Pesti Hírlap, 1882. október (4. évfolyam, 270-300. szám)

1882-10-01 / 270. szám

Budapest 1882. IV. évf. 270. (1351) Szám, Vasárnap, október 1 ““““"" Szerkesztési iroda: Előfizetési árak: ...­­ ||fc m m radapod­et, náh­r-utoa 7. sa., X. endet. •gén lm. , . . • • • * W W — to. falj kéri a lap Reellem! résiét illeti m»d«® ......; ’ r. • II n mm gs | 1| «Bk H M HRa “’ÄiiÄ ■—» JST,:::::::.:.: ftJPnTi lilHI H fa » “• rpX B 1 fimLAr »ää » . axpuii* —i ■ Bb V II I 1111 Ibi I 1.. ugj bOpei 1»PP»1 Wfltt: té»e*d«k. fi“*"....................ÍJ “■ Mtr«Ietí»«k ’ POLITIKAI NAPILAP. gtoxalék MB adatik. ^ 40, Brno Koteedam» d« 'fiatma. OMiígoI Mpt(ä!«llE^*von«pllM» mindig meglekintk«M. — »P e»r* JLaatXUV&lOiL. d­e 1#__i_ig fotváfeva a gyijtenányek társulat tárlata. (BugAr-ut. saját kis.) — Közvágóhíd a soroksári­«« Tógán, a vttoa vasárnap Róm. kath.: A 18 Olvasó «. Bemert matéria. (Museum-körut.) valam­elyike; a kontár pedig minden Magyar tudományos akadémia. (Perene Jé­ mellett. — Városház a rág!­a váreek£* Protest.: Bemig . «. e. 1—1 óráig« kétfön és cen- kótkóanapen f— 1-ig. — Oecaágoe képtár »ef-áór, sétát káé.) — Iparmuzeum. (Magár- tárén, na­g j a Lipót-utcába* S4. as. a. —• Görög-os­asz: Trófin tértökén a tennéenet- ce napn^od-tár ; (E­aster kánj-féte­­m akadémia palotát*- «4. a kápxinstváeneti társulat kása.)— Vár« Si vígado (redonte) as aldunaeorea.­­» kedden és pántokon as i­rutytár; «Bordán kan. Nyitva : vasárnap, «soráén ée pén- ^^^l|^r^^l^várher|^Budto^^^mdTa^^Allather^^városligetbep^^^^^^^ A mai szám tartalma: Kossuth levele. — Magyar jogászok. — Politikai hírek. — Politikai szemle. — Fővárosi ügyek. — Egyletek és intézetek. — Sz­inház, zene, képzőművészet. — Bankett az Este-ezred tisztikara részére. — A trónörökös pár Erdélyben. — Táviratok. — Legújabb. — Napi hirek. — Nyilt tér. — Színházak. — Közgazdaság. — Tárca . A parasztember otthon. — Bécsi levél. —Az első mellékleten: Zene a francia közkórházak­ban. (Képpel.) — Herceg és Szent-György lovag mint haramia-vezér. — Szegény tatár ! — Orosz menekültek Parisban. — Tudomány, irodalom. — Regény-csarnok. Cordoval. (3. közlemény.) — Vegyes. — Tárca: Bolyon­gások Amerika nagy városaiban. — Hirdetések. — A második mellékleten: Kossuth levele. — A Kossuth album átadása. — A szegedi küldöttség Trefort miniszternél. — A kalocsai egyházmegyéből. — Zsidóüldözés Pozsonyban. — Szinház, zene, képzőmű­vészet. — Törvényszéki csarnok. — Budapesti érték­tőzsde. — Tárca. Az eredendő bűn. — Orosz cárok ko­ronázási ünnepélyei. — Kivonat a hivatalos lapból. Kossuth levele. (Bő) Sok levelében elbúcsúzott már a nagy bujdosó nemzetétől, nemzetének igaz ügyétől s dicső jövendőjétől. Fájt a lemondás és kétségbeesés hangja a nemzetnek, de a nem­zet azért sem le nem mondott önmagáról, sem kétségbe nem esett jövendője felett. Hanem szó nélkül eltűrte Kossuthtól a szemre­hányást, mert tudta és érezte azt, hogy a ki annyit tett, annyit megkisérlett s annyit meg­szenvedett érte, mint Kossuth, az az életnek alkonyán fel van ruházva még azzal a joggal is, hogy szemrehányást tehessen egész nemzetének. K­o­s­suth mai levele keserű bírálata a nemzet mostani állapotának, országunk mos­­­­tani helyzetének. Oly