Pesti Hírlap, 1880. április (2. évfolyam, 90-119. szám)
1880-04-01 / 90. szám
1980. áprlis 1. PESTI HIRLAP * liberális párt jelenlétében azon határozatot hozta a választási meeting, hogy „az ellenzéket képező párt az orosz terjeszkedést előmozdító, lázító és nemzetellenes izgatásával az egyesült királyság szabadelvű választóinak támogatását eljátszotta.“ Ezekből láthatólag a liberálisok szénája nem a legjobb rendben állhat. Egyébiránt a leedsi választás, melyenxladstone a szabadelvű jelölt holnap fog megejteni, a midlothiami pedig, melyen szintén ő lépett föl jelöltül, jövő hétfőn. Franciaországban a klerikális párt siet állást foglalni a jezsuiták s az el nem ismert szerzetek ügyében kiadott rendelet ellen. Az ultramontán legitimista „Gazetta du France“ tegnapi vezércikke a szerzetek jövendő magatartására enged következtetni, midőn kijelenti, hogy a szerzeteknek fönnállásuk biztosítására nem kell az elismerést kieszközölni, hanem egyszerűen a törvényekre kell hivatkozniok. Valószínű tehát, hogy a szerzetek paszszív ellenállást fognak kifejteni, s csak azután folyamodnak a bíróságok törvényes segélyéhez. A szenátus és a kamra klerika-monarchistái tudvalevőleg egy bizottságot alakítottak, mely a szorongatandó szerzeteknek segélyére legyen. A bizottság most már ügyvédeket is választott, kik a kérdéses szerzeteket védeni fogják. Bizonyos, hogy a franc a kuturharc, e jelekből következtetve, nem csekély hullámokat fog verni. A Temps ez alkalommal statisztikai adatokat közöl az el nem ismert és elismert szervekről. Ezek szerint a női szerzetek tagjainak összes száma 14,033, van pedig ez 602 intézetben. Az el nem ismert férfi szerzetek tagjainak száma pedig 7444 főre rúg. Valóban igen tekintélyes szám ez arra nézve, hogy Freycinet törvényébe beleszorittassék s annak értelmében azok Franciaországból kiszorittassanak. Végül egy nagyfontosságu miniszterválság ! Bukarestből jelentik, hogy Vakareszku ■és Kapareszku urak valószínűleg tárcát cserélnek s Kreculeszku úr békés kabinetet készül alakítani. Alig van mulatságosabb dolog az ■európai politikában, mint a román miniszterek tárcacserélései, azon tárcák cserélései, melyekben semmi sincs. Mulatságosabb ennél csak a bulgár parlament lehet, melyben az előkelők egymást kedélyesen megfricskázzák, vagy a keletrumélia előkelők gyülekezete, hol egymáshoz hajigálják a tagok papucsaikat. — Egyébiránt egy délután jött távirat Brazíliából is miniszterválságot jelent. — „Brazíliából, hol (higyye ■el) , a ló is tányérból legel.“ — Én épen az ellenkezőt hittem volna, — felelé, hiszen minden fiatal ember bolondult utána. — Épen ebben csalódik ön. — Csalódom ! — valóban nem értem önt. — A dolog igy áll: Honitonné asszonyság monopolizál minden nőtlen fiatal embert és nincs ki a többi kisasszonyoknak udvaroljon. Ha ön nőül veszi Honitonné asszonyságot, bizonyos lehet benne, hogy hála feliratot kap tőlük. — Van pénze az özvegynek. — Van fekvő birtoka. — Ez esetben — mondá, nincs szükség többet kérdezni. — Helyesen van, — mondám, menjen és gőzzön. Berington úr követte a jó tanácsot. Rögtön ostromállapotba helyezte az özvegyet az udvarlók seregének nagy boszankodására, akik kivétel nélkül mindnyájan valami nagy illetlenségnek és lovagatlanságnak tartották a csinos és szép termetű ügyvéd merész fellépését. Midőn Berington úr megjelent köztük és diadalmas arccal karját nyújta a szép özvegynek, vetélytársai félénken visszavonultak és mogorván néztek utána. Az özvegy azonban épen nem látszott