Pesti Hírlap, 1880. december (2. évfolyam, 332-358. szám)

1880-12-01 / 332. szám

Budapest, 1880. /1. évf. 332. *?$//#» (682. ) Szerda, december 1­ »kspel^ua^usti att ^ _ Szerkesztési iroda ! S^egZ évre.........14 frt — kr« lui iPI« umm­ Mmragra — plf IPf kr, .. muu­g— —, rrm-rr bova a lap a»ellinni róaaátillatS miaie* Pfc­t*TTO..........7 ,| — ff K&jj GsKk SS affig Malomen? intézendő. negyedévre .... 3 „ 50 H |fikálÉr ||S Ejljjgg BE Jg|| ||? MMktSTi^adutni **** 8*g Ur».. .. 20 „ BaBBiy Ipfljn gjs ES pP­..JpF S pwga »Ui.uk .u»­.uiw bbtm h rti |M.nikiet dn­ |||j Ra5*® p* §|| iS|Aga ^«iy Kiadóhivatal * Vidéken 5 kr. £j| pApm ffiLJgy MS BK­E?| ’ is Ejig Eg jpSjSfl 89 Budapest, uidor-utei 1 u. Suá HsSsKace SiS fsai Én! Bits jy§t Es8 t*kk u •itdi.teuk fait»» te*. t Szépes melléklet külön: ___ ____ Ton''It*. w“4!*“1 áMik POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések Itgyedevre..................... 1 „ | V-r \UT•/ a kiadóhivatalban Tétetnek feL Százalék nem adatik. szépirodalmi képes heti mellékletteW^^7 ' 1 ................._____________________________________________________________ .„.im. I »BBMiegsaBBBHSsgSTiíirni -wt—rr-rrr» í LÁTNIVALÓK. képtár. vasárnapokon d. e. 10­1-ig felváltva izett táncfal tárlata. (Sogár­it, i&ját di« meftekinthetS. - Közvágóhl« a « A I* T A K. i a gyűjtemények valamelyike ; a könyvtár pedig háis.) - Magyar tudom­ányok aka* rokiári-ut végén a rám melletti - Vl­ffdWS* v . )_ .««maeU maaenm. (Mu*erm-körut.) minden hétköznapon 9­1-ig. - Oruágoe démia. (Ferenc Jóanes-tér fáját háa.) — h­ a a ráfi a vároaháa-téren, az aj a Upáá Szerda katholikus : E Igius, Nat. i Nyitva : d. e. 9 — 1 óráig, hétfőn és csütörtökön lídptár (Eiaterháay-féle) az akadémia palo- iparmúzeuzik. (Sngár-nt, a kipxömüri- ateában 24. aa. a. — V&rQOl vle’isd'ö »1 protentáns : Long. l­a Urméaxot­­éa néprajzi­ tár; kedden és pente­ tájában. Nyitva: vasárnap, »ordán ét pánté-­izeti társulat kána.) - Királyi Tár éa (redouU) aa aldananoron. - Állat.kWi _______., görög-orosa : Plato é R. ! köQ a* “vénytár» «erdán és szombaton a ken 9—1-ig. - Orszá­gos képídmévén­ykrscert Budán, az udvar távollétiben mint a városligetben. A mai szán tartalma: Embernyúzás — Politikai hk­ek. — Politikai szemle. — Fővárosi­­egyek. — Egyletek és intézetek. — Sze­gedi aspirációk. — A Garibaldi angolja. — Tudomány és irodalom. — Színház és művészet. — Erkel-ünnepély a zeneakadémiában. — Táviratok. — Napi hírek. — Törv. csarnok. — Közg. ík­ek. — Szinlapok. — A budap. éréktőzsde. — Tárja­ .Névtelen hősök.­ — A mellékleten: Regény csarnck. Egy párisi gamin utazása a föld körül. — A képvi­selőházból. — Hirdetések. Embernyúzás. A birka, meg a magyar ember közt van egy közös tulajdonság : hogy békén tűri, ha nyírják. Dicsérem a ba­őrt, az két garas adó­felemelés miatt a sörre forradalmat csinál, az amerikai a b­eavám miatt elszakadt Angliától: a magyar, mikor a német az adót exequálta, csak danolt, hogy majd megbánja a német, de bizony ő maga pusztult el miatta, a németnek nem lett semmi baja. Azóta alkotmányos adó­­felügyelők pusztítják el a földbirtokról az in­strukciót és szabadon választott szolgabirák li­citáltatnak a faluházán­ . Soha Magyarországot úgy nem kínozták, mint most gyötrik a szabad­elvű kormány és a­­népképviselet alapján vá­lasztott országgyűlés: mégis mit mond hozzá a nemzet, ha évről-évre f­iemelik az adókat? Koldussá lesz és hallgat. Minden új esztendőben új adók ! A nép szegényebb, a teher több lesz. A telekkönyvek meg vannak rakva adóssággal, mint a szénás­­szekér, az ár és a paraszt a saját tulajdonának már csak az árendása, a hitelező külföldön nyírja a záloglevélről a szelvényt, vagy szedi fel az aranyjáradékot, idehaza uzsorások az urak, gyárak nem épülnek, a mesteremberek üzlete rosszul megy, a kereskedők idegenek és­­ többnyire bizományba