Pesti Hírlap, 1880. június (2. évfolyam, 150-179. szám)
1880-06-15 / 164. szám
sak hirtelen el kellett utaznia fürdőre súlyosan beteg férjéhez. Az elhalasztott bohózat helyett ,,Bakkácscsó“ kerül szinre, * (,,Ttilla hadnagy“-ot) Rákosi Jenő és Paks Ferenc vígoperáját Békés Csabán nemrég kétszer egymásután rendkívüli tetszés mellett adták elő. Budapest után ez az első színház, mely műsorába felvenni sietett.* (A nemzeti színháznál) jövő heti előkészületre kitüzettek : 22. Hugenották, Bertel1i Steinher k. a vend. ját. 23. Csőd. 24. A korona gyémántjai. 25. Ibolya faló. 26. Teli Vilmos, Bácfalér R. k. a. vend. ját. Arnod-E 1finger. 27. A szerelem bolondjai. Uj betanulással. — Az újakból: Cymbeline. Philemon és Baucis. Opera. Rokokó. * (Sarah Bernhardt) múlt csütörtökön kötötte meg amerikai vendégjátékaira a szerződést Habay newyorki színigazgatóval. A vendégjátékok november hónapban kezdődnek meg, a művésznő minden fellépéséért 2500 frankot kap s egy-egy est 15,000-ig terjedő bruttó bevételének/j át, az azonfelüli bevételi összegnek pedig még felét. A művésznő és három tagból álló kíséretének úti költségeit az impresario viselendi, azonkívül hetenként 1500 frankot fizet szállás és egyéb díjakért. Az impresario százezer frank előleget fizetett Sarah Bernhardtnak, ezenkívül kétszer annyit tett le egy londoni bankháznál kezesség gyanánt. ♦(Paul de Saint Victor) a „Moniteur“ rendkívül szellemes szini bírálója, ki több lángoló hazafias könyve által szerzett magának Franciaország határain kívül is hírnevet, legújabban „Les deux masques Tragédie-Comedie“ cím alatt adott ki egy vastag kötetet, mely egy nagyobb mű első kötetét alkotja. Ez első kötet 503 lapon a görög dráma történetével foglalkozik, azonban cask Aeschylus van még benne méltatva, s egy valóban elragadó kecsességű bevezetést tartalmaz a dyonisi istentiszteletről, mely a görög dráma alapját képzi. A második kötet alkotja az első rész befejezését s ez Sophokles, Euripides és Aristophanes műveit fogja méltatni, futó pillantással a hindu drámára s különösen Kalidasára, „Sakuntala“ költőjére. A második rész első kötetét Shakspere, a zárkötetet pedig a francia dráma méltatása fogja alkotni. Az eddig megjelent testes kötet minden tekintetben kitűnő, szellemes munka, világos tárgyalással, s valódi költői felfogással. * (Az orosz színházak) a négy hónapi udvari gyász alatt mind zárva vannak. Az orosz színpadokhoz szerződött nem csekély számú német művészek és művésznők e körülmény folytán meglehetős kritikus helyzetbe jutottak. * („A kis menyecske“) Lecoq kedves zenéjű operettje csaknem három évi pihentetés után ismét feleleveníttetik a népszínházban. A darab még e héten szinre kerül új szereposztással; a régiek közül csak Kápolnai és Solymosi tartják meg szerepüket. A címszerepet Komáromi Mariska, Lukréciát Csatai Zsófi, a podesztát Vidtor, Montefiaszkót Komáromi Jenő, Teobaldót Sió Irma, Beppót Ujvári, a korcsmárosnét pedig Hargittai Anna fogja játszani.* (Siposs Antal) tegnapi névünnepe alkal-mából zeneakadémiájának tanítványai gyönyörű albumímai lepték meg. Az album fekete maroquin bőrbe van kötve, arany díszítményekkel kék bársony alapon, előrészén az ünnepelt monogrammjával. Első lapján e szavak állanak : „Sipos Antalnak szeretet jeléül tanítványai 1880. jun. 13.“ ; azután következnek egyenkint és csoportokban az összes tanítványok fényképei. A díszalbum Morzsányi derék iparosunk műve, a fényképfelvételeket pedig mndnyáját Kozmata Ferenc Hdv. fényképész eszközölte. Siposs a csinos beszéd kíséretében átnyújtott albumot meghatottan köszönte meg. * (Blaháné asszony) közreműködésével Gyöngyösön e hó 27-ikén nagy hangverseny tartatik, melyen Blahánén kívül Odry Lehel, Bertha Sándor s ifj. Almássy Miklós, a ki állami ösztöndíjjal jul. 5-én Liszthez s azután a brüsszeli zeneünnepélyekre utazik) s Komócsy József vesznek részt. A hangverseny után bál tartatik, s az elnyomott munkások a kitűzött