Pesti Hírlap, 1883. március (5. évfolyam, 60-89. szám)
1883-03-01 / 60. szám
2. Többen a kormánypártból szavaznak az ellenzékkel és az eredmény az, hogy a kisebbség a többséget. — leszavazza s többe kerül vagy 35 szavazattal. És ezzel a kormány kritikus helyzetének vége szakad. Többsége van, megmaradhat helyén. Megmentette az — ellenzék, így történt az Ur 1883-ik esztendejében utolsó napján február havának. Méltó ezt a napot feljegyezni. Hanem azért a kormány javaslatából mégis aligha lesz törvény. Mert hát a tárgya kényes természetű. Arról van szó: képviselőválasztási ügyekben független bíró ítéljen-e, avagy a képviselő maga legyen bíró a maga dolgában ? A többségnek úgy, ahogy most van, kényelmesebb. De mivel „peccatur intra muros et extra“ , vannak az ellenzéki padokon is szépecskén, akik előnyösebbnek vélik a mai állapotot. És vannak még többen, akik úgy a miniszterelnök, mint az igazságügyminiszter mai dodonai homályosságú kijelentéseiből azt akarják kiolvasni, hogy a kormány oly körülírásokkal és korlátolásokkal fogja a választási ügyek elbírálását a királyi kúriára bízni, melyek még roszszabb állapotot teremtenek a mainál. S mindezek vagy távol lesznek, vagy ellene lesznek a törvényjavaslat elfogadásának s nem lehetetlenség, hogy az a javaslat, melyet a ..napirend terve alatt holttá tenni nem sikerült, érdemleges viadalban fog elvérzeni vagy oly nyomorékon kerül ki a csatából, hogy siralom lesz még rá nézni is. Egy eredmény azonban mégis el van érve. Az a tudat t. i, hogy alattomos fogásokkal Magyarország képviselőházát dupírozni nem igen lehet, hogy nem tűri az álarcoskodást, hanem nyílt sisakú küzdelmet követel, melyből megláthassa a közvélemény az igazi okát, ki miért tör lándzsát valami mellett vagy ellene. A főrendiház holnap, március 1-én d. e. 11 órakor ülést tart. A bukovinai magyarok hazatelepítése ügyében ma a következő felhívást vettük : Felhívás. Bukovinai magyar véreink közül ezer haza, Magyarországba készül. Csak arról van szó, hogy előlegezzük nekik az útiköltséget, ezer embernek húszezer forintot. Adakozzunk! Hazafias bizalommal fordulunk Magyarország közönségéhez s nem kételkedünk benne, hogy aláírások utján rövid idő alatt beszerezhető lesz a húszezer forint útiköltség s itthon üdvözölhetjük hazánkfiait. Az adományok átvételére a napilapok t. szerkesztőségeit kérjük. Budapesten 1888. február 28. Somssich Pál s. k., Apponyi Albert gr. s. k. Br. Prónay Dezső s. k. A begyülő adományoknak lapunkat ezennel megnyitjuk. A napszámosok adómentességéről szóló törvény a községi elöljárókat felelősség terhe alatt kötelezi, hogy az adókivetés megtörténte után az adókötelezettek összeírására vonatkozó munkálatokat vizsgálják meg oly célból, hogy a napszámosoknak összeírt egyének közül jelöljék ki azokat, akik vagy épen nem, vagy nem kizárólag napszámból élnek. Tekintettel arra, hogy a törvényben kimondott adómentesség 1. évi január hó 1-től veszi kezdetét, az összes kir. adófelügyelőket utasította a pénzügyminiszter, hogy a napszámosoknak összeírt egyénekre kivetett I. oszt. kereseti adót kitörölvén, ezen napszámosok névjegyzékét a községi közegeknek avégből küldjék át, hogy az ebben foglalt egyének foglalkozási és kereseti minőségét megvizsgálván, feladatukat teljesítsék neki az akkor készülő „Emlény“ zsebkönyv számára. Frankenburgnak azonban versek díjazására nem volt budgetje és így kénytelen volt a gyönyörű költeményt visszaküldeni Petőfinek. Később, mikor megindultak az „Életképek“, Petőfi is e lap munkatársai közé állott. Itt jelentek meg legszebb népdalai: „A virágnak megtiltani nem lehet,“ ,,A szerelem, a szerelem,“ „Kis furulyám szomorufűz ága“ stb. — Az öreg Rezeta cenzor is csak azt mondogatta egyre Frankenburgnak: „Mentél több verset Petőfitől!“ Nagyon jó öreg úr volt szegény, nem igen használta a cenzori kék plajbászt, csak hébe-hóba türült ki valamit, hogy „skandalum ne legyen.“ Szabó Rikhárd egy novellájában pld., melyben egy gróf megcsalt egy parasztleányt, mindenütt kitörölte a név elől a „gróf“-ot — mivelhogy nem illik így lázítani a főnemesség ellen. Mikor Petőfi 1845-ben vidékre utazott, egy bucsulakomán mulatott együtt néhány „pajtásával“ a „Vadászkürt“-ben. Maga mondta ép ezen a lakomán egyik felköszöntőjében, hogy neki csak pajtásai vannak, barátai nincsenek. Pedig volt neki elég , igaz, hogy nem a kritikusok között, akikről azt mondta: „Ha kritikusok nem volnának a világon, legjobban utálnám a tejfeles tormás mártást!“ Utálta őket — és jórészt méltán. Haragudni nem igen haragudott senkire . Frankenburg csak egyszer látta haragban , amikor Széchenyi kinyilatkoztatta, hogy ő poétákkal (s így hát Petőfivel sem) nem akar egy sorban figurálni az „Életképek“ munkatársai között. „Lesz még idő, szólt Petőfi, mikor örülni fog, ha neve az enyém mellett figurálhat!“ Az „Életképek“-ben jelentek meg ismert „úti képei“ is, melyek által oly sok embert magára haragított , itt nyert 4 arany pályadíjat az „Egri harangok“-kal is. Éji Frankenburg azzal fejezte be érdekes felolvasását, hogy elmondta, mint iparkodtak a forradalom után kiadni Petőfi verseit és Pro 1fmann uram, „a magyarok nagy barátja“ mint akadályozta ezt meg; elmondta mint hevertették a már kinyomtatott kötetet esztendőkig és mint került végre mégis nyilvánosságra. Frankenburgnak nagy tetszéssel fogadott előadása után Szász Károly lépett a felolvasó asztalhoz. Először egy kisebb lyrai verset olvasott fel Jékey Aladártól, aztán pedig tíz Petrarca-féle szonettet mutatott be, lapunk munkatársának, Radó Antalnak fordításában. Az élénk tapssal fogadott dalok közül ime itt közlünk egyet : Szégyen fog el, hogy annyi bájadat Még le nem írtam soha énekemben! — Pedig mióta téged láttalak, Másnak varázsa nem kötött le engem! Rád nézek — s karjaim lehullanak: Ilyet megírni kezem még ügyetlen ! S midőn előtte áll a föladat, úgy érzem, mintha jéggé fagyna lelkem ! Sokszor nyitottam csengő dalra számat, De oh! az ének ajkamon rekedt ... Hisz van-e hang, mely oly magasra szállhat ? Írnék én bájaidról verseket — De hát az ész, a toll, a kéz megállnak, Mert ilyenekről dallni nem lehet! A felolvasások után Beöthy Zsolt folyó ügyeket terjesztett elő. Jelenti, hogy a társulat ereklye-tára egy pár nevezetességgel ismét szaporodott. Így Széli Piroska a társulatnak ajándékozta azt a kokárdát, melyet Petőfi viselt 1848-ban. E kokárdát maga Petőfi adta Arany Jánosnénak s ettől kapta Széli Piroska. Gyulay Pál a társulatnak ajándékozta Arany János tajtékpipáját és gyufatartóját. Mind e tárgyak az ereklyetárban helyeztettek el. — Felolvassa titkár gróf Teleki Sándorné s több nagy-bányai hölgynek a társulat elnökéhez intézett levelét, melyben üdvözlik a társulatot, hogy Bartók Lajost tagjává választotta. Végül Szász Károly jelenti, hogy felszólítására Lévay József késznek nyilatkozott arra, hogy a rendezendő Arany ünnepélyhez ódát ír, ha ezzel a társulat megbizza. A társulat köszönettel vette ezt tudomásul s elhatározta, hogy Lévayt az óda megírására kérni fogja. Végül megemlítjük, hogy az ülés elején Beöthy Zsolt bejelenti, hogy Kassai Albert 200 forinttal a társaság alapító tagjai sorába lépett. Bemutatja ezután Bartók Lajos és Vargha Gyula újonnan választott tagok levelét, melyben ezek köszönetet mondanak megválasztatásukért. .PESTI HÍRLAP, 1883. március 1 A honvédség békebeli elhelyezése ügyében értekezlet volt tegnap a honvédelmi minisztériumnál. A bizottság megállapodásait ő felsége elé fogja terjeszteni, a ki a törvény értelmében, a bizottság javaslata alapján megállapítja a békeállomány elhelyezését. Karagyorgyevics herceget Cetinjében a P. Lloyd cattarói tudósítója pár nap előtt személyesen meglátogatta, mely alkalommal a szerb trónkövetelő némi politikai nyilatkozásokba bocsátkozott. A herceget tulajdonképen Milena, a fejedelem neje hívta volt meg Cetinjébe, még az elmúlt nyáron, mikor vele Vichy francia fürdőben találkozott. A herceg a levelező előtt kijelentette, hogy ő magát még mindig a belgrádi trón legitim örökösének tartja. Az ő nagyapja , Kara Györgye volt az, aki Szerbia függetlenségének első alapkövét letette, ő szabadította megaz országot a töröktől s Obrenovics Milos, a mostani szerb király csak árulás és gyilkosság árán jutott a szerb trón birtokába. A herceg különben kijelentette, hogy a kedvezőbb évszak beálltával körutazást tesz Montenegróban s csak azután fog elutazni Párisba. — A bukaresti „Románul“ legújabb száma az érdekes hercegről még azt a hírt hozza, hogy a cetinjei oroszbarátok őt megérkezése alkalmával mint Szerbia és Bosznia királyát üdvözölték. Osztrák-németek vádjai a Taaffe-kormány ellen. (Magg képviselő beszédéből.) Az osztrák képviselőházban tegnap megindult költségvetési vita alkalmából ellenzéki képviselők sok keserű igazságot hangoztattak a Taaffe-kormány és rendszere ellen, melylyel a nemzetiségek kedvéért elidegeníti magától az osztrák németséget. Legtöbb figyelmet keltett mégis Magg beszéde, aki miután beható fejtegetés alá vette a költségvetést s a hiány fedezésére a pénzügyminiszter által tegnap beterjesztett javaslatot, a minisztérium magatartását bírálta hivatalba lépésétől a mai napig. A német elemet — úgymond — Taaffe kormányralépése óta az egész monarchiában visszaszorítják. Egyebek közt ott van a legújabb, kicsinyesnek látszó, még sem egészen jelentéktelen eset. Egy vidéki német betéved egy prágai vendéglőbe s ott németül kezd beszélni; alig van ott pár percig, névjegyet nyújtanak neki át, melyen e szavakat olvassa: „Bizalmasan kérjük önt, hogy a helyiséget feltűnés nélkül hagyja el!“ Ennyire vagyunk Prágában. De nem is csodálkozom ezen, mert amaz óvatos vendéglős körülbelül csak azt tette, mit a miniszterelnök tesz velünk. (Nagyon helyes balról.) Ő is vagy bizalmasan vagy a nélkül így szól hozzánk : „Tisztelettel kérem önöket, hogy e helyiséget feltűnés nélkül hagyják el.“ (Tetszés és derültség balfelől.) Nagyon illik erre egy német válasz. (Szóló egy pillanatig szünetet tart.) De nem mondom el, mert meg kell őriznem a kellő nyugodtságot, hogy beszédem végén megkérdhessem: Vájjon a lefolyt három év alatt tisztába jöttünk-e azzal, mit akar tulajdonképen Taaffe minisztériuma s mi az alapeszméje, mi a célja s mennyire érte el azt ? Szónok ezután a minisztérium különféle akcióit tárgyalja; a kormány viszonyát a párthoz, melynek alapelve: kis ajándékok biztosítják a barátságot ; továbbá a nemzetiségi pártok legbuzgóbb híveinek kineveztetését állami hivatalokba, stb. Majd áttért a Landerbank-akcióra, melynél kormány, reszort-miniszter és vállalkozó üzérek egymásközti viszonya hozott létre egy bankot, mely az összes kormány-gyefteket megkapja. Nem akarok — úgymond — annak az embernek (Bontoux) szerencsétlenségéről beszélni, akiről nem tudom, protegáltja volt-e, avagy protektora kormányköreinknek. Beszéde végén Magg Cicero szavait idézi: Eadem utilitatis quae honestatis est regula. (Ugyanaz a törvénye a hasznosságnak, mint a tisztességnek.) Ha már most egy kormány a természettel összekapcsolt dolgokat — a hasznost a tisztességestől — elválasztani merészkedik, ez forrása aztán minden sikkasztásnak, minden piszkos dolognak, minden gyalázatnak. (Nagy mozgás.) Állítólagos barátai csak kevésre becsülik, elvi ellenfelei szánják ezt a kormányt, mely először állította, hogy a pártok felett áll s melynek tervtelen, ingatag működése négy év alatt többet ártott szegény hazánknak, mint egy szerencsétlen háború. A