Pesti Hírlap, 1880. január (2. évfolyam, 1-31. szám)

1880-01-01 / 1. szám

Budapest, 1880. 361 1. szám. Csütörtök, januá Előfizetési árak: _ Hirdetések: ' ”" ® ^jjjjjj^ m 2 Budapesten, nádor-utca 7 Kiadó hivatal hova a lap szellemi részét illető Budapest, nádor-utca 7. az., JUjAi\ , . hova .Z előfizetlek (. . lap .»et-­uF* * ; minden közlemény intezendS. küldésére vonatkozó felszólamlások TIPTTT | T TAT A T'AT'T' A / . ,tlX'* * | Bérmentetlen levelek csak is-POLITIKAI NAPILAP. 15/ Kéziratok vissza nem adatnak NAPTÁR. LÁTNIVALÓ K. képtár , vasárnapokon d. e. 10­1-ig fölváltva szeli társulat tárlata. [Sugár-ut, Barár­dig megtekinthető. - Közvágóhíd a­z a gyűjtemények valamelyike, a könyvtár pedig ház.] - Magyar tudományon aka­­roksári­ ut végén a vám mellett. — váro­­Ccü­törtök katholikus Újév Nemzeti muzeum. [Muzeum-körut.] minden hétköznapon 9­1-ig. — Országos démia. [Ferenc - József-tér saját­ ház.] - ház a régi a városház-téren, az uj a hipót­rintAnt&n« • Ú­jév Nyitva: d. e. 9 — 1 óráig, hétfőn és csütörtökön képtár [Eszterházy-féle] az akadémia palo- Iparmuzeum. [Sugár-ut, a képzőmüvé- utcában 24. sz. a. — Városi vigadó * ** | a természet-­­ néprajzi-tár, kedden is pente- tájában. Nyitva : vasárnap, szerdán, és pénze- azeti társulat háza.] — Királyi vár é* [redoute] az aldunanoron. — Ailatkert a p görögorosz: Ignác ken a* ásványtár, szerdán és szombaton a ken 9—1-ig.­­ Országos képzőmüve* várkert Budán, az udvar távollétében min- városligetben. A mai szám tartalma: 1880. — Merénylet s spanyol király ellen. — Poltikai hírek. — Politikai szemle. — Tud. és Irod. — Szin. és müv. — Az osztrák államvasutak jubilaeuma. — Párisi levél. — Botrányok krónikája. — Hogyan ültette fel ■Somoskeöy a bpesti rendőrséget. — Táviratok. — Há- Janyilatkozat. — Napi hírek. — Törv. csarnok. — Közg. hírek. — Szinh. és mulats. — Vízállás. — — Bpesti áru- és értéktőzsde. — Tárcák: B. u. é. k. Egy látcsö­­ves ur. — Az év első napján. — A mellékleten : Re­gény : A nővérek. (Folyt.) — Vegyes. — Hirdetések. 1880. Tizenkettőt ver az éjfélóra. Peng az ásó, roskad a hant a ko­porsóra. Temetjük az évet s vele az évcsalád utolsó tagját. Nyugodjanak békén. Nincs okunk siratni. A hetvenes évek sírboltja nem kér tőlünk koszorút. Úgyis csak tövisből fonhatnék, s ezt termették számunkra. Most a nyolcvanasok családja következik soron. De nem bírunk ettől se jobb időket re­mény sem ! „Nem az idő változik, mi változunk ! — mondja Ádám az „Ember Tragédiájában.“ S ha mi nem változunk ? . . . Pedig személyváltozásra a közéletben, mely az idő tükre, vajmi kevés a remény. Más évet írunk az események chronológiájába, — ez mind. Az emberek s velük az idők járása a régiben maradnak. Vigasztalan jövő! Odakinn csobog az olvadt hólé a háztetők ereszéről. Kemény volt a tél kezdete, s még ke­ményebbnek ígérkezik. A hegyek szerte a hazá­ban mind havasokká váltak, s mire kizöldül s megered a langyos eső a tavaszfelhőkből, szür­ke vízzé olvad, ami most hegyeken, völgyeken, fennsíkon és rónán csillogva fehérült. A jó is­ten nagyon meg készül mosdatni ezt a magyar hazát, hogy ennyi vizet küld légi csatornákon tavaszáradásra. Van is elég szennyes, mi a mosást várja. De nem az ekével mivelt szántóföldön, nem az ártereken épült nyomorult falvak nádteteje alatt nem a dolgos kézműves setét műhelyében. Ezek­től