Pesti Hírlap, 1882. február (4. évfolyam, 32-59. szám)

1882-02-01 / 32. szám

Budapest 1882. IV évf. 32. Szám (113.) Szerda február 1. ímV- Szerkesztési iroda: Előfizetési arak. m H Iilipeeten, nádor-utca 7. u­., t. Orr*' .•••••• 11 trt kr. 89 hová a lap szellemi részét illető minden­re................. . • • . 7 ■ • |:1 i|ya MHMMM wttmn»» |Mf n» mm közlemény intézendő. 'nlévro...............• . 8 a 60 a Ij&l |§2| regi fife g|| jg9 jPsft Bérmentetlen levelek csak ismeri F r«..i'h^4"bio * f jbt II m* is §1 wm 12 IBP 3 fok IBI vidéken 5 ki­. Edj Igf*' Vk jS§ H Ejj |j| SSaj&k SB HB WKIBf Kiadóhivatal: ________ KB |j JggS Baj Ka­­tál P® §|| j8|| KZ ||| NS Budapest, nádor­ utca 7. aiin, í. . K.vvvilír* eiaft nar EB EB bÜ r iül gKjBSK 9 kevá ez előfizetések és a lap azétkttl­.agytromig ti a nagrmág emu BB BHl ■ ■ H ■ Kj ■ ■ Hi­­­dósért, vonatkozó felszólamlások in “M képes lappal egrtttt^ téaendBk. uituL.0­ .... io . vöt j Hirdet#*.«-«* : POLITIKAI NAPILAP.­­awtSSac §zualik nm adatik. 40, Bne Notredame des Vietoiree. ~"'"tTTJt'tAi* ,HM,!TM^rTM»J^mbato­r,"^tJptrp^TaS^ptdcoTteke^^^^g^^^Ornago^apsomttvn*eti távolétében maidig megtekinthető. — « AMIHI. .Oft Lili d­e 10—lig fölváltva a gyűjtemények taiaulst tárlata (Sugár-ut, saját ház.) — Közvágóhíd a soroksári-ut végén, a vám Am ka ii ■ Izmácz Püspök I Niaweti muzeum. (Muzeum-körut.) valamelyike ; a könyvtár pedig minden Magyar tudományos akadémia. (Ferenc Jó­ mellett. — Városház a régi a városház- rda nunifi­táns • Bripitta ! Nyitva: d. e. 9—1 óráig, hétfőn és esti- hétköznapon 9—1-ig. Országos képtár zsef-tér, saját ház.) — Iparmúzeum. (Sugár- téren, az ut a Lipót-utcában 24. sz. a. — ’K­örös-orosz • Euthvm { ^^kön a természet- és néprajzi-tár. (Eszterhány-féle) az akadémia palotájá- ut, a képzőművészeti társulat háza.) — Városi vigadó (redoute) az aldunasoron. — @­ 8 r o J ______ [jszerdán^ kedden és pénteken az ásványtár­­ban. Nyitva: vasárnap, szerdán és pén- Királyi vár ás va^e-t Budán, az udvar Állatiért a_vAr®6_*Re*L®n._______________ A mai szám tartalma :­olgári kormányzat Boszniában. — Politikai hirek. — hadviselés délen. — Politikai szemle. — M marchiánk Oroszország. — Fővárosi ügyek. — Egyletek, vitéze­­. — Tudomány, irodalom. — Színház, zene, képző­­vészet. — Az ördög trombitája. — Az elitélt utolsó ije. — Táviratok. — Legújabb. — Napi hirek - Tör­­inyszéki csarnok. — Szinlapok. — Közgazdaság. — Irca: A hol mulatnak. — A mellékleten: Bontoux és Union générale bukása. — Oroszország s a herce­­­vinai fölkelés. — Zsidótörténetek. — A Munkács ü­­nn epély. — Apróságok. — Törvényszéki csarnok. — Krivosje. — Veszélylyel járó foglalkozásnemek. — Oltságok. — Tárca . Hazánk válságosabb napjai. — Regény-csarnok. A rangadó. (41. folyt.) — Vegyes. Polgári kormányzat Boszniában A katonai kormányzat megbukott a két­oglalt tartományban. Megbukott, amennyire sok megbukhatik egy kormány, melynek nincs kormányos felelőssége. Kit kell okolni a két elfoglalt tartomány­­in történő dolgokért ? A lázadásért, a kiadandó illiókért, a kiontott és még kiontandó vérért? Amikor az ágyuk dörögnek, nincs idejük rekla­­mációknak. Csak tényeket konstatálunk. Bosz­­t és Hercegovina rosszul volt kormányozva, nős politikai párt, mely ezt tagadná, s vé­­rmébe fogadná a felelősség nélküli katonai imányzatot. Azt a kormányzatot, melynek­­ volt sürgősebb dolga, mint hogy Boszniá­­n és Hercegovinában benszülött hadsereget intsen, mint teremtettek az angolok Indiá­­n, a franciák Algírban. Azt a kormányzatot, ly a világon mindenütt csak katonásdit sze­­játszani és adminisztrálni nem tud sehol. A onai kormányzat tapintatlansága ajándékozta fiának a sipay