célt titkos aszociációk által igyekeztek elérni az állam háta mögött. A dolog azonban elárultatott s Napóleon egy ideig üldözte e titkos társulatokat. Később azonban engedményeket tett és még utóbb az aszociációk humánus céljainak előmozdítására államsegélyt is adott. — Ily társulatok száma a császárság idején 60—70 volt, titkos társulat azonban jóval több. Alakult aztán az aszociációk köréből egy bizottság, melynek feladata volt a munkások és munkaadók közti viszályokat kiegyenlíteni. E bizottság most is működik és már számos kitörő félben volt munkaszünetelést megakadályozott. Hogy a vezetők gyakorlati céljai közül egyet említsünk, a francia munkáspárt pár év előtt megoldá a vezetők által fölvetett lakáskérdést. Belátták, hogy a tiszta, egészséges lakás egyike a munkások anyagi és erkölcsi jólétének előmozdítására való legfontosabb eszközöknek, mily lakások hiánya erkölcstelenséget és nyomort szül. Nem sok fáradozás után alakítottak egy részvénytársulatot, mely Párisban, utóbb a vidék gyárvárosaiban laktanyaszerű épületeket emelt 5—600 munkás állandó befogadására. Azért említjük ezeket, hogy a magyar munkásokat figyelmeztessük hasonló gyakorlati célokra, melyek az ő sorsukon bizonyára javulnak. Ha ily céloknak szolgálatára használják fel szabad idejüket s tartalék erejüket, nemcsak önmaguknak, de a társadalomnak is jó szolgálatot tesznek, mert tűrhetővé teszik az alsó néposztály sorsát s megmentik a társadalmat a beteges szocialista tanok veszélyeitől. A munkás-egyletek s a munkás kérdés Franciaországban. (A budapesti strike alkalmából.) Mennyire eltérő a munkás-kérdés Angliában és Franciaországban ! Ott a tőke és a szerzett vagyon jogait mindenki tiszteli s a munkás nem opponál e jogok ellen, csupán méltányos alkut akar a tőkével kötni, hogy a kamat haszonból, melyben munka és munkás nélkül nem részesülte, a munkás a maga részét megnyerhesse. Ha az angol munkás strikeol, az csak a haszonjárulék quotája miatt történik, mely a viszonyok szerint természetszerűleg hol száll, hol emelkedik s az okos tőkebirtokos vagy munkaadó mindig kiszámítja s kifizeti önként, a bőre, fukat pedig megvárja, míg munkásai őt egy kis btrike-al erre kényszeritik. A francia munkás nem éri be a quotával, neki a tőke ellen is kifogása van : égbekiáltó igaztalanságnak tartja, hogy a munkás a haszonkeresében csak testi vagy szellemi erejét veti latba, tőkéje pedig nincs. Azért gyűlöli a tőkepénzest s ellene ligára lép sorsosival s mert magát igy is gyengének érzi a tőke hatalmával szemben, szövetségébe igyekszik védni a többi államok munkás kontigensét is és megalakítja velük a kommunardok ligáját, az Internationalet. Az Internationale ábrándos elméleteinek izgató terjesztőivel s a terjesztés káros eredményeivel ezúttal nem foglalkozunk. Ez elméleteket a jogállamok soha elfogadni nem fogják s a kormányoknak kötelességük a propagandát elfojtani, mellyel semmiféle kompromiszszum sehol és soha nem lesz lehetséges. Vannak a francia munkásvezetők közt gyakorlati érzékű férfiak, kik megvalósítható célok felé törekszenek, hogy a munkások helyere javítassék. Ezek törekvése jogosult s az államhatalom részéről minden támogatásra méltó. 1848-ban a francia nemzetgyűlés elfogadta a törvényt, mely a munkásokat műhelyek szerint testületekre osztá s az önsegély céljainak újjászervezte. De az államcsíny e szabadelvű humánus kísérletnek nyakát törte I * A cárok fekete lovagja. (Nem rémes történet.) Amint nálunk szokásban van, hogy a tábornokok temetésén egy páncélos lovag megy a halottas kocsi előtt, úgy az orosz uralkodóház temetés pompáinak elengedhetlen kelléke az, hogy egy teljesen fekete páncélos lovag nyissa meg a temetési menetet. E fekete lovag közvetlenül a zászlóvivők után lépked, hatalmas fekete sisakkal fején, nagy lengő fekete tollbokrétával, fekete kar- és lábpáncélokkal, keztyűvel, egyszóval tetőtől-talpig koromszinü vasöltözetben, míg jobbjában egy fátyollal átkötött