Pesti Hírlap, 1880. december (2. évfolyam, 332-358. szám)
1880-12-01 / 332. szám
Budapest, 1880. /1. évf. 332. *?$//#» (682. ) Szerda, december 1 »kspel^ua^usti att ^ _ Szerkesztési iroda ! S^egZ évre.........14 frt — kr« lui iPI« umm Mmragra — plf IPf kr, .. muug— —, rrm-rr bova a lap a»ellinni róaaátillatS miaie* Pfct*TTO..........7 ,| — ff K&jj GsKk SS affig Malomen? intézendő. negyedévre .... 3 „ 50 H |fikálÉr ||S Ejljjgg BE Jg|| ||? MMktSTi^adutni **** 8*g Ur».. .. 20 „ BaBBiy Ipfljn gjs ES pP..JpF S pwga »Ui.uk .u».uiw bbtm h rti |M.nikiet dn |||j Ra5*® p* §|| iS|Aga ^«iy Kiadóhivatal * Vidéken 5 kr. £j| pApm ffiLJgy MS BKE?| ’ is Ejig Eg jpSjSfl 89 Budapest, uidor-utei 1 u. Suá HsSsKace SiS fsai Én! Bits jy§t Es8 t*kk u •itdi.teuk fait»» te*. t Szépes melléklet külön: ___ ____ Ton''It*. w“4!*“1 áMik POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések Itgyedevre..................... 1 „ | V-r \UT•/ a kiadóhivatalban Tétetnek feL Százalék nem adatik. szépirodalmi képes heti mellékletteW^^7 ' 1 ................._____________________________________________________________ .„.im. I »BBMiegsaBBBHSsgSTiíirni -wt—rr-rrr» í LÁTNIVALÓK. képtár. vasárnapokon d. e. 101-ig felváltva izett táncfal tárlata. (Sogárit, i&ját di« meftekinthetS. - Közvágóhl« a « A I* T A K. i a gyűjtemények valamelyike ; a könyvtár pedig háis.) - Magyar tudományok aka* rokiári-ut végén a rám melletti - VlffdWS* v . )_ .««maeU maaenm. (Mu*erm-körut.) minden hétköznapon 91-ig. - Oruágoe démia. (Ferenc Jóanes-tér fáját háa.) — h a a ráfi a vároaháa-téren, az aj a Upáá Szerda katholikus : E Igius, Nat. i Nyitva : d. e. 9 — 1 óráig, hétfőn és csütörtökön lídptár (Eiaterháay-féle) az akadémia palo- iparmúzeuzik. (Sngár-nt, a kipxömüri- ateában 24. aa. a. — V&rQOl vle’isd'ö »1 protentáns : Long. la Urméaxotéa néprajzi tár; kedden és pente tájában. Nyitva: vasárnap, »ordán ét pánté-izeti társulat kána.) - Királyi Tár éa (redouU) aa aldananoron. - Állat.kWi _______., görög-orosa : Plato é R. ! köQ a* “vénytár» «erdán és szombaton a ken 9—1-ig. - Országos képídmévénykrscert Budán, az udvar távollétiben mint a városligetben. A mai szán tartalma: Embernyúzás — Politikai hkek. — Politikai szemle. — Fővárosiegyek. — Egyletek és intézetek. — Szegedi aspirációk. — A Garibaldi angolja. — Tudomány és irodalom. — Színház és művészet. — Erkel-ünnepély a zeneakadémiában. — Táviratok. — Napi hírek. — Törv. csarnok. — Közg. íkek. — Szinlapok. — A budap. éréktőzsde. — Tárja .Névtelen hősök. — A mellékleten: Regény csarnck. Egy párisi gamin utazása a föld körül. — A képviselőházból. — Hirdetések. Embernyúzás. A birka, meg a magyar ember közt van egy közös tulajdonság : hogy békén tűri, ha nyírják. Dicsérem a baőrt, az két garas adófelemelés miatt a sörre forradalmat csinál, az amerikai a beavám miatt elszakadt Angliától: a magyar, mikor a német az adót exequálta, csak danolt, hogy majd megbánja a német, de bizony ő maga pusztult el miatta, a németnek nem lett semmi baja. Azóta alkotmányos adófelügyelők pusztítják el a földbirtokról az instrukciót és szabadon választott szolgabirák licitáltatnak a faluházán . Soha Magyarországot úgy nem kínozták, mint most gyötrik a szabadelvű kormány és anépképviselet alapján választott országgyűlés: mégis mit mond hozzá a nemzet, ha évről-évre fiemelik az adókat? Koldussá lesz és hallgat. Minden új esztendőben új adók ! A nép szegényebb, a teher több lesz. A telekkönyvek meg vannak rakva adóssággal, mint a szénásszekér, az ár és a paraszt a saját tulajdonának már csak az árendása, a hitelező külföldön nyírja a záloglevélről a szelvényt, vagy szedi fel az aranyjáradékot, idehaza uzsorások az urak, gyárak nem épülnek, a mesteremberek üzlete rosszul megy, a kereskedők idegenek és többnyire bizományba