Pesti Hírlap, 1882. január (4. évfolyam, 1-31. szám)

1882-01-01 / 1. szám

Budapest, 1882 IV. évf. I. szám (1082.) Vasárnap január 1. -rlla||||| ||M| m |M| m ---------,-----np—mámmma—armmaemm—i i n .................... ................—,immn —i mm « —ima—■ .........—■ mmmmmm ———ii —— i mm——aa—■ i-------i----------------------—————-————* 1 ■ ——metv 4raV• Sxerkewtéil Iroda: Eioüzetéfli árak. um ra Bndaptiten, nádor-utoa 7. i»., I. Ifész árra.........................14 £rt kx. jsj gg&j hová a lap szellemi részét illető mincM Félévre..............* • • • • 7 „ ■ &ÉS mum___ _______ m Mg §|§j M ___ n közlemény intézendő. Negyedévre..............8 „ 60 a Big* gjg Ssjfe Xjsfe gfflftSgSfc. Sp Re» Bérmentetlen levelek ee&kiaut«?» 7 hóra.........................1 „ 10 a SSE ül 18 ÉSiwllS Kp® SviTIjwl kezektől fogadtatnak el. Egye. szkm helyben 4 kr. Mpjg? ÜL, Wé®* gg fi ||plff| fE PLM Eg lllffl WLJa Kéziratok riesza nem »d*fcnsk. Vidéken fi kr. Pg IMP« f£g ^ S§ ft' ffi fgSiK Jf®| HpSSV KUdChivatftl t ------- HÜ H ■ 'JH Uj III §!|j ||| m ||1 fii |Hg asJaM H Bod»pe«t, nader-nto» 7. uia, 4 .Uifti!OT!ZÍ£ és i X&straig“ olaj »&& Ejha® lifeEp Hl fff H iSi MI Kg *§| SkMHi KHH kori az előfizetések «a a Up MrtkVi. Zigy együtt: H Hi TM H ■■ Idénére Vonatkozó fels*Sl«nli»k I*. egész évre.....................20 frt ____ félévre.............................1# . Hirdeté»«M 'ZiiL— ■ POLITIKAI NAPILAP. (-• *iroDOTlF^oSu^fR&3SÍ14 \ - ^^40, Bue Notredame des Vietoi«*. kantár ! Tá y ! nAWiifainA. d . 10—1-ig fölváltva a gyűjtemények társulat tárlata. (Sugár-ut, saját ház.) — Sómgóhíd a soroksári-ut végén, a rá. Vasárnap gém -kath • Utér ! Keazetl au89ua. (Muzeum-körut.) valamelyike ; a könyvtár pedig minden Magyar tudományos akadémia. (Ferenc 16 mellett. — Városból a régi a ván protestáns TTiér ] : d- •• íh~1 óriL18, hétfőn és csük hétköznapon fé l-ig. — Országos képtár zsef-tér, saját ház.) — Sparanieum. (Sugár- téren, az uj a Lipót-utcában t. az. a. n görög-oross. Tornács törtökön a természet- és néprajzi-tár. (Eszterházy-féle) az akadémia palotájá- ut, a képzőművészeti társulat háza.)— Viroll vigadó (redoute) az aldomiUwrosi. ' B . I szerdán kedden és pénteken az ásványtár' ban. Nyitva : vasárnap, szerdán és pén- királyi vár és várkert Budán, az udvar Állatkert a városligetben.____________ A mai szám tartalma: Újévi kívánat. — Politikai hírek. — Politikai szemle. — A kir. semmitőszék felosztása. — Írországi dolgok. — Fővárosi ügyek. — Egyletek, intézetek. — Színház, zene, képzőművészet. — Az elnökgyilkos az esküdtszék előtt. — Táviratok. — Legújabb. — Napi hírek. — Törvényszéki csarnok. — Szinlapok. — Közgazdaság. — Tárca. 0 év — Újév. — A mellékleten. 1882. — Az uj világcsoda. — Jótékonycélu diszelőadás Párisban. — A nászbokréta. — Mulatságok. — Közműveltségi arányok a fővárosban. — A varsói zsidóüldözés. — A bécsi szinházégés. — Khinai levél. — Német kommunisták Amerikában. — Herodias. (Képpel.) — Karácsony a német császári család körében. — A barátságpohár eredete. — Tárca. Az illaki révész. — Brigatta. — Cassone József. — Regénycsarnok. Ámor ő fensége. (200. folyt.) A rangadó. — Vegyes. — Értéktőzsde.— Hirdetések. Újévi kívánat. A sassi fátyolt előre senki sem lebbentheti fel. A jövőbe tekintő Janusareról senki sem olvashat. Az új év sok örömet, de egyszersmind sok keserűséget, megpróbáltatást rejthet titokteljes méhében úgy az egyesekre, mint a nemzetekre nézve. Azért vette fel a társadalom az újévi szerencsekívánat szokását. Jó barátok, ismerősök, rokonok, mindazok, kiket egymáshoz a rokonszenv, vagy szeretet kapcsa fűz, gratulálnak, szerencsét kívánnak egymásnak. Nekünk a nemzet a legjobb barátunk, a nemzethez fűz bennünket a szeretet legerősebb kapcsa. Mi a magyar nemzetnek kívánunk szerencsét az új év alkalmából. De ennél többet óhajtunk. Nem a szerencse az, mely a nemzeteket