Pesti Hírlap, 1882. december (4. évfolyam, 331-359. szám)

1882-12-01 / 331. szám

Budapest, 1882. IV. évf. 331. (14­2 ) szám. Péntek, december 1. BMntéslink: _ 8*erke«té«l tr®***1 _ . __ bb m Sídapesten, nádor-utca 7. «*­, L mmm,­ST _ M BB HP tori a lap szellemi réssé* liláéi r­Ml­­wi.":::::: Ilpaail I Ibibuhk* w» na . vwuk-ökr. m gpi H H ü m II m KM& BHr Kiadóhivatal: ----------- 'Üb if! jM J® 3» ME Hg Bfä gl Bodipest, aider-»!« 7. t»i» » «I » XlCTTflif* M §3 l&BH Haar B H B 1Ü H ü 9 Hk. - dg *>ri “ .lSfi.eté»ek é. » U, -fs« ..p Mp»» UppaJ fjttt: *■ ^B H8 Hl H lük. - a i ■lira Ibin nwikui li.»k *■» fim .............MM. *é“”46k' tatra...................1» s Hirdetések POLITIKAI NAPILAP. CSI) H a U­­ A f. da vombaton a képtár; raaámapoken I Juatizuvaiua. a. # a gyűjtemények társulat tárlata. (Engir-ttt, saját ház.) — Hősvágóhid a sorokeári-ut végén, a vén? Péntek Róm kath. Eligius Hemasti aueoa. (Museum-kömt)­­valamelyike ; a könyvtár pedig minden Magyar tudományos akadémia. (Pereno Jé­ mellett. — Városkái a régi a rare.. la*»­,, Prot. IIOrgie ! *J**vb . d. a. •—1 óráig, hétfőn Ga­latt- két kóxnapon »—1-ig. — Omágo« képtár a nef-tér, saját kán.)— Xpamuseum. (Sugár- téren, az nj a Lipót-utcában *4. **• *. * „ Görög-orosz. (nov. 19.) I » terméaaai­­da népr^si-tár. (Kaaterkány-i Ae) u akadémia palotájá- i at, a képacaitvésseti társulat hána.) — Városi vigadó (redoute) a* alduaaacrek. — ^ - Márányiér, szerdán ban. Nyitra : vasárnap, szerdán és pén- királyi vár és ’árkert Budán, M­adrar ÁllatkgTll Jt­­vároaligete n.____ S#É. V ■ I HliJi O­­sszsí.— A mai exám tartalma: A szent korona. — Politikai hírek. — Politikai szemle. — Merényletek Írországban­ —Fővárosi ügyek.­­ — Egyletek és intézetek. — Egy est felolvasásai. — Az uj koronaőr föleskelése. Táviratok. — Legújabb. — Szobrot Arany Jánosnak ! — Napi hirek. — Köz­gazdaság. — Tárét­i Utazás Budáról Pestre. Az első mellékleten: A t. házak — A főrendiház és képviselőház együttes ülése. — Megyék és városok. — Napi hírek. — Egy leálcázott kém. — Gyilkos testvé­rek. — Színház, zene, képzőművészet. — Törvényszéki csarnok. — Vég­es. . A második mellékleten : A Kis­faludy társaságból — Nihilisták boszuja. — Muszka sik­kasztások. — A lengyel forradalomból. — A takarék­­pénztárak gyűlése. — Regény csarnok. Az utolsó Hal­las' herceg. (20-ik. Folyt.) — Kivonat a hivatalos lapból.­­ A budapesti áru­ és érték­tőzsde, — Tárca , Bismarck legénykor*. — Hirdetések, A szent korona. Szent István koronájának őrévé S­z­­­á­­v­y József lett. Az országgyűlés, a magyar nemzet képviselete választotta. A választást a király megerősítette. Választás, megerősítés nagy ünnepi diszszel, középkori fénynyel történt, melynek kifejtésére csak mi magyarok vagyunk képesek. Csak mi tudunk lelkesedni, tüntetni, köz­jogi ünnepeink nagy jelentőségét igazán átérteni és érezni. S a mai ünnep valóban nagy jelen­tőségű. Jelenti azt, hogy mily nagyra becsült, imádatszerű tisztelettel környezi a magyar szent koronát a magyar nemzet. Szent István koronája Magyarország pal­ládiuma. Közel egy ezeredéves, mint a magyar királyság. Ez a szent korona látta elmúlni a századokat, mint a leheletet. Látta a magyart nagynak, dicsőnek, hatalmasnak, látta a civi­lizáció, az európai nemzetek élén. Majd látta nemzetünket önmagával meghasonolva, meg­alázva, megtörve, letiporva, idegen járom alatt görnyedve. Szent István koronája maga az ércbe öntött történelem. Egész évezered szinaranynyá válva. S valamint rozsda nem fért hozzá soha, jelenti azt, hogy a