Pesti Hírlap, 1881. március (3. évfolyam, 59-89. szám)

1881-03-01 / 59. szám

2 az ily jogtalan szedett évi pótvám, mely e címen be­szedetik, 40—45 ezer írtra megy ; e pótvám megszün­tetése végett a tanácshoz jelentés létetik. Felvétetett ezután a Grosz cementgyáros ké­­relme, hogy a város tulajdonát képező mintegy 1200 négyszögláb területű parlag földet megvehesse. A bi­zottság a Grosz által ajánlott 50 forintot négyszög­­ölenkint elfogadásra ajánlja a tanácsnak. Ezután Buchwald Sándor kérelme tárgyalta­tott. Buchwald ugyanis szerződést kötött a várossal, hogy a Ferenc-József-téri sétányon padokat állíthasson s ezen padok használatáért 3 krt szedhessen, s ezért kötelezi magát a város részére 6O padot évenként állí­tani fel, s évi bért fizetni. Tekintve, hogy most nem virágzik üzlete, kéri a szerződést megváltoztatni, s vagy a padok szállítása vagy a bér fizetése alól fel­mentetni magát. Mielőtt határozat hozatnék, az ügy a sétaterekre felügyelő bizottsághoz utasíttatik jelentésté­tel végett. Felvétetett ezután a város tulaj­donát képező 12 budai szőlő el­­árverezési ügye. Az árverés sikertelen maradt, azonban az egyik úgynevezett Wild-féle szőlőre, mely 1 hold és 400 négyszög­láb, Ráth Károlyy 300 frt vételárt ajánlott 3 részletben lefizetés mellett. Tekintve, hogy a szőlő holdja 180 frtra volt becsülve, Ráth Károly ajánlata mint előnyös elfogadtatott, s az eladás a tanácsnak új állítatni fog. A „Két oroszlán“ házért a résztulajdonos 49 ezer forintot kér az általa leírt 5/tit­od részéért. Tekin­tettel ez ügy hosszú időn át tartott tárgyalására, a kért 49 ezer frt vételár elfogadtatott s a bizottság eme bir­tokrésznek a most mondott áron leendő megvételét a fővárosnak ajánlani fogja. Több tárgy nem lévén, az ülés véget ért.­­ Az adókivető bizottsá­gok a főváros területén március hó 11-én kezdik meg működésüket. Minthogy a bizottsági tagok közt egyesek leköszönése folytán m­ég mindig folytonosak a változások, ez alkalommal csak az elnök és az előadók neveit közölhetjük: I­­II. kerület elnök, Jekelfalussy József, előadó, Magyari Miklós pénzügyi fogalmazó, III. ker. elnök, Quettner Antal, előadó dr. Thoma Tivadar p. n. fogalmazó, IV. ker. elnök, Schreiber Károly, elő­adó, Kassay József p. n­. t. V. ker. I. bizottság, elnök, Eggert József, előadó, Cottely Ernő p. ü. f. II. bizott­ság, elnök, Szuper László, előadó, Szigethy Vilmos, p. ui. f. VI. ker. elnök, Rössler Adolf, előadó, Traut­­wein Sándor, p. ii. f. VII. ker. elnök, Tölgyessy Károly, előadó, Weinhardt Gusztáv, p. ui. f. VIII. ker. elnök, Pásztory Károly, előadó, Bárczy Iván, p. ii. f. IX. és X. ker. elnök, dr. Ballagi Mór, előadó, Wilhelm Elek p. n. f. — Az adókivető bizottságok március 10-én kezdik meg működésüket. A III. osztályú kereseti adólajstromok tervezetei március 2-ától nyolc napon át d. e. 9—12 és d. u. 3—6 óra közt fognak közszemlére kitétetni a bizottságoknak helyiségeiben. Az adózók észrevételeiket az adókivető bizottságok előtt tehetik legcélszerűbben meg.