Pesti Hírlap, 1880. június (2. évfolyam, 150-179. szám)

1880-06-27 / 176. szám

Sőt még Anglia hű szövetségesét, III. Napóleont sem kímélték, őt is hurcolták az Orsini merénylet után- Végre este ezen Guy Fawkes bábokat mind elviszik a parkokba, jelesül a Regents és Hyde parkba, ott gúlába rakják és felgyújtják. Ezen Guy Fawkes féle nap való­­ságos népü­nnep. Kossuthnál az összes Londonban jelenlevő magyar emigráció testületig jelent meg, alig fértünk el a külön­ben igen nagy szobában, mindössze 138 magyar emigráns üdvözölte őt. Elég szívesen fogadott és beszédet tartott, mely­ben a többek közt három pontot hangsúlyozott. A többek közt ezt mondá, hogy miután Görgei árulása következ­tében leszorittattunk a forradalom teréről, ezentúl az össze­esküvés terére léptünk s a magyar emigráció vegye ezt figyelembe, mindenki készen tartsa magát arra, ha általa felszólittatik, hogy missiót vállaljon, ezen kötelességét híven teljesítse és ha szükség életét, is kockáztassa. „Két dolog lehetetlen“, mond továbbá, „az egyik az, hogy valaha király legyek a másik, hogy bárminő királynak alattvalója lehessek.“ Ausztriával és a dynasz­tiával való kiegyezkedésről hallani sem akart. Végre még azt mondja, hogy tehetségéhez és ahhoz képest, miként folynak be a percbeli segélyezések, gondoskodni fog az emigrációról, hogy az szükséget ne szenvedjen, de azért senki se gondolja, hogy az emigrációban bőség­ben és munkátlanul élhessen, mindenki igyekezzék, hogy szorgalmát és képzettségét felhasználja és értékesítse, ne pedig legénykedjék és azt kiáltsa : „ki a legény a csárdában“. Ő elvül tűzte ki magának az emigrációt csak annyira segélyezni, hogy ez által a haza ügye rövidséget ne szenvedjen. Czélja egy forradalom kitörését Magyar­­országban előidézni, éppen ennél fogva azt mondja: „mindent a hazáért, semmit az emigrációért“. Ennek következtében ő a gyűjtéseket két cím alatt fogja megtétetni, az egyik pénztár forradalmi célokra, a másik az emigráció fenntartására fog fordíttatni és minden adakozó meg fog kérdeztetni, mihez kíván járulni, a haza függetlensége kivívásához-e, vagy az emigránsok felsegelléséhez. Ezen beszédére az emigránsok nevében Eszterházy Pál mondott egy válaszbeszédet. Ezután még egy ideig, nem annyira beszéd, mint társalgás formában Kossuth felemlítette az emigrációban észrevehető pártra szakadásokat az egymás elleni vádas­kodásokat, a gyanúsítgatásokat, kivált két ember ellen. Ezen két ember Pulszky és Bangya volt. Kossuth kimondá, hogy ő mind­ezen vádakra nem fog hallgatni, ezeket figyelembe nem veen­i, bizalmát annak fogja adni, kit arra érdemesnek tart. Szóval, észre lehetett venni Kossuth minden szavából, hogy Puszky nem hasztalanul töltött nála két órát a hajón, valamint azt is, hogy Szemere Bertalan és Batthány Kázmér volt miniszerekkel tökéletesen meghasonlott, sőt bátran mondhatni, hogy velük ellenséges lábon állott. Hiszem, hogy sikerült volna Kossuthot kibékíteni Szemerével és Batthyányval, ha nem lettek volna környezetében mindig olyan emberek, kik a tüzet inkább szították, semhogy azt oltották volna. Még azon rövid idő alatt is, míg Kossuth novemberben Londonban időzött, az emigránsok zöme csak egyszer találkozott vele, kivévén Pulszkyt Hajnik Pált, báró Kemény Farkast és Thally Zsigmon­­do­­t, senkit sem fogadott magánál. Ugyanakkor kapta Pataky, volt százados tőle a megbízást Holsteinba. Voltak néhányan az emigránsok közül, jelesül Vuko­­vics volt miniszter és Duka Tivadar, kik azonnal Kossuth megérkezése után el voltak kedvetlenedve. Midőn az Eaton piacon fogadta őket Kossuth, mind a kettőnek mondott valamit, mi világosan arra mutatott, hogy Pulszky