Pesti Hírlap, 1880. április (2. évfolyam, 90-119. szám)

1880-04-01 / 90. szám

1980. ápr­lis 1. PESTI HIRLAP * liberális párt jelenlétében azon határozatot hozta a választási meeting, hogy „az ellenzéket képező párt az orosz terjeszkedést előmozdító, lázító és nemzetellenes izgatásával az egyesült királyság szabadelvű választóinak támogatását el­játszotta.“­­ Ezekből láthatólag a liberálisok szénája nem a legjobb rendben állhat. Egyéb­iránt a leedsi választás, melyen­­xl­adstone a szabadelvű jelölt holnap fog megejteni, a midlothiami pedig, melyen szintén ő lépett föl jelöltül, jövő hétfőn. Franciaországban a klerikális párt siet ál­lást foglalni a jezsuiták s az el nem ismert szerzetek ügyében kiadott rendelet ellen. Az ultramontán­ legitimista „Gazetta du France“ tegnapi vezércikke a szerzetek jövendő maga­tartására enged következtetni, midőn kijelenti, hogy a szerzeteknek fönnállásuk biztosítására nem kell az elismerést kieszközölni, hanem egy­szerűen a törvényekre kell hivatkozniok. Való­színű tehát, hogy a szerzetek paszszív ellenál­lást fognak kifejteni, s csak azután folyamod­nak a bíróságok törvényes segélyéhez. A szená­tus és a kamra klerika-monarchistái tudvalevő­leg egy bizottságot alakítottak, mely a szoron­gatandó szerzeteknek segélyére legyen. A bizott­ság most már ügyvédeket is választott, kik a kérdéses szerzeteket védeni fogják. Bizonyos, hogy a franc a ku­turharc, e jelekből következ­tetve, nem csekély hullámokat fog verni. A Temps ez alkalommal statisztikai ada­tokat közöl az el nem ismert és elismert szer­ve­­kről. Ezek szerint a női szerzetek tagjainak ös­szes száma 14,033, van pedig ez 602 intézet­ben. Az el nem ismert férfi szerzetek tagjainak száma pedig 7444 főre rúg. Valóban igen tekin­télyes szám ez arra nézve, hogy Freycinet tör­vényébe beleszorittassék s annak értelmében azok Franciaországból kiszorittassanak. Végül egy n­agyfontosságu minisz­terválság ! Bukarestből jelentik, hogy Vakareszku ■és Kapareszku urak valószínűleg tárcát cserél­nek s Kreculeszku úr békés kabinetet készül alakítani. Alig van mulatságosabb dolog az ■európai politikában, mint a román miniszterek tárcacserélései, azon tárcák cserélései, melyek­ben­­ semmi sincs. Mulatságosabb ennél csak a bulgár parlament lehet, melyben az előkelők egymást kedélyesen megfricskázzák, vagy a ke­­letrumélia előkelők gyülekezete, hol egymáshoz hajigálják a tagok papucsaikat. — Egyébiránt egy délután jött távirat Brazíliából is miniszter­­válságot jelent. — „Brazíliából, hol (higyye ■el) , a ló is tányérból legel.“ — Én épen az ellenkezőt hittem volna, — felelé, hiszen minden fiatal ember bolondult utána. — Épen ebben csalódik ön. — Csalódom ! — valóban nem értem önt. — A dolog igy áll: Honitonné asszonyság monopolizál minden nőtlen fiatal embert és nincs ki a többi kisasszonyoknak udvaroljon. Ha ön nőül veszi Honitonné asszonyságot, bizonyos le­het benne, hogy hála feliratot kap tőlük. — Van pénze az özvegynek. — Van fekvő birtoka. — Ez esetben — mondá, nincs szükség többet kérdezni. — Helyesen van, — mondám, menjen és gőzzön. Berington úr követte a jó tanácsot. Rög­tön ostromállapotba helyezte az özvegyet az ud­varlók seregének nagy boszankodására, a­kik kivétel nélkül mindnyájan valami nagy illetlen­ségnek és lovag­atlanságnak tartották a csinos és szép termetű ügyvéd merész fellépését. Mi­dőn Berington úr megjelent köztük és diadal­mas arccal karját nyújta a szép özvegynek, vetély­­társai félénken visszavonultak és mogorván néztek utána. Az özvegy azonban épen nem