Pesti Hírlap, 1882. január (4. évfolyam, 1-31. szám)

1882-01-25 / 25. szám

. Hogy ezekre a párisi válság vissza ne hasson, az elképzelhetetlen. Másodszor összes állampapírjaink értéke sokat szenved s már szenvedett is néhány nap óta. A magyar állampapírok összes sülyedése az utolsó öt napon felü­lhaladja az ötven milliót. Harmadszor két nagy hitelművelet áll előttünk. Az egyik a rentek on verzió, mely most már valószínűleg halasztást szenved, ha ugyan bizonytalan időre el nem marad, miután ennek befejezése a Rothschild-csoport­ot haszonnal nem kecsegteti. A másik hitelművelet az 1882-ik évi deficit fedezésére szükséges s a bosnyák moz­gósítás költségeivel együtt felrúg 60 millió név­leges kibocsátásra, csak ennyi is elég legyen. Hiszen ezért ma a mai árak szerint alig remél­­h­­ünk nagyobb effektív összeget 50 milliónál, pedig ha az 5 millió államvagyon eladás sike­rül is, ha a 3 milliónyi új adóemelés beválik is és ha a bosnyák dolgok 2 és fél milliónál többe nekünk nem kerülnek is, még akkor is 49 millió effektív összegre lesz szükségünk az idei deficit fedezésére, ide nem értve természe­tesen még a póthiteleket, a­melyek pedig ki­­kerü­lhetetlenek. Íme igy állunk mi ma a kormány pénz­ügyi gazdálkodása mellett. A világnak más részében Bontoux össze­vesz Rothschilddal, Rothschild fölhasználja Bon­­toux távollétét s Lyonban és Párisban alattomos tőzsde csapást mér ellene. Két bankár veszeke­dése az egész dolog s mi mégis csak egyetlen év deficitének fedezésénél, ha igen jól megy a dolog, e veszekedés miatt elvesztünk vagy öt milliót, így jár az az ország, melyet miniszterei a bankárok zsebjébe dugtak be. Stadler szerajevói érsek, a­ki e hé­t én érkezett székvárosába még az­nap imát mondott az uralkodóért és másnap, a hatóságok jelenlétében, nagy­­misét tartott. Midőn az imát monda az uralkodóért, két század katona üdvlüvéseket tett, melyekre a fellegvár ágyúi válaszoltak. Erre hivatalos felvonulás és ünnepé­lyes fogadtatás volt az érseki palotában, a kaszinóban pedig diszebéd A. pénzügy­miniszter — mint a P. N. értesül, — legközelebbi alkalommal a képviselőházban nyilat­kozni fog az 1881-iki államháztartás pénztári eredmé­nyéről, a­mely igen kedvezőnek mutatkozik. A pénz­ügyminiszter bő pénztári készletekkel rendelkezik, hitelművelethez legkorábban májusban fog folya­modni , a mellett a köz­­lése alatt levő különböző alapok készletes módot nyújtanak neki arra, hogy a végső szükség esetén, mitől azonban nagyon tá­­vol állu­k, a magyar pénzpiac bonyodalmait is mérsé­kelhesse. négy közt első helyen áll N­­a­t­a n o v i­c­s úr, közeli rokona azon Matanovicsnak, kit nem rég elfogtak Triesztben. A Lipótvárosban lakik egy eg. k. hivatalszolgánál és nyílt titok, hogy utóbbi napokban több küldemény érkezett hozzá, melyet ő Dalmácia felé odábbitott. A II. kerület rendőrsége már annak idején, midőn Glozudornak felmondták a barátságot, ta­nácsosnak vélte a többi üzelmeknek is véget vetni. De felülről érkezett parancs folytán ab­­banhagyta a dolgot. Mint mondják Matanovics urnak és intézetének több hatalmas pártfogója akadt és nem lehetetlen, hogy a szép „tanító­nők“­ tüzes szempillantása