Pesti Hírlap, 1882. január (4. évfolyam, 1-31. szám)
1882-01-25 / 25. szám
. Hogy ezekre a párisi válság vissza ne hasson, az elképzelhetetlen. Másodszor összes állampapírjaink értéke sokat szenved s már szenvedett is néhány nap óta. A magyar állampapírok összes sülyedése az utolsó öt napon felülhaladja az ötven milliót. Harmadszor két nagy hitelművelet áll előttünk. Az egyik a rentek on verzió, mely most már valószínűleg halasztást szenved, ha ugyan bizonytalan időre el nem marad, miután ennek befejezése a Rothschild-csoportot haszonnal nem kecsegteti. A másik hitelművelet az 1882-ik évi deficit fedezésére szükséges s a bosnyák mozgósítás költségeivel együtt felrúg 60 millió névleges kibocsátásra, csak ennyi is elég legyen. Hiszen ezért ma a mai árak szerint alig remélhünk nagyobb effektív összeget 50 milliónál, pedig ha az 5 millió államvagyon eladás sikerül is, ha a 3 milliónyi új adóemelés beválik is és ha a bosnyák dolgok 2 és fél milliónál többe nekünk nem kerülnek is, még akkor is 49 millió effektív összegre lesz szükségünk az idei deficit fedezésére, ide nem értve természetesen még a póthiteleket, amelyek pedig kikerülhetetlenek. Íme igy állunk mi ma a kormány pénzügyi gazdálkodása mellett. A világnak más részében Bontoux összevesz Rothschilddal, Rothschild fölhasználja Bontoux távollétét s Lyonban és Párisban alattomos tőzsde csapást mér ellene. Két bankár veszekedése az egész dolog s mi mégis csak egyetlen év deficitének fedezésénél, ha igen jól megy a dolog, e veszekedés miatt elvesztünk vagy öt milliót, így jár az az ország, melyet miniszterei a bankárok zsebjébe dugtak be. Stadler szerajevói érsek, aki e hét én érkezett székvárosába még aznap imát mondott az uralkodóért és másnap, a hatóságok jelenlétében, nagymisét tartott. Midőn az imát monda az uralkodóért, két század katona üdvlüvéseket tett, melyekre a fellegvár ágyúi válaszoltak. Erre hivatalos felvonulás és ünnepélyes fogadtatás volt az érseki palotában, a kaszinóban pedig diszebéd A. pénzügyminiszter — mint a P. N. értesül, — legközelebbi alkalommal a képviselőházban nyilatkozni fog az 1881-iki államháztartás pénztári eredményéről, amely igen kedvezőnek mutatkozik. A pénzügyminiszter bő pénztári készletekkel rendelkezik, hitelművelethez legkorábban májusban fog folyamodni , a mellett a közlése alatt levő különböző alapok készletes módot nyújtanak neki arra, hogy a végső szükség esetén, mitől azonban nagyon távol álluk, a magyar pénzpiac bonyodalmait is mérsékelhesse. négy közt első helyen áll Nata n o v ics úr, közeli rokona azon Matanovicsnak, kit nem rég elfogtak Triesztben. A Lipótvárosban lakik egy eg. k. hivatalszolgánál és nyílt titok, hogy utóbbi napokban több küldemény érkezett hozzá, melyet ő Dalmácia felé odábbitott. A II. kerület rendőrsége már annak idején, midőn Glozudornak felmondták a barátságot, tanácsosnak vélte a többi üzelmeknek is véget vetni. De felülről érkezett parancs folytán abbanhagyta a dolgot. Mint mondják Matanovics urnak és intézetének több hatalmas pártfogója akadt és nem lehetetlen, hogy a szép „tanítónők“ tüzes szempillantása még sok bajt okoz az itteni rendőrségnek. Elég bajban van az most úgy is ! Míg egyik szeme könnyez a búcsúzó rendőrfőnök után, a másik mosolylyal fogadja az új gazdát. A kék iv lett osztályrésze szegény Marx lovagnak. Elég ideje marad most a felett gondolkozni, hogy mily furcsa dolog az, ha már Ausztriában is adnak valamit a közvélemény szavára! Mert őt, valamint Newald polgármestert is csak a nép szava döntötte le a magas állványról. Mindjárt a Ringszínház égése utáni napon engesztelő áldozatként jelölte ki őket a közvélemény. Hiába mondogatták, hogy nem éreznek erre magukban hivatást, hiába kapaszkodtak fűbe, fába. Eljött az idejük és búcsúzni kell az uralkodás édes szokásától. „Nincsen nagyobb fájdalom, mint a bal sorsban a jó időre visszaemlékezni“ , így van megírva Dante „Poklában“, igy érzi Newald úr is, ugyanazon híveket látva maga ellen törni, kik nemrég legalázatosabb talpnyalói voltak és kik most már megosztoznak örökségében. Azon nagy mosáson kívül, mely a Ringszinház katasztrófája miatt megesett és