hajlandónak megengedni, hogy valaki kisérőlegesen udvaroljon neki, és ezentúl is részrehajlatlanul osztogatá mosolyait. Ebből az következett, hogy bámulói még egy ideig erősen tartották magukat és tőlük telhetőleg iparkodtak védelmezni a csatatért a szép ügyvéd ellen, de a feladat nagyon nehéz volt. Az ügyvéd csaknem mindig háttérbe szorította őket s ilyenkor a szép özvegy vállat vonított, mintha ezt akarta volna mondani. Valóban nem én vagyok a hibás. Az én viseletem egyenlő mindenki iránt és önök csak önmagukat vádolhatják, ha az a fekete szakállas ember leszorítja önöket a pályáról. Honizonné asszony udvarlói egyenként kezdtek elmaradozni, míg nem a pályadíjért csak kettő versenyezett . Berington úr a szép ügyvéd FŐVÁROSI ÜGYEK. A FŐVÁROS EGY EMLÉKEZETES KÖZGYŰLÉSE. Budapest főváros a német színház ügyében ma önmagához s a magyar nemzethez méltó határozatot hozott. Felszólalásunk nem veszett kárba, hivatkozásunk a hatóság hazafias érzületére visszhangot lelt a mai közgyűlésen. A gyapju-utcai német színház előadási engedélyét a törvényhatóság Kaas Iver báró indítványára s lelkes szavakkal elmondott meggyőző érvevet egyhangúlag megtagadta. A gyapju-utcában holnaptól fogva nem tarthatók német előadások, a német múzsa, mely ennyi évtizeden keresztül szerencsés versenytársa volt nálunk a magyar musának, elvesztő a tért a magyar fővárosban. Szerencsét kívánunk e határozatához nemzeti kultúránk nevében a közgyűlés tagjainak! A főpolgármester megnyitván a közgyűlést, több, a napirendbe utólag fölvett tárgyat jelentett be, mikre, mint kiváló fontosságuakra felhívta a tagok figyelmét. Mielőtt ezek előadattak volna, Buschbach Péter interpellál az építési rendszabályok végett. A múlt évben e rendszabályok a közgyűlés színe előtt is megfordultak, de visszavettettek, miután a közgyűlés ezen biztosítást nyerte, hogy néhány nap alatt pótolva újra visszakerülnek. Azóta egy év múlt el és építési rendszabályaink még mindig késnek. Kamermayer tudomása szerint e szabályok a csatorna- és járdailletékek fejezetével bővíttetni határoztattak, a jövő gyűlésre felvilágosítást adand, vagy az ügyet már elintézés végett ide is juttatja. Busbach azon biztosítást adja, hogy az ígéretben hisz ugyan, de minden hóban egyszer meg fogja sürgetni. (Derültség.) A múlt közgyűlés jegyzőkönyvének téves hitelesítése dolgában Fenyvessy interpellált. Tárgyaltatott a belügyminiszter leirata a bejelentési hivatal felállítása érdekében szükséges népszámlálás dolgában. A napirend legérdekesebb tárgya a német múzsa kikergetése volt budapesti rezidenciájából. Albertnek előadta a gyapjú utcai német színház ez időszerinti biztalójának, a Varieté-csődtömegnek kérvényét, hogy az 1880. január 1én lejárt színi engedélyt hat hóra hosszabbittassék meg. A tanács pártolólag terjeszti elő. dr. Kaas Ivor nem nemzetiségi szempontból akar hozzászólni a kérdéshez, bár hozzáférne, hanem azt fontolgatja : szüksége van-e a budapesti közönségnek e német színházra ? A felelet nincs. A vállalkozók, kik a német múzsát a magyar fővárosban ápolhatták, sorra buktak ; buzgó igyekezet, jó erők, változatos műsor mellett is buktak. Miért? — a közönség közönye miatt. Ezért áll most előttünk egy csődtömeg Indok tehát, mely ezen intézet mesterséges fentartására ösztökélne, nincs. Nincs még kulturális, vagy nemzetiségi szempontból se, mert német közönség a pesti oldalon már nincs, csak Budán van (Scheich közbeszól, az nem igaz! Derültség), a budai ember pedig úgy sem veszi hasznát. A folytonos bukások