Pesti Hírlap, 1882. április (4. évfolyam, 90-118. szám)
1882-04-01 / 90. szám
t öntözi, tenyészti, szaporítja őket. S ami legrosszabb : nem nyíltan és őszintén, hanem titkon, alattomosan, belecsempészve őket olyan helyre, ahol alig lehet gyanítani — előzőleg. A képviselőház ma természetesen ezt is megszavazta. Nyugodtan mehet ünnepelni. A főrendiház holnap, april hóón, d. u. órakor ülést tart. A bosnyák hercegovinai újoncállítás dolgában a prágai . Politika azt jelenti, hogy Dahlen és Jovanovics főparancsnokok jelentéseiből a fölkelés javarészének leveretése kiderülvén, a szerajevói főparancsnokság — az imponáló fegyvertények közvetlen benyomása alatt mindjárt megkezdi az ujjarcozást az egész okkupárt területen, mihelyt a delegációk az új hadügyi költséget megszavazzák. Csehek tüntetése. Prágából távírják: Rieger tegnap a városi beszedában, ahol nagy tüntetéssel üdvözölték, beszédet mondott, hangsúlyozván, hogy a csehek nem érhettek el mindent, amire törekedtek. ..Tűrnünk kell — folytatá a szónok —és mérsékelnünk követeléseinket. Meg kell gondolnunk, hogy osztrák állampolgárok vagyunk és kivánatainknak az állam szükségleteihez kell alkalmazkodniok. Semmiben sem akarunk a németek fölött állani, csak velük és mellettük akarjuk jogainkat élvezni. A nemzet előmenetelt tett.“ A gyámhatósági jogügyletek után járó illetékek tárgyában a belügyminiszter figyelmeztetve az 1881. 54. t. cikk 5. szakaszában foglalt rendelkezésre, amely szerint a gyámhatósági jóváhagyástól függő jogügyletek a jóváhagyástól számított 15 nap alatt mutatandók be illeték kiszabás végett, közrendetileg hívja föl a közig. bizottságokat, hogy az árvaszékeket a jelzett intézkedés követésére kötelezzék olyképen, hogy a kiadóhivatalok e részről a bemutatás, illetőleg az okirat másolatának megküldése végett határozott utasítást kapjanak, az árvaszékek jegyzői pedig az ilyképen bemutatandó ügydarabokról külön jegyzéket vezessenek, s azt aláíráskor az árvaszék elnökének adják át. A kiadó hivatal e jegyzék segélyével szigorúan ellenőrizendő. Az e tekintetben hanyag tisztviselő ellen a törvény 10. szakaszában körülírt bírság alkalmazandó. Reform a közös gyalogságnál Bécsből jelentik, hogy a gyalogezredek keretében irányadó helyen rég tervezett átalakítás nemsokára a kivitelstádiumába jut. Arról van szó, hogy a mostani gyalogezredek 4. és 5. tartalékzászlóaljából egy 6 dik zászlóaljat alakítsanak s ez által a 80 tart.ezred ugyanannyi rendes sorezreddé alakittassék át. A reform kivitelét eddig a hadügyi budget korlátat nem engedték meg, most azonban a szükséges költséget olykép hiszik előteremthetőnek, hogy az alsóbb osztályok békelétszámát a sorezredek 70 főnyi és a tart. ezredek 50 főnyi századlétszámáról egyenlő mérvben olyképen szállítják le, hogy mind a huszonnégy században, a tisztek és az altisztek beleértésével egyenkint 50 főnyi békelétszám legyen. A tisztekben mutatkozó szükség (1 törzs és 13 főtiszt ezredenkint) egyelőre a rendelkezésre álló rangbeliekből fedeztetik, ami. Az ilyen apró tévedés megesik néha napján és a világ azért mégis fennáll. Ki nem zökkent tengelyéből, midőn Schönerer lovag, az osztrák Bismarck-kultus főpapja, kijelentette, hogy a munkásokból szerveződik majd a szemitizmust megsemmisítő légió. Ki nem zökkent akkor sem, midőn egy 5000 munkásból álló gyülekezet meghazudtolta a nemes lovagot, kijelentvén, hogy a munkásoknak először is csepp kedvük sincs másért szedni ki a parázsból a gesztenyét, másodszor pedig valóban szégyenletes dolognak tartják valakit vallása miatt üldözni. Apró tévedés volt Gallmeyer asszony részéről is, midőn az írók közé ment. Senki nem tagadja meg tőle az elbeszélő tehetséget, de még azt sem, hogy sok olyast tapasztalt életében, mi anyagot szolgáltatna pikáns regényre. De azért mégis vakmerőség volt tőle, hogy a könyvcsinálók céhébe akarja magát felvétetni. Remeke épen ma remek, ha százszor ajánlotta is Anzengrubernek, a falusi beszélyek és színművek jeles írójának. Legfőbb azon reflexióra szolgáltat alkalmat, hogy „bár inkább Anzengruber irt volna beszélteket, melyek Gallmeyernek lennének ajánlandók!