Pesti Hírlap, 1882. január (4. évfolyam, 1-31. szám)

1882-01-01 / 1. szám

ű­ veltség. A magyar nyelvnek idővel ki kell szo­rítania ebben az országban minden más nyel­vet, mint kiszorította vagy felolvasztotta a fran­cia a négy különböző nemzetiség, az angol, a kelták és normannok, a német, az északi szlá­vok nyelvét. Magyarország csak akkor lesz való­ban magyar, mikor e célját megvalósítja. De e célnak világosan, tisztán, határozottan körvo­­nalazva kell lennie. E célért a társadalomnak és az államnak egyaránt sorompóba kell lépnie. Igaza lehet Eötvösnek, hogy a nemzetiségi esz­me is halandó, mint annyi más eszme. De még a halandó eszméknek is hosszú életük van, mely alatt rombolhatnak, átkosokká lehetnek. Az a homályos ösztön, mely a népek kezébe vándorbotot adott, rég kihalt és csak pár szá­zadon át élt s mégis átalakította a világ arcu­latját s óriási birodalmakat döntött romba. A magyarra nem szabad a nemzetiségi eszmének már későn meghalnia. Beolvasztási művünknek véget kell érnie sokkal előbb, mint­sem a nemzetiségi eszme reánk nézve elveszti irtó természetét. Előbb mint sem végzetessé le­hetne. Még a nagy népek és államok is szüksé­geseknek tartják nemzetiségeik beolvasztását. Németország visszagermanizálja az elzászia­kat, németekké lenni kényszeríti lengyeleit. Maga a szétdaraboltság hazája, Észak-Amerika az angol nyelv örvényébe vet minden más nyelvet. A keleti kis országok követelik állameszméjük korlátlan érvényesülését. A kis Szerbia törvényt mer hozni, a­mely kötelezővé teszi a szerb nyelvet m­ég a k­er­eskedelem­­ben is. Csak azon kereskedelmi könyveket tartja hiteleseknek, melyek az állam ny­elvén vezettetnek. Mi tarthat minket vissza a magyar állam­eszme és nyelv kíméletet nem tűrő érvényesíté­sében ? Nem pusztán az okos eszély, mely néha eszélytelenség. Hosszú történeti múlttal bíró türelmünket kiterjesztettük még a nemzetiségi kérdésekre is. Társadalmunk és államunk türel­mesebb, hogy sem hatalmas lehetne, s a ma­­gyarosítás missziójának terhét elviselhetné. Pe­dig ezt a terhet megváltó kereszt gyanánt vi­selnie kell. Csak így válthatja meg a ma­gyar ügyet. És azért kiegészítjük újévi kívánatainkat. A magyar nyelv és faji érdekek erélyesebb érvényesítését óhajtjuk. Kívánjuk, hogy a ma­gyar állam és társadalom az új évben legyen türelmetlenebb a magyar nyelv és magyar állam­­eszme érdekében. Az országgyűlés mindkét háza ma ülést tar­tott.­­ A képviselőházban a birák áthelyezése ügyében adott fölhatalmazás meghosszabbí­tásáról, a magyar kir. c rendőrség nyugdíj igényéről, a közös magyar-horvát törvények kihirdetéséről, a jelzá­log kölcsönök átváltoztatása esetében adandó bélyeg és illeték­kedvezményekről, a megyék jövő évi közigaz­gatási, árva- és gyámhatósági kiadásainak fedezéséről, a Fiuméban építendő raktárról és a nagybecskerek-kikin­­dai vasútról szóló törvénycikkeket hirdették ki . A főrendiház ugyanezen törvényeket hirdette ki s végül C­­­r­á­k­y János gróf lelkes szavaira az el­nök és a kormány éltetésével szétoszlott. A behajthatlanság címén leirt föld és házadó tárgyában a pénzügyminiszter körrendeletet intézett valamennyi közigazgatási bizottsághoz és adó­­felügyelőhöz, melyben meghagyja, hogy 1882. jan. 1-től csak azon leírási határozatok terjesztendők föl a pénzügyminiszterhez, melyek a ICO­­rtot meghaladják. Egyben újból szivükre köti a nevezett hatóságoknak, hogy a leírásnál előszabott törvényes rendelkezéseket és korlátozásokat a legpontosabban kövessék. A román király,­­ mint hivatalos részről je­lentik, — mindjárt a konfliktus elintézése után táv­iratot küldött Ferenci József királyhoz, melyben a jó viszonyok helyreállítása fölött örömének és hálá­jának adott kifejezést. S 13 A dalmát fölkelésről ismét a legkalandosabb híreket eresztgetik szárnyra Dalmáciából. — Nem rég azt jelentették, hogy a krivoscsiebeliek összeütköztek a hercegovinaiakkal bizonyos rablott marhák miatt, most meg egy raguzai sürgöny még azt is tudni akarja, hogy POLITIKAI SZEMÉT" A vége felé hanyatló év utolsó jelént­ős mozzanata gyanánt azt