Pesti Hírlap, 1880. július (2. évfolyam, 180-210. szám)

1880-07-01 / 180. szám

Budapest, 1880. II. évf. 180. szám. (630.) Csütörtök julius 1. hr**»?« m msm Szerkesztési iroda: a képek hetm­elléklettel együtt: SV rg­i , , rína_________■■■■feK ■ Negyedévre----- 3 „ 60 „ pz fffg jRp» $'­■ jggi ‘'cva a lat) •seifend ré**ét illető Egy hóra............ 1 20 „ mg* SE suB fü iMP fm & Jpl Jg&Jt jgi minden költemény intézendö —O— P&kepj Sj»| m «spSt» Bertnenmfen leve!ok «nah Itr-egyes száma heti melléklet­nél- BBJ 8HB &S 8B JEk; gg SB mjPSBfe $|| MBSfiMmert kezektől f­­atnak el. kftl helyben 4 kr. H Hj ISE i ,\i lift* öl? jBp. >4» raf Xo*:r,**o< ru;-.* ao-a *ís;a* I mmUP II I I IIIkHil A kétes melléklet külön: Hnd»p«r. mdor-o-di 7. Xtrr.::::: 1? POLITIKAI NAPILAP. “«14“ SZÉPIRODALMI KÉPES HETIMELLÉKLETT'fe^^ .«.«SlStl'SLk n APTi K. I LiTNITAItÜK. ! képtár ; vasárnapokon d. e. 10­1-ig fölváltva j »zell társulat tárlat». [Sugár-**. Haját­­­dig megtekinthető. - KdxTáffálik­i a o* __ a gyűjtemények. valamelyike; a könyvtár pedig ház.] - Magy­ar tudoutányot »iE»- ; rokaári-it régén a vám menetű - Város­mentőitől kathollban Theodorik Nem­eti múzeum. [Muzeum-körat.] j minden hétköznapon »-1-ig. — Országos A­démia. [Ferenc - József- tér beját-ház.] - i ház a régi a városház-társ.­.. u nj »­­pót­protestáns ! Theod Nyitva: d. e­ 9— 1 óráig, hétfőn és csütörtökön­­ képtár [Eszterházy-féle] az akadémia paso- i Iparmuzeum. [Sugár-út, a képzőmévé-­­ utcában 14. sz. a. — károsi vígadé­k természet- és néprajzi-tár; kedden éa pénte- i tájában. Nyitva : vasárnap, szerdán, éa pénte- azeti társulat háza.] — Királyi Vár és j [redoutel az aldunasoron — Áll»tts«l't R­i gCragorosS . Judas k«B «a ásványtár; szerdán éa azombaton a­­ ken»-l-ig.­­ Országos Az«protuar«- i várkert Budin, az udvar távollétiben min­ I városligetben. A mai szám tartalma: Nemzeti tragicomedia. — Pol. hírek. — A felforgatók szabadsága. — Főv. ügyek. — Tud. és írod. — Szinh. és müv. — Szinh. csevegés. — A gyémánt03 Milly. — Kitől kapta Petőfi az el­ő aranyat. — Londonból Buda­pestre velocipéden. — Táviratok. — Nyílt levél Trefort miniszter úrhoz. — Napi hírek. — Tárca . A legújabb Görögország. — A mellék I.: Regény. — Ügyvédi értesítő. Nemzeti tragicomoedia. *) (i. e.) 1867. óta élvezi újra önállóságát a magyar. Hosszú küzdelmek után, nehéz harcok árán vívtuk ki ezt. A nemzeti önállóság mézes heteit megzavarta az örökös államok iránt fen­­álló viszonyunk rendezése; e rendezés, az állam­jogi viszony, a pragmatica sanctio, a tényleges állapotok különböző felfogása választotta el a pártokat, ez lett alapja a pártalakulásoknak. A Deákpárt az 1867-ki, az örökös tartományok iránti viszonyokat szabályozó törvényeket védte; a törvények védelme volt programmjának fő­ fő­pontja, ez volt létének jogosultsága. A szélső hal mereven ragaszkodott az 1848-iki törvények betűihez, félreértvén azok szellemét a personal uniót követelte, a közös ügyeket tagadta, a vé­delem közösségének szükségét ép úgy el nem ismerte, mint szemet hunyt a külügyek közösségé­nek conditio sine qua non-ja előtt. E két ki­domborodott, eszmék és elvekkel bíró párt kö­zött hullámzott a balközép. Soha sem volt e párt tisztában magával, soha sem értette­ meg őt a nemzet. Mint Mohammed koporsója lebegett a Deák és szélső baloldal között, jelentőségét csu­pán vezéritől kölcsönözvén, vezéritől, ki mint ügyes debatter, mint kíméletlen, eszközökben ép oly kevéssé mint szavakban válogatós dialektikus, messze kimagaslott párthívei, ellenfelei közül. Magyarországban az önállóság visszanye­rése óta nem a liberalizmus, nem a conzerva­­tiv elvek alapján alakultak tehát meg a