Pesti Hírlap, 1879. július (1. évfolyam, 179-209. szám)

1879-07-15 / 193. szám

Budapest, 1879. 103. sssam. Kedd junius 15. Előfizetési árait:­­ Hirdetések: Félévre 7 __ . • kiadóhivatalban «tatnak f«L B ili Ü ll^BI ríaiétilla« Budapest, nádor­.tola 7. -Inden köztemény intézőn«. Sara az előfizetések és a lap _____ AIA\ Bémentetlen levelek csak ia­•tétküldesérd vonatkozó falazó- POTITTTIC A T TV A PTT, A P -ért kezektől fogadtatnak el. tamlások intézendSV. 1 Vk­.il­­­l .IYxV l. it A J I KAI . Kéziratos tr.bzz nem il.Umk. NAPTAR I A T N I V A I OK és 8ZOmbaum­ a képtár ; vasárnapodon — Qrsz. képzőművészeti t&raulas tarlata. (öu­ megtekinthető. — Közvágta­la a sor­oksári ' l­a­­­t­ív a l­u rt. d. e. 10—l-ig fölváltva a gyűjtemények gárát, saját-ház.) —Magyar tudományos ut végén a vám mellen. — Városházák Kedd katholikus: Kar. Mária Nemzeti muzeum. (Múzeum-körut.) valamelyike; a könyvtár pedig minden akadémia. (Ferenc-József-tér saját­ ház.) — régi a városház-téren, as ut a Lipót­„ protestáns Ruth. Nyitva: d. e. 9—1 óráig, hétfőn és hétköznapon 9—1-ig. — Országos képtár Iparmuzeum. (Sugárút, a képzőművészeti utcában 24. sz. a. — Városi vigadó (redoute) orftream­oór- Andrán csütörtökön a természet- és néprajzi-tár. (Eszterházy-féle) az akad. palotájában, társulat háza.) — Királyi vár és várkert az aldunasoron. — Állatkert a város­_____ __________kedden és pénteken az ásványtár; szerdán Nyitra: vasárn., sz erd. és pént. 9—1-ig. Budán, az udvar távollétében mindig ligetben. ■ Egész érv# 14 frt — kr. jMfcHgfh, fe §3| A mai szám tartalma: Küzdelem a létért. — Politikai h­írek. — Az Asbóth Zichy ügy. — Politikai szemle. — Két francia császári herceg temetése. — Fővárosi ügyek. — Tudomány és irodalom. — Színház és művészet. — A „Pesti Hírlap“ Tíbrr tábornoknál. — Egy különc életéről. — Kövérek­nek — soványoknak. — Táviratok. — Napi hírek. — Vidék. — Törvényszéki csarnok. — Közgazdasági hírek. — A közönség köréből — Vízállás. — Tárca­: Törökország és mohamedán politika. — A mellékleten: Regény: Szemet — szemért. Folyt.) — Vegyes. — Szín­házak és mulatságok. Szinlapok. — Közlekedés. — Hirdetések. Küzdelem a létért. (K.) A neki annyi sok bajt és aggodalmat okozó szocialistákra és munkáspártra végre Bis­marck herceg egy igen érzékeny csapást mér­hetett, melylyel kárpótolva van az elejtett száj­kosár-törvényért. Tárgyalásokba bocsátkozott a pápával, szemforgató kegyeskedéssel nyerte meg pártjának az ultramontánokat, kacérkodott túlzó klerikális elvekkel, hogy magának többsé­get szerezve, a rég tervezet csapást a gabna­­vám alakjában rámérhesse elleneire. Megnyerte elégtételét, a többség megsza­vazta neki a gabna beviteli vámnak 50 fillér­ről egy márkára fölemelését, tehát az eddigi vámot épen megkétszerezte. Ez nemtelen bosz­­szúállás volt. Németországnak, mely folyvást a külföld­ről importált gabnára szorul, a most fölemelt vámtöbbletét minden mérőn mi bevitetik, meg kell fizetnie, s amit az állam ez után zsebre dug, a népesség zsebéből húzza el. Az az elnyomott szegény tömeg, mely eddigi türhetlen helyzete javítására szociális mozgalmakat idézett elő és eszközöket keresett a létérti jogos küzdelem folytathatására, kétségbeesve nézhet ez év ősze és tele elé, melyen Németország gabnatermel­­vénye fölemésztve, a hallatlan át­tételek által­­ elriasztott külföldi termelők­ gabnája másfelé­­ irányulva, a nagy birodalomban a legnagyobb ínség fog kiütni. Csakhogy ily eszközzel lází­­tani és nem fékezni lehet. E dolog bennünket is közelről érdekel. Magyarország az, melyből Németország táplál­kozik, s a mi túltermésünk egyenest utalva van a német birodalomra, legközelebbi tő­­szomszédunkra. Ott éhezni fognak, nálunk pedig megdohosodik gabnánk magtárainkban. Az akció ez őrült intézkedés ellen német részről már megindult, de ez igen kevés. Ne­künk magunknak is oda kell hatnunk, hogy e