Pesti Hírlap, 1881. január (3. évfolyam, 1-30. szám)

1881-01-01 / 1. szám

Budapest, 1881. III. évf. 1. Szám (712.) Szombat, január 1. Előfizetési árak: Szerkesztési iroda: .■Egész évre.........................14 £rt­­­kr. ■ " &§ fig 8a4*1*«“ **«•**­ 7 «• r­eadrt, Félévre................... 7 „__„ Kj! hová a lap szellem­i részét illető mindet» h ■■ L^1^^ : POLITIKAI NAPILAP $%&) Százaléi nem alatii. ZlZii. BUDOUP MOSSB-nél PAEis-b«, J 40, Rue Notxedame des Victoiren. "1 m és szombaton a képtár, vasárnapokon e­zeken 0—1-ig. — Országos képsziüvetieti táv 61 létében mindig megtekinthető. — ** y • i AjauuvaiOa. d. e 10—1_ig fölváltva a gyűjtemények társulat tárlata. (Sugár-ut, saját ház.) — Ecsvagónia a sorok sári-ut végén, a ván* Szombat, Katholika 'Uj ér i Nemet! muzeum. (Muz­eum-körut.) valamelyike ; a könyvtár pedig minden Magyar tudományos alanímia. (Ferenc Jó­ mellett. — Varcskas a régi a városház* „ protestáns. Uj év ! Nyitva: d. e. 9—1 óráig, hétfőn és esil- hétköznapon 9—1-ig. — Országos képtár zsof-tér, saját ház.) — Iparmuzeum. (Sugár- téren, az uj a Lipót-utcában 24. 67. o. — görög-orosz:Ignácz törtökön a természet- és néprajzi-tár. (Eszterházy-féle) az akadémia palotáján át, a képzőművészeti társulat háza.)— Városi vigadó (redoute) az aldunasoron. «— kedden és pénteken az ásványtár, szerdán van. Nyitva: vasárnap, szerdán és per. Királyi vár és variért Budán, az udvar Állatszert a városligetijén. » N­WWI—fcMWnWBfl—HM—W—WMBT—Bll 1 ■■■ —■■■■■■ IBM N­MI III 1■ ——I MIMIMM.i.M­in——■ egész évre......................20 fil. tézendők. A mai szám tartalma: Hass, alkoss, gyarapits.­­— Politikai hírek. ■— Politikai szemle. — Fővárosi ügyek. — Egyletek és intézetek. — Tudomány és irodalom. — A magyar irodalom 1880- ban. — Színház és művészet. — Máramarosi huszárok. — Girardin, a porosz kém. — Táviratok. — „Pesti Hírlap“. — Napi hírek. — A közönség köréből. —­­ Törv. csarnok. — Szinlapok. — Közg. hírek. — A budap. értéktőzsde. — Tárca: Boldog újéveket. — A mellékleten : Az év története (1880.) I. Magyarország politikai története. II. A külföld politikai története. III. Közművelődési és nemzeti mozgalmak. IV. Szín­házak. — Az 1880-ik év halottjai. — Hirdetések. „Hass, alkoss, gyarapits.“ A fátyolos jövőt reménynyel üdvözöljük; az uj évtől követeljük, mit a múlt megtagadott: boldogságunkat. Eső és napfény nem oszlik meg egyenlőn, hőségben fűröszt egyszer, ínséggel , sújt másszor , szerencse és halsors szeszélylyel váltakoznak s ember élete Isten kezében van. Nemzetek sem úgy intézik dolgaikat, mint nekik tetszik, gyakran játszik velök a végzet­­ hatalma. Mi lesz belőlünk, hazánk népéből? Ag­gódva nézünk körül, mindenütt ellenség. Bejár­juk az országot s úton-útfélen találkozunk a szegénységgel. Fülelünk a nép beszédére s pa­naszolni halljuk. Feltekintünk a kormányra, ha­ragosnak látjuk és elhízottnak. Fordulunk az országgyűléshez: siket. Felhívjuk a nemzetet, segítsen önmagán, elfásult. Az elkeseredés ne vegyen rajtunk erőt, a bajok szolgáljanak ösztönül fokozott munkás­ságra. Cselekvés mutat eredményt; egy nemzet, mely elszánja magát cselekvésre, sokat végez­het. Csak legyen magával tisztában célja­i iránt, hogy mit akar, s kitartással eléri. Roppant hatalom a munka, ha millió kéz dolgozik szüntelen és mindennap gyűjti a mun­ka gyümölcsét ; ha ezer agy gondolkozik és ter­vez, s egy nemzet rendes egymásutánban elvégzi ami