Pesti Hírlap, 1881. február (3. évfolyam, 31-58. szám)
1881-02-01 / 31. szám
2 idegen terület mint Mezopotámia. Ami elmúlt, vissza nem jő. Horvátország csak nyűg, teher és botránykő immár minekünk. Nyűghöz, teherhez, botránykőhöz, ragaszkodunk-e hát oly nagyon ? Nem jobb volna, ha vinné , aki szereti ? Magyarországnak maholnap fel kell vetnie e kérdést komolyan. Nem lehetünk örökké a mások bolondja, a magunk betege. A főrendiház folyó évi február hó 1-én 11 órakor ülést tart. A tahi választókerület választói legutóbbi értekezletükön Miklós Istvánt, ki csak nem rég mondott le a képviselői állásról, ismét kijelölték képviselőül. Miklós a jelöltséget elfogadta. A buda-győri vasútra nézve a győr-sopronébenfurti vasúttársaság (Erlanger) a közmunka és közlekedési minisztertől egy évre az előmunkálati engedélyt megnyerte. Az országgyűlési szabadelvű párt ma esti értekezletén elsősorban tárgyalás alá vetettek az igazságügyi bizottságnak a csődtörvényjavaslat 15 -49, 64, 85,87, 92, 127, 210, 212 és 214 §§ aira nézve javasolt módosítványokra vonatkozó jelentése. Az igazságügyminiszter tüzetes indokolása után az értekezlet az igazságügyi bizottság javaslatát elfogadta, azonban kimondotta, hogy az ügyet nem tekinti pártkérdésnek. Ezután a Szalay Imre, Hermann Ottó és Mocsáry Géza mentelmi ügyet vétettek tárgyalásaid. Az értekezlet a mentelmi bizottság javaslatát elfogadta, azon kijelentéssel azonban, hogy e tárgyat sem tekinti pártkérdésnek. A földadó szabályozásáról szóló 1875. évi VII. t. c. 5 és 6 §§-ain alapuló teljes s ideiglenes adómentesség megadása körüli eljárás tárgyában kibocsátott körrendelet a képen módosíttatott, hogy „az erdőknek tűz általi pusztítása“ folytán megadandó több évi adóelengedés megállapítása és megadása ugyanazon mód szerint történjék, mely a másnemű ideigl. adómentességekre nézve, az 1878 évi 39. 165 sz. a. kiadott körrendelettel megszabatott. A pénzügyminiszter ennek megfelelőleg utasította a kataszteri igazgatóságokat, adófelügyelőket s adóhivatalokat. POLITIKAI SZEMLE. Megint csupa háborús hírek érkeztek. Jele, hogy a diplomácia körében újult erővel fogtak a béketárgyalásokba. „Si vis bellum, para pacem“ -— ez a nagykövetek ismert mottója, s ezt a nótát fujja-húzza az európai koncert évek óta. No de hogy a háborús hírekre térjek viszsza, Görögország teszi magát s adja a türelmetlent, játsza a harcvágyót. Szegény bugyogós nép! Allah óvja a bugyogóját minden oly csapástól, mire nem számított. Komanduron egy interviewn kijelente tegnap a „Standard“ levelezője előtt, hogy Görögország engesztelhetlen s a porta engedékenységre kényszerítését Európára bízza. Szép logika. De a java még következik. Komandurosz azt is kijelenté, hogy Görögország ragaszkodik az Európa által neki odaitélt területhez és elvárja Európától, hogy ennek elfoglalására a görögök engedélyt kapnak, valamint monarchiánk is szabadon okkupálhatott 30000 angol négyszögöldnyi területet Boszniában, Hercegovinában és Novibazárban. Görögország minden áron utánozni akarja monarchiánk példáját s bízik benne, hogy neki is csak 5000 ember életébe s 180 millióért. költségbe kerül a kalandos vállalat. Csak rajta ! De ha az első csatazajba halálordítás vegyül a thessali szorosok közt, ne tessen ám beavatkozásra hívni fel