keserű bírálata s oly igaz ■ és hatalmas bírálata, a minőt csak Kossuth-­­ tól szoktunk meg, kinek fényes szellemét nem­­ tudta elhomályosítani, sőt még csak egyetlen­­ sugarától sem tudta megfosztani se nemzetének ■ bukása, se titáni kísérleteinek sikertelensége, se­­ harminchárom évig tartó bujdosása, se a ha­­­­nyatló kornak másnál mindenkinél bekövetkező gyöngesége. Oly fényes, oly üde e szellem még most is, mint ezelőtt ötvenöt esztendővel, a­mi­kor Zemplén megye zöld asztalánál először lé­pett ki a közélet küzdő terére. De bármily ke­serű, bármily igaz és hatalmas is a bírálat, melylyel közállapotainkat elitéli , mai levelében mégis szikrája sincs se a lemondásnak, se a kétségbeesésnek. „Én — úgymond — idegen földön halok meg, de nem halok meg reménytelenül. Köszö­nöm e reménynek sugarát, lelkem mélyéből kö­szönöm. Sursum corda.“ „A türelemnek húrja szakadó félben van, mely a magyar nemzetet idegen érdekek szol­gájává tette s nemzeti jövendőjét kompromittáló nagyhatalmi ambíciók vérverejtéket izzadó esz­közévé kárhoztatta.“ A függetlenségnek „az okszerű történelmi holnapnak napja — úgymond — még most a láthatár alatt van ugyan, de képe már a pára­körben látható. Egy fordulat az események ke­rekén s a nap felbukkan !“ E szavak Kossuth mai szavai. Örök igazság van e szavakban, mert a nemzet éle­­t­­éről s jövendőjéről szólnak ezek, a nemzet­­ élete pedig örök, mint az igazság. Sok esztendeje­­már, mióta Kossuth­­ így nem irt nemzetéhez. Sok esztendőn keresz- t tül mindig azzal végzé nemzetéhez intézett üze­­­­netét: „mint hontalan agg, reménytelenül szál­­­­lok le idegen földön a sirba.“ Most pedig azt­­ üzeni : „nem halok meg remény­­­­t­e­l­e­n­ü­l.“ A nagy bujdosó vállain nyolcvan évnek­­ súlya képezi az élet terhét. A természetnek vál­ t tozhatlan törvénye, hogy e teher már nem so­­­­káig viselhető, hogy e teher alatt nem sokára­­ az anyaföld kebelébe vissza kell térni. De a­ki­­ készen áll a halálra, annak lelkét gyakran megérinti az örökkévalóság mindentudásának fénye s annak lelke gyakran tisztábban lát előre, mint a jósoké, mint a prófétáké. A nagy bujdosó még elég ruganyosságot érez agyában, elég akaraterőt lelkében s elég munkatehetséget izmaiban, hogy mint egyszerű napszámos ki is kérje, le is róhassa részét a nagy munkában, ha még akként fordulna az­ esélyek kereke, hogy a magyar nemzet magát örök lét jogának számonkérésére elhatározná, ő maga mondja ezt. De míg nemzetéért készen van a küzdelemre, addig önmagáért készen van a halálra. De a­mikor beszél a halálról, a­mely be fog következni, ugyanakkor megjósolja a nemzeti ügy feltámadását, mely még a halál­nál is biztosabban fog bekövetkezni. E hitnél szebb végrendeletet Kossuth nem csinál­hat önmaga s e hitnél becsesebb örökséget Kossuth nem hagyhat nemzete számára. Odamegy az örökkévalóság kapuja elé, hogy mint ember, ki jól végezte dolgát, el­mondhassa bátran, hogy ő nyugodt lélekkel készen áll átlépni annak a kapunak küszöbén. De onnan mégis visszanéz, visszaint nemzetére. Nem remélheti ugyan, hogy azon maroknyi napok alatt — mint mondja — melyek még szá­mára fenntartva lehetnek, a magyar nemzet újra fölemeli azon függetlenségi zászlót, melyet előbb a népek szent jogát lábbal tapadó idegen avatkozás rántott ki kezeinkből s utóbb a nem­zet maga feladott, de melynek ő hűséget es­küdött. „De az a zászló még lobogni fog; az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért s keservben annyi hű kebel szakadt meg a hon­ért. Az a zászló lobogni fog, ezt hiszem — tudo­m.