­­ A főváros közgyűlése szer­dán számos kisebb érdekű ügyön kívül tárgyalni fogja Sopron város körlevelét az állami közigazgatás közve­títése folytán a városi törvényhatóságokra háramló költségeknek az államkincstárból való megtérítése ügyé­ben; — honv. min. leirat a leavatási bizottságok ujjá ala­kítása iránt;— vallásügyi min. leirat az állam­i reáltanoda céljára ajándékozott lipótvárosi telek iránt; — több biz. tag indítványa a Mayer-féle árvaház tárgyában; — előter­jesztés az ebtartási dijak szabályozásáról s az állatgyógy­intézet udvarának parkolásáról stb. — A f . r. magánépítési bi­zottság mai ülésén bemutatták a budai új vízmű egyik szivattyú-állomásának és egyik vízmedencéjének terveit, melyeket műszaki véleményezés végett a mérnök­hivatalnak adtak ki.­­ Az állatgyógyintézet igaz­gatósága kérte a fővárost, hogy a Rottenbiller­ utcában épült új gyógyintézet udvarát parkoztassa. A tanács, miután az intézet a ragály­gyanús állatok és ebek be­fogadása és megfigyelése által a fővárosnak igen hasz­nos szolgálatot tesz s az egésznek a költsége is csak 550 frt lesz , a kérelmet pártolólag terjeszti a közgyű­lés elé. — Plébánia Kőbányán. Számos kőbányai polgár már 1879-ben folyamodott a főváros­hoz, hogy Kőbányán, hol most a józsefvárosi plébániá­tól kiküldött egyetlen káplán végzi a lelkészi teendő­ket, önálló plébánia létesittessék. A jog­ jogügyi bi­zottság legutóbbi ülésén foglalkozott e kérvénynyel s a tanácsnak azon véleményt adta, hogy a főváros kegy­úri állásánál fogva nem kötelezhető ugyan uj parochiá­­kat alapítani, mindazáltal méltányosságból a külön plébánia alapítását a kérvény alapján indítványozza. Egy plébánossal és egy segédlelkészszel az évi kiadás alig kerül 1000 írtba. Megjegyzendő, hogy abban a tárgyban már a hercegprímás is intézett kérvényt a hatósághoz­ fog csatoltatni, minek folytán az intézet a jelen évben 2400 frtot oszthat ki részint segélyösszegek, részint pe­dig ösztöndíjak alakjában.­­ A tanító egyletek közös ügyei­nek elintézése végett, a vallás és közokt. minisztérium­ban erélyesen folyik az előmunkálat, hogy f. é. augusz­tus havában a magyarországi egyesületek által kikül­dendő egyesületi képviselők összegyülekezhessenek s a fontosabb tanügyi kérdésekben tanácskozhassanak. A miniszter különösen az egyesületi élet egyöntetűsége s egészséges irányban való sikeres egyesületi működés céljából kívánatos intézkedések ügyében kívánja, az országban létező egyesületek képviselőinek s a képez­­dei tanároknak véleményét megtudni. Az augusztusban megtartandó gyűlés szervezésére és rendezésére vonat­kozó javaslatok elkészítésével — mint értesülünk — a miniszter a III-dik egyetemes tanítói gyűlés végrehajtó bizottságát fogja felszólítani. EGYLETEK És INTÉZETEK. — Az orsz. közép t. tanáregye­sület I. szakosztálya kedden, f. hó 1-én d. u. 5 órakor, a felsőbb leányiskola helyiségében (Erzsébet tér) szakosztályi ülést tart. Tárgyak : Tacitus legnagyobb művének címéről, Petrovich Ferenctől. — Az első népnevelési egyl­­­e­t Székesfehérvárott megalakult. A közgyűlés által elfogadott s a minisztériumhoz felterjesztett alapszabá­lyokat ez utóbbi több módosítás végett visszakül­­dötte. Az alakítók ennek folytán tegnap népes értekezletet tartottak s a kifogásolt­­­ok elejtése, ille­tőleg azoknak megfelelő módosítása után az alapsza­bályoknak újból leendő felküldését határozták el.