kije­lentése következtében történhetett csak. Sem IVukovics sem Duka nem mondották meg, mi volt az, de mindket­ten nagyon sértővé érezték magukat, nem Kossuth által, ki bizonyosan csak Pulszky besúgása után szólott, hanem Pulszky ellen összpontosult egész haragjuk. Vukovics azzal fenyegetődzött, hogy bárhol találkozzék Pulszkyval, olyformán fog boszut állani, hogy azt Pulszky halála napjáig meg fogja emlegetni. Duka pedig Pulszkyt párbajra hívta ki, mit azonban Pulszky el nem fogadott s tőle minden lovagias elégtételt megtagadott. Mind­ezen botrányos jelenetek azonban az emigráció közt maradtak, sem az angolok, sem senki más nem tudott meg ezekről semmit. Azonban az általános ellenszenv Pulszky ellen napról-napra övekedett, úgy hogy majdnem az összes emigráció báró Kemény Farkast és Thally Zsigmon­­dot mint olyanokat, kikről tudtuk, hogy Pulszkyn kívül leginkább bírják Kossuth bizalmát, arra kértük, szóljanak Kossuthtal és kérjék meg őt, mozdítaná el oldala mellől Pulszkyt. Kemény és Thally az emigráció ezen kérelmét csakugyan elő is adták Kossuthnak, de ő ezen fellépé­sünket igen rész néven vette s megmaradt az Eaton piacon tett kijelentésénél, miszerint ő magát az emigráció helyeslése vagy nem helyeslése által nem engedi befo­lyásolni környezete választásánál, egyébbiránt, hogy Pulszky megszűnjék bűnbakul szolgálni az emigrációnak, magával viendi őt és Hajnikot Amerikába s igy többé senkinek sem fog útjában állani. Kossuth az Eaton piacon tett még egy kijelentést, melyről mindenki kitalálta, hogy Szemerére volt célozva. Azt mondta ugyanis, hogy az emigrációt úgy tekinti mint oly katonailag szervezett testületett, melynek feje é­s Kossuth maga, ennél fogva mindazokat, kik utána vagy­­ vele nem akarnak menni, ellenségeiknél tekinti, kik útjá­ban állanak, ellenségeit pedig el fogja tiporni. Hogy a magyar emigrációban voltak némely alá­valók, kik mindent, ami az emigrációban történt, valamint mind­azt, mit Kossuth mondott és mit környezete által meg lehetett tudni, az osztrák nagy­követnek bejelentet­ték, az legkevesebb kétséget sem szenved. Többen a magyar emigránsok közül állottak a bejelentés vádja alatt, vagy­is inkább többeket gyanúsítottak azzal, hogy vagy közvetve Colloredo gróf által, vagy épen közvetle­nül Kempen osztrák rendőrfőnöknek küldenek fel­jelen­téseket mindenről. Erre az emigrációnak számos e gya­nút megerősítő adatai voltak, így jelesül három nappal az Eaton piacén tartott fogadtatás után a bécsi „Pressében“Kossuthnak az emigrá­cióhoz tartott egész beszéde, mintha csak gyorsírás által lett volna lemásolva, szóról-szóra volt olvasható. Én magam is olvastam ezen beszédet a Pressében, dr. Tausenau, hajdan Bécs egyik leghíresebb izgatója a bécsi forradalom alatt, adta ezt nekem és én azt több emigránssal közöltem. Kossuth erről mit sem tudott meg, mivel ő már akkor, mikor nekünk ezen lap kezeink közé került, elhagyta volt Londont. De nem csak az osztrák követ, a rendőrfőnök és Schwarzenberg Felix vagy Bach miniszterek s az ő­­ sugalmazásuk után a Presse, mely félhivatalos közlönye volt a bécsi kormánynak, hanem Szemere Bertalan is megkapta Kossuth egész beszédét. Mikép történt ez? Úgy, hogy a jelenlevők egyike ezen beszédet gyorsírással lemásolta és az Eaton piacerői egyenesen Bangyához ment, azon emberhez, ki később Kossuthnál nagyon bejáratos volt, mit csak kevesen tudtak meg. Bangya Szemerével levelezésben állott és neki mindent megirt, Bangya Szemere megbízottja volt. Bangya ellen már Hamburgban emeltek némely emigránsok vádat. Azt állították róla, hogy ő volt a közbenjáró Kazincy és az osztrákok közt, ő vette rá Kazincyt a fegyverletételre. Bangyát