Pesti Hírlap, 1882. február (4. évfolyam, 32-59. szám)

1882-02-01 / 32. szám

4 — A VII. ker. polgári kör, tegnap tartott köz.gyü­ésén, következő választások ejtettek meg Elnök : Dr. Morzsányi Kár­oly aleln­ökök : Kaschvitz Gyula s Vajdafy Ernő ; pénztárnok : Zachar Antal; jegyzők: Dezsényi Arthur s ifj. Zachar Antal. — Az iparosok körében ma este dr. Szili Adolf ur .,a gyermek-szemről“ tartott fel­olvasást. Fejtegetései a szemnek működését a legelső, úgy­szólván még öntudatlan látási kísérletektől kezdve egészen odáig kisérték, a­mikor a látószervnek már igen komoly feladatoknak kell megfelelnie, t. i. az isko­lában. Egyebek közt a sanditást előidéző viszonyo­kat, továbbá azon káros befolyásokat írta le körülmé­nyesen, melyek a gyermeki szemben a rövidlátóság kifejlődését okozhatják. Ezen utóbbi bajra vonatkozólag a felolvasó saját szemvizsgálatait említette föl, a­me­lyeket iskolákban épen most nagyobb kiterjedésben és rendszeresen megejt. Ennek kapcsán a rászármazott szinvakságról is érdekes megjegyzést tett. — A szép számú közönség tapssal jutalmazta a szives felol­vasót TUDOMÁNY, IRODALOM. * (Király-hymnusz.) Az irói körben ma d. u. értekezlet tartatott egy magyar királyi­ hym­­nu­s­z megalkotása tárgyában. B­a­­­o g­h P. azt indit­­ványozta, hogy küldjön ki az értekezlet egy bizottsá­got, mely a közönséget adakozásra híva föl, az így be­gyűlt adományokból hirdessen pályázatot, még pedig 300 aranyat a király-hymnusz zenéjére s 100 ara­nyat a szövegre.­­ Ezzel szemben K­a a­s Ivor báró a p­lyázathirdetést elejtendőnek tartja és azt javasolja, hogy Arany János keressék fel a szöveg megirására, s csak az esetben irassék ki pályá­zat, ha ő erre nem vállalkoznék, ellenben a zenére min­denesetre pályázat nyitandó. Miután még többen szóltak a kérdéshez. F­e­l­e­k­­ Miklós elnök konstatálja, hogy az értekezlet egyhangúlag megállapodott egy bizottság kiküldésében, melynek feladata küldöttségileg felkérni Arany Jánost a magyar királyi himnusz megírá­sára. A bizottság továbbá felhívást fog kibo­csátani, melyben a közönséget adakozásra hívja fel.­­­­A bizottság 16 taggal, a következőkből alakult meg: Hoffman Pál mint a mozgalom politikai vezetője, Fe­leki Miklós, mint az író és művész tagok vezére, id. Ábrám­­ Kornél, mint a zenei rész vezetője, Grünwald Béla, Kaas Ivor, Erkel Ferenc, Odry Lehel, Huber Károly, Bartay Ede, Komócsy József, Toldy László, Aggházy Károly, Eggesszer Mátyás, Simonfy Kálmán, Dolinay Gyula, Tánczos Béla s Balogh P., mint titkár. A bizottság legközelebbi ülését vasárnap este 6 óra­kor tartja. * (Az országos régészeti és em­bertani társulat) ma este Pulszky Ferenc elnöklete alatt tartott ülésén Barn­a Ferdinánd Aspe­­lin R. J. „finn­ugor ősrégészet elemei“ c­mű­ művét ismertette. — Deák Farkas néhány gyönyörű erdélyi ékszert mutat be, két karperecét, melyek állítólag Lorántff­y Zsuzsánna tulajdonát képezték, egy nagy buzogányos hejtűt, egy rezgő rózsákból álló bog­lárt s egy nyak­éket. — Henszlmann Imre h­­opuszkói c­ucsives templom romjait ismerteti, melye­ket rajzban mutat be. P­u­­­s­z­k­y Ferenc egy Brez­­nóbánya mellett talált bronz-edényt mutat be, melyben 18 karperec volt elásva. Dr. Torma Károly a nagysámi határon (Temes megyében) levő római ráncok melletti határdombokban lelt bronz-tárg­yakról tesz jelentést. Ezek után a választmányi tagok zárt ülést tartottak. SZÍNHÁZ. * (A ,,furcsa háború“) című német operette rá vall szülőhelyére, mert sokkal unalmasabb