látszott haj­landónak megengedni, hogy valaki kisérőlegesen udvaroljon neki, és ezentúl is részrehajlatlanul osztogatá mosolyait. Ebből az következett, hogy bámulói még egy ideig erősen tartották magu­kat és tőlük telhetőleg iparkodtak védelmezni a csatatért a szép ügyvéd ellen, de a feladat na­gyon nehéz volt. Az ügyvéd csaknem mindig háttérbe szorította őket s ilyenkor a szép öz­vegy vállat vonított, mintha ezt akarta volna mondani. Valóban nem én vagyok a hibás. Az én viseletem egyenlő mindenki iránt és önök csak önmagukat vádolhatják, ha az a fekete szakállas ember leszorítja önöket a pályáról. Honizonné asszony udvarlói egyenként kezd­tek elmaradozni, míg nem a pályadíjért csak kettő versenyezett . Berington úr a szép ügyvéd FŐVÁROSI ÜGYEK. A FŐVÁROS EGY EMLÉKEZETES KÖZGYŰLÉSE. Budapest főváros a német színház ügyében ma önmagához s a magyar nemzethez méltó határozatot hozott. Felszólalásunk nem veszett kárba, hivatkozásunk a hatóság hazafias érzületére visszhangot lelt a mai közgyűlésen. A gyapju-utcai német színház előadási en­gedélyét a törvényhatóság Kaas Iver báró indítványára s lelkes szavakkal elmondott meggyőző érvevet egyhan­gúlag megtagadta. A gyapju-utcában holnaptól fogva nem tarthatók német előadások, a német múzsa, mely ennyi évtizeden keresztül szerencsés versenytársa volt nálunk a magyar musának, elvesztő a tért a magyar fővárosban. Szerencsét kívánunk e határozatához nem­zeti kultúránk nevében a közgyűlés tagjainak! A főpolgármester megnyitván a közgyűlést, több, a napirendbe utólag fölvett tárgyat jelentett be, mikre, mint kiváló fontosságuakra felhívta a tagok figyelmét. Mielőtt ezek előadattak volna, Buschbach Péter interpellál az építési rendszabályok végett. A múlt évben e rendszabályok a közgyűlés színe előtt is megfordultak, de visszavettettek, miután a közgyűlés ezen biztosítást nyerte, hogy néhány nap alatt pótolva újra visszakerülnek. Azóta egy év múlt el és építési rendszabályaink még mindig késnek. Kamermayer tudomása szerint e szabályok a csatorna- és járdailletékek fejezetével bővíttetni hatá­­roztattak, a jövő gyűlésre felvilágosítást adand, vagy az ügyet már elintézés végett ide is juttatja. B­usba­c­h azon biztosítást adja, hogy az ígé­retben hisz ugyan, de minden hóban egyszer meg fogja sürgetni. (Derültség.) A múlt közgyűlés jegyzőkönyvének téves hitele­sítése dolgában Fenyvessy interpellált. Tárgyaltatott a belügyminiszter leirata a bejelentési hivatal felállítása érdekében szükséges népszámlálás dolgában. A napirend legérdekesebb tárgya a német múzsa kikergetése volt budapesti rezidenciájából. Alber­tnek előadta a gyapjú utcai német színház ez idősze­rinti biztalójának, a Varieté-csődtömegnek kérvényét, hogy az 1880. január 1­én lejárt színi engedélyt hat hóra hosszabbittassék meg. A tanács pártolólag ter­jeszti elő. dr. Kaas Ivor nem nemzetiségi szempontból akar hozzászólni a kérdéshez, bár hozzáférne, hanem azt fon­tolgatja : szüksége van-e a budapesti közönségnek e német színházra ? A felelet nincs. A vállalkozók, kik a német múzsát a magyar fővárosban ápolhatták, sorra buktak ; buzgó igyekezet, jó erők, változatos műsor mellett is buktak. Miért? — a közönség közönye miatt. Ezért áll most előttünk egy csődtömeg Indok tehát, mely ezen intézet mesterséges fentartására ösztökélne, nincs. Nincs még kulturális, vagy nemzetiségi szempont­ból se, mert német közönség a pesti oldalon már nincs,­­ csak Budán van (Scheich közbeszól, az nem igaz! Derültség), a budai ember pedig úgy sem veszi hasznát. A folytonos bukások után