az osztrák kormány, dacára annak, hogy­ komáromi kapituláns volt, in effigie felakasztotta. Bangya ez ellen a hírlapokban tiltakozott. Miért akasztották fel ? Némelyek azt állították, hogy Bangyát régebben az osztrák kormány, jelesül Metternich külön missióval Algírba küldötte, mint politikai kémet, hogy Bangya akkor az osztrák kormányt árulta el. Bangya a legkétesebb jellemű ember volt Hamburgban sikerült neki vádlóit rábírni, hogy az ellene emelt vádat elejtsék. Innét Párisba ment s tovább egy évnél maradt ott. Párisban érintkezésben állott Maupas és Carlier rendőrfő­nökökkel. 1851. év szeptember havában a „Kölnische Zeitungban“ egy cikk jelent meg, melyben ki volt mond­va, hogy Bangya Párisban a menekült német demokra­tákat a rendőrségnek feljelentette s ezeket onnét kiutasították. Ezen cikk megjelenése a londoni és párisi emigrációnál nagy szenzációt keltett. Párisban épen nem maradhatott. Igen valószínű, hogy épen a rendőrségtől vett intést, hagyná el Franciaországot. Londonba jött. Itt­­ a magyarok közül igen kevesen érintkeztek vele, azok, a kik őt meglátogatták, nem hitték azt, mit a Kölnische­­ Zeitung róla híresztelt. Szemere is Londonba jött csupán­­ csak azért, hogy Bangyával még egyszer szólhasson, mivel­­ ez rögtön elhagyta Párist s mindkettőjüknek egymás­­ közt még elintézni valójuk volt. Mint említem, az emigráció testületileg nyilatkozott­­ Kossuth előtt Pulszky és Bangya ellen, sőt egyesek­­ leveleket is írtak Bangya ellen Kossuthnak, de hasztala­­­­nul. Igaz, hogy Bangya ellen legfeljebb gyanús okokat­­ lehetett felhozni, de semmi bizonyost. Egyébbiránt Kos­suthnak egyébb dolga volt akkor, mint ily feljelentéseket figyelembe venni és azokra nagy súlyt fektetni. Mind­a mellett, hogy a londoni magyar emigráció nagyon szerette volna Pulszkyt és Bangyát Kossuth oldala mellől eltávolítva látni, de miután ez nem sikerült,­­ senkinek az emigrációban eszébe nem jutott a miatt­­ Kossuthra neheztelni. Mi mindnyájan még mindig őt­­ tartottuk az egyetlen embernek, ki Magyarországot ép­p­úgy a hazában mint a külföldön képviseli és képviselni képes. Kik voltak a többi magyar emigránsok, még a legelőkelőbbek is, mint Szemere, Battyány Kázmér, Perczel Mór, Andrássy Gyula s a többiek hozzá képest! Kossuth Lajos fénye visszasugárzása által nyert csak a magyar emigráció is egy keveset azon világosságból, melyet az ő neve árasztott maga körül. Mielőtt Londont elhagyta, hogy az egyesült észak­amerikai államokba utazzék, az angolok által felszó­­líttatott, tartamia egy beszédet az angol közönségnek is Londonban. Egy napon csakugyan el is ment a citybe kocsin. Roppant néptömeg kisérte őt oda, úgy hogy a kocsi csak lépésben haladhatott. A Trafalgar spanren szinte megállították kocsiját. Mindenki látni kívánta azon férfiút, ki két nagy hatalmasság ellen küzdött. Valóságos diadalmenet volt ez, minővel kevés angol államférfiú di­csekedhetett, soha idegennek ily diadalmenetet nem ké­­szítettek a londoniak. Minden abban telve volt nézőkkel. Végre csakugyan megérkezett a citybe s itt a város­házában a Guildhall nagy termének erkélyéről tartott angol nyelven egy beszédet a londoniakhoz, melyben előadta a magyar szabadságharc jogosultságát és igazságát. Az utcán a nép számtalanszor félbe szakaszto­tt éljenzéssel. Mindnyájan el voltak ragadtatva szónoklata által és a mint jött, úgy hagyta el a Guildhallt a nép ezreitől kisértetve egészen eaton pincéi lakásáig. V­ EGYES. — Az első arany cim alatt a Petőfi pör al­kalmából Jókai Mór a következő érdekes adatot közli : Ma a törvényszéki tanúvallatások alatt a Petőfi szerződés hitelessége fölött, a­mi­k Lauka Gusztit, (a legöregebb kortárst) denevolizálták, egy másik kor­társa, dr. Beilágh Józseftől hallottam azt az érdekes epizódot. Mikor Petőfi (még akkor Petrovics Sándor) elő­ször feljött Pestre, összetalálkozik az utcán Kerényi Frigyessel, (a­kinek még akkor Krisztman Fridrik volt a neve.) — Hát te hol jársz itt ? kérdi Krisztman. — Feljöttem munkát keresni. Felel Petrovics. — S miféle munkához értesz ? — Jó leszek b­irónak.