Pesti Hírlap, 1880. október (2. évfolyam, 272-302. szám)
1880-10-18 / 289. szám
1880. október 16. PESTI HÍRLAP vesztes Ilka, Mihály Róza, Orbán Ilona, Rudolf Vanda, Schneider Marie és Hermine, Dósa, Hajdú, Gáspár és Sándor nővérek, Ugrón Gáborné, Knöpfler Mariei, Illyés Károlyné, Ballagi Jozefiné, Jeney Jenőné, Greskovits Berta, Csiky Miklósné Szentgyörgyi Laura urhölgyeket stb. stb. A lengyel ifjak érdekkel nézegetik a csárdást s egy-kettő próbát is tesz benne; irántuk való udvariasságból nagy mazurt is vettek fel a táncrendbe. A bálok jó kedvvel folynak, valószínűleg hajnalig fognak tartani. II. A Petőfi-ünnepély Kis-Körnén. Míg a bérces Székelyföldön szabadságharcunk egyik dicső bajnokának állítottak ma fel „emléket ércből“, addig ugyancsak ma, a róna alföld egyik derék kis magyar városában szabadságharcunk lánglelkk bajnokának ülték ihletteljes ünnepét. Valóban szép gondolat volt e két lélekemelő dicső ünnepet egy napon megtartani. Hisz Petőfi és Bem nevei, kiknek emlékét ma egyszerre ünnepelték, függetlenségi harcunk magasztos történetének ugyanegy lapján vannak felírva. A marosvásárhelyi nagy napnak méltó kiegészítését képezi, azon bár szerényebb, de nem kevésbbé kegyeletteljes ünnep, melyet Kis-Kőrösön, a magyar alföld közepén Petőfinek, a magyar alföld ihletett költőjének szülővárosában ünnepeltek. Mai számunk távirata már jelezte azon szívélyes fogadtatást, melyben az írói- és művészi kör és a Petőfi-társaságnak a Petőfi születési házának átvételére kiküldött képviselői tegnap, az ünnep előestéjén részesültek. A következőkben adjuk saját külön tudósítónk táviratait a mai szép ünnepély lefolyásáról : Kis-Kőrös, okt. 17. (Felad, déli 12 ó., tregerk. d. u. 2 ó. 10 p.) Kis Kőrös városa ma ünnepi szint öltött. A házak mind fel vannak lobogózva. A Petőfiházat és udvarát padok és emelvények veszik körül. A város utcái és tévéi, különben is vasárnap lévén, ünnepiesen öltözött néppel tömve vannak. A Petőfi-ház előtt nagyszerű lombbal, virággal diszitett diadalkapu emelkedik. Petőfi szobra a ligetben koszorúkkal, virágfüzérekkel van elhalmozva. Vidéki küldöttségek és magánosak, a szomszéd városokból 63 helységekből nagy számmal vannak jelen. Jókait, ki Szana Tamással, Tereki Sándor gróffal és Temple festészszel, dr. Magyar derék, vendégszerető házánál van szállva, lakásán délelőtti 9 órakor a városi elöljáróság nagyszámú küldöttsége üdvözölte. A küldöttséghez, melynek Safáry Ágost volt lelkes szónoka, az egyháznak Darai Vilmos kurátor, — a zsidó hitközségnek Rubinstein rabbi, — a kaszinónak Salamon elnök, — és az iparosok olvasókörének Zostyás János elnök — által vezérelt küldöttségei csatlakoztak. A szomszéd községek közül említem Kecel, Vadkert Halas és Tázár. Halas város küldöttségét Sass Károly vezette. Jókai nagy lelkesedés között külön felelt minden küldöttségnek. Szavait a nagyszámú közönség, mely az udvart s a ház előtti tágas tért egészen ellepte, gyakran félbeszakította zajos éljenzéseivel. Tíz órakor kezdődött a tulajdonképeni átvételi ünnepály. A budapesti küldöttek a Petőfi szülőházához vonultak, hol a közönség által lelkes éljenzéssel fogadtatok. St Kemény János