vámtételek vagy életbe ne léptettessenek, vagy a legelső alkalommal hatályon kívül helyeztes­senek. Alkalmazzon ko­rmán­yunk represszáliákat a német ipari bevi­teli cikkekre és kényszerítse ezáltal mél­­tányosabb tételekre. A német ipar sujtásával igyekezzék a magyar termelést megmenteni az elnyomatástól. Ausztria, az iparos ország, kárörömmel ne­vezhet a német socialistákat, s a magyar agrá­riusokat ért csapáson. Ő neki előnyére válik, ha a magyar gabona eddigi keresett piacáról, egész Németországról leszoríttatik, annál ol­csóbban jut Ausztriába. S ha a magyar kor­mányban volt valaha némi szikrája az erélynek, ki kell vívnia, hogy a represszáliak minél előbb alkalmaztassanak Németország ipara ellen. Ezt megköveteli a létérti küzdelem és úgy Német­­mint Magyarország érdekében. Nem igen hisszük, hogy e törvény efemer életnél hosszabbra számíthatna. Az általános in­gerültségnek Németországban hangot ad a kü­lönben legmérsékeltebb „Berliner Tagblatt“ is szenvedélyes hangú cikket tevén ellene közzé, „drága kenyér“ cím alatt, melyből a kö­vetkezőket vesszük ki: ) Az „úgynevezett szegény ember“, mint egyszer ■ a többség egyik tagja magát felelősség nélküli hirtelen­kedéssel kifejezte jelenlegi népképviselőinknek köszön­heti, hogy minden tekintet nélkül az anélkül is oly súlyos ínségre, melyben a népnek legnagyobb része vergődik, még ezen hallatlan terhet is az ő nyakára zúdítják. Mint lett e dolog ténynyé, nem titok. Egész nyíltan, mintha csak a világ legtermészetesebb dolgáról volna szó, összejöttek a gazdászok s a vasiparosok, s egymás kölcsönös előnyére a magasabb vámtételekbe beleegyeztek. Stumm­er semmi titkot nem csinált abból, hogy azon nyereményért, mit ő a vasáruk beviteli vámjának emelése által húz, magasabb gabnavámot enged a gaz­­dászoknak, s igy egy szóval megköttetett a tiszta ke­reskedői üzlet. A nemzeti munka védelméről szó sem volt. Most már tehát ezen is túl vagyunk, s nekünk főleg nyugalomra és időre van szükségünk, hogy e rop­pant nyomorúságot, mely így ránk szakadt, egész terjedelmében először csak fel is foghassuk. Azon pillanattól kezdve azonban, midőn e már elvégzett ár­szabási reform gyógyíthatlan hatása mutatkozni kezd, fel kell lángolnia ellene az egész vona­lon az elszánt harc tüzének, s előbb nem szabad elpihenni, míg e csapásból, me­l­y által jelenleg Bujtatunk, ismét ki nem bontakoztunk. Addig azonban azon urak, kik a kenyér meg­drágulását 186 szóval 160 ellen elhatározták, mert abból maguknak előnyt húzni reméltek, ne örüljenek előre. Valamennyi vám és vámemelés közül, mikkel eddig bennünket sújtottak, a gabna­vám lesz legrövidebb életű , s mint Richter képviselő tegnap jelezte, a Németország­ban jelenleg uralkodó és az aratásra különösen kedve­zőtlen időjárás további tartama mellett nem lehetetlen, áthágyatlan akadályt fog képezni a vámnak általában életbeléptetésére is. Ha azonban az életbeléptetésig mindjárt az elsőnél eljutunk, a legközelebbi rész ara­tásnál az magától el nem fog esni. Semmi sem érthetőbb a népre nézve, mint a leg­szükségesebb életszükségletek és tápanyagok megdrágí­tása, semmi sem érthetőbb, mint a kenyér megdrágulása. Az izgatásnak egyetlen eszköze sem hat általánosan, mé­lyebbre vágó erővel, mint a drága kenyér.“ Az ő drága kenyerük nekünk keserű ke­nyerünkké válik, nekünk lesz itthon mit ennünk, de addig összes termésünk nem lesz elegendő az évi adónkat kifizetni. Még egyszer és újra: viszatorlási rendszabályokat alkalmazzon korjá­­m anyunk úgy Németország, mint hazánk ér­dekében a német ipar ellen. A PESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. — Törökország és a mohammedán politika. Politikai tanulmány. Pejacsevich János gróftól. Első közlemény. Az izlám hanyatlásának okai. — A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. — Nem lesz érdektelen a jelen pillanatban az aggályokat keltő török