a nagyhatalmakat, ahogy Alexinác és Djunisz után történt. Hát még mi van a háborús hírekből ? Igen komoly dolgok. A görög kormány az athéni kamara előtt hivatalosan bejelenté, hogy a hadsereg mozgósítása jövő hó 20-ig be fog fejeztetni. Ez a dicső hadsereg pedig unja már magát a határszélen, tán éhes is keveset. Denique azt határozta, hogy nem várja be a hadüzenetet, de operálni fog koncert nélkül a maga szakállára s átlépve az ottomán területre, hősileg ki fog rabolni néhány nyomorult török falut s el fog hajtani pár száz hitetlen török ökröt, birkát és csirkét. Athénban ezalatt nagyban sütik-főzik a haditervet. Annyit elárulnak belőle a félhivatalos lapok, hogy Georgiosz király főhadiszállását az epiruszi hadtest kebelében üti fel s igy a főhadoszlop marsrutája Janinának van irányozva. Ez intézkedésekkel szemben a porta elég nyugodtan viseli magát. Összes válasza az, hogy felszerelteti a hajóhadat s célja előreláthatólag a görög támadást hátulról utasítani vissza s a kérdés csomóját ellenséges területen oldani meg, ostromoltatván a Pyraeust és partra szállitván az invázió háta mögött aktiv seregének javát. Ami a diplomáciát illeti, egy nyugtalanító jelenséget látunk ma Parisban. A francia sárgakönyv okmánygyűjteménye — mint már írtuk — leyális bevallása a francia kabinet politikájában beállt változásnak a görög kérdés irányában. Waddington idézte fel e kérdést, Freycinet érlelte, Barthelémy célja most meg az, hogy tőle Franciaországot megszabadítsa. E fordulatért eddig az Union republiquaine nem bántotta Barthelémyt s a kamarában tett interpelláció, ahogy ismételve biztosítottak, nem céloz bizalmatlansági szavazatot. Annál feltűnőbb, hogy Gambetta lapja tegnap támadást intéz Barthelémy ellen s et következetlenségről vádolja. Felteszszük, hogy a külpolitika e sarkalatos kérdésében az egész kabinet szolidáris, ha tehát Gambetta szavának súlyát Barthelémy ellen veti, a krízis beáll. Ezt akarja Gambetta? s ha ezt nem, hát akkor mit akar? Amit a „Rep. Fr.“ mond, hogy a görög kérdésnek európai kérdésnek kell maradni, nem egyéb frázisnál, mert a lokalizálás, mit Barthelémy céloz, szintén Európa ténye lesz. SZÍNHÁZ és MŰVÉSZET. ♦(Lewinsky József) február 8-ára hirdetett fölolvasása a művész akadályoztatása folytán február 10-re halasztatott. A felolvasás iránt a legélénkebb érdekeltség nyilvánul. A felolvasás után a jeles művész tiszteletére bankot fog rendeztetni az akadémia, a Kisfaludy-társaság, a sajtó és a nemzeti színház több kiváló tagjának részvétele mellett. ♦(Prielle Kornélia asszony) február hó 7-én Orosházára utazik, hol Bogyó Lajos színtársulatánál két napon át vendégszerepelni fog. ♦ (A népszínházban) holnap, kedden „B o k k á c s c s ő“ kerül színre. A címszerepet ezúttal először fogja Hegyi Aranka énekelni, Fiamettát pedig Komáromi Mariska, kinek ez lesz első föllépte négy havi betegség után. Szerdán Blahánét a „A franciák Mianóban“ című nagy operett adatik. ♦(Zola Nanáját), melyről lapunk legutóbbi számában írtuk, hogy Busnach dolgozta át színpad számára, tegnapelőtt adták először a párisi Ambigna színházban. A cselekvény iránt érdeklődés elejétől végig folyton feszült volt, csattanásakban azonban csak egyes jelenetek halottak. * (Jól sikerült hangversenyt) rendezett tegnap az iparosok köre, ízléssel összeállított műsorral, jeles erők előadásában. Kiválóan Fröhlich Elza k. a. érdemlő meg elismerésünket, ki meglepő technikai készültséggel játszotta Schubert F.-moll ábrándját zongorán négy kézre Terbisz Jenő úrral. Dück Berta k. a., a színésziskola tehetséges növendéke, Mignon első románcát éneklő Thomas dalművéből, kellemes, csengő hanggal. Utána Nagy Juliska k. a. Tárkányinak a „nándori fogolynő“ címü pathetikus költeményét hatással szavalta, végül pedig Volkmann ismert és sok szépséggel biró „Visegrád“ címü zenei képeiből Ságh József és Tebisz urak adtak elő három részt a tőlük megszokott biztossággal. A nagyközönség az előadókat folytonos tetszésnyilatkozataiban részesíti. ♦(Kern Armin) Bécsben élő festő hazánkfiától a király tegnapelőtt egy képet vásárolt, melynek címe: „Malom alatti politikusok.“ Sikerült benre mű ez életteljes alakokkal, melyeket a mind jobban haladó művész érdekesen jellemzett. Az uralkodó ugyanekkor néhány más festvényt is vásárolt, de a magyar képíró műve iránt különösebben érdeklődött. E kép Rudolf trónörökös lakosztályait fogja ékiteni s ez az egyetlen magyar festvény, melyet az udvar e célra most már másodízben vett művek között vásárolt. ♦(Működő színtársulatok.) Legújabb összeállítása szerint kormányengedélylyel bíró következő vidéki színigazgatók működnek, az alanti vidéki városokban: Aradi Gerő színtársulata Szegeden, Balog Alajos színtársulata Kiss-Czellben, Bártfai Antal szintársulata K. - Kun-Félegyházán, Bényei István színtársulata Szatmáron, városi „Szin ü gy elet“ Győrött, Bogyó Alajos szintársulata Orosházán, Csóka Sándor szintársulata Baján, Erdélyi Marietta szintársulata Szabadkán, Gerőfy Andor szintársulata Székesfehérvárott, Grimm János szintársulata Tolcaván, Gáspár Jenő szintársulata Csepregen, (Sopron megye), Nubay Gusztáv szintársulata S. - A. - Ujhelyen, Homokay László szintársulata Ó-Becsén, Jakab Lajos szintársulata Vácon, Jakabffy Gábor szintársulata Csáktornyán, Kárpáthy György szintársulata Körmenden, Károlyi Lajos szintársulata Pécsett, Kőszeghy Endre szintársulata Aszódon, Krecsány, Ignác Kassán, Lászy Vilmos szintársulata Kecskeméten, Lengyel József szintársulata Nagyidány, Mannsberger Jakab szintársulata Ara-Ebéd után a korába vezetett bennünket a kántor, a csángó fiatalság táncoló helyére. A kora rendesen a korcsma udvarában szokott lenni, hogy míg az ifjak táncolnak, addig az öregek a korcsmába húzódhassanak . egynkének nagy szégyen volna az ivás, nem is látni őket a korcsmába, csak úgy este felé, mikor senki se látja őket, hörpentenek le sebtibe egy ital bort. Minden faluban a fiatalság választani szokott mindkét nemből a legderekabbak közül, főnököket , az ifjak a vatásot, a lányok a vat a veát, kiknek tisztjök a felügyeletük alá bizott fiatalságról, ha kell, azok tetteiről számot adni és különösen, hogy járnak-e rendesen a templomba. A bórán ők ketten kezdik meg a táncot és a mint ketten köralakban végig táncolnak oláh módra, hozzájok csatlakozik minden fordulásnak egy-egy lány s legény, mig csak mind ott nincsenek s folytatják teljes körré nőve, a táncot, melyet ők k e z e s z vagy ö v e s znek neveznek, a szerint a mint vagy egymás kezét, vagy övüket fogják meg táncolás közben. A tánc alkalmával