veszik az osztrák árut, s tíz esztendő óta nem volt jó termés, hanem ár­­­vizek voltak , hanem az adó emelkedik. Régi dolog, hogy az adók emelése Ma-­­­gyarországon valóságos vagyonkobzás. Az állam-­­ jövedelmek a nemzet tőkéjét emésztik. Már a­­ törvények is úgy vannak csinálva, hogy mellet­tük a magyar földbirtok értéke nem emelked­­hetik, a kataszter, a százalék, az évente kivetett új adók, mind a fekvővagyon értékét fogyasztja, mert a magyar ember, akármilyen címen vetnek rá adót, csak a föld jövedelméből fizeti az azt meg. Abból a jövedelemből, ami nincs, mert ha a termés közepes, a jövedelmet felemészti a régió, meg a kamat, meg az adó, de minthogy élni is kell, új adósságot kénytelen a gazda csinálni, ez így megy pár esztendeig, azután ha ki nem nevezik hivatalnoknak, elmehet ci­gánynak, annak sincs se földje, se hajléka, se ruhája, koplal, mégis megél. Hát aztán mit csinál a bölcs miniszté­rium, azok a híres államférfiak, Tisza, Szapáry? Meg az alkotmányos szabadság temploma a tisztelt ház, mit csinál ? Nem segítenek az or­szág állapotján ? Dehogy segítenek, keserves róla beszélni, azok rontják meg a népet, ők csinálták a rengeteg adósságot, ők szavazták meg az óriás katonai kiadásokat, ők kötötték meg Ausztriával a kiegyezést, pénzügyi és gaz­dasági szolgaságunk szerződését, ők fogadták el a töméntelen új adótörvényt, melyek alatt a nemzet összeroskad, és ők törik fejüket azon, hogyan lehetne még több adót kivetni és be­hajtani, hogy legyen a kormánynak pénze ha­talmát fentartani. A szabadelvű kormány és a szabadelvű párt mosoch, mely élő embereket fal s tüzes gyomra sivnt s uj áldozatokat kö­vetel, mihelyt a régit elfogyasztotta. Műnyelv­en ez éhséget butgetnek és deficitnek hívják, az áldozatot pedig fedezetnek. E fedezet adótörvé­nyek alakjában jelentkezik a tisztelt házban, odakünn a valóságos életben azonban adóki­­vetés, foglalás, végrehajtás, vagyonbukás, sik­kasztás, asszonysírás, családi ínség és férfi-két­ségbeesés formájában — mint országos csapás szerepel. Hiába beszélsz az ellen, akár a cholerá­nak. Szapáryhoz mehet deputáció, a képviselő­­házhoz mehet felirat, az új adótörvényt azok nem hagyják. A nép azt mondja : „nem lehet,“ a kormány azt feleli, hogy : „muszáj “, és mint­hogy a kormánynál van a hatalom, a népnél pedig a gyengeség, a magyar kormány legyőzi a magyar népet, elveszi pénzét vagy értékét és kifizeti vele az osztrákot és az idegent. Ezt hívják minálunk nemzeti politikának. Most is úgy tesznek, mint azelőtt évről­­évre, minden új budgettárgyaláskor : új adókat vetnek ki, bolondabbnál bolondabbakat, amivel csak a népet megronthatják. Az egyik a kávé-, cukor-, sör­fogyasztást drágítja, a kincstárnak keveset hoz be, a publikumnak sok pénzébe kerül s a hazai kereskedést tönkre teszi, ellenben a bécsi és trieszti kereskedőket gazdagítja. A kereskedők jajgatnak, de hiába, Szapáry gróf megveti őket s fentartja a törvényjavaslatot. Egy zárvonal az osztrák határon és a nehéz kérdés megoldatott, de ezt a Tisza-kormány nem teszi, mert Ausztria nem szeretné ! A másik új törvény a bélyegről szól, azt szaporítja. Azt mondja : amely váltó, vagy okmány hibásan van bélyeggel beragasztva, nem érvényes, míg a hiány pótolva nincs. Az igazságszolgáltatás elszörnyüködik, a peres felek megijednek, soha pernek vége nem lesz s a legtisztább igazság elveszhet, eddig is drágán mérték, ezután pedig már csak nagy urnák lehet perelni . Szapáry neveti az igazságot, neki pénz kell. Pénz bizony mindenünnen, ahol még sza­gát érzi és ezért egy harmadik új törvényjavas­latot nyújtott be, az adóbehajtásról, a mely szerint az Úristen helyébe kinevezi az adófel­ügyelőt, az tetszése szerint veti ki az adót, s a mely városi vagy megyei hivatalnok neki be nem hajtja, úgy amint ő kívánja, azt a tiszt­viselőt ez adófelügyelő úr elcsapatja. E tör. A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. )(,,Névtelen hősök.