“ Cseppet sem kételkedünk azonban, hogy ezen írói bűnért feloldást szerzene magának azon szerepben, melyet néhány nap múlva fog eljátszani a Stadttheaterben. „Serge Panin“ a darab címe, melyhez az igazgatóság nagy reményeket köt; egyrészt, mivel igazán jeles darabnak tartja, másrészt mivel Gallmeyer aszszony e szerepben új működési kört keres magának. Az énekes bohózat felülmúlhatlan hősnője a finomabb vígjáték terére akart lépni, hogy a Stadttheater hídján keresztül a Burg csarnokaiba tarthassa bevonulását. Van remény, hogy e bevonulás diadaltól koszorúzott lesz. A Burgszínház legutolsó újdonsága „Asziszonyaink“ nem aratott ugyan oly nagy sikert, mint a szerzők előbbi vígjátéka „Háború a békében“. De azért Moser és Schönthan urak itt sem fogytak ki a humorból; itt is megmutatták, hogy értenek az élet apró bajainak, az emberek apró gyengéinek leírásához. Nézetünk szerint azonban már e darab túl van azon a határon, mely a Burg genzejét megjelöli. Mint bohózatos elemekkel telített darab inkább a külvárosi színházak egyikébe való volna. Ez azonban nem gátolta a közönséget, hogy jóízűen mulasson és a színészek sikerült játékát megtapsolja. Tábori Róbert: PESTI HULA? 1882. áprilist tekintetbe véve, hogy a kadét-iskolák egyes ezredeknél gyakran 30 százalék fölösleget is mutatnak, könnyen elérhető lesz. — A századok a reform szerint ezentúl békében csak két szakaszt fognak tartalmazni, a gyakorlatoknál pedig három négy század fog egy hadiszázaddá egyesittetni, a harcbeli kiképzés végett olyképen, a mint az eddigelé is szokásban volt. A harctérről. Míg Hercegovinából záporesőt, majd hózivatarokat s folytonos erőszakolt portyázásokat jelentenek, a Lim területen s az ezzel határos hercegovinai részeken a helyzet napról napra rosszabbodik. E félreeső országrész nyugtalansága szoros összefüggésben áll a focsai fölkelőkkel s minden valószínűség szerint mohamedán jellegű. Erre mutat az is, hogy Csajnica környékén csapatainknak nagyobb felkelőtömegekkel van dolguk, melyek Focsa felé törekszenek, mely város pedig egyike volt, a legszebb és legvirágzóbb mohamedán városoknak. A fölkelő mohamedán népesség sehogy sem tud lemondani e városnak és környékének birtokáról. Még a középső Hercegovinából is e környékre sietnek a mohamedán fölkelő vezérek. Mosztárból jelentik ugyanis, hogy a két hírhedt zagorjei török fölkelő vezér , Tungusz és Sako-Forta a bileki kerületből a montenegrói határ hosszában, bandájával együtt Focsa felé iparkodik. Az elmúlt kedden indultak el Grabról Trentista irányában mindenütt a határon, hogy szükség esetén katonáink elől montenegrói területre meneküljenek. A Lim terület felkelői ez idő szerint Csajnica és Focsa között állanak, vagy helyesebben mondva mozognak, mint azt a hivatalos távirat is jelezte. Mosztárban úgy számítják, hogy e fölkelőtömeg a környékről s különösen a Limi területről erősödni fog. E területre ugyanis eddigelé nem jutott elegendő fegyveres erő s az is nagyon kétséges és alig is kívánható, hogy a szultánnak a Lim területen álló katonái monarchiánk kedvéért saját hitsorsosaikra lövöldözzenek. * A középső hercegovinai portyázások nagyban szaporodnak s ott az egész hadviselés apró guerilla-vállalatokra bomlik szét. A fölkelők 50—200 főnyi bandákban kóborolnak, rabolnak és támadnak. Leginkább az apróbb katonai őrjáratokat szeretik váratlanul megrohanni. Nevesinye és Gacskó között a távirati összeköttetést ismételve megszakították. Rablásaiktól a szolaci kerület szenved legtöbbet. Itt történt a március 17-iki összecsapás is. A felkelők Bracsicsit akarták kirabolni, de a lakosság gyorsan értesítette a közeli katonai őrséget, mely a 11. gyalogezredhez tartozott. A kis osztályt Martini hadnagy vezette mintegy 250 fölkelő ellen harcba. A lövöldözés három óra hosszat tartott, mire a fölkelők Sujenica irányában hirtelen elvonultak. A csatatéren találták meg a mellén átlőtt Sutics Pero fölkelő vezért. Kabátján egy osztrák és egy montenegrói érem ékeskedett. Sujenicában, — mint Mosztárból távírják — legutóbb ismét egy banda gyülekezését jelentették, melynek szétkaszatására Nevesinjéből, Stolacból és Lubinjéből Reicher tábornok vezetése alatt a 71. gy. ezred egyik zászlóalját, a 11. ezred öt századát s a 34. vadászzászlóaljat küldték ki. Az eképen 13 századból alakult erős oszlop márc. 26-án mozdult ki különböző utakon. Március 28 án valamennyien a Sujenica-planinán találkoztak, azonban eredmény nélkül. A felkelők onnan már 6 nap előtt a montenegrói határra vonultak el. A kifáradt csapatok márc. 29-én újra visszamentek táborhelyeikre, így végződött az egyébként nagy szakértelemmel összekombinált vállalat. A Vállalat Focsa környékén, Gacskó tél mai kelettel távírják a P. Ll.