még sok bajt okoz az itteni rendőrségnek. Elég bajban van az most úgy is ! Míg egyik szeme könnyez a búcsúzó rendőrfőnök után, a másik mosolylyal fogadja az új gazdát. A kék iv lett osztályrésze szegény Marx lovag­nak. Elég ideje marad most a felett gondol­kozni, hogy mily furcsa dolog az, ha már Ausztriában is adnak valamit a közvélemény szavára! Mert őt, valamint Newald polgármestert is csak a nép szava döntötte le a magas áll­ványról. Mindjárt a Ringszínház égése utáni napon engesztelő áldozatként jelölte ki őket a közvélemény. Hiába mondogatták, hogy nem éreznek erre magukban hivatást, hiába kapasz­kodtak fűbe, fába. Eljött az idejük és búcsúzni kell az uralkodás édes szokásától. „Nincsen nagyobb fájdalom, mint a bal­ sorsban a jó időre vissza­emlékezni“ , így van megírva Dante „Poklában“, igy érzi Newald úr is, ugyanazon híveket látva maga ellen törni, kik nemrég legalázatosabb talpnyalói voltak és kik most már megosztoznak örökségében. Azon nagy mosáson kívül, mely a Ring­szinház katasztrófája miatt megesett és melynél polgármester, valamint rendőrfőnök a száritó padlásra jutottak, még másik nagy mosakodás is történt a napokban Bécsben. Nem tudni hon­nan, de egyszerre csak hire támadt, hogy a „Länderbank“ megvette volna valamennyi bé­csi lapot. Támadt erre oly lárma, mely túltett a Jericho falait ledöntött trombitaszón. A szerkesz­tőségek feldöntött méhkashoz hasonlítottak , minden munkatárs hegyezi a fullánkos tollat, hogy e hit terjesztőjét leszúrja. És ámbár az nem volt meglehető, ámbár nagyban dementál­­ták a dolgot, a közönség mégis elég megátal­kodott még mindig hitelt adni e valószínű rágalomnak ! Ki tehet róla, ha a gonosz világ nem hisz többé a „N. Fr. Presse“ önzetlenségében ! Ki tehet róla, ha a „Fremdenblatt“ hófehér színét is mindig csak feketének találja a közönség! Annyiszor tértek el az igazságtól és mindig hi­telre találtak, most midőn az egyszer igazat mondanak, senki sem hisz szavuknak. F­á t­u­m - e ez vagy a Nemezig keze ? Tábori Robert. FEBTX KISL&F Az iparos és kereskedő ifjaknak az egy évi önkénytesi kedvezményben való részesítése tárgyá­ban a gyarmatáru kereskedők szövetsége által a kép­viselőházhoz intézett kérvényt H­u­b­e­n­a­y­­ József, mint a szövetség elnöke, tegnap délelőtt nyújtotta át Jókai Mórnak, különösen felkérve őt, hogy befo­lyásával hasson oda, miszerint a kérvény ne a kérvé­­nyt, hanem a véderő bizottságnak adassék ki tárgya­lásra, mit Jókai megígért. A tisztviselők képesítéséről szóló tör­vényjavaslat már közelebbről a képviselőház elé fog terjesztetni. A gömöri vasat­ kisorsolt záloglevelek és szelvényeik belföldön is aranyban, illetőleg az arany­értéknek megfelelő osztrák papírpénzzel beválthatók. E rendelettel egyidejűleg felhatalmaztatott a m. kir. központi állampénztár, hogy a bemutatandó kisorsolt gömöri vasúti záloglevelek és szelvények beváltását, a zágrábi állami főpénztár és a kir. adóhivatalok pedig, hogy a gömöri vasúti kötményezett záloglevelek után esedékes kamatok kifizetését f. évi február hó 1-től kezdve eszközöljék. A csehországi alkotmányhű nagybirto­kosság immár kibocsátotta választási kiáltványát, melyben