Pesti Hírlap, 1880. március (2. évfolyam, 60-90. szám)
1880-03-01 / 60. szám
4 kiirtotta a nihilizmust. A China nihilista korszakából csak a mindent nivelláló egyenlőség elvét tartotta meg, mely most is, mint sehol a földön, Chinában feltalálható. A francia korona gyémántok. Ez a nemzeti kincs három részre osztható. Egyik régi gyémántokból áll, melyeknek történeti érdeke van. Ezek közt leghíresebb a „Régent“ nevű. E gyűjteményijén csupa művészi foglalatú brillantok úgynevezett „diamants heraldiques“-ok találhatók. Valamennyi a Louvreba vándorol s az ,Apollo-galérie“-ban állíttatik ki közszemlére. A második csoport csupa oly gyémántok és drágakövekből áll, melyeknek műbecsük kevés, történeti becsük nincs, de ásványgyűjtemények számára érdekes, ritka példányokat képviselnek. Ezeket a kormány a jardin des plantesben levő természettudományi múzeumban állítja ki. A harmadik csoport csupa műiparcikkek, ékszerek gyémántokkal díszítve színes ékkövek, zománcolt pipere tárgyak, igazgyöngyök, szóval tárgyak ,,de la pure jouillerie" : értékük 3 millió frankra becsültetik, s ezeket a kormány elárverezteti. Ami jövedelem lesz belőlük, abból a kormány egy múzeum-alanot Alit, melynek kamatai kizárólag a francia nemzeti muzeum közt uj tárgyak vásárlására osztatnak fel. A fenn említett „Régent“ brillantról Saint Simon herceg emlékirataiban következő érdekes jegyzeteket olvassuk : „E követ, melynek nagysága és szépsége páratlan, 1720. évben a partealesi bányákban a nagymogul egyik hivatalnoka találta. Felismerte benne rögtön a nagy értéket, mely kellően tőkésítve egész életére kényelmet s jólétet biztosító kamatokat hozna. Ezért elhatárza, hogy a követ megtartja. Állítólag egy tyúktojásba rejte, ezt megfőzte keményre és gyémántostul lenyelte. Persze ezután első dolga volt Európába vitorlázni. A fejedelmek, kiket a gyémánttal megkínált, viszszaborzadtak ennek mesés árától, mert ennyi pénze egyiküknek se volt. Végre Angliában kénytelen volt túladni rajta : a vevő Pitt ékszerárus volt, ki 100.000 font sterlinget adott érte. Pitt és Law ékszerészek aztán elvitték a követ Párisba s megkínálták vele az akkori régenst, az orleansi herceget, ki ismert nagy tékozló volt. Ez eleinte szintén ingadozott, végre megalkudott 2 millió franc vételárban, ami részére elég jó üzlet volt, mert a gyémánt értéke csak súlyát véve számításba 12 millió frankot tesz. így jutott a ritka drágakő Franciaország, illetőleg a herceg birtokába s innen kapta a régensről a „Régent“ nevet. A herceg trónralépte után a koronagyémántok közt helyeztetett el s ott is maradt mai napig egy rövid, de eseményteljes időszak hiján. E gyémántok összes értéke közel 30 millió frankra rúg. Bár e kincsekből V. Lajos 1471-ben sokat eladott, a drágakövek száma XV.Jajos trónraléptéig 9547 dbot tett. Volt e királynak egy díszruhája, melyen a gombok, csattok, övek, kardmarkolat stb. csupa gyémánt művek valának. 1792-ben, a nagy forradalom alatt a koronagyémántok egy részét, köztük a „Régent“-ot is ellopták a Garde-Meubleből. Ugyanazon év szeptember havában a konvent-minisztérium névtelen levelet kapott mely szerint az ellopott kincsek az ellyséi mezők alléiban egy fa alatt elásattak A kormány elrendelte a nyomozást s a mondott helyen nemcsak az összes gyémántokat meglelte, de egyéb valószínűleg az arisztokraták palotáiból lopott, kincseket talált. I. Napoleon alatt az ékszerek és gyémántok száma 37393 dbra felszaporodott, mert ő valódi szenvedélylyel gyűjte és vásárolta. Az érték 19 millió frankra rúgott. Azóta sok darab, közte néhány unikum „elveszett.