Pesti Hírlap, 1879. október (1. évfolyam, 270-300. szám)

1879-10-18 / 287. szám

1879. október 18. legalább a gyakorlatban eszközöljenek oly lé­nyeges könnyítéseket, melyek elháríthatják a monarchia anyagi bukását. Hiszen az anyagi bukás az álmodott po­litikai nagyságot és dicsőséget is magával rántja, megsemmisíti. —y- —!• POLITIKAI SZEMLE. A berlini „Provinzische Correspondenz“ tegnapelőtt egyszerre egészen más hangon kez­dett a liberálisokkal beszélni. A félhivatalos lap jóindulatúlag biztatta a liberálisokat, hogy ne féljenek a reakciótól. Erre a National Ztg. kö­vetkezően válaszol: „ A­felől, hogy mi volta kép a reakció, némely fejekben még oly fogalmak keringenek, melyek egyenesen kihívják a gúnyt.. Vannak emberek, kik azt képzelik, hogy mihelyt reakcióról van szó, máris lovas őrjáratok mu­tatkoznak az utcákon, ágyukat szögeznek ki a vá­rosok különböző terein és a képviselőket és hírlap­írókat tömegesen cipelik a börtönbe. Nekünk azon­ban elég a kormánylapok azon kijelentése is, hogy az egész sociális törvényhozás, a szabad köl­tözési jog s a házassági jog korlátoztatni fog , a tanügyi adminisztráció eddigi rendszerét pedig elhagyják . A szabadelvűek tehát nem látsza­nak hajlandóknak sima szókkal beérni s e tar­tózkodás indokolására felemlíti a Nat. Ztg., hogy a Rómával való kiegyezés közelebb van, mint valaha, mert már a leglényegesebb ponto­­zatozatokra nézve megállapodás jött létre. A Franciaországból érkezett hírek közt a legnevezetesebb a „France“ által közölt azon nyilatkozat, hogy G a­m­b­e 11 a teljesen távol áll a „Republique Frangaise“ által megindított amnesztia hadjárattól. E hadjárat kezdeménye­zése Ránc úrtól származik. — Egyúttal szapo­rodnak a jelek, hogy a kormány nem hajlandó nyugodtan nézni tovább a radikálisok őrjöngését, sőt inkább el van határozva a létező in­tézményeket és törvényeket nemcsak a mon­­archisták, hanem a kommunisták ellen is megvédelmezni. A bel- és igazságügymi­niszterek egy közös körlevelet bocsátottak ki, melyben az alantas hatóságokat felhívják, hogy jövőre akadályozzanak meg minden törvényelle­nes büntetést. Ezenkívül Lep­éré miniszter 23 mairet és adjunktust, kik a „Roy“ vagy B­­­a­n­q­u­i tiszteletére rendezett lakomákon megjelentek, vagy izgató beszédeket tar­tottak, elmozdított hivatalától. Hírlik, hogy e váratlan változás G­r­é­v­y elnök kezdemé­nyezésének tulajdonítandó, a­ki kijelentette vol­na, hogy ismeri az állásával járó felelősséget s nem engedheti, hogy az oly írásbeli vagy szóbeli tüntetések által kompromittáltassék, me­lyek a fennálló intézmények ellen intézteinek akár a monarchia, akár a kommune által. A kormány e határozott fellépésével szemben nem lehet kétség a kamra szavazata iránt az amnestia kérdésben. Azt érezni is lászanak a radikális körökben, mert hire jár, hogy Louis­ Blanc az általános amnestia iránti indítványát a jövő évre halasztja. A zuluk birodalma fel van dúlva és C­e­­tevayo király mint fogoly ül a fokvárosi ki­rályi várban. Mindamellett mégis úgy látszik, hogy déli Afrika ismét alkalmatlan lesz az an­golokra nézve. Az egykori Transvaal köztársaság bvérjei eddig nem léptek szövetségre a zuluk­kal az angolok ellen, most azonban, midőn Wolseley kormányzó tudatta velük, hogy területük annexiója elkerülhetlen, kijelentették hogy őket csak függetlenségük helyreállítása elégítheti ki, üdvlövései voltak Magyarország sírja felett. A szegediek azt hitték, hogy Zápolya nagyravá­gyóból