Pesti Hírlap, 1880. július (2. évfolyam, 180-210. szám)

1880-07-01 / 180. szám

2 szorosan utána járni a tényleges állapot felisme­résének, és ha ez állapot orvoslást igényel, ha léteznek eszközök, melyekkel a bajt csökkenteni, a nehézségeket elhárítani lehet, minden mellék ■ tekintet nélkül életbe léptetni igyekszik azokat. Természetesen az eszközöknek a módoknak, al­­kalmazkodniok kell a tényleges viszonyokhoz. A liberalizmus nem ismer általános, mindent gyó­gyító panacaeát. Az angol whig hazája számára nem ugyanazon eszközöket, elveket óhajtja megvalósítani, melyekért él-hal a franczia sza­badelvű. Angliában mások a viszonyok és má­sok a viszonyok Francziaországban. E különféle viszonyok különböző eszközöket javallanak. Aki ezeket félreismeri, a­ki még ma is, ezer tanú­ság és a történet számtalan intelmei után is ta­­gadásba vonja ezeket : az ép oly kevéssé fog­lal helyet a liberális pártban, mint nem tar­­tozhatik a konzervatív párthoz. Az ilyen nem pártember, hanem üres phraseolog. Saj­nos , hogy Simonyi Iván nem teszi meg e különbséget és ez oka annak, hogy munkáját tévesnek, a célon messze túllövőnek tartjuk. Miként az ifjúság között a blazirtság szenvelgése , úgy terjed politikusaink között a szabadelvűség gúnyolása. E divatnak mi nem hódolunk. Három évszázadon át mesterséges módon állották útját hazánk előrehaladásának; alig hogy ki­kezdünk bontakozni a középkori állam hálóiból: nekünk haladnunk, nekünk előbbre mennünk kell. Nem egyértelmű ez azon Simonyi által a liberalizmusra rótt követelménynyel, hogy Anglia módjára legyünk mi is a man­chesteri iskola hívei, mint Franciaország Űzzük ki a jezsuitákat és decentralizáljunk mindent. Ma­gyarország szabadelvű pártja, nem egyenlő az ideológok szektájával. És ezért nem bízik a Simonyi úr által becézett mérsékelt abszolutiz­musban, hanem ócsárolja bár, váltig ragaszko­dik parlamentjéhez. De erről egy második cikkben. A­ fogyasztási adók reformjára vonatkozó anyag összegyűjtését és tanulmányozását a pénzügy­minisztérium már megkezdette. A pénzügyminiszter a képviselőház pénzügyi bizottsága határozatának lehető­leg eleget akar tenni s a képviselőháznak a fogyasztási adó reformjára vonatkozó szándékairól és terviről kime­rítő értesítést akar adni. („Eds.‘‘) A pénzügyi közigazgatás körében fölmerült tömeges panaszok orvoslására addig is, míg a közigaz­gatási bíróság intézménye felállítható lenne, a kormány egy sarrogát intézményt szándékozik életbe léptetni, mely az egyes minisztériumok némely magas­ rangú tisztviselőiből alakítva, az elvi jelentőségű közigazgatási vitás kérdésekben mint legfőbb s mintegy közigazgatási bírói hatóság működnek. Azon tanácskozások, melyek a horvát határőrvidék polgárosítására s bekeblezésére vonatkozó­lag egyrészről a magyar kormány, másrészről a közös hadügyminiszter, a határőri katonai parancsnokság, s a horvát kormány közt még a múlt hóban megindultak, — mint az „E—s”- írja — alyan fordulatot nyertek s illetőleg annyira haladtak, hogy a kormány, megállapit­­tatván most már a pénzügyi kormányzati átvételének s berendezésének módozata is, még ez év folyamán képes lesz az ide vonatkozó törvényjavaslatot a képviselőház elé terjeszteni, melylyel annyival inkább sietni fog, mivel a horvát bán s általa a zágrábi kormánypárt ve­zetői erre nézve kéz alatt a magyar kormány határozott ígéretét bírják. közepébe s az egészet ketté választják; az északi ágat Lariszszának, a délit Pharzalusnak hívják. A nem épen termékeny déli Görögország a­­kói már az ó­korban Thesszáliában látták el ma­gukat gabonával s élelmi­szerekkel. A peloponne­­zusi háború nagy csapás volt Athenaere, mert a spártaiak Chalkisz megszállása s megerősítése után Eubaea és a szárazföld közti keskeny szorost hatalmukba kerítették s a szállításra e legkényelmesebb után az élelmi­szereket ellen­felüktől elzárták. Igaz, hogy a törökök a föld­művelést szörnyen elhanyagolták és a tartomány nagy része ma avar puszta, az is igaz, hogy a földművelés a görögök kezében se valami erős hatalom , de azt lehet remélni, hogy ha kis szorgalommal látnak munka után, lendület áll majd be s az ország emancipálhatja magát a dunai tartományok termény­bevitele alól. E terület fővárosa Lariszsza, egy rendkí­vüli nagy kiterjedésű