Pesti Hírlap, 1880. február (2. évfolyam, 32-59. szám)

1880-02-01 / 32. szám

Rendre. Takarékosságra. Becsületességre. Munkára. Képzett emberekre, a különböző ressor­­tok élén. Jó fináncminiszterre. Magyarország financiáit nem adóemelések­kel, hanem financier műveletekkel lehet ren­dezni. Ahoz értő ember kell a gátra, nem pedig pénzügyi bizottság. Ez a legjobb esetben is csak tanácsokat osztogat, a miniszter­­ cse­lekszik. Magyarországot az menti meg, ki az ál­­lamháztartásban az egyensúlyt helyreállítja. A Ráday-ügy. A péceli kastély fényes úrilak. Híres fő­úri nevet visel a Ráday-család. A Ráday csa­ládtól nyerte Pécel fényét és a hírneves bir­tok vesztével hanyatlásnak indult az egyre oly hatalmas Ráday-család. Hazafias múlt, politikai érdem, országos közbecsülés, uralkodói kegy, költői név és széles tudomány, a külső tekintély és benső nagyság mind e tényezői emelték hírre az irodalom történetében is megörökített Ráday Gedeont, ki családjának bárói, majd grófi koro­nát szerzett, kastélyát a múzsák templomává avatta, mely ma József császárt fogadta vendégéül, népek fejedelmét, másnap Kazinczyt és társait, az irodalom és tudomány fejedelmit. Ma idegen kézen gyászol az ősi kastély, kitűnő fényes magyar családok szomorú pusztu­lását hirdető tanúság. S nem messze tőle, a hajdani főura egy tiszti lakában múlt ki kevés­sel ezelőtt a fényes nevű nagyatya egyik uno­kája, öngyilkos méreg által és foltot hagyva örökölte büszke nevén. Szomorú halálát az együtt ülő megyei közgyűlésnek egy lakonikus távirat hozta meg, de így is sokat mondó azok­nak, kik tudták, hogy hónapok óta számadásra szorította az elkezelt közpénzekről az alispáni erély, és az alispán helyett leszámolt az élettel, dicstelen vég elől halálba menekült. A megye eltemette, rangjához illőn. Egy­két újdonságban megemlékeztek felőle a lapok. És azóta hallgattak a lapok, mert hallgatott a megye 36,964 frtnyi elsikkasztott köz­pénzt nem kell, nem tanácsos piszkálni mert úgy is büdös. Élő úgy sem számolhat le holttal. Leszá­mol vele az örök bíró, ki előtt nem ülend egyedül a vádlottak padján. A váci tanácsos, ki a dézsmaváltság összegét elsikkasztotta, a rátóthi jegyző, a hirneves Rákóczy, ékes pen­nája a megyének, a pilisi szolgabiró, a solti szolgabiró, érdemes kollégák, Nóczár Ferenc, meg Ráday Lás­zó gróf egy ágról szakadt test­vér, a közelmúltból sorakoznak mellé magából Pest megyéből. Mire való is volna bolygatni a dolgot és tán még megszellőztetni a nyilvánosság előtt, hogy­ tudomására jusson az ily szépséges gaz­dálkodásnak minden kiváncsi újságíró és dobra üsse az adózó közönségnek, mily után megy el keserves adója, mit közmunkára fizet, hová mentek el az összegek, miket jegyzők özvegyei­­nak és árváinak nyugdíjalapjára fizet nehéz ke­resményéből, a közadókra ráadásul Ma azonban a belügyminiszter mégis meg­bolygatta a dolgot, és kiváncsiak vagyunk mi eredménye leend azon rendeletnek, melyet Tisza Kálmán Pest-Pilis-Solt-Kis-Kun megye községé­hez intézett, s mely ekként hangzik: A megye főispánjának f. évi január 7-én 6. szám alatt tett jelentéséből megütközéssel értesültem a felől, hogy a néhai gróf Ráday Pál váczi alsójárási volt szolga­biró kezelése alatt állott közpénzekre vonatkozólag foganosított leszámolás befejezése után a közmunka­alapból 27,314 frt 70 krnyi, a