Pesti Hírlap, 1880. szeptember (2. évfolyam, 242-271. szám)

1880-09-01 / 242. szám

Budapest, 1880. 11. évf. 242. szám. (592) Szerda, szeptember 1 —a —■ Előfizetési árak a képes heti melléklettel együtt: Egész évre.......14 frt — kr. Félévre............7 „ ~ „ Negyedévre .... 3 „ 50 ,» Egy hóra......... 1 „ 20 „ Egyes száma heti melléklet nél­kül helyben 4 kr. Vidéken 5 kr. A képes melléklet külön: egész évre....................4 frt félévre..................... . • 2 „ negyedévre................... 1 ,­ Egyes szám­ára 6 kr. Százalék Bím adatik. NAPTÁR s­zerda katholikus: Egyed ,, protestáns : Egyed ,, görög-orosz: Samu Pesti Hírlap POLITIKAI NAPILAP. flw SZÉPIRODALMI KÉPES HETI MELLÉKLETTEL.­­''' LÁTNIVALÓK. Nemzeti m­úzeum. (Múzeum-körut.) Nyitva : d. e. 9—1 óráig, hétfőn én csütörtökön a természet- és néprajzi­ tár ; kedden és pénte­ken az ásványtár; szerdán és szombaton a képtár; vasárnapokon d. e. 10 —1-ig fölváltva a gyűjtemények valamelyike ; a könyvtár pedig minden hétköznapon 9—1-ig. — Országos képtár (Eszterh­ázy-féle) az akadémia palo­­táái.van. Nyitva : vasárnap, szerdán és pénte­ken 9—1-ig. - Országos képzőművé­szeti társulat tárlata. (Sugár-ut., saját ház) - Magyar tudományos aka­démia. (Ferenc József-tér saját ház.) — Ipari Muzeumi. (Sugár-ut, a képzőművé­szeti társulat háza.) - Királyi vár és várkert Budán, az udvar távollétében min-Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utca 7., I. em., 4 ajtó, hova a lap szellemi részét illeti minden közlemény intézendő. Bérmen­tetlen levelek csak is­­mert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadóhivatal: Budapest, nádor­ utca 7. sz., hova az előfizetések és a­ lap ezt­küldésére vonatkozó felszólamlás intézet álk. Hirdetések: a kiadóhivatalban vétetnek fed­dig megtekinthető. -- Közvágóhíd a am roksári-ut végén a vám mellett. — Városi ház a régi a városház-téren, az uj a Idpósi utcában 24. sz. a. - Városi vigíidé (redoute) az aldunasoron. — Álsi­kert a városligetben. A mai szám tartalma: A fllotti-demonstráció. — Pol. hírek. — A büntető­­törvény életbeléptetéshez. — Főv. ügyek. — Egyl. és int. — Tud. és írod. — Szinház és müv. — Pestmegye évnegyedes közgyűlése. — Pol. Szemle. — Dulcigno és az albán liga. — A felsült diplomata. — Az irridenta magyar áldozata. — A király utazása. — Táviratok. — — Napi hírek. — Törv. csarnok. — Közg. hirek. — Szinlapok. — Tárca: A csókos lábú lazzaroni. — A budap­­esti. — Hirdetések. — A mellékleten: Regény­csarnok. — Vegyes. — Törv. értesítő. A flotta-demonstráció. Addig addig fenyegetőztek a hatalmak Törökország ellen, hogy utóvégre a közös dip­lomáciai jegyzékeket egy közös hajóraj követi. A portr, mely a papiros fenyegetésekre nem hajtott, a hadihajók látogatására sem fog haj­tani­, hiszen ki van adva a parancs, hogy lőni nem szabad. Hajókkal nem lehet elfoglalni a szárazföl­det. Az albánok földeiket és hegyeiket nem fogják átadni Montenegrónak azért, mert hadi­hajók cirkálnak a parton. A görög határon gyalog seregek verekedhetnek, tengeri háborút Epirusban nem folytatnak. És az albánok hazájuk védelmére el vannak szánva s a flotta-pará­déra el vannak készülve. Azt a célt tehát, mely miatt az egyesült flotta az Adriába küldetik, a hatalmak elérni nem fogják, hogy t. i. békés módon kényszerítsék a portát a berlini határo­zatok keresztülvitelére : a porta kijelentette, hogy Janinát és Larissát nem adja s komoly hadi készületeket tesz e területek megvédésére, a­mi pedig Montenegrót illeti, a szultán hiába ígér akármit is, minthogy Albániában a liga parancsol és nem a váli. Régi dolog, hogy az egyetértő hatalmas­ságok nem értenek egyet s ezt a porta igen jól tudja. Némelyik hatalom szeretné hadi akcióvá változtatni a flotta-„demonstrációt“, de mások erről hallani sem akarnak és a töltött ágyút semmi szín alatt elsütni nem