Pesti Hírlap, 1880. január (2. évfolyam, 1-31. szám)

1880-01-01 / 1. szám

1880­ január 1. Ezek, erről biztos lehet, a legviszásabb helyze­tekben is ki fogják vele kapartatni a gesztenyét a tű­zből. Arról is biztos lehet, ha egyszer a fejedelem megégette az ujjait, nem fognak neki segítséget nyújtani, ellenkezőleg azt fogják min­denütt híresztelni, hogy a fejedelem az őt ért bajt saját elővigyázatlanságának köszönheti. A p­á­p­a nagy beszédet mondott a bibor­­noki kollégiumnak, midőn ez őt a karácsony­ünnepen üdvözölte s ebben hangsulyozá, hogy ő a szentszék egyházi és világi uralmának ha­gyományait meg nem szün soha fenntartani és képviselni. Nina bíbornok elbocsáttatását és Jacobini nuntius kineveztetését államtitkárrá Berlinben örömmel fogadják, mint az egyház­­politikai alkudozások eredményének egyik kézzel fogható tanúbizonyságát. A francia sajtó majdnem egyhangú­lag megelégedéssel fogadja az új kormány kine­veztetését. A köztársasági lapok ujjonganak az örömtől, s kivált a radikálisok az uj kormány­ban az Union republicaine politikájának győ­zelmét látják. Csak a legitimista színezetű Fi­garónak nem tetszik a Freycinet-kabinet. No de ez természetes. Komondoros a görög parlamentben válaszolván, egy a görög-török határszabályo­zási kérdés ügyében hozzá intézett interpellá­cióra, kijelenti, hogy Görögország bízik a hatal­mak támogatásában; ha azonban a hatalmak esetleges közbenjárása is siker nélkül maradna, akkor Görögország „elő fog nyomulni!“ Csak rajta! Konstantinápolyban új affair adta elő magát: egy galatai utcában a török ■csőcselék és angol matrózok közt véres vereke­­kedés esett. A provokáló fél egy tö­rök zsib­­árus volt, ki az angolokat szidalmazta. — Öt angol megöletett, 25 török megsebesült, 400 török befogatott. — Az affairnak a mai komoly viszonyok közt valószínűleg komoly következ­ménye lesz. TUDOMÁNY és IRODALOM * (A­z orsz. régészeti és embertani tár­sulat) január havi ülésére mint halljuk a sok­oldalú Z­i­c­h­y Jenő gróf jelentett be egy előadást kőkori dol­gokról. Ugyanekkor R­á­t­h György kir. táblai tanács­elnök kitűnő régiség gyűjteményéből fog egypár érde­kes emléket bemutatni.­­(Előfizetési felhívást) kap­tunk, melyet B­a­g­y­i­k Ferenc adott ki k­ö­l­te­m­­é­n­y­e­i­r­e. Szerző eddig szépirodalmi lapokba dolgozgatott, B­e­n­ő­f­i Ferenc, Sió és egyéb ne­­vi­k alatt. — Itt említjük még meg, hogy P­a­p­p Kálmán honvédhadnagy Aradon, újabb költemé­nyeit rendezi jövő hónapban sajtó alá. Papp már egy kötet költeményt adott ki, s ez a közönség elismerését kivívta magának. _____* (Ú­j v­á­l­l­a­l­a­t) első füzetét kaptuk újra vannak szolidabb vágyai; ilyenkor meg azt bi­zonyítja, hogy : ha nagy lesz, beáll püspöknek, Ilonkát felfogadja püspöknének, a mamát pedig minden nap meggyóntatja. Hát a papát ? „Oh, a papa addigra meghal.