fogja felj­egyezni a tör­ténelem, hogy a pápaság napja fölme­nőben volt. Igen is, ma határozottan fölmenő­ben van, mert Bismarck a német egység érde­kében úgy akarja. Fölkel-e valóban a jövő év folyamán, s eléri-e még egyáltalán azt a delelő pontját valaha, melyen századokon át állott, ki sejthetné azt ma még ? ! Az bizonyos, hogy a politikai világ figyelmét ez idő szerint első­sorban és még bizonyára sokáig foglalkoztatja a római kérdés. A berlini Kreuzzeitung, mely gyakran hoz sugalmazott közleményeket, ma bevallja, hogy B­u­c­s­k al­ államtitkár nem a porosz ország­gyűlés elé terjesztendő egyházpolitikai javasla­tok ügyében járt Rómában, hanem, hogy a pápa világi hatalmának kérdését, esetleg önkénytes száműzetését be­szélje meg Jacobini bíbornokkal. De hozzá­teszi, hogy határozott terv még egy irányban sem forog fenn, csakis a messze távolban álló lehetőségek valósulásáról van szó. Úgy látszik hát, hogy német részről első­sorban az iránt igyekeztek információt szerezni: hajlandó volna-e a pápa önkénytes száműzetésbe menni, minthogy csak is ez­által lehetne a pápa jelenlegi viszonyát Olaszországhoz a ka­­tholikus világ nagy többsége előtt szemlélhetővé tenni. A Vatikán azonban egyelőre alkalmasint elutasította a száműzetésbe menés tervét s így a fődolog pillanatnyilag mellőzve s a jövőre bizva marad. A mellett minden jel arra vall: a­mi késik, nem múlik. Sok ily jelenséget jegyeztünk már föl e helyen, teljesség okáért említsük meg azt is, hogy egyik frankfurti lap közlése szerint Schneider mainzi prépostot Berlinbe hitták, mert a kultuszminisztérium visszaál­lítandó katholikus osztályának ve­zető­j­év­é van kiszemelve. Berlinben minap izgalmat keltő hír terjedt el, melyről lapunk tudósítója is megemlékezett sürgönyileg. Azt beszélték, hogy Franciaország beleegyezésével kiszolgáltatnak egy nihilistát Oroszországnak, aki részt vett a II. Sándor cár ellen intézett gyilkos me­rényletben. Ezt a hír most megcáfolják. Az elfogott Holländer egy közönséges szé­delgő. Lissabonból Dom L­ui­z király neve­zetes nyilatkozatáról hoz hírt a táv­író. A király neje és a trónörökös társaságában meglátogatta minap Porto várost, s a hozzá intézett beszédre adott válaszában kijelenté, hogy a nemzeti f­ü­gg­e­tl­e­n­s­é­g­e­t mindenkor meg fogja tudni védeni. A király e nyilatko­zata Portugálliában igen jó hatást szült, mert megcáfolja azt a hírt, mintha a király a spanyol királylyal Caneresben történt találkozása alkal­mával egyesülési szándékokat árult volna el. A madridi Impareial Tangerből kelt leve­let tesz közzé, mely tudatja, hogy a marokkói császár által Bu-Amema fölkelővezér elfoga­­tására kiküldött csapatok egyesültek a fölkelőkkel, aztán a hozzájuk csatlakozni nem hajlandó törzseket megtámadták és meg­verték. A levél írója megjegyzi, hogy a fel­kelés folyton terjed s a császárnak sem ereje, sem tekintélye nincs, hogy azt elnyom­hassa. Az Írországban közelebb elfogott Con­­nel-nél (Holdvilág kapitány) papírokat leltek, melyek különböző személyek meggyilkolására a legapróbb részletekig kidolgozott utasításokat tartalmaztak. Connel Írország déli részén való­ságos titkos szövetség élén állott, mely — mint a lefoglalt papírok bizonyítják — különösen kötelezettségeiket teljesítő bérlőket ítélt ha­lálra­­nak, melynek elnöke a semmitőszék ezidőszerint való elnöke, alelnöke pedig a legfőbb ítélőszék ezidőszerint való elnöke lesz, tanácsai pedig a két osztály eddigi bíráiból fognak alakíttatni. A feloszlás hivatalosan ma délben történt meg, mikor is mindkét osztály külön teljes ülést tartott. * A legfőbb itélőszék ülésén Fábry Ist­ván elnökölt. Megnyitó beszédében visszapillantott e bíróság 12 évi működésére s bizonyos sajnálkozással emlitette föl, hogy a legfőbb itélőszék ezúttal 7781 eüntétetlen ügy­­darabot hagy örökségül az újonnan alakulandó kis kúriának. Fölemlítette azután röviden a munka túlszaporo­­dá­sának történetét, megérintvén hogy már 1877-ben ismételve figyelmeztette a minisztert e körülményre, azonban sikertelenül. A bajok okait röviden a következőkben foglalja össze : 1. A hátralékok fölszaporodását első­sorban maga a törvénykezési rendszer, mely a kúria hatáskö­rét és munkahalmazát annak idején a nemesség meg­szüntetésével s később az uzsora­törvények eltörlésével jelentékenyen kiterjesztette és megszaporította. 