széles meztelen pallost visz, hegyével a föld felé fordítva. Szó a mi szó, de e vasöltönyben megtenni azon utat, mit a hivatalos udvari ceremóniák meghatároznak, nem épen gyerekjáték. E célra ép azért a legerősebb emberek közül válogatják ki lovagukat az udvarmesterek, és rendkívüli szív- és egyéb erősítővel dúsan el is látják. A szegény fekete lovagnak órahosszant kell előbb a néptömeg hullámzása szerint el-elsodorva a nehéz fegyverzetben álldogálnia, majd a palotától a várig a meglehetős hosszú utat gyalog, szép lassan léptetve megtennie, folyvást jobbjában tartva a súlyos pallost. E szegény fekete bakterekről sok adomát beszélnek Pétervárott, többek közt azt is, hogy Miklós cár temetésén a fekete lovag szerepét egy kéményseprő adta, kinek azonban vállalkozási kedve erejével aránylag fogyott el s végre is az után összerogyott, úgy kellett elvitetni. A jelenlegi cár első fiának temetésén a lovas testőrezred egy trombitása állotta ki a fekete tortúrát a kéményseprőnél jóval több sikerrel. Ki bújt az idén a szerencsétlen lovag vas öltönyébe, senki sem tudja. Annyit láttak, hogy egy városi rendőr ment a támolygó lovag mellett, és folyvást bátorította a boldogtalant. Azonban a sok biztatás is csütörtököt mondott végre, a kegyetlenül megkínzott boldogtalan, midőn már a vár előtt helyet foglaltak, elkezdett jobbra-balra szédülni s erősen igénybe vette a rendőr nemcsak erkölcsi, de anyagi támogatását is. Utoljára is odaadta a nagy menykő pallost a rendőrnek s ő maga a menethez tartozó egyik szekérhez vánszorgott, s annak fedele alá betuszkolták valahogy a jobb sorsra érdemes, igen szánandó állapotban levő fekete baktert. Ott aztán benn sisakját szedték le először róla s a kintól sápadt arc világosan elárulta, hogy bár a Torquemada által bámulatos rendszerré kifejtett kínzások el vannak törölve, e szerencsétlen ember még Torquemada rendszerét is enyhülésnek tartaná a rámért csapás után. Hogy a szegény rendőr mit csinált a kezébe nyomott nagy pallossal, hogy szolgáltatta azt be illetékes helyen, arra vonatkozó hiteles okmányok nem jutottak kezeinkhez, hegyeire, a bakák fel-fel sóhajtottak az égre: „adj uram isten esőt, de most mindjárt.“ Néha a jókedvű bakát is szereti az isten. Megeredt a várva-várt eső, megnyíltak az ég csatornái. De erre meg a tábori sátor-ponyva haragudott meg, olyatén gondolkozott: „Jó ég, ha te kinzol engem, ki alattad vagyok, én is kínozom azokat, kik alattam vannak“ és mit neki Hecuba, áteresztette, ránk bocsátotta az áldott égi nedűt. Mit volt mit tenni, mentünk a kantinba és három napi eső után megunva az egyhangúságot a balra, ismét a pörkölő napot kívánta, azt az áldott jó időt, mely meghozza a munkát, fáradságot s ad jutalmul jó egészséget és édes nyugalmat. Ilyen a mi tábori életünk ha másszuk a hegyet, szidjuk azt s kérjük az esőt, ha áztat az eső, szidjuk azt és keressük a hegyet. Innen-onnan egy hónapja lesz, hogy a Schmerling ezred Budapestről kivonult a piliscsabai vadregényes fekvésű táborba. A fővárosi sajtó röviden registrálta a táborba vonulás tényét, meg sem említve azt, hogy a Schmerling ezreddel egyszersmind körülbelül száz önkénytes búcsúzik el egy hosszú hónapra a fővárostól. Mi önkénytesek nem törődve eme mellőztetéssel, vígan hagytuk oda Budapest poros légkörét azon reményben, hogy az önkénytesek nagy száma elég biztosítékot nyújt arra nézve, hogy tábori társas életünk élénk legyen. Sajnos, hogy reményünk eleinte nem igen kecsegtetett a teljesüléssel. A tele borjú, meg az üres tárca épen nem tényezői a vidám életnek. Hozzájárul még az a furcsa körülmény is, hogy a tele borjút könnyebb viselni, mint az üres tárcát. No de a tele borjú viselését, most már megszoktuk, az üres tárcát is megtelítette az apai gyöngédség, melyet bizonyára a tábori viszontagságos életnek baka módon való ecsetelése provokált. így aztán a hangulat mindig vidámabb lett, úgy hogy a napokban a teljes egészségében visszaért