“ Ilyen volt a „Sancy“ nevű gyémánt, a „Trója égése“ nevű opál, a „kék gyémánt“ s egy brillant, melyet I. Napoleon minden csatájában magával hordott, de a Waterlooi ütközet alatt elveszítő, számára két Medjidie-tallér erejéig, mely a főparancsnoknál lesz kifizetendő. Az asszony pár nap múlva csakugyan elment a főparancsnokhoz, hogy pénzét felvegye. A tábornagy azonban nem fizetett, sőt a nőt kidobatta szobájából, a hadnagyot pedig magához hivatta. Keresték ezt aztán egész Damascusban mindenütt, végre megtalálták egy korcsmában tökrészegen. Kardját már beitta s azon a soron volt, hogy egyenruhájájából pár öltönydarabot zálogban hagyjon a csaptárosnál. A főparancsnok a korhelyt persze rögtön bezáratta. A hadnagy a tömlőéből az őröket ijesztgetve vagy egyéb módon egy sürgönyt küldött magához a szultánhoz ily tartalommal : „Engem börtönbe zártak, mert a színházban ezt kiáltom : „éljen a szultán.“ Felségedet itt már nem ismerik. Itt csak Mithad basát ismerik. Szabadítson meg kérem.“ Ekkor aztán nagy csoda esett. Pár óra múlva egy sürgöny érkezett a főparancsnokhoz Konstantinápolyból, — maga a szultán küldő. A sürgöny így hangzik: „N. N. hadnagyot bocsássa szabadon, ön nem ismeri az ő feladatát. Tudósítson táviratilag, mint áll a dolog.1. Mit felelt e kívánságra a tábornagy, nem tudni. A hadnagy azonban szombaton bocsáttatott. Egész Damaskus megbotránkozott a történteken s röstelte, hogy a szultán egy részeg filkóval személyes összeköttetésben áll s hogy ő török felsége a tömlöce mgnyitását minden további információ nélkül elrendelte. A kormányzó vizsgálatot indított a rejtélyes hadnagy ellen saját szakállára s akkor sült ki, hogy az ipse nem török, de orosz, ki az utolsó hadjárat alatt szökött át a muszkáktól Monkhtár pasa táborába, aztán áttért az izlámra s most a szultán megbízásából kémilkedik a Mad pasa körű A szultán kéme Damaskusban. (Napkeleti igaz történet.) Midhad pasa hir szerint megengedte a damaskusiaknak nem rég, hogy egy arab nemzeti színházat építhetnek. A színház felépült s a közönség váratlan nagy pártfogásban részesítő. E színházban vagy egy hét előtt furcsa eset történt. Adtak egy darabot, szokás szerint zsúfolt nézőtér előtt, s az előadás a közönséget formálisan elragadta. A néptömeg a nagy lelkesedés közben megemlékezett arról, hogy a színház szervezését Mithadnak köszöni s tüntetőleg éljenzé őt. „Éljen Mithad pasa, a mi kormányzónk !“ A pasa akkor ép Beyruthban tartózkodott. Azt is meg kell jegyeznünk, hogy a törökök a szultánt egy külön kifejezéssel éltetik. „Binniassa“ vagyis „Ezerszer éljen.“ E kitételt a szultánon kívül senki más irányában használni nem szabad. Mikor a színházban a zaj csillapodott, felállt egy török hadnagy és így kiáltott fel: „Ne Mithad, de szultánunk éljen sokáig !“ A közönség izgatott hangulatában e szavakat provokációnak vette, mely válaszra vár. Egy ifjú török, neve Osman effendi, felállt s igy szólt: „Itt csak Mithad basa létezik, ő éljen.“ A mondat értelme s igy fogta fel az egész közönség, nem lehetett más, mint a következő: „Nem mondom, hogy a szultán ne éljen sokáig, de mi most Mithad basára gondolunk, ki sok jóban részesít, azért ő éljen.“ A hadnagy azonban félreérté a dolgot s a szavakból azt eszelte ki, hogy azok a szultánt sértik. Kardot rántott hát s a fiatal törökre rontott. Ez egy széket ragadott fel, hogy a hadnagyhoz sújtsa. De pillanat alatt rendőrök ragadták meg mindkettőjüket. A tisztet a katonai főparancsnokhoz, Osment a kormányzói palotába vitték. Mindkettő szigorúan kihallgattatott s aztán elbocsáttatott. Ezzel a dolog elintézést nyert volna, ha nem akad egy érdekes utójátéka is. Két nappal a történtek után ugyanis a hadnagy látogatást tett a Venus vulgivaga egyik papnőjénél, mulatott nála hosszú ideig s aztán, mert nem volt pénze a mivel a papnő illetményét leróhassa, váltót állított ki PESTI HÍRLAP. A merényletek hazájából. A fenyegetések folyvást tartanak, három nap dönti el, mennyi üres lárma belőle, menynyi lesz a valóság. A „Times“-nek azt jelentik Pétervárról, hogy a berlini rendőrség figyelmezteté a