“ E szavakat mondja ma Kossuth. Ezek az ő igazi szavai, mert ezek fejezik ki azon örök igazság eszméit, melynek ő eszköze A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. A parasztember otthon. ír a Mikszáth Kálmán — A „I* wrfi ÜTI l.1 p»' u 1 u d et-r -tár c á-pr*— Az alföldön utaztunk egy kormánybiztos­sal s minthogy olyan dologban jártunk a mely nem tűrt halasztást (névnapra kellett odaérnünk) kénytelenek voltunk sietni, következéskép nem ültünk vasútra, hanem szekeret fogadtunk Szőregen. De nem a­karok sok szót szaporítani, a dolog magva az, hogy Horgos községben egy zökkenőnél összetört a tengelyünk s az én kor­mánybiztosom elkezdem­éktelenül káromkodni. Az egyik falusi palt kapujából, mely e vidéken szokásos módon úgy ki volt sujtásozva piros paprika koszorúkkal, mi­nt egy ünneplő dolmány, öreg parasztgazda nézte nagy fleg­mával mikép üt le egyszerre, megroppanva a szekér hátulja. Sem nem nevetett rajta, sem nem csodál­kozott, épen csak olyanformán nézte, mint nemű instructiója a magas kormánytól. A kocsisunk is kétségbe esett, annyi tudomány azonban mégis maradt benne, hogy egy vendég­fával helyre lehetne ütni a dolgot, de hol ve­gyünk egy ilyen póttengelyt? — Hel­földi, szólítja meg a kormánybiz­tos a künn ácsorgó parasztot, mit lehetne itt most csinálni. Az immel ámmal közeledett s azután úgy foghegyről kedvetlenül felelte hosszabb gondol­kodás után: — Azt voltaképen tudni nem lehet. — Azt mondja a kocsisom, hogy egy alkalmas fával föl lehetne csatolni a ten­gelyt. — Fel azt, föl lehetne.... — Csak már most volna aztán valahol egy ilyen fa — szólt a kormánybiztos idegesen. — Hiszen ha volna. — Nem lehetne keríteni valahol ? — Dehogy lehetne — mondá a gazda, pipáját a túlsó oldali agyarakba fogva. — De hát csak van tán kendnek valahol egy husángja vagy mi ? — faggatta félig in­­­gerülten a kormánybiztos. * J • 'S&li T«iTi­a­­­tu' any perc aou.'Va előhozta a tengely:*intü*97-­­ kül, melylyel odaerősítsük a néhai tengely ron­csaihoz. — Egy kötél kellene még ide gazd­áram. — Hja, — mond az fejvakarva. Persze hogy persze. — Hát azt már most hol vegyük ? A borgosi ember vállat vont. — De hol ám? — vélekedek ren­­dithetlen nyugalommal. — Ejnye, hát nincs a háza táján valami rosz borjúkötél, vagy egy kötőfék ? — Akad ... de bizony akad — dünyögé ásitva s nyomban kihozott egyet az istáléból, aztán látható kedvteléssel nézte a rác kocsis erőlködését, a mint az végre nyélbe üti a szekeret. — Most pedig mivel tartoznánk? kérdi nyájasan a kormánybiztos, midin újra elhelyez­kedtünk a hátulsó ülésen. — No ugyan mivel tartoznának ? szólt csodálkozó szemekkel. — Ejh, hiszen csak értek kezdnek valamit azok a tárgyak? — Nem értek! Felelte durván. — Akkor hát menjünk kocsis ! Köszön­­— Jól van jól, — kiáltotta utánunk ■— 4»jók^ » kötelemet, inog r fiatal .iiCji­ ez íveg böjti tett *•. •

Next