Pesti Hírlap, 1880. február (2. évfolyam, 32-59. szám)

1880-02-01 / 32. szám

Budapest, 1880. II. évf. 32. szám. 03921 ______Vasárnap, február 1. Előfizetési árak: Egész évre 14 frt — kr. Félévre . 7 „ — „ Negyedévre 3 „ 50 „ Egy hóra . 1 * 20 „ Egyes száma helyben 4 kr. , „ vidéken 5 „ Kiadó hivatal: Budapest, nádor-utca 7. sz., hova az előfizetések és a lap szét­küldésére vonatkozó felszólamlások intézendők. Előfizetések utas százalék nem adatik. N A P T­Á R. Vasárnap katholikus . Ignácz vért „ protestáns : Brigitta „ görögorosa: Euthim Pesti Hírlap POLITIKAI NAPILAP. , , , SZÉPIRODALMI KEPES HETIMELLEKLETTEL.^wI^ LÁSkITAIJÓK. Nemzeti múzeum. [Múzeum-körút.] Nyitva: d. e. 9—1 óráig, hétfőn és csütörtökön a természet- és néprajzi­ tár ; kedden és pénte­ken az ásványtár ; szerdán és szombaton a képtár; vasárnapokon d. e. 10—1-ig fölváltva a gyűjtemények valamelyike ; a könyvtár pedig minden hétköznapon 9-1-ig. — Országos képtár [Eszterházy-féle] az akadémia palo­tájában. Nyitva : vasárnap, szerdán, és pénte- i ken 9-l-ig. - Országos képzőmé­vé-­­­szeti társulat tárlata. [Sugár-ut, saját ház.] - Magyar tudományos aka­démia. [Ferenc - József- tér saját­ ház.] — Ipar­múzeum. [Sugár-ut, a képzőművé­szeti társulat háza.] — Királyi vár és várkert Budán, az udvar távollétében min­Bu­dapesten, nádor-utca 7 I. em., 5. ajtó, hova a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérraentetlen levelek csak is­mert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak dig megtekinthető.­­ Közvágóhíd a so­­roksári­ ut végén a vám mellett. — Város­­ház a régi a városház-téren, az új a Lipót­­utcában *24. sz. a. — Városi vigadó [redoute] az aldunasoron. — Állatkert e városligetben. Hirdetések: a kiadóhivatalban vétetnek fel. Szerkesztési iroda. A mai szám tartalma: A kincskeres­ők. — A Ráday-ügy. — Politikai hirek. — Magyarország néptanítóinak hálaünnepe. — Politikai szemle. — Főv. ügyek. — Egyletek és intézetek. — Tud. és Írod. — Színház és müv. — Miért van hi­deg ? — Somosheőy regénye. — Vezércikk nők szá­mára. — Farsang. ~ Táviratok. — Divatlevelek. —­­Napi hirek. — Törvényszéki csarnok. — Közgazdasági hirek. — Tárca: Ifj. Dumas Sándor. — A mellékleten: Regény. A nővérek. (Folyt.) — Vegyes. — Színházak. — A budai. árti- és értéktőzsde. — Hirdetések. A kincskeresők. Válogatott hívei Tiszának csupa jeles pél­dányai a szabadelvű pártnak üléseznek naponta bizottságban és reszelik a budgetet. Imitt-amott lecsiptetnek belőle egy pár frtot, körülmetélik az aranyat és ezüstöt, összeadnak, kivonnak, beszélnek, okoskodnak,­­ hiába a munka kárba veszett s a deficit marad. Ez a pénzügyi bizottság arról nevezetes, hogy Széll Kálmán nincs benne, hanem Hege­dűs Sándor, Lónyay nincs benne, hanem Mó­ricz Pál, Fáik nincs benne, hanem Láng Lajos, Bittó nincs benne, hanem Rakovszky Ist­ván, a megboldogult Zsedényi helyét elfog­lalta Máriássy Sándor, a beteg Csengery helyett szavaz Molnár György. A pénzügyi bizottság jelenleg a kapacitások bizottsága, valamint a mostani kormány a kapacitások minisztériuma. Ezen bizottság épúgy a helyzet magaslatán áll, mint maga Szapáry a pénzügyminiszter. Ki kételkedhetnék tehát, hogy az egyensúly helyre fog állíttatni ? Mióta Tisza Kálmán vállalkozott, hogy a hazát a pénzügyi bukástól megmenti, mert az előző kormányok bolondjába költötték a millió­kat vasutakba, kikötőkbe, s mindennemű építke­zésekbe , azóta igaz, hogy nem építettünk sem­mit, s mindenféle hasznos beruházást megszün­tettünk ; az is igaz, hogy pangás van minden­­ üzleti téren, de felemelte az adókat 30 millióval s csinált 450 millió adósságot, igaz hogy ebben a fente konverzió is benne foglaltatik, de csak nem kis