2. A társadalmi viszonyok átalakulása s­zilált állapotai is elősegítették a perek fölszaporodását. 3. De elősegítette az ügyek halmozódását a vallás-erkölcsi hanyatlás és bizonyos kóros eszmék uralomra vergődése is. Az igazságügyminiszter csak jó későn birt 17 pótbírót küldeni a kir. táblától a legfőbb ítélősz­khez s igy történt, hogy az most közel 8 ezer elintézetlen ügydarabot hagy maga után. Az elnök azután meleg szavakban köszönte meg a bíráknak buzgó működéseit. A beszéd után M­i­h­a­l­­­o­v­i­t­s Miklós legidősebb tanácselnök köszönte meg az elnöknek ta­pintatos vezetését, előzékenységét és baráti szíves­ségét. Az ülést lelkes éljenzés fejezte be. * A semmitőszék ülését Majláth György elnök nyitotta meg magyar díszruhában, nyakán az aranygyapjas rend jelvényével. Az elnöki széket lelkes éljenzéssel elfoglalván röviden előadta ama törvényes intézkedéseket, melyek a semmitőszéket megszüntették. A semmitőszék eddigi működéséről azonban nem akar szólani. Az elfogulatlan bíráló e működést kellőleg méltányolni fogja azon dönt­vényekből, melyek a semmitőszék által hozattak s me­lyek egész törvénykönyvet alkotnak.­­ De azért sem akar a semmitőszék működéséről szólani, mert még színét is kerülni akarja annak, mintha taglalásába kívánna bocsátkozni a meghozott tör­vénynek, mely ha egyszer meghozatott és szen­tesítve lett, ez ország legfőbb biráinak őrködése alatt áll, tehát ők legelsőbben kötelesek e törvény előtt meg­hajolni és annak rendeleteit tisztelettel fogadni. Azután szives módon köszönte meg a birák tá­mogatását. Az elnök országbíró szavaira P­e­r­c­z­e­l Béla aleln­ök tolmácsolta a birák köszönetét, mire az ülés véget ért. PESTI HÍRLAP 1882. január 1. a krivosesiebeli fölkelők a kattarói kerület hatóságának bejelentetteként eghódolásukat. Természetes, hogy ezen hirek nagyon is rászorulnak a megerősí­tésre. A kir. semmitőszék feloszlása. — dec. 31. A polgári perrendtartás módosításáról hozott uj törvény köztudomás szerint holnap lép életbe. E törvény intézkedései a k. kúria semmitőszéki osztályát megszüntetik s ezzel együtt az alaki s anyagi fölebbvitel között ed­dig uralkodott különbségeknek is véget vetnek, bizo­nyára mindenkorra. A kir. kúria mai alakjában tehát holnlaptól kezdve megszűnik s helyet ad az uj­, egy osztályú kúria­ írországi dolgok. Az angol kormány az ir mozgalmak megszünte­­t­ése céljából uj rendszabályhoz nyúlt, melytől igen ha­tásos eredményeket remél. A bírósági kézbesítéseknek posta útján leendő foganatosítását szabályozó legújabb rendelet ugyanis feleslegessé tette azon erős rendőrcsa­­patokat, melyek a kézbesítés foganatosítása céljából el­kísérték a bírósági kézbesítőket. Most ezeket a csapa­tokat akar­ják felhasználni az eddig kellő erők hiánya miatt elhanyagolt portyázások rendszeresítésére. Minden­ kerület élén katonai teljhatalon mar felruházott felügyelő fő állam­, ki leginkább az eddigi kerületi hivatalnokok kö­zül választatik, és ki a portyázó szolgálat rendezője s vezetője lesz. Forster ír miniszter december 28 áról kel­tezett köriratot intézett a felügyelőkhez, melyben érte­sítvén őket kineveztetésekről, felhívja figyelmüket a mindinkább elharapózó zavarokra s felszólítja őket, hogy minél hamarább utazzák be a reájuk bizott kerü­leteket, s a községi, rendőri és katonai hatóságokkal tartott tanácskozások után értesítsék őt a lehető legrö­videbb idő alatt, váljon elegendők-e ama kerületek rendőri és katonai erői, s ha nem, mily mérvben vol­nának szaporítandók ? Továbbá javaslatokat terjesszen be, mi módon lehetne elérni a rendőri és katonai csapatok célszerű együttműködését a me­gtirtandó portyázásoknál. Az illető kerületek, pol­gári és katonai hatóságok tartoznak minden tekintetben seg­í­tségére lenni a kinevezett felügyelőknek, kik bele-

Next