közzéteszi és indokolja amaz általunk közelebb részletesen is­m­rtetett elhatározását, hogy a feudá­lisokkal még 1879-ben kötött kom­promisszumot elveti. Amaz egyez­ményt — mondja a kiáltvány — azon óhaj sugallta, hogy a pártviszály véget érjen s az összes politikai pártok tehetsége a birodalom javára legyen értékesít­hető. De e remény teljesületlen maradt s igy az alkot­mány­oa nagybirtokosság (az urakháza tagjává kineve­zett Thun Ferenc gróf helyébe) a maga köréből Ak­it jelöltet, még pedig Thun Oszvald gróf személyében, kit a kiáltvány melegen ajánl a párt híveinek figyel­mébe. A hadviselés délen. Az imént érkezett hírek annyi és oly változatos jelenségekről beszélnek, hogy lehetetlen a percről-percre változó helyzet egységes képének leírását csak meg is kísértenünk. A hírek tarka zűrzavarából azonban annyi vilá­gos, hogy a dalmát-hercegovinai zavarok az egész Balkán félszigetet mozgalomba hozták. Egy másik szintén eléggé észrevehető vonása az eseményeknek az, hogy a fölkelés tűzhelyét képező terület a Baccától északi irányban közvetlenül a montenegrói határ közelében a Trebinje- Bilek-Gaesko-Foesai másodlagos hadi út mellett húzódik végig, mely területen a keresztyén délszláv törzsek s jobbára a montenegrói határtörzsek uralkod­nak. A felkelés tehát határozottan keresztyén-monte­­negrói jellegű, mint a­mily jellegűek voltak a török uralom ellen történt felkelések. A mohamedánok közül a harcokban csak kevesen s azok is vagy a lakosság több­séginek, avagy a ny­omornak kényszerétől hajtva vesznek részt a lázadásban. A bosznia-hercegovinai török lakos­ság elégedetlensége nem az erőszakos ellenállásban, ha­nem a kivándorlások rendkívüli nagy számában nyer kifejezést. Végre a fölkelés harmadik észrevehető vonása a bandák tervszerű együttes vezetésében s a lázadók általános és rohamos támadó föllépé­­sében mutatkozik. A részleteket derítsék föl az alább következő hírek és tudósítások. * " A hadvezetést s különösen az alsó Hercegovi­na­­ védtelen állapotát a bécsi lapok folytonosan éles bírálat alá vetik. Különösen szemére hányják a hadi kormányzatnak, hogy a montenegrói határ hosszában futó működési vonalon oly kevés őrséget helyezett el s a határ­karaulákat és őrházakat oly gyönge őrségekre bízta, holott azokat már régen a lehetőségig szaporítani s kellőleg megszállani kellett volna. Ha ezen őrházak a szabatos őrjáratok egész lánco­ltával lettek volna összekötve, a helyzetnek ura maradt volna a katonaság s a helyőrségek szaporítása baj nélkül megtörténhetett volna. A működő csapatok beosztásbról a P. Ll. nak a következőket jelentik : A Jovanovics báró rendelkezésére bocsátott bocca­­hercegovinai működő csapatok felvonulása a jövő hét elején teljesen be lesz fejezve. E csapatok két hadosztályt tesznek ki.