Pesti Hírlap, 1880. október (2. évfolyam, 272-302. szám)

1880-10-01 / 272. szám

A Szende Béla honvédelmi miniszterhez intézett legfelsőbb kézirat szövegét, melylyel Ő felsége elismeré­sét fejezi ki a pécsi sátortábor feláll­­ása fölött, a kö­vetkezőkben köz­ölhetjük : Kedves Szende ! Pécsett való legutóbbi idézésem alkalmával az új sátortábornak célszerű elrendezéséről és kiválóan meg­felelő technikai létrehozataláról, valamint a nagy lös­zm­­ének építkezéséről is meggyőződést szerezvén, indít­tatva érzem magamat Önnek s a vezetése alatt álló mi­nisztérium azon közegeinek, kik ezen — a honvédség ki­képzésére oly hasznos intézmény létesülésénél közre­működtek, megelégedésemet és elismerésemet nyilvá­nítani. Kelt Schönbrunnban, 1880. évi szept. 27-én. Ferenc József s. b. Selmyey báró programmkészitéséről szóló Tibrekben mégis ke­l valami igaznak lenni, mert a prágai „Pokrok“ is megerősiti azon hírt, hogy az egykori kon­­zervativ frakció vezére pártja megerősítésén fáradozik s legközelebb részletes programmbeszéde­­ fog tartani a képviselőházban. A főrendiház okt. 2-án és 4-én ülést tart. Ez utóbbi napon fognak megválasztatni a delegáció tagjai. Az 1881. évi költségvetést, s a jóváhagyás megérkezése szerint szombaton október 2-án vagy eset­leg a képvise­lház október 4-én tartandó ülésében ter­jeszti elő a pénzügyminiszter, ha azonban hétfőn Ő felsége nevenapja miatt ülés nem tartatnék, akkor 5-én fog az előterjesztés megtörténni. A bécsi s majdnem valamennyi fővá­rosi napilap a „the Economist” 1935. számából át­vett s a veres­pataki királyi és társulati aranybányának egy angol consortium által állítólag történt bérbevételéhez megjegyzéseket fűz, melyek némi helyreigazítást köve­telnek. Tény ugyan, hogy Lock Alfréd úrral a m. k. pénzügyminisztériumban a nevezett bányák bérbe­adása céljából évek előtt (1877.) tárgyalások foly­tak, s hogy Lock úr a vele annak idejében közölt bérleti feltételeken alapuló szerződés foganatosítására tesak legújabban vállalkozott, de a szerződés végleg még ma sincs megkötve és az az érdekelt magán bányatulajdo­nosok nélkül, nem is történhetik. Azon állítás pedig, hogy a fizetendő évi bérösszeg a kincstár által a bá­nyákba fektetett összegek alig 1.5°/0-kát teszi, a való­ságnak nem felel meg. Az ügyvédrendtartás tárgyában ma tartott értekezlet, kimondotta, hogy az ügyvédjelöltek lajstro­mába való bejegyzés végett az első szigorlat sikeres letételét kell igazolni. A bejelentés felett az ügyvédi kamara választmánya a bejelentést követő legközelebbi ülésben határoz. A gyakorlat az elfogadott jelöltre nézve a bejelentés napjától számíttatik. A bejelentés fölött hozott határozat a javaslat szerint a kir. ügyészszel is lett volna közlendő, az ét­ekezlet azonban ezen dispo­­esitiót elhagyandónak vélte. Az ügyvédgyakornokokra vonatkozó intézkedé­sek kihagyattak, miután az értekezlet már az előbbi ülésekben az ügyvédgyakornoki intézmény ellen nyilat­kozott. Azon kérdés felett, mennyi jog adóssák az ügyvédjelöltnek főnökének helyettesítése tárgyában hosszabb vita fejlődött ki. Vajkai és Szentgyörgyi in­dítványozzák, hogy a főnök helyettesítése a jelölt által csak akkor engedtessék meg, ha már jogtudor. A bizott­ság az indítványt mellőzi:­tatnak, és egyszerre kézzelfogható és szemmel látható gondolkozó és működő valósággá sűrű­södnek, emberi alakot öltenek, egyénné lesznek, melylyel számolni kell, most rögtön gyakorolja anyagi és ellentmondó befolyását, a létező társadalmi