Pesti Hírlap, 1881. február (3. évfolyam, 31-58. szám)
1881-02-27 / 57. szám
Budapest, 1881. IIT. évf. 57. Szám (778.) Vasárnap, február 27. mst. • Szerkesztési iroda: Előnzetesi aranum « Budapestér, nádor-utca 7. sz., I. emelet, Egész évre.............................** BB EB hová a lap szellemi részét illető minden Félévre................•••••7 „ » |||| ||||| .xvifftkararawrig^ ffg| PHg £&» ws»i:iji„| j&m MA közlemény intézendő. Negyodévr©........................3 „ 50 „ gig IffipBcg feMfcggpl SiM §||j £3$ Egm JBfr IfflHilBMk Bérmentetlen levelek csak ismert ügy hóra............................1 * 20 » [81 ISa^§§j §IS|§ ElS psjB aB fPI kezektől fogadtatnak el. Egyes szám helyben4 kr. |IP^ Mm A IS IP^SI A nafP A MMM fiOsf Kéziratok vissza nem adatnak, vidéken s kr. Pl jsP® ^tjSk §|| K§ ln ül A KI S£ Hl Kiadóhivatal: ____ |*jj Egjl On IgJ fii ggi g$y n R|S jS Efl fiUH RV Budapest, cáder utca 7. szám, A ,X*ejrw*rde és a Nagyvilág“ tim'd |§9 ||1S%8S) fiHSV lit Ml If ill HR I jgjfflHB flBBM Hi hová az előfizetések és a lap szétkülnagy képes lappal együtt: Ml Hl ■■ HMM MH Ml ■■ désére vonatkozó felszólamlások inegész évre................... . 20 frt. félévre ....... 10 . ____ w ^ Hirdetések POLITIKAI NAPILAP assä*a Százalék nem adatik A A A 1 A AA AU1 AA a RUDOLF MOSSE-nél PARIS-ban, ^ -----40P Rue Notre dame des Victoires. Wj, ni a _ I y a-friiTralÁk és szombaton a képtár, vasárnapokon teken 9—1-ig. — ÖmagOE fceptumUveszeti távollétében mindig megtekinthető. — _ 4.« cs. i» i- * r. lyumvaiak, J e 10—1-ig fölváltva a gyűjtemények társulat tárlata. (Sugár-ut, saját ház.) — Közvágóhíd a soroksári-ut végén, a vám vasárnap, róm.-kath. : Farsang v. Nemzeti museum. (Muzeum-körut.) valamelyike ; a könyvtár pedig minden Magyar tudományos akadémia. (Ferenc tó mellett. — Városháza régi a városház” protestáns: Farsang v. Nyitra: d. e. 9—1 óráig, hétfőn és esti hétköznapon 9—1-ig. — Országos képtár zsef-tér, saját ház.) — Iparmuzeum. (Sugár- téren, az uj a Idpót-utcában 24. sz. a. — e görög-orosz . Húshagyótörtökön a természet- és néprajzi-tár. (Eszterházy-féle) az akadémia palotájá- ut, a képzőművészeti társulat háza.) — Városi vigadó (redoute) az aldunasoron. — ________I szerdán kedden és pénteken az ásványtárban. Nyitva: vasárnap, szerdán és pén- Királyi vár és várkert Budán, az udvar Állatkert a városligetben.__________________ A mai szám tartalma: Hugo Viktor születése napja. — Politikai hírek.— Fővárosi ügyek. — Tudomány és irodalom. — Színház és művészet. — Hugo Viktor otthon. — A lángész hódolata. — Táviratok. — A mai mulatságok. — Napi hírek. — Törvényszéki csarnok. — Szinlapok. — Közg. hirek. — Tárca : Hugo Viktor. — A mellékleten : Aimons toujours. — A képviselőházból. — A romkastély titka. — A budapesti értéktőzsde. — Hirdetések. Hugo Viktor születése napja. A lángoszlop, mely éjjel a nemzeteknek a szolgaságból a szabadságra az utat mutatta; a villamos szikra, melynek minden szava milliókat ébresztett gondolatra; az eszme, mely körülforog a földieken és az érzés, mely felemel az égbe; az emberiség polgára és a civilizáció fejedelme , Hugo Viktor, a század költője, fogadja a művelt világ hódolatát. Páris és Franciaország tisztelegnek az aggastyánnál. Nyolcvan évig szolgálta hazáját és szerette Párist. Húsz évig tart számkivetést a köztársaságért és a népszabadságért, de soha,sem szűnt meg rajongni a hazáért, melynek mindennap dolgozott, és dicsőíteni a várost, mely a forradalmakat szülte, hogy az emberiséget boldogítsa. Most Franciaországban mindenki szuverén és Páris nem csinálhat forradalmat, mert nincs kinek, hanem a haladás nem állapodott meg a szabadság tetőpontján, hanem keresi a bajt, hogy segítsen, a nyomort, hogy gazdaggá tegye, a betegséget, hogy meggyógyítsa, a munkát, hogy tanítsa, a gyermekeket, hogy oktassa, az öregeket, hogy ápolja, az asszonyokat, hogy védje, a férfiakat, hogy becsületre