­­ Nem tudsz valami helyet ? — De bizony tudok. Épen most keres Bajza va­lami leirót. — Mutasd meg, hol lakik ? Krisztman odavezette Petőfit s megmagyarázta neki, hol kopogtasson ? Majd ő addig megvárja az utcán. Petőfi felment Bajzához, belépett hozzá.­­ —■ Krisztman barátom mondá, hogy ön leirót keres, mondá az íróasztala mellett ülő tudósnak. — Van önnek olvasható írása? ! — Itt van épen egy próba belőle. Azzal kihúzta a hátulsó zsebéből a „disznótorban“ című költeményét. Bajza kezébe vette, elolvasta. Hideg, kemény ar­ca volt, nem szokott semmi indulatot, meglepetést kife­jezni. A költemény alatt egy még eddig nem ismert név állt : Petőfi Sándor. (Az első költeménye még Pe­trovics név alatt jelent meg az Athenaeumban) Bajza tehát semmi magasztalásra, buzdításra, vállveregetésre nem ragadtatta el magát, hanem kihúzta az Író­asztala fiókját, s kivett belőle egy aranyat. Azt átadta Petőfinek. — Ez a leírásért? Kérdé a költő. — Nem. A versért. Kiadjuk az Athenaeumban. Petőfi sietett le a lépcsőkön, még akkor is mar­s­kában tartotta az aranyat. — Nézd! mondá a bámuló Kerényinek. — Ezt­­ kaptam ! — Soha sem hittem­ volna, hogy még verset is lehet eladni Pesten ! Felelős szerkesztő : Csukássi József. Vízállás június 26-én. Budapest 3.53 m. M.­Becskeres 105 m. Pozsony 3.55 m.­­ Eszék 304 m. Tokai 100 m. S ifzek 5*47 i Szolnok P34 m. Zimonv —•— m, Szeded 3‘56 m. Orsov.-. 2-88 m. TVyilttér* *) Országszerte általánosan kedveltté vált legkelle­­mesebb és legkitűnőbb gyógyhatásúnak bebizonyult és elismert Fáczányi-féle,, Édes mustár“ feltalálva és készítve Fáczányi Ármin gyógyszerésztől, Budapest, X. ker., Kőbányán. Ezen mustár, valamint igen kellemes és kitűnő minőségénél, úgy biztos és fölülmúlhatlan gyógyhatásánál fogva, melyet leginkább a következő bajoknál jótéko­nyan gyakorol, nevezetesen a rosz étvágynál, az ételek gyönge emésztésénél és az onnan eredő többféle gyo­morbajoknál, úgymint: savanyú felböffögésnél, gyomor­­égetésnél és gyomorgörcsnél, szorulásoknál, kiváló­­lag pedig az idült gyomor- és bélhurutnál, továbbá az­ úgynevezett szamárfulladozó és görcsös hurutnál, Sehleim­iszthmánál, nehéz lélekzésnél, gégehurutnál és rekedtségnél, úgyszinte a gyomor- és a mellelnyál­­kásodásnál, a nőknél előforduló hysterikus fejfájás­nál és szívbajoknál, végtére még a májbajokban és az aranyér szenvedőknél is bizonyult kitűnő gyógy­hatásánál fogva, valamint a legelőkelőbb orvosok és igen számos szenvedők részéről is, a­kik ezen mustárt a fen­tebb elősorolt bajoknál meglepő és legjobb sikerrel hasz­nálták, legnagyobb elismerést és teljes bizalmat vívott ki magának.­­ Ugyszinte azon mustár kitűnő minősége és biztos gyógyhatása folytán, valamint az által­a gyógy­szerészi és művegyészeti téren tanúsított haladásért is, a székesfehérvári országos kiállításon érdem­érem­mel, dicsérő és elismerő oklevéllel is kitüntette­­tett. Kapható legfrisebb minőségben Fáczányi Ármin gyógyszerésznél Budapest, X. ker., Kőbányán, to­vábbá számos budapesti és vidéki gyógyszerész és neve­zetesebb fűszerkereskedő uraknál. — Ara egy nagy üveg­nek 1 frt, kis üveg 50 kr. — Postán szállítva a csoma­golás külön és mérsékelten számittatik. (C) E rovatban közlöttekért nem vállal felelőséget a­ Szerk.

Next