az özönvíz csakis mesztelen és sivár éltü­ket vehetné el, — egyebük úgy sincs; azt amit keresnek hangya szorgalommal, tulokbecsülettel, megeszik-megiszszák mindennapi kenyérben s a mi fennmarad, az elmegy adóra, bélyegre, vámra, illetékdíjakra, s ha oda nem adják, elveszi a végrehajtó; még megköszönhetik, ha készpénz­zel beéri. Másutt van a szennyes, másutt a mosdatni vagy elsöpörni való. Csakhogy jó helyen van, senki hozzá nem fér. Se a törvény keze, se az árvíz hulláma, se a szerencsétlenség panasza, könyörgése. Érheti a hazát új istencsapása, folyamkiön­­­­tés vagy szakadó ár alakjában: azok az emberek biztos menhelyükön a nemzet szennyesével meg fognak maradni. Mosdatás nem használ, ők egymás kezét mossák s a napon szárítják. A többi meg elpusztul és aki megmarad, pirul a nap alatt.A lefolyt évtized a bűnök, visszaélések, a korrupció korszaka volt. Tán a bünhödése kö­vetkezik most már ? Azt az államérdek, az erkölcsi elvek, a szerényen megvonuló önérzet érdeme s a kol­dusbecsület sínyli és siratja. Emennek az osztó igazság bekötött szemmel is repesve örülne. De nincs haszon kár nélkül s ha az igaz­ság sújt, olyant is eltalál fátyolos szemmel mért palloscsapásával, akit meg se célzott. Ha a korrupció ocsmány titkai napfényre kerülnek s közéletünk szereplő alakjai egymás után buk­nak az egymás számára ásott erkölcsi sírgö­­dörbe, s megrendül a közbizalom zászlófosz­lánya is elnyűtt nyelén s szégyen lesz a zászlót kézbe venni. Szom­ori kilátás. Ezt nem szabad bevárnunk. Legszentebb érdekeink követelik, hogy a korrupció múló ko­rának gyászos szereplő hősei a katasztrófa előtt visszavonuljanak. Szükséges, hogy a vezérsze­mélyzetben minél előbb változás essék. Hadd tűnjenek el velük kompromittált mamelukjaik is egymás után az események felszínéről. Kor­mányzásra eddig azok úgyis képteleneknek bizo­­nyultak.Uj emberekre,tisztán látó s erélyes cselek­vésre eltökélt ifjabb erőkre van az ország ügyé­nek kívánsága. S ha az emberek változtak, változni fog az idők járása is. Legyen hát az uj év egy uj korszaknak, egy tevékeny és becsületes korszaknak időmérője s a hetvenes évek temető torán hadd ünnepeljük a magyar politika és társadalom újjászületését! Amen, úgy legyen !___________________ A mTI HÍRLAP TÁRCAJA. Lesietek nagy sebbel, lobbal Légrády urakhoz. — Édes, kedves, szeretett uraim nyo­massanak nekem nehány száz névjegyet újévi üdvözlések céljából. — Nem lehet. — Miért nem lehet? — Mert a nyomda iszonyúan túl van ter­helve munkával ! — Hát ekként mit csináljak ? — Hm hm ! — De nekem nagyon sok kegyes jóaka­róm van, és én nem akarom, hogy engem egy neveletlen, hálátlan fickónak deklaráljanak ! — Tudja mit . . . mondok valamit! Nyo­matok az ön részére egy névjegyet a vonal alatt és annak kapcsán gratulálja meg ismerőseit. Nos ? — Igen, de . . . Semmi de. Az előfizetők tömegesen jelent­keznek .... nincs időnk . . . bon soir ! Itt vagyok eszerint nyájas olvasóközönség kegyes színed előtt, fénymázas cipőmön egy pat­tanás sincs, frakkom nem vet ráncokat, fehér nyekkendőm csokra kifogástalan, hajam á la Coquelin­ainé van fésülve és vadgalambszinket­tyűs kezemben remeg az izgatottságtól chapeau mecanique-om Mit kívánjak neked ezerfejü szörny . . . azaz bocsánat . . . nagyérdemű közönség, a­mi megfelel a sokféle ízlésnek, igénynek, követe­lésnek. Ha