mintsem megközelíthetné csak a gyengébb francia operetteket is. de szövegében se a zenéjében nem találunk új mo­tívumokat, a szöveget csak röviden vázoljuk, mert a német színházból már úgy is ismeretes, a vékony bo­nyodalom azon fordul, hogy Violette grófné elfogatik két egymással háborúban élő olasz hercegség egyikének tábora által épen akkor mikor esküdni készül a limburgi herce­ggel, kit a szintén fogságba került Van Scheelen ezredesnek kellene személyesíteni az esküvésen. A had­vezérnek (Kápolnay), a kihez a szép fogoly álruhában jut, nagyon megtetszik Hegyi Aranka, s kivakartatván a személyesítéssel megbízott ezredes nevét, beírja a magáét s ő esküszik meg Violettával — persze egyelőre a herceg he­lyett. A második fő vonásban Umberto ezredes egyik fog­lyát Groot Balchuhart adja ki a hercegnek a miből aztán sok, de persze meglehetősen német szó­komikum fejlődik, a­míg végre számos viszontagság után a harmadik felvonásban kigombolyodik az elmarad­­hatlan csattanás, úgy hiszen maga Um­berto voltaképen a herceg s nem történt semmi olyan dolog még a szimp­­don sem, a­miben a csász. kir. Felsőbbség még erkölcs dolgában is megbotrány­­kozhatnék. A zenéről mit mondjunk? Sokkal rosszabb az, mint a Fledermausban. Walzer hátán Walzer. Egy szép quintet és a hollandusi dal kivételével a má­sodik felvonásban, majdnem fárasztónak mondható. Szerencséje Strauss operettjének, hogy ezúttal kosz­tümös , hogy a szereplők egytől egyig nagy igyekezettel játszottak, mert különben kétes lett volna a siker, így sem fogadták félig sem olyan melegen, mint a német színházban. Kedvenceit azonban ma is megtapsolta a közönség .­Hegyi Aranka, Komá­romi Mariska egy-egy lantot ábrázoló koszorút, Hegyi Aranka azonfelül egy másik babérkoszorút is kapott. Az ördög trombitája (Telefonpróba a vigadóban.) Színházi tudósítói tisztemhez Liren, ma a nemzeti színházba kellett volna mennem, Wilmné énekében gyö­­nyörködni. De a hó, a hideg, igazán kellemetlenné tették reám nézve a föladatot. Átkozottul náthás természetem van! Egyszerre megszólal a telefon jelzőcsenget­­tyűje. — Halló halló ! — Pesti Hírlap ? — Igen. — Ma este a vigadó éttermében megpróbáljuk a tele­font, hogy az írók bálján használható lesz-e. Szíves­kedjenek oda valakit elküldeni. — Jól van .... Jelzőre ! S támad vala e hitre, szörnyű versengés a tagok között, hogy hát ki menjen el voltaképen ? Az újdondász azt mondta, hogy ez : újdonság,­­ ergo, az ő rovata. A „Tudomány“ rovatvezetője erős­­ködött, hogy de bizony csak „Tudomány“ a telefon, mert villamosság. A báli tudósító szerényen azt jegyzi meg, hogy az egész voltaképen egy báli próba , ergo az ő rovata, végre azonban győzött az igazság t. i. hogy az Ördög Róbertet telefonon hallgatni se nem­­ újdonság, se nem tudomány, de még csak nem is bál, hanem művészet. Oda a színházi referensnek kell menni. A vigadó utolsó éttermében fölöttébb kicsi, de nagyon válogatott és mód nélkül kiváncsi tár­aság jött össze. Ott láttuk a szép Aran­y Lászlón­ét, Na­iez Gyulánét nővéreivel, a bájos Hamza kisasszonyokkal, Ujházy Edét nejével és só­gornőjével, dr. Podmaniczky Frigyest, Paulay Edét, Vadnay Károlyt,­ Bródy Zsigmondot, Halmit, S­z­i­ I­geti Imrét, Hamza városi tanácsost Szépfaludy­ Ferencet stb. stb. Az érkezőket Puskás Ferenc úr a telefonvállalat igazgatója titkárjával együtt, a legszíve­sebb előzékenységgel fogadta. A terem szögletében van egy kis sátor felálláva. Padlatát neszfogó szőnyeg födi. A