Pesti Hírlap, 1880. július (2. évfolyam, 180-210. szám)
1880-07-01 / 180. szám
2 szorosan utána járni a tényleges állapot felismerésének, és ha ez állapot orvoslást igényel, ha léteznek eszközök, melyekkel a bajt csökkenteni, a nehézségeket elhárítani lehet, minden mellék ■ tekintet nélkül életbe léptetni igyekszik azokat. Természetesen az eszközöknek a módoknak, alkalmazkodniok kell a tényleges viszonyokhoz. A liberalizmus nem ismer általános, mindent gyógyító panacaeát. Az angol whig hazája számára nem ugyanazon eszközöket, elveket óhajtja megvalósítani, melyekért él-hal a franczia szabadelvű. Angliában mások a viszonyok és mások a viszonyok Francziaországban. E különféle viszonyok különböző eszközöket javallanak. Aki ezeket félreismeri, aki még ma is, ezer tanúság és a történet számtalan intelmei után is tagadásba vonja ezeket : az ép oly kevéssé foglal helyet a liberális pártban, mint nem tartozhatik a konzervatív párthoz. Az ilyen nem pártember, hanem üres phraseolog. Sajnos , hogy Simonyi Iván nem teszi meg e különbséget és ez oka annak, hogy munkáját tévesnek, a célon messze túllövőnek tartjuk. Miként az ifjúság között a blazirtság szenvelgése , úgy terjed politikusaink között a szabadelvűség gúnyolása. E divatnak mi nem hódolunk. Három évszázadon át mesterséges módon állották útját hazánk előrehaladásának; alig hogy kikezdünk bontakozni a középkori állam hálóiból: nekünk haladnunk, nekünk előbbre mennünk kell. Nem egyértelmű ez azon Simonyi által a liberalizmusra rótt követelménynyel, hogy Anglia módjára legyünk mi is a manchesteri iskola hívei, mint Franciaország Űzzük ki a jezsuitákat és decentralizáljunk mindent. Magyarország szabadelvű pártja, nem egyenlő az ideológok szektájával. És ezért nem bízik a Simonyi úr által becézett mérsékelt abszolutizmusban, hanem ócsárolja bár, váltig ragaszkodik parlamentjéhez. De erről egy második cikkben. A fogyasztási adók reformjára vonatkozó anyag összegyűjtését és tanulmányozását a pénzügyminisztérium már megkezdette. A pénzügyminiszter a képviselőház pénzügyi bizottsága határozatának lehetőleg eleget akar tenni s a képviselőháznak a fogyasztási adó reformjára vonatkozó szándékairól és terviről kimerítő értesítést akar adni. („Eds.‘‘) A pénzügyi közigazgatás körében fölmerült tömeges panaszok orvoslására addig is, míg a közigazgatási bíróság intézménye felállítható lenne, a kormány egy sarrogát intézményt szándékozik életbe léptetni, mely az egyes minisztériumok némely magas rangú tisztviselőiből alakítva, az elvi jelentőségű közigazgatási vitás kérdésekben mint legfőbb s mintegy közigazgatási bírói hatóság működnek. Azon tanácskozások, melyek a horvát határőrvidék polgárosítására s bekeblezésére vonatkozólag egyrészről a magyar kormány, másrészről a közös hadügyminiszter, a határőri katonai parancsnokság, s a horvát kormány közt még a múlt hóban megindultak, — mint az „E—s”- írja — alyan fordulatot nyertek s illetőleg annyira haladtak, hogy a kormány, megállapittatván most már a pénzügyi kormányzati átvételének s berendezésének módozata is, még ez év folyamán képes lesz az ide vonatkozó törvényjavaslatot a képviselőház elé terjeszteni, melylyel annyival inkább sietni fog, mivel a horvát bán s általa a zágrábi kormánypárt vezetői erre nézve kéz alatt a magyar kormány határozott ígéretét bírják. közepébe s az egészet ketté választják; az északi ágat Lariszszának, a délit Pharzalusnak hívják. A nem épen termékeny déli Görögország akói már az ókorban Thesszáliában látták el magukat gabonával s élelmiszerekkel. A peloponnezusi háború nagy csapás volt Athenaere, mert a spártaiak Chalkisz megszállása s megerősítése után Eubaea és a szárazföld közti keskeny szorost hatalmukba kerítették s a szállításra e legkényelmesebb után az élelmiszereket ellenfelüktől elzárták. Igaz, hogy a törökök a földművelést szörnyen elhanyagolták és a tartomány nagy része ma avar puszta, az is igaz, hogy a földművelés a görögök kezében se valami erős hatalom , de azt lehet remélni, hogy ha kis szorgalommal látnak munka után, lendület áll majd be s az ország emancipálhatja magát a dunai tartományok terménybevitele alól. E terület fővárosa Lariszsza, egy rendkívüli nagy kiterjedésű