Pesti Hírlap, 1879. augusztus (1. évfolyam, 210-240. szám)
1879-08-01 / 210. szám
sága legelőször az államszolgálatból kilépte után merült föl a megerősített birodalmi tanácsban és igen keserűen panaszolta el, ezen alkalommal, hogy Rieger őt azon emlékiratában, melyet a császárnak átnyújtott, épen nem sorolja a cseh nemzet bizalmi férfiai közé. Ezáltal akkor, mint maga kijelenté, elesett a tárcától. Rieger igazat mondott, mert akkor Smecna urával semminemű viszonyban nem állott. A februári pátens után Clam gróf megjelent a cseh országgyűlésen és tiltakozott a régi rendek háttérbe szorítása ellen. A nemzet elmellőztetése hidegen hagyta őt és Palackynak a választási rend megváltoztatására célzó indítványa ellen szavazott. A bécsi birodalmi tanácsban a cseh képviselőket a parlament elhagyására tüzelte, amiatt, mert a német többség ő Nagyméltóságát jegyzővé választotta. A lengyelek felé hajlása, a gróf iránt még a krakkói tartományi főnök korában szerzett ellenszenvet tetemesen megnövelte. A következő években elkárhoztatott mindennemű nemzeti mozgalmat Csehországban, és igyekezett egy egész sereg Ausztriához intézett alattvalói feliratot összeszerezni. Midőn az 1867-iki országgyűlési választásokon megbukott, rábeszélte dr. Riegert a parlament elhagyására, megmutatandó ezáltal a bécsi udvari köröknek, hogy nála nélkül a nemzeti pártra sem tarthatnak számot. E mellett azonban az 1868 iki „forradalmi“ nyilatkozathoz nem járult, s csak 1870-ben, midőn Potocky alatt észrevette, hogy ez a „rendi" szószólók elmellőzésével a nemzeti pártot akarja megnyerni, állott nagy sietséggel e nyilatkozat mellé, kijátszandó ezáltal dr. Riegert s az alkudozások fonalát saját kezébe átjátszandó. A kiegyezés ennélfogva megszakadott; s midőn Hohenwart gróf ugyanazon feladatba vágott, még az alapcikkek sem voltak készen, Clam gróf és társai máris el kezdettek Hohenwart gróf ellen áskálódni s őt le akarták szorítani. Hohenwart bukása után következett be a merev pasivitás hosszú korszaka, melyben Clam gróf ismét a nagy hangot vitte, de az egész hoszszú unalmas idő alatt egyetlen lépést sem tett, mivel a cseh nép politikai előnyére munkált volna. Szülőhelye választókerületében az ó cseh vezérek minden ajánlgatása dacára is megbukott 5 exclája ; külön kerületet kellett számára keresni. Politikai tétlensége miatt a „rendiek“ is odahagyták a Martinitz táborát s miután a nagybirtokon újjá-megválasztásra semmi kilátása sem volt, ő exclája Auersperg herceg által szereztetett magának mandátumot a Taaffe gróf iránti közbenjárása folytán. Ezen igen kevéssé fényes eredmények dacára is még folyvást dr. Rieger legtekintélyesebb tanácsadója gyanánt akar szerepelni ő exoiája, s értekezleti művészetét a paszivitás folytatására tovább is akarja folytatni. Igen kérjük ő exoiáját, hogy 18 éves politikai működését rekapitulálja röviden s abból mutassonságot gyakorolna, ha rendelne neki egy kis balatonfürdőt, talán belevesznék. Az Annabál iránti tekintetből délután beköszöntött egy kis förgeteg, és ismét úgy megnyíltak az egek csatornái, hogy nem is kellett a Balatonba menni, hogy nedvesek legyünk. Én azonban nem elégeltem meg az áldást fölülről, — hogy ne mondhassam miszerint voltam Rómában és nem láttam pápát .... nemcsak láttam, de még ittam is. — A Balatont magyar tengernek