-nak . „A Sehmerling-féle 67. gyalogezred kombinált első zászlóalja és a harmadiknak fele (hat század Medvey alezredes vezetése alatt) a focsai kerületből több napi portyázás után ma ide visszaérkezett. Az első zászlóalj Tientista mellett márc. 28-án fényes győzelmet vívott ki s a felkelőket szétugrasztotta.“ E táviratból megtudjuk, hogy az utoljára Budapesten állott seered most már Focsa környékéig is elszármazott s hogy márc. 28-án Tientistánál (a Gacskó és Focsa közötti út középrészén) egy oly győzelmes ütközet volt melyet hivatalosan eddig még nem jelentettek.* A krivoljei területen a megrohanások még mindig ismétlődnek. Márc. 23-án egy 20 lóból álló élelmezési szállítmány részesült ily váratlan szerencsében Dobrepoljana mellett. A felkelők már hatalmukba ejtették a szállítmányt, mikor egy katonai őrjárat oldalba fogta és szétkergette őket. A felkelők, mint mindig, most is a montenegrói „semleges“ területre menekültek. H o s t i nek ezredest, aki az operációk alatt egy esés következtében fején megsebesült, Risanóból Gravozába szállították. Cattaróban börtönhelyiségeket rendeznek be az érkező fogoly fölkelők részére. Köztük van az orlicei hercegovinai pópa is, akinek házában fegyvereket, lőszereket s egy láda dynamitot találtak. A pópát Bilekben hallgatták ki, ahol fontos vallomásokat tett. Ugyanígy az ubii elfogott knez is, akinek vallomásából kitűnik, hogy Evans Ublibau pénzzel is dolgozott. A küszöbön álló tárgyalások sok érdekeset és jellemzőt fognak kideríteni. Felső-Boszniában, — mint Banjalukából írják, — a közbiztonság fölötte rossz lábon áll Banjaluka környékén a napokban a Lokcsevics-ezrednek egyik 6 főből álló őrjáratát, melyet Ferries szakaszvezető vezetett, egy banda megrohanta. A rablók katonák orrait levágták s igy küldték vissza őket Banjalukába. E majdnem hihetetlen hirt természetesen csak föntartással közöljük s szívesen látnók, ha illetékes helyről mondanák meg, mi igaz ebből és mi nem ? POLITIKAI SZEMLE. Rendkívül érdekes nyilatkozatokat tett — ha igaz — Ignatieff Merwin angol laptudósító előtt. A tudósító — kinek azonban nem minden sorát szokták készpénz gyanánt verni — meglátogatta a tábornok-belügyminisztert s ez társalgásuk folyamán nagyon hiányosnak, rossznak s eszerint sohá fenn nem tarthatónak mondta a berlini szerződést; de hát azért Európa a felelős, nem Oroszország. Majd kijelenté, hogy Ausztria- Magyarországnak a berlini szerződés alapján kötelessége leendett a bosnyák területet megszállani, ott a békét helyreállítni; e helyett háborút viselt, s ezzel megszegte a berlini szerződést, de hát ezt Európával kell elvégeznie, nem Oroszországgal. Aztán csodálkozását fejezte ki Ignatieff, vájjon miért támadja az európai sajtó folyton Oroszországot, szemére hányva, hogy bevitte Ausztra- Magyarországot Boszniába, karjaiba hajtva a szlávokat, holott nem Oroszország, de más valaki tette ezt, kit megnevezni nem akar, tette pedig oly céllal, hogy gyengítse Ausztria - Magyar o rszágot. —z Könnyű kitalálni, hogy a más valaki alatt Ignatief Bismarckot értette, ha egyáltalán ennyire „kigombolkozott“ az angol laptudósító előtt, amivel bizonyára nem igen tágított az orosz- német viszonyok feszültségén. A porosz képviselőház tegnap tárgyalta második olvasásban az egyházügyi javaslatot a centrum és a konzervatív párt közt létesült kompromisszum alapjait. S elfogadtatott az 1. 2. és 3 §. (az eddigi diszkrecionális hatalom meghosszabbdtása 1883. április 1-ig, s a kultur-vizsga és állami plébánosok itézményének eltörlése), ellenben eltöröltetett az 4. és 5. §, egészen a kompromisszum megálla