“ — Szegény kis Dudást ezért a mama nagyon megszidta. Pedig a gyermekek néha jósok is. Ilonkát felveszem az egyik térdemre, Du­­dást a másikra. A kis leány maga bontja fel a piros szalagot az írott gratulációról. Szegény kis teremtés, legalább félnapi munkájába került neki ez a pár sornyi szarkaláb, mely most is úgy táncol a papíron, mint a kacagva dobbanó gyer­mekszív. A mondatok tartalmát azonban az édes anya esze gondolta ki, az ő ajkai súgták, — most is az ő szemei ragyognak rájuk vállaimon át. Felpillantok rá. Ő mosolyog s egy horgolt házi sapkát nyom a fejembe. Ez a „koroná­zás !“ Hát a Dudu, mit ád nekem ? — Kérdem a kis­fiútól, ki azalatt az idegen billet-douxokat nézegette. S a kezembe nyomja egyetlen jószá­gát, a töröttlábú fakatonát. Reggelihez ülünk. — Ti unalmas, hápogó agglegények, — kósza nőtlen lelkek, — röpke fista­ság! Sejtelmetek sincs róla, mit tesz ez a családban : reggelihez ülünk ? ! Ti ilyenkor fél­­álmosan, kedvetlenül megvonultok a kávéház sarkába s a savanyu arcú Johantól savanyu képpel kértek Kande Weisst „mit viel Haut“, aztán egyhangúan kanalazzátok be magatokba a tejes moslékot, szidjátok a másik széken ülő­­öreg urat, mert a fületekbe köhög, egyetlen társaságot számatokra a hírlap képvisel, az is hazudik. Elmúl az óra s ti savanyu arccal fize­titek meg az árát. Tetejébe a Johann újévet gratulál , persze ezt is busásan meg kell fizet­netek. Ellenben mi, boldog házas emberek! Ne­ Szándékosan használtuk e szót : kormányozni. Mert valóban kormányzás kell oda, hol „negyven­ezer ember“ egyöntetű vezetéséről van szó. Negyvenezer ember áll a társa­ság szolgálatában. S ezen egyetlen adat elégséges arra, hogy kellő fogalmat nyújtson hatalmáról s kiterjedé­séről. Vagyona 372.044 millió frtotér; vonalainak hosz­­sza 2000 km, míg 25 év előtt csak 1155 km. volt. A vagyonszaporodás 139,425 milliót mutat. A társaság a forgalmi eszközökön és intézeteken kívül nagy birtokok felett is rendelkezik, melyek főké­künk minden édes, mert minden derült. Tisza­háti fehér cseléd hozza be a gőzölgő szamovárt, szőke kis feleség önti fel a haszinó tejet. Ilonka csevegése túltesz minden hírlapon, Dudás fic­­kándozása a fogatlan öreg dada kezei közt töb­bet ér az egész Figarónál s maga a családi élet idilli képe szebb az „Illustrated London News“ minden rézmetszeténél. Valami nyöszörög az ajtón kívül. Alkal­masint a szegény Makhbet. Hideg van odakünn. Bozontos szőrét felborzolja a szélfuvat s végig rázkódtatja inait. Kérezkedik, bocsássák a me­leg kuszkóhoz, hol számára durva pokróc van leteritve. Ni, hogy veri bojtos farkával az ajtót. Nyissátok ki. S Makhbet belép, hálás szemekkel néz körül, oda szökell hozzám, kérelmesen elnyuj­­tózik két első lábával, aztán prüszszent egyet, hegyezi füleit, vakkant kettőt s ráteszi nagy okos fejét a térdemre: ez az 5 gratulációja. Boldog új évet, ha Makhbet, te néked is ! Megveregetem bundás hátát , ő csendesen farkot csóvál, jele, hogy megértett s örül. Adjatok neki tejet. Múlik az idő. Öltözzünk, öltözzünk! a kocsi mindjárt előáll, nagymamánál fogunk ebédelni. Dada viszi a Dudást ölében. Ilonka a mama kezét fogja. Vigyázzatok a lépcsőn ! Makhbet előre szalad, a foyer viszhangzik vi­dám csaholásától. Kus, öreg kutya, te itthon maradsz. A bérkocsi a kapu előtt vár. Móric tudja már a módját, nyitja az üvegajtót