“ Erkel Ferenc eredeti dalműve. (Először adatott a nemzeti színházban nov. 30-án.) — A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. — A sok halogatás után végre ma este csak­ugyan hallhattuk, nem úgy, amint szerettük volna, de végre megvalósult a sokszor tett ígéret s egy új eredeti opera szinrekerültét üd­vözölhettük ma. A szöveg maga, Tóth Edének, a korán elhunyt nagy tehetségnek utolsó műve, valódi barbár kezek áldozata lett, amig végre zenére és a közönség elé került. A hüperloyalitás úgy megcsockn­á a szép tervezetet, hogy a dalmű­nek meséje nem maradt. Mert az, hogy hon­védek jönnek egy faluba, ott az ifjúság és a protestáns segédlelkész felcsapnak, ott hagyják menyasszonyaikat, ezek közül az egyik, Ilonka nevű, utána megy vőlegényének, a segédlelkész­nek, s ott megesketi őket az öreg pap ; aztán onnan visszajönnek és békében élnek, — ez valóban nem mondható mesének. Pedig az egész szövegkönyvből más nem maradt meg, mint amit elmondottunk. A leg­utolsó napokon még a sokat emlegetett „cser­­keszek“-et is kitörölték , így a hősök összes szereplése annyira terjed, hogy a táborban énekelnek, ölelgetik a markotányosnőket s vé­gignéznek — egy balletet. Ezért bizony igen üdvös, hogy a hősök — névtelenek maradnak. Némi epizód gyanánt két mellékalak sze­repel a darabban, az egyik Ilonka anyja Sás­káné, ki tizenkét éves Jóska fiát pofokkal lec­kézteti, amért a honvédeknek élelmet mer adni, majd midőn Ilonka és Jóska is megszöknek, kitör belőle az igazi anyai érzelem és gyerme­keit meghatóan siratja meg; mig végre azok visszatérnek s ő boldogan szoríthatja gyerme­keit keblére. E tűzről pattant asszonyság ellen­lábasa Csipkés Tamás agglegény, ki (természe­tesen) nősülni készül, azonban hoppon marad, mert Ilonka Elek után szökik s annak nejévé lesz. A szövegkönyvnek, mint ilyennek, hibája az, hogy próza nincsen benne. Minden, amit beszélnek, még a legközönségesebb dolog is, versben, rímekben mondatik, s ez igen sokszor erőltetett. Szinte látszik az egész szövegen, hogy a költő félt attól, hogy dala csonkán ma­rad, s úgy, a­hogy csak tehette, simítás nélkül befejezni iparkodott, mert a halál, e borzasztó poroszló, a háta­ mögött állott és folyvást siet­­teté őt. Lázasan dolgozott, beteg mű ez, de úgy is igen érdekes és költői szépségekben nem hiányos. A feladat nem volt könnyű, ere­deti opera-szöveget írni, melyben főleg a nép szerepeljen, mint főcselekvő, s ennélfogva az egészet lehetőleg magyar rhythmusban tartani.. . mire a magyar irodalomban minta még ed­dig nem létezett — sok nehézséget gördített a beteg költő elé. S ezért a szövegen sok simí­tás elkelt volna, hogy a rhythmus lendületesebb, a versek zengzetesebbek legyenek. Szegény­­beteg költőnek már nem volt ideje rá, amint­­ az utolsó szavakat odavetette, a toll kihullott kezéből örökre. Hogy Erkel zenéjének méltatásáról szól­junk, nem szabad felednünk a fennebb említett körülményt, hogy t. i. e dalműben a nép, a honvédvilág szerepel, nem egyéneiben, de a „névtelen félistenek“. A fősúly ezért a zené­ben is nem a szerelmes pár történetére van vetve, hanem az összesre, a karokra s a hon­védségre vonatkozó részek dominálják az egész dalművet. Átlag a zene leginkább a háromne­gyedes méret keretében mozog, túlnyomó lenne a lágy hangnemek használata. Nagyjából emelte ki a dalmű főszépsé­geit: az első felvonásban az ötös (Elek, Ilonka,, Parasznyay lelkész, Derék biró és Csipkés ál­tal), melynek themája egyúttal az előjáték fő­részét is képezi, mindjárt a felvonás elején ki­válik. Eredetiséggel és zenei humorral van írva a Csipkés és Sáskáné kettőse; pezsgő eleven­ségével hat a toborzási jelenet,­­melyben tán egyedül Derék uram hosszú recitativje s a kar­ ­kai wauiunk 10 oldalt tartalmai.

Next