Pesti Hírlap, 1881. december (3. évfolyam, 331-360. szám)
1881-12-01 / 331. szám
Budapest, 1931 III. évf. 331. szám (1052.) Csütörtök, deceni ~.... . . , Szerkesztési iroda Előfizetési ar&K: Budapesten, nádor-utca 7. is., X. 1 évre.........................14 írt — kr. gjgjg hová a lap szellemi részét illető XEL~jv félévre................................7 , — • EST 5^3 2§8 ttf közlemény intézendő. Hegyedésre.....................8 , 60 . gS? lig éE&á: (SgSP^S *8 SP fe, £$'• DSPh- ’V§ Mi Bérmentetlen levelek csak teat H CCTI H MSP t jugfvnntite.» d»« g in w B 8 BUBI mm mFm I s»gyepe: lappal együtt: téz.ndSk. egész évre......................20 frt ... r ^ . fA rév« na JHTurdetéselK : POLITIKAI NAPILAP. 0^ «mSSt Szualik «cm adatik. V 40’ Eu0 Natr8dam# Virtor«.. v . _ n . T és szombaton a képtér; ruévnapokon Inning^ megtekinthekT^ K a p t & r. Látnivalók. d. e. 101-ig fölváltva » gyűjtemények társult tárlaté. (Sagár-ut, »sjét héj) — EJirigóhid » ,oroksén-at régén, » rén, Csütörtöm-Vaih Vat ! Nemzeti múzeum. (Muzeum-körut.) valamelyike; a könyvtár pedig minden Magyar tudományos akadémia. (Ferón a tó mellett, ■— Városház a régi * woa^ls-protJL 1 Nyitv» : d. e. 9- évéig, hétfőn és ossz- hétköznapon .-1-ig - O még C. képtér a septér, saját hél.) - Ipsrauteam. (Sugér- téren, a. nj » L pöt-ntcéhan Sé. w e- -szörött-nin«* . * törtökön a természet- és néprajzi-tár. (Eszterházy-féle) az akadémia palotájá- ut, a képzőművészeti társulat háza.)— Városi vigadó (redoute) az alduaasoxon. ** __________a . Abaias , szerdán kedden és pénteken az ásványtárban. Nyitva vasárnap, szerdán és pén- Királyi vár és várkert Budán, az u(^v_y A mai szám tartalma : Krivoscsie. — Politikai hírek. — Három püspök. — Politikai szemle. — Bismarck újabb nyilatkozatai. — Fővárosi ügyek. — A főváros rendes közgyűlése. — Egyletek, intézetek. — Színház, zene, képzőművészet. — Irodalom. — A land-liga országából. — Táviratok. — Legújabb. — Napi hírek. — Törvényszéki csarnok. — A közönség köréből.-------Színlapok. — Közgazdaság. — Tárca. Patti Adelina amerikai körútja. — A mellékleten. A méltóságos Házból. — Országgyűlés. — A képviselőház pénzügyi bizottságából. — A kard emberei. — Pusztító orkán Angolországban. — Egy rémes dráma. — Mulatságok és hangversenyek. — Harc egy faluért. — Pályázati hirdetés. — Egy világcsoda. (Képpel.) Sarah Bernhardt Odesszában. — Tárca. Bismarck és a medvék. — Regénycsarnok, Amor ő fensége. (170. folytatás.) — Vegyes. — Értéktőzsde. Krivoscsie. (Tk.) „Jól értesült“ levelezőknek izzad el a tolla, hogy bebizonyítsák a Cattaro körüli lázadás ártatlan természetét. Igazán csak „rablóbandákkal" van dolgunk s amit ellenük indítani kell, az még hyperbolával sem mondható hadi expedíciónak, nagyobb mérvű razzia csak az egész. Hátha még így volna is, mi akkor se találnánk sok vigasztalót benne. Az olasz brigantaggio, a görög Klepta-világ virágzása minden államnak örökké vérző Achilles-sarka lenne s egyátalában nem járulna hozzá oly állam külső tekintélyének emeléséhez, mely a társadalmi rend ellen összeesküdt egy csoport kalandorral nem bir elbánni s örökös hadi készenlétben kénytelen állani ellenük. Azonban, fájdalom, nem csak eddig van a dolog. És ha talán a mostani lázadás nem érte is még el az 1869-kinek méreteit, politikai jellege és az, hogy a tizenkét év előttivel egy forrásból ered, félhivatalos tudósítók minden megrendelt nagy igyekezete mellett sem lesz ellea- ■ tudható. Történeti előzményeknek meg vannak a maguk szükségszerű következményei, ami pedig geográfiai fekvés, öröklött