levett kalap­pal. Azt is tudni látszik, hova meddig hajtson, mert egy szóval se kérdi. Dudást betakarni, Ilonka jól fogja meg a dada rokolyáját­ így. Most már mehetünk. Móric becsapja a zörgő üvegajtót, nagyot csat­ Páris, 1879 dec. 29. Tenger sárban uszunk, de van minisztériumunk. Azon percben, melyben e sorokat írom, a táviró már tu­data önökkel az olvadás és az uj minisztérium alakulá­sának hírét. Ezen kabinet az által nevezetes, hogy belőle tel­jességgel ki van zárva a bal­közép, melynek hanyatlá­sát már régen megjósolom és a köztársasági balpárt túlsúlya által. Nincs is csak­ három tagja a haladó párt­nak, köztársasági szövetségnek nevezve valószínűleg azért, mert ez a csoport rontja meg a többi párt össz­hangját. És e három tag közül Freycinet úr, a tanács elnöke, oly politikai színezetű, melyet nagyon nehéz meghatározni. Semmi az ő múltjában, semmi beszédei­ben, semmi irataiban nem jogosít fel arra, hogy őt a haladókhoz vagy a mérsékeltekhez sorozzuk. Ha a keringő híreknek hitelt lehet adni, úgy ő a munka politikáját fogná képviselni._________________ Jan . . . azzal hopp! ... au ! ... föléb­redten a . . . Álom volt. A feleség, a köszöntő, a Da­­dus, Ilonka . . . minden! Csak kettő nem, az újév napja s a csattanás. Itt vagyok a magam feleségtelen rideg szobájában. A vén takarítóné ép most nyitá be az ajtót , ettől ébredtem föl. Bedugja főkötős aszott fejét s rámnevet: — Be sokáig alszik ma a ténsor! Mind­járt dél lesz. Hihihi ! talán lesz az éjjel . . . — Jól van, Trézsi asszony! Nagyon szé­pet álmodtam, ennyi az egész. — Boldog­uj­j ... — Tudom már, itt az én gratulációm. S azzal kezébe nyomom neki a hagyományos bankót. Ejnye, ejnye! Honnan vehettem én azt az álombéli szép szőke feleséget, akinek csókja még most is ég ajkamon. Csak legalább a ne­vét megkérdeztem volna. — Nem, ma nem me­gyek a kávéházba. Gyűlölöm a savanyú ro­­hant s a savanyu kehes szomszédot. Itthon reg­gelizem. Trézsi asszony, hozzon nekem ká­vét. . . . Kanalazás közben pedig biz isten kigondo­lom módját, mikép lehetne az utat meglelni, melyen eljuthatok az álmaimban megígért földi menyországba, hol családi tűzhely, szőke arkan­gyal, Dudások, Ilo­nkák, fogatlan ha dadák, bozontos Makhbet kutya, szeretet, boldogság és megelégedés teremnek. Az újév uj alkalom. Múló percek szülik a jövőt , csak az ér célhoz, ki a percekkel élni tud. Legyen hát! S most melegedjünk fel e gondolatnál! — F­ü­t­s­ö­n b­e, Trézsi asszony, de jól ám. Obion. PES­TI HÍRLAP1 -------------------------»­_______________________________ Mehner Vilmos, e tevékeny és munkás ^könyvkiadó ré­széről. Ez az „Arab- Biblia“ a hasonló német mintára magyar szöveggel, ■ melyet protestánsok számára Szász Károly, katholikusok számára pedig dr. Toldy László rendez sajtó alá. A rendkívül díszes, nagy svréz kiadású mű a legjelesebb mesterek munkáinak acél- és rézmet­­szetű­ másolatát foglalja magában, kitűnő metszők által készítve. Benne lesznek Rafael, Michel Angelo, Fra Bartolomeo, Tizian, Rembrandt, egyszóval a nagy mes­terek művei, melyek a biblia történelmi momentumait