város, melynek régebben sokkal több lakosa lehetett, mint ma van, ma az egyes városrészeket kopár nagy térségek, el­pusztulófélben levő temetők választják el egy­mástól. A lakosság igy is elég szép számú, megközelíti a 30.000 lelket. Bazárjai nagyok s látogatottak. A sok török, görög, albán és zsidó tarka tömegekben jár kel ott ide-oda. A város nagy részének keleti jellege van, más része európai szinezetű ; vannak kávéházai, hol széke­ken ülnek, s evéshez az ember kést és villát kap; egyik-másik kávéházban holmi vándor cseh népénekesek tartanak előadásokat, miket senki se ért, de azért megtapsol. Nos Laris­szá­­nak kétségtelenül szép jövője van : ez a tar­tomány két közlekedési fővonalának találkozási pontja : egyik a volói kikötőtől északnak vezető út, másik a Tempe völgyből a mazzovoi szo­rosba vezet. A görög kormánynak a tartomány elfoglalása és pacifikálása után első dolga lesz egy vasutat ép­teni a forgalom élénkítésére Volo és Larissza közt. A tartomány egyéb városai hajdan úgy ipar-, mint kereskedelem szempontjából nagy jelentőségűek voltak , de e szép idők számukra rég elmúltak. Ampelikia, Turnovo és más váro­sokban hatalmas kézműipar fejlődött, mely egész Európát ellátta keleti cikkekkel. De mindennek ma már nyoma is alig maradt többé. A nyugati még hatalmasb gépiparral a lassú kézi munka nem állta tovább a versenyt. A Theszszáliát környező vidék a forga­lomra nézve nagyon jelentéktelen területeket képvisel. Északra egy gyéren ismert és úgy látszik még gyérebb lakosságú hegyvidék van, melybe alig vezet egy-két ösvény. Nyugatra csak a mezzovoi szoros az egyetlen út, mely átvisz Epiruszba. Keletre és délkelet felől a tartomány a tengerre néz s ez ad neki keres­­kedelmi szempontból nagy értéket. E tengerpart hegysége hasonlít a Pindus­­hoz: vadon és meredek esésű. Északi végében emelkedik az Olymp, az európai ottomán birodalom legmagasabb bérce, mely a tenger felszíne fölött 6000 lábnyira emelkedik. Dél felé a hegység csekélyebb, menedékesebb s két ös­vény visz át rajta, melyeken már öszvérekkel is lehet közlekedni. Alább következnek egymás után az Ossa, a Pelion hegység, mely délnek vonulva a mag­­nézi félszigetben vész el s bármely pontján könnyen megmászható, sőt számos ösvény is vezet át rajta. Másként áll a dolog egészen az Ossa és Olymp közt. Itt a tartomány hegykatlanának bérc falaiból eredő összes vizek mind össze­folynak a Peneus vagy Szalamuria folyóba s ez évszázadok leforgása alatt kényelmes medret vájt magának a márvány és palatermő partok közt egész a tengerig. A Tempevölgyből évezre­des országút vezet ugyancsak a tengerhez,­­ csekély fáradsággal egészen jó karba volna he­lyezhető. E tengerpartnak csak egy hibája van: nincs alkalmas helye sehol, hova nagyobb hajók vihar esetén menekülhetnének, vagy rakomány­nyal terhelt gőzösök kiköthetnének. Azért csak­­ kis bárkák szoktak e part mentén közlekedni, a­melyeket szükség esetén a partra vontatnak s ott pihen a hajó népe vihar nullráig. Az egyet-­ r pesti hírlap. A felforgatók szabadsága. Furcsa világot élünk. A kommunisták le­téve a szurkos fáklyák csutkáit, melyekkel a vi­lág legszebb és legérdekesebb városát lángba borították, a szószékre lépnek és tudományos arccal, a társadalmi tudományok alapos ismere­tének szenvelgésével fejtegetik veszedelmes el­méleteik helyességét, keményen bizonyítva, hogy egyedül azok valósításától függ az emberiség boldogsága. * Hol másutt történhetnék ez, mint a radi­kálisok, a kommunisták és petrolőrök hazájá­ban, Parisban. Most már hazaszabadulnak a legveszedelmesebb gonosztévők is ; hazaszaba­­dulnak azok is, kikre kétségtelenül rábizonyo­sodott a gyilkosság, rablás és gyújtogatás vádja. Mi különös van tehát abban,­ha kiáll két véres szájú szociáldemokrata és palam­et publice magyarázza, hogy miképen akarják felforgatni a társadalmat, melynek megalkotása annyi vérbe, küzdelembe került. Hiszen ez csak kiegészítő fejezet a kormány akciójához ! * A dolog története ez. A Párisban megje­lenő kommunista lap, az „E g a­­ i t­é“ szer­kesztője Guesde Gyula, a legmérgeseb­ben hirdeti cikkeiben a szocialista forradalmat, mert szerinte csak vérfürdő és lángtenger tisztít­hatja meg a végtelenül romlott társadalmat, melyben nem az egyén, de a tőke játszik