melynél polgármester, valamint rendőrfőnök a száritó padlásra jutottak, még másik nagy mosakodás is történt a napokban Bécsben. Nem tudni honnan, de egyszerre csak hire támadt, hogy a „Länderbank“ megvette volna valamennyi bécsi lapot. Támadt erre oly lárma, mely túltett a Jericho falait ledöntött trombitaszón. A szerkesztőségek feldöntött méhkashoz hasonlítottak , minden munkatárs hegyezi a fullánkos tollat, hogy e hit terjesztőjét leszúrja. És ámbár az nem volt meglehető, ámbár nagyban dementálták a dolgot, a közönség mégis elég megátalkodott még mindig hitelt adni e valószínű rágalomnak ! Ki tehet róla, ha a gonosz világ nem hisz többé a „N. Fr. Presse“ önzetlenségében ! Ki tehet róla, ha a „Fremdenblatt“ hófehér színét is mindig csak feketének találja a közönség! Annyiszor tértek el az igazságtól és mindig hitelre találtak, most midőn az egyszer igazat mondanak, senki sem hisz szavuknak. Fá tum - e ez vagy a Nemezig keze ? Tábori Robert. FEBTX KISL&F Az iparos és kereskedő ifjaknak az egy évi önkénytesi kedvezményben való részesítése tárgyában a gyarmatáru kereskedők szövetsége által a képviselőházhoz intézett kérvényt Hubenay József, mint a szövetség elnöke, tegnap délelőtt nyújtotta át Jókai Mórnak, különösen felkérve őt, hogy befolyásával hasson oda, miszerint a kérvény ne a kérvényt, hanem a véderő bizottságnak adassék ki tárgyalásra, mit Jókai megígért. A tisztviselők képesítéséről szóló törvényjavaslat már közelebbről a képviselőház elé fog terjesztetni. A gömöri vasat kisorsolt záloglevelek és szelvényeik belföldön is aranyban, illetőleg az aranyértéknek megfelelő osztrák papírpénzzel beválthatók. E rendelettel egyidejűleg felhatalmaztatott a m. kir. központi állampénztár, hogy a bemutatandó kisorsolt gömöri vasúti záloglevelek és szelvények beváltását, a zágrábi állami főpénztár és a kir. adóhivatalok pedig, hogy a gömöri vasúti kötményezett záloglevelek után esedékes kamatok kifizetését f. évi február hó 1-től kezdve eszközöljék. A csehországi alkotmányhű nagybirtokosság immár kibocsátotta választási kiáltványát, melyben közzéteszi és indokolja amaz általunk közelebb részletesen ismrtetett elhatározását, hogy a feudálisokkal még 1879-ben kötött kompromisszumot elveti. Amaz egyezményt — mondja a kiáltvány — azon óhaj sugallta, hogy a pártviszály véget érjen s az összes politikai pártok tehetsége a birodalom javára legyen értékesíthető. De e remény teljesületlen maradt s igy az alkotmányoa nagybirtokosság (az urakháza tagjává kinevezett Thun Ferenc gróf helyébe) a maga köréből Akit jelöltet, még pedig Thun Oszvald gróf személyében, kit a kiáltvány melegen ajánl a párt híveinek figyelmébe. A hadviselés délen. Az imént érkezett hírek annyi és oly változatos jelenségekről beszélnek, hogy lehetetlen a percről-percre változó helyzet egységes képének leírását csak meg is kísértenünk. A hírek tarka zűrzavarából azonban annyi világos, hogy a dalmát-hercegovinai zavarok az egész Balkán félszigetet mozgalomba hozták. Egy másik szintén eléggé észrevehető vonása az eseményeknek az, hogy a fölkelés tűzhelyét képező terület a Baccától északi irányban közvetlenül a montenegrói határ közelében a Trebinje- Bilek-Gaesko-Foesai másodlagos hadi út mellett húzódik végig, mely területen a keresztyén délszláv törzsek s jobbára a montenegrói határtörzsek uralkodnak. A felkelés tehát határozottan keresztyén-montenegrói jellegű, mint amily jellegűek voltak a török uralom ellen történt felkelések. A mohamedánok közül a harcokban csak kevesen s azok is vagy a lakosság többséginek, avagy a nyomornak kényszerétől hajtva vesznek részt a lázadásban. A bosznia-hercegovinai török lakosság elégedetlensége nem az erőszakos ellenállásban, hanem a kivándorlások rendkívüli nagy számában nyer kifejezést. Végre a fölkelés harmadik észrevehető vonása a bandák tervszerű együttes vezetésében s a lázadók általános és rohamos támadó föllépésében mutatkozik. A részleteket derítsék föl az alább következő hírek és tudósítások. * " A hadvezetést s különösen az alsó Hercegovina védtelen állapotát a bécsi lapok folytonosan éles bírálat alá vetik. Különösen szemére hányják a