falról vastag sodro­nyokon, 12 darab fényesre csiszolt érc „hallgató“ függ alá Egyszerre hatan hallgatták „Ördög Róbert“ gyönyörű zenéjét. Mindenki , amint néhány másodpercig fülénél tartotta a­­hallgatóit, megdöbbenve tette ki kezéből. Egy szép kisasszony pedig annyira megrémült az ör­­döngös szerszámtól, hogy sietve hagyta el a megbo­­szorkányozott termet. Minden hang, minden szó a legközvetlenebb fris­­­­sességgel érkezett fülünkhöz. Will­é csodaszép­­ éneke, Peroti és Ney dalai, mintha közvetlen­­ közelünkben hangzottak volna. Nem veszett el a leg­csekélyebb pianissizmo sem, csak a fortisszimoknál volt kissé fátyolozott a hang.­­Az arany csupán ehimaera é­s a gyönyörű dalmű minden finom m­ancea, a villany közvetítésével, sértetlen épségben érkezett a vigadóba. A szombati rrói bálnak tagadhatlanul ez leezd egyik nagy „ elvu“­jas Puskás urat annyival in­kább illeti elismerés, mert ez a ,,mu­ltság“ neki bete-­i kerül vagy 700 írtjába, de ő nagylelkűen lemondott­­ mindenféle kártérítésről. PESTI HÍRLAP C­s­a­t­a­i Zsófi, S­o­lymosy s különösen Kassai­­ érdemelnek még említést. (A „kis“ P­r­i­e­r­r­e Kornélia) első­­ szini kísérlete Debrecenben múlt szombaton igen jól si­került. A fiatal énekesnő „Boccaccio” -ban Fiamettát énekelte és sűrű tapsokban része­sült. Hangja kellemes, bár nem nagy terjedelmű magas soprán. Kp­­ratúrá­ja tiszta, gördülékeny, csengő. Nagy dicséret illeti az iskolát, melyben anyja S­z­a­b­ó Sándorné által részesült. Játékán a gyakorlat hiánya és a lámpaláz befolyása észrevehető, de határo­zott tehetsége elvitázhatlan és a debreceni közönség érdekében kívánatos, hogy a csinos megjelenésű, ked­ves énekesnő mielőbb szerződtessék. * (A nemzeti színház szün­ideje) ez évben június 16-tól au­gusztus 8 ig fog terjedni. Ezalatt úgy a nézőtéren, mint a színpadon tetemes átalakítások és javítások fognak eszközöltetni. Többek közt, a föld­szinti zártszékeket a támlásszékekhez hasonló ülésekkel fogják felcserélni. * (A nemzeti színház) februári bér­lete ismét kitűnően sikerült. Minden páholy ki van adva, a múlt hónaphoz képest ugyan hárommal kevesebb tám­lásszéket, de viszont 3 erkélyszéket béreltek ki. Napi eladásra hét támlásszék maradt. — (M u r i 1 1 ó) halálának kétszázados évfor­dulóját Sevillában nagy fénynyel ünnepük meg s ez alkalommal a nagy művész összes összeszedhető művét kiállítják Murilló tudvalevőleg 1618-ban született Sevil­lában s 1685 ben halt meg Cadixban, hol a kapucinu­sok templomában „Katalin menyegzőjét“ festve az emelvényről leesett. Művei a mi országos képtárunk legfőbb hetét képezik s így emlékünnepe minket is közelről érdekel. _____________________________ 1888. február 1 TÁVIRATOK. A delegációk tárgyalásai. Bécs, jan. 31. A magyar delegá­ció négyes egyesült albizott­ság­a ma délelőtt 11 órakor ülést tartott. Elnök: T­i­­s­z­a Lajos. A közös kormány részéről jelen voltak: K­á­l­n­o­k­y gróf külügyminiszter, B­y­r­a­n­d­t- Rheidt gróf hadügyér, S­z­l­á­v­y József pénzügymi­niszter. A magyar kormány részéről: T­i­s­z­a Kálmán kormányelnök, Orczy Béla báró, S­z­a­p­á­r­y Gyula pénzügyminiszter és Szende Béla honvé­delmi miniszter. Elnök az ülést megnyitván, kijelenti, hogy a tanácskozás egészen bizalmas természetű s ennél fogva titoktartást kér. Baross Gábor előadó ama meggyőződését nyil­vánítja, hogy a mozgalom következtében szükségessé vált csapatszaporítás a megsza­vazott költségvetésből nem e­szközölhető, hanem rendkívüli hitelre van szükség. Ajánlja