magyar hibázhatott, önmaga ellen bűnöket követhetett el, de hazaszeretete és monarchismusa soha­­­sem rendült meg. Ezt jelenti Szent István koronája. A haza­­szeretet és monarchizmus volt, a­mi a száza­­a­dók zivatarai közt fenntartott bennünket. A hazaszeretet és monarchizmus idézte fel, hogy a magyar nem veszett el, mint elvesztek a világhódító hunok és várépítő avarok. Ha a magyar nemzet I. István alatt királysággá nem alakul, ha első királyunk vas keze a monarchikus intézményeket meg nem honosítja, a magyar nemzetről ma már tán csak a tör­ténelem beszélne. Csak az archeológusok ku­­tatnák, milyen volt az a nép, mely mint fé­nyes , de romboló meteor, Ázsia egéről Európa horizonjára cikázott át, milyenek voltak intézményei , milyen volt kultúrája. De a királyság maga nem leendett képes fenntartani a magyar állam épületét. Török, tatár, német vihar letépte volna tetejét, megin­gatta­ volna oszlopait. A hazaszeretet, a faj­hoz való bámulatos ragaszkodás, mely a ma­gyart már ős­korában jellemezte, csak ez idéz­hette fel­, hogy e kis népet ellenség örökre le nem igá­zhatta, német, szláv be nem olvasztotta. Csak a hazaszeretetnek és a fajhoz ragaszko­dásnak köszönhető, hogy a magyar nemzet el nem vesztette nyelvét, mint elvesztették a bolgárok, frankok, normánok. Bizonyos szerencsés körülmények találko­zásán kívül főleg csak ezeknek köszönhetjük, hogy Vörösmarty, Petőfi, Arany, Jó­kai egy magas kultúrfokra emelkedett ázsiai és nem német vagy tót nyelven irt munkáik által ragadták és ragadják el a világot. A monarchizmus európaivá tett; a fajsze­retet megmentett bennünket az európai népi családokba való nyelvi beolvadástól. Egyik volt a reform, másik a konzervatizmus. A magyar szent korona mind a kettőt képviseli. Azért ragaszkodott ahhoz a nemzet any­­nyira, mint soha más a nép. A királyválasztás­ról lemondott , a koronázásról azonban nem mondott le soha. Azért tett különbséget még a koronázás előtti és utáni törvénycikkek közt is, pedig az alkotmány egyenlő apparátusával jött létre valamennyi. A villongások, belhábo­­rúk szomorú korszakaiban azért akarta minden párt a szent koronát hatalmába keríteni. Mert megszerezve ezt, magához ragadta egyszersmind a magyar nemzet legfőbb kincsét, s ezzel a nép legszentebb érzelmeit. Most a magyarnak békéje van. Ellenség nem bántja, belháboru nem dúlja. Szent István koronájára mégis vigyáztat. E feladatot megosztja a magyar királylyal. Kö­­­­zösen őriztetik azt a szentélyt, melyben a ko­rona van. Formaság ez, de oly formaság, mely­­ alatt lényeg rejlik. S a kit a nemzet választ, király megerősít a koronaőri méltóságban, az­­ meg van tisztelve. E megtiszteltetésre büszke­­ lehet S­z­­­á­v­y József is. Nagyobb kitüntetés, nemzet és király részéről a bizalom nagyobb nyilvánulása nem érheti. S­z­­­á­v­y közpályá­­j­­án a mai nap volt a zenith. Nagy érdemeinek,­­ melyeknél csak szerénysége nagyobb, ma nyerte­­ el legméltóbb jutalmát. De jól vigyázzon a szent koronára, a ma­ i gyár nemzet féltett kincsére, palládiumára. A nemzet pedig vigyázzon a szent koronához fű­ződő monarchizmusára. A szent korona úgy világit Magyarország­nak, mint Rómának a Veszta-tűz. Ennek nem volt szabad kialudnia. A magyar nemzet­re- A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Utazás Budáról Pestre. — A „Pesti Hírlap” eredeti tárcája. — Ne mosolyodjatok el, keresztény atyám­fiái, e tituluson, mely eszetekbe juttatja azt a régi huncutos mondást, hogy: Buda Pesttől Hatvan hat mértföldnyire van ! „Nem mese ez, gyermek !