Pesti Hírlap, 1880. november (2. évfolyam, 303-331. szám)

1880-11-02 / 303. szám

Budapest, mp. II. évf. 303. szám (653.) Kedd, november 2. *____________ ... ......... ii, i_______nr......................-|~ -------------------- --------------------------------------ti -------------------- r­rt­si -T fc-ft —- ... ■ Előfizetési árak _ Budapesten ^doVtf u 7TM*^ V, „ ' .­­ , BW in __ ____ __ __ __ hova a lap szellemi részét illető mind«7. erre......14 írt — kr. fggl bbmm 99 B HS S9 B flfl közlemény intézendő. Félivre........ • 7 „ — N SHPf!p9i Hfl BBpB £fifa ff§3 B ^^fl Bérraentetlen levelek enk maw Hegyedeire .... 3 „ 50 „ jagf OSHA lg B BL-J3B Kg iga yfl B JBft pl fcwektSl fogadtatnak «L Lgy búra........ 1­­ 20 * |fl Kg gj Kfriratok vUsaa nem adatnak fcrres «Am» heti meiiikiet lO* fl gi 11 9 Ül |§| B 9 Hu iMKiadóhivatal: köl helyben 4 kr. §§| HL M H al i I H | Hl___flM» 9 Budapest, aud.r­ ntca 7. V.deken_5_kr. §g l&jggBi «ffiF 9 9 | |Hill WSM UH» 9 4. . l.p /....rto klidásáre vonatkozó felszólamlást* A képes melléklet külön: __ . _ __ __ __ ^ inta*«ndok. évre......4M POTJTI­KAT N­APTLAP. \T, INTÉZET fj Hirdetések ...............?­ I VLdllJVm llill ALHll . AZZllVJ*: SZÉPIRODALMI KEPES HETIMELLEKLETTEL. )^WICMBíMnBaapUUWinBllllllii­ «■■■■»■■■■■■■■■"■ggSi T Á TVIVáf ÓK képtár: Tatárnapokon d. e. 10­1-ig «elváltva sieti társulat tárlata. (Sugár-ut, saját dig megtekinthető. - Közvágóhid a *í-A A P T i K. ! LAlIU»AliUi», a gyűjtemények valamelyike ; a könyvtár pedig ház.) - Magyar tudományos aka­­roksárt-ut végén a vám mellett. - Tár«»» ■V . Nemien muierm. (Mneenm-kömt.) minden hétköznapon 9-1-ig. - Országos démia. (Ferenc József-tér saját ház.) —- hál a régi a városban-téren, az uj a Jrend Katholik US . Halottak eml. , Nyitva: d. e. 9-1 óráig, hétfőn és csütörtökön káptár (Eszterházy-féle) an akadémia palo- spurmuseum. (Bngár-nt, a képzőmüve- utcában M. sa. a.­­ városi vigadói protestáns • Gottleb­­ a természet- és néprajzi-tár; kedden és pento­­tájában. Nyitva: vasárnap, szerdán és pénte­­szeti társulat kána.) — Királyi vdr és (radonta) az aldunasoron. — állatkert görög-OroSE : Hilárion 1 ken az ásványtár, szerdán és szombaton a ken 9—1-ig.­­ Országos képiömítTé* T*rkért Budán, az udvar távollétéban mint a városligetben. A mai szám tartalma: A bőkezű delegációk. — Politikai hírek. — Az ir mozgalom ellen. — Egyletek és intézetek. — Tu­domány és irodalom. — Színház és művészet.­­— A két Toldy sírjánál. — Látogatás Lamartine és Heine — szelleménél. — Táviratok. — Napi hírek. — Törv. csarnok. — Közg. hírek. — Szinlapok. — Tárca: Falusi temető a halottak ünnepén. — Még egy fejezet a szóra­­kozottról. — Regény­csarnok . Egy párisi gamin utazása a föld körül. — Vegyes. — Terv. értesítő. — Hirdetések. A bőkezű delegációk. Nekünk nincs pénzünk, az osztrákoknak több van, de azoknak sincs elég. Nálunk na­gyobb a jövő évi deficit mint az idén és tavai és Ausztriában szintén nagyobb. A magyar ál­lam hitelből él, az osztrák állam is évről-évre hitelezői által fedezteti kiadásait. A nép sok vidékén Magyarországnak el van szegényedve, de Ausztriának is vannak szegény tartományai. Jól kellene gazdálkodni és takarékoskodni itt is ott is, hogy megállítsuk a hanyatlást és hogy rendbe jöjjünk az államháztartással ; ra­dikális törlésekre volna szükség az improduk­tív kiadásokban és radikális reformokra a köz­­gazdasági politikában, hogy nép és állam ismét boldoguljanak, e helyett minden esztendőben újra meg újra szaporítjuk a katonai kiadásokat és az adósságot, melyért a kamat külföldre megy s mindig annyi embert tartunk zászló alatt, mintha háborúak volna, a­kik aztán nem dolgoznak csak fogyasztanak. Ily gazdálkodás mellett tönkre kell jutnunk előbb utóbb, s a militarizmus felemészti, magát az államot és az országot, melynek védelmére rendeltetett. Az idei delegációk még túltesznek minden korábbin ; nyolc millióval többet fognak meg­szavazni a