Pesti Hírlap, 1882. április (4. évfolyam, 90-118. szám)

1882-04-01 / 90. szám

Budapest 1832. IV. évf. 90 Szám (1171) Szombat, április 1. .... ... Szerkesztési iroda: Előfizetési ar&K • foki teft Budapesten, nádor-utca 7. cs., I. emelet, JSgéz évre. .................14írt — kr •­­heti, a lap szellemi részét illető minden Negyedévre....................3 . 50 . Ki­ng OSSSl .ávfa* fcLsggPgl Eg IL fc £§§ Ltag ^ Bérmentetlen levelek csak ismert Bl IP« É | gyilBJB ■ P Egy08vidéken»kr. Ép ||j || M || |É fjEPl| fi BxIWL ||f“^ b ^ KladóMvatal 5^ . ft , Niffr-üi.“ KSa iHaaSPi lots&w fis Ki Eh kS EH lm ül iSfiSSffi Uk bov& “ előfizetásek és a lap szétkt­. ^ c'ca m Hl H H BB Baily ■ ■— WHiB ■ déséra vonatkozó fohzólaxulósok m­lerzS lappal E270«: ^ _____ tézendök. ecész év7® • «••••• 26 frt Hirdetései* POLITIKAI NAPILAP &«&«) «jäs­ääs« A V/ijJL 1 4JXT1.X 4 'TU. XXJJTXX. ■ J RUDOLF MOSSS-nél PARIS-ban, Százalek nem adatik. \tw|/ 40, Eue Notre dame des Victoirez. -aj _ •_ I T 77 . «TT 66 szombaton a képtár, vasárnapokon | teken 9—1-ig. —-""OTSzáglE képzőművészeti táv­oll­été­ben mindig megtekinthető. — «­ítpiar. | ranímvaiOK, d­e fölváltva a gyűjtemények | társulat tárlata. (Sugár-ut, saját ház.) — Közvágókid a soroksári­ ut végén, a vám Szombat róm. kath. Hugó püspök Nemzeti muzeum. (Muzeum-körut.) valamelyike ; a könyvtár pedig minden­­ Magyar tudományos akadémia. (Ferenc Jó­ mellett. — Városház­a régi a városház­. protestáns Hugó . Nyitva: d. e. 9—1 óráig, hétfőn és estik hétköznapon 9—1-ig. — Országos képtár­­ *epí-tér, saját ház.) — Iparmuzeum. (Sugár- téren, az ut a Lipót-utcában 24. a*. a. — Görög-orosz Joh. Ser. s­törtökön a természet- és néprajzi-tár . (Eszterházy-féle) az akadémia palotájá- i ut, a képzőművészeti társulat háza.) — Városi vigadó (redoute) az aldunanorom. — I I kedden és pénteken az ásványtár, szerdán ban. Nyitva : vasárnap, szerdán és pén- \ Királyi vár és várkert Budán, az udvar ^^llatkert^a^városligetben^^^^^^^^^ A mai szám tartalma: Gonosz tévedés. — Politikai hirek. — A harctérről. _ Politikai szemle. — Burnaby légutazása az angol csatornán keresztül. — Fővárosi ügyek. — Színház, zene, képzőművészet. — Egyleti­k és intézetek. — Tudo­mány és irodalom. — Táviratok. — Napi hirek. — Tör­­vényszéki csarnok. — Szinlapok. — Közgazdaság. — Tárca: Bécsi levél. — A mellékleten: A Schulverein ellen. — Országgyűlés. — Táncvigalom a „Casino Patriotico“­ban. Egy művész jobb keze. — Haydn­­ünnepély 1808-ban. — Longfellow után. — Vegyes. —­­Budapesti értéktőzsde. — Tárca: A berni gyermek­rablás. — A király köpenyei. — III. Sándor cár mos­tani és korábbi tan­ácsadói. — A forradalo­m — néhány kádenciában. — Albany herceg házassága. A leg­újabb pápai konzisztórium. — Regénycsarnok. Bűnvi­­rág (46. folyt.) — Kivonat a hivatalos lapból. Gonosz tévedés. (Eö.) A Tisza-kormány egyáltalán nem kényes azon kérdésben, szuperittassanak-e vagy sem a közös ügyek. Nem­­ csinálta a 67-es kiegyezést, tehát azt gondolja, hogy annak épen tartására neki semmi gondja. Nem nagy baj volna természetesen e léhaság, ha ennek következtében a közös ügyek lassankint meg­fagynának s az ország államjogi önállósága lassankint kiképződnék. Hanem a dolog épen ellenkezőleg fejlődik. A közös ügyek szapo­rodnak s az önállóság mindinkább fogyatékossá válik. Nemcsak léhasággal, hanem készakarva is csinálja ezt ekképen a Tisza-kabinet. A bos­­nyák foglalás és a két okkupáti tartomány kor­mányzata és közigazgatása már uj közös ügy mely az eredeti kiegyezésnek mind szavaival mind szellemével egyenesen ellenkezik. Közös ügygyé tétetett, noha egyelőre csak ideiglenesen a bankügy is, szintén a