pénz az azért. A pénzügyi bi­zottság pedig, ha adótörvényjavaslatot terjesztett be hozzá a miniszter, azt mondta rá, hogy jó, ha pedig kölcsöntörvényjavaslatot nyújtott be, arra is azt mondta, hogy jó. Eleinte, míg Széll Kálmán volt a miniszter, ki takarékos szeretett lenni, legalább törült a miniszterrel egyetértve a kiadásokból, a­mennyit lehetett ; most mióta a pénzügyminiszter névleg Szapáry, tényleg Tisza, a budget is úgy megy keresztül, a­mint van, az adósságot is úgy csinálják, mintha nem kel­lene megfizetni. Ezen finánc politika eredménye : nagyobb adók, keményebb végrehajtás, átalános elszegé­nyedés, elterjedt visszaélések, kimerült kincstár, állandó deficit, bizonytalan jövő. Tisza Kálmán olyanra vállalkozott , mi­hez nem ért: finánc politikára. De hát mihez is ért ő tulajdonképen ? Korteskedéshez és a parlament kezelésé­hez, egyéb semmihez. A pénzügyi bizottság, mint pap a brevi­áriumból, a budgetből mindennap elvégez egy penzumot, időközben elintéz egy kis­fia kölcsönt s így pár hét múlva sikeresen megoldotta azon feladatát, hogy a foly­ó évi költségvetést végig tárgyalta. Ez alatt a delegációk is befejezték működésüket a pénzszivat­tyuk mellett s tudni fogjuk megközelítő szabatossággal, mennyi ki­adni való pénzünk van olyan a mi nincs ? Azaz hogy megtudnók ezt csak azon eset­ben, ha a pénzügyi bizottmány a fedezet kérdé­sénél a bevételeket lelkiismeretesen leszállítaná, ne pedig csak a kiadásoknál törülné a garaso- s kát a milliók mellel. Mert a bevételek túlbecsü­lésében van a humbug, s avval csalják magukat a honatyák és bennünket. De denique eltitkolni a deficit nagyságát nem lesz lehetséges, mert kéznél vannak a zár­számadások s a múlt évi pénztári kimutatások, azoknak alapján Lukács és Bujanovics és má­sok után számítják a pénzügyi bizottság operá­­tumát és kisütik, hol van a nemzeti köntösben a hamis vatta? Leszámolás: ezt a szót halljuk most gyakran s ez alatt a parlamenti oppozíció azt érti, hogy közeledik az idő, midőn Tisza Kál­mán politikai és pénzügyi gazdálkodásával le­számol. A budgetvitára nagy előkészületek tör­ténnek. Felelősségre akarják vonni Tiszát, a múltért, a jelenért az elköltött pénzért és az elrontott politikáért; számon akarják tőle kérni a jövendőt, hogy mi hát a programm ? A haza és a társadalom megmentője fel fog hivatni, hogy mutassa ki, mi célból akar miniszterelnök maradni, és hogyan véli a deficitet megszün­tetni. Köztudomás szerint Szapáry pénzügyi po­litikája halva született, a­mint a házban előadta a pénzügyi bizottságnak, csak sírját kellett meg­ásni. A kormány programmjában egy nagy lyuk támadt, mivel szándékozik azt befol­­dozni ? A pénzügyi bizottság alig­ha találja meg a zsákra a foltot, addig legalább nem tudta bevarrni azt a lyukat. Zseni kellene ám ahoz. Az pedig még Kautz Gyulában is hiányzik. Azt hisszük van még Magyarországon mód a financiákat rendezni. A vasutak, a dohány­­monopólium, az államvagyon nagy segédeszközök. A kincstár gazdálkodását senki sem tartja jónak. De mire van szükség ? A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Ifj. Dumas Sándor. Megszámlálhatóan mennyiszer emlegetik ná­lunk is ifj. Damas Sándor nevét. Mindenki el­ismeri, hogy korunk legfényesebb nevei közé tartozik az. S mindennek dacára még mindig vannak mozzanatok életében, és oly vonások jellemében, melyekről még alig hallott valaki, mivel úgy­szólván senki sem beszél róluk. Midőn feltűnik lelki szemeink előtt Dumas Sándor, a francia színházak megtapsolt mestere, a francia akadémia nagyrabecsült tagja, a tisz­teletreméltó családapa, a független, gazdag és bőkezű ember, ki már megszerezte magának azon, mindenki által óhajtott és irigyelt két