Pesti Hírlap, 1881. február (3. évfolyam, 31-58. szám)

1881-02-27 / 57. szám

Budapest, 1881. IIT. évf. 57. Szám (778.) Vasárnap, február 27. m­st. • Szerkesztési iroda: Előnzetesi aran­um « Budapestér, nádor-utca 7. sz., I. emelet, Egész évre.............................** BB EB hová a lap szellemi részét illető minden Félévre................•••••7 „ » |||| ||||| .xvifftk­­ararawrig^ ffg| PHg £&» ws»i:iji„| j&m MA közlemény intézendő. Negyodévr©........................3 „ 50 „ gig IffipBcg feMfcggpl SiM §||j £3$ Egm JBfr IfflHilBMk Bérmentetlen levelek csak ismert ügy hóra............................1 * 20 » [81 ISa^§§j §I­­S|§ ElS psjB aB fPI kezektől fogadtatnak el. Egyes szám helyben­­4 kr. |IP^ Mm A IS IP^SI A nafP A MMM fiOsf Kéziratok vissza nem adatnak, vidéken s kr. Pl jsP® ^tjSk §|| K§ ln ül A KI S£ Hl Kiadóhivatal: ____ |*jj Egjl On IgJ fii ggi g$y n R|S jS Efl fiUH RV Budapest, cáder­ utca 7. szám, A ,X*ejrw*rd­e és a Nagyvilág“ tim'd |§9 ||1S%8S) fiHSV lit Ml If ill HR I jgjfflHB flBBM Hi hová az előfizetések és a lap szétkül­nagy képes lappal együtt: Ml Hl ■■ HMM MH Ml ■■ désére vonatkozó felszólamlások in­egész évre................... . 20 frt. félévre ....... 10 . ____ w ^ Hirdetések POLITIKAI NAPILAP assä*a Százalék nem adatik A A A 1 A AA AU1 AA a RUDOLF MOSSE-nél PARIS-ban, ^ -----40P Rue Notre dame des Victoires. Wj, ni a _ I y a-frii­TralÁk­ és szombaton a képtár, vasárnapokon teken 9—1-ig. — ÖmagOE fceptumUveszeti távollétében mindig megtekinthető. — _ 4.« cs. i» i- * r. lyumvaiak, J e 10—1-ig fölváltva a gyűjtemények társulat tárlata. (Sugár-ut, saját ház.) — Közvágóhíd a soroksári-ut végén, a vám vasárnap, róm.-kath. : Farsang v.­­ Nemzeti museum. (Muzeum-körut.) valamelyike ; a könyvtár pedig minden Magyar tudományos akadémia. (Ferenc tó­ mellett. — Városház­a régi a városház­” protestáns: Farsang v.­­ Nyitra: d. e. 9—1 óráig, hétfőn és esti­ hétköznapon 9—1-ig. — Országos képtár zsef-tér, saját ház.) — Iparmuzeum. (Sugár- téren, az uj a Idpót-utcában 24. sz. a. — e görög-orosz . Húshagyó­­­törtökön a természet- és néprajzi-tár. (Eszterházy-féle) az akadémia palotájá- ut, a képzőművészeti társulat háza.) — Városi vigadó (redoute) az aldunasoron. —­­ ________I szerdán kedden és pénteken az ásványtár­­ban. Nyitva: vasárnap, szerdán és pén- Királyi vár és várkert Budán, az udvar Állatkert a városligetben.__________________ A mai szám tartalma: Hugo Viktor születése napja. — Politikai hírek.­­— Fővárosi ügyek. — Tudomány és irodalom. — Színház és művészet. — Hugo Viktor otthon. — A lángész hódolata. — Táviratok. — A mai mulatságok. — Napi hírek. — Törvényszéki csarnok. — Szinlapok. — Közg. hirek. — Tárca : Hugo Viktor. — A mellékleten : Aimons toujours. — A képviselőházból. — A romkas­tély titka. — A budapesti értéktőzsde. — Hirdetések. Hugo Viktor születése napja. A lángoszlop, mely éjjel a nemzeteknek a szolgaságból a szabadságra az utat mutatta; a villamos szikra, melynek minden szava milliókat ébresztett gondolatra; az eszme, mely körülfo­rog a földieken és az érzés, mely felemel az égbe; az emberiség polgára és a civilizáció fe­jedelme , Hugo Viktor, a század költője, fogadja a művelt világ hódolatát. Páris és Franciaország tisztelegnek az ag­gastyánnál. Nyolcvan évig szolgálta hazáját és szerette Párist. Húsz évig tart számkivetést a köztársaságért és a népszabadságért, de soha,­sem szűnt meg rajongni a hazáért, melynek mindennap dolgozott, és dicsőíteni a várost, mely a forradalmakat szülte, hogy az emberisé­get boldogítsa. Most Franciaországban mindenki szuverén és Páris nem csinálhat forradalmat, mert nincs kinek, hanem a haladás nem állapodott meg a szabadság tetőpontján, hanem keresi a bajt, hogy segítsen, a nyomort, hogy gazdaggá tegye, a beteg­séget, hogy meggyógyítsa, a munkát, hogy tanítsa, a gyermekeket, hogy oktassa, az örege­ket, hogy ápolja, az asszonyokat, hogy védje, a férfiakat, hogy becsületre