hadi kormányzatnak, hogy a montenegrói határ hosszában futó működési vonalon oly kevés őrséget helyezett el s a határkaraulákat és őrházakat oly gyönge őrségekre bízta, holott azokat már régen a lehetőségig szaporítani s kellőleg megszállani kellett volna. Ha ezen őrházak a szabatos őrjáratok egész láncoltával lettek volna összekötve, a helyzetnek ura maradt volna a katonaság s a helyőrségek szaporítása baj nélkül megtörténhetett volna. A működő csapatok beosztásbról a P. Ll. nak a következőket jelentik : A Jovanovics báró rendelkezésére bocsátott boccahercegovinai működő csapatok felvonulása a jövő hét elején teljesen be lesz fejezve. E csapatok két hadosztályt tesznek ki.- Ezek közül egyik a XVIII. gyaloghadosztály Schauer Leó lovag abba. parancsa alatt, Mosztár törzskari szálláson. Ehhez három hegyi dandár tartozik, Reicher József, Crvecs Sándor lovag és Babes György tábornokok vezetése alatt. A második hadosztály Winterhalter Károly lovag trak, kombinált hegyi-hadosztálya Raguza esetleg Castelmovo törzskari szállással, miután Raguzában már hadtest-törzs s ezenfelül Blazekov és dandár-törzse is el van helyezve. A Winterhalter-hadosztályhoz négy kombinált hegyi dandár, nevezetesen: Szekulits Vazul tbnk., továbbá Cibulka Ernő, Galgócy Antal és Blasekovics Károly ezredesek dandárai tartoznak. Ezenkívül Haas István ezredes kombinált hegyidandára is be van osztva a XVIII. hadosztályhoz. Ezenkívül a Bocca di Cattaróban Hostnek Pál ezredes megszálló dandára áll, fölemelt létszámmal. A hadtest parancsnokság mellé helyettes és segéd gyanánt Kober Guidó tbnok van kirendelve Bécsből. Ugyanitt táborkari főnök: Slameczka Ágost alezredes. Az összes kilenc dandár hadereje — a nevezett lap szerint — 26,000 ember és 56, jobbára 7 centiméteres hegyi ágyú. A tábori fölszerelési pótlék és etapdíjak fizetése iránt a parancs már kiadatott a raguzai hadtestparancsnoknak. Bécsi irányadó körökben arra számítanak, hogy a fölkelést a fölvonulás befejezésétől számított 14 nap alatt tökéletesen leverik. Ami azután következik, aziránt még nincsen megállapodás. A dolog természete hozza azonban magával, hogy a pacifikáció után úgy a föllázadt területrészek, mint az egész okkupált terület helyőrségei lényegesen meg fognak szaporíttatni, beleértve a Bocca környékét.* A csapatmozgalmakról a következő híreket jegyezzük föl: Winterhalter vezérőrnagy Budapestről, Jakuisch Károlyvárosból, több törzskari tiszt tartalékos orvos, egy zsandár század, egy egészségügyi csapat tegnap Triesztbe érkezett, hogy gőzösre szállva, Cattaróba menjen. A Lloyd gőzösök nagymennyiségű élelmiszereket vittek Dalmáciába. Zágrábban a Lokosevics gyalogezred tartalékosait berendelték a végből, hogy a századokat fokozott békeállományba helyezzék. A berendet tartalékosok parancsot kaptak, hogy 24 óra lefolyása alatt az ezredparancsnoksághoz Banjalukába menjenek. A tartalékos lovastiszteket a hadügyminiszter fölszólította, hogy akik közülök a fölkelés színhelyére akarnak menni, jelentkezzenek. A fölszállásra Bécsből már többen jelentkeztek is. Az egészségügyi csapatok szállítása folytonosan tart. A harc színterén megsebesült katonák közül már hatvanat várnak Raguzába, * Hercegovinából. — Jovanovics altábornagy jelenti január 22-ikéről, hogy 20 dikán csoportosulás volt Dubravaban. A glavaticsevoi zsandárőrséget 150 felkelő visszaszorította Konyicáig. Egy felkelő banda nyomban követte őket odáig. Kamenon túl Vradó mellett körülbelül 1000 felkelő táboroz. Francia lapok a Corr. Havas következő táviratát köztik : Dabar mellett, Hercegovinában, tíz katonát öltek meg a felkelők felgyújtottak egy kaszárnyát. Bjea Gora mellett is a lázadók győzedelmeskedtek a rendes katonaságon. A föllázadt vidékekről tilos táviratokat küldeni. Az „Avvenire de Spalato“ jelenti, hogy Spalatóba érkezett utasok azt beszélik, hogy a szolaci zsandár kaszárnyát felgyújtották a lázadók. Állítólag kilenc ember veszett el a lángok között. A felkelők betolakodtak egy gacskói korcsmáras ■ házába s noha a vendéglősné 400 frtnyi váltságdíjat ígért, mégis megölték a férjét. Egy spalatói távirat hitül hozza, hogy a felkelők. 1882. január 25.