evangélikus lelkész üdvözölte őket. Beszédjére Jókai következően válaszolt : Üdvözlégy emlékezetes hajlék, a ki Petőfit születni láttad. Uj gazdád, a magyar irodalom nevében üdvözöllek. Mint a költőnek egykorú pályatársa, a ma-agyar írói és művészi kör számára birtokba veszem Petőfi születési házát. Engedjétek meg ti, kik ez ünnepélyes tény- nek tanúi vagytok, hogy a vén polgártárs, a régi s jó barát elmondja, a mik e ház küszöbén belül lelke elé tódulnak. Ifjú koromban mint költőt mindig magam előtt láttam Petőfit, mint jó barátot, mindig mellettem ; — azóta hosszú idő múlt el, de a költő még most is mindig előttem repül, a jó barát most is mellettem áll. Ő volt az, ki engem az irodalmi pályára buzdított, melyet még akkor életpályának nem neveztek s melynek vánkosait szüleink megsiratták, megtagadták. De a pálya végén álltak eszményképeink, a „nemzet" és a „szabadság.“ ■ Oe akkor azokat még keresni kellett. A nemzet szolgája volt az idegennek, a nép szolgája volt az urainak s a szellem szolgája az anyagi erőszaknak. A szabad szó bilincsbe volt verve, de ha járna nem lehetett, voltak szárnyai, tudott repülni. E szárnycsattogást, keverve a lánccsörgéssel, halljátok Petőfi költeményeiben. A gunyhónak, a pusztának, a népnek jogát — a zöldasztalnál és a fényes olympon vitatták a dalok. A mit hatalmassá akart tenni, előbb ragyogóvá tette, s a mit előbb elismert az olymp, elismert utóbb az ország , — a népet, a gunyhót, a pusztát, mint hatalmat. Ő mindazt, mit maga elé tűzött, ki is vívta, kivívta a nép szabadságát, kivívta a szellem felszabadulását. Senki segítsége nélkül, egyedül láng-szelleme által. Még magasabbra vágyott, még merészebb célok után tört, s ahol nem volt elég a lant, felvette a kardot, s amiről dalolt, amit dicsőített, azért meg is tudott halni. Utolsó dala kardcsattogás volt. Minő rövid idő alatt, milyen hosszú életpályát futott át! Irigylésreméltó volt élete, irigylésreméltó meghalása, irigylésreméltó halhatatlanná léte. Élt, kora ifjúságától kezdve abban a teljes tudatban, hogy a mit teremt, az őt hallhatatlanná fogja tenni s azért őt áldani fogják és annak az előérzetében, hogy a szent érzelmekért, amiken felhevül, ifjan fog meghalni. És meghalt úgy, hogy örökké ifjú maradt. S még halva sem hagyta magát egy szűk sírba összeszorítani: eltűnt, mint Romulus, mint Elia, a felhők közé temetkezett. S amint nő az idő, úgy nő vele együtt kellemalakja. Minél jobban távozik, annál magasabb lesz. Ez a halhatatlanság jelvénye. Míg élt, az egész hazát besugárzotta fényével, bolta után kürülragyogja az egész földet, s lánglelke sugárainál melegszenek a kerek világ minden népei. Petőfit a magyar költőt, s általa a magyar nevet, ismerik a kevély népek úgy, mint az alázatosak. A büszkén emelkedő főváros utcát, piacot avat fel nevével, a nemzet ércszobrot emel emlékének ; elsőrendű művészek versenyeznek munkái feldiszitésében, s mindenütt otthon vannak azok, az urhölgy mozaik asztalán, s a földműves mestergerendáján. E megörökítő emlékek közé sorozzuk ezt a hajlékot is. Az uj gazda, a ki azt birtokába veszi, a magyar irodalom és művészet, maga sem halandó. Élni fog az, mig csak magyar nemzet él, magyar mig áll; az pedig élni és állni fog, mig ez a föld s ez az ég lesz. S ez uj gazdának gondja lesz az időtlen időkig, hogy az a hajlék épen fennmaradjon, ha roskadoz, újra helyreálljon, soha elnémuljon; hogyha a nagy szellem vissza-vissza vágyik bekalandozva a kerek világra s az egek csillagképleteit ebbe a csendes kis otthonba, mindig megtalálja azt a helyet, ahol most is visszazöng még az elnyugtató bölcsődal: „cserebogár, sárga cserebogár.