állapotra, mely az ő létezésé­vel összeférhetlen. Szóral, ha valamely eszmé­nek rendeltetése élni, akkor testté lesz. Ebből áll egyszerűen a megtestesülés titka. „Azok, kik vállukat vonogatták, vagy kacagtak, midőn ezen eszme tisztán elméleti állapotban létezett, csakhamar megdöbbennek és a düh feltámad bennök, mihelyt látják, hogy az testet öltött és egy kitűzött cél felé megy. Eleinte kigunyolják ezt az előpostát, ezt az apostolt, ezt a prófétát, néha meg is ölik ; de máris szerzett tanítványokat, támasztott hívő­ket, segédtársakat, bosszúállókat s a küzdelem megindul. Az eszme mindig diadalmaskodik és midőn már régóta elfogadtatott és szentesítést nyert, midőn hivatalossá és köznapivá lett, még akkor is terjeszkedni iparkodik, újabb szükség­leteknek megfelelőleg. Azt hiszik róla, hogy ujitás, holott csak az eredeti eszme logikai fo­lyománya és végzetes következménye. Az ős­­uliak tömege újból ellenszegül ; új megteste­sülés, új küzdelem, újabb haladás áll elő. Min­den eszme üres, ha nem termi meg emberét, minden eszme halott, ha már nem képes em­berét megteremni . . . .“ Dumas könyve nem szegény ily ra­gyogó szellemmel és mély meggyőződéssel irt lapokban. Minden lépten-nyomon feltaláljuk az emberi szív és az emberi cselekedetek indokai­nak mély elméjű kutatóját, kivel a vígjátéká­­hoz írt előszakban ismerkedtünk meg. Az átmenet a „nőktől a kik ölnek“ a „nőkhöz a kik szavaznak“ kissé erőszakolt és a könyv e része ránk nézve meglehetősen ér­dektelen is, mert nálunk még hála Istennek alig akad egy-egy hóbortosabb Zizzabella, a­ki politikai jogot követelne a szépnemnek. Egyébiránt meg kell vallanunk, hogy Du­mas se esett túlságokba jogos követelésében a nők számára. Nem akarja, hogy a nők tel­jesen egyenjogúsíttassanak a férfiakkal. Nem vágyik szoknyás tábornokok, királyi táblai bírák és miniszterek után ; csupán azt tartja, hogy az általános szervezeti jog hazájában a nőknek is van joguk képviseltetést követelni az ál­lamban. E kérdés felett nem vitatkozunk vele. Azt hisszük, Franciaországban is korai még ez esz­mék feszegetése, nálunk pedig épen érthetetlen volna. Hanem mindemellett jó szolgálatot vé­lünk tenni, ha Franciaország legragyogóbb tollú színműírójának e művét, melynek minden lapja sugárzik szelleme fényétől, a „Pesti Hírlap“ olvasóinak melegen ajánljuk. Még­pedig, hogy az olvasás élvezete haszonnal is legyen egy­bekötve, azt tanácsoljuk, hogy a könyv első részét olvassák el a férfiak, a második részt pedig a n­ő­k. HUSZÁR IMRE, PESTI HÍRLAP Állami tisztiselők árváinak kegydíja­zása. A király szept. 2-án kelt elhatározásával a ma­gyar minisztériumokat s a magyar állami számvevősz­ék elnökét felhatalmazta, hogy az állami tisztviselők árvái számára a király által három évi időtartamra engedé­lyezett kegydjakat, a­mennyiben az illetmény címében, összegében, vagy az érdeklettek életviszonyaiban válto­zás nem állott be, a király különös felhívása nélkül, mindazáltal csak a magyar kir. pénzügyminisztérium előleges hozzájárulásával, folytatólag három évről há­rom évre saját hatáskörben engedélyezhessék. A volt magyar végvidék területén fenn­álló királyi biztosság Ő felsége a király f. évi aug. 4-ki elhatározásával feloszlathatván, f. évi szeptember hó 25-én szüntette meg tevékenységét, mely naptól fogva az e részbeni beadványok az illető m. kir. minisztériumoknál, esetleg a közös hadügyminisztéri­umnál lesznek benyújtandók. A képviselőházból. A mai ülésen befejeztetett a ház alakulása. Meg­választottak