nyílik tere a legényének kiválasztottjától egy szalagot kicsalni, melyet aztán büszkén kalapjára tűz és ha szinük találkozik, felszólítja a legény a lányt, hogy várja meg este a kapunál. Ezt ők „kerbe járás“-nak nevezik s abból áll, hogy a lány, szülei lefeküdtekor, a kapunál megvárja a legényt és bemennek együtt a kertbe, hol egész éjen át jövendő sorsukról beszélgetnek. Ezen éjszakázás egészen a „pálinkára jövész“-ig melyik jobban tudna magyarul mint oláhul, és még ritkább az a csángó, a kinek ez a dolog szeget ütne a fejébe. Annyira kiveszett már belőlük a nemzetiségi érzés, hogy a magyar nyelvhez már mi sem vonzza őket többé s ha tudja is csak azért örül neki, mert alkalmat kap lenézni a csak egy nyelvet tudó oláht, akihez nem tud, különösen a ploskucéni csángó, valami nagyon vonzódni. „Olábosszak vadunk műk, nem tudunk magya rosszán jól taná szólni! — mondogatja a kántor csángó szomszédja Jánoszka bá, midőn szemére vetjük eloláhosodásukat és csodálkozni tud azon szerfelett, midőn hallja, hogy messze-messze a székelyeken, Erdélyen, sőt még azon is túl van egy ország, hol sok-sok magyar lakik ; eljönni azonban egy csepp kedvet sem érez oda, itt akar ő meghalni „Muduvába, hol az apja nyugszik s büszkén emlegeti, hogy régente „a magyar czászár évét Muduva 800 esztendő óta.“ Másnap, vasárnap reggel a harangszó költött fel bennünket rég nélkülözött puha ágyunkból és midőn később kiléptünk az utcára, az egész falut feltűnő ünnepi színben találtuk, még a bokszi Jánoszka bá is teljes ornátusba öltözködve fogadott bennünket. A csángók mind buzgó katholikusok s a hit annyira össze van forrva náluk a nemzetiséggel, hogy a más felekezetűt, ha mindjárt 1 Mlő székely is, nem tartják magyarnak ; mig az olasz misszionárius papokat mind annak tartják, jólehet magyarul egy árva szót sem tudnak. Hány oláh, vagy eloláhosodott helységet találhatni, melynek lakói büszkén vallják, hogy „u n g u r“-ok, értvén alatta, hogy katholikusok, mert az „u n g u r“ nyelvhez bizony ők mit sem konyitanak többé. Érdekes látványt nyújtott a falu csángó ifjusága, amint a templomba vonult ünnepi ruhában. Elől mentek párosával a hajadonok piros csizmában, felpántlikázva ; szoknyájok egy job-gyepőből (juh-gyapju) font kendőből áll, melyet derekukhoz szines kis övekkel erősítenek ; ingüket cifránál cifrább hímzések ékesítik s nyakukról nem hiányzik a serük (kláris), mely annál szebb, minél több soros. Hajuk hosszú ágakba fonva, koszorú gyanánt keríti fejőket s szines szalag disziti, melyből alkalom adtával a legén kék-nek szoktak adogatni. A lányok után a legénkék vonulnak megannyian szép tisztára mosott gyapjúit mögben, melyet szinte mindenféle szinti övek köritenek, de nem olyan mint az olákoké;A hosszú, majdnem cilinderhez hasonló kalapjukon legnagyobb részének ott látható a leányadta szalag, melyet egész lakodalmáig rajta hord. Egymással szemben igen erkölcsösek, a leányoknak nem illik a legényével sokáig beszélgetni, még kevésbbé együtt járni. A csángók erkölcsiségét jellemző adatot hallottunk a klézsei pátertől, ki beszélte, hogy 25 évi paposkodása alatt egyetlen egy esetet sem tud, hogy törvénytelen gyermek született volna, és ha itt-ott akadna is ilyen, nem volna annak a csángók közt maradása. PESTI HÍRLAP 1881. február 1.