Pesti Hírlap, 1879. május (1. évfolyam, 119-149. szám)

1879-05-12 / 130. szám

t dicsérik, mert a Tisza kormány oly nép­szerű, hogy még a hivatalnok is veséjében szidja s átkozza, mikor hátát görbíti előtte. Hes mikor Tisza kormányra került, ak­kor másként volt! Akkor a kormány kedves lapjai híztak s pompáztak s nagyon lóhátról beszéltek lefele a volt deákpárti hírlapírók­kal. Most pedig évnegyedről évnegyedre csep­pennek mint az elfogyatkozó holdvilág s le­tűnnének az égről£egymásután, ha nem vol­nának odavarva kötéllel. Egy kedvenc lapnak nem szabad meghalni, ha nem is tud megélni, a patika tartja benne a lelket. Látszik is valamennyin, hogy orvossággal élnek, de már lakást béreltek a temetőben. Mikor a miatyánkot mondják, így mondják: Tisza Kálmán, ki vagy a miniszterelnöki palotában, dicsértessék meg a te neved; ma­radjon meg a te országlásod; légyen meg a te akaratod, mint a képviselőházban azonké­­pen itt a szerkesztőségben is; a mi minden­napi kenyerünk ad meg minekünk holnap; és bocsásd meg a mi bűneinket, mint ahogy mi meg nem bocsájtunk a te ellenségeidnek; ha kísértetbe viszesz bennünket mi sem bán­juk, de szabadíts meg bennünket a gonosz hitelezőktől; mert tied Magyarország, a hata­lom és a pénz s maradjon mindöröké a tied, Amen. És Tisza Kálmán megszokta hallgatni az övéi könyörgését, hanem a nemzet a bál­ványimádók prédikációit rég nem hallgatja s ott hagyta a kormánylapokat a faképnél. József főherceg és az iparvédmozgalom. Mint teljesen megbízható forrásból értesülünk, József főherceg nagy rokonszenvvel fogadta a székesfehérvári kiállítás alkalmából megin­dítandó iparvédmozgalom eszméjét. Midőn a kiállítási elnök a főherceget e terv több vo­násaival megismerteté, ez a legnagyobb öröm­mel nyilatkozott mellette, azon óhaját fejezte ki, vajha együttes működés és kitartó mun­kásság által sikerülne végre a magyar ipar­nak biztos védelmet teremteni, sőt az eszme létesítésének előmozdítására is késznek nyi­latkozott. A kiállítás intézői közül többen azon fáradnak, hogy a mozgalom élére a nép­szerű főherceget nyerjék meg. Ha e törek­vést siker koronázza, az eszme diadala bizto­sítva van. A főrendiház folyó évi május 13-án tár­­gyalandja a magyar nyelv tanításáról, a fél­­krajcáros váltópénz veretéséről és három rendbeli póthitelről szóló törvényjavaslatokat. — Ne lássák amici, mégis eltaláltam. Hát ezt igy lehetne in infinitum folytatni. S azért inkább hagyjuk ezt, és beszéljünk okos dologról. Mikor én a híres Laboulayenál vol­tam s ő épen előadott a párisi egyetemen az összehasonlító — de tudják amici, meg kell adni, hogy Laboulaye oly szívélyesen foga­dott, hogy az valóban igen, igen meglepett.. . Az öreg Wenzelnek minden órára van egy-egy híres embere, kivel együtt beszélt, vitázott vagy egy véleményben volt még ak­kor, mikor a Thereziánumban adta elő a ma­gyar jogot; mikor a jobbágyságról szól, min­dig előkerül az a vén grófnő, ki annak eltör­lését fel nem tudta fogni, s neki kellett felvi­lágosítania e téren; országgyűlésről szólván, mindig fölemlíti a 30-as évek ifjú grófját, ki beszélni akarván a vének förmedtek rá: „Csitt, te kölyök — a 60 as években pe­dig újra beszélni akarván, avval torkolták le a fiatalok, hogy „Mit akar ez a vén szamár!