pétervári hatóságokat, hogy a nihilisták terve március 2-át azzal ünnepelni meg, hogy három főutcát fölrobbantanak. Az aláaknázás a csatornázásokból indult ki. Azon bíz jár Pétervárott, hogy a cár a jubileum ünnepélyek után azonnal Krimbe utazik, azonban a forradalmárok előkészületei oly fenyegetők, hogy szándéka kivihetősége a jövőnek titka. Az összes világlapok megbotránykozással szólanak a cár leköszönéséről a diktátor Louis Melikov javára. Mert másnak alig nevezhető Melikov diktátorsága, mint a cár leköszönésének. E hó 24-én és 25-én tartottak családi és államtanácskozások. Az első tanácskozás jelentéktelen volt, csak a kormányforma milyenségéről folyt. A tanácskozásnak egyik tagja sem merte azt állítani, hogy a jelenlegi kormányforma rész volna Oroszország számára. A másodikon azonban a cár hirtelen véget vetett az egésznek, Loris Melkovhoz fordulva hirtelen e szavakkal : — Kedves gróf! Te Oroszországnak s nekem igen sok fontos szolgálatot tettél, békében ás harcban egyaránt megmutatva, hogy hazádat s uralkodódat éltednél magasabbra becsülöd. A további dicséretek után kijelenté, hogy első tanácsosának nevezi ki és korlátlan hatalmú kormányzóvá. E szavakat hangosan, de reszkető hangon mondotta s erősen megrázta a gróf kezét. Ezzel a tanácskozást befejezettnek jelenté ki. Az idő azonban igen kevés arra, hogy Loris Melikov gróf valamit tehessen. Négy-öt nap választotta el, most már csak kettő. Holnapután vagy jégberöpül Pétervár vagy gyöngék a nihilisták. Tehát még két napi! Revanche. Elborult lélekkel ül kódexeinek közepette jó Thallóczy Lajos, s komoran tekint végig a német inváziónak walterburgi Wencellintől Sacher Masoch és Strakosch urakig terjedő hosszú során. Ha szembe szállhatna Strakosch és Sacher Masoch urakkal, mint Wencellinnel egykor Kupa, úgy bizonyára ő lenne a győztes, karja izmai igazi szittya erőtől duzzadozván. Hajh de még csak huszárosan kipödört bajusza végére sem szúrhatta fel őket, régen lejárt az ököljog dicső kora, a kódexek öreg betűi és cirádái beszélnek csak róla. Hah! egy mentő eszme ! „Ha te vered az én zsidómat, én is verem a te zsidódat.“ Ha te ide jösz a magyart német szóval traktálni, megyek én németet magyar szóval tömni meg. Felolvasást tartok. Nem is kell olyan messze menni, hogy németet találjak, mint e tisztelt uraknak, hogy magyart találjanak. Buda lesz a boszu eszköze. Ez volt az előjáték, melyről ikromisnak , beavatottak tudnak. A felolvasás ma délután ötkor folyt le a buda-újlaki társaskörben. Fiatal tudósunk „Ó-Buda és Buda-Ujlak történetét adta elő. Olyan szépen rábizonyította a buda-újlaki németekre, hogy ők immár magyarok, hogy a lélek is örült az emberben, de sőt maguk a buda-újlaki németek is úgy megörültek a felfedezésnek, hogy siettek egy üveg bort és egy üveg szódavizet tenni a felolvasó asztalára, amit aztán végül egymásnak meg a hazának egészségére kiürítettek. Dr. Thallóczy Lajos valóban meg is érdemelte, hogy az egészségére koccintsanak. Másfél óráig folyton 1880. mára beszélt, s annyira felkeltette a figyelmet és az érdeklődést, hogy a „halbszeitlik“ érintetlenül maradtak, a sör megmelegedett, s Lomniczi úr, a rendőrkapitány, ki az egyik sarokban kompániájával tarokkozott, pagátra „tort les troist“ mondott, s a kis hijja, hogy meg nem csinálta, annyira Thallóczyra és nem a játékra figyelt a társaság. Kezdte a római hódítást megelőző korszakon. Bővebben kiterjeszkedett a római hódítás korszakára, amikor a II-ik légió lakott ott, t. i. O-Budán, mely a törzsvárosnak tekinthető. Majd a magyarok bejöveteléretért át, kiknek későbbi uralma alatt egészen Zsigmondkirályig — a most oly büszke és Budát messze a háta mögött hagyó Pest Budának egyenes fennhatósága alatt állott. A hajdani dicsőség emlegetése jól esett a derék budaiaknak, köztük Todh úrnak, Árpád sírja ismeretes