után az lett a gyapjú utcai német színházból, hogy bécsi intézetek, fináléjává sülyedt. Jöttek Bécsből a színészek, előadásokat rendeztek, s ephemer értékű előadásaikkal az újság ingere járt, tehát volt közönségük, megszedték magukat, s pénzünket elvitték Bécsbe, az ottani színházak deficitjének pózola-és Perkins úr egy szelíd gentleman, akinek forgolódását Honitonné asszonyság körül mindig szemtelenségnek tartották. Miután Honitonné asszonyság bámulói közül most már mintegy féltucat másfelé volt elfoglalva, a falubeliek jó kedve annyira megjött, hogy mulatságosnak találták a „kis Perkins“ vakmerőségét annyival is inkább, minthogy e kis Perkins csak négyszáz font évi jövedelemmel rendelkezett, a legkevésbé se tartozott azok közé, akiket a nők csinosaknak szoktak hívni. Perkins különben szeretetreméltó nyájas, előzékeny és szerény modorral bírt és mások érzelmeit mindig kiválólag tisztelte. És mivel jelleme így volt alkotva, külsejét illetőleg pedig nem volt hat lábnyi magas, nem viselt fekete szakáll, nem hetvenkedett és nem beszélt hangosan, a leányok „kisasszonynak“ nevezték el. A falubeliek tehát nevettek a kis Perkins vakmerősége felett, és Berington úr bizonyára sokkal magasabban állt minden tekintetben, hogysem ily jelentéktelen egyéniséget vetélytársául tekintett volna, úgy bánt vele, mint egy nagy bulldog bánik a kis ölebecskével. Legcsekélyebb türelmetlenséget se tanúsított. Ha Perkins az özvegy társaságához csatlakozott, sőt inkább azzal mulatta magát, hogy buzdította és bátorította őt, Berington úr nagy élvezetet talált a kis ember erőlködéseiben és legnagyobb gyönyörűsége az volt, ha jól felültethette, amint a szép özvegy előtt kifejező. És a szép özvegy is kedvelni látszott a tréfát és mindig megbízta Perkinst holmi apró szolgálattételekkel. Mindenki sajnálta szegény Perkinst, és csodálkozott hogyan lehet valaki ily bolond. De Berington úrnak egyszer hirtelen el kellett utazni valamely sürgős ügyben és Perkins úr egyedül maradt a csatatéren. Felhasználta ezen alkalmat és megkérte az özvegy kezét. Letérdelt előtte, megvallt, hogy az őrülésig szereti őt, és megesküdött, soha se lehet boldog sara. Volt haszna ebből a bécsi színháznak, az itteninek semmi. Tekintetbe veendő argumentum az továbbá, hogy ezen fölösleges intézet haldokló tételével is konkurrenciát csinál a budapesti magyar színházaknak. A nemzeti színház, a várszínház subvenióval élnek, fölépül az opera, annak is közönség kell. A magyar színházaikat pedig védeni, a prosperálásra segíteni kell. Azután kérdés támad az iránt is : kinek adjuk az engedélyt. Tulajdonos nincs, gazda nincs, csak egy gyám van, s kinek ez a tisztje is csak napokig tart, már. Csődtömeg s nem személy, a kivel vagy melylyel szóba lehet állni. Mindazoknál fogva a tanácscsal szemben indítványozza, hogy a kért engedély ne agassék meg. Fuchs Gusztáv egyetért Kaas indokolásával, csak azt óhajtja hozzá tenni, hogy az engedély a polgárok életbiztonsága szempontjából sem adható meg, mert a Varieté oly állapotban van, hogy a nagy közönségre veszedelmes, s az építési bizottság vizsgálatára méltó. Ezen színház nem is színház, hanem istálló. Pártolja Kaas indítványát. (Harsány éljenzés.) Z m e s k á 1 István : Megérdemelné a német színház, hogy a három havi engedélytelen játékért érzékeny bírsággal buttatnék, de most megelégszik az egyszerű bezáratással (Derültség), mert bécsi művészek vendégtanyájául pesti intézet ne szolgáljon. Több szónok nem lévén feljegyezve, elnök fölteszi a