“ Az ő hagyományos viccei azok, melyek az ő előadásában (bár némely nagyképű tudósok megrójják is őt azokért,) a különösen kezdő jogásznak teljesen megemészthetlen nehéz jog­anyagot becsempészik gondolatába. Az öreg Wenzel a fiatal jogászoknak valódi Lord Protektora, tanítója, barátja, nagy­papája. Ő szereti az ifjúságot, nem azért tanár-Erről a főrendiház távollevő tagjai az elnök­ség által tisztelettel értesittetvén, a megjele­nésre sürgősen felkéretnek. A függetlenségi párt ma tárgyalta a Szegedre vonatkozó törvényjavaslatokat. A­­ kir. biztos kiküldéséről, a kisajátítási el­járás-­­ ról s a külföldi szakértők meghívásáról szóló­­ előterjesztéseket a párt általánosságban elfo­gadta, a részletekre nézve azonban lényeges módosításokban állapodott meg. A Tisza-sza­­bályozási 8 milliós előlegkölcsönre vonatkozó javaslatot ellenben a párt elvetette, a szakér­tők meghallgatása előtt nem látván helyén a további ármentesítési munkálatokat. Az országgy. szabadelvű párt mai érte­kezletét Vizsolyi Gusztáv elnök megnyit­ván, első­sorban tárgyalás alá vétetett a sze­gedi kisajátításról szóló törvényjavaslat, s az rövid tárgyalás után, melyben O­r­m­a­y Károly, Emmer Kornél és Teleszky István vettek részt, úgy átalánosságban mint részleteiben elfogadtatott, valamint vita nél­kül elfogadtatott a Tisza- és Duna-szabályo­­zási munkálatok iránt meghallgatandó kül­földi szakértők meghívása nyomán felmerülő költségek fedezéséről szóló törvényjavaslat Felvétetett ezután s hosszabb eszmecsere után szintén elfogadtatott a vízszabályozó társula­toknak adandó állami előlegekről szóló tör­vényjavaslat. A pénzügyminiszteren, ki a tör­vényjavaslatot indokolta, s többször felszó­lalt, valamint Tisza Kálmán miniszterelnö­kön kívül részt vettek a tárgyalásban Sztoj­­k­o­v­i­c­s Péter, Kende Kanut, Ivánka Imre, Dániel Ernő, Hegedűs Sándor, Teleszky István, Láng Lajos és Sváb Károly. Végül P­erc­z­el László interpellációt jelentett be a vasutak csoportosítása kérdésé­ben. Ezzel az értekezlet véget ért. Csanád megye főispánjául Lonovics Józsefet, megyebeli köztiszteletű földbir­tokost, a feledhetlen Hollóssy Kornélia férjét emlegetik. A Tisza és annak mellékfolyói szabályo­zásánál érdekelt képviselők ma délelőtt 11 óra­kor értekezletet tartottak. Az ülés megnyitása után L­ó­n­y­a­y Menyhért gróf elnök jelenti, hogy az értekez­let által kiküldött ötös bizottság eljárt meg­bízatásában és a pénzügyminiszterhez, vala­mint a közlekedési miniszterhez azon kérést in­tézte, hogy azon javaslatokat, melyeket a képviselőházhoz benyújtanak, közöljék előző­leg az erdeti képviselők értekezletével, mely a dolgot nem párt-, hanem ü­gykérdésnek te­kintendő Miután a pénzügyminiszter a 8 milliós kölcsönről szóló javaslatot már a ház elé ter­jesztette, és az a holnapi ülés napirendjére tűze­tett ki, az előleges véleményadás végetti ta­nácskozás elesett. A törvényjavaslatoknak a­dódik most is, hogy tán, ha nyugalomba vonul, teljes fizetését kapja meg, azt eddigi tanárkodása után úgyis megkapná, neki a tanárkodás valódi szenvedélye. Ő akkor van otthon, ha a kathedrán ül és előadhat, maga előtt látva a magyar haza legifjabb remé­nyeit, biztatva, vezetve őket, he szeretetet öntve beléjük a régi magyar jog remek in­tézményei, a magyar nemzet jogtörténelme és törvényalkotó bölcsesége iránt, s különösen figyelmeztetve a magyar magánjognak a nők iránti rendkívüli galantságára. Mikor „az öreg“ előad, örökké mo­solygó arca oly kedélyes, apró szemei kövér arcában annyira elvesznek, valamennyi éb­én saját maga oly szívből és oly jóízűen kacag és törli kicsordult könnyeit tarka zsebkendő­jével, hogy aki ez arcra s ez öreg férfira te­kint, be kell látnia, hogy csupa szív, csupa jóindulat és csaknem gyermekies kedély lakik benne, s az lenne lehetetlen, ha az ifjúság nem imádná őt. Azon csodálkoznánk, ha el­feledhették volna, hogy a napokban lesz 40 éve, midőn dr. Wenzel Gusztáv, a széles tudo­­mányú jogász, a sokoldalú műveltséggel bíró férfiú, az egyetemes európai jogtörténet első rendszeres művelője, a bányajog terén legna­gyobb tekintély, az ifjúság lelkes barátja, — először lépett tanszékre s hogy háta