szoktassa , az egyenlő­séget párosítja az előkelőséggel, a tehetséget a műveltséggel, az érdemet a jutalommal; a sza­badság a respublikát hatalmassá, gazdaggá, jóvá, széppé akarja tenni, meg akarja szün­tetni a bűnt, hogy megszüntesse a szeren­csétlenséget s meg akarja alapítani mindenki jólétét, hogy mindenki nemes ember legyen. Ez a szociális szabadság, mely a politikai szabad­ságnak koronája, az eszmény, melyet feltalál a költő s valósítani igyekszik az államférfi. Hugó Viktor a szociális respublika, az általános sza­badság és a korlátlan haladás dalnoka, ő nem az állam, hanem az ember, nem a kormányok, hanem a népek javát keresi, nem a tekintélyt ismeri el, hanem a szellem magasztosságát. Ezért volt számkivetve Franciaországból, mikor ott a császár uralkodott, s ezért tért Párisba vissza mikor a Tuilleriák leégtek. És magasztalta Párist, mely a poroszok ostromát kiállotta, és mint szenátor kegyelmet kért és adott a kommunis­táknak, kik Párist felgyújtották, nem félt, hogy ujonan megkísértik. És a század legnagyobb szocialistája, a forradalom legzseniálisabb írója, az új­kor leg­ideálisabb költője, a respublika romantikusa, Hugo Viktor nyolcvanadik születése napját na­gyobb pompával üli meg Páris és Franciaor­szág, mint Vilmos császár jubileumát ünnepel­ték a fejedelmek, Berlin és Németország. És méltán, mert Hugo Viktor nem mérkőzik Vil­mos császárral. Franciaország minden megyéjéből eljönnek az elöljárók fejet hajtani a költőnek. Ezt a tri­­butumot a hatóság fizeti a lángésznek. Német­országban a lángész tiszteleg és hajlong a ha­tóságnak. És egész Páris a maga két millió em­berével elvonul éltetve a költő háza előtt ; ez a nép hódolata az írónak; igy csak oly nem­zet tüntet, mely olvas. Németországból a nép kivándorol. A republikánusok hálája ez, a republiká­nus eszme leghathatósb terjesztőjének. Mert a köztársaság a jelenkorban nem fegyverrel har­col, hanem könyvekkel, nem puskaporral, hanem eszmékkel, nem börtönnel és akasztófával ural­kodik, hanem élőszóval és beszélő betűkkel. S a respublika nemcsak szabad, de szabadságra kényszeríti a monarchiákat is. Az eszme olyan, mint a víz, fut egy helyről a másikra és ahol tért talál, azt elönti, a szabadság olyan, mint a levegő, ahol űrt talál, zárt ajtókon keresztül is mindenüvé behatol. Hugo Viktor gazdag forrása volt a szabadsági eszméknek, könyveit, költe­ményeit, leveleit, beszédeit elhordta a szél és elültette, mint a szárnyas magot. S mindenütt, hol a mag kikelt, Hugo Viktor dicsősége virág­zott belőle. Voltaire és Hugó, mindketten megelőzték a kort, melyet teremteni segítettek. Egy század választja el őket egymástól, de ugyanazon nem­zet szelleme fűzi össze. Hugo megérte eszméi diadalát Franciaországban ; ha még sokáig él, új harcokat láthat. Az eszme győz, de a küz­delem nem szűnik soha. A képviselőház zárszámadási bizottsága ma d. u. tárgyalta az 1870. évi X. t. c. alapján felvett sorsolási alap ügyét. Az ülésen a számvevőszék és mi­nisztérium rendes képviselőin kívül jelen voltak Széll Kálmán és Kerkápoly Károly volt pénzügymi­niszterek, kik közül az első — több hivatalos iratok bemutatása mellett szóval, az utóbbi pedig írásbelileg nyilatkozott a minisztersége alatt ezen ügyben tett eljá­rásairól. A bizottság még ma sem jutott megállapodásra, sőt az előadottak alap­ján valószínűleg még L­ó­n­y­a­y Menyhért gróf volt pénzügyminiszter is meg fog ez ügy­ben kérdezgetni, mert azon pótszerződés tervezete, melyben a számvevőszék által törvényesnek állított 55.000 írt félévenkénti részlet 50.000-re változ­tatott, alatta készült s Kerkapolyi csak aláírta az azon alapon időközben készült szerződést. Úgy Széli mint Kerkapoly helytelenítik az állami számvevőszék azon eljárását, hogy a most tárgyalás alatt levő kifogásaival 1875. junius 15-éig várt, midőn a sorsolási kölcsön ügyére vonatkozó iratokat már 1871. szept. 