kiegyezés ellenére. Most egujabban pedig az adóvisszatérítés ügyét akarja a kabinet a közös ügyek közé be­csempészni. Erről folyt a mai és a tegnapi képviselő-­házi tanácskozás. Kár, hogy épen ünnepi szünidő kezdetére esett, a­mikor kevés a kép­viselő, még kevesebb a figyelem és érdeklődés, s legkevesebb a kötelességérzet. Máskor ily úgy hetekig tartó vitát s pedig viharos vitát idézett volna elő, a­melyre teljesen méltó is. Az eset, mint képviselőházi tudósításokból kitűnik, a következő: A múlt 1881-ik évre előirányoztatott 29,6 milliónyi közös vámbevétel, melyből a vámkeze­lési átalány levonása után 23,45 millió fogyasz­tási adóvisszatérítésre, 3,7 millió pedig a közös ügyi költségek fedezésére lett volna természete­sen előirányzat szerint fordítandó. Azonban a számítás roszul ütött ki. Bejött ugyan 33,6 millió közös vámbevétel, tehát mint­egy négy millióval több az előirányzottnál, ámde adóvisszatérítésre 23-45 millió helyett 32­8 milliónyi, tehát majd 9 millióval több kel­lett, a­mint előirányozva volt. Ennek a legközelebbi következése az­tán az lett, hogy a közös ügyi költségekre előirá­nyzott 37 millió jövedelem egyenesen elmaradt, más­részről pedig a fogyasztási adóvisszatérítést is 1.729.819 forinttal kellett pótolni. Hogy a közösügyi szükségletet quóta ará­nyában Magyarországnak is pótolni kell, ez miután az államjogi törvényeknek teljesen meg­felel, önkényt értetődik. A törvényjavaslat te­hát, mely ezt követeli, teljesen helyes. De a kormány e törvényjavaslatba bele­szőtte-fonta az adóvisszatérítés kérdését is s követeli, hogy az ennél hiányzó 1729.819 fo­rinthoz is Magyarország a quóta arányában járuljon. Gonosz és otromba javaslat ez egy­szerre. A fogyasztási adó nem közös ügy, tehát az adórestitúció se közös ügy. Ezt világosan megmondja a törvény. Ám ha így van, miként lehet akkor egyetlen törvényjavaslatban közösügyi költsé­get is és egyéb belügyi költséget is elintézni. Az az összeg, melyet a vámhiánynál adó­­restitúcióra kell fordítani, nem jöhet a közös pénzügyminiszter kezelése alá, mert ezt az ösz­­szeget a delegációk meg nem szavazhatják s kezelését ellen nem őrizhetik. Már­pedig olyan összeget, melyet nem a delegációk szavaznak meg, a közös pénzügyminiszter nem kezelhet. De ilyet a közös számszék se számolhat el. Mindez egyenes felforgatása lenne a törvénynek. A Tisza-kabinet és a kormánypárt érezte, látta, tudta, hogy ez így rosszul van. Számított arra, hogy az ellenzék ebből vihart csinál s azért ennek elejét akarta venni, de úgy, hogy a javaslat lényegileg semmiben se változzék, azonban az ellenzéki támadások éle mégis meg­­tompíttassék. Persze ez is taktika dolga. Megbízták Falk Miksát, hogy álljon elő egy módosítványnyal, a­mely szerint a törvény­­javaslatból hagyassák ki, hogy a megszavazandó pénz a közös pénzügyminiszter kezébe adatik. — E módosítvány azonban nem ér semmit. Először nem ér semmit azért, mert a törvényben végre sem mondatik meg, hogy hát a megszavazott pénzt melyik pénzügyminiszter fogja kezelni. Gróf Szapáry Sietett is kijelen­teni, hogy akár elfogadtatik, akár nem az a módosítvány, azt mindenesetre a közös pénzügy­­miniszter kezelendi. Másodszor nem ér semmit azért, mert a módosítvány dacára is a pénz mégis a közös, számszék elé s onnan mégis a delegációk elé kerül, a­melyek pedig bizony nem szoktak skrupulusok lenni az országgyűlés jogkörének tiszteletében. Mutatja a bosnyák újoncozás el­rendelésének kérdése. íme Tisza Kálmán és kabinete és pártja az „átkos“ közös ügyeket, melyek ellen oly so­káig kárhozkodott, igy törekszik kiirtani. Ápolja: _A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Bécsi levél. (A