megett ház elé terjesztése után a Tiszaszabályozási központi bizottság azonnal összeült és tanács­kozás alá vévén a törvényjavaslatot, a két nevezett miniszterhez, valamint a miniszterel­nökhöz kérvényt nyújtott be. A pénzügyminiszterhez intézett kérvény felolvastatván, annak alapján megkezdetett a törvényjavaslat tárgyalása. A földadó-szabályozás és költségeirő­l az „Eis“ a következőket írja: A kormány a kataszteri törvény végrehajtását akként irá­nyozta elő, s a képviselőház előtt azon sza­batos ígéretet tette rendes előterjesztésben, hogy a földadó szabályozás három év alatt úgy mint 1876-ban, 1877-ben és 1878 ban végleg befejeztetik s összesen 5.748.930 frt költségbe fog kerülni. A munkálat hat fő­­munkaszakra oszlik, úgymint 1. a kataszter kiigazítása 2. a dülőnkénti helyszínelés s a minőségi osztályok és tiszta jövedelmi fokoza­tok felállítása; 3. a birtokrészleteknek osz­­­tályba sorozása; 4. e műveletek eredményé­nek a földadóbizottságok általi tárgyalása; 5. az országos földadóbizottság módosításainak a birtokivekben való szabatos keresztülvitele ; 6. felszólalások. A kitűzött három év már letelt s ezen hat munkaszak közül csakis az első van befejezve, noha az sem egészen, mert 60 községben még az is befejezetlen. Került pedig eddig a munkálat összesen 7.578.176 forintba, s illetőleg fog kerülni a folyó év végéig, a­mikorra a pénzügyminisz­ter ígérete szerint a 2. munkaszak fog a most megindított munkálattal befejeztetni. Ha a munkálatok az eddigi nyomon haladnak, akkor még a földadó-szabályozás legalább 4 évig, sőt miután 10 évi időköz után az egyéni birtokévek újabb rendszeres kiigazítása szük­séges leend, tehát legalább 5 évig fog tar­tani, s ha majd a napi díjakat s fuvarokat is élvező földadóbizottságok is működnek, a költség évenként legalább 2 500.000 frtra fog emelkedni. Három évi munkálat helyett tehát legalább 10 évi munkálat s 572 millió he­lyett legalább 20 millió kiadás. Íme a Tisza kormány gazdálkodása ez egyetlen kormány­zati téren! A semmitőszéki tanácsok összeállítása május 13-tól. I. tanács elnök: Mailáth György országbíró; bírák: Soltész, Manoilo­­vich, Mersics, Elekes, Oberschall. — II. elnök: Perczel Béla; bírák: Babos, Lá­­day, Nagy Samu, Lehocky. — III. elnök: Tóth Lőrinc; bírák: Beke, Pápay, Németh Miklós, Erdélyi, Sánta. — IV. elnök: Sza­bó Imre; bírák: Szloboda, Osvald, Rau­­hhofer, Galla, Csoóri. — V. elnök: Sol­tész; bírák: Vértessy, Masierevic, Barta, Lacza. Bejelentetett összesen 534 sem­miség­ ügy; ezek közt 3 a legf. ítélő­szék — 14 a kir. táblák ellen; és 11 kereskedelmi, egy fáradságban gazdag, tevékeny és mun­kában eltelt életpálya áll, melyért az elisme­rés koszorúja méltán megilleti őt. Nem szándékszom jogi munkáit és egész kis könyvtárt kitevő akadémiai dolgozatait felsorolni és méltányolni, nem szándékszom érdemeit kiemelni a magyar okmánytárak kiadása körül, csupán mint emberről, mint egykori szeretett­ tanáromról akartam röviden megemlékezni. Életrajzát sem beszélem el, mert neki alig is van életrajza, legalább azon értelemben véve, mint a híres embereknek. Elég annyit tudni abból, hogy (amint száz­szor elmondotta) az atyja „Rittmeister“ volt, ő maga idegen országban született magyarrá, és hogy hazája ez az édes, forrón szeretett Magyarország. S ez áldja őt meg. Az egyetemi ifjúság ma este nemes tüntetésre készül, nyilvánosan kifejezni elismerő háláját szeretett tanára, vezetője, jóakaró barátja iránt. Fáklyászené­vel vonulnak lakására, beszélnek hozzá, ő könnyezve fog válaszolni, hatalmasan meg­­éljenzik, — de azért jobban nem fogják az öreget szeretni, mert jobban szeretni már nem lehet. PESTI HÍRLAP, 1879. uijus 12. --------------- y —y —za.

Next