jó kedély arra ösztönözte az önkényteseket, hogy vasárnap f. hó 6-án egy nagyszerű bakaünnepélyt rendezzenek. Tereb főhadnagy és Nemes hadnagy vállvetve a rendező bizottsággal , Ziska Menyhért, Cancrinyi, Molnár és Koller önkénytesekkel olyan programmot állítottak egybe, melynek már olvasására is kacagás fogta el az embert. Volt a programmban miniatűr katona-banda, zsákba bujtatott bakák versenye, nagyszerű lóversenyparódia, gymnasztikai előadás három cirkuszi clownból besorozott baka által, stb. Végül az önkénytesek dalárdája énekelt el egy pár szép magyar dalt. Az előadásban részt vett bakáknak különben jutalmak osztattak ki kecses női kezek által és mindezek után a tisztek és önkénytesek körében megeredt a táncmulatság, melyhez a zenét az ezred, illetőleg Hulka karmester kitűnő bandája szolgáltatta. Az előadást hangos jó kedvvel nézték végig úgy a brigadéros Winterhalder tábornokai s ennek csaldja, valamint általánosan kedvelt ezredesünk : Ettner és a többi törzstisztek és ezeknek családjai. Budapestről jelen voltak: Menyhárt, Antal ur és családja, Matavovszky Arthurné, Gullner Gyuláné urhölgyek, Hoffmann Mariska kisasszony. Voltak Pilis Csabáról többen, így Köpf Dóra és Berta kiasszonyok, az uradalmi számtartó bájos leányai. A közel fekvő Tinyéről, Zsámbékról is többen jöttek megnézni a baka mulatságot és mindnyájan bizonyára azon meggyőződésre jutottak, hogy a hagyományos bakahumor még nem fogyott ki, hanem bármely nehéz körülmények közt is hírnevéhez méltóan nyilvánul. _________________________Egy önkénytes. A piliscsabai táborból. (Saját tudósítónktól.) Szép a hegyes vidék, kellemes mulatság árnyas völgyben heverve bölcselkedni a „dolce farmiente“ felett. Ezt tudtam, de hogy az árnyas völgy a meredek hegy alján konok ellensége is lehet a katonának, azt csak akkor tudtam meg, mikor marsadjustbingban felkapaszkodtam a meredekre, aztán néztem, mint gúnyol a völgy, az erdő mint ki és csalogat, csak azért is, mert a kapitány úr azt parancsolta, hogy azt a másik, még magasabb hegyet másszuk meg. A torkunk kiszáradt, de azért vizet nem találtunk, a lábaink kimerültek, de azért nem ültünk le. Keményen sütött a nap Pilis Csaba Divat. Az emberi természet, különösen a nőknél soha se tagadhatja meg magát. Szeretjük ami ragyog , s örül szívünk, ha aranyat látunk, legyen bár hamis az. Ki csodálkoznék tehát afelett, hogy újabban az arany nagy hódításokat tesz a divat terén. Elegáns nyakkendők már alig képzelhetők arany hímzés nélkül. Londonban pedig a Hyde-parkban hódító szépségek aranyfonallal vegyest fonott barna szalmakalapokat viselnek. Ez pompásan ragyog a napban, s igen érdekes árnyat vet az arca. „Vieilor“ színű szalmakalapok is divatosak. Diszítésül arany zsinórt és aranycsipkét használnak ; ez utóbbit különösen a fekete szalmakalapokon kedvelik. * A kalapból és rendesen bodrozva, ráncolva vagy pliszírozva készül. Ez ízlés dolga. De a színnek és anyagnak összhangban kell lennie a kalap külső díszítésével, mert a divatos kalapformák mindig láthatóvá teszik a bélésnek egy részét. Legelegánsabb bélés atlaszból, foulardból, fekete vagy sötétszínü selyembársonyból készül. Újabban a halvány, fehérített szalmaszínü creppet és mullt is megkedvelték hölgyeink. Ez sokkal könnyebbé, légiesebbé teszi a kalapot, s gyakran az arcnak szende kifejezést kölcsönöz. Márpedig minden ruhadarabnál az a legelső kérdés, mily hatással van az arca ? * Az utazókalapokról mint mindig, úgy most is elmaradhatlan a hosszú fátyol. Sajnos, azon ízléstelen divat, melynek a sárgán szegélyezett kardinál vörös napernyőket köszönhetjük, e fátyolokat is hatalmába kerítette. Németországban most minden lépten-nyomon látunk oly utazó hölgyeket, kik rendkívüli érdekességet és eleganciát látnak abban, hogy kardinál-vörös illuzion-fátyolt tűznek kalapjaikra. Mi nem osztjuk e balvéleményt. A vörös fátyol nemcsak ízléstelen, de egészségtelen és mezőn, hol bikákkal találkozhatunk, vb-