­­ A magyarországi népta­nítók Eötvös alapjához a vallás­o­s közoktatásügyi miniszter 1200 írttal járult, mely tisz­­t Srczeg az ez évi pünkösd napján kiosztandó összeghez PESTI HISLAP 1881. március 1 TUDOMÁNY és IRODALOM. * (A Földtani Közlöny) legújabb száma a következő tartalommal jelent meg: dr. N­of­fmann Ká­roly: Buda vidékének némely a harmadkori képződésé­ről — Halaváts Gyula : A golubáczi (Szerbia) medi­terrán sagna. — Schafarzik F­erencz: A „Cserhát“ délnyugati végének eruptiv­ kötetei. * („Igazsá­g­ü­g­y­i úii kutat­ó“) II. folya­mára hirdet dr. M­ai­s­ic­s Mór budapesti ügyvéd elő­fizetést. E II. folyam tartalma: az 1878. 1879. és 1880. években hozott magyar törvények és miniszteri rendele­tek betüsoros tárgymutatója. Az „Igazságügyi Útmutató“ II. folyamának előfizetési ára — mely a szerzőhöz cí­mezve (nádor utca 20. sz.) legczélszerüben postautalvány­nyal beküldhető — 80 kr. * (A magyarhoni földtani társulat) szerdán 1881. évi márczius hó 2-án d. u. 5 órakor az akadémiában (földszint) szakülést tart, melynek tárgyai: 1. Inkey Béla bemutatja d­r. R­o­t­h S­a­m­u beküldött dolgozatát a jekel falusi és dobsinai serpentinről. 2. B­u­­day József:a Hargita kőzeteiről. 3. S­t­e­r­n Hugó: a selmeczi gömbös trach­ytról. A szakülést a választ­mányi ülés követi. SZÍNHÁZ és MŰVÉSZET. ♦(Nemzeti színház.) Delibes Leo úr ma este a fővárosba érkezett. Kedden tartja az első zon­gora­próbát „­Jean de Nivelle“-ből; szombaton Sylviában a zenekart igazgatja. „Jean de Nivelle“ első előadása a szerző óhajtásához képest, március 8-ára tűzetett ki. * (A p a j u n e) első előadása Solymosi in­­dispozíciója miatt nmnét elhalasztatott péntekre. Soly­­mosi állapota ugyan lényegesen javult, azonban még nincs oly helyzetben, hogy egy nagy énekes szereppel első előadás izgalmainak kitehető volna. Az előre vál­tott jegyek pénteken, márc. 4-én lesznek érvényesek, esetleg holnap, keddre becseréltetnek, mikor is „B­o­­kiesése“ fog színre kerülni Pietro szerepében (Soly­mosi helyett) Tihanyival. — E változás folytán a műsor a következőleg állapíttatott meg: ked­den „B­o­k­á­c­s­c­s­ó“, szerdán „T­i­s­z­ta u­rak a zárdába­n“, csütörtökön, ,A p­e­r­eskei n­ó­t­á­r­i­u­s“, pénteken először „A­p­a­j­m­­­e“. Arról a híres bécsi operációról. Néhány héttel ezelőtt egy borzasztó operáció híre indult ki Bécsből és igyekezett a műveit és nem műveit­­. közönség nyugalmát próbára tenni. A nem szakértők áraulva beszéltek a nagy csodatételről, mely­nek jelentőségét felfogni képesek nem voltak. A szak­értőket azonban nem háborgatták ily érzelmek, mert az egész tényben nem láthattak egyebet, mint óriási reklámcsinálást. Ha eddig nem szóltunk e dologról, csak azért tettük, mert be akartuk várni, hogy minő fordulatot vesz az ügy. Most azonban, midőn a német lapok arról értesítik a nagy­közönséget, hogy az ope­­ált bécsi nő oly jól érzi magát, hogy nemsokára el­hagyhatja a kórházat, kötelességünknek tartjuk őt, az igen