veszik az osztrák árut, s tíz esztendő óta nem volt jó termés, hanem árvizek voltak , hanem az adó emelkedik. Régi dolog, hogy az adók emelése Ma-gyarországon valóságos vagyonkobzás. Az állam- jövedelmek a nemzet tőkéjét emésztik. Már a törvények is úgy vannak csinálva, hogy mellettük a magyar földbirtok értéke nem emelkedhetik, a kataszter, a százalék, az évente kivetett új adók, mind a fekvővagyon értékét fogyasztja, mert a magyar ember, akármilyen címen vetnek rá adót, csak a föld jövedelméből fizeti az azt meg. Abból a jövedelemből, ami nincs, mert ha a termés közepes, a jövedelmet felemészti a régió, meg a kamat, meg az adó, de minthogy élni is kell, új adósságot kénytelen a gazda csinálni, ez így megy pár esztendeig, azután ha ki nem nevezik hivatalnoknak, elmehet cigánynak, annak sincs se földje, se hajléka, se ruhája, koplal, mégis megél. Hát aztán mit csinál a bölcs minisztérium, azok a híres államférfiak, Tisza, Szapáry? Meg az alkotmányos szabadság temploma a tisztelt ház, mit csinál ? Nem segítenek az ország állapotján ? Dehogy segítenek, keserves róla beszélni, azok rontják meg a népet, ők csinálták a rengeteg adósságot, ők szavazták meg az óriás katonai kiadásokat, ők kötötték meg Ausztriával a kiegyezést, pénzügyi és gazdasági szolgaságunk szerződését, ők fogadták el a töméntelen új adótörvényt, melyek alatt a nemzet összeroskad, és ők törik fejüket azon, hogyan lehetne még több adót kivetni és behajtani, hogy legyen a kormánynak pénze hatalmát fentartani. A szabadelvű kormány és a szabadelvű párt mosoch, mely élő embereket fal s tüzes gyomra sivnt s uj áldozatokat követel, mihelyt a régit elfogyasztotta. Műnyelven ez éhséget butgetnek és deficitnek hívják, az áldozatot pedig fedezetnek. E fedezet adótörvények alakjában jelentkezik a tisztelt házban, odakünn a valóságos életben azonban adókivetés, foglalás, végrehajtás, vagyonbukás, sikkasztás, asszonysírás, családi ínség és férfi-kétségbeesés formájában — mint országos csapás szerepel. Hiába beszélsz az ellen, akár a cholerának. Szapáryhoz mehet deputáció, a képviselőházhoz mehet felirat, az új adótörvényt azok nem hagyják. A nép azt mondja : „nem lehet,“ a kormány azt feleli, hogy : „muszáj “, és minthogy a kormánynál van a hatalom, a népnél pedig a gyengeség, a magyar kormány legyőzi a magyar népet, elveszi pénzét vagy értékét és kifizeti vele az osztrákot és az idegent. Ezt hívják minálunk nemzeti politikának. Most is úgy tesznek, mint azelőtt évrőlévre, minden új budgettárgyaláskor : új adókat vetnek ki, bolondabbnál bolondabbakat, amivel csak a népet megronthatják. Az egyik a kávé-, cukor-, sörfogyasztást drágítja, a kincstárnak keveset hoz be, a publikumnak sok pénzébe kerül s a hazai kereskedést tönkre teszi, ellenben a bécsi és trieszti kereskedőket gazdagítja. A kereskedők jajgatnak, de hiába, Szapáry gróf megveti őket s fentartja a törvényjavaslatot. Egy zárvonal az osztrák határon és a nehéz kérdés megoldatott, de ezt a Tisza-kormány nem teszi, mert Ausztria nem szeretné ! A másik új törvény a bélyegről szól, azt szaporítja. Azt mondja : amely váltó, vagy okmány hibásan van bélyeggel beragasztva, nem érvényes, míg a hiány pótolva nincs. Az igazságszolgáltatás elszörnyüködik, a peres felek megijednek, soha pernek vége nem lesz s a legtisztább igazság elveszhet, eddig is drágán mérték, ezután pedig már csak nagy urnák lehet perelni . Szapáry neveti az igazságot, neki pénz kell. Pénz bizony mindenünnen, ahol még szagát érzi és ezért egy harmadik új törvényjavaslatot nyújtott be, az adóbehajtásról, a mely szerint az Úristen helyébe kinevezi az adófelügyelőt, az tetszése szerint veti ki az adót, s a mely városi vagy megyei hivatalnok neki be nem hajtja, úgy amint ő kívánja, azt a tisztviselőt ez adófelügyelő úr elcsapatja. E tör. A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. )(,,Névtelen hősök.