jogot, hogy mindig azt mondhassa, a­mit gon­dol, és hogy annyi jól lehessen, amennyit akar . úgy egész természetesen azt hisszük, hogy szá­mára az élet csak rózsákat termett. Babérok árnyában született, a dicsőség bölcsőjében rin­gatták, a szerencse volt vezércsillaga, és úgy­szólván mint egy trónörökös egész életén át csak születésének és nevének előjogait élvezte, mert hiszen apjának híte minden bajtól megmen­tette őt. Ifj. Dumas büszkén viseli az érettség ko­szorúját. Hatalmas homloka, bodros haja, villá­­mos szemei, harminchárom fehér fogát előtün­tető vidám mosolya : mind boldogságra, öntu­datos erőre, s a lét megelégedettségére vallanak. Rá nézve, igy szólunk magunkban: Ezen em­bernek soha sem volt baja. Soha sem ismerte a megpróbáltatásokat, a kényes, a szegénység, az életküzdelem s a szellemi fájdalom keserű­­ségét pedig csalódunk. A nagy embereknek mindig át kellett menniök a küzdelmek isko­láján. A szegénység kényszerűsége nélkül talán soha sem vett volna tollat kezébe. A munka ezen nagy előharcosa a tunyaság gyermeke gyanánt született; ezen merész jellemnek kez­detben asszonyi gyengeségei voltak. Maga mondja, hogy mindig fájdalmas izgatottságba jött, valahányszor kinyomatva látta nevét. Kez­detben megvetett minden feltűnést, s hirét most , az egész világ viszhangoztatja. Kora fiatalsá­­­­gában átment mindazon bolondságokon, amire egy tüzes vérmérsékletű ember csak képes és lelke azért mégis tiszta maradt. Pillanatra sem engedi kétségbe vonni, hogy csak teljesen mo­­csoktalan lelkületű nőt lenne képes igazán szeretni. Apja volt az első, a­ki észrevette a fiatal­ember jellemének ezen összeütköző vonásait. S a nevelés mégis inkább kidomborította, ahelyett, hogy megsemmisítette volna azokat. Ezen ritka, heves és erős szervezetek az­­ emberiség legdrágább kincseit rejtik magukban.­­ Fiatalságokban forrnak és hullámzanak, később a mindennapi élet küzdelmei között bronzzá vál­­­­nak, hogy végre emlékszobrot kapjanak. Dumas megírta a „Kaméliás höl­gyet.“ , pedig azért, mert nem volt egy kraj­­j cárja sem, és adósságai miatt be akarták börtö­­nözni. Az első előadást követő napon háromszor­­ fogták el, s a belügyminiszter ugyanaz­nap há­romszor írta alá számára a szabadonbocsátási rendeletet; ez a miniszter közbelépése nélkül, a­ki pedig nem ismerte Dumast, a nagy tehetség talán Clichy börtöneinek rothadt szalmáján kor­hadt volna el. A „Három testőr“ szerzője igen vál­tozékony apa volt. Fia iránt néha lázas és hold­kóros szeretetet mutatott, néha pedig a legride­gebben bánt vele. Szeszélye szerint majd feles­legessel halmozta él őt, majd megint a legszüksé­gesebbet is megtagadta tőle. Midőn az öreg Dumas nagy regényeinek behatása alatt élt, akkor a lovagias apa szerepét játszotta, s oly tanácsokban és támogatásban részesítette fiát, mint de la Fére Athos gróf, Bragelonne vicomteot; de mihelyest a minden­napi élet regényei ragadták meg az öreg úr kedélyét, Athos azonnal eltűnt, Bragelonne vi­comte szórakozott és nyugtalan apát látott maga előtt, s a kevéssel előbb is annyira elkényezte­tett gyermek alkalmatlanná vált. A kis regények épen oly gyorsan követ­keztek egymásután mint a nagyok. A fiú gyer­meksége, telve kalandokkal, bizonytalanságok­kal és korai fájdalmakkal, leginkább befolyá­­soltatott azon regények története által, melyeket az apa, óriás szellemétől ragadtatva, szünet nélkül irt. A fiatal Dumas „Le pére prodigue“ c. könyvében saját viszás helyzetét festette. Mesteri kézzel rajzolta apjának leányokból és iparlovagokból álló környezetét, megörökítette azon embereket, kik felhasználva jóhiszeműségét és befolyását, apja bőkezűségéből éltek. Mind- flai számunk 10 oldalt tartalmaz.

Next