Pesti Hírlap, 1879. október (1. évfolyam, 270-300. szám)
1879-10-18 / 287. szám
1879. október 18. legalább a gyakorlatban eszközöljenek oly lényeges könnyítéseket, melyek elháríthatják a monarchia anyagi bukását. Hiszen az anyagi bukás az álmodott politikai nagyságot és dicsőséget is magával rántja, megsemmisíti. —y- —!• POLITIKAI SZEMLE. A berlini „Provinzische Correspondenz“ tegnapelőtt egyszerre egészen más hangon kezdett a liberálisokkal beszélni. A félhivatalos lap jóindulatúlag biztatta a liberálisokat, hogy ne féljenek a reakciótól. Erre a National Ztg. következően válaszol: „ Afelől, hogy mi volta kép a reakció, némely fejekben még oly fogalmak keringenek, melyek egyenesen kihívják a gúnyt.. Vannak emberek, kik azt képzelik, hogy mihelyt reakcióról van szó, máris lovas őrjáratok mutatkoznak az utcákon, ágyukat szögeznek ki a városok különböző terein és a képviselőket és hírlapírókat tömegesen cipelik a börtönbe. Nekünk azonban elég a kormánylapok azon kijelentése is, hogy az egész sociális törvényhozás, a szabad költözési jog s a házassági jog korlátoztatni fog , a tanügyi adminisztráció eddigi rendszerét pedig elhagyják . A szabadelvűek tehát nem látszanak hajlandóknak sima szókkal beérni s e tartózkodás indokolására felemlíti a Nat. Ztg., hogy a Rómával való kiegyezés közelebb van, mint valaha, mert már a leglényegesebb pontozatozatokra nézve megállapodás jött létre. A Franciaországból érkezett hírek közt a legnevezetesebb a „France“ által közölt azon nyilatkozat, hogy G ambe 11 a teljesen távol áll a „Republique Frangaise“ által megindított amnesztia hadjárattól. E hadjárat kezdeményezése Ránc úrtól származik. — Egyúttal szaporodnak a jelek, hogy a kormány nem hajlandó nyugodtan nézni tovább a radikálisok őrjöngését, sőt inkább el van határozva a létező intézményeket és törvényeket nemcsak a monarchisták, hanem a kommunisták ellen is megvédelmezni. A bel- és igazságügyminiszterek egy közös körlevelet bocsátottak ki, melyben az alantas hatóságokat felhívják, hogy jövőre akadályozzanak meg minden törvényellenes büntetést. Ezenkívül Lepéré miniszter 23 mairet és adjunktust, kik a „Roy“ vagy Banqui tiszteletére rendezett lakomákon megjelentek, vagy izgató beszédeket tartottak, elmozdított hivatalától. Hírlik, hogy e váratlan változás Grévy elnök kezdeményezésének tulajdonítandó, aki kijelentette volna, hogy ismeri az állásával járó felelősséget s nem engedheti, hogy az oly írásbeli vagy szóbeli tüntetések által kompromittáltassék, melyek a fennálló intézmények ellen intézteinek akár a monarchia, akár a kommune által. A kormány e határozott fellépésével szemben nem lehet kétség a kamra szavazata iránt az amnestia kérdésben. Azt érezni is lászanak a radikális körökben, mert hire jár, hogy Louis Blanc az általános amnestia iránti indítványát a jövő évre halasztja. A zuluk birodalma fel van dúlva és Cetevayo király mint fogoly ül a fokvárosi királyi várban. Mindamellett mégis úgy látszik, hogy déli Afrika ismét alkalmatlan lesz az angolokra nézve. Az egykori Transvaal köztársaság bvérjei eddig nem léptek szövetségre a zulukkal az angolok ellen, most azonban, midőn Wolseley kormányzó tudatta velük, hogy területük annexiója elkerülhetlen, kijelentették hogy őket csak függetlenségük helyreállítása elégítheti ki, üdvlövései voltak Magyarország sírja felett. A szegediek azt hitték, hogy Zápolya nagyravágyóból