az lett a gyapjú utcai német színházból, hogy bécsi intézetek, fináléjává sülyedt. Jöt­tek Bécsből a színészek, előadásokat rendeztek, s ephe­mer értékű előadásaikkal az újság ingere járt, tehát volt közönségük, megszedték magukat, s pénzünket el­vitték Bécsbe, az ottani színházak deficitjének pózola-és Perkins úr egy szelíd gentleman, a­kinek for­­golódását Honitonné asszonyság körül mindig szemtelenségnek tartották. Miután Honitonné asszonyság bámulói közül most már mintegy féltucat másfelé volt elfoglalva, a falubeliek jó kedve annyira megjött, hogy mulatságosnak találták a „kis Perkins“ vakmerőségét annyival is inkább, minthogy e kis Perkins csak négy­száz font évi jövedelemmel rendelkezett, a leg­kevésbé se tartozott azok közé, a­kiket a nők csinosaknak szoktak hívni. Perkins különben szeretetreméltó nyájas, előzékeny és szerény modorral bírt és mások érzelmeit mindig kivá­­lólag tisztelte. És mivel jelleme így volt al­kotva, külsejét illetőleg pedig nem volt hat lábnyi magas, nem viselt fekete szakáll, nem hetvenkedett és nem beszélt hangosan, a leá­nyok „kisasszonynak“ nevezték el. A falubeliek tehát nevettek a kis Perkins vakmerősége felett, és Berington úr bizonyára sokkal magasabban állt minden tekintetben, hogysem ily jelentéktelen egyéniséget vetélytár­­sául tekintett volna, úgy bánt vele, mint egy nagy bulldog bánik a kis ölebecskével. Legcse­kélyebb türelmetlenséget se tanúsított. Ha Per­kins az özvegy társaságához csatlakozott, sőt inkább azzal mulatta magát, hogy buzdította és bátorította őt, Berington úr nagy élvezetet ta­lált a kis ember erőlködéseiben és legnagyobb gyönyörűsége az volt, ha jól felültethette, amint a szép özvegy előtt kifejező. És a szép özvegy is kedvelni látszott a tréfát és mindig megbízta Perkinst holmi apró szolgálattételekkel. Min­denki sajnálta szegény Perkinst, és csodálkozott hogyan lehet valaki ily bolond. De Berington úrnak egyszer hirtelen el kellett utazni valamely sürgős ügyben és Per­kins úr egyedül maradt a csatatéren. Felhasz­nálta ezen alkalmat és megkérte az özvegy ke­zét. Letérdelt előtte, megvallt, hogy az őrülésig szereti őt, és megesküdött, soha se lehet boldog sara. Volt haszna ebből a bécsi színháznak,­­ az itteni­nek semmi. Tekintetbe veendő argumentum az továbbá, hogy ezen fölösleges intézet haldokló tételével is konkurren­­ciát csinál a budapesti magyar színházaknak. A nem­zeti színház, a várszínház subven­ióval élnek, fölépül az opera, annak is közönség kell. A magyar színháza­­i­kat pedig védeni, a prosperálásra segíteni kell. Azután­­ kérdés támad az iránt is : kinek adjuk az engedélyt.­­ Tulajdonos nincs, gazda nincs, csak egy gyám van, s kinek ez a tisztje is csak napokig tart, már. Csődtömeg s nem személy, a kivel vagy melylyel szóba lehet állni. Mindazoknál fogva a tanácscsal szemben indítványozza, hogy a kért engedély ne agassék meg. F­u­c­h­s Gusztáv egyetért Kaas indokolásával, csak azt óhajtja hozzá tenni, hogy az engedély a polgárok életbiztonsága szempontjából sem adható meg, mert a Varieté oly állapotban van, hogy a nagy közönségre veszedelmes, s az építési bizottság vizsgálatára méltó. Ezen színház nem is színház, hanem istálló. Pártolja Kaas indítványát. (Harsány éljenzés.) Z m e s k á 1 István : Megérdemelné a német szín­ház, hogy a három havi engedélytelen játékért érzé­keny bírsággal buttatnék, de most megelégszik az egy­szerű bezáratással (Derültség), mert bécsi művészek vendégtanyájául pesti intézet ne szolgáljon. Több szónok nem lévén feljegyezve, elnök fölte­szi a kérdést: kik kívánják megadni az engedélyt ? A tanács előterjesztése mellett senki sem kelt fel. A köz­­gyűlés egyhangúlag Kaas indítványát fogadta el s Eötvös és Zmeskál felszólalásai után kimondta, hogy a színháznak a felebbezés birtokon kívül engedtetik meg. A gyapjú utcai német színház bezáratása iránt a rendőrség megkerestetik.