szokták nevezni, mely csúfnér által ez annyira megbántva érzi magát, hogy néha háborog és a benne fürdőket megitatja, — mert sehogysem képzelheti magát tengernek, mikor még az a jellemző tulajdonsága is hiányzik, hogy fürdőiben a hölgyek együtt fürödnének az erősebb nemmel, vagyis jobban mondva ez amazokkal. Ötkor betrombitálják az embert színházba. Látszik tehát, hogy Wagner nem hiába működött Bayreuthben, mert nemcsak az énekesek rekedtsége származott el a nagy operákba, hanem a trombitajel már Füredig is elterjedt; ami azonban nem képez akadályt arra nézve, hogy a színházba senki se menjen, kivéve néhány még ki nem ábrándult fürdőzsidót, úgyszintén a „Nemzet Báróját", ki teli torokkal tapsol, mikor inkább mindkét markával kellene sírnia a kenyér után járó művészet szomorú játéka felett. A mai színészet mindinkább a külső kiállítás fényére néz, s e tekintetben a füredi különösen sokra vitte: egészen eltekintve a foszlott kulisztáktól, a színház gépezetei mesterileg vannak szerkesztve, így pl. az esőgép annyira tökéletesen működik, hogy ámbár a darab nem is játszik szabadban, mégis nemcsak a színészek áznak meg, de még maga t. c. közönség is. Minthogy Füred városból a Balatont nem látni, a társaság egy része estefelé a kiáradt tó pocsolyáihoz vonul tálvizet venni, és magát azon élvezetben részesíteni, hogy onnét megint Füred világvárost ne lássa, — ami már magában véve is elég változatosság volna, de még más mulatságokban is részt lehet ott venni. A hölgyek bámulják ott magukat és azt képzelik, hogy mások bámulják őket. Némely férfiak pedig, kiket az ebéd még nem tett egészen „schwarz“-cá, fogadnak arra, hogy az immár látható hajó nem érkezik-e meg egy bizonyos percben, vagy pedig megérkezik-e egy másikban. Ártatlan mulatságok, de nem lehet elhallgatni, mert kiegészítő részét képezik az idei zajos (!) fürdő-idyllnek. Miután a hajó meghozta az utolsó adag epedve várt táncost, a hölgyvilág visszavonul, mert sokkal több foglalkozni valót ad az Annabál bajaik, decolleuit — cipőik, ráncba szedetlen szemöldjeik, nemkülönben piros orraik, és különféle más copfokkal, semhogy egy óra alatt elkészülhetnének a zöldségárulás hivatalos toilette-jével. Este előtti két órától kezdve már teljesen „köd előttem, köd utánnam“ voltak a hölgyek, s még egy „100 Dukaten für einer Dame pályázat“ is eredménytelenül maradt volna, vagy legalább is úgy jár, mint az akadémiai drámapályázatok járnak ama bizonyos 101. §. segítségével. Aki nem hiszi, hogy a tegnapi bál Annabál volt, annak csak egy tekintetet kell vetnie PESTI HÍRLAP fel csak egyetlen epizódot, mely őt feljogosítja, hogy továbbra is befolyásolni akarja nemzetünk politikai magatartását. Ahányszor a gróf érvényesítette befolyását a cseh ügyek vezetésére, mindig szerencsétlenségünkre vált az, s mintha csak a cseh politikának démonja lenne, mind oly határozatokra jut, melyek népünket megbénították, küzdelmünknek nemzeti és parlamenti fontosságát háttérbe szorították s a cseheket mind jobban desorganizálták." E cikkhez nem sok mondanivalónk van. Megmutattuk, hogy gondolkoznak a csehek új vezére felől az ellenséges táborban. Minden államférfi politikai múltját lehet magasztalni és becsmérelni, azon szempont szerint, melyet azzal szemközt elfoglalunk. Ciam-Martinitz gróf a „nagyzási hóbortban“ szenvedő párt minden piszkolódása dacára is azon férfi, kire Csehországban egyedül tekintenek reménynyel. Nála legalább nem hiányzik az, mi az „Epoche" cikkírójánál semmi esetre sem található föl: a praktikus fölfogás és a józan ész. Tisza miniszterelnök, a jövő hó elején hoszszabb szabadságidőre, tengeri fürdőbe megy. Az újvidéki „Zasztava“ a lapokban felmerült hírekből, hogy Boszniában véres zavargások fordultak elő, azt következteti, hogy Boszniában és Hercegovinában a mostani állapottal nincsenek nagyon megelégedve. Az ottani osztrákmagyar kormányzat nem objektív és nem igazságos, mert a legcsekélyebb számú katholikus elemet támogatja, s a mellett a mohammedánokkal kacérkodik a legtúlnyomóbb számú görökel. vallású elem rovására. Bosznia nem boldog és nem nyugodt az új kormányzat alatt. S ép ez az, ami idővel a legerősebb vád lehet Ausztria-Magyarország ellen, hogy t. i. szemére vetik, miszerint oly dologba fogott, melyhez nem ért s a melyre nem érett. A humanitárius miszto, rongyos palást, mely alól az önzés lólábai kilátszanak, Hogy mennyire tartja tiszteletben a jelenlegi kormány a képviselőház határozatait, azt — mint a „Mg“ írja — azon eljárása mutatja meg legjobban, melyet az uzsora korlátolása körül tanúsít. A képviselőház a rendőri törvény tárgyalása alkalmával, határozatilag utasította a kormányt, hogy ezen kérdést behatóan tanulmányozza és őszkör arra vonatkozólag előterjesztést tegyen. E határozatot azonban régen elfeledték és most sem gondolna rá senki, ha véletlenül egy segéd fogalmazócska a régi iratokban keresgélve fel nem fedezte volna ezt a határozatot. Amint az elfeledett határozat ily után fölfedeztetett, rögtön kiadták a parancsot, hogy enyuéte hivassák össze, s e célra minden miniszter rendeljen ki egy törzstisztet, aki a tarka bizottságban kiválóan bölcs nézetével fog tündökölni. A kiküldött bizottság hamar megvolt, mert ezekkel lehet parancsolni. De hiányzott az elnök. Egyik miniszter sem akarta az augusztus havi dolce faruientét az uzsorásoknak föláldozni, s igy elnök nélkül az egész bizottság majdnem ad calendas graecas napoltatott el. Azonban Tisza végre megunta a dolgot, s „kimondta“, hogy ennek az uzsora enquétenek, ha előreláthatólag a leg 1879. augusztus 1. kisebb eredménye sem lesz is, meg kell tartatni. Panier akkor nagyon megijedt, mert az egész éven át eleget elnökölt oly ügyekben, melyek lényegéről csak igen homályos sejtelmekkel bírt. A szükség azonban leleményessé tesz. Eszébe jutott valakinek, hogy a kr. tábla alelnökét úgyis legközelebb valamely kitüntetésben kell részesíteni. Tudták azt is, hogy az alelnök úr, mindig egy tucat új fekete nyakravalót és öt tisztára kefélt fekete sálon kabátot tart készen, azon eshetőségre, ha valahol hirtelen elnökölni kell. Ennélfogva nem is tehettek jobb választást az uzsora enquetére, mint hogy fölkérjék a mindig kész alelnököt. A kiküldendő törzstisztek az egyes minisztériumokból nem olyan bureaukrata fénycsillagok, hogy tág körű szak- és irodalmi ismereteikkel nagyon kitűnnének az enqueten, s így az egész tárgyalás alig lesz más, mint a Tisza-kormány ismeretes szemfényvesztő manőverjeinek egyike, melynek eredménye rendesen: nesze semmi, fogd meg jól. Ilyen előrelátható eredmények mellett az uzsorások igen nyugodtan tovább uzsoráskodhatnak, s