vesztegelt Szegeden, hogy II. Lajos se­rege tönkre jusson s aztán Ő ültesse magát sa­ját seregével a királyi székbe, azért alig távo­zott Zápolya Szeged falai közül, a szegediek legott Ferdinand pártjára álltak. Az 1527. év majdnem végzetessé vált Szegedre. Fekete János, ki magát Iván cárnak is nevezteté, mintegy tizezer fegyveresből állt martalócsereggel az országba tört s a két ve­télkedő király mindegyike törekedett őt pénzzel kielégíteni s távozásra bírni. A szerb rablófőnö­köt végre is Ferdinand király vesztegette meg, a az csakhamar megforditá haderejét s készült kivonulni az országból. Útjába ejté Szegedet. A haramiatermészet nem tagadhatá meg magát s a gazember, látva a szegedi gulyát a mezőn legelni, elhajtatá magával. A harc alig volt ki­kerülhető. Szeged az ostromra s az ellenállásra készült. Szerencsére a Zápolya-párti hadsereg C­z­i­b­a­k Imre vezérlete alatt megtámadta ide­jén a rablót, seregét szétugrasztó, — a derék ve­zérnek a szegediek hathatós segélyt nyújtottak. Fekete megsebesült, titokban száll­tak barátai a zentai határba eső Hágtornyos helységbe, hol Török Bálint elfogta s lefejeztette. A török invázió alatt Szeged nagyon sokat szenvedett. E korból érdekesnek tartom a következő történet­ét előadni: Midőn Szeged templomait a várfalak miatt a törökök lerombolták, csakis a Mátyás által építtetett Boldogasszony egyhá­zat, melyről fennebb tettem említést, hagyta épségben. Történt azonban 1545-ben, hogy a templomra a ferenci szerzetesek s a reformátu­sok egyaránt igényt formáltak. Ekkor a török parancsnokok, Kadi Abram, Sabi, Mussa, Ah­met és Mehmet maguk elé idézék a feleket s felszabták őket, vitassák meg egymás vallását s aki győztes marad a vitában, azé lesz a tem­plom­. A szegedi vallásvita megindult, előszed­ték a dogmákat, a lothurgiát. Egyszer csak egyik barát ezt kérdé a református papoktól : „hát Mohamed próféta melyikünkhöz tartozik?“ E furcsa kérdés zavarba hozta a nagytiszteletü urakat, nem birtak rá rögtön felelni s a temp­lomot a törökök a ferenci barátoknak ítélték oda. Az Ítélet szövege igy hangzik: „A mi birói Ítéletünk szerint adatik ezen levél, hogy azon templom, melyben Barátok van­nak, mindenkor ő hozzájuk tartozandó volt.­­ Tudják a körül­belül levők, hogy az ő birtokuk legyen, és hogy azt már 53 esztendőknek előtte birták. Bizonyságok erre az 5 vallásokon levő fér­fiak: Rósa Ferenc, Balog András, Horváth Márton. Valamint ezek más hét tanukkal adott hitük szerint bizonyítják, hogy az örék volt le­gyen ezen templom. Ítélő­székünk előtt a mi nevünkre bizonyságot tettek, és hogy mindenkor azokat illeti. Mely tanúbizonyság szerint az ő kezeikbe adjuk ezen levelet, hogy minden vil­longás elháríttasson, és a­ki ezt tudni akarja, ebben legyen a bizonyítvány. Költ Szegeden 1545, — Kadi Abram előtt, Sabi előtt, Mussa előtt, Ahmet előtt, Mehmet, Mustafa fija, mint tolmács előtt. (P. H.), (P. H.), (P. H.) Hanslick Ede második felolvasása. Nem tudjuk a mai rész­idő volt-e az oka, vagy a tegnapelőtti felolvasás nem túlságosan fényes sikere, elég az hozzá, hogy ma a zenekedvelők egyletének kis termében sokkal kevesebb zenekedvelő jelent meg, mint múlt szerdán, a felolvasás tárgya ellenben érdekesebb volt mint az első alkalommal. Lényegileg a már elmon­dottakat ismételhetjük. Wagner Richard ma szóba se került. Hanslick­er az opera keletkezéséről be­szélt Német és Franciaországban .L u 11 i­n n­é­t kezdte és meglehetősen részletesen