hadügyminiszternek, mint mennyivel tavar beérte. Talán háború van ? Korántsem , egy békebudget akar lenni. Ha háború ta­lálna lenni, annak minden költséget még ezen­felül külön fognának megszavaztatni. A roppant összegek csak a sereg harckészültségére szánják s azonfelül még a honvédség is pénzbe kerül. Magyarország katonai kiadásokra évenkint mint­egy negyvenkét milliót áldoz, vagyis többet, mint összes civil adminisztrációjára. Ausztria ezen évszázadban soha sem volt deficit nélkül és háromszor ért kisebb nagyobb állambukást s ennek egyedüli oka a militarizmus. Ha így foly­tatjuk nem sokára újra ott állunk, hogy az ál­lamfőnk fenyeget bennünket. S ha még egyet­lenegy hadjáratot megnyertünk volna. Mégis mindkét delegáció megszavaz min­dent. Ez már így szokás náluk. A delegáció áll: főrendekből és mamelukokból. A mi kis oppozíció egyes budgettételek ellen az albizottságban előfordul, a­mi törlés egyik vagy másik delegációban történik, az is a plénumban elvesz vagy az üzenetváltások al­kalmával elenyészik. A hadügymniszternek van legjobb dolga, neki csak követelni kell és meg­adatik nekie. A magyar delegáció hadügyi albizottsága már az egész rendes költséget 150.000 forint levonásával elfogadta. E csekély törlés a gya­logságnál a századosoknak lóval ellátása ellen irányul s jó hogy megtörtént, mert a lóhátas törzstiszt urak igy is agyonmasíroztatják a sze­gény bakákat, s ha még a százados urak is lóhátról beszélgetnek, akkor még sokkal több lesz az emberhalál fáradságból. Az osztrák delegáció pénzügyi bizottsága harmadfél milliót törölt tegnap a rendes kiadá­sokból, de ez csak móka, mert a teljes ülésben , mint előre tudva van, 37 szavazattal 20 el­lenében az eredeti összeg a hadügyminiszter kívánságaként fog megszavaztatni. És mert töröltek az osztrákok anynyit ? Mért ragaszkodtak ahoz, hogy az ujjoncok fél, évvel később hivassanak be s tehát ne három de csak két és fél esztendeig szolgáljanak, mi által ily tetemes megtakarítás volna eszközöl­hető , talán komolyan opponálnak ? Épen nem ; az egész csak párttaktika, truttpolitika. Az osztrák alkotmányhű párt, mely a delegációkban többségben van, hetek óta alkudozik egy kompromisszum felett a kor­mánynyal és a főrendiekkel, s e kulisszák mögötti alkudozásban késznek nyilatkozott az egész hadügyi költségvetést levonás és változtatás nélkül, — csak némi csekély módosítással — amennyiben a krakkói és pólai várépítési költségeket több évre megosztani kí­­vánta volna — elfogadni, ha a főrendek az al­kotmánypárttal Taaffe gróf megbuktatására egyesülnek. Ezen intrika felsült, a kompromisz­­szum nem jött létre. Már most a derék alkot­mánypárti képviselők mérgükben neki estek , tegnap vasárnap — mert szombaton este dűlt dugába a kompromisszum — neki kezdtek ismét opponálni és törültek amennyit csak törülhettek. De ez csak demonstráció akar lenni és nem megtakarítás, mert mint említek, már ki van csinálva, hogy a kormánynak többsége biztos. Az osztrák alkotmánypárt takarékossága tehát a delegációban sem őszinte, sem pedig hasznos. Mégis örvendünk neki, mert habár így a milliók kidobatnak, reméljük, hogy legalább né­hány százezer megtakaríttatik s legalább, azon ösz­­szegek, melyeket a magyar delegáció az extraordi­­náriumban törülni fog, az üzenetváltásnál megma­­­­radnak azért, mert közös szavazásnál az osztrák­­ ellenzék valószínűleg a kisebb összegre fogna sza­­­­vazni. Veszett fejszének nyele is jó, ha akad. A „PESTI HÍRLAP“ TARCÁJA, Falusi temető a halottak ünnepén. A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. Az elköltözöttek városában vagyok a ke­­repesi utón kivül. A holtaknak ma elfogadó napjuk van, fogadják az élők látogatását, ko­szorúit, könyeit. Körülöttem vásári tolongás, el­fojtott sóhaj, hangos zokogás, lármás jajveszék­­lés, kérkedő kacér fájdalom. A sírokon egész kertek díszes élővirágból, pompás koszorúk, szí­nes mécsek, fősz angyalok. Egy sírbolt előtt állok, melynek