város, melynek régebben sokkal több lakosa lehetett, mint ma van, ma az egyes városrészeket kopár nagy térségek, elpusztulófélben levő temetők választják el egymástól. A lakosság igy is elég szép számú, megközelíti a 30.000 lelket. Bazárjai nagyok s látogatottak. A sok török, görög, albán és zsidó tarka tömegekben jár kel ott ide-oda. A város nagy részének keleti jellege van, más része európai szinezetű ; vannak kávéházai, hol székeken ülnek, s evéshez az ember kést és villát kap; egyik-másik kávéházban holmi vándor cseh népénekesek tartanak előadásokat, miket senki se ért, de azért megtapsol. Nos Larisszának kétségtelenül szép jövője van : ez a tartomány két közlekedési fővonalának találkozási pontja : egyik a volói kikötőtől északnak vezető út, másik a Tempe völgyből a mazzovoi szorosba vezet. A görög kormánynak a tartomány elfoglalása és pacifikálása után első dolga lesz egy vasutat épteni a forgalom élénkítésére Volo és Larissza közt. A tartomány egyéb városai hajdan úgy ipar-, mint kereskedelem szempontjából nagy jelentőségűek voltak , de e szép idők számukra rég elmúltak. Ampelikia, Turnovo és más városokban hatalmas kézműipar fejlődött, mely egész Európát ellátta keleti cikkekkel. De mindennek ma már nyoma is alig maradt többé. A nyugati még hatalmasb gépiparral a lassú kézi munka nem állta tovább a versenyt. A Theszszáliát környező vidék a forgalomra nézve nagyon jelentéktelen területeket képvisel. Északra egy gyéren ismert és úgy látszik még gyérebb lakosságú hegyvidék van, melybe alig vezet egy-két ösvény. Nyugatra csak a mezzovoi szoros az egyetlen út, mely átvisz Epiruszba. Keletre és délkelet felől a tartomány a tengerre néz s ez ad neki kereskedelmi szempontból nagy értéket. E tengerpart hegysége hasonlít a Pindushoz: vadon és meredek esésű. Északi végében emelkedik az Olymp, az európai ottomán birodalom legmagasabb bérce, mely a tenger felszíne fölött 6000 lábnyira emelkedik. Dél felé a hegység csekélyebb, menedékesebb s két ösvény visz át rajta, melyeken már öszvérekkel is lehet közlekedni. Alább következnek egymás után az Ossa, a Pelion hegység, mely délnek vonulva a magnézi félszigetben vész el s bármely pontján könnyen megmászható, sőt számos ösvény is vezet át rajta. Másként áll a dolog egészen az Ossa és Olymp közt. Itt a tartomány hegykatlanának bérc falaiból eredő összes vizek mind összefolynak a Peneus vagy Szalamuria folyóba s ez évszázadok leforgása alatt kényelmes medret vájt magának a márvány és palatermő partok közt egész a tengerig. A Tempevölgyből évezredes országút vezet ugyancsak a tengerhez, csekély fáradsággal egészen jó karba volna helyezhető. E tengerpartnak csak egy hibája van: nincs alkalmas helye sehol, hova nagyobb hajók vihar esetén menekülhetnének, vagy rakománynyal terhelt gőzösök kiköthetnének. Azért csak kis bárkák szoktak e part mentén közlekedni, amelyeket szükség esetén a partra vontatnak s ott pihen a hajó népe vihar nullráig. Az egyet- r pesti hírlap. A felforgatók szabadsága. Furcsa világot élünk. A kommunisták letéve a szurkos fáklyák csutkáit, melyekkel a világ legszebb és legérdekesebb városát lángba borították, a szószékre lépnek és tudományos arccal, a társadalmi tudományok alapos ismeretének szenvelgésével fejtegetik veszedelmes elméleteik helyességét, keményen bizonyítva, hogy egyedül azok valósításától függ az emberiség boldogsága. * Hol másutt történhetnék ez, mint a radikálisok, a kommunisták és petrolőrök hazájában, Parisban. Most már hazaszabadulnak a legveszedelmesebb gonosztévők is ; hazaszabadulnak azok is, kikre kétségtelenül rábizonyosodott a gyilkosság, rablás és gyújtogatás vádja. Mi különös van tehát abban,ha kiáll két véres szájú szociáldemokrata és palamet publice magyarázza, hogy miképen akarják felforgatni a társadalmat, melynek megalkotása annyi vérbe, küzdelembe került. Hiszen ez csak kiegészítő fejezet a kormány akciójához ! * A dolog története ez. A Párisban megjelenő kommunista lap, az „E g a i té“ szerkesztője Guesde Gyula, a legmérgesebben hirdeti cikkeiben a szocialista forradalmat, mert szerinte csak vérfürdő és lángtenger tisztíthatja meg a végtelenül romlott társadalmat, melyben nem az egyén, de a tőke játszik