tisztelt és tudós tanár úrtól, Billrothtól elbucsuz­­tatni. Igazság szerint ezt szaklapban kellene tennünk, de miután a t. bécsi tanár úr a politikai lapokat is fölhasználta a hit terjesztésére s nem tudom még miféle célok elérésére, mi sem lehetünk kevésbé politikusok, mint ő s így egy utón haladunk vele, noha mi nem akarunk dicsfényben ragyogni, hanem csak a t. közön­séget kívánjuk tájékoztatni. Szüksége is van erre, mert „nem mind arany, a­mi fénylik“. Valamint nem minden szentírás, amit a mai bécsi orvosi iskola hirdet. Mielőtt az említett operáció bővebb tárgyalásába bocsátkoznánk, nem mulaszthatjuk el a közönséget bu­dapesti orvosi iskolánk iránt tanúsított indolenciájára figyelmeztetni, így, a­kinek pénze van, az a szemén tá­madt árpa gyógykezelése végett már bizonyosan Bécsbe megy. S ha csak egyszerűen elmenne, az még csak hagy­­ján volna, de nem restell elmenni az illető budapesti egyetemi tanárhoz, hogy mondaná meg, mehet-e már bajával Bécsbe. Talán Bécsben jobban értenek ily dol­gokhoz . Dehogy. Sőt mondhatjuk, hogy olyan tanára­ink is vannak, kikről a világ első szaktudósai a leg­nagyobb tisztelet- és elismeréssel szólnak. De azért a pénzarisztokrácia mégis csak mostoha gyermeknek te­kinti hazája első főiskoláját s rendesen a bécsit ápol­­gatja, mint édes gyermekét. Különben ez már régi baj, nem egy könnyen gyógyítható. No de Bécs a „Reichs­hauptstadt“ s ott talán minden jobb. Ami azonban a tudományt illeti szerény nézetünk oda irányul, hogy az­ közös kincse az emberiségnek, mely a kis Hollandiában­­ép úgy virágozhat, mint a nagy Németországban. Nézzék meg ma egyetemünket. Nem nyújt-e sz­épen annyit a tudományszomjas ifjúságnak, mint a bé­csi? Sőt ha a frekvenciáról akarunk következtetni, azt kellene mondanunk, hogy még többet, mert ma a mi egyetemünk orvosi kara sokkal népesebb, mint a bé­csi. Ez is azt mutatja, hogy orvosi karunk oly emelke­désben van, mely iajainknak nélkülözhető­vé teszi Bécset. Egykor a bécsi orvosi iskola Európaszerte hang­adó volt. Ma e domináló szerepe megszűnt. E változás azonban okiviszonyban áll a működő erők tevékenysé­gével, így mondhatjuk, hogy a bécsi orvosi iskola Bill­roth tanár úr elődei alatt élte fénykorát, mert ezek komoly munkával s nem reklámmal igyekeztek iskolá­­jok hírnevét emelni. Hasonló dolgok miatt a budapesti ki­r. orvosegy­let csaknem kiküszöbölte néhány tagját s tisztességte­lennek nyilvánítá oly dolgok ismertetését a napilapok­ban, melyek csak szakkörökbe valók. Nézzük már most szakértő szemmel, miért ütöt­tek a bécsi és hazai német lapok oly zajt Billroth ope­rációjával ? Talán valami nagy és új felfedezés ez a szen­vedő emberek javára ? Ha így volna a dolog, mi vol­nánk az elsők, kik üdvözölnék. Mi az egész dolgot nem tekinthetjük egyébnek, az emberi elme elsiklásának, ha nem akarjuk feltenni, hogy egy hírneves tanár oly óriási reklámot akarjon csinálni, noha igen közel áll a gyanú. Különben ez nem az első eset arra, hogy Bill­roth valami újat, merészet végzett, de akárhányszor végezte is s akárhányan utánozták, mégis csakhamar feledékenységbe sülyedt az egész, mert nem