állapotok alapja és oka után, melyek jelenleg az egész világ feszült figyelmét lekötötték, kutatni és nyomozni. Hogy e feladat megoldásánál lehetőleg igazságosan ítélhessünk, vissza kell mennünk az izlám alapítására, mert az egykor oly hatalmas ozmán birodalom hanyatlásának csírája már maga Mohammed által vettetett el, ki felekezet­ének alapításánál és terjesztésénél, habár részbe­n a parancsoló körülmények által arra kénysz­erít­­tetve, vétkeket és balfogásokat követett el, me­lyek az Izlamnak meghódolt népek kultur f­jlő­­désére gátlólag és megrontólag hatottak, s végül a jelenlegi balsorsra kellett vezetniük. Mint sokat utazott kalmárnak bő alkalma nyílt az általa meglátogatott népek némely faji sajátságairól és vallási tévedéseiről saját ta­pasztalat útján tudomást szerezni. Majd kifáradva a foglalkozásával járó, s nem ritkán életveszélyes utazások testi és lelki szenvedéseitől, a há­zassága által is biztosított életviszonyok között vallásos szemlélődésekre adta magát, az akkor már felmerült keresztyén tanok által felizgatva, s a korszellem uralkodó áramlatától elragad­tatva. A zsidó legendák és keresztyén hitelvek által tápláltatva, a saját egyéni nézeteinek leg­inkább megfelelő tanokat és elveket, mindkettő­ből kivette és a Koránba beleiktatta. Mohammedi Isten prófétája gyanánt lépett fel, hogy annak akaratát és parancsait hirdesse a világnak. Mint ilyen átléphetni vélte vallásos hivatásának körét és soréit nem csupán vallásos hitcikkek gyanánt hirdette, hanem egyúttal a világi törvényhozás jogát is gyakorolta általuk; midőn kötelező erejű szabványokat hozott, me­lyek szerint lett a családi és társadalmi élet be­rendezve,­­ testi és pénzbüntetéseket szabott a bűnösökre, kiknek megbüntetése a világi bíró­ságok jogát képezi. A Korán által tartalmazott mindezen világi törvények az igazhivők által a vallási rendszer­hez tartozó megmásu­latlan hitcikkek határoz­­mányaiul tekintettek, holott a világi törvények, köztudomásúlag, csak akkor lesznek valóban célszerűek, ha a népek koronkénti szükségletei szerint alkalmaztatnak azon művelődési állapo­tokhoz, melyekben azok épen vannak, s a kor­viszonyok változásainak megfelelőleg módosít­hatók vagy teljesen meg is szüntethetők. Ez alapelv, mely a világi törvényhozónak hivatásszerű tevékenységében mérvadó gyanánt kell, hogy szolgáljon, vallásos kérdések­ és hitel­vekre igen ritkán szokott alkalmaztatni, mert az érdekelt papság minden vallási reformkérdést eleve kárhoztat azon félelemből, hogy ezáltal maga a vallás, annak fennállása megingattatik, vagy épen bukásra vitetik. Ily módon a dogmatika merev békéiba bi­lincselve a legkezdetlegesebb társadalmi és jog­viszonyok maradnak fenn és oly állapotok örö­­kíttetnek meg, melyek a jelenkor kultur­hala­dásával a legélesebb ellentétben állanak. Alábbi soraimban néhány odavetett vonás­sal óhajtom a mohammedán országoknak az egész világ előtt köztudomású, most említett állapotainak keletkezését közelebbi megbeszélés tárgyává tenni. Mohammed hitoktató, törvényhozó és állam­férfi gyanánt lépett fel egyszerre. E hármas minőségében vélte reformeszméit leggyorsabban és legbiztosabban átvihetni a gyakorlati életbe. Azon ellentállást, mely Mekkában lakó törzs­ rokonai részéről vallási elveinek növekvő terjedésével egyenlő arányban fokozódott, kez­detben csak ravaszság és ügyesség által győz­hette le, mert saját családja és első nejének pártfogása aligha lett volna elegendő őt bálvány­imádó elleneinek boszújától Mekkában megmen­teni. Medinába menekült tehát, hol az ottani zsidó népességtől személyének nagyobb bizton­­­­ságot, tanainak békésebb meghallgattatást re-­­­mélhetett. Részéről ő itt a zsidók irányában tü­relmesnek és tartózkodónak mutatkozott. Mint említettük, hagyományokat és legendákat vett át azok vallásából a magáéba, s így több tekint Mai számunk 10 oldalt tartalmaz.

Next