­­- Ezek közül egyik a XVIII. gyaloghadosztály Schauer Leó lovag ab­ba. parancsa alatt, Mosztár törzskari szál­láson. Ehhez három hegyi dandár tartozik, Reicher József, C­r­v­e­­­c­s Sándor lovag és B­a­b­­­e­s György tábornokok vezetése alatt. A második hadosztály Winterhalter Károly lovag trak, kombinált hegyi-hadosztálya Raguza esetleg Castelmovo törzskari szállással, miután Raguzában már hadtest-törzs s ezenfelül Blazekov és dandár-törzse is el van helyezve. A Winterhalter-hadosztályhoz négy kombinált hegyi dandár, nevezetesen: Szekulits Va­zul tbnk., továbbá Cibulka Ernő­, Galgócy Antal és Blasekovics Károly ezredesek dandárai tartoz­nak. Ezenkívül Haas István ezredes kombinált hegyi­­dandára is be van osztva a XVIII. hadosztályhoz. Ezenkívül a Bocca di Cattaróban Host­­­ne­k Pál ezredes megszálló dandára áll, fölemelt létszámmal. A hadtest parancsnokság mellé helyettes és se­géd gyanánt Kober Guidó tbnok van kirendelve Bécsből. Ugyanitt táborkari főnök: Slameczka Ágost alezredes. Az összes kilenc dandár hadereje — a nevezett lap szerint — 26,000 ember és 56, jobbára 7 centiméteres hegyi ágyú. A tábori fölszerelési pótlék és etap­díjak fizetése iránt a parancs már kiadatott a raguzai hadtestparancsnoknak. Bécsi irányadó körökben arra számítanak, hogy a fölkelést a fölvonulás befejezésétől számított 14 nap alatt tökéletesen leverik. Ami azután következik, az­iránt még nincsen megállapodás. A dolog természete hozza azonban magával, hogy a pacifikáció után úgy a föllázadt területrészek, mint az egész okkupált terület helyőrségei lényegesen meg fognak szaporíttatni, bele­értve a Bocca környékét.* A csapatmozgalmakról a következő híreket jegyezzük föl: Winterhalter vezérőrnagy Budapestről, J­a­k­u­­­i­s­c­h Károlyvárosból, több törzskari tiszt tartalékos orvos, egy zsandár század, egy egészségügyi csapat tegnap Triesztbe érkezett, hogy gőzösre szállva, Cattaróba menjen. A Lloyd gőzösök nagymennyiségű élelmiszereket vittek Dalmáciába. Zágrábban a Lokosevics gyalogezred tartalékosait berendelték a végből, hogy a századokat fokozott békeállományba helyezzék. A berende­t tarta­lékosok parancsot kaptak, hogy 24 óra lefolyása alatt az ezredparancsnoksághoz Banjalukába menjenek. A tartalékos lovastiszte­ket a hadügyminiszter fölszólította, hogy a­kik közülök a fölkelés színhelyére akarnak menni, jelentkez­zenek. A fölszáll­ásra Bécsből már többen jelentkeztek is. Az egészségügyi csapatok szállítása folytonosan tart. A harc színterén megsebesült katonák kö­zül már hatva­nat várnak Raguzába, * Hercegovinából. — Jovanovics altábornagy jelenti január 22-ikéről, hogy 20 dikán cso­portosulás volt Dubravaban. A glavaticsevoi zsandárőrséget 150 felkelő visszaszorította Konyicáig. Egy felkelő banda nyomban követte őket odáig. Ka­­menon túl Vrad­ó mellett körülbelül 1000 felkelő tá­boroz. Francia lapok a Corr. Havas követ­kező táviratát köztik : D­a­b­a­r mellett, Hercegovinában, t­í­z ka­tonát öltek meg a felkelők felgyújtottak egy kaszárnyát. Bje­a Gora mellett is a lázadók győ­zedelmeskedtek a rendes katonaságon. A föllázadt vidé­kekről tilos táviratokat küldeni. Az „Avvenire de Spalato“ jelenti, hogy Spala­­tóba érkezett utasok azt beszélik, hogy a szolaci zsan­dár kaszárnyát felgyújtották a lázadók. Állítólag k­i­­lenc ember veszett el a lángok kö­zött. A felkelők betolakodtak egy gacskói korcsmáras ■ házába s noha a vendéglősné 400 frtnyi váltságdíjat í­­gért, mégis megölték a férjét.­­ Egy spalatói távirat hitül hozza, hogy a felkelők. 1882. január 25.

Next