lehetett általa maradandó praktikus eredményt elérni. Ki ne emlékeznék még ama zajra, melyet gége­­rákoperációja keltett? Az egész azonban csak pünkösdi királyság volt. Ma úgy látszik Billroth ismét beszéltetni óhajt magáról, amiért is egy asszony gyomrára tesz operatív merényletet rák-kiirtás céljából. Kivágott egy darabot a gyomorból, sőt még a körülötte levő részekből is s ezzel talán kiirtotta a rá­­kot . Azt ő maga sem hiszi, mert igen jól tudja, hogy ez lehetetlen, különösen oly helyen, hol számtalan csak nagyító üveggel látható kis mirigy létezik. Tudja az igen tisztelt tanár úr azt is, hogy hány beteget operált ő már különféle rákok miatt, s hogy a legnagyobb rész­­ kiáltotta az operációt, de nem gyógyult meg, mert a rák,­z operáció után is az maradt, a­mi volt. Ilyen körülmények közt a tanár úr operációját nem tekinthetjük másnak, mint kísérletnek arra, hogy egy ember képes-e kiállani azt, ha gyomrából egy da­rabot kivágnak. Ez esetben a beteg gyomrán ejtett se­béből, mint a legújabb h­írek jelentik, kigyógyult, de azért a rákja tovább is megmarad. Az pedig, hogy az ember a gyomor egy részének kivágását képes kiállani, kísérletek által már rég bebizonyított tény. Most azt kérdjük, helyeselheti-e valaki, hogy em­berek használtassanak kísérletekre ? Angliában még állatokat sem szabad bárkinek, kénye-kedve szerint kísérletek végett kínozni (vivisec­­tio) Ezt csak szűk körben erre hivatott egyének te­hetik. Emberen experimentálni pedig nemcsak nem he­­lyeselhető, hanem büntetésre méltó. Midőn a műtétről szóló tudósítást olvastuk, az a kérdés támadt önként bennünk, hát nem ismeri Bill roth a rák természetét ? Ha nem ismerné, nem hagyat­hatnák tanszékén. De ismeri is, mert műveiben maga hirdeti, hogy a rákot biztosan kiirtani nem lehet. Tudja saját tapasztalataiból is, hogy a rák még oly helyekről sem irtható ki, melyekhez könnyen hozzáférhetünk, hát még onnan a­hová követni sem vagyunk képesek. S mindamellett hozzáfogott az operációhoz. Az egyetemi tanárnak első kötelessége, hogy hallgatóit lelkiismeretességre tanítsa. Azért nagyon sajnálatos, hogy oly egyének, kik már bizonyos állást foglalnak el, azt épen nem lelkiismeretesen töltik be. Legsajnálatosabb azonban az a körülmény, hogy valaki mint orvos kénye-kedve szerint rendelkezik embertársai élete felett. Az a híres operáció tehát nem is oly híres, mint amilyen zajt ütött. A kommentárt különben a közönség maga készítheti hozzá. A híres tanár úr skrupulozitásáról tanúskodó­ esetet akarok még felemlíteni. Egy itteni zsidóasszony­ság t. i. gyomorbajával Billrothoz fordult, ki természe­tesen mindjárt hozzáfogott a lelkiismeretes gyógyítás­hoz. Megkutaszolta az illető gyomrát, de úgy, hogy másnapra meghalt. Ha ez nálunk Budapesten történik, a bécsiek lettek volna az elsők, kik a budapesti egye­temi tanárok tudatlanságával kürtötték volna tele a világot , de talán az érdekeltek még pert is indítottak, volna, míg Bécsben ily esetek nagyszerűek s nem ter­helnek senkit. Ily dolgokról hallgat a bécsi krónika s csak akkor szólal meg, ha ellenünk fordulhat vele. I Univ. med. dr. Zay.

Next