szoktassa , az egyenlőséget párosítja az előkelőséggel, a tehetséget a műveltséggel, az érdemet a jutalommal; a szabadság a respublikát hatalmassá, gazdaggá, jóvá, széppé akarja tenni, meg akarja szüntetni a bűnt, hogy megszüntesse a szerencsétlenséget s meg akarja alapítani mindenki jólétét, hogy mindenki nemes ember legyen. Ez a szociális szabadság, mely a politikai szabadságnak koronája, az eszmény, melyet feltalál a költő s valósítani igyekszik az államférfi. Hugó Viktor a szociális respublika, az általános szabadság és a korlátlan haladás dalnoka, ő nem az állam, hanem az ember, nem a kormányok, hanem a népek javát keresi, nem a tekintélyt ismeri el, hanem a szellem magasztosságát. Ezért volt számkivetve Franciaországból, mikor ott a császár uralkodott, s ezért tért Párisba vissza mikor a Tuilleriák leégtek. És magasztalta Párist, mely a poroszok ostromát kiállotta, és mint szenátor kegyelmet kért és adott a kommunistáknak, kik Párist felgyújtották, nem félt, hogy ujonan megkísértik. És a század legnagyobb szocialistája, a forradalom legzseniálisabb írója, az újkor legideálisabb költője, a respublika romantikusa, Hugo Viktor nyolcvanadik születése napját nagyobb pompával üli meg Páris és Franciaország, mint Vilmos császár jubileumát ünnepelték a fejedelmek, Berlin és Németország. És méltán, mert Hugo Viktor nem mérkőzik Vilmos császárral. Franciaország minden megyéjéből eljönnek az elöljárók fejet hajtani a költőnek. Ezt a tributumot a hatóság fizeti a lángésznek. Németországban a lángész tiszteleg és hajlong a hatóságnak. És egész Páris a maga két millió emberével elvonul éltetve a költő háza előtt ; ez a nép hódolata az írónak; igy csak oly nemzet tüntet, mely olvas. Németországból a nép kivándorol. A republikánusok hálája ez, a republikánus eszme leghathatósb terjesztőjének. Mert a köztársaság a jelenkorban nem fegyverrel harcol, hanem könyvekkel, nem puskaporral, hanem eszmékkel, nem börtönnel és akasztófával uralkodik, hanem élőszóval és beszélő betűkkel. S a respublika nemcsak szabad, de szabadságra kényszeríti a monarchiákat is. Az eszme olyan, mint a víz, fut egy helyről a másikra és ahol tért talál, azt elönti, a szabadság olyan, mint a levegő, ahol űrt talál, zárt ajtókon keresztül is mindenüvé behatol. Hugo Viktor gazdag forrása volt a szabadsági eszméknek, könyveit, költeményeit, leveleit, beszédeit elhordta a szél és elültette, mint a szárnyas magot. S mindenütt, hol a mag kikelt, Hugo Viktor dicsősége virágzott belőle. Voltaire és Hugó, mindketten megelőzték a kort, melyet teremteni segítettek. Egy század választja el őket egymástól, de ugyanazon nemzet szelleme fűzi össze. Hugo megérte eszméi diadalát Franciaországban ; ha még sokáig él, új harcokat láthat. Az eszme győz, de a küzdelem nem szűnik soha. A képviselőház zárszámadási bizottsága ma d. u. tárgyalta az 1870. évi X. t. c. alapján felvett sorsolási alap ügyét. Az ülésen a számvevőszék és minisztérium rendes képviselőin kívül jelen voltak Széll Kálmán és Kerkápoly Károly volt pénzügyminiszterek, kik közül az első — több hivatalos iratok bemutatása mellett szóval, az utóbbi pedig írásbelileg nyilatkozott a minisztersége alatt ezen ügyben tett eljárásairól. A bizottság még ma sem jutott megállapodásra, sőt az előadottak alapján valószínűleg még Lónyay Menyhért gróf volt pénzügyminiszter is meg fog ez ügyben kérdezgetni, mert azon pótszerződés tervezete, melyben a számvevőszék által törvényesnek állított 55.000 írt félévenkénti részlet 50.000-re változtatott, alatta készült s Kerkapolyi csak aláírta az azon alapon időközben készült szerződést. Úgy Széli mint Kerkapoly helytelenítik az állami számvevőszék azon eljárását, hogy a most tárgyalás alatt levő kifogásaival 1875. junius 15-éig várt, midőn a sorsolási kölcsön ügyére vonatkozó iratokat már 1871. szept. 