vesztegelt Szegeden, hogy II. Lajos serege tönkre jusson s aztán Ő ültesse magát saját seregével a királyi székbe, azért alig távozott Zápolya Szeged falai közül, a szegediek legott Ferdinand pártjára álltak. Az 1527. év majdnem végzetessé vált Szegedre. Fekete János, ki magát Iván cárnak is nevezteté, mintegy tizezer fegyveresből állt martalócsereggel az országba tört s a két vetélkedő király mindegyike törekedett őt pénzzel kielégíteni s távozásra bírni. A szerb rablófőnököt végre is Ferdinand király vesztegette meg, a az csakhamar megforditá haderejét s készült kivonulni az országból. Útjába ejté Szegedet. A haramiatermészet nem tagadhatá meg magát s a gazember, látva a szegedi gulyát a mezőn legelni, elhajtatá magával. A harc alig volt kikerülhető. Szeged az ostromra s az ellenállásra készült. Szerencsére a Zápolya-párti hadsereg Czibak Imre vezérlete alatt megtámadta idején a rablót, seregét szétugrasztó, — a derék vezérnek a szegediek hathatós segélyt nyújtottak. Fekete megsebesült, titokban szálltak barátai a zentai határba eső Hágtornyos helységbe, hol Török Bálint elfogta s lefejeztette. A török invázió alatt Szeged nagyon sokat szenvedett. E korból érdekesnek tartom a következő történetét előadni: Midőn Szeged templomait a várfalak miatt a törökök lerombolták, csakis a Mátyás által építtetett Boldogasszony egyházat, melyről fennebb tettem említést, hagyta épségben. Történt azonban 1545-ben, hogy a templomra a ferenci szerzetesek s a reformátusok egyaránt igényt formáltak. Ekkor a török parancsnokok, Kadi Abram, Sabi, Mussa, Ahmet és Mehmet maguk elé idézék a feleket s felszabták őket, vitassák meg egymás vallását s aki győztes marad a vitában, azé lesz a templom. A szegedi vallásvita megindult, előszedték a dogmákat, a lothurgiát. Egyszer csak egyik barát ezt kérdé a református papoktól : „hát Mohamed próféta melyikünkhöz tartozik?“ E furcsa kérdés zavarba hozta a nagytiszteletü urakat, nem birtak rá rögtön felelni s a templomot a törökök a ferenci barátoknak ítélték oda. Az Ítélet szövege igy hangzik: „A mi birói Ítéletünk szerint adatik ezen levél, hogy azon templom, melyben Barátok vannak, mindenkor ő hozzájuk tartozandó volt. Tudják a körülbelül levők, hogy az ő birtokuk legyen, és hogy azt már 53 esztendőknek előtte birták. Bizonyságok erre az 5 vallásokon levő férfiak: Rósa Ferenc, Balog András, Horváth Márton. Valamint ezek más hét tanukkal adott hitük szerint bizonyítják, hogy az örék volt legyen ezen templom. Ítélőszékünk előtt a mi nevünkre bizonyságot tettek, és hogy mindenkor azokat illeti. Mely tanúbizonyság szerint az ő kezeikbe adjuk ezen levelet, hogy minden villongás elháríttasson, és aki ezt tudni akarja, ebben legyen a bizonyítvány. Költ Szegeden 1545, — Kadi Abram előtt, Sabi előtt, Mussa előtt, Ahmet előtt, Mehmet, Mustafa fija, mint tolmács előtt. (P. H.), (P. H.), (P. H.) Hanslick Ede második felolvasása. Nem tudjuk a mai részidő volt-e az oka, vagy a tegnapelőtti felolvasás nem túlságosan fényes sikere, elég az hozzá, hogy ma a zenekedvelők egyletének kis termében sokkal kevesebb zenekedvelő jelent meg, mint múlt szerdán, a felolvasás tárgya ellenben érdekesebb volt mint az első alkalommal. Lényegileg a már elmondottakat ismételhetjük. Wagner Richard ma szóba se került. Hanslicker az opera keletkezéséről beszélt Német és Franciaországban .L u 11 in nét kezdte és