betegápolási alapból 8,178 frt 55­ fj kr., a kőnyomdai alapból 409 forint, a jegyzői nyugdíjalapból 1,066 frt 87 kr., összesen 36,964 frt 12 1/2 krnyi hiány jön megállapítva. A főispáni jelentésből egyszersmint arról is értesültem, hogy a megye alispánja a felmerült hiányok biztosítása iránti szükséges intézkedéseket a néhai gróf Rádai Pál ingóinak lefoglalta­­tásával s a tiszti ügyésznek a megállapított ir­ány ere­jéig, a rendes kereset megindítása, a a megye követe­lésének behajtása iránti lépések megtételére való utasí­tásával megtette ugyan, de a lefoglalt ingóságok a hiányra nézve még megközelithetőleg sem nyújtanak fedezetet Miután az 1870. évi 42. t. c. 6. fejezete értel­mében a tisztviselők mulasztása miatt sem az állam, sem a közalapok sem egyesek nem károsodhatnak, s azon esetben ha az okozott károk a közpénzt kezelő tisztviselő vagyonából meg nem térülnének a fedezetlen hiányo­kért a vagyoni felelősség és a kártérítési kötelezettség első vonalban a kellő ellenőrzést elmulasztott megyei központi közegeket, másod­vonalban pedig a törvény­­hatósági bizottságot terheli, felhívom a megye kö­zönségét, hogy a kimutatott nagy mennyiségű hiány biztosítása iránt elrendelt lépéseket a legnagyobb szigorral foganatosíttassa ,­­ s a­mennyiben a hi­ányzó összegek a sikkasztó vagyonból megtérít­hetők nem lennének, — a megyei központi tiszt­viselőket ez ügyben az ellenőrzésnek elmulasztása miatt terhelni látszó felelősség, valamint a kártérítési kötele­zettség megállapítása iránt beható nyomozódás után ha­tározatot hozzon és az erre vonatkozó tüzetes jelentést hozzám a tárgyalási iratokkal, és az elsikkasztott össze­gek minden egyes tételét, s az egyes tételek alatti pénz­összegek bevételeinek időpontját s azok rendeltetési célját kitüntető rovatos kimutatással mielőbb terjesz­­sze be. A képviselőház mai ülésén a kérvények leg­­utolsó sorjegyzéke tárgyaltatott minden emlí­tésre méltó incidens nélkül. Ülés végén S­z­á­­p­á­r­y gróf pénzügyér megnyugtatóig felelt Degré interpellációjára, hogy a kincstárnak adós vác járási szegény gazdák ellen a végre­hajtási eljárást övő aratásig felfüggesztett. Vé­gül a következő interpellációk terjesztettek elő: 1. Ozsegovics Lajos báróé: „Mi által indokolja a miniszter a mostani zágrábi pénzügyi igazgatónak kinevezését, ki az 1868. évi ki­egyezési törvénynek 45. §-a ellenére a horvát-szlavon országos kormány előleges közbenjárása nélkül, és ugyanezen törvénynek 46. §-a ellenére, mely azt hatá­rozza, hogy a hol csak lehetséges, Horvát és Szlavon­­országban a közös ügyek elintézésére fennálló hivatalok ezen országok fiai által töltessenek be, ki lett ne ezve? Mikor szándékozik a miniszter a jelenleg alkalmazásban á­ló zágrábi pénzügyi igazgatót állomásától eltávolitani és ezen állomásra az 1868. évi kiegyezési törvénynek 45. és 46. §§. értelmében, egy másikat legfelsőbb helyre javaslatba hozni kiadatik a pénzügyminiszternek. 