népjelleg, hagyományos szokások és a lakosság természetévé vált gondolkozásmód kikerülhetetlen eredménye, — azt egy dekrétummal, törvényhozást egyszerű ténynyel megmásítani és oly kevéssé lehet, mint ahogy létezését nem szüntetjük meg azzal, ha eltagadjuk, hogy van. A Boeche di Cattaro körüli mozgalom, a krivosesiai morlákok fészkelődése nem más, mint lázadás, mégpedig mély gyökerű politikai lázadás. Kiterjedése sem lehet olyan csekély, ha ellene az 1869 óta tetemesen megszaporitott helyőrségen kívül dandárokat kell mozgósítani s ha ennek dacára megerősített helyekről űzetik el az őrsereg. Dragolj, melyet pedig 1869-ben vitézül védelmeztünk, elvész s a rendes katonaság helyenkint véres összeütközésekbe kevertetik. Egyszerű rablócsapatról nem hihetni el ily nagy dolgokat. Lázadás ez in optima forma. Még pedig olyan, melynek muszka szítás nélkül is volna kútfeje, hát még ha az is hozzájárul. Szerzett és gyakorolt előjogairól még művelt ember se mond le örömest. Az, hogy a magyar nemesség önkényt hozta privilégiumait a haza oltárára, páratlan és egyedüli példa az egész világhistóriában. Képzelhetni-e már most, hogy egy félvad, fanatizmusra annyira fogékony, öröklött kiváltságaihoz makacsul ragaszkodó, faji jellegét és megrögzött szokásait megtagadni nem tudó nép izgatottság nélkül fogja tűrni egy oly intézkedés behozatalát, mely semmi tekintettel nincs a helyi viszonyokra, a nép műveltségi fokára, jellemére, megszokott intézményeire s megsemmisít oly előjogokat, melyekhez az a nép úgy ragaszkodik, mint ahogy ragaszkodnék egy nagyobb, műveltebb az ő alkotmánya alapjogaihoz? Annak a népnek ott az általános katonakötelezettség keserű orvosság , hazódozás nélkül önkényt soha sem fogja bevenni. Nem legalább most még, és nem erőszak nélkül. Azt a keskeny tengerpartot Dalmácia déli csúcsán az öböllel, melynek „Cattaro ajkai“ a neve, Ausztria, mint a velencei köztársaság örököse, úgy vette át, hogy mind ama privilégiumait megerősítette és föntartotta, melyek által Velence a bochezeket kedvező hangulatban kívánta tartani. Mentesek voltak minden adótól és minden katonai szolgálattól szárazon és vizen. Ez állapot külön állást biztosított számukra, egy nemét a függetlenségnek, mely megóvta őket a birodalom olvasztó erejétől. Meg, annyival inkább, mivel a keskeny déli tengerpart messze esett Bécstől, messze a monarchia többi népeitől, azok befolyásától s territórium szerint is el lévén szakítva, alig volt valami összefüggésben a birodalom többi részeivel. Ellenben annál közelebb volt a hercegovinái és montenegrói fajrokonok befolyása, kikkel anyagilag rájuk szorulva, vallás és nemzetiség által is hozzájuk fűzve, örökös érintkezésben maradtak. Elképzelhetni, mennyire használt ez a „Cattarói kapitányság“ osztrákosításának. A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Patti Adelina amerikai körútja. Amióta Lind Jenny a nagy Barnum vezetése alatt megtette művészeti diadalútját az Egyesült Államokban, azóta lényegesen megváltoztak a viszonyok ott e tengeren túl. A gőzhajózás és Cook körutazási jegyei annyira kö...zel hozták egymáshoz az ó és újvilágot, hogy kölcsönösen kicserélhetik turistáikat, iparcikkeiket és művészeiket. Különösen az utóbbiak seregesen tódulnak Amerikába, és volt idő, amidőn dollárokkal gazdagon megrakva tértek vissza ama szűzi, még le nem tarolt földről. Most azonban úgy látszik már vége az aranykornak, amint erről legújabban Patti Adelina is meggyőződhetett, aki üres házak előtt énekel szülővárosában, New Yorkban. Patti Adelina megérkezett