haza veszélyben. — Az osztrák kormány atyai gon­­dol­kodása. — Tanácskozás a szerkesztőségben. — Csendes vendég. — A háromszor alkalmazott arckép. — A munkásokról. — Gallmayer asszonyról. -- Szín­házi hirek.) (A,Pesti Hírlap­ eredeti tárcája.) Nem tartozunk a legfélénkebb halandók közé, de azért mégis átadtuk magunkat a ko­csonya meg a nyárfalevél kedvenc foglalkozásá­ul, midőn a cettiojei „Glas Cernagora“ harcias nyilatkozatából megtudtuk, mily veszély fenye­geti drága hazánkat. Montenegró, a hatalmas Montenegró nem rokonszenvez velünk! Petrovics Bozó, a hős vajda kiköszörültette kardjából a birkaexpedí­­cióknál megesett csorbákat és megesküdött, ■hogy és fegyverét ezentúl a pánszlávizmus ügyének samteli. És bártjánan kezdtük mellünket veregetni, fogadást tétünk, miszerint ezentúl nem leszünk hálátlanok a Tajtié-kormány iránt, mely atyai­­lag gondoskodott róla, hogy Ausztria népei meg legyenek kimérve a miénkhez hasonló rémület­tel, mely elkoboztatta mindazon lapokat, me­lyekben a cetinyei hivatalos közlöny harcias riadalma megjelent. Oh, e kormány mindenkor gondoskodik róla, hogy az alattvalók romlatlan kedélyében ne essék semmi kár! Olyannyira gondoskodik, hogy néha lapvezető, felelős szerkesztő, vezér­cikkező, újdondász, meg korrektor valóságos ta­nácskozást csapnak a felett, hogy mi lehet a mai „megemlékezésnek“ az oka ? A magas kor­mányról nem is­ történt említés, a rendőrség meg lett dicsérve, a szent és sérthetetlen cseh testvérek tyúkszeme érintetlen maradt, a napi hírek ártatlanság tekintetében leánynöveldei ol­vasmánynyal vetekedhetnek — és mégis e ke­gyetlen szigor ! Végre rábukkannak a lap végén elhelye­zett adomára, melyben egy magas vendég van megtréfálva. Igaz, hogy a tréfa nem olyas, me­lyért meg lehetne haragudni. Maga a fenséges vendég is csak nevetne, ha elolvasná a műt ro­vására fillentenek. De az államügyészi Cató nem ismer kíméletet, oda veti a vergődő áldozatot az objektív rendszer sárkányának torkába. A magas vendég a legcsöndesebb azok közül, kik eddig Bécs városát megtisztelték lá­togatásukkal. Még a nagy Skobeleff is több zajt csapott, midőn átutazott. Habár senki várta Wladimir nagyhercegtől, hogy a népszerűség után kapkodó Kalakaua Dávid módjára ceppedlizni fog a Práterben, de annyit mindenesetre reméltek a bécsiek, hogy legalább egyszer fogják szemtől - szembe láthatni. A­­ nagyherceg azonban oly zárkózva él a Burg-­­ ban, mint császári testvére Gacsinában. Pedig a rendőrfőnök részéről azon biztosítást nyerte, hogy a bécsi nihilisták nem törnek az ember életére, legfőbb tárcája után törik ma­gukat. A­kik tehát Wladimir nagyherceggel meg akartak ismerkedni, csakis egy helybeli képes lap útján köthettek vele ismeretséget. Ne­vezett lap az orosz nagyherceg életrajzát is hozta arcképével egyetemben; az utóbbiból kitűnt, hogy a nagyherceg igen csinos fiú, az elsőből pedig, hogy míg császári testvére a fa­vágásnak barátja, ő inkább kedveli az osztrigát s a pezsgőt. A képen látható volt azon táska is, mely­ben beavatott diplomaták mondása szerint, ma­gával hozta volna a világbékét. A kérdéses lap régibb olvasói közül valaki azon fölfedezést tette, hogy ő már két ízben találkozott ugyane táskával s ugyan e képpel.. Igaz, hogy akkor mindkettőnek más volt a neve ! Első ízben Sir Alinak nevezte magát az arc­kép , a táska meg azon táska volt, melyben e derék afgán évek óta hordta magával halálos ellenségének levágott fejét. Másodízben B­­­b- Doda-Prenk, miridita főnök, nevére ke­­reszteltetett az illusztráció, a táska meg az volt, melyet Prenk aranyokkal telve nyert a szul­tántól ajándékul. Mai számunk 14 oldalt tartalmaz.

Next