pártok. *) Nemzeti tragicomédia. Irta Simonyi Iván, or­szággyűlési képviselő. _ A konzervatívok fejei a minisztérium kinevezése után odahagyták a küzdő tért és azok, kik a duzzogásnál többre becsülték a cselekvést, majd Göycy Kálmánként a Tiszapárthoz csatlakoz­tak, majd mint Zsedényi Ede vagy Somsich Pál a Deákpárt kom­pheusai lettek. Ha tehát nyíltan és világosan beismerve nem a szabad­­elvűség, nem a konzervatív eszmék választották el a pártokat, azon mulasztások, azon tettek, melyek a Deák-párti kormányok alatt megtör­téntek, nem róhatók fel sem a liberalizmus, sem a konzervativizmus számlájára. Igaz, hogy a szabadelvűek, az európai eszméktől áthatott férfiak, az Eötvösök, Csen­­geryek, Horváth Boldizsárok, jobban érezték magukat Deák Ferenc társaságában és mindazok, kik gondolkodni tudtak, cselekedni akartak, kerülték a Tisza Kálmán és Simonyi Ernő pártját, — de azért a Deák-párt is számos oly elemek­et ölelt fel, kik a feudal-klerikálisok iskolájában nevelkedtek. A midőn tehát e korszakot bíráljuk, midőn elszörnyedünk a hibás gazdasági, elrontott vasúti politika felett; mi­dőn az igazságügy terén megkezdett nagyszerű akotások után a megállapodás, a stagnatio nyo­maira bukkanunk ; midőn az alkotott nemzeti­ségi törvényt elitéljük és nem tudunk lelkesülni az alkotott népiskolai törvény számos pont­jaiért, nem fogjuk e miatt agyonkövezni a liberalizmust. A szabadelvűségnek nincs semmi köze sem a manchesteri hiszek­egygyel, sem a családi vasutakkal. 1867 óta sem a liberaliz­mus, sem a konservativizmus elvei nem ural­kodtak hazánkban. Mindenki tudja ezt, mindenki elismeri. Elismerjük azt is valamennyien, hogy a mai pártalakulás sem elvek, sem a liberalizmus vagy konzervativizmus eszméi szerint képződött. Tisza Kálmán az állam pénzügyi viszonyait ígérte rendbe hozni; programmjának e pontját régóta elfeledő, de e természetében gyökerező feledé­­kenység nem igazolja még a szabadelvű párt elnevezést. Bár Irányi Dániel nem tagja a szabadelvű pártnak, azért még bír annyi liberalizmussal, mint Pór Antal, vagy Krajcsik, a püspök vagy akár Latino­vics, a prépost-kano­nok ; és ha Horváth Boldizsárra kigyót-bákát kiáltanak és a mamelukok közt olcsó divattá lett őt lenézni, azért még nem szűnt ő meg a valódi szabadelvűség zászlóvivője lenni. Mi sem igazolja tehát a mai pártok természetellenes voltát, mint az, hogy még most sem tudtak elvek magaslatára emelkedni, még most sincs Ma­gyarországban sem liberális, sem konzervatív párt, nincs ultramontán, nincs radikális párt. Simonyi Iván szolgabíró, parlamentünk egyik független gondolkozó tagja; mint az or­szág minden gondolkodó tagja ő is elégedetlen , mert elvek felé tör, nem­ találja fel helyét mai pártjaink­ között. Elkeseredett. Elkeseredésében írta meg röpiratát. Minthogy az elkeseredés mindig rossz tanácsadó, Simonyi Ivánt is el­­ragadó heve. Mint a sanda mészáros, másfelé nézett és más helyen csapta le bárdját. Eltánto­rította őt az, hogy a Deák-párt ép úgy szerette magának vindikálni a szabadelvűséget, mint bitorolja most ennek nevét Tisza Kálmán tábora. Minthogy pedig a Deákpárt néhány elhi­bázott alkotás szülője és a mai szabadelvűnek nevezett pártnak egyetlen életrevaló eszmét, egyetlen tervszerűen kivitt törvényt nem köszön­hetünk. Simonyi Iván úr meg akarja fojtani a­­ liberalizmust. Megtagadja a szabadelvűségtől az alkotási, a gondolkodási képességet, megvonja tőle a létjogot. Már­pedig Simonyi Iván úr­nak ebben nincs semmiként igaza. A liberalizmus egyértelmű a haladással. Elve : alaposan megvizsgálni a viszonyokat, a „pesti hírlap“ tárcája-A legújabb Görögország. Arra bit elvárhatunk pár hónapig, míg valami kiadója