meglehetősen részletesen tárgyalta Radmos című dalművét, a legelső tragikus operát. Az Alcesteből egy praeludiumot játszott példa gyanánt. Rameaut és Gluckot futólag érintvén áttért Németországra. Beszélt a bibliai A török inváziónak Szegeden 1685-ben lett vége, mikor az ország fővárosából a török csapatok kiűzettek és Szegedig üldöztettek. E város alatt esett elseje a három ütközetnek, melyek a hazát az igától felszabadíták. E csaták legnagyobbika persze a zentai volt. A zentai csata hirére a szegedi basa föladta a várat s nov. 4-én a török helyőrséggel kivonult az országból. Lipót király belátta Szeged stratégiai fontosságát, azért a Szolimán által épített erődítvényeket megmgyobbittató, árkokkal vétette körül s a kapukkal szemközt levő elővédeket az ágyuk számára rendezteté be. A szegedi várat, mikor a bánság az országhoz visszacsatoltatott, s az határőrvidéki jellegét elveszité, kezdék elhanyagolni. Évek múltán a védfalak beomlottak, a tornyok összedültek. 1882 ben a vár maradványát fogházzá alakíták át. 1705-ben Rákóczy Ferenc egyik hadosztálya meglepés egy hétig ostromlá Szegedet, de a lakosság visszaverte az ostromot a császáriakkal. Különös, hogy a múlt században ezek szerint Szeged — pecsovics volt. Hálából az udvar s az ország császárpárti rendet 1715-ben a pozsonyi diétán Szeged a szabad királyi városok sorába ismét beiktattatott. Ekkor kapta mai címerét egy a Tisza vizéből kihalászott régi pecsétnyomó mintájára. Szeged ujabbkori története mindnyájunk előtt ismeretes. Adja Isten, hogy az uj Szeged oly soká éljen, mind a régi élt! —gh. PESTI HÍRLAP. A fővárosi kereskedelmi és iparkamra ülése. A budapesti kereskedelmi és iparkamara ma d. u. 4 órakor tartotta a nyári szünet után első teljes ülését. Bejelentetett, hogy a kereskedelmi miniszter jóváhagyta a kamara múlt évi zárszámadásait. Ezután a közös szakosztály’’ előterjesztései adattak elő. A pénzügyminiszter leírt a kamarához, hogy az értékpapírok bírói megsemmisítése és elévülése tárgyában készült törvényjavaslatot bírálja meg. A kamara a javaslat főbb határozmányait helyeselvén, azokhoz észrevétel nélkül hozzájárul. A soproni keresk. kamara állrt, hogy támogattassék azon felirata, hogy Bosznia és Hercegovina területén keresk. kamara legyen felállítandó. Ezen kérelem nem pártolható, mivel az okkupáti tartományok viszonya Magyarországhoz és közigazgatási rendszerük még szabályozva nincsen. A Duna szabályozása ügyében itt a kormányhoz a pozsonyi kötkamara, s a bpesti kamarát annak pártolására kérte föl. A közös szakosztály e fontos kérdés tanulmányozására bizottság kiküldését indítványozta. Wahrman Mór lehetetlennek tartja oly ügyben bizottságot küldeni ki, amelyre nézve határozott utasítás nem adatik. Kochmeister dr. fölemlíti, hogy mozgalom van a fővárosban Dunaegylet alakulása iránt, mely üdvös eszmét az összes ipari és keresk.társulatok közreműködésével óhajtják megtestesíteni. A célt a kamrának csak helyeselni lehet. Csepregi és Wahrman jónak látnák bevárni a kormány kezdeményezését, s a céllal egyetértve várakozó álláspontot foglalni el, míg az eszme határozottabb alakot nem ölt. Az ülés ez értelemben határozott. Az insbrucki és klagenfurti keresk. kamarák azon óhajukat fejezik ki, hogy az arlbergi vasút a monarchia két kormányának közös költségén építtessék ki. A kamara elismeri ugyanis, hogy az arlbergi vasút Magyarország kiviteli kereskedelmének