vezérszerepet. Talandier szélső radikális, lehető legvéresebb színezetű képviselő nem oly brutális mint kedves elvtársa Guesde úr, s nem tartja helyesnek a végcélok és a végső eszközök ily rideg leleplezését. Ő politikusabb fogásokkal él. Ő a társadalom átalakításáról beszél; a felforgatásról szólni sem mer, s a békés működés szükségességét hangsúlyozza. Ebben különböznek egymástól: Guesde megmondja hogy mit és miképen akar tenni, Talandier pedig nagy bölcsen elhallgatja a tulajdonképeni ideált, mely előtte lebeg, s amely szintén nagyon hasonlít azon rémképekhez, melyek a Tuilleriák égésének borzasztó éjjelén Párisban láthatók voltak. ♦ Talandier régóta veszekedett efelett Guesdevel. Talandier a „Prolétaire“ c. külvárosi lapot választotta hivatalos orgánumául, s annak hasábjain folytonosan a „szent elvek“ kompromittálásával vádolta az „Egalité“-t és embereit. A vita végre türhetlenné vált, az érdekelt felek tehát elhatározták, hogy nyilvánosan meg fogják beszélni ügyüket. A Rue d’Arras republikánus bíró terembe népgyűlést hirdettek, elejébe idézték Talandiert és Guesdet, s komolyan rájuk parancsoltak, hogy védjék álláspontjaikat, mert a felséges nép határozni akar ügyükben. Blanqui elnökölt. Mindegyikük háromszor szólt. A szélmalomharc elég hevesen folyt. De lassankint Talandier elmérgesedett, Guesde megszelidült s a vita végén már körülbelől ugyanazt vallották mind a ketten : ha lehet békés, ha nem lehet, véres forradalom. A felséges nép nem is tartotta szükségesnek az ítélethozatalt. Megéljenezte minkét bajnokot s azután csendesen haza ment, fontolgatva és saját szája ize és gondolkodásmódja szerint kifestve a hallottakat. * Miért is elégedetlenkedtek volna ? Hiszen Talandier és Guesde igen szépen megegyeztek aziránt, hogy a jelen állapotok türhetlenek. A felséges népnek csak ez kell. Ha hallja szidni a vezérembereket, akkor ki van elégítve. Nekünk kell uralomra kerülni, ez Talandier és Guesde urak kátéjának második tétele, akkor majd minden jól lesz No ez ellen se lehet kifogása egy becsületes kommunistának se. Végre Talandier épen úgy mint Guesde láttatni engedi a véres forradalom képét, itten csak az a különbség kettőjük között, hogy Talandier sűrűbb fátyollal porítja le képét mint Guesde. * A kommunisták tehát meg lehetnek elégedve előharcosaik elveivel A kommunisták azonban még jelentékeny kisebbségben vannak és sokkal fontosabb azon kérdés, hogy mit szólnak ily üzelmekhez a becsületes emberek? Hova lesz Franciaország, hova a civilizáció, ha már egész nyíltan, a tömeg fesztelen tapsviharai és éljenzései között lehet megvitatni a vagyonos osztály megbuktatásának és kiirtásának rendszerét ? Hova lesz a szabadság és a szabadelvűség, ha napról-napra merészebben ütheti fel fejét azon csoport, mely a szabadság alatt az agyonütés, a rablás és a gyújtogatás szabadságát érti, mely csak akkor fogja szabadnak érezni magát, ha eltiporta azokat, kiknek fejében több ész, zsebében több pénz van ! S az a kormány, mely ilyesmit megtűr azt hirdeti, hogy ő fogja biztosítani a köztársaság jövőjét !! 1980. július 1. FŐVÁROSI ÜGYES. — Dunaszabályozási munkálatok. A dunaszabályozási enquete javaslatai értelmében a Duna medrének azon szabályozási munkálatai, melyeket a kiviteli tervezet értelmében a közlekedési minisztérium már az idén akar teljesíttetn, nem sokára megkezdetnek. A törvényhozás által a költség erre megszavazva lévén , a Medernek a budai lőportártól Promontorig terjedő szakaszában 581,161 frt 35 krral előirányzott 784,8818 köbméternyi kotrási munkálatokra az annak idejében kihirdetett pályázat eredménye felett a közlekedési minisztériumban Hieronymi K. államtitkár elnöklete alatt ma déli 12 órakor tartatott meg az ajánlati tárgyalás. Beérkezett négy ajánlat: Deutsch Lajos köbméterenként 97 krt, az „Algemeine österr. Baugesellschaft 11 88 krt, Pick és Klein (28 kr. felfizetéses) 1 frt 3 kr, Deutsch József 11 ,/,1/0 felülfizetést kiván, mig a közlekedési minisztérium a kotrási munkálatokat 75 krral irányozta elő. A bizottság a megtartott tárgyalás után az ajánlatok elbírálását a miniszternek fentartván, Hieronymi kijelentette, hogy a lehető legrövidebb idő alatt meg fog állapíttatni, hogy a munkálatok mely vál