28-án meg­­­­kapta volt a pénzügyminisztertől. A bizottság tárgya­lása holnap d. e. 11 órakor fog tovább folytattatni. A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Hugo Viktor. Nagy költők, a kiket megihletett az Isten. Fénytengert hintenek szét lelkeink felett. Hugo Viktor. — A „P­e­s­t­i Hírlap“ eredeti tárcája. — E hó 27-én lesz 80 esztendeje, hogy Be­­sancon városa Franciaországot egy gyermekkel ajándékozta meg, ki az azóta lefolyt idő alatt annyi érdemet gyűjtött, hogy hazája érdemes­nek találja ezt a napot nemzeti ünnepnek avatni föl. Franciaország, a francia nemzet megünne­peli e napot, de előáll a többi művelt világ s azon a címen, hogy az igazi lángelme nem csu­pán egy nemzetre árasztja ki ragyogását, jogot formál hozzá, hogy az ünnepben neki is része legyen. Valóban a korunk romlását hánytorgató sokszor igen­is jogos vádak mellett lehetetlen föl nem ismernünk ily tünetek láttára azt, hogy az emberiség lassan ugyan, de mégis csak kö­zelít az ideálok felé. Előkelő, főnkért szellemek azelőtt is meg tudták hozni az elismerés adóját egy-egy nagy költő iránt, királyi kezek meg­itatták arany­kehelyből aranyszínű borral, női szépségek eszményképei fejére tették a boros­­tyánkoszorút, s a nép is, melynek dicsőséget szerzett, emlékkövet emelt a sirhalmára leg­alább ; de hogy egy költőt, a műveit világ han­gos helyeslése között, odáig emeljen nemzete, a­hová Franciaország Hugo Viktort emeli, az valóban olyan tünet, mely cáfolhatatlanul tanú­sítja, nem a szellem diadalát az anyag minden hatalma fölött, — mert a diadal mindig a szel­lemé volt, valahányszor az anyaggal mérkőzött, — de e diadal elismertetését, szentesítését, tör­vénybe igtatását az emberi társadalomban. Avagy hol a kerek világon van most az a hatalmas despota, a világ minden kincse fö­lött rendelkező uralkodó, akinek elég hatalma volna kierőszakolni, elég kincse megvásárolni magának egy olyan ünnepet, aminőnek tárgya a most élő francia költők fejedelme lesz ? Me­lyik trónus áll olyan magasan, mint az övé ? s melyiknek a zsámolyához járul annyi hódoló önkénytesen, önzetlenül és örömmel, mint az övéhez ? A nagy költő nagy hatalom. És annál na­gyobb, mivel olyan természetű, hogy a kerek világ öszpontosított minden ágyújának kereszt­tüze sem tudna neki ártani. Ágyúgolyó nem hord oly magasra. De az ő fegyvere elér min­­t dentivé ; tenger, várfal, szurony-erdő nem aka­ I hály neki, benn terem az elsáncolt erősség kö­zepén, megjön a levegővel, a napsugárral, s egyszer csak azt látjuk, hogy akik a mai napig talán csak akarat nélküli eszközök valónak az önző, erkölcstelen, erőszakos hatalom kezében , mától kezdve gondolkozó, önbecsültet fölismert emberek, akikre a bűn nem számíthat többé ; rajonganak azért, amire a többi azt mondta, hogy szép, hogy jó, nemes és magasztos, s meg­vetik, utálják, amiről azt tanította, hogy meg­vetni, hogy utálni való. Ez az a szellem, mely előbbre viszi az emberiséget feltartózhatatlanul, végzetszerűen, a világ rendének örökkön-örökké fennálló változ­­hatatlan törvénye szerint. S ezzel szemben a leg­félelmetesebb emberi erő nem erő, csak hitvány, nevetséges erőlködés. A szellem e hódító hadjárata biztos, de lassú. Homértól, ki vakon koldult városról vá­rosra járva, Shakespeareig és Moliéreig, kikkel szemben a királyi kegy még a pártfogó szere­pét játszható, kétezer esztendőnek kellett letelni. Egyes költőnek, bármi nagy lett legyen, ritkán adatott meg tapasztalni, hogy az emberiséget az ő működése jelentékenyen előbbre vitte. Hugo Viktornak megadatott. Hosszú élet­pálya áll mögötte, igaz. Nagyot változott ez­alatt a világ, s a változásban része van mind­ama nagy szellemeknek, kik őt megelőzték, vagy együtt­működtek vele, hogy e változás előáll­­jon. Valamennyiek egyesített hatásához mérve a Hugó Viktoré is csak elvesző csekélység. Ő nem előidézője, csak egyik oka annak, hogy a szellem diadala immár ily fényes elismertetésre talál , de eléggé jelentékeny arra, hogy e dia- Mai számunk 10 oldalt tartalmaz.

Next