az állandó szakbizottságok, a delegáció tagjai s az osztályok sorsoltattak ki. Ezután Mada­rász József szólalt fel a Dulcigno-ügyben a követ­kező interpellációval : Engedje meg a t. ház, hogy figyelmét néhány percre felhívjam a keleti események egy csekélyebb tárgyára ugyan, de sohasem tudván azt, hogy egy csekély sziporkából mily nagy tűz támadhat, köteles­sége mindenesetre minden nemzetnek, és minden nem­zet képviselőházinak előre tudni, hogy a kormány azon utat követi-e, mely eddigelé legalább a nemzet érzüle­tével a mi tudomásunk szerint azonos. Barátaim helyeslésével egy kérdést fogok intézni a f. miniszterelnök úr által a kormányhoz. Jól tudom, hogy a képviselőház a mai alkotmány szerint döntőleg nem határoz a külügyek kérdéseiben ; jól tudom, hogy sem Magyarország képviselőházának, sem az osztrák birodalmi képviselőháznak nincs meg ma azon fenségi joga, mely minden államot önfenségénél fogva okvetlenül kell, hogy megillessen, hogy külügyei fölött is saját érdekében önállóan rendelkezzék (ügy van­­ a szélső­baloldalon.) Jól tudom, hogy az a mos­tani alkotmányi rendszer szerint egy közös osztrák és magyar küldöttségre van bízva ; de azért tudom azt is, hogy a magyar kormány mégis a magyar nemzeti képviselőház által kifejezendő vagy kifejezett, nemzeti érzület szerint köteles eljárni s jól tudom, hogy a ki­küldöttek is, habár csak erkölcsileg is, kötelesek a nemzet óhajtása szerint ese­lkedni, midőn szavazataikat adják. Mégis dacára ezen mostani intézménynek szük­ségesnek láttam, hogy e képviselőházban is előhozzam az ügyet. Hiszen ha az a nagy és hatalmas Montenegró büszkén mondhatja és mondja róla Európa hatalmas saj­tója, hogy Montenegró külügyminisztere ekkor és ekkor megérkezett a hajóhad tengernagyjaival való értekez­letre, remélhetjük, hogy eljön bizonyára — s adja az ég, hogy eljöjjön minél előbb — az idő, midőn Magyar­­ország is önmaga intézhetvén külügyeit, itt Magyaror­szág képviselőházában legyen jelen Magyarország kül­ügyminisztere. (Helyezés a szélső­baloldalon.) Állíttatik, hogy az európai nagyhatalmasságok a hajóhadi tüntetést elrendelvén, közülök néhányan haj­landók erőszak alkalmazására is a célból, hogy az albá­nok a montenegróiak által leigáztathassanak. Mivel az esetben, ha a nagyhatalmak az erőszak alkalmazására is elhatározzák magukat, tényeik ellen­keznek a joggal, igazsággal, emberiességgel, (helyeslés a szélső­balon), sőt a mai kor azon követelményeivel is, hogy egyetlen terület népe se csatoltassék megkér­dezése és hozzájárulása nélkül más területéhez. (He­lyeslés a szélső balon) Kérdem a miniszterelnök úr által a magyar kor­mányt, hajlandó-e befolyását­­érvényesiteni arra nézve hogy Montenegró j­avára az albánok ellenében a nagy­­hatalmasságok által erőszak ne használtassák s bármi­­lyen fáradozásának sikere, biztosítja-e a m­agyar kor­mány a képviselőházat a felől, hogy az albánok ellen netalán elkövetendő erőszak használásánál magyar had­erő nem fog közreműködni. (Élénk helyeslés a szélső­­baloldalon.) Kérdésem tehát a miniszterelnök úr által a ma­gyar kormányhoz a következő (Olvassa): Kérdem a miniszterelnök által a magyar kor­mánytól. Köztudomású tény, hogy az európai nagyha­talmasságok, a török fennhatóság alá tartozó Dul­­cigno területet Montenegróhoz csatolandónak határoz­ták el. Állíttatik, hogy a fényes kapu Dulcigno átadását a következő feltételekhez kötötte: 1-er hajóhadi tünte­tés ne legyen, 2-ot biztosíttassanak a lakosoknak a tu­lajdonai