a 8 millió megszavazását, remélve,hogy ez összeg okszerűen fog felhasználtatni a rend helyre­­állítására és a menszebia tekintélyének megóvására. Apponyi Albert gróf kész megszavazni a hitelt és elvárja, hogy ha az összeg elégte­len lesz, a delegáció kikerülé­sével nem fog intézkedés tör­t­é­n­n­i; ez iránt felvilágosítást kér. Szlávy közös pénzügyminiszter kijelenti, hogy az esetben, ha jelentékeny összeg kivántatnék, a d­e­­legációk újra összehivatnak, csekélyebb költség póthitel útján fog kéretni. Pulszky kérdi, hány ezred marad ott ? melyiket lehetett volna máshol elhelyezni ? hány zászlóalj külde­tett oda ? hány ezredhez hívták be az utóbbi három évi tartalékosokat ? mily összegre rúgnak a felszerelési költségek és mi módon csoportosulnak e kiadások ? Bylandt-Rheidt gróf tüzetesen válaszol Pu­szky kérdéseire , rész­etesen ismertetvén a szükségesnek tar­tott katonai intézkedéseket. Előadása végén hangsú­lyozta, hogy némely intézkedés, mely már most is szükségesnek mutatkozik, nincs felvéve a most kért 8 millióba, ennélfogva nincs kizárva, hogy esetleg újabb hitel fog igénybe vétetni. Pulszky kielégítőnek találván a választ, az úgy­nevezett rendkívüli hegyi ütegekre nézve kér felvilágo­sítást, melyre nézve a miniszter nyomban kielégítő vá­laszt ad. Hegedűs a mozgalom jelen állásáról kér felvi­­lágosítást. Fálk kérdi Szlávytól, hajlandó e közölni bi­zalmasan a múlt évi nove­mber óta beérkezett valameny­­nyi identist , továbbá k­érdi, váljon a jelen akció alkal­mával a legmagasabb állású, döntőleg intézkedő egyén polgár-e vagy katona? Hason tar­almú kérdéseket intéz Apponyi, Szilágyi és Bánffy a mozgalom keletkez­­tének okairól, a jelen állapotról és a szomszéd államok­kal való viszonyokról. Szlávy a hozzá intézett kérdésekre válaszolva, hosszabb beszédben kimerítő ismertetést ad a forrongás­ban levő területen uralkodó jelen helyzetről, utána té­vén, hogy a belterületi részleges mozgalmakhoz szórványosan küligaztás is társul, azonban egész­­ határozottsággal konstatálja, hogy a szomszéd államok kormányai ez izgatástól távol állanak. Csernátony kérdi, lehet-e attól tartani, hogy a mozgalom Boszniában is kitörhet? Szlávy erre vonatkozólag nem adhat előre biz­­­­tosítást, annyit azonban mondhat, hogy a mozgalom Boszniába átcsapásának meggátlására megtétettek a szükséges intézkedések. Éber Nándor kérdi a hadügyértől a mozgalom kiterjedését és topográfiai alakzatát. Bylandt-Rheidt gróf a beérkezett jelentések és adatok nyomán némi felvilágosításokat ad a mozga­­lom kiterjedéséről és megjegyzi, hogy a felkelők erejé­ről, fegyverzetéről és fegyvereiről egyelőre nem lehet pontos részleteket tudni. Apponyi kérdi: minő intézkedéseket tett vagy teend a közös kormány a külbefolyások név szerint Montenegro ellenében. Kálnoky gróf kü ügyé,­ válaszában megjegyzi, hogy az emlékiratnak azon passzusa, melylyel az in­­­­terpelláció kérdését kapcsolatba hozta, nem vonatkozik­­ arra, mintha valamely kormány vagy ország által gya­korolt külbefolyások léteznének. Az utóbbi hat év alatt a ma vidések majdnem valamennyi országa a­­ legkülönbözőbb nemzetiségi és zendülési mozgalmak színhelye volt. Ezen idő alatt nemcsak Boszniá­ban és Hercegovinában, hanem az egész Balkán-félszi­­i­geten egész csoportja gyűlt össze azon elemeknek,­­ me­leknek az ilynemű izgatás szítása és szervezése rendes foglalta­zásuk ; ezek némileg állandóan zavargó­­ elemet képeznek, melynek működése le Thesszáliáig és

Next