akarják. Ily körül­mények közt az egyesült flotta sokkal jámbo­­rabb, mint volna bármely külön hajóhad, s a tizenkét hajó, mely hatféle lobogó alatt Raguza szép kikötőjében találkozni fog, inkább nemzet­közi látvány és tengeri kéjutazás lesz, sem mint harc és háború. És mégis felettébb veszélyesnek tartjuk e játékot a töltött fegyverrel. Nem azon értelem­ben, hogy nemzetközi bonyodalom válhatik be­lőle, hanem hogy jeladás lesz az a keleten mindazoknak, kik különben is háborúra készül­tek, hogy immár szabad a verekedés. Görögök, albánok, bolgárok, rácok, törökök mind úgy fel vannak izgatva, úgy neki vannak készülve, hogy egymást irtsák, hogy egy kis bátorítás valahol és az egész kelet lángba borul. A görögök kez­dik, — királyuk ezért siet haza — a bolgárok folytatják és az oroszok elvégzik. Május óta, hogy Gladstone vette át a kor­mányt és Anglia törökbarátból oroszbarát jön, a helyzet keleten rettenetesen megromlott. Pár évi békére volt kilátásunk, ha Beaconsfield ma­rad, de hogy Gladstone jőve, nincs nyugtunk egy percig. Bonyodalom bonyodalmat ér s a há­ború készül. Igen rosz politika volt tőlünk, hogy a berlini konferenciát elfogadtuk, s hogy a tout prix európai koncertet játszunk, sőt még euró­pai flottademonstrációkban is részt veszünk. Nekünk nem volt szalad Gladstone uszályát hordanunk, ha bolondot csinál, csinálja maga. Hiszen az európai egyetértés a keleti kérdés­ben hazugság, melylyel magukat csalják meg mindazok, kik a közös akciókban részt vesz­nek. A dolgok aligha fejlődtek volna ennyire, ha Gladstone kénytelen a saját felelősségére cselekedni. És most mi lesz akkor, ha a porta a flotta­ demostrációra sem enged mert nem en­gedhet. Saját népei, a mohamedánok nem tű­rik, hogy engedjen. Lám Riza pasát, ki csak Dulcigno városkát akarta átadni a montenegró­­iaknak, az albánok majd megölték, mint Me­­hemed Alit s a török katonák mindenütt a liga csapataival cimborálnak, Konstantinápolyban pedig trónvesztéssel fenyegetik Hamid szultánt, ha ellen nem szegül az idegeneknek. Tehát ha a porta a flotta-demonstrációra sem hallgat, mit tevő legyen az egyetemes Europa ? Vissza­vonuljon szégyen szemre? Ezt nem teheti s a bujtogató államok nem is akarják tenni. Tehát a haszontalan demonstrációra nem következhetik egyéb a fegyveres beavatkozásnál. Valaki me­gint kap európai mandátumot, de ezen valaki nem mi fogunk lenni. Bizony rövidlátó politika ez a miénk s a vége nem jó lesz. Választási mozgalmak. A sárvári kerületben már két jelöltről beszélnek. A kormánypárt fogott ma­gának egy nagy urat, Fesztetich Endre grófot, azzal akar győzelmet b­ztositani lobogójának. Az ellenzék Bezerédj Dezső szolgabirót lépteti föl. A szélső­baloldal Somogy megyében is neki­lát a szervezkedésnek. Legújabban Bátén tartottak po­litikai színezetű népgyű­lést az eddig egyesült ellenzéki szili választókerület elhódítása végett. Gál Dénes so­­mogymegyei pártelnök, és Miklós István s Verhovay Gyula „szólottak a néphez.“ A bosnyákországi egyházü­gyek rendezé­sével semmiféle külügyminiszériumi bizottság sem fog­lakozik. Az erről szóló híreket félhivatalosan megcá­folják. Annál roszabb ; e kérdés napról-napra égetőbbé válik, s nagy kellemetlenségeket okozhat, ha még sokáig rendezetlenül hagyják. Pedig Bosnyákországban anélkül is elég baj van. Zepcsében ismét nagymennyi­ségű elrejtett lőszert találtak a kutató katonai hatósá­gok. Jól értesültek szerint ott is valami lázadásfélét akartak megpróbálni. A borsod miskolci kü­lcsönös kiházasító egylet felszámoló bizottsága hosszas hallgatás után végre életjelt ad magáról ; elrendelte ugyanis az egylet rendelkezése alatt álló pénzeknek előleges kiosz­tását s ennek folytán most felhívja az egylet minden A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. A csókos lábú lazzaroni. — A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. — Pietro lazzaroni volt. Ezt a mesterséget apjától örökölte. Anyjától nem örökölt semmit. Sohasem ismerte ezt a derék asszonyságot. Ap­járól is rég megfeledkezett. Ha néha-néha a családi visszaemlékezések zsongani kezdtek lel­kében, felmerült előtte egy izmos bozontos em­ber s egy hosszú szőlőkaró, melynek támogatása mellett egykor lacrima Christit termelő tőke szökkent magasra. Ez a bozontos ember volt az ő apja, s ez a karó eszébe juttatta ama lacri­­mákat, melyeket a fájdalom facsart ki szeme­iből, amikor a kérdéses apa fiának nyakcsigo­lyáihoz mérte a nemesebb célra szánt karót. Ezt az egyetlen mozzanatot jegyezte meg Pietro ba­rátunk valamennyi érintkezés közül, ami közte és apja közt lefolyt. Külömben alaposan elfe­lejtkezett az öregről. Szegény anya! ha te is megérted volna azt a kort, melyben fiad eldön­­gethető állapotba lépett, tán te sem volnál egé­szen elfelejtve, s Pietro még egy viaszgyertyát lopna évenként, hogy valami keresztfa alatt szent áhítattal elégesse, a­mint azt most apja lelki üdvösségéért teszi. Pietro lazzaroni volt. Harminc éves ko­ráig nem tett egyebet, mint Itália klasszikus egét bámulta, hol hanyatt fekve maga fölött, hol hason, a nápolyi öböl ringó tükrében.­­ Negyvenedik évét is ily bölcsészeti szemlélődé­sekbe merülten akarta megélni, de ebben meg­akadályozta egy­bersaglieri, a­ki elég ostoba volt Pietro barátunk hosszú késébe szaladni. A bersaglierit eltemették örökre, s­őt ö­ti esztendőre harminc garádics és két vasajtó mélyen. A börtönben megtanult patkányokat ido­mítani. A nápolyi királyság fogházaiban gon­doskodva volt arról, hogy a foglyok ne unják magukat. Skorpiók és patkányok Dapos vendé­gei voltak a raboknak. Pietro eleinte agyonütö­­gette őket, azután látván, hogy dacára az öl­döklésnek, a férgek egyre szaporodnak, szalma­szálakból erős hurkot font, s foglyul ejté a patkányokat. Hatot-hetet sorba kötözött a nagy vaskarikához, melyhez ő maga is láncolva volt, s tetszett neki nagyon, hogy ő a­ki szintén rab, börtönőre legyen másoknak, s ártatlan patká­nyokat megfosszon szabadságuktól. A patkányok azonban rabságuk második éjszakáján — két elbágyadtnak kivételével — elvágták a szalma­­köteléket, s megszöktek. Lefőzték Pietrot, a­ki dühösen csörgette láncait, melyeket­­ nem tudott elrágni. Pietro rögtönítélő „bíróságot hívott össze", s halálra ítélte és szalmahurokra felakasztotta a két megmaradt patkányt; de két óra lefor­gása után azok még mindig nyitott szemmel bámultak a „bíróság"-ra s a hóhérra. Pietro megsajnálta őket, levett­e az akasztófáról s szá­­­­jukba rágott kenyérrel megetetvén őket, lefe­küdt. Mikor felébredt, ott látta a két patkányt, amint egymásra dőlve aludt. Ezentúl a két patkány nem hagyta el őt. Idomitá-ükhöz­­ fogott. Negyven évnek, s két kitanult és jól meghízott patkánynak terhével vállán hagyta el a börtönt. Beállott savoyardnak, csakhogy mó­kus helyett patkányokat cipelt. Ott hagyta Nápolyi, kék egét, ringó öb­lét, lazzarom­jait. Eltlint. * Sir Hughe Rose a Beaumarchais Figarója által annyira persziflált „goddam"-mel fordult hátra. Majdnem a Tibetbe lökték, melynek kék hullámait bámulta. A box azonban benne ma­radt az öklében, úgy lebilincselte figyelmét az eléje táruló látvány. Tizenöt-húsz faliján gamin (ez a faj mindenütt burjánzik) hosszú kötélnél fogva apró kocsit húzott- Ezen feküdt egy em­ber. Jobb mezűt-lába magasra fel volt támasztva, s erről egy tábla fógyott le, amely hirdeté: „Ezt a lábat a pápa ő­szentsége kétszer meg­csókolta.“ Nagy-Péntek volt. Előtte való napon —­­zöldcsütörtökön — történt a Vatikánban a ha­gyományos lábmosás. Azt a kocsin heverő ban­dita­ képű vén fickót az a szerencse érte, hogy ő is a kiválasztott tizenkét apostol között volt, kiknek lábait Pio uono megmosta, s megcsó­kolta. Mai ításnunk 19 oldalt tartalmaz.

Next