28-án megkapta volt a pénzügyminisztertől. A bizottság tárgyalása holnap d. e. 11 órakor fog tovább folytattatni. A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Hugo Viktor. Nagy költők, a kiket megihletett az Isten. Fénytengert hintenek szét lelkeink felett. Hugo Viktor. — A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. — E hó 27-én lesz 80 esztendeje, hogy Besancon városa Franciaországot egy gyermekkel ajándékozta meg, ki az azóta lefolyt idő alatt annyi érdemet gyűjtött, hogy hazája érdemesnek találja ezt a napot nemzeti ünnepnek avatni föl. Franciaország, a francia nemzet megünnepeli e napot, de előáll a többi művelt világ s azon a címen, hogy az igazi lángelme nem csupán egy nemzetre árasztja ki ragyogását, jogot formál hozzá, hogy az ünnepben neki is része legyen. Valóban a korunk romlását hánytorgató sokszor igenis jogos vádak mellett lehetetlen föl nem ismernünk ily tünetek láttára azt, hogy az emberiség lassan ugyan, de mégis csak közelít az ideálok felé. Előkelő, főnkért szellemek azelőtt is meg tudták hozni az elismerés adóját egy-egy nagy költő iránt, királyi kezek megitatták aranykehelyből aranyszínű borral, női szépségek eszményképei fejére tették a borostyánkoszorút, s a nép is, melynek dicsőséget szerzett, emlékkövet emelt a sirhalmára legalább ; de hogy egy költőt, a műveit világ hangos helyeslése között, odáig emeljen nemzete, ahová Franciaország Hugo Viktort emeli, az valóban olyan tünet, mely cáfolhatatlanul tanúsítja, nem a szellem diadalát az anyag minden hatalma fölött, — mert a diadal mindig a szellemé volt, valahányszor az anyaggal mérkőzött, — de e diadal elismertetését, szentesítését, törvénybe igtatását az emberi társadalomban. Avagy hol a kerek világon van most az a hatalmas despota, a világ minden kincse fölött rendelkező uralkodó, akinek elég hatalma volna kierőszakolni, elég kincse megvásárolni magának egy olyan ünnepet, aminőnek tárgya a most élő francia költők fejedelme lesz ? Melyik trónus áll olyan magasan, mint az övé ? s melyiknek a zsámolyához járul annyi hódoló önkénytesen, önzetlenül és örömmel, mint az övéhez ? A nagy költő nagy hatalom. És annál nagyobb, mivel olyan természetű, hogy a kerek világ öszpontosított minden ágyújának kereszttüze sem tudna neki ártani. Ágyúgolyó nem hord oly magasra. De az ő fegyvere elér mint dentivé ; tenger, várfal, szurony-erdő nem aka I hály neki, benn terem az elsáncolt erősség közepén, megjön a levegővel, a napsugárral, s egyszer csak azt látjuk, hogy akik a mai napig talán csak akarat nélküli eszközök valónak az önző, erkölcstelen, erőszakos hatalom kezében , mától kezdve gondolkozó, önbecsültet fölismert emberek, akikre a bűn nem számíthat többé ; rajonganak azért, amire a többi azt mondta, hogy szép, hogy jó, nemes és magasztos, s megvetik, utálják, amiről azt tanította, hogy megvetni, hogy utálni való. Ez az a szellem, mely előbbre viszi az emberiséget feltartózhatatlanul, végzetszerűen, a világ rendének örökkön-örökké fennálló változhatatlan törvénye szerint. S ezzel szemben a legfélelmetesebb emberi erő nem erő, csak hitvány, nevetséges erőlködés. A szellem e hódító hadjárata biztos, de lassú. Homértól, ki vakon koldult városról városra járva, Shakespeareig és Moliéreig, kikkel szemben a királyi kegy még a pártfogó szerepét játszható, kétezer esztendőnek kellett letelni. Egyes költőnek, bármi nagy lett legyen, ritkán adatott meg tapasztalni, hogy az emberiséget az ő működése jelentékenyen előbbre vitte. Hugo Viktornak megadatott. Hosszú életpálya áll mögötte, igaz. Nagyot változott ezalatt a világ, s a változásban része van mindama nagy szellemeknek, kik őt megelőzték, vagy együttműködtek vele, hogy e változás előálljon. Valamennyiek egyesített hatásához mérve a Hugó Viktoré is csak elvesző csekélység. Ő nem előidézője, csak egyik oka annak, hogy a szellem diadala immár ily fényes elismertetésre talál , de eléggé jelentékeny arra, hogy e dia- Mai számunk 10 oldalt tartalmaz.