emelésére szolgál, de viszont ily utak Ausztria részére is a magyar vasútvonatok. S ha kimondatnék az elv, hogy közös érdekű vállalatok közös költségen létesíttessenek, a közös ügyek oly tömkeleget teremtenek meg, amely a monarchia egyik felének sem volna kedvére. S oly ügyben nem írhat fel a kamara, melyre nézve a magyar kormánynak törvényszerű befolyása nincs. Az átirat nem pártoltatik. Mikós Gyula az orsz. borászati kongresszus előkészítése végett bpesti borkereskedőkkel értekezni , kiván. Ennek előmozdítása végett a teljes ülés elhatározza meghívni Jálies, Latcskó, Kamermayer, Fromm, Lápossy stb. borkereskedőket a kamara termében tarjtandó értekezletre. TUDOSAfiT és mODALOn. * (A Petőfi-társaság) vasárnap október hó 19-én d. e. 10 órakor tartja meg e havi fölolvasóülését a magyar tud. akadémia Kisfaludy-termében. Tárgyai lesznek : Török elem a „Zrinyiász“-ban (értekezés) dr. Erődi Bélától. „Festett ideál“ (verses elbeszélés) Reviczky Gyulától, fölolvassa E. Kovács Gyula. Irtózatos buszú (víg elbeszélés) Balázs Sándortól. A fölolvasásokat zárt ülés követi. *(Reményi Ambrus) tanulmányait adja ki. Legutóbb, midőn a jeles publicista egyik tanulmányát ismertettük, kifejeztük azon óhajunkat, hogy a folyóiratokban megjelent becses dolgozatokat összegyűjtve olvashassuk. Ez összegyűjtött tanulmányok egy vaskos kötetben jelennek meg, melynek tartalmát részint a politikai s irodalmi világból vett arcképek, milyenek: Littré, Rénan, Grévy XIII. Leó, Ignatiev Iánokné, Kemal bej stb., részint pedig irodalmi, társadalmi s politikai kérdésekről szóló könnyed modorban írt tanulmányok képezik. A díszesen kiállított mű Aigner Lajos kiadásában jelenik meg november hó elején. — Igen örvendünk, hogy egyik legkitűnőbb politikai írónk összegyűjtött tanulmányait végre egy kötetben üdvözölhetjük, mi irodalmunkra, mely ily dolgozatokban külömben is igent szegény, nem csekély nyereség leend. SZÍNHÁZ és KÖVEKET. Az esztergomi kereskedelmi társulat beadványa a házaló kereskedés eltiltása iránt Esztergom város területén, pártoltatik, mert minden nagyobb városban képes , szüségletét kiki megtelepedett kereskedőknél s iparo- isoknál beszerezni, kik nagy adóval terhelvék. Egyszer18mind fölkéretik a kormány, hogy az 1852-iki házalási patens helyébe, mely elavult, új házalási törvényjavaslatot készítsen. Az 1880. költségvetés 27,652 főt 20 kv rendes és 4000 rendkívüli költséggel állapittatik meg, s a hozzájárulási illetékkulcs 1%-ban határoztatik el. Az egyévi önkénytességi intézmény kiterjesztése ügyében kiküldött bizottság javasolja, hogy a törvényhozás keressék meg, miként az önkénytesség igénybevételére jogosító tanintézetek közé, a pesti kereskedelmi akadémiát is világosan vegye föl, s vigye keresztül, hogy az egy évi önkénytesség új osztálya létesítessék, a mibe soroztatnak azon ifjak, kik polgári, erdészeti, ipari s alsóbb keresk. stb. iskolák bevégzéséről mutatnak föl bizonyitványt. Ezek tiszti rangra igényt nem tarthatnak a mint altisztek helyeztetnének tartalékba. Ezen javaslatot az ülés egyhangúlag elfogadta. Végül Ráth Károly azon indítványa, hogy az önsegélyző hitelszövetkezetek betéteire nézve fennálló, de figyelembe nem vett adókedvezmény eseteinek szabatos formulázására a kormány figyelme fölhivassék. — Wahrmann M., Rebly A., Julics K., Fálk Zs. és Ráth urakból álló bizottság küldetett ki, amire az ülés véget ért.