szükséges ; ha nap nap után hónap, hó­napra következik és egyetlen óra nem veszett kárba, egyetlen év sem rontja le,a­mit a másik épített. így lett nagygyá Anglia, Amerika ; igy nőtt a civilizáció s vadonból virányi, vadakból művelt nemzeteket teremtett. Esz és munka tették nagygyá s szabaddá Hellászt, Svájcot, Hollandot, Belgiumot, azok menthetik meg s emelhetik polcra Magyarországot. Hogy kis nép vagyunk, abból nem követ­kezik, hogy nem lehetünk gazdag nép, művelt és tekintélyes, hanem csak úgy, ha minden erőn­ket megfeszítjük. De nem ám céltalan erőpazar­lásra, hencegésre, korteskedésre, uralkodásra, ha katonaparádéban, dikciózásban, hivatalos méltó­ságokban s mindennemű hiúságokban gyönyör­ködünk, hanem ha tanulunk, a fáradságot nem kerüljük, a pénzt megbecsüljük, a munkát be­osztjuk, egymást segítjük s a haszontalan em­bert megvetjük. Aki nem béna és nem beteg, az termel­jen, mindenki a mihez ért, a­mire hivatása van, verjük ki a méhkasból a heréket, mert azok csak fogyasztanak s Magyarországból csak úgy lesz ország, a magyar nemzetből csak úgy lesz nemzet, ha mindenki dolgozik. Van ám itt munka elég, csak nem kell benne válogatni. Nem kell keresni a könnyebb végét, hanem meg kell fogni a nyelét. Azért van sok szerencsétlen és szegény család, mert sokaknak a munka derogál, a szurtos kéznek nincs becsülete, ellenben az előtt, ki mások pén­zét vagy öröklött vagyonát elkölti, kalapot emelnek. ____ Ha nem volna annyi kényelmű­ ember és rossz gazda, nem lenne annyi uzsorás. Ha job­ban takarékoskodnának az állam- és a magán­­háztartások, nem volna deficit, adóemelés és adósságcsinálás. A magunk bűne, hogy a ma­­­­gyar föld idegen kézre kerül s úgy meg van terhelve adóssággal, melylyel idegeneknek tar­­­­tozunk, hogy a tulajdonos és gazda csak bérbe bírja birtokát s minden jövedelmét kénytelen el­fizetni. Ebből a borzasztó állapotból csak nagy takarékosság által szabadulhatunk, hogy kiki­­ húzza meg magát nem egy keveset, hanem amennyire kell s dolgozzék serényen, hogy­­ munkával szaporítsa jövedelmét. Sok a teendő, sok, hogy helyzetünk javul­jon, nem elég arra egy jó termés vagy kettő, egy kis szerencsés konstelláció a pénzpiacon, egy új képviselőválasztás, vagy egy kormány­­válság , évek következetes munkája kívántatik­ához, minden téren. Nemcsak mezőgazdáinkat kell a romlástól megmenteni, iparunkat is ki kell fejleszteni, nemcsak a vasutakat kell kiépíteni, vizeinket is szabályozni szükség; nem elég, ha a kormány erős, szükséges, hogy a közigazgatás is jó le­gyen : rendezni, szervezni kell itt minden téren. Csak vegyük a közegészségügyet, meny­nyire el van hanyagolva. A magyar nép termék­i­kény, de a gyermekek ápolás és felügyelet hián elhalnak. Mekkora veszteség egy számra cse­kély nemzetre s egy munkaerőben gyönge or­szágra ! Avagy a szellemi kultúra terén nem szé­gyen, hogy elárasztatunk német hírlapokkal, rossz német regényekkel, német színtársulatokkal, né­met nevelőkkel, német technikusokkal, bank­direktorokkal, jószágigazgatókkal, muzsikusokkal. A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Boldog újéveket! kiván Teleki Sándor. A „P­esti H­­­r­­­a­nd­ eredeti tárcája. — „Emlékezzünk régiekre !