azt kívánom, hogy bukjék a jelen­legi kormányrendszer, a sok elégedetlen nyája­san fogja kezemet szorongatni, de a többség (mert bár általános a zúgolódás, a kormány még­is többségben van) megkövez! Ha a táncoló közönségnek víg farsangot kívánok, az országos ínséggel jövök ellenkezésbe. Nem mondhatom, hogy mentse meg isten a sok didergőt a ke­mény tél hidegétől anélkül, hogy egy két tucat Halifax korcsolya a fejemhez ne repüljön. A tartós, jó egészség hangoztatásakor megnehez­telnek az orvos urak ; a népszinmű pályázatnak sem kívánhatok jó eredményt, mert a nemzeti színház zokon vehetné .... Mindenféleképen csak aprehenziót vonok szegény fejemre, én pe­dig azt szeretném, hogy senki se haragudjék, duzzogjon, nehezteljen. Igaz ! íme első kivánságom : Ne vigyétek át szives olvasóim múlt évi nehezteléseiteket ! 1880-ra ! Feledjétek ha valaki lábatokra lépett,­­ ha égszin szemeiteket zöldeknek mondták . . . ; bocsássátok meg ha valaki nálatok szebb, jobb,­­ szellemesebb, gazdagabb, szerencsésebb .. . dug­­­­játok kardotokat hüvelyébe, gombostűtöket a­­ nyakkendőbe, lőjjetek pisztolytokkal varjut (úgy­­­sem visz párbaj távolra) és szopogassatok nyel­­vecskétekkel inkább marron glacé-t, ez sokkal édesebb mint a medisance . . . Egyébként kívánom, hogy sikerüljön Ti­szát egyszer s mindenkorra medrébe szorítani; tartassák már egyszer a szédelgés Vég­h­ el­­adása ; éljenek a nemzetiségek jó egyetértés­­ben: a Rác csak akkor hallasson magáról. Egy uj lövés. Uj merénylet. Tárgya ismét egy uralkodó. A fiatal spanyol király az, ki ellen a lövés intéztetett. Még a mézes hetekben, az ha­vig ifjúknak s lányoknak hozza; N­é­m­et­h írjon magyar nótákat ; a Tóth daloljon és érezzen tiszta, boldog szerelmet; a Lengyel csupán derült arcokat fényképezzen ; az­t­­­á­n csípjen meg egy Bunkót, álljon ösz­­sze a már említett Ráccal és ver­je ki minden fejből a búskomorságot; az ázsiai Török csak rózsavizet mérjen és az európai Török csak rózsaláncokat fűzzön; az Orosz honunkból csak fillér­tárakat vigyen ki és tanulja meg ige nélküli beszélyéhez, azt az egyetlent : „szeretni" ; a Szerb maradjon — ha már olyan jól esik neki — mameluk, de legyen e fajból — az utolsó; a Magyar pedig legyen és maradjon jó magyar az utols percéig és boldog, szabad hazájában. au 1­fclXceiXf&O AXA$ —---------------------------------------------------------—— Hai vániutk 10 oldali tortalunyi Merénylet a spanyol király ellen. -----------------­ Az év első napján. Te képzelet­ alkotta tündérálom, ringasd el lelkem ködképeid közé! . . . . .... Rózsaszín fény dereng az alkoven függő lámpájából, szelíd sugarai végig reszket­nek a falszőnyegek arabeszkjein, s az ágyak potyolatán. A hajnal óra csendjét nem zavarja semmi nesz. Halkan piheg a vánkos redői közt házam arkangyala; a főkötő hátracsúszott kissé fejéről, dús szőke fürtös homlokát egészen elta­karják, egyik karja a paplanon nyugszik, mási­kat elrejté a chemizette csipkéi közé. Távolabb a gyermekágy rostélya vet fe­kete cikákat a padlat szőnyegére. Zöld hálóer­nyő alatt összebújva szuszog két kövér istente­remtése, két kis parányember. Arccal egymásnak fordultak, félig elmállott cukorsütemény a ke­zükben, kezük pedig a szájukban ökölre fogva. A rostély szélén fakatona vonja meg magát, bé­­kés társaságában egy kereken járó tengeri nyúl.

Next