keresőjének, ki az „örök kereső“ címet már széles körben és méltán kivívta magának. Egészen a legújabb korig folytatta fejtegetéseit, melyek — mint a fiatal szerző mondta, s amit sajnálatilag veszünk tudomásul, nyomtatásban aligha fognak napvilágot látni. Térszükemnekünk sem engedi, hogy bővebben foglalkozzunk a felolvasással. A „revanche“ teljesen sikerült. Thallóczy hatalmasan elverte a Strakoschék zsidóját. Ez lejön s a maga magyar származását hirdetve igyekszik propagandát csinálni felolvasásának, Sacher Masoch magyar érzelmeivel tüntet. Thallóczy nem akar ilyen eszközökkel pressziót gyakorolni. Elmegy a németek közé, kijelenti, hogy ő vad humus szemükbe mondja, hogy ők is cseppentett magyarok, s ezek kocintanak vele. A győzelem teljes. Thallóczy visszamehet kóderei közé. Német recitátor nem bosszantja többé. Tönkre vannak sdányitva in aeternum amen. Az árvíz. A fővárosban eddig még nincsen aggodalomra ok. A víz lassan nő, s remélhető, hogy a felülről érkező két méter víz képes lesz magával sodorni a megporhangult jeget. Legföljebb az okozhatna bajt, ha a felső Duna jege oly tömegekben érkeznék Budapestre, hogy a margithíd-promontori szorulatban nem volna képes akadály nélkül elvonulni. * A főváárosi szűkebb árvízbizottság ma d. e. 10 órakor Kada alpolgármester elnöklete alatt ülést tartott. A tagok igen nagy számmal jelentek meg. Ennek az ülést megnyitván, utalt a figyelés és őrködés szükségére s javaslata, hogy addig, míg a kétes helyzet tart, a végrehajtó bizottság naponta db. 4 órakor jöjjön össze, hogy mind a vízállás csökkenés esetére, mind akkor, ha a veszély növekednék, megtehesse a szükséges intézkedéseket, s esetleg a permanentiát is kimondhassa. Ezen indítvány elfogadtatván, elnök bejelentette, hogy a mérnöki hivatal tegnap óta állandó érifelügyeletet tart, s ma éjjel már minden szivattyú állomáshoz ki lesz rendelve egy gépész, meg egy sütő, s az anyag is össze lévén hordva, rohamos vízemelkedés esetén a szivattyúkat rögtön meg lehet indítani. Az óbudai ideiglenes védtöltés elkészült. A házilagos építés oly sikeres volt, hogy a rászánt 5000 írtból nem 23, hanem részben 25, részben 26 lábnyira lehetett feltölteni. Ó Buda most már a legmagasabb vízállásnál is biztosan érezheti magát. A régebben megrendelt 20 ponton elkészült Schlicknél, csak második festésük van hátra, de most is használhatók, ha a szükség úgy kívánja. Végül — miután a bizottság mindezeket megnyugtató tudomásul vette — köszönet szavaztatott Matolay Incze és Krause uraknak, hogy a szivattyúgörpék tartékdíjából a tulajdonosoktól tetemes leengedést sikerült elérniök.* Pozsony, febr. 28. A lágy időjárás következtében a gönyői jég megporhanyósodott s elindult. A jég elvonultát mi is megéreztük, mert a víznek rögtön könnyebb lefolyása lett, ésanynyira, hogy néhány óra alatt csaknem egy métert apadt. A veszélyen most már túl vagyunk. A vízállás jelenleg 635 centiméter. • A Berettyó pusztításai. A Berettyóra épített gyaposi, megyei hidat az ár elragadta s teljesen megsemmisítette. A hid megmentésére minden lehetőt elkövettek, de ez menthetetlen volt. Váradról is volt künn két tűzoltó. A két tűzoltó egy napon s egy éjen át védte a hidat többed magával, de az egyre növekedő árral szemben hasztalan volt minden küzdés. A Berettyó különben nem csak itt, de más helyeken is pusztít. Valószínű, hogy a tavalyi árvízi események fognak ismétlődni. * Szeged, febr. 28. A Tisza vize a Maros és Körös folyók rohamos emelkedése folytán szintén nagy mérvben árad. Tegnapra 15 hüvelyk, mára 16 hüvelyk áradás észleltetett Szegeden. Jelenlegi vízállás 11 láb 7 hüvelyk. Tavaly ugyane napon 23 láb 8 hüvelyk vízállást jegyeztünk. A tavaszias időjárás következtén már a jég is megindult Szeged alatt és, úgy látszik, még az alacsony vízállás idején fog elvonulni nagyobb baj, nélkül.