ve­zérszerepet. Talandier szélső radikális, lehető legvéresebb színezetű képviselő nem oly brutális mint kedves elvtársa Guesde úr, s nem tartja helyesnek a végcélok és a végső eszközök ily rideg leleplezését. Ő politikusabb fogásokkal él. Ő a társadalom átalakításáról beszél; a felforgatásról szólni sem mer, s a békés működés szükségességét hangsúlyozza. Ebben különböznek egymástól: Guesde megmondja hogy mit és miképen akar tenni, Talandier pedig nagy bölcsen elhallgatja a tulajdonképeni ideált, mely előtte lebeg, s a­mely szintén nagyon hasonlít azon rémképek­hez, melyek a Tuilleriák égésének borzasztó éjjelén Párisban láthatók voltak. ♦ Talandier régóta veszekedett efelett Guesdevel. Talandier a „Prolétaire“ c. külvá­rosi lapot választotta hivatalos orgánumául, s annak hasábjain folytonosan a „szent elvek“ kompromittálásával vádolta az „Egalité“-t és embereit. A vita végre türhetlenné vált, az érdekelt felek tehát elhatározták, hogy nyilváno­san meg fogják beszélni ügyüket. A Rue d’Arras republikánus bíró terembe népgyűlést hirdettek, elejébe idézték Talandiert és Guesdet, s komo­lyan rájuk parancsoltak, hogy védjék álláspont­jaikat, mert a felséges nép határozni akar ügyükben. Blanqui elnökölt. Mindegyikük háromszor szólt. A szélma­lomharc elég hevesen folyt. De lassankint Ta­­landier elmérgesedett, Guesde megszelidült s a vita végén már körülbelől ugyanazt vallották mind a ketten : ha lehet békés, ha nem lehet, véres forradalom. A felséges nép nem is tartotta szükségesnek az ítélethozatalt. Megéljenezte minkét bajnokot s azután csendesen haza ment, fontolgatva és saját szája ize és gondolkodás­módja szerint kifestve a hallottakat. * Miért is elégedetlenkedtek volna ? Hiszen Talandier és Guesde igen szépen megegyeztek aziránt, hogy a jelen állapotok türhetlenek. A felséges népnek csak ez kell. Ha hallja szidni a vezérembereket, akkor ki van elégítve. Ne­künk kell uralomra kerülni, ez Talandier és Guesde urak kátéjának második tétele, akkor majd minden jól lesz No ez ellen se lehet ki­fogása egy becsületes kommunistának se. Végre Talandier épen úgy mint Guesde láttatni en­gedi a véres forradalom képét, itten csak az a különbség kettőjük között, hogy Talandier sű­rűbb fátyollal porítja le képét mint Guesde. * A kommunisták tehát meg lehetnek elégedve előharcosaik elveivel A kommunisták azonban még jelentékeny kisebbségben vannak és sokkal fontosabb azon kérdés, hogy mit szólnak ily üzel­­­mekhez a becsületes emberek? Hova lesz Franciaország, hova a civilizáció, ha már egész nyíltan, a tömeg fesztelen tapsvi­harai és éljenzései között lehet megvitatni a va­gyonos osztály megbuktatásának és kiirtásának rendszerét ? Hova lesz a szabadság és a szabad­­elvű­ség, ha napról-napra merészebben ütheti fel fejét azon csoport, mely a szabadság alatt az agyonütés, a rablás és a gyújtogatás szabadsá­gát érti, mely csak akkor fogja szabadnak érezni magát, ha eltiporta azokat, kiknek fejében több ész, zsebében több pénz van ! S az a kormány, mely ilyesmit megtűr azt hirdeti, hogy ő fogja biztosítani a köztársaság jövőjét !! 1980. július 1. FŐVÁROSI ÜGYES. — Dunaszabályozási munkálatok. A dunaszabályozási enquete javaslatai értelmében a Duna medrének azon szabályozási munkálatai, melyeket a kiviteli tervezet értelmében a közlekedési minisztérium már az idén akar teljesíttetn­, nem sokára megkezdet­nek. A törvényhozás által a költség erre megszavazva lévén , a Medernek a budai lőportártól Promontorig ter­jedő szakaszában 581,161 frt 35 krral előirányzott 784,881­8 köbméternyi kotrási munkálatokra az annak idejében kihirdetett pályázat eredménye felett a közle­kedési minisztériumban Hieronymi K. államtitkár elnök­lete alatt ma déli 12 órakor tartatott meg az ajánlati tárgyalás. Beérkezett négy ajánlat: Deutsch Lajos köb­méterenként 97 krt, az „Algemeine österr. Baugesell­­schaft 11 88 krt, Pick és Klein (28 kr. felfizetéses) 1 frt 3 kr, Deutsch József 11 ,/,1/0 felü­lfizetést kiván, mig a közlekedési minisztérium a kotrási munkálatokat 75 krral irányozta elő. A bizottság a megtartott tárgyalás után az­ ajánlatok elbírálását a miniszternek fentartván, Hieronymi kijelentette, hogy a lehető legrövidebb idő alatt meg fog állapíttatni, hogy a munkálatok mely vál­

Next