Pesti Hírlap, 1883. március (5. évfolyam, 60-89. szám)

1883-03-09 / 68. szám

ft. SZÍNHÁZ, zene, képzőművészet. Két bemutató: Orpheus“ és „Renaissance.“ A nemzeti színházban ma egy régi operát és egy új balletet mutattak be. Gluck „Orpheus“-a, mely 1762-ben került először színre a bécsi udvari színházban, az első lépést jelzi abban a reformatórius irányban, melyet a mester az opera terén inaugurált és melyet már más alkalommal jellemeztünk. Tudvalevőleg Gluck volt az első, a­ki az operában a drámai elemet érvényre juttatta. De „Orpheuszban még nem alkalmazta egész ridegségükben elveit, me­lyeket később az „Alceste“-hez írt előszavában ki­fejtett. Nem szakított még tökéletesen a régi olasz opera tradícióival, melyeknek első operáiban maga is hódolt, hanem óvatosan előkészítette reform­terveire a közönséget. Erre igen alkalmas anyagot szolgáltatott Orpheus, a dalnok, a­ki énekével megszelidítette a vadállatokat, megindí­totta a köveket, lecsillapította a tenger zajongó hul­lámait, sőt még az alvilág szellemeit is elbűvölte. A tárgy hozta magával, hogy ebben az operában még szabad folyást engedhetett az áriának. A drá­mai elemet még csak a karok képviselik benne, de ezekben már hatalmasan lüktet a drámai ér, úgy, hogy bátran mondhatjuk „Orpheus“-t a legelső drámai operának. Ismeretes bizonyára mindenki előtt Orpheus megható története a görög hitregéből. A híres dal­nak, Kalliopenak a hősköltemény múzsájának fia, egy kigyómarás következtében elvesztette forrón szeretett hitvesét, Euridikét. A mély őszinte bánat, melyet neje halála fölött érzett, megindította Erőst (Ámort), a­kinek meghagyására azután Orpheus le­szállt az alvilágba és miután dalaival megkérlelte a ke­gyetlen Eumenidákat, kieszközölte az alvilági iste­nektől, hogy nejével visszatérhessen a földre. De ki volt kötve, hogy mindaddig nem szabad nejére te­kintenie, míg az alvilág kapui be nem csukódtak mögöttük. Euridike, a­ki e tilalomról mit sem tudott, nem volt képes magának megma­gyarázni férjének különös magaviseletét, és addig faggatta őt, míg ez a tilalom ellenére reá tekintett, de ugyanabban a pillanatban Euridike is­mét halva rogyott össze. Eddig a hitrege, De Cal­­z­a b­­­g­i, a szöveg írója, tovább ment. A hagyomá­nyos felfogás szerint opera nem végződhetett ily tragikusan. Ismét megjelenik tehát Eros, új életre kelti Euridikét és a szerető hitestársak egyesülnek. Ez röviden az opera meséje, melynek Orpheus annyira központja és főszemélye, hogy az egész mű tulajdonképen monodráma. Orpheus a három felvo­náson át egy percre sem hagyja el a színpadot. Kívüle még csak két szerep van az operában : Euridike és Eros. Ezek azonban a címszerep mel­lett jóformán epizód­szerepekké törpülnek. De ami az operának legkiválóbb sajátságát képezi, az az, hogy egyetlen férfi szerep sincsen benne. A párisi elő­adásra ugyan Gluck a címszerepet átírta tenorhang számára; de később Berlioz visszaállította eredeti alakjába, a híres Viardot-Garcia számára és mi nálunk is ebben az alakban került színre, B­ar­tó­l­u­c­c­i Viktória kisasszonynyal a címszerepben, míg Euridikét B­e­r­m­a­n­n Stefánia k. a., Erőst pedig Kordin Mariska k. a. énekelte. A három felvonás mindegyike úgy­szólván csak egy-egy szituációból áll. Az első felvonásban Orpheus siratja nejét és gyászünnepet ül sírja fölött. A karok gyászéneke után felhangzik Orpheusnak rend­kívül megindító első dala (F-dúr), melynek pana­szos akkordjaira a távolból visszhang kél. Orpheus busongását megszakítja Eros megjelenése, a­ki őt egy igen csinos dalban az említett vállalatra ser­kenti. A második felvonás az alvilágot tárja elénk. Orpheus dala (hárfakísérettel), melylyel megindítani igyekszik az alvilági szellemeket, — a­kik mind­annyiszor harsány unisono „nem“-mel felelnek, — egyike az opera legszebb számainak; az alvilági szellemek kora pedig drámailag legnagyobbszerű ré­szét képezi az operának. Miután végre Orpheus ki­eszközölte a bebocsáttatást, a Tartarus pokoli zaját az Elizium derült képe váltja föl, a­hol Orpheus megtalálja Euridikéjét és ezzel végződik a második felvonás, mely az egész műnek fénypontja. Ezzel szemben a harmadik felvonás hanyat­lást mutat. Orpheus híres C-dúr áriáján kívül, melylyel nejének másodszori elvesztését siratja, ze­neileg értékes szám alig van benne. Nemcsak a libretto, hanem a zene is magán hordja ebben az utolsó részben az erőltetettség bélyegét. Az előadás egészben véve igen kielégítő volt. A címszerepet Bartolucci k. a. kitűnően sze­■ mélyesítette. A bánat és öröm, a reménytelen két­ségbeesés és határtalan boldogság között váltakozó érzelmeket híven tolmácsolta. Külső megjelenése is kiválóan képesítik őt e szerepre. Gyönyörűen állt neki a festői görög jelmez. Művészi alakításáért za­jos taps és egy szép ibolyabokréta volt a jutalom. Euridike passzív szerepében Bermann k. a. szintén helyén volt. Szépen énekelte egyetlen dalát és a kissé hosszúra nyújtott kettőst Orpheusszal a harmadik felvonásban. A szőke paróka is jól állt neki, csak kár volt oly túlságosan nagy kontyot rakni a fejére. Erőst Kordin Mariska k. a. nagyon kedve­sen adta. Tisztán, értelmesen deklamált a recitati­­vokban és kifogástalan korrektséggel énekelte kis dalát az első felvonásban. A kiállítás az első felvonásban és a harma­dik felvonás végső jelenetében csinos volt, a cso­­portozatokból azonban hiányzott a természetes mozgás. Úgy voltak glédába állítva a kó­risták és statisták, mint a káplár kommandó­szavára. Az Elizium ellenben nagyon szegényes képet mutatott. Azok a ballerinák rövid tüllszok­­nyáikban és az énekkarok azokban az esetlen szabású fehér köntösökben sehogysem illettek oda. A háttér piszkos szürke felhős egével szintén na­gyon rontotta az illúziót, miután megszoktuk, a boldogok hazáját derült, mosolygó kék éggel képzelni. A­mi a mű hatását illeti, azt nem mondhat­juk nagyon zajosnak. Közönségünk elszokott az ilyen egyszerű, de egészséges szellemi tápláléