Pesti Hírlap, 1882. december (4. évfolyam, 331-359. szám)

1882-12-01 / 331. szám

XI 12. deeM­ber 1. PESTI 8 I S !. a f* Co i, egy csinos, athletai külsejű, körülbelül 30 éve­s férfin, egyike volt a leggyakorlottabb rendőröknek, ki­­mindig leghívebben teljesítette kötelességét Az elfogott Devine a rendőrségnél kihívó­­ magaviseletet tanúsított s kevéssel megérkezése után a­­ legnyugodtabb hangulatban lefeküdt aludni. Zsebeiben két forgó pisztolyt, mindkettőt megtöltve, találtak, va­lamint 14 gyutacsot is. Kevéssel azután Wood­­w­a­r­d-ot is sikerült elfogni A rendőrség azt sejti, hogy a titkos banda tag­­jai közt vannak Cavendish lord­s B­o­u­r­k­e­­gyilkosai is. FŐVÁROSI ÜGYEK. — Az árucsarnokok. A főv. tanács ma tartott ülésén adatott elő az árucsarnokok ügyében készült pénzügyi bizottsági javaslat. A tanács miután Klauber V. az árucsarnok-üzleti konsortium megbí­zottja kijelentette, hogy a pénzügyi bizottság javaslatá­hoz, két pont kivételével, nem járulhat, azt nem fo­gadhatja el, s így az ajánlat visszavonása történnék, a közgyűlésnek azt hozza javaslatba, hogy a pénzügyi bizottság feltételeit mellőzze, s a régi pontozatokat fo­gadja el. — Kár olyan nagyon dédelgetni egy tisz­tán üzleti szempontok által vezérelt magánvállalkozó érde­keit. Azt hiszszük, hogy ha a közgyűlés a pénzügyi bizottság feltételeit nem mellőzi, Klauberék akkor is örömmel megkötik a szerződést. — Az egyházi biztosok új beosztása. A tanács a következő templom­­biztosi beosztást léptette életbe, a várbeli templomok­hoz Barna Zsigmond, a Ferencvárosi templomhoz s a Kókuszhoz Hamza Máté, a tabáni és vízivárosihoz Andre­­ánszky Zsigmond, a Józsefvárosba és Kőbányára Hor­­vát János, a Teréz- és Erzsébetvárosi templomokhoz és a Hermina-kápolnához Viola Imre, a bel és Lipótvárosi templomokhoz Haberhauer János, végre Újlakra és Ó-Budára Alker Gusztáv nyert egyházbiztosi megbí­zatást. — A keramit. A tanács ideiglenesen át­veendőnek tartja a város által a kecskeméti és egye­tem utcák keramit-kövezetét. Egy év leforgása után lesz a végleges átvétel s azon kérdés megvitatása, hogy a fővárosra nem lenne-e előnyösebb a gránit helyett a heramitot alkalmazni általában ? — A városi adókezelés. A ta­nács mai ülésén Gerlóczy alpolgármester azon indítványt tette, hogy az általában nem kielégítőnek ismert városi adókezelés javítása a hatóság sürgős in­tézkedései közé tartoznék ugyan s meg van győződve hogy a tanács minden lehetőt meg­tenne a közönség érdekében az újjászervezés által, de miután hírlapokban, sőt már miniszteri nyilatkozatok utjána is az a hir jött forgalomba, hogy az adókezelést az állam vzendi át. — s igy a város keze a bizonytalan helyzet­ben megkötve van, feliratilag kérje föl a tanács a pénzügyminisztert e tárgyban határozott nyilatkozattételre. A tanács az in­dítványt elfogadta. — Községi választás. A VI. ker­ületben a községi választás alkalmával két választói csoport : a Pucher-Radocza és a Bobula-Tenczer csoport lépett eddig előtérbe. Számos választópolgár, különösen a magyar államvasút hivatalnokainak egy tekintélyes része, e két választói csoport ellenében önállólag szer­vezett párttal fog fellépni. Ez irányban már előértekez­­let is volt s irányelvként kimondatott, hogy a közelgő manicipál­s választásnál ne egyes klubbok szűkkeblű érdekei, hanem a választók zömének jogosult követel­ményei juttassanak diadalra. Matekasfalussy József, ifjú statisz­tikaiunk, az akadémia statisztikai és államtudományi I osztályának ülés­én e felfogás ellen vétőt kiáltott s ősz- ,­­­szeszedvén hazánk 8 évi törvénykezési eljárásából a bűn­­­ ügyi adatokat, statisztikailag cáfolta azt, mintha bíró­ságainkat az igazságtalanság és hanyagság vádja érhetné. Felolvasása elején visszatekintést nyújt a nemzet­közi bűnügyi statisztika történelméhez. Hazánkban­­ 1846-ban s később az 50 es években kísértettek meg statisztikai hivatalt felállítani, de minden törvényható­ságunkra kiterjeszkedve, csak 1867 óta gyűjtenek sta­tisztikai adatokat. A felolvasó 1873 tól 1883-ig állította össze a bűnügyi statisztikát, mert csakis 1873-tól áll teljes gyűjtemény rendelkezésre. E statisztika azt mutatja, hogy a följelentések száma növekedett, miből a bíróság iránti bizalomra kö­vetkeztethetni , de mutatja azt is, hogy népünk nem vádaskodó, mert a kimutatás szerint az ügyészek nem annyira magán­főjelentés, mint in­kább hatósági megkeresés alapján emeltek vádat. Az, hogy míg 1873-ban 42% bűnügy maradt függőben az év végén, már 1880-ban ez 29%-ra csök- t kent, arra vall, hogy bíróságaink munkássága és szor­­­­galma fokozódott. Sajnos, hogy átlag 15% bűntettet nem lehetett kipuhatolni, de vigasztal az a tudat, hogy így van tú­ a legjobb rendőrségű államokban is. Sok panasz hangzott az iránt is, hogy arányta­lanul sokan hat hónapi időn túl is vizsgálati fogságban tartatnak, sokszor a­nélkül, hogy elítéltetnének, és egy előkelő statisztikai tudósunk fájdalmasan jajdul fel e miatt. A rendelkezésre álló adatok szerint az egy év alatt fogságban vizsgált személyes száma volt 1873-ban 23.487, az év folytán me­szűnt 81,93%, meg nem szűnt I 18.07%. 1874-ben 24,702, az év folytán megszűnt ! 84.36°/», meg nem szűnt 15 69%. 1879 ben 21,623, az­­ év folytán megszűnt 86.68%,a meg nem szűnt 13.32%.­­ 1880 ban 23,364, az év folytán megszűnt 87.19%, meg­­ nem szűnt 12.81%­ E számadatok igazolják, hogy a fogságban vizsgált személyek száma csekély eltéréssel ugyanaz, sőt egyes években apad. Az eddigi kimutatá­sok szerint vizsgálati fogságnak volt tekinten­dő az előleges letartóztatás, valamint az első bírósági íté­lt után, a jogerőre emelkedésig tartó fogság is. Nem csekély gondot ad igazságügyi kormány­zatunknak azon körülmény, hogy míg fogházaink a nyári hónapokon át majdnem üresek, a téli hónapokban megtelnek; ennek oka abban rejlik, hogy ma még kiválóan földmivelő és munkás kezekben szegény or-­­­szág vagyunk s igy a telet kivéve, csak a nyomorék, vagy munkakerülő nem talál foglalkozást. A bűn­tett elkövetését hathatósan előmozdító szükség és kere­set hiány az év utolsó hónapjaiban legnagyobb. A önkivűl sok, elsőbiróságilag elitélt egyén a tél beálltával vissza­­vonja felebbezését s önként jelentkezik büntetése kitölt­­­tésére. 1873-ban a vizsgálati foglyok 47,51 % volt egy­­ hónapon alul fogságban, addig 1880-ban ezek száma 52,81%-ra emelkedett.­­ A perbefogottak számát s az ezek ellen meg­­­­indított tárgyalások menetét és eredményét véve figye­lembe, azt látjuk, hogy egy-két év kivételével f­o­l­y- - b­on fogy a perbefogottak szá­­m­a. Ezekből átlag 29% lesz felmentve s igy messze i­s elmaradunk Poroszországtól, hol a felmentések száma ■ csak 13% rúg, de majdnem egyformán állunk Bel­­­­­­giummal és Angliával, hol 25, illetve 28%-ra emelkedik­­ a felmentések száma. Áttér ezután a bűnügyi statisztika azon részére, a­­­mely társadalmi és morálstatisztikai szempontból vonja magára különös figyelmünket. Átlag 23,044 egyén ítél­tetett el bűntény miatt. És habár növekszik is az el­ítéltek száma, még nem következtethetünk közerkölcsi állapotaink hanyatlására, mert tudnunk kell, váljon a bűntények a vagyon emberélet, közerkölcsiség stb ellen vannak-e irányulva és váljon a súlyosabb, vagy enyhébb beszámítás alá eső bűntények mutatnak-e emelkedést , vagy kereskedést? E két viszony kutatása által szerző kifejti, hogy közerkölcsi állapotaink nem sülyedtek. —­­ Felette érdekes anyagot nyújt felolvasó az elítéltek sze­­­­mélyi és társadalmi viszonyait illetőleg. A tisztviselők-­­ ről és földbirtokosokról szólva, kimutatja, hogy míg­­ a tisztviselők az összes népességnek csak 0,52% ké­pezik, a bűntetteseknél ez arány 1,46%-ra emelkedik.­­ E számban ugyan benfoglaltatnak a rend­őrök, pénzügyőrök, pandúrok stb. mindamellett tagad­­hatlan, hogy a tisztviselők közt gyakoribbak a bűn­tények, mint egészséges viszonyok közt lenni kellene. Ennek okát értekező abban találja, hogy a legszeré­nyebb megélhetésre is alig nyújt biztosítékot a köz­­szolgálati pálya. Az egyetlen fénypont a földbirtoko­soknál és tőkepénzeseknél mutatkozik. Ezek ugyanis az összes népesség 12 67%-át képezik, a bűntettesek között pedig csak 0,32%-kal részesek. Érdekes érte­kezését felolvasó azon óhajjal zárta be, vajha felkel­­tenék a mondottak jogászi­ őreink figyelmét. Ezután Keleti Károly a legutóbbi nép­­számlálás egyik fejezetét, a testi és lelki fogyatkozás­ban levők számát mutatja be. II. világrészt s még mindig olyannak hiszik Európában, —­­mint az előadó európai útjában meggyőződött — mint volt egy évtizeddel ezelőtt. Valóban Ausztrália legnagyobb része felett 1863 ig, midőn John Stuart Kö­zép-Ausztráliát­­hallatlan nélkülözésekkel küzdve beutazta, s ez utazásáról nagy feltűnést keltő művet irt, iü.ü homály lebegett. Min­denki kopár, viztelen, sziklás földnek hitte, mely nem érdemli meg, hogy utánna kutassanak. Azóta azon­ban nagyot haladt Ausztrália, bár még mindig hatal­mas része ismeretlen. Közép-Ausztrálián át távirati összeköttetést létesítettek, s mindenfelé kolóniák tele­pedtek s telepednek egyre meg. Az előadót 1877-ben a kormány északra kül­dötte tudományos megbízatásban s az előadó ez útjáról kívánt bővebben megemlékezni. Adnaid­ól egészen Pal­­merstonig tartott az u , me­g mintegy 2000 angol mér­föld távolságot tesz ki. Ez újáról érdek a részleteket beszéli el. Egy esetben, midőn társaival már több na­pig ivóvíz nélkül szűkölködött, 12 angol mérföldnyire csalogatta őket egy oázis képe, mely azonban, mint fájdalmasan győződtek meg , délibáb volt. — Máskor bruszn­sttekkal találkoztak, kik barátságosan fogadták és sült kigyóhússal kínálták meg. Benszülöttekkel különben még egyszer találkoztak, de ekkor már nem kigyópecsenyével, ha­nem dárdákkal fogadták őket. Az ausztrál­ négereket az összes emberi fajok közt a legalsóbb rangúnak mondja a felolvasó, kiknek végleges kipusztulása csak évtizedek kérdése. Az európai kultúrából nem ragad rájuk semmi, még azok a gyermekek is visszaszörnek a törzshöz a ren­getegbe, kiket anyjuk kebléről vittek európai családhoz nevelésbe. Az európai kultúra áldásaiból mindössze is csak a pálinkát fogadták el. Egy ki­térítő egykor egy csomó benszülöttet keresztes hitre akarván téríteni, a keresztvíz elfogadására pálinkával bujdította őket. Másnap visszajött az egész csoport, hogy keresztelje meg őket újra. Az utazás előadót arról győzte meg, hogy közép Ausztrália nagy jövőnek néz elébe, mert bár sok he­lyen kopár, szirtes, még nagyobb területit foglal el a tropikus, buja növényzet. Különösen akkor várható ro­hamos felvirágzás, ha a tervbe vett transausztrál vasút kiépül. E vasút Magyarországra is fontos, mert bár már most is nagy az export Közép-Európából Ausztrália ki­kötőibe, mily nagy lenne az akkor, ha e vasút által az egész ország belsejébe lehetne szállítani az árut. A sidney-i egyetem tanára azon óhajtással fejezte be előadását, majha Európában ezentúl alaposabban iparkodnának megismerni Ausztráliát, mint eddig. EGYLETEK és INTÉZETEK. — Az írói és Művészi kör­ben szombaton, dec.