fenntartja, kifejti, nagggyá teszi. Az egyesek életében hatalmas faktor lehet a szerencse. A nemzetek pályája azonban sokkal nagyobb, hogy sem arra döntő befolyást gyakorolhatna a szerencse istenasszonyának játszi szeszélye. A népek sorsa saját kezükben van. Saját erejük teszi őket hatalmasokká. Saját szellemük emeli fel őket. Saját tetterejük diadalmaskodik az ellenséges akadályokon. Saját bölcseségük óvja meg őket a végzetessé válható ballépésektől. Minden nép, amely nagggyá lett, önmagának köszöni nagyságát. Minden nép, mely elveszett, vagy lehanyatlott nemzeti nagyságának magas színvonaláról, önmagának és nem a sorsnak tulajdoníthatja szerencsétlenségét. A mohácsi vész be nem következik, ha a Mátyás uralkodása után az olygarchikus fejetlenség meg nem bénítja a nemzet tetterejét, ha meg nem rendül a nemzetben a magyar állameszme alapja. Viszont nem a szerencse volt az, mely fentartotta a nemzetet három százados viharai közepett. Nem a sors szeszélye idézte fel, hogy míg a nem-scita ha népfajok mind elvesztek a népvándorlás szennyes hullámaiban,addig a magyar faj, idegen népek közé ékelve, egy ezred év óta él, a négy folyó táján. Nem a véletlenségnek, vagy a szerencse istenasszonya játszi mosolyának köszönjük azt, hogy a magyar sziklán ezredéves harcokban megtörött a szláv, török, germán népáramlatok tajtékzó hulláma. Saját ereje, hősies bátorsága, törhetlen haza- és szabadságszeretete, s a a nyugati kultúrához való ragaszkodása tartották fenn, mentették meg, s tették az európai államrendszer fontos tényezőjévé a magyart. Meg kellett volna előbb rendülnie a nemzet e tulajdonságaiba vetett hitünknek, ha pusztán a szerencsétől várnók a magyar jövendőjének felderülését. A sors szeszélye pillanatra felemelhetné, hogy aztán annál mélyebben megalázza, lesújtsa. A magyarság jövőjének kívül kell esnie a véletlen esélyek sikamlós területén. És kívül esik mindaddig, míg azon tulajdonságai, melyek eddig fentartották, el nem mosódnak jellemében. A mig ereje meg nem törik, a harctéren annyiszor ragyogott bátorsága meg nem hanyatlik. A mig ki nem alszik szivében a haza és szabadságszeretet Vesztatüze, s mig kultúrájának gondos ápolása által fejleszteni segíti az európai kultúrát. Mi tehát főleg e tulajdonságai megszilárdulását kívánjuk a nemzetnek. E lét feltételeinek gyarapodását. Szerencsét csak annyiban kívánunk, hogy nagy nemzeti művünk befejezését ne gátolják ártó európai események. Ez a mű a magyarosítás munkája, melynek eszközei a magyar nyelv és a magyar mű- A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Ój év — Újév. — A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. — A pogány kornak barbár szokásai, ha finomított formában is, reánk származtak, így vagyunk az állatáldozatokkal is. De míg azelőtt az áldozatra vitt fehér lovak, tyúkok, bárányok, madarak pecsenyéjéből csak a papok, haruspexek és táltosok lakmároztak, most e beneben részesül a hívők egész serege. Mint a tudomány úgy a vallás is népszerüsíttetik s a hit rendeleteinek vagy a babonának tulajdonítandó, hogy az év bizonyos napjain a szokottnál nagyobb hekatombákat tart a szakácsnő kése, így nagypénteken a halak közt pusztít a vallásos kegyelet, május elsején a világot alig élvezett csibék kerülnek bakkhendli formában az ínyenc elé, Márton napján gágogóak ezrei némulnak el s újév nevezetes napi számlálatlan malac visit utolsót, mert mint tisztességes honpolgár gyönyörködni akar arna pirosra pirított, ropogós bőrében. Szinte elégikus hangulatba hozott ma a tömérdek malac visítása, mely házakban, utcán és tereken fölhangzik. Éles hangjukban a reménytelen küzdelem kétségbeesése szólal meg s a legedzettebb lelkű szakácsnékkal is megtörténik, hogy a szegény kis állatot „megsajnálják“ pedig akkor tudvalevőleg elromlik a pecsenye. Pedig hát van-e ember, ki hamarabb érné el élte végcélját mint e malac ? Mert hisz a