baj nélkül fosztogathatják továbbra is áldozataikat. POLITIKAI EZEILE. Rég nem találkozott politikai esemény oly egyhangú ítélettel, mint a legutóbbi konstantinápolyi miniszterváltozás. Az összes európai sajtó a legkeményebben megbélyegzi a Bosporus partjain uralkodó szerailgazdálkodást. A „Journal des Débats" Rarifi basát Kheireddin utódát gyönge jellemű embernek mondja, ki még hozzá csekély tehetséggel bir. Kineveztetése azt bizonyítja, hogy a szultán folytatni akarja a személyes uralmat. A porta már régóta mythosszá vált és észszerűbb és a valóságnak megfelelőbb volna, ha jövőben a diplomáciai nyelvben a „magas porta" és „diván" kifejezéseket a „palota" szóval cserélnék föl. A „Temps" szerint Kheireddin terve abból állt, hogy a birodalmat reformálja és megmentse egy szabadelvű kormány életbeléptetése által. A szabadelvű kormány előfeltétele azonban az volt, hogy szakítani kell a mohamedán hagyományokkal. — Ennek következtében a Sheik-ul- Izlamtól és az Ulemáktól bizonyára nem lehetett várni, hogy Kheireddin programmját elfogadják. A „Standard" így ír : „Néhány nap múlva Aarifi pasa alkalmasint átadja helyét Mahmud Nedim basának, kinek megjelenését Konstantinápolyban kezdettől fogva ominózusnak tartották. Bárhova nézünk Törökországban, mindenütt politikai, társadalmi és pénzügyi caost találunk, mely Konstantinápolyban érte el tetőpontját. Kérdéses, hogyan fogadják az európai hatalmak a miniszerváltozást. Franciaország állítólag kijelentette követe által, hogy nem ismeri el a miniszterváltozást, mindaddig míg a görög igények kérdése el nem döntetik. Hírlik, hogy Angolország tiltakozott Kheireddin baja letétele ellen mindaddig, míg reformterveinek megvalósítását legalább is meg nem kezdte. Állítólag Németország együtt fog járni Angol- és Franciaországgal, sőt az orosz követ a naptárba, hogy azonnal meggyőződjék, miszerint tegnap szent Pantaleon napja volt; ezzel azonban mitsem törődjék, hanem örüljön a felvilágosodottság haladásának, melynélfogva mainapság már szent Pantaleon napján is lehet rendezni Annabált, mert hiszen Anna napján nem is volna mesterség. A bál kilenckor kezdődvén, természetesen háromnegyed tízkor a teremben már három frakk, két rózsaszínhaju élő csontváz és másfél apai emberpoint hemzsegett, a többiek mind tizenegy felé jöttek,e hogy kikerüljék a tömeget. Hogy milyen volt ? Nehéz megmondani. Én részemről úgy vagyok a bálokkal, mint a japániak mivelünk: ők azt találják, hogy mi mindnyájan szörnyen hasonlítunk egymáshoz.... Hogy mégis némely adatokkal szolgálhassak, kérdezősködtem több oldalon; az igazgatóság ezen kérdésem hallatára rögtön egy három kilogrammot nyomó stereotyp-lapot húzott ki zsebéből, melyet már több év előtt készíttetett Heckenast műintézetében, hasonló alkalmakra; ez azt tartalmazta, hogy ennyi embert és különösen ilyen díszes hölgykoszorút még soha sem látott a füredi szent Pantaleonból, — amit, mint aféle stereotip-lapot — fordítva kellett olvasnom. El is mondta az ott lézengő hírneves férfiak nomenklatúráját, mellyel azonban ne bolygassunk senkit: „nomina sunt odiosa". . . volt köztük sok hosszú ember, magasak gyérebben — nagyot nem láttam. — A pincérek azon csodálkoztak, hogy miből lakhatott jól ez a vendégsereg, hiszen ebédre semmit sem adtak neki enni. — Némelyek széles kedvvel