­mán társasestély lesz. Ekkor fog benmtattatni a helybeli Neeser-cég által szállított Seifert-féle kitűnő kettős biliárd. A tagok tisztelettel meghivatnak, vendégek is szívesen lát­tatnak. — A magyar jogászifjúság orsz. egyesülete ismerkedési estélyét f. évi december hó 2-án azaz szombaton tartja meg a vi­gadó első emeleti termében. Az összejövetel kezdete 8 órakor, étel és ital étlap szerint. A tagokat, az ügyvéd­jelölteket, bírósági joggyakornokokat s a joggyakorló ifjúság minden barátját, különösen a kir. bírákat, köz­jegyzőket, ügyvédeket és kir. törvényszéki jegyzőket tisztelettel meghívja a rendezőség. Egy est felolvasásai. Egy veto. (Jekelfalussy József felolva­sása.) Mióta a tisza­eszlári eset hazánk közéletében a szenvedélyek hullámait felverte, törvénykezési eljárá­sunk felett a vélemények valóságos vihara zúdult el pro és kontra. A védők beadványai s egyes tudósítók leleplezései alapján a külföldi sajtó is hasábjaira kapta a magyar törvénykezést s a Lajthától a keleti tenge­rig egyéb se hallatszott, mint a magyarok barbárságé­­iak, igazságtalanságának kürtölése. Ausztráliáról. (A földrajzi társaság ülése.) B­e­r­e­c­z Antal a lapok által körülményesen ismertetett „Jeanette“ hajó végzetes sorsáról tett jelen­tést s előadta a szerencsétlenül járt észak-amerikai ex­pedíció történetét. Hunfalvy János erre bemutatta Debrincke Gyula lydusi egyetemi tanárt, ki fővárosunkban járván, a földrajzi társaság előtt késznek nyilatkozott népszerű előadást tartani Ausztráliáról. Ausztráliáról — kezdő a felolvasó — az egy angolt kivéve, minden más irodalomban a leghiányosabb , homlokegyenest ellenkező leírások vannak. A germán s román litteratura úgyszólván teljesen negligálja e­­ HL A magyar csillag. (Hojtsy Pál felolvasása az ipa­­roskörben.) Nem valami bete elkönyvezett magyar csillagról akar szólni — kezdé a szellemes felolvasó — nem is arról az „extra glóbusról“, melyet német atyánk fiai any­­nyit szemünkre hánynak, hanem arról, milyet atyáink akkor neveztek el magyar csillagnak, mikor még min­denki csillagot választott magának. Ez a magyar csillag, a Jupiter, az ég­boltozat legragyogóbb csillagainak egyike. Szomszédja a Saturnus, a székelyek céllaga s a tündöklő S­y­r­­­u­s. A Jupi­er ép úgy bolygó csillag, mint a föld. A nap körül forog s attól kapja melegét s világát. A földtől oly messze van, hogy a kilőtt ágyúgolyó csak 26 év múlva érne oda s ha diskurálnánk valami Jupiter­ben atyánkfiával, a leletre mindig 160 évig kellene várnunk , ha pedig vasutat építenének odáig, a gyorsvonat ép 1635 év múlva jutna oda. Maga a csillag pedig 1390- szer nagyobb földünknél s míg a földet 80 nap alatt meg lehet kerülni, addig a Jupiteren 26 évig kel­lene vonaton utazni, míg a kiindulási helyre érnénk vissza. A Jupiter lakóinak a maguk égboltozata sokkal érdekesebb látványt nyújt, mint nekünk. Négy holdjuk van, melyek közül a legbelső, az 1­, egy nap és 18 óra alatt fordul meg a Jupiter körül és alig 57 ezer mérföldre van tőle, a­mi csak 20-szor oly nagy távolság, mint hozzánk Ausztrália. A Jupiter egén néha kis homályos csillagocska jelen meg, mely elvonul a pap előtt: ez a mi földünk, az a bolygó Csillag, melynek haszna lakói azt hiszik, hogy a mindenség m­ai. Érdekes kérdés, vájjon van-e élő­lény a Jupite­ren. 280 év előtt még nem lett volna tanácsos e kér­dést felvetni, akkor még szegény Jordano Brúnót, mert ilyesmiről beszélni mert, Rómában megégették. Ma azon­ban már szabad oly pogányságot is állítani, hogy csak­ugyan vannak. S Hojtsy felolvasása folyamán hosszasabban s igen szépen bizonyította, hogy a Jupiteren is kell lenni élőlényeknek, bár azok valószínűleg különböznek mi­­tőlünk. A napok igen rövidek a Jupiteren, mindössze 5 óra és 57 perc, tehát a nap és éj külön alig

Next