feldíszí­tése bármely színpadi rendezőnek is becsületére vállnék. Bámulom a pompát, s feledem kér-­­­dezni, ki volt a halott, kit még halála után is igy tisztelnek meg a túlélők. Körülöttem mindenfelé a hit, a név, a gaz­dagság nagyjai nyugodszák örök álmukat és ré­szesülnek — a sok ízben talán elkésett, — hó­dolat és elismerés adójában. Lelkemet nem érinti mind e fény, mind­ezen látványosság. Most, az év ezen egyetlen napján, mely a drága halottaknak van szentelve, szeretne egyedül lenni emlékeivel, fájdalmával, kegyeletes érzelmeivel. Túlcsapong a felcicomázott dombokon, át a márvány sírköveken, s a messze távolban keres egy kis falut, melynek végén óriási fák sötét árnyában, kis temetőben megpihen. A falusi temetőnek nincsenek színes mé­csei, virágdíszítése, tolongó látogatói. Csendes az, mint egész éven át, titokza­tosan suttog a szél és kergeti a zörgő falevelet egyik sírról a másikra, mint üzenetet a túlvi­lágról. Nincsenek országos halottai e temetőnek, szerény emberek pihennek itt, s pihenésük édes és mély, mert életükben csak úgy váltakozott fájdalom, küzdés, csalódás, mintha hírük mesz­­sze túlhatott volna a kis falu határán. Itt egy bedőlt sirhalom. Jól emlékszem még a temetésre . . . egyszerű volt s dísztelen. Egy koldusasszony vánszorgott a faluba be­tegen, csecsemővel karjai között. Házról-házra bekopogtatott menhelyért, kiűzték mindenütt.­­ Végre egy istállóban összerogyott s haldokolva, s könyörgött, hogy gyermekét ne hagyják éhen ■ elveszni. Meghalt. Gyermeke felnőtt, szép tér- s m­etű, tüzes szemű leány lett belőle, kit szépe­­­sége elszédített, s belesodort abba az örvénybe, melyből nincs menekvés. Ha a fővárosban lenne c­­­sirhalom, bizonyára sietett volna anyjának nyug­­­­vóhelyét koszorúkkal borítani a leány, s min­den imádója tett volna legalább egy virágot az­­ aranyos rácsra ... de itt senki sem látja, senki sem ismeri, jeltelen marad a dudvás, s bedőlt sir. A forgószél tovább játszik a lehullt leve-­­­lekkel, s azokat egy másik sirra sodorja. Rozs-­­ damarta vaskereszten francia felirat. Kiűzetve : hazájából politikai elveiért, mint nevelő jött fa­­j­­unkba a francia ifjú. Távol honától, rokonaitól, ba­rátaitól, mint idegen hideg földbe átültetett délövi­­ csemete, elsatnyult, elhervadt és egy utolsó imá-­­­val hálátlan hazájáért njakán lehelte ki lelkét, mely dacolva a tilalommal régen visszakaland­­­dozott talán elhagyott tűzhelyéhez s enyeteg busongó szeretteivel, mig csontjai érzéketlenül porladnak az idegen hantok alatt, termékenyítve azokat a szent szabadság eszméivel. A vaske­resztet rajongó magyar honfiak emelték az ide­gen elvtársnak. Azóta Franciaországban diadal­ra jutott az eszme, s a magyarországi kis fa­luban rozsda marja a bajnok sírkeresztjét. A legtöbb simák korhadt fejfája van, s­ mellette jobbra balra óriási fák emelkednek Temetéskor bonyáztatva ültették ide mindhár­mat. A fejfa elkorhad, elpusztul; a csemeték felnőnek és erdő lesz belőlük, melynek koronái között hallkan suttogó szellővé lesz az árvák, az özvegy, az anya panasza. Az itt nyugvó halottak mind egyszerű földmivelők voltak, em­beri gyarlóságokkal, emberi erényekkel. Szület­tek, nyomorogtak, meghaltak, s nyomot maguk után nem hagytak. Soha sem jutott eszükbe a kérdés : „miért is van mind e küzdés ?“ Nem értek rá. Reggeltől estig a munka súlya alatt görnyedtek, s éjjel oly édesen körülfogta elmé­jü­ket az álom, hogy gondolkozni nem maradt idejük. Utánuk gyermekeik fogták kezükbe az eke szarvát, a kapa nyelét és azzal egyetlen szellemi öröküket, a haza lángoló szeretetét. S majd ők is követik az öregeket a csendes te­metőbe egy nyomorteljes élet végén, s gyerme­keik és unokáik szintén beledőlnek hideg sír­jaikba, melyeket csakhamar bemódosít a feledés. Falun nincs idő az érzelgésre. Mindenki kisírja fájdalmát egyszer s mindenkorra, aztán folytatja a munkát és feledi a halottakat. Azért Mai szám­iuk 8 oldalt tartalmaz.

Next