tárgyalta Radmos című dalmű­vét, a legelső tragikus operát. Az Alcesteből egy prae­­ludiumot játszott példa gyanánt. Rameaut és Gluckot futólag érintvén áttért Németországra. Beszélt a bibliai A török inváziónak Szegeden 1685-ben lett vége, mikor az ország fővárosából a török csa­patok kiűzettek és Szegedig üldöztettek. E vá­ros alatt esett elseje a három ütközetnek, me­lyek a hazát az igától felszabadíták. E csaták legnagyobbika persze a zentai volt. A zentai csata hirére a szegedi basa föladta a várat s nov. 4-én a török helyőrséggel kivonult az or­szágból. Lipót király belátta Szeged stratégiai fon­tosságát, azért a Szolimán által épített erődít­­vényeket megmgyobbittató, árkokkal vétette körül s a kapukkal szemközt levő elővédeket az ágyuk számára rendezteté be. A szegedi várat, mikor a bánság az ország­hoz visszacsatoltatott, s az határőrvidéki jelle­gét elveszité, kezdék elhanyagolni. Évek múl­tán a védfalak beomlottak, a tornyok összedül­­tek. 1882 ben a vár maradványát fogházzá ala­­­­kíták át. 1705-ben Rákóczy Ferenc egyik hadosz­­­­tálya meglepé­s egy hétig ostromlá Szegedet, de a lakosság visszaverte az ostromot a csá­száriakkal. Különös, hogy a múlt században ezek szerint Szeged — pecsovics volt. Hálából az udvar s az ország császárpárti rendet 1715-ben a pozsonyi diétán Szeged a szabad királyi városok sorába ismét beiktatta­­tott. Ekkor kapta mai címerét egy a Tisza vizéből kihalászott régi pecsétnyomó mintájára. Szeged ujabbkori története mindnyájunk előtt ismeretes. Adja Isten, hogy az uj Szeged oly soká éljen, mind a régi élt! —gh. PESTI HÍRLAP. A fővárosi kereskedelmi és iparkamra ülése. A budapesti kereskedelmi és iparkamara ma d. u. 4 órakor tartotta a nyári szünet után első teljes ülését. Bejelentetett, hogy a kereskedelmi miniszter jóvá­hagyta a kamara múlt évi zárszámadásait. Ezután a közös szakosztály’’ előterjesztései adat­tak elő. A pénzügyminiszter leírt a kamarához, hogy az értékpapírok bírói megsemmisítése és elévülése tárgyá­ban készült törvényjavaslatot bírálja meg. A kamara a javaslat főbb határozmányait helyeselvén, azokhoz észre­vétel nélkül hozzájárul. A soproni keresk. kamara állrt, hogy támogat­­tassék azon felirata, hogy Bosznia és Hercegovina terü­letén keresk. kamara legyen felállítandó. Ezen kérelem nem pártolható, mivel az okkupáti tartományok viszonya Magyarországhoz és közigazgatási rendszerük még szabályozva nincsen. A Duna szabályozása ügyében itt a kor­mányhoz a pozsonyi köt­­kamara, s a bpesti kamarát annak pártolására kérte föl.­­ A közös szakosztály e fontos kérdés tanulmányozására bizottság kiküldését in­dítványozta. W­a­h­r­m­a­n Mór lehetetlennek tartja oly ügyben bizottságot küldeni ki, a­melyre nézve határozott utasí­tás nem adatik. Kochmeister dr. fölemlíti, hogy mozgalom van a fővárosban Dunaegylet alakulása iránt, mely üdvös eszmét az összes ipari és keresk.­társulatok közreműködésével óhajtják megtestesíteni. A célt a kam­rának csak helyeselni lehet. Csepregi és Wahrman jónak látnák be­várni a kormány kezdeményezését, s a céllal egyetértve várakozó álláspontot foglalni el, m­íg az eszme határozot­tabb alakot nem ölt. Az ülés ez értelemben határozott. Az insbrucki és klagenfurti keresk. kamarák azon óhajukat fejezik ki, hogy az arlbergi vasút a monarchia két kormányának közös költségén építtessék ki. A kamara elismeri ugyanis, hogy az arlbergi vasút Magyarország kiviteli kereskedelmének emelésére