2. Madarász Józsefé: Van-e tudomása az igazságügyérnek, s ha nincs, szándékozik-e tudomást szerezni a felől, hogy múlt év december 31-én Székesfehérváron a „Székesfehérvár és vidéke“ lap szerkesztőjének lakásába, a budapesti saj­­tóbíróság rendelete folytán, behatoltak, összes iratait erőhatalommal átkutatták az illető tiltakozásának elle­nére; azért, mert a szerkesztő elvállalván a felelősséget, nem nevezte meg azon egyént, a­ki az említett lapba a múlt évben az adóvégrehajtás könyörtelensége és az adófelügyelő hivatal fosztogatási eljárása ellen felszó­lalt. Az 1848: XVIII. t. sz. vagyis a sajtótörvény me­lyik szakasza engedi meg az ily intézkedést ? és ha meg nem engedi, szándékozik-e az egy­éni sajtószabadság ellenében elkövetett e törvénytelen eljárást megtorolni ?‘­ Ezzel az ülés véget ért, ezek valósággal kényszerítették az öreget, hogy annyi jót tegyen azokkal, kik sem­mit sem érdemeltek, hogy sokszor semmi jó sem maradt a valóban érdemesek számára. Midőn a fiatal Dumas kikerült az isko­lából, apja épen a nagylelkűség és a nagyszi­­vüség fázisában volt; regényeinek egyik hősét látta megtestesülve saját magában s Harmenthal lovag gyanánt játszott fiával egy jelenetet. „Íme itt látod házadat, — így szólott fiához, — mert szükséges, hogy minden fiatal embernek meg legyen a saját otthona. Őrizd meg neved becsületét, én semmit sem fogok megtagadni tőled. Ha egy asszony megszeret, úgy adj meg neki mindent, amit csak kíván ; nem akarom, hogy fiamat hitelbe szeressék.“ Ezen beszéd elbájolta a fiatal ember füleit és korának hevességével gondoskodott róla, hogy az apai ígéretek bőven beváltassanak. Huszonegy éves korában 50,000 frc. adós­sága volt. Midőn atyjához fordult, hogy fizesse ki adósságait, ettől a következő lakonikus vá­laszt nyerte : — ötvenezer frc adósságod van ? Az enyém hatszázezer fróra rúg. Még elég időd van, hogy méltó versenytársammá vált. A fiatal Dumas ezen furcsa felelet miatt tőbe akarta lőni magát. De utóvégre is becsüle­­letes ember módjára meggondolta a dolgot ; dolgozni kezdett, nehogy tönkre tegye hite­lezőit. Ezen napon új élet nyílt meg számára ; célul tűzte ki, hogy kifizeti adósságait, és nem is kölcsönöz többé soha. Kibérelt egy 400 fokos kis lakást, és meg­írta első beszélyét. Soronkint négy krajcárjával fizették. Azután belépett a „Liberté“ szerkesz­tőségébe, mint az országgyűlési rovat vezetője. Néha­napján 15 fokot szerzett, ezek ün­nepek voltak ! Rendesen öt-hat fokot jövedelme­zett munkája, épen amennyit egy üveges keres naponkint. Mindenesetre érdekes volna a fiatal Dumas azon időbeli politikai nézeteit olvasni. 1848— 49 ben éltek. De mindez eltűnt az akkori lapok végtelen tömkelegében. A „Kaméliás hölgyet“ 1851 felé néhány nap alatt irta, Duplessis Mariska, ezen szerencsétlen leány halála után, kit bukása da­cára is annyian megsirattak. Senki sem akart játszani e darabban ; hal­­hatlannak nyilvánították, de egyszersmind kije­lentették, hogy színdarabnak nem válik be. Ez­en jó igazgatók mindig egyformák ma­radnak. Az ő érdemekből soha, egyetlen tehet­ség sem jött napfényre. Mindig valami különös esemény kényszerítő őket azok elismerésére. Ezen irányadó kéz ez alkalommal Moray úré volt, a­ki fel tudta ismerni az embereket, és a „Kaméliás hölgy“ császári parancs folytán­­ került repertorióra. Mindenki tudja, hogy mily­­ sikert aratott, s még színházi forradalmat idé­­­­zett elő ezen darab. Az „igaz“ iskolája született , a fiatal­ember ezen darabjából. Csakhogy ezt­­ nem szabad összetévesztenünk a naturalizmus iskolájával. Ezeknek semmi közük egymáshoz. — Dumas tanulmányai mindig közvetlenek voltak, de azért mégis soha sem akarta a köz­napi élet gyalázatos jeleneit megörökíteni. A