“, mi, kik min mindnyájan jöttünk ki Szcr­­b­iából. A vén ember, — ha esze még nem szállt lábába, — sok épületest mondhat. Jövő hó vé­gével megütöm a hat X-et; eszem ép, elmém fogékony, emlékező tehetségem hű, testem egészséges, s néha meg úgy legényke­d­­h­e­t­n­é­m is, s átalában hibám, hogy mindig olyan harminc éves badar legénynek hiszem magamat, különben a lovat csak úgy ülöm, mint ezelőtt, a négyest is gyeplőn fogom kurtára, s az ekét is ki tudom hajítani a har­madik barázdába; úgy tapasztalom, hogy a "Világ sokkal többet változott hatvan esztendő alatt, mint magam. Sok dolog sokkal jobban van manapság mint az előtt, sok sokkalta rosszabbul; leginkább sajnálom azt a jó régi p­atr­iarchális életet, melyről már csakis nekünk a nép vé­neinek van fogalmunk. Az igények nőttek, s az egyenlőség általános a szűkölködésben, s mi falusi öreg gazda emberek azt találjuk, hogy hej ! jobban volt az régen! Az úrhatnám­kodás nagy mételye a magyarnak ; minden lengyel, azt mondja Heine: Gróf, nálunk mindenki Bár­ó, a szerényeb­bek titkolják, a­ki már éppen nem az, legalább Nagyságos ur! a­ki még az sem, avval menti magát, hogy demokrata. Az én időmben nem volt az ügy , Beöthy Ödön, Klauzál Gábor, Deák Ferenc, Pázmándy Dénes, Nyáry Pál, Kossuth Lajos, Bezerédy István, Szemere Bertalan, Balog János, Szentki­rályi Móric, Komáromy György, s mindazok ki­ket szerettek és nevök volt, csak tekintetes urak voltak. Csak Ivánka Zsiga volt nagyságos ur, ma kihalt annak a faja; na, de még sem egészen, mert nálunk a „Be tekincs“ csár­dába a zsidó csaplárost úgy híják — meglehet csúfságból — hogy a . . . Tekintetes ur! Mikor a hatalmas isten két kézre verte a magyart, s rosszabb dolga volt mint Musztafa és Caraffa alatt, boldog emlékezetű Bach báró, meg az a felejthetetlen Schmerling lovag, azt a se­­honnai sok bitangot beterelték a nagy magyar garámba, hogy legyenek számoló boj­társai az ember-jószágnak, kicse­rélték pintlijüket praedicatummal, p­­­un­­drájokat a nagyságos címmel; ez tetszett a Hun hiúságnak, a szélb­afitogtatásnak,­­ e­­nagys­ágokt,attak magokat cselédjeik által, s végre rajtok száradt. * Újév napját ünnepeljük. Boldog uj éveket! Legyen jó termés, szálljon ránk József ál­mának hét kövér esztendeje, hulljon manna és harmatkása; szükségünk van rá, hadd fizethes­sük az adót, mert sereg az a mi van, dicseked­hetünk vele, kivált mi szántóvető gazda em­berek. Földadó, — házbér adó, — házosztály­­adó, — I-ső osztályú személykereseti adó,n-dik és HI-ik, — nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adója (aki ezt érti, az okos ember) — tőkekamat adó, — járadék adó, — általános jövedelmi pótadó, — fegyver-adó, — hadmentesítési adó, — illeték, egyen­értéki, községi és eklézsiai birtok után, — iparüzleti díj — szőlő dézma váltság utáni adó, — bor- és húsfogyasztási adó, — községi pótadó, — tanitói fizetés, körorvosi illetmény. Előttünk áll az ő irtózatosságában, húsz gyomrával. Baudisz ! Boldog újéveket ! * * $ Boldog újéveket!­s mentel kevesebbet Boszniából. Nem tudom milünk mi kerül többe, a győ­zelem-e, vagy a veszteség ? Nagyon jó, hogy olyan véghetetlen ritkán győzünk. Ha győzünk, nyakunkon marad egy kol­dus, sovány, istenháta megötti, kopár, mocsáros, miveletlen földdarab, sommás pénzünkbe kerül,­ egyszerre törököt és c­s­i­z­m­a­d­i­á­t fo­gunk vele. Európa nevet s azt mondja: sze­gény tatár! Ha vesztünk , — s ehez vagyunk már in­kább szoktatva, — oda a német hegemónia, az olasz omnipotencia, oda Lombardia, oda Velence, irtózatosan áll előttünk Königgrätz, de vigasztal a király­­utcai nagy ütközet. Boldog újéveket ! •**­ *

Next