lázadást. Azon lázadást, mely Angliának csaknem világhatalmi állásába és­­szebb gyarmatába került. A katonai kormány­zat tapintatlansága okozta a legtöbb algíri moz­galmat. S miért volna az osztrák-magyar kato­nai kormányzat ügyesebb, tapintatosabb az an­golnál és franciánál ? Hiba volt tehát a katonai kormányzatot meghagyni Boszniában és Hercegovinában a fog­lalás után. Hiba volt nem okulni a történelem tanulságain. Ez a hiba sodorta jelenlegi komor helyze­tébe monarchiánkat. S ki tudja, hova fejlődik ez a helyzet? Mi szükség volt a védtörvény végrehajtá­sára a két elfoglalt tartományban, melynek még közjogi helyzete sincs tisztázva? Mi szükség volt különösen a végrehajtás erőszakolására ? Az átalános hadkötelezettséget kiterjeszteni Bosz­niára és Hercegovinára annyi, mint fegyverezni a monarchia ellen a két elfoglalt tartományt. Annyi mint begyakorolni a modern hadművé­szetbe a két tartománynak amúgy is harcias és monarchiánk iránt ellenséges lakosságát. Annyi, mint szaporítani a délszláv elemet a hadse­regben. És ha még békés után, költségek nélkül lehetett volna végrehajtani az újoncozást. De a legboldogabb egyszerűség is megfejthette volna hogy a végrehajtás akadályokba fog ütközni. S a katonai hatóságok a legnaivabb jelentése­ket küldték Bécsbe. Bizonyosra vették, hogy a lakosság nem fog ellenállani. Nem vették észre a titkos terveket, a forradalmi szellemmel. Nem a szerb, montenegrói és orosz izgatókat. Enged­ték felfegy­ver­ezni a lázadókat. Szemeik előtt szervezkedett a forradalom. S ők mégis bíztak. A védtörvény végrehajtását még­sem függesz­tették fel. Csak akkor ocsúdtak fel álmossá­gukból, mikor a forradalom már nyíltan explo­­dált. Mikor a krivoljei tűz bosnyák és herce­­govinai területre átcsapott. Mikor már saját erejükből nem tudtak segíteni, s a mozgósítás­hoz, nagy és költséges hadművelethez kellett folyamodni. Katonai kormány még soha sem pacifikált elfoglalt, meghódított tartományokat. A szurony tud követelni engedelmességet, de őszinte ki­békülést, ragaszkodást nem ébreszt­ soha. A legyőzöttek mindig a győzőt látják a katoná­ban, a­kinek csákójára van írva : vae vietis ! A két elfoglalt tartományt is csak egy szelíd, igazságos, a létező bajokat orvadó polgári kormányzat pacifikálhatta volna. A hadsereg ott lehet, sőt ott kell vala lennie e kormányzat hátterében, hogy ez imponálhasson. De azon pillanattól fogva, mikor az utolsó puska kicsa­­vartatott az utolsó felkelő kezéből, a katonaság­nak valóban háttérbe kellett volna lépnie­. Ehelyett azonban bizonyos katonai körök saját birodalmuknak, új őrvidéknek tekintették a két elfoglalt tartományt. S kormányzásuk eredménye forradalom lett, mely a monar­chiától súlyos pénz és véráldozatokat követel-Hogy mekkorák lesznek ez áldozatok, ma még nem tudja, nem is sejtheti senki. Csak az az egy bizonyos, hogy a forradalom minden áron le fog vezetni. Ha legszebb ezredeinket, legnélkülözhetlenebb millióinkat nyeli is el a forradalom örvénye, ez az örvény be fog tör­metni. A rend uralkodni fog Varsóban. De a katonai kormányzatnak nem szabad újra kezdenie szerepét. Ezt már eljátszotta. Hosszúságra se több mint ide Hatvan. San­ Remotól Cannes-ig, — ezt lehet a két vég­pontnak ve­ni — a gyorsvonat, noha a vesze­delmes kanyarodók miatt csak igen lassan ha­ladhat , harmadfél óra alatt megy. A két vég­ponton túl is, innen is Riviera lesz az, Genna és Marseille közt, de a világ nem tekinti annak. San­ Remo, Bordighera, Mentone, Monaco, Monte-Carlo, Nizza és Cannes: ez a Riviera. Ez az a boldog vidék, melyet nem látogat hó, fagy és észak zord szele; hol tavaszi nap su­garai fürödnek a tenger azúr hullámaiban, hol illatos virágok