galambokat gyakran borzasztó férgek kínoz­zák, melyek elrondítják tollaik fehérségét. — Igazi művészek nem szoktak ily jeleneteket le­festeni. Elég ha tudjuk, hogy a kukacok léteznek, nem akarja senki látni is azokat. Nem szándékom tanulmányt írni Dumas munkáiról. Ez nagyon messzire vezetne. A „Dame aux Perles“ színpadon „Diane de Lys“, egy előkelő párisi hölgy arc­képe, kinek szeretetreméltó gyengeségeit, fényű­zését és szellemét egész Franciaország csodálta azon időben. Dumas fils egy alsóbbrendű kis szállodá­ban ismerkedett meg R. asszonynyal, kit d’Ange bárónénak nevezett el. Gyakran jött oda , hogy leányának egykori dajkájával találkozzék. D’Ange báróné rendkívülien szép asszony volt , barna nő, arcán a fekete szemekhez oly kitű­nően álló aranyozott h­al­vány­sággal. Egész kiné­zése valóban bárói volt. Múltjának z­avarossága és jelenének kétsé­gessége dacára tudott találni módokat, hogy özvegy gyanánt szerepelhessen, tisztességes em­berek társaságába bejuthasson és általában, hogy becsületes asszonynak fogadtassák el. Valóban született arra, hogy társadalmi darab hősnőjévé váljék. S csakugyan mestermű keletkezésére adott alkalmat. Az öreg ur apai szivének becsületére meg PESTI HÍRLAP, 1880. február 1. A tizenöt millió aranyjáradék kibocsátására nézve azt sürgönyzik fővárosunkból a „Presse“­­nek, hogy Szapáry gróf n­ecsak a hitelintézeti eso­portozattal fog tárgyalásokat kezdeni, hanem mint biztos forrásból hírlik, három más csoport is fel fog szólitatni esetleges ajánlattételre. Ezenkívül az is hírlik, hogy a pénzügyminiszter a már évek óta tárcájában fekvő vasúti befek­tetési kölcsön részvényeket, tekintettel a pénz­piac kedvező helyzetére, most fogja eladni. A képviselő­ház pénzügyi bizottsága ma d. e. az országos ülés után tartott ülésében,­­ a pézügyminiszter költségvetésének tárgyalását kezdte meg. Az egyes címek tárgyalása megkezdettén, megszavaztattak: 1. Központi igazgatás személyes kiadásaira 574.349 forint és dologi kiadásaira 172.799 fo­rint. 2. Központi pénztár kiadásaira 60.626 frt.­­ Pénzügyi igazgatóságok és számvevő osztá­lyok kiadásaira 856.589 frt. 4. Zágrábi állami pénztár kiadásaira 13.984 frt. 5. Adófelügyelők és azok segédszemélyzete kiadásaira 713.510 frt. Adóhiv­atalok címén kiadásokra 1.094.030 frt, bevételre 8.112 frt. Pénzügyi illetőleg vám é­s adó illeték cimén kiadásokra 2.150.000 frt, bevételekre 42 590 frt. Az egyenes adók bevételeinek tárgyalásánál Szápáry gróf miniszter hivat­kozva a sok elemi csapásra és az ezáltal szük­séges adóleirásokra, — a bevételek rovatában irt összegből 2 milliót törülni kér. A tárgyalás holnap d. e. 11 órakor fog folytattatni. A szerzői tulajdonjog biztosítás­a tárgyá­ban összehívott enquete a bitorlás folytán kiszabandó büntetés kérdésében a követ­kező megállapodásokra jutott, a­ki szándékosan vagy vétkes gondatlanságból bitorol oly czéllal, hogy a több­szörözést akár belföldön akár külföldön terjessze, vét­séget követ el, és köteles a szerzőt vagy annak jogutó­dát kártalanítani, azonfölül pedig 1000 írtig terjedhető pénzbírságra büntettetik. Magyarország néptanítóinak hálaünnepe. Ma febr. 2-dikán, Eötvös József b. halálának 9-ik évfordulóján ismét kegyeletes ünnepet ülnek Ma­gyarország néptanítói, a­mennyiben e napon hirdetik ki az Eötvös-alap pályázatait.

Next