“ Tudni fogunk így egy helyet, ahol vele holta után találkozunk. Sírját úgy sem találjuk fel. Hamvait szétszórták a szelek. Annál jobb, így mindenikünknek, minden magyarnak jut belőle egy porszem. Legyen e megosztott porszemek temetője szivünk. S az örökbe jutott porszem tanítson bennünket úgy szeretni nemzetünket, a hogy ő szerette, úgy hinni a jövőben, a hogy ő hitt, oly igaznak lenni, a milyen igaz volt a költő. Áldás legyen rajtad, emlékezetes hajlék! légy megtelve a dicső szellemével örökké! Isten keze takarjon be minden részek elől, s vezessen küszöbödre minden boldogságot, Petőfi szülőhajléka alatt múló szava legyen a fájdalomnak, tartós az örömnek, futó vendég legyen benne a baj, rendes szálló az áldás. Jókai beszédje, mely több helyen zajos éljenzéssel szakíthatott meg, mély hatástidézett elő. Befejező szavainál a nők könnyeztek. Ezután Komócsy olvasta fel hangulatteljes alkalmi költeményét. Utolsó két versszakát: Sirja hol van?. . . Azt ne kérdezzétek! Lantját, kardját nem lelé meg senki. Halhatatlan, örök dicsőségét E kis hajlék egy világnak zengi : Itt született, itt ringott bölcsője A szabadság s szivünk dalnokának !.. Törpe minden palota előtted Szerény hajlék!... Én csodállak, áldlakl — lelkes éljenzés között szavalta el. A vers elhangzása után a budapesti küldöttek a szobiba mentek, melyben Petőfi született. Mélyen meghatva álltunk meg az egyszerű lakban, mlyben egy világra szóló lánglélek nyert életet. A szoba közepén levő egyszerű asztalon óriát koszorú volt elhelyezve. E koszor helyét jövőre díszes emlékkönyv fogja elfoglalni, melybe a küldöttek neveiket fogják bejegyezni. Az emlékkönyvet Neugebauer fogja elkészíttetni és Budapestről ideküldeni- E szobában fog felállíttatni a Petőfi mellszobra is. Ezután Jókai meleg szavakban búcsúzott el Martinovicstól, a Petőfi-ház volt tulajdonosától (Martinovics apát fivérének unokája), majd a közönségtől, megígérve, hogy az írók és művészek köre gondozni fogja a házat. Ugyanez ünnepélyes ígéretet téve a város bírája is Kiskörös város közönségének nevében. Erre a küldöttek, élükön Jókaival a Petőfiligethez vonultak, hol Petőfinek 1862-ben felállított szobra áll, melyet Ki kőrös lelkes hölgyei szintén koszorúkkal leptek el. E koszorúk szintén a Petőfi szobrba jönnek, a nép a szobor előtt a szózatot énekelte el, aztán folytonos éljenzések között Jókait lakására kisérte. 1 órakor ünnepélyes diszebéd volt 80 személyre az iskolaépületben.