és összes jogai, 3 ot több terület Montenegró részére ne követeltessék. Köztudomású tény, hogy az albán néptörzs fegyverrel kezében áll megvédeni területének épségét s vérével is meggátolni azt, hogy Montenegróhoz csa­toltassék. Kiadatik a miniszterelnöknek. Ezzel az ülés véget ért. Holnap déli 12 órakor ülést tartanak, melyben kihirdetik a bizottságokra be­adott szavazatok eredményét. Ülés után a bizottságok és az osztályok meg fognak alakulni. A képviselőház által választott delegátusok névsora: Bánhidy Béla báró, Vizsolyi Gusztáv, Ráday Gedeon gr. ifj., Jókai Mór, Apponyi Albert gr., Baross Gábor, Éber Nándor, Rudics József, Bánffy Béla gróf, Boross Bálint, Fáik Miksa, Karácsonyi Guidó gr., Kemény Kálmán báró, Csernátony Lajos, Szlávy Oliver, Apáthy István, Hegedűs L., Fröh­ich Gusztáv, Harkányi Fr., Kálmán L., Prisenzky Tádé, Bohus Zsigmond, Dániel Ernő, Láng Lajos, Ivánka Imre, Baustuern Guidó, Sváb Károly, Wahrmann Mór, Poór Antal, Wodianer Albert b., Andaházy Pál, Szilágyi Dezső, Andrássy Mihály, Tisza Lajos, Kazy János. A horvátok közül: Bartolovics János, Kussevics Szvetozár, Mihálovics Károly, Voncsina Iván. Póttagokká: Dániel Gábor, Teleky Domokos gróf, Ro­­honczy Gedeon, Rakovazky Géza, Lázár György, Matuska Péter, Szeberényi Andor, Hofifgraff János, Latinovics János. A horvátok közül: Ozsegovics Lajos báró. 1880. október 1. POLITIKAI SZEMLE. A hatalmak szerencsésen belehajókáztak a hinárba, — most aztán aligha van többé kibon­takozás. Köszönjék meg szépen Nikita úrnak, ki szeretné a dulcignoi sült gesztenyét, de maga nem meri kikaparni a tű­zből, mit Gladstone gyújtott neki a kedvéért. Míg csak az albánok­kal látta magát szemközt, addig volt kurázsija, de mihelyt meghallotta, hogy Riza basa a nizamokkal segítni fogja a liga csapatait, K­inába szállt legott a bátorsága és a 12 páncé­los európai hadihajó közelléte dacára a Fekete­hegyek odvaiba bújt a harc elől. Ily körülmé­nyek közt nincs semmi célja a demonstrációnak. Radovics montenegrói miniszter két napon át alkudozott a szövetségesek tengernagyjaival, de úgy látszik eredmény nélkül. Ő „exerája“ tegnap Cattarón át visszasietett Cettinjébe jelentést tenni a raguzai tárgyalások felől, erre Nikita fejedelem legott a konokba kérette a Cettinjé­­ben székelő összes miniszter-rezidenseket, kikkel több órán át tartott a tanakodás. Este aztán hire terjedt, hogy a dulcignoi akció Montenegró részéről egyelőre elmarad. Nikita fejedelem ál­láspontja az, hogy Dulcigno voltakép Európa adománya s igy illő, hogy Európa szerezze meg. A Fekete-hegyek közt különben azt is tudják, hogy Európa közvéleménye előtt az ügy meny­nyire népszerűtlen s hogy Montenegró legföljebb Anglia és Oroszország támogatására számíthat, miután a francia hadihajók a porta fenyegető nyilatkozata után (mely szerint a montenegrói csapatok további előrenyomulását casus bellinek fogja tekinteni) valószínűleg visszahivattatik az ioni tengerről. Török részről ki van zárva min­den engedékenység lehetősége, bármennyire mes­terkednek is ebben a diplomaták. Németország szambuli nagykövete Hatzfeld gróf nem bírta a szultánt rávenni, hogy Riza basát legalább sem­leges magatartásra bírja. — Assim­basa e kí­vánságra azt felelte, hogy a porta kész semle­gesen viselni magát az albán-montenegrói harc alatt, ha Európa se avatkozik belé. E feltétel persze nem fogadtatott el. Hasonlókép járt a skutari-i osztrák-magyar konzul az albán liga embereivel, kik minden európai intervención

Next