szol­­­­gál, de viszont ily utak Ausztria részére is a magyar­­ vasútvonatok. S ha kimondatnék az elv, hogy közös érdekű vállalatok közös költségen létesíttessenek, a kö­zös ügyek oly tömkeleget teremtenek meg, amely a monarchia egyik felének sem volna kedvére. S oly ügy­ben nem írhat fel a kamara, melyre nézve a magyar kormánynak törvényszerű befolyása nincs. Az átirat nem pártoltatik. M­i­k­­­ó­s Gyula az orsz. borászati kongresszus előkészítése végett bpesti borkereskedőkkel értekezni , kiván. Ennek előmozdítása végett a teljes ülés elhatá­rozza meghívni Jálies, Latcskó, Kamermayer, Fromm,­­ Lápossy stb. borkereskedőket a kamara termében tar­­j­tandó értekezletre. TUDOSAfiT és mODALOn. * (A Pet­őfi-társaság) vasárnap október hó 19-én d. e. 10 órakor tartja meg e havi fölolvasó­ülését a magyar tud. akadémia Kisfaludy-termében. Tárgyai lesznek : Török elem a „Zrinyiász“-ban (érte­kezés) dr. Erődi Bélától. „Festett ideál“ (verses elbe­szélés) R­e­v­i­c­z­k­y Gyulától, fölolvassa E. Kovács Gyula. Irtózatos buszú (víg elbeszélés) Balázs Sán­dortól. A fölolvasásokat zárt ülés követi. *(Reményi Ambrus) tanulmányait adja ki. Legutóbb, midőn a jeles publicista egyik ta­nulmányát ismertettük, kifejeztük azon óhajunkat, hogy a folyóiratokban megjelent becses dolgozatokat össze­gyűjtve olvashassuk. Ez összegyűjtött tanulmányok egy vaskos kötetben jelennek meg, melynek tartalmát részint a politikai s irodalmi világból vett arcképek, milyenek: Littré, Rénan, Grévy XIII. Leó, Ignatiev Iánokné, Kemal bej stb., részint pedig irodalmi, társadalmi s politikai kérdésekről szóló könnyed modorban írt tanulmányok képezik. A díszesen kiállított mű Aigner Lajos kiadá­sában jelenik meg november hó elején. — Igen örven­dünk, hogy egyik legkitűnőbb politikai írónk összegyűj­tött tanulmányait végre egy kötetben üdvözölhetjük, mi irodalmunkra, mely ily dolgozatokban külömben is igent szegény, nem csekély nyereség leend. SZÍNHÁZ és KÖVEKET.­ ­ Az esztergomi kereskedelmi társulat beadványa a házaló kereskedés eltiltása iránt Esztergom város terü­­­­letén, pártoltatik, mert minden nagyobb városban képes , szüségletét kiki megtelepedett kereskedőknél s iparo- i­soknál beszerezni, kik nagy adóval terhelvék. Egyszer­­1­8m­ind fölkéretik a kormány, hogy az 1852-iki házalási­­ patens helyébe, mely elavult, új házalási törvényjavasla­tot készítsen. Az 1880. költségvetés 27,652 főt 20 kv rendes és­ 4000 rendkívüli költséggel állapittatik meg, s a hoz­zájárulási illetékkulcs 1%-ban határoztatik el. Az egyévi önkénytességi intézmény kiterjesztése ügyében kiküldött bizottság javasolja, hogy a törvény­­hozás keressék meg, miként az önkénytesség igénybe­vételére jogosító tanintézetek közé, a pesti kereskedelmi akadémiát is világosan vegye föl, s vigye keresztül, hogy az egy évi önkénytesség új osztálya létesítessék, a mibe soroztatnak azon ifjak, kik polgári, erdészeti, ipari s alsóbb keresk. stb. iskolák bevégzéséről mutat­nak föl bizonyitványt. Ezek tiszti rangra igényt nem tarthatnak a mint altisztek helyeztetnének tartalékba. Ezen javaslatot az ülés egyhangúlag elfogadta. Végül Ráth Károly azon indítványa, hogy az önsegélyző hitelszövetkezetek betéteire nézve fennálló, de figyelembe nem vett adókedvezmény eseteinek sza­batos formulázására a kormány figyelme fölhivassék. — Wahrmann M., Rebly A., Julics K., Fálk Zs. és Ráth urakból álló bizottság küldetett ki, a­mire az ülés véget ért.

Next