kérdést: kik kívánják megadni az engedélyt ? A tanács előterjesztése mellett senki sem kelt fel. A közgyűlés egyhangúlag Kaas indítványát fogadta el s Eötvös és Zmeskál felszólalásai után kimondta, hogy a színháznak a felebbezés birtokon kívül engedtetik meg. A gyapjú utcai német színház bezáratása iránt a rendőrség megkerestetik. A ferencvárosi templom építési költségvetéseit a belügyminiszter a vallás és közoktatási miniszterrel egyetértve jóváhagyta. A templom az adakozási összegeken kívül 400,000 írtba került. Ugyancsak most fogja a bépítész is a részére már rég közgyűlésileg megszavazott 2000 frtot megkapni. A Rudasfürdő kiépítése körüli munkálatok árlejtést kiadásánál több szabálytalanságra jött rá a tanács, s főképen kitűnt, hogy a pályázók nem tettek le elég óvadékot; ennek folytán az eddigi ajánlatom semmiseknek mondattak ki és hat munkanemre új csődöt hirdetett ki. A bizottság ez értelemben haroz. A második sorban a külföldi szakértők véleményének azon része kerül tárgyalás alá, hol sajnálatukat fejezik ki a felett, hogy a promontori ág nyilasa 380 mérre szoríttatott össze s azon nézetüknek adnak kifejezést, hogy célszerűbb lett volna az összekötő vasúti hidat meghosszabitni, a Duna medrét 474 méterre kiszélesítni. A bizottság egy véleményen van a külföldi ádásértőkkel, de javaslataik végrehajtása oly költséges, az eredmény pedig oly jelentéktelen, hogy a bizottság nem tartja célszerűnek az ajánlott munkálatok foganatosítását. A külföldi szakértők azon nézetét, hogy a Dunának 370 méterre szándékolt összeszorítása a jégnek mérföldekre terjedő összeszorulását, a víznek jégdugolások nélkül is nagyon veszélyes áradását eredményezi, a bizottság nem osztja, mert a külföldi szakértők téves adatokra alapítják ezen következtetéseiket; u. i. csak a kis viz van 370 métr mederben, mig a nagy viznek állandó ártér hagyatott, nélküle Horitonné asszonyság visszataszita, sőt kinevető őt. A szegény kis Perkins hazament, ágyba feküdt és több hétig beteg volt. E közben a szép ügyvéd is haza érkezett és megtudván Perkins esetét, nagyon jól mulatott rajta és elbeszélte mindenkinek nagy megelégedéssel és gyönyörűséggel. A történetek után kevéssel Berington egy napon meglátogatott engem és Honitonné aszszonyság nevében meghitt egy estélyre. — Elfogadom, — mondom. Remélem, hogy az ön vágyai beteljesültek. Nemde, követte tanácsomat, ment és győzött. — úgy hiszem, — viszonzá, hanem ugye, ön bizonyosan eljön az estélyre? Különösen óhajtom, hogy ön ott legyen, mert felséges tréfánk lesz a kis Perkinssel. — Hogyan! — kiáltok, — hiszen az estély épen ápril elsején lesz és mi megjáratjuk vele az április bolondját. Megkérdeztem, hogy mit terveztek ellene. Berington úr kész volt a válaszszal: — Oh ! az egész igen egyszerű, — mondá. Én egy levelet írtam Perkinsnek Honitonné nevében, meghívtam őt az estélyre és értésére adtam, hogy Julia most már több hajlamot érez hozzá és óhajtja, hogy megújítaná házassági ajánlatát. — És Honitonné asszonyságnak is van tudomása a tervről? — kérdem. — Hogyne, mindent tud és már előre is rendkívül örül a ritka mulatságnak. Megjelentem az estélyen ápril elsején és kissé korán érkezvén, egyedül találtam az özvegyet Berington úrral, épen javában tanácskoztak, hogy mily módon lesz legjobb felültetni a kis Perkinst. Ellen határozva, hogy Horizonné asszonyság minél jobban felfogja bátorítani Perkins urat és kényszeríteni fogja, hogy újra nyilatkozzék, a vendégek pedig e pillanatban belépnek és az özvegy lábainá-