akad a „legújabb Európának“, — értve e legújabb Európa alatt világrészünk azon tér­képét, mely a mai politikai helyzetnek megfelel. A világesemények uj képet adnak a vi­lágnak, megváltoztatják az országok rajzát s a rajt­­a változott hatalmi viszonyok uj arányát ábrázolja. Civilizált országokban az ily válto­zásokat pontosan kellene ismerni mindenkinek s az uj térképeknek rögtön fel kéne váltania köz­­használatnál a régieket. De nálunk ez szörnyű lassan megy. Pénz- és vállalkozás hiánya, no meg a közönség indolenciája az oka. Valódi botrány, hogy iskoláink nagy ré­szében 20—30 év előtt rajzolt térképekről ta­nul az ifjúság, melyeken a régi német szövet­ség szerepel a régi Ausztriával, a vasutak fele hiányzik, Olaszország még királyságok é­s her­cegségekre van osztva, Franciaország keleti ha­tára a Rajna, a porta hatalma Európában a Száváig, Danáig, az erdélyi havasokig és Mold­­váig,­­ Görögország pedig csak a hajdani Hellaszra s a mai Moreára terjed. Képzelhetni aztán, hogy milyen ferde fogalmai lesznek a tanulónak, ki más földrajzot tanul s más térké­pet lát, a legjobb esetben pedig a változott te­rületeket neki magának kell a régi térképen kiigazítni , képzelhetni, mily furcsa határszabá­lyozásokat visznek végbe ily módon sok iskolá­ban a diákgyerekek. Hát a földrajzi tankönyvek ? A két év előtt tartott berlini kongreszszus határozatai alapján, melyik tankönyv lett kiigazítva ? Meg­várják, mig a régi kiadás elfogy s csak akkor gondoskodnak a „javított kiadásról" addig a diák tanulja meg a Balkán félszigetről azt, ami már túlhaladott álláspont. E rövidke cikkben vázlatos képet igyek­szünk nyújtani olvasóink számára a Görög­ország területében tegnap óta történt lényeges változásoknak. Tegnap írták alá a nagyhatal­mak megbízottai a berlini utókonferencia jegy­zőkönyvét, melyben Görögország az ottomán területből hatalmas osztalékot kapott. Adatainkat aztán keressék fel, jelöljék meg a térképen, s ez adatok alapján mondják el majd a családbeli kis­fiuknak, kik iskolában a régi földrajzot tanulták, hogy Görögország mától fogva mennyivel nagyobb, gazdagabb s hatalmasabb, mint a milyen volt csak teg­nap is. Az uj terület, melyet a görögök kaptak, magában foglalja Epirusz déli részét s csaknem egész Thesszáliát. E két tartományt a hatalmas Pindus-hegység választja ketté. E hegység egész­­ vadon, ösvényei járhatlanok, ormai mászhatla­­nok s csak egy út visz rajta át : az 1600 méter magas mezzovoi szoros, mely a közleke­dést kizárólag közvetíti. Könnyű hát belátni, hogy e fontos szoros birtokára úgy a görög, mint török részen mekkora súlyt fektettek. Theszszália egy sajátságos alkotású ország, úgy néz ki a terepe, mintha óriási gyűrűkből volna összerakva. E gyűrű alakulat az északról délnek, s keletről nyugatnak húzódó hegyek kereszteződéséből származott; hasonló alakulat jellemzi egyébként egész Macedóniát s a szom­szédos vidéket. Nyugati határa, mint már mondjuk a Pindus, mely úgy áll, mint valami bástya, egyenletes magasságban, sehol meg nem szakítva. Délről az Othrix vet neki véget, melytől kelet­nek a volpi öböl nyomul be mélyen a száraz­földön s a hegybástyában egy kis léket üt. Kelet felől Theszszália tengerparti hegye a Pelion, Ossa, s az Olymp, melyek közt a kes­keny, de páratlanul regényes fekvésű Tempe­­völgy vonul meg, — északra eddig kevéssé is­mert s épességgel nem tanulmányozott hegyek olvadnak a Pit,dúsból az Olympia s elágaznak észak felé Macedóniába. E hegyláncok közt terül el a tágas thesz­­száliai fenn­ák, mely a Balkán félsziget kétség­kívül legnagyobb s legtermékenyebb földje. Északon s délen egy-egy hegység nyomul e sík árai szánunk 10 oldalit

Next