­­ A ferencvárosi templom építési költ­ségvetéseit a belügyminiszter a vallás és közoktatási miniszterrel egyetértve jóváhagyta. A templom az ada­kozási összegeken kívül 400,000 írtba került. Ugyancsak most fogja a b­­­építész is a részére már rég közgyű­­lésileg megszavazott 2000 frtot megkapni.­­ A Rudasfürdő kiépítése körüli munkálatok árlejtést kiadásánál több szabálytalanságra jött rá a tanács, s főképen kitűnt, hogy a pályázók nem tettek le elég óvadékot; ennek folytán az eddigi ajánlatom semmiseknek mondattak ki és hat munka­nemre új csődöt hirdetett ki. A bizottság ez értelemben ha­­roz. A második sorban a külföldi szakértők véle­ményének azon része kerül tárgyalás alá, hol sajnálatu­kat fejezik ki a felett, hogy a promontori ág nyilasa 380 mérre szoríttatott össze s azon nézetüknek adnak kifejezést, hogy célszerűbb lett volna az összekötő vas­úti hidat meghosszabitni, a Duna medrét 474 méterre kiszélesítni. A bizottság egy véleményen van a külföldi ádásértőkkel, de javaslataik végrehajtása oly költséges, az eredmény pedig oly jelentéktelen, hogy a bizottság nem tartja célszerűnek az ajánlott munkálatok fogana­tosítását. A külföldi szakértők azon nézetét, hogy a Dunának 370 méterre szándékolt összeszorítása a jégnek mérföldekre terjedő összeszorulását, a víznek jégdugo­­lások nélkül is nagyon veszélyes áradását eredményezi, a bizottság nem osztja, mert a külföldi szakértők téves adatokra alapítják ezen következtetéseiket; u. i. csak a kis viz van 370 métr mederben, mig a nagy viznek állandó ártér hagyatott, nélküle Horitonné asszonyság visszataszita, sőt kinevető őt. A szegény kis Perkins hazament, ágyba feküdt és több hétig beteg volt. E közben a szép ügyvéd is haza érkezett és megtudván Perkins esetét, nagyon jól mulatott rajta és elbeszélte mindenkinek nagy megelége­déssel és gyönyörűséggel. A történetek után kevéssel Berington egy napon meglátogatott engem és Honitonné asz­­szonyság nevében meghitt egy estélyre. — Elfogadom, — mondom. Remélem, hogy az ön vágyai beteljesültek. Nemde, követte ta­nácsomat, ment és győzött. — úgy hiszem, — viszonzá, hanem ugy­e, ön bizonyosan eljön az estélyre? Különösen óhajtom, hogy ön ott legyen, mert felséges tré­fánk lesz a kis Perkinssel. — Hogyan! — kiáltok, — hiszen az es­tély épen ápril elsején lesz és mi megjáratjuk vele az április bolondját. Megkérdeztem, hogy mit terveztek ellene. Berington úr kész volt a válaszszal: — Oh ! az egész igen egyszerű, — mondá. Én egy levelet írtam Perkinsnek Honitonné ne­vében, meghívtam őt az estélyre és értésére ad­tam, hogy Julia most már több hajlamot érez hozzá és óhajtja, hogy megújítaná házassági ajánlatát. — És Honitonné asszonyságnak is van tu­domása a tervről? — kérdem. — Hogy­ne, mindent tud és már előre is rendkívül örül a ritka mulatságnak. Megjelentem az estélyen ápril elsején és kissé korán érkezvén, egyedül találtam az özvegyet Berington úrral, épen javában ta­nácskoztak, hogy mily módon lesz legjobb felültetni a kis Perkinst. El­len határozva, hogy Horizonné asszonyság minél jobban fel­fogja bátorítani Perkins urat és kényszeríteni fogja, hogy újra nyilatkozzék, a vendégek pedig e pillanatban belépnek és az özvegy lábainá-

Next