“ Erkel Ferenc eredeti dalműve. (Először adatott a nemzeti színházban nov. 30-án.) — A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. — A sok halogatás után végre ma este csakugyan hallhattuk, nem úgy, amint szerettük volna, de végre megvalósult a sokszor tett ígéret s egy új eredeti opera szinrekerültét üdvözölhettük ma. A szöveg maga, Tóth Edének, a korán elhunyt nagy tehetségnek utolsó műve, valódi barbár kezek áldozata lett, amig végre zenére és a közönség elé került. A hüperloyalitás úgy megcsockná a szép tervezetet, hogy a dalműnek meséje nem maradt. Mert az, hogy honvédek jönnek egy faluba, ott az ifjúság és a protestáns segédlelkész felcsapnak, ott hagyják menyasszonyaikat, ezek közül az egyik, Ilonka nevű, utána megy vőlegényének, a segédlelkésznek, s ott megesketi őket az öreg pap ; aztán onnan visszajönnek és békében élnek, — ez valóban nem mondható mesének. Pedig az egész szövegkönyvből más nem maradt meg, mint amit elmondottunk. A legutolsó napokon még a sokat emlegetett „cserkeszek“-et is kitörölték , így a hősök összes szereplése annyira terjed, hogy a táborban énekelnek, ölelgetik a markotányosnőket s végignéznek — egy balletet. Ezért bizony igen üdvös, hogy a hősök — névtelenek maradnak. Némi epizód gyanánt két mellékalak szerepel a darabban, az egyik Ilonka anyja Sáskáné, ki tizenkét éves Jóska fiát pofokkal leckézteti, amért a honvédeknek élelmet mer adni, majd midőn Ilonka és Jóska is megszöknek, kitör belőle az igazi anyai érzelem és gyermekeit meghatóan siratja meg; mig végre azok visszatérnek s ő boldogan szoríthatja gyermekeit keblére. E tűzről pattant asszonyság ellenlábasa Csipkés Tamás agglegény, ki (természetesen) nősülni készül, azonban hoppon marad, mert Ilonka Elek után szökik s annak nejévé lesz. A szövegkönyvnek, mint ilyennek, hibája az, hogy próza nincsen benne. Minden, amit beszélnek, még a legközönségesebb dolog is, versben, rímekben mondatik, s ez igen sokszor erőltetett. Szinte látszik az egész szövegen, hogy a költő félt attól, hogy dala csonkán marad, s úgy, ahogy csak tehette, simítás nélkül befejezni iparkodott, mert a halál, e borzasztó poroszló, a háta mögött állott és folyvást sietteté őt. Lázasan dolgozott, beteg mű ez, de úgy is igen érdekes és költői szépségekben nem hiányos. A feladat nem volt könnyű, eredeti opera-szöveget írni, melyben főleg a nép szerepeljen, mint főcselekvő, s ennélfogva az egészet lehetőleg magyar rhythmusban tartani.. . mire a magyar irodalomban minta még eddig nem létezett — sok nehézséget gördített a beteg költő elé. S ezért a szövegen sok simítás elkelt volna, hogy a rhythmus lendületesebb, a versek zengzetesebbek legyenek. Szegénybeteg költőnek már nem volt ideje rá, amint az utolsó szavakat odavetette, a toll kihullott kezéből örökre. Hogy Erkel zenéjének méltatásáról szóljunk, nem szabad felednünk a fennebb említett körülményt, hogy t. i. e dalműben a nép, a honvédvilág szerepel, nem egyéneiben, de a „névtelen félistenek“. A fősúly ezért a zenében is nem a szerelmes pár történetére van vetve, hanem az összesre, a karokra s a honvédségre vonatkozó részek dominálják az egész dalművet. Átlag a zene leginkább a háromnegyedes méret keretében mozog, túlnyomó lenne a lágy hangnemek használata. Nagyjából emelte ki a dalmű főszépségeit: az első felvonásban az ötös (Elek, Ilonka,, Parasznyay lelkész, Derék biró és Csipkés által), melynek themája egyúttal az előjáték főrészét is képezi, mindjárt a felvonás elején kiválik. Eredetiséggel és zenei humorral van írva a Csipkés és Sáskáné kettőse; pezsgő elevenségével hat a toborzási jelenet,melyben tán egyedül Derék uram hosszú recitativje s a kar kai wauiunk 10 oldalt tartalmai.