött ötös bizottság eljárt megbízatásában és a pénzügyminiszterhez, valamint a közlekedési miniszterhez azon kérést intézte, hogy azon javaslatokat, melyeket a képviselőházhoz benyújtanak, közöljék előzőleg az erdeti képviselők értekezletével, mely a dolgot nem párt-, hanem ügykérdésnek tekintendő Miután a pénzügyminiszter a 8 milliós kölcsönről szóló javaslatot már a ház elé terjesztette, és az a holnapi ülés napirendjére tűzetett ki, az előleges véleményadás végetti tanácskozás elesett. A törvényjavaslatoknak adódik most is, hogy tán, ha nyugalomba vonul, teljes fizetését kapja meg, azt eddigi tanárkodása után úgyis megkapná, neki a tanárkodás valódi szenvedélye. Ő akkor van otthon, ha a kathedrán ül és előadhat, maga előtt látva a magyar haza legifjabb reményeit, biztatva, vezetve őket, he szeretetet öntve beléjük a régi magyar jog remek intézményei, a magyar nemzet jogtörténelme és törvényalkotó bölcsesége iránt, s különösen figyelmeztetve a magyar magánjognak a nők iránti rendkívüli galantságára. Mikor „az öreg“ előad, örökké mosolygó arca oly kedélyes, apró szemei kövér arcában annyira elvesznek, valamennyi ébén saját maga oly szívből és oly jóízűen kacag és törli kicsordult könnyeit tarka zsebkendőjével, hogy aki ez arcra s ez öreg férfira tekint, be kell látnia, hogy csupa szív, csupa jóindulat és csaknem gyermekies kedély lakik benne, s az lenne lehetetlen, ha az ifjúság nem imádná őt. Azon csodálkoznánk, ha elfeledhették volna, hogy a napokban lesz 40 éve, midőn dr. Wenzel Gusztáv, a széles tudományú jogász, a sokoldalú műveltséggel bíró férfiú, az egyetemes európai jogtörténet első rendszeres művelője, a bányajog terén legnagyobb tekintély, az ifjúság lelkes barátja, — először lépett tanszékre s hogy háta megett ház elé terjesztése után a Tiszaszabályozási központi bizottság azonnal összeült és tanácskozás alá vévén a törvényjavaslatot, a két nevezett miniszterhez, valamint a miniszterelnökhöz kérvényt nyújtott be. A pénzügyminiszterhez intézett kérvény felolvastatván, annak alapján megkezdetett a törvényjavaslat tárgyalása. A földadó-szabályozás és költségeiről az „Eis“ a következőket írja: A kormány a kataszteri törvény végrehajtását akként irányozta elő, s a képviselőház előtt azon szabatos ígéretet tette rendes előterjesztésben, hogy a földadó szabályozás három év alatt úgy mint 1876-ban, 1877-ben és 1878 ban végleg befejeztetik s összesen 5.748.930 frt költségbe fog kerülni. A munkálat hat főmunkaszakra oszlik, úgymint 1. a kataszter kiigazítása 2. a dülőnkénti helyszínelés s a minőségi osztályok és tiszta jövedelmi fokozatok felállítása; 3. a birtokrészleteknek osztályba sorozása; 4. e műveletek eredményének a földadóbizottságok általi tárgyalása; 5. az országos földadóbizottság módosításainak a birtokivekben való szabatos keresztülvitele ; 6. felszólalások. A kitűzött három év már letelt s ezen hat munkaszak közül csakis az első van befejezve, noha az sem egészen, mert 60 községben még az is befejezetlen. Került pedig eddig a munkálat összesen 7.578.176 forintba, s illetőleg fog kerülni a folyó év végéig, amikorra a pénzügyminiszter ígérete szerint a 2. munkaszak fog a most megindított munkálattal befejeztetni. Ha a munkálatok az eddigi nyomon haladnak, akkor még a földadó-szabályozás legalább 4 évig, sőt miután 10 évi időköz után az egyéni birtokévek újabb rendszeres kiigazítása szükséges leend, tehát legalább 5 évig fog tartani, s ha majd a napi díjakat s fuvarokat is élvező földadóbizottságok is működnek, a költség évenként legalább 2 500.000 frtra fog emelkedni. Három évi munkálat helyett tehát legalább 10 évi munkálat s 572 millió helyett legalább 20 millió kiadás. Íme a Tisza kormány gazdálkodása ez egyetlen kormányzati téren! A semmitőszéki tanácsok összeállítása május 13-tól. I. tanács elnök: Mailáth György országbíró; bírák: Soltész, Manoilovich, Mersics, Elekes, Oberschall. — II. elnök: Perczel Béla; bírák: Babos, Láday, Nagy Samu, Lehocky. — III. elnök: Tóth Lőrinc; bírák: Beke, Pápay, Németh Miklós, Erdélyi, Sánta. — IV. elnök: Szabó Imre; bírák: Szloboda, Osvald, Rauhhofer, Galla, Csoóri. — V. elnök: Soltész; bírák: Vértessy, Masierevic, Barta, Lacza. Bejelentetett összesen 534 semmiség ügy; ezek közt 3 a legf. ítélőszék — 14 a kir. táblák ellen; és 11 kereskedelmi, egy fáradságban gazdag, tevékeny és munkában eltelt életpálya áll, melyért az elismerés koszorúja méltán megilleti őt. Nem szándékszom jogi munkáit és egész kis könyvtárt kitevő akadémiai dolgozatait felsorolni és méltányolni, nem szándékszom érdemeit kiemelni a magyar okmánytárak kiadása körül, csupán mint emberről, mint egykori szeretett tanáromról akartam röviden megemlékezni. Életrajzát sem beszélem el, mert neki alig is van életrajza, legalább azon értelemben véve, mint a híres embereknek. Elég annyit tudni abból, hogy (amint százszor elmondotta) az atyja „Rittmeister“ volt, ő maga idegen országban született magyarrá, és hogy hazája ez az édes, forrón szeretett Magyarország. S ez áldja őt meg. Az egyetemi ifjúság ma este nemes tüntetésre készül, nyilvánosan kifejezni elismerő háláját szeretett tanára, vezetője, jóakaró barátja iránt. Fáklyászenével vonulnak lakására, beszélnek hozzá, ő könnyezve fog válaszolni, hatalmasan megéljenzik, — de azért jobban nem fogják az öreget szeretni, mert jobban szeretni már nem lehet. PESTI HÍRLAP, 1879. uijus 12. --------------- y —y —za.