nyilnak örökzöld levelű fákon s gyümölcsöt hoz fél, nyár egyaránt. Palesztinája, búcsujáró szent helye a be­tegeknek és a gazdagoknak. Azok, a természetet megcsalva, egy évben két nyarat s egy telet sem élnek. Menekülnek a tüdővesztő fagy elől, ide, a narancsfák közé. S a sápadt, vézna, elsoványodott összetört ala­kok, kik San-Remoba fáradtan, a lom­­fás bá­natos mosolyával érkeznek, hónapok múlva pi­rosan, nekiteljesedve hagyják el az áldott helyet. A Riviera betegei San-Remot, Bordigherat és Mentonet keresik föl. Viszonylag csendes, nyugalmas helyek, hol nem zavarja meg az alvók álmát semmiféle szerenád, sem pisztoly­­lövés, mely egy kifosztott játékos utolsó játsz­máját jelentené. Veszedelmes ember, ott, néhány orvoson kívül alig van. De ezek megelégesznek azzal, hogy recipéket írnak és konyhasó belég­­zéseket rendelnek. Élet a sétányokon csak 12 től 3 ig van s mindenki, mindennap egymás A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. A hol mulatnak. — A Riviéra. — A „P­e­s­t­i Hírlap“ eredeti tárcája. A bölcs, ki figyelemmel kiséri az emberi­­ fejlődését a történelem előtti idők szürké­étől egészen villámfényes napjainkig, kény­­n bevallani, hogy az emberi ész három vagy­­y évezredes munkálkodása sokkal több lemeset, szépet és mulatságosat hozott létre, iz a szó szoros értelmében hasznosat, s szavakkal. Véges elménk mindig szíveseb­­állt az élvezetek, mint a komoly munka gálatában. A kővésőtől a hegyóriásokat átlyuggató s­ifuróig nem járt meg oly hosszú utat a foly-­­­os spekuláció, mint a görögök kockájá­étól a roulette-ig, az indusok festett csont­­tyaitól az écartéig és a baccaratig. Az eke adi ék­ének, alig változva egy görbülettel a ,raok óta, de az élvezetek, gyönyörök sora, ’■■nnap gazdagodik egygyel vagy többel. A a jelvényei, kapa, kasza, sarló egyesítenék őket, mert a magyar kasza elvágja a spa­­ivet, de elválasztja őket kedvteléseik kit­­ége. Olasz a dalban, spanyol a bikák véres alában, francia a pikantériákban, német­b­en, magyar a borban leli kedvét. Egyik sem­­ a mulatságából. Csak egyes nagy piacok fák, melyeket az élvezetek vásárának lehetne íeni s ott, mint egy semleges területen ta­rnak azok, kik mulatni akarnak. Lázas, siető életmódunkat, mely huszon­­négy óra alatt negyvennyolc órára valót él, nem elégítik ki többé a Tuskulum­ok nyájas és csen­des örömei. Az élvezetekben nem a lélek boldog nyugalmát, de az idegek zsibbadását, az agy kábulatát keressük. Nem a természet néma be­szédje, hanem a forrongó, tarka, változatos tár­saság khaotikus zaja elégi: ki. Mintha a szak­mánia ide is­­ harapódzott volna, vannak szak­vidékek, a­hol csak dolgoznak s mások, a­hol csak mulatnak. Mindezek a reflexiók egy levél olvasása­kor szülem lettek, melyet Nizzából kaptam egy jó barátomtól, ki a decemberi egynapos hótól megrettenve a földközi tenger mellékére futott, téli nyaralójába. Nem tud betelni a Riviera csodálatával. Minden lépten nyomon a paradicsomhoz hason­lítja. Az együgyű! A paradicsomban csak egy volt szép: az ember. Neki is csak az tetszik a Riviérán. Kékebb az ég Görögországban, hatalma­sabbak a pálmák Afrikában, aranyosabbak a narancsok Siciliában, illatosabbak a vadvirágok Észak Amerika végtelen mezőin. De az ilyen XIX-ik századbeli rové-nak az mind csak holt tárgy. Élvezni igazán csak akkor tudja, ha a természet pompája csak fóliája az emberi fényű­­zésnek. Ha valahol, úgy a Riviérán megtalálja ezt. Keskeny kis földesik az egész, egy hegy­lánc és a tenger habjai közé szorítva. Olyan keskeny, hogy a térképeken a városok nevei a a tengert jelző kék foltba irvák, mert nem fér­nének el azon a kis földszalagon. Mai számunk 14 oldalt tartalmaz.

Next