örökítik meg. — A címlap Karlosfeldi Schnorr Gyula munkája. A vállalat, melynek becséről az előttünk fekvő első füzet két művészi kivitelű képe, hangosan szól, füzetenként jelenik meg, egy füzet ára 1 frt 20 kr., de a művet csak aláírás útján lehet megszerezni, az 6­, vagy új testamentomra, melyek egyenként 25 füzetből állanak. SZÍNHÁZ és BŰVÉSZET. * (A népszínházban) holnap, újév első napján „Nórás Kata“ kerül színre Blahánéval, pénteken „Grant kapitány“-t, szombaton pedig „Bak­­kácscsó“-t ismétlik szintén Blahánéval . A leg­közelebbi újdonság „Székely Katalin“ operett lesz, mely­nek szövegét Lukácsy Sándor, zenéjét Erkel Elek írta ; ma tartották belőle az olvasópróbát. A darab fényesen lesz kiállítva, az egész személyzet szá­mára teljesen új korhű jelmezek készülnek. -- Az első előadás január 16-ára van kitűzve. Az osztrák államvasut jubilaeuma. 1880. január 1-én épen huszonöt éve, hogy az „Osztrák Államvasut Társaság“ megalakult. Ezen idő nem tűnt el nyomtalanul, s a tár­saság most Ausztria-Magyarország leghatalmasabb for­galmi vállalatai között foglal helyet. Nem akarunk tárgytalan dicséreteket zengeni. De hogy e napon túlemelkedjünk a biablonszerű mondá­sokon s a száraz számok felsorolásán, lehetetlen elhall­gatnunk, hogy e társaságnak sok utánzásra méltó vo­nása van. A forgalom pontossága, az igazgatás lelkiismere­tessége és az irányadó köröket átlengő kereskedelmi el­vek és vállalkozó szellem az osztrák államvasúttársasá­­got a kontinens legjobban kormányzott vállalatai közé helyezi. É­pen a Bánságban fekszenek. Területük 2273 n­­myk­améter.* Az osztrák államvasút hálózata végig van egész monarchián, s főpályája a bécs-orsovai, a­­ keleti forgalmat közvetíti, s igy a bevételek fősort képezi. A társaság azonban nem kizárólag a fővonalan fektet súlyt. Egyik specialitása, hogy a másodrendűsá­lyák fontosságát is kellőleg méltányolja és erős te­­kenységet fejt ki azok építésében, így létesült nem egy szárnyvasút Magyarország­ban, mely csakhamar megbecsülhetlen eszközzé vált az illető vidékek gazdasági kizsákmányolására. * Az osztrák államvasút már kellő időben fölis­merte annak fontosságát és előnyeit, hogy lehetőleg házilag kezelje szükségleteit. Csakhamar tartalmas gyártelepek keletkeztek, s a Bánságban éj­jel-nappal szorgalmas iparos tevékenység foly. Ennek jele azon számos mozdony és lokomobil, melyek a társaság szolgálatában állanak. A főbb állomásokon is terjedelmes gyártelepek rendeztettek be, melyeknek némelyike (mint a bécsi és budapesti) nem csak javításokat, hanem átalakításokat is eszközöl. * Azon nap, melyen a jubiláló társaság keletkezett, új aerát jelzett a monarchia forgalmi politikájában. Ekkor a. L ismét visszatért a kormány a magán­­társaságok rendszeréhez, hogy azután nemsokára megint a vegyes rendszert acceptálja. Ezen szoros összefüggés a társaság és a forgalmi politika között továbbra is megmaradt. Az osztrák államvasúttársaság mint gazdasági életünk egyik legfon­tosabb faktora, mindig döntő befolyást gyakorol for­galmi viszonyaink alakulására. -y —r Párisi levél.

Next