“ A hányszor rossz sorsom által üldöztetve megragadom a vándorbotot, hogy akár a poros­piszkos Pest sárvirányairól Buda bagolyfészkébe vándoroljak, akár az Attila alapította emberkínzó kövezetű városból visszaigyekszem déli harang­szóra Pest felé, hol a hatodik és hetedik kerü­let illata környezi mámoritón Budavár megjárá­­sára kárhoztatott fejemet, mindenkor megátko­zom ős Budát, a ki elég ostoba volt még nevét is adni ennek a söntésszagú országszívének, de bele is halt a szerencsétlen. Ménin aeide­­ben! sóhajtok föl Homé­­roszszal, a­mikor le akarom írni a két antipod város közötti utazásomat. Ménin aeide! mert én nekem kifogyott a lélekzetem négy egymás végébe szakadt tanóra adásának következtében, lévén én olyan ember, quem dit odere! Leszállók a Bach-Schmerling-stílusban la­kott reáliskola hetven fok alatt hajló lépcsőze­­tén, melyről az ember fagynak idején a maga természetes szánkáján juthat le, puffanván hemi­szfériumára gyakorta. Átmegyek a kilencven­kilenc hajlásban egyenesedő donáti utcán s egy kétségbeejtő sikátoron át, melyet guanó­gyárnak használnak Buda lelkes és testes, fen­­költ lelkű, de fennkölt testű tanulói s szeren­csésen elkerülve egy fél öl átmérőjű csatorna­­lyuk süvöltő aromáit, melyek a múltak ebéd­jeiről soh­ajtanak feléd, kiérek a girbe gurba főutcára. Oh főutcája Budának! te tarka vegyüléke a rongyos putrik és százezeres palotáknak, mely mint a hétrét görbült vénasszony húzó­dik nyomorogva a Dunának förtelmesen pisz­kos budai mentével parallel! mennyit gázoltam saradat, mennyit kevergett a gyomrom a tro­­tok­odon ömlengő gyalázatos sváb beszéd miatt, mennyit bámultam dicső igazságos Mátyás ki­rály nevéről elnevezett tereten a nagy király egyedüli emlékét képező zöldre festett s­eau de colognnyal nem vetekedő közintézetedet! . . A múlt emlékeitől megrémülten összekapom kabátom két szárnyát, mert a Blum gőzmalom kutyaszorítóján kell átmennem. Erről a passage du princesről az az anekdota járja, hogy mikor egyszer egy kövér budai spisburger át­ akart rajta menni, szemközt találkozott a pék vörös kutyájával — nem tudtak egymásnak kitérni — végre is a spitzburger, mint okosabb, enge­dett, lehasalt — s a pék hajnalszinü ebe keresztülugrotta! A Dunaparton vagyok. Szemközt velem ! Pest kopasz és füstös faraktáraknak használt­­ felső része ásitozik. Hát még Buda! ? Alig gá­zolok át a gőzmalom szénrakodója körül felhal­­­­mozódó piszkos fekete törmeléken, bokáig­­ baktatok a „corso“ gyalázatos sarában, mert a dunaparti sétányig még nem jutott el a kövezés, vagy aszfalth­ozás mestersége­­­s leszállók a matrózvilág által ércnél nem maradandóbb em­lékekkel megjelölt kikötő­partra. Várom a hajót. Kérdezek egy ott őgyelgő torzonborz frátert, hogy mikor szokott ér­kezni ? — I’ vász net. Végre megtudom ős Buda borzos benszü­­löttjétől, hogy ha köd van, ritkán köt ki, ha nincs köd, néha. Nyáron gyakrabban, de ősz­szel bizonytalan. Ezen praecis menetrend kírülvevése után lemegyek inkább a kis propellerhez, hogy árva telkemet arra szánjam. Feneketlen lucsokban beérek a „váróte­rembe“. Az ott lakó matróz kelkáposztát főz s tisztességesen oldalba lök egy vizes pitlivel. Hja, minek alkalmatlankodom a „váróterem­ben ?“ (Széle egy, hossza két lopás). Jegyet váltok s beszállok a hajóra. Kutyaszorítónak is kényelmetlen, piszkos és síkos lépcsőzeten, melynek karfája sir­es, kell leszállni a géptől kitóduló büdös olaj és szélgőz közepett az­­ „első helyre.“ Az első hely feneke azon lucsok. Padj au­­ Hal iisAmtmk i6 oldalt tartalma*.

Next