disznó végrendeltetése a dicsőségtelen és bizonyos halál, mely csak nagy ritkán következik be a természet törvényei alapján. E vígan ugrándozó kis malacból tinkét hónap múlva duzzadó kolbász, dagadó aóka, illatos sódar lenne. Akkor már volna mi elvesztenie s bizonyára fájóbb szívvel hagy itt a világot rengei, ábrándjai színhelyét.Mik ezen a dolgon malac korában átesni az embernek. De hajh, a disznók nem olvassák Schopenhauert és ők mindezt nem tudják! Pedig ha Schopenhauert olvasnák, megtanulhatnák belőle, hogy ez a földi élet egy „adott helyzet“ melyen tisztességgel átvergődni nagy virtus. De a civilizált embernek az ilyen improduktív reminiscenciára évenként csak két napja van: halottak napja és a Sylvester est. Halottak napján eszébe jut, hogy mi volt az apja. Sylvester estéjén lelki szemeivel visszakalandoz a saját életén. Mennyi csalóka ábrándnak, pusztult reménynek, összeomlott tervnek halotti torát üljük ma. Hány omlatag légvár, aranyos álom homályos ködképe fog előtűnni a punch kísérteties kék lángjában, mely vidáman segít át az ó-évből az újba. S mához egy évre ezek is halottak lesznek, mint elődeik jól eltemetve, jól elfelejtve. Rövid percekig tart az idő öntudatlanságának érzete.Épen addig,míg az óra harangja elkongatja a tizenkettőt. Bár a csillagászok másként mondják, mi közönséges halandók úgy érezzük, hogy „ma“ már nincs „holnap“ még nincs. A semmiben vagyunk, mint aki a hold és föld vonzerejének a semleges pontjára ért. És ez átmeneti időszak alatt születik meg a legtöbb jó szándék, a legnagyobb elhatározások. Bolond az ember alíg meleg. Elfelejti, hogy ilyenkor tavaly ugyanígy volt. A punch kóválygó lángja csakúgy világított, a torony harangja csakúgy kongott, a melancholia csakúgy belefészkelte magát a szívébe ! De vannak dolgok, amik mindig jól esnek. Ilyenek az ábrándozás és a malacpecsenye. Nincs az az amerikai nagybácsi, kitől annyit várnak, mint az újévtől, e zuzmarás öregtől, ki mogorván, hidegen köszönt be. Mindent igér, akár egy gascognei és semmit sem tart meg, akár egy görög. S dacára, hogy ilyen szédelgő, hitele nagyobb a legnagyobb bankokénál, mint pl. az Erély, Munkakedv, Türelem és Kitartás-cégek. Mindenki jobban bízik a végzet csillagában, mint saját magában. Kit ereje, szorgalma cserben hagyott, elégikusan sóhajt föl, hogy „csillaga elhomályosult, végzete rosszra fordult.“ Pedig a végzet nagyon kis részt tartott meg magának az ember sorsának intézésében. De hát a világot javítani nem lehet. A világ javul, vagy romlik önmagától. Rossz év, jó év, egyre megy. Ami az egyiknek jó, az a másiknak rossz s nem valószínű, hogy a nyolcvankettő megcáfolná ez elméletet. Azért hát ne is kössünk vérmes reményeket hozzá. Ha többet hoz, annál jobb. De vágjunk neki bátor szívvel az ismeretlennek. A tapasztalat, még ha keserű is, hasznos. A veszélyek ellen pedig csak az összetartás segít. Azért, kedves olvasó, tartsunk továbbra is össze, sőt verbuválj minél több embert össze. Mennél többen vagyunk, annál jobb. Ti többet kaptok, mi többet adhatunk. S reméltem, eddig meg voltunk egymással elégedve. Mi a te kedvedet, te a miénket kerested, márpedig ez a fő dolog. Hiszen ha mindenki ezt tenné, akkor a világbéke nem volna néhány rajongó nevetséges ábrándja. Mit kívánjak neked, kit ma annyi jó kívánattal árasztanak el, hogy részletekre fölosztva egy egész évig elélhetnél belőle? Bort, búzát, pénzt meg egészséget. Ezt kívánta neked ma a feleséged is, a fiad is, a szobaleány, a kéményseprő, meg a „Pesti Hírlap“ kihordója is. Különbet mi sem kívánhatunk, csak azt teszszük hozzá, hogy légy elnéző és igazságos. Gondold meg, hogy az isten hat napig teremté a világot s nekünk mindennap csak hat óránk van, körülnézni, hogy mi történik a földtekén. Ha azt hiszed, hogy ez könnyű dolog, gyere el és próbáld meg magad. Béke veled! Garrulya. Mai számán’an oldalt tartalmaz.