* Földváry pestmegyei alispán a Petőfi-ház átvétele alkalmából a következő táviratit küldte Kiskőrösre Jókai Mórnak : ,,A legnagyobb nemzeti költő emlékét kegyelettel ünneplőkkel együtt érezek s a születési ház átvételére leutazott bizottságot melegen üdvözlöm. Földváry Mihály alispánt. Kis-Kőrös, okt. 17. Feladatott 4 ó. 15. p. Érkezett 9 ó. 20 p. (Saját külön tudósítónktól.) Ebéd előtt a budapesti vendégek Salamon szolgabiró által vezetve körüljártak a városban, kegyeletteljesen találgatva, hogy hol s merre járhatott és játszhatott a gyermek Petőfi. E visszaemlékezés érdekessé tett minden utcát, minden házat. Temple Pál, az angol-magyar festő ezalatt kitűnően sikerült rajzot készített Petőfi születési házáról a „koszorú“ részére. Az egy órakor kezdődött száz terítékes lakoma kedélyesen, s ami ily alkalmakkor ritkaság, közmegelégedésre folyt le. Toast annyi volt, hogy számukat sem tudom adni. Az elsőt Salamon szolgabiró mondotta a királyra s az uralkodóházra. Harary a pesti vendégeket, dr. Magyar Sándor Jókai Mórt, Komócsy József Kis- Körös városát és Kemény Jánost (ki Petőfi tanulótársa volt), Szana Tamás dr. Magyar Sándort, Kemény János a Petőfi-társaságot, Neugebauer László a körösi polgárságot éltette. Viharos lelkesedést keltett s politikai demonstrációra adott alkalmat a Kossuth Lajosra mondott felköszöntő. E lelkesedés behatása alatt a Bembizottságnak üdvözlő sürgöny küldetett Marosvásárhelyre. Kecskeméthy ügyes cigánybandája az ebéd alatt legnagyobbrészt Petőfi-féle népdalokat játszott. A küldöttek 5 órakor indulnak vissza, de előbb hálás köszönetet mondanak a körösieknek, a páratlanul szívélyes fogadásért és a kedves távirásznőnek lekötelező buzgalmáért, hogy a hivatalos órán túl is szívesen fáradozott a lapok sürgönyeinek továbbításával. A képviselőhöz pénzügyi bizottsága ma d. e. 10 órakor Szontagh Pál (nógrádi) elnöklete alatt folytatólag tárgyalta és bevégezte a földreivelésipar és kereskedelmi miniszterium költségvetését. A kormány részéről jelen voltak: Kemény K. keresk. miiszter, Szapáry gr. pénzügyminiszter, Ordódy Pál közleked. miniszter, Matlekovics keresk. min. államtitkár, Hieronymi közi. min. államtitkár és Hilbert tőszámtanácsos. A statisztikai hivatal cime alatti 55.700 frtnyi kiadás előirányzata elfogadtatott. A tengeri hajózás és révügy ciménél, ahol a kiadás 166 124 írt bevételre 75.120 frt irányoztatott elő, az előirányzat elfogadtatik. A budapesti új. zálogháznál kiadás címe alatt 257.000 frt és ugyanannyi bevétel van előirányozva. Hefy a zálogházat jótékony intézetnek tekinti s kivánná a kölcsönök kamatainak olyan leszállítását, hogy legfeljebb a kezelési költségek kerüljenek ki. A zálogház kezelését átadta a városnak, mert szerinte ehhez a kormánynak semmi köze, s a kamat legfeljebb 6°/0 legyen. Wahrmann megjegyzi, hogy a nyereség nem az állam céljaira fordíttatik, hanem saját alapja gyarapítására, amely ha tekintélyessé nő, kamatjai aránylag önkényt leszállittatnak, amint az időnként tényleg már történt is. Kemény K. miniszter osztozik azon felfogásban, hogy a zálogház nem az állam részére nyerészkedő intézet, s ilyen nem volt s nem is lesz. A kamatláb már tavaly előtt szállíttatott s mihelyt lehet, még alább hozatik. Nem az állami zálogháznál való kamat nyomja a közönséget, hanem a sok magán zálogház, amelyeknek zsarolásait korlátolni szükséges. Egyik ellenszer volt ez ellen a te-