Amerikába, anélkül, hogy az emberek csupa rajongásból a tengerbe ugrottak volna, anélkül, hogy lovait kifogták volna és maguk vontatták volna kocsiját szállójához, sőt — és ez a legfájdalmasabb — anélkül, hogy tíz dollárjával vásárolták volna a belépti jegyeket a diva hangversenyeire. Pedig a new-yorki zenei életnek alig van fontosabb mozzanata, mint Patti visszatérte Amerikába, huszonkét évi távollét után, és hangversenyei kétségkívül pénzügyileg is kedvező eredményeket mutathattak volna fel, ha a vállalkozók ügyesebben rendezik a dolgot. A művésznő egész csöndben, zajtalanul érkezett Newr-Yorkba; mind a hat hangverseny, melyet ott adni szándékozik, egyszerre volt hirdetve, mégpedig olyan napokra, amelyeken az „Academy of Music“ helyiségeiben a londoni „Her Majesty“színház operai tagjai, köztük Hauck Minnie, Campanini, Galassi és Del Puente kitűnő előadásokat rendeztek. A legnagyobb baj azonban az volt, hogy egy ülésért 10 dollárt, vagyis mintegy 24 litot, egy karzati ülőhelyért pedig 2 dollárt, tehát majdnem 5 forintot kértek. Ezt az amerikaiak is megsokalták, annyival inkább, minthogy a hirlapok reportereivel szemben a művésznő kissé elszólta magát. Biztosította őket , hogy csak azért jött Amerikába, hogy viszont lássa kedves hazáját és nem is akar egy fillért sem szerezni, csak azt óhajtotta, hogy kitűnő, nagy honfitársai még egyszer hallják őt, amíg hangjánál van. Amidőn erre az egyik reporter azt kérdezte tőle, hogy miért szabta tehát oly magasra a belépti díjakat, azt felelte, hogy ez nem az ő dolga, mert ő a vállalkozótól bizonyos fölléptidííjat kap, a többi a vállalkozó dolga. Különben — úgymond — tíz dollár nem is oly sok, mert Európában ez a rendes helyár fölléptei alkalmával. Szerencsétlenségére azonban nagyon jól tudják New Yorkban, hogy Pattinak nincs impresszáriója, hanem hogy saját számlájára rendezi hangversenyeit , és tudják azt is, hogy Londonban hangversenyei alkalmával a legjobb ülőhely nem került többe két és fél dollárnál. Továbbá azt beszélte, hogy Európában egy-egy előadásért könnyen kaphat 20—25 ezer frankot, holott tudva van, hogy soha sem kapott többet egy estéért 10 ezer franknál, Londonban pedig háromezer frank volt tiszteletdíja. Egy másik interwiew alkalmával azt mondta, hogy legkedvesebb szerepe Elza, Lohengrinben. „De asszonyom“ — válaszolt csodálkozva a reporter — „hiszen még sohasem énekelte Elzát!“ A diva kissé zavarba jön. „Az igaz“— úgymond — „de lássa, ez a szerep nagyon rontja a hangot, azért csak akkor fogom majd énekelni, ha . . .“ Itt megakadt, mintha azt akarta volna mondani, „ha nem lesz már hangom.“ Első fölléptét meglőző este éjjeli zenét rendeztek ablakai alatt, valószínűleg azért, hogy felkeltsék a new-yorkiak érdeklődését; most azután az újságok kisütötték, hogy az éj zenét titkárja által maga rendeztette mgának. Mindezek a balfogások azt eredményezték, hogy amidőn november 9-kén első hangversenyét adta, a „Steinway Hall“ óriási terme, mely háromezer embert képes befogadni, félig üres volt, dacára a kiosztott szabadjegyeknek. Ugyanekkor pedig zsúfolásig megtelt a szomszéd „Akademy of Music“, ahol „Trovatore“-t adtak, Prevost-tal a címszerepben. Az igaz, hogy itt csak három dollár volt egy jegy ára. Képzelhető Patti, az elkényeztetett Patti boszankodása! No de a fogantatás lelkes, a lapok bírálatai fényesek voltak. Talán jobban sikerül a többi hangverseny! Óriási falragaszokat nyomattak, két öles betűkkel volt olvasható az ion. Hordárokat öltöztettek fel, a tárnál veszekedtek a jegyekért. Mai számunk 14 oldalt tartalmaz.