Pesti Hírlap, 1880. október (2. évfolyam, 272-302. szám)
1880-10-01 / 272. szám
A Szende Béla honvédelmi miniszterhez intézett legfelsőbb kézirat szövegét, melylyel Ő felsége elismerését fejezi ki a pécsi sátortábor felállása fölött, a következőkben közölhetjük : Kedves Szende ! Pécsett való legutóbbi idézésem alkalmával az új sátortábornak célszerű elrendezéséről és kiválóan megfelelő technikai létrehozataláról, valamint a nagy löszmének építkezéséről is meggyőződést szerezvén, indíttatva érzem magamat Önnek s a vezetése alatt álló minisztérium azon közegeinek, kik ezen — a honvédség kiképzésére oly hasznos intézmény létesülésénél közreműködtek, megelégedésemet és elismerésemet nyilvánítani. Kelt Schönbrunnban, 1880. évi szept. 27-én. Ferenc József s. b. Selmyey báró programmkészitéséről szóló Tibrekben mégis kel valami igaznak lenni, mert a prágai „Pokrok“ is megerősiti azon hírt, hogy az egykori konzervativ frakció vezére pártja megerősítésén fáradozik s legközelebb részletes programmbeszéde fog tartani a képviselőházban. A főrendiház okt. 2-án és 4-én ülést tart. Ez utóbbi napon fognak megválasztatni a delegáció tagjai. Az 1881. évi költségvetést, s a jóváhagyás megérkezése szerint szombaton október 2-án vagy esetleg a képviselház október 4-én tartandó ülésében terjeszti elő a pénzügyminiszter, ha azonban hétfőn Ő felsége nevenapja miatt ülés nem tartatnék, akkor 5-én fog az előterjesztés megtörténni. A bécsi s majdnem valamennyi fővárosi napilap a „the Economist” 1935. számából átvett s a verespataki királyi és társulati aranybányának egy angol consortium által állítólag történt bérbevételéhez megjegyzéseket fűz, melyek némi helyreigazítást követelnek. Tény ugyan, hogy Lock Alfréd úrral a m. k. pénzügyminisztériumban a nevezett bányák bérbeadása céljából évek előtt (1877.) tárgyalások folytak, s hogy Lock úr a vele annak idejében közölt bérleti feltételeken alapuló szerződés foganatosítására tesak legújabban vállalkozott, de a szerződés végleg még ma sincs megkötve és az az érdekelt magán bányatulajdonosok nélkül, nem is történhetik. Azon állítás pedig, hogy a fizetendő évi bérösszeg a kincstár által a bányákba fektetett összegek alig 1.5°/0-kát teszi, a valóságnak nem felel meg. Az ügyvédrendtartás tárgyában ma tartott értekezlet, kimondotta, hogy az ügyvédjelöltek lajstromába való bejegyzés végett az első szigorlat sikeres letételét kell igazolni. A bejelentés felett az ügyvédi kamara választmánya a bejelentést követő legközelebbi ülésben határoz. A gyakorlat az elfogadott jelöltre nézve a bejelentés napjától számíttatik. A bejelentés fölött hozott határozat a javaslat szerint a kir. ügyészszel is lett volna közlendő, az étekezlet azonban ezen dispoesitiót elhagyandónak vélte. Az ügyvédgyakornokokra vonatkozó intézkedések kihagyattak, miután az értekezlet már az előbbi ülésekben az ügyvédgyakornoki intézmény ellen nyilatkozott. Azon kérdés felett, mennyi jog adóssák az ügyvédjelöltnek főnökének helyettesítése tárgyában hosszabb vita fejlődött ki. Vajkai és Szentgyörgyi indítványozzák, hogy a főnök helyettesítése a jelölt által csak akkor engedtessék meg, ha már jogtudor. A bizottság az indítványt mellőzi:tatnak, és egyszerre kézzelfogható és szemmel látható gondolkozó és működő valósággá sűrűsödnek, emberi alakot öltenek, egyénné lesznek, melylyel számolni kell, most rögtön gyakorolja anyagi és ellentmondó befolyását, a létező társadalmi állapotra, mely az ő létezésével összeférhetlen. Szóral, ha valamely eszmének rendeltetése élni, akkor testté lesz. Ebből áll egyszerűen a megtestesülés titka. „Azok, kik vállukat vonogatták, vagy kacagtak, midőn ezen eszme tisztán elméleti állapotban létezett, csakhamar megdöbbennek és a düh feltámad bennök, mihelyt látják, hogy az testet öltött és egy kitűzött cél felé megy. Eleinte kigunyolják ezt az előpostát, ezt az apostolt, ezt a prófétát, néha meg is ölik ; de máris szerzett tanítványokat, támasztott hívőket, segédtársakat, bosszúállókat s a küzdelem megindul. Az eszme mindig diadalmaskodik és midőn már régóta elfogadtatott és szentesítést nyert, midőn hivatalossá és köznapivá lett, még akkor is terjeszkedni iparkodik, újabb szükségleteknek megfelelőleg. Azt hiszik róla, hogy ujitás, holott csak az eredeti eszme logikai folyománya és végzetes következménye. Az ősuliak tömege újból ellenszegül ; új megtestesülés, új küzdelem, újabb haladás áll elő. Minden eszme üres, ha nem termi meg emberét, minden eszme halott, ha már nem képes emberét megteremni . . . .“ Dumas könyve nem szegény ily ragyogó szellemmel és mély meggyőződéssel irt lapokban. Minden lépten-nyomon feltaláljuk az emberi szív és az emberi cselekedetek indokainak mély elméjű kutatóját, kivel a vígjátékához írt előszakban ismerkedtünk meg. Az átmenet a „nőktől a kik ölnek“ a „nőkhöz a kik szavaznak“ kissé erőszakolt és a könyv e része ránk nézve meglehetősen érdektelen is, mert nálunk még hála Istennek alig akad egy-egy hóbortosabb Zizzabella, aki politikai jogot követelne a szépnemnek. Egyébiránt meg kell vallanunk, hogy Dumas se esett túlságokba jogos követelésében a nők számára. Nem akarja, hogy a nők teljesen egyenjogúsíttassanak a férfiakkal. Nem vágyik szoknyás tábornokok, királyi táblai bírák és miniszterek után ; csupán azt tartja, hogy az általános szervezeti jog hazájában a nőknek is van joguk képviseltetést követelni az államban. E kérdés felett nem vitatkozunk vele. Azt hisszük, Franciaországban is korai még ez eszmék feszegetése, nálunk pedig épen érthetetlen volna. Hanem mindemellett jó szolgálatot vélünk tenni, ha Franciaország legragyogóbb tollú színműírójának e művét, melynek minden lapja sugárzik szelleme fényétől, a „Pesti Hírlap“ olvasóinak melegen ajánljuk. Mégpedig, hogy az olvasás élvezete haszonnal is legyen egybekötve, azt tanácsoljuk, hogy a könyv első részét olvassák el a férfiak, a második részt pedig a nők. HUSZÁR IMRE, PESTI HÍRLAP Állami tisztiselők árváinak kegydíjazása. A király szept. 2-án kelt elhatározásával a magyar minisztériumokat s a magyar állami számvevőszék elnökét felhatalmazta, hogy az állami tisztviselők árvái számára a király által három évi időtartamra engedélyezett kegydjakat, amennyiben az illetmény címében, összegében, vagy az érdeklettek életviszonyaiban változás nem állott be, a király különös felhívása nélkül, mindazáltal csak a magyar kir. pénzügyminisztérium előleges hozzájárulásával, folytatólag három évről három évre saját hatáskörben engedélyezhessék. A volt magyar végvidék területén fennálló királyi biztosság Ő felsége a király f. évi aug. 4-ki elhatározásával feloszlathatván, f. évi szeptember hó 25-én szüntette meg tevékenységét, mely naptól fogva az e részbeni beadványok az illető m. kir. minisztériumoknál, esetleg a közös hadügyminisztériumnál lesznek benyújtandók. A képviselőházból. A mai ülésen befejeztetett a ház alakulása. Megválasztottak az állandó szakbizottságok, a delegáció tagjai s az osztályok sorsoltattak ki. Ezután Madarász József szólalt fel a Dulcigno-ügyben a következő interpellációval : Engedje meg a t. ház, hogy figyelmét néhány percre felhívjam a keleti események egy csekélyebb tárgyára ugyan, de sohasem tudván azt, hogy egy csekély sziporkából mily nagy tűz támadhat, kötelessége mindenesetre minden nemzetnek, és minden nemzet képviselőházinak előre tudni, hogy a kormány azon utat követi-e, mely eddigelé legalább a nemzet érzületével a mi tudomásunk szerint azonos. Barátaim helyeslésével egy kérdést fogok intézni a f. miniszterelnök úr által a kormányhoz. Jól tudom, hogy a képviselőház a mai alkotmány szerint döntőleg nem határoz a külügyek kérdéseiben ; jól tudom, hogy sem Magyarország képviselőházának, sem az osztrák birodalmi képviselőháznak nincs meg ma azon fenségi joga, mely minden államot önfenségénél fogva okvetlenül kell, hogy megillessen, hogy külügyei fölött is saját érdekében önállóan rendelkezzék (ügy van a szélsőbaloldalon.) Jól tudom, hogy az a mostani alkotmányi rendszer szerint egy közös osztrák és magyar küldöttségre van bízva ; de azért tudom azt is, hogy a magyar kormány mégis a magyar nemzeti képviselőház által kifejezendő vagy kifejezett, nemzeti érzület szerint köteles eljárni s jól tudom, hogy a kiküldöttek is, habár csak erkölcsileg is, kötelesek a nemzet óhajtása szerint eselkedni, midőn szavazataikat adják. Mégis dacára ezen mostani intézménynek szükségesnek láttam, hogy e képviselőházban is előhozzam az ügyet. Hiszen ha az a nagy és hatalmas Montenegró büszkén mondhatja és mondja róla Európa hatalmas sajtója, hogy Montenegró külügyminisztere ekkor és ekkor megérkezett a hajóhad tengernagyjaival való értekezletre, remélhetjük, hogy eljön bizonyára — s adja az ég, hogy eljöjjön minél előbb — az idő, midőn Magyarország is önmaga intézhetvén külügyeit, itt Magyarország képviselőházában legyen jelen Magyarország külügyminisztere. (Helyezés a szélsőbaloldalon.) Állíttatik, hogy az európai nagyhatalmasságok a hajóhadi tüntetést elrendelvén, közülök néhányan hajlandók erőszak alkalmazására is a célból, hogy az albánok a montenegróiak által leigáztathassanak. Mivel az esetben, ha a nagyhatalmak az erőszak alkalmazására is elhatározzák magukat, tényeik ellenkeznek a joggal, igazsággal, emberiességgel, (helyeslés a szélsőbalon), sőt a mai kor azon követelményeivel is, hogy egyetlen terület népe se csatoltassék megkérdezése és hozzájárulása nélkül más területéhez. (Helyeslés a szélső balon) Kérdem a miniszterelnök úr által a magyar kormányt, hajlandó-e befolyásátérvényesiteni arra nézve hogy Montenegró javára az albánok ellenében a nagyhatalmasságok által erőszak ne használtassák s bármilyen fáradozásának sikere, biztosítja-e a magyar kormány a képviselőházat a felől, hogy az albánok ellen netalán elkövetendő erőszak használásánál magyar haderő nem fog közreműködni. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Kérdésem tehát a miniszterelnök úr által a magyar kormányhoz a következő (Olvassa): Kérdem a miniszterelnök által a magyar kormánytól. Köztudomású tény, hogy az európai nagyhatalmasságok, a török fennhatóság alá tartozó Dulcigno területet Montenegróhoz csatolandónak határozták el. Állíttatik, hogy a fényes kapu Dulcigno átadását a következő feltételekhez kötötte: 1-er hajóhadi tüntetés ne legyen, 2-ot biztosíttassanak a lakosoknak a tulajdonai és összes jogai, 3 ot több terület Montenegró részére ne követeltessék. Köztudomású tény, hogy az albán néptörzs fegyverrel kezében áll megvédeni területének épségét s vérével is meggátolni azt, hogy Montenegróhoz csatoltassék. Kiadatik a miniszterelnöknek. Ezzel az ülés véget ért. Holnap déli 12 órakor ülést tartanak, melyben kihirdetik a bizottságokra beadott szavazatok eredményét. Ülés után a bizottságok és az osztályok meg fognak alakulni. A képviselőház által választott delegátusok névsora: Bánhidy Béla báró, Vizsolyi Gusztáv, Ráday Gedeon gr. ifj., Jókai Mór, Apponyi Albert gr., Baross Gábor, Éber Nándor, Rudics József, Bánffy Béla gróf, Boross Bálint, Fáik Miksa, Karácsonyi Guidó gr., Kemény Kálmán báró, Csernátony Lajos, Szlávy Oliver, Apáthy István, Hegedűs L., Fröhich Gusztáv, Harkányi Fr., Kálmán L., Prisenzky Tádé, Bohus Zsigmond, Dániel Ernő, Láng Lajos, Ivánka Imre, Baustuern Guidó, Sváb Károly, Wahrmann Mór, Poór Antal, Wodianer Albert b., Andaházy Pál, Szilágyi Dezső, Andrássy Mihály, Tisza Lajos, Kazy János. A horvátok közül: Bartolovics János, Kussevics Szvetozár, Mihálovics Károly, Voncsina Iván. Póttagokká: Dániel Gábor, Teleky Domokos gróf, Rohonczy Gedeon, Rakovazky Géza, Lázár György, Matuska Péter, Szeberényi Andor, Hofifgraff János, Latinovics János. A horvátok közül: Ozsegovics Lajos báró. 1880. október 1. POLITIKAI SZEMLE. A hatalmak szerencsésen belehajókáztak a hinárba, — most aztán aligha van többé kibontakozás. Köszönjék meg szépen Nikita úrnak, ki szeretné a dulcignoi sült gesztenyét, de maga nem meri kikaparni a tűzből, mit Gladstone gyújtott neki a kedvéért. Míg csak az albánokkal látta magát szemközt, addig volt kurázsija, de mihelyt meghallotta, hogy Riza basa a nizamokkal segítni fogja a liga csapatait, Kinába szállt legott a bátorsága és a 12 páncélos európai hadihajó közelléte dacára a Feketehegyek odvaiba bújt a harc elől. Ily körülmények közt nincs semmi célja a demonstrációnak. Radovics montenegrói miniszter két napon át alkudozott a szövetségesek tengernagyjaival, de úgy látszik eredmény nélkül. Ő „exerája“ tegnap Cattarón át visszasietett Cettinjébe jelentést tenni a raguzai tárgyalások felől, erre Nikita fejedelem legott a konokba kérette a Cettinjében székelő összes miniszter-rezidenseket, kikkel több órán át tartott a tanakodás. Este aztán hire terjedt, hogy a dulcignoi akció Montenegró részéről egyelőre elmarad. Nikita fejedelem álláspontja az, hogy Dulcigno voltakép Európa adománya s igy illő, hogy Európa szerezze meg. A Fekete-hegyek közt különben azt is tudják, hogy Európa közvéleménye előtt az ügy menynyire népszerűtlen s hogy Montenegró legföljebb Anglia és Oroszország támogatására számíthat, miután a francia hadihajók a porta fenyegető nyilatkozata után (mely szerint a montenegrói csapatok további előrenyomulását casus bellinek fogja tekinteni) valószínűleg visszahivattatik az ioni tengerről. Török részről ki van zárva minden engedékenység lehetősége, bármennyire mesterkednek is ebben a diplomaták. Németország szambuli nagykövete Hatzfeld gróf nem bírta a szultánt rávenni, hogy Riza basát legalább semleges magatartásra bírja. — Assimbasa e kívánságra azt felelte, hogy a porta kész semlegesen viselni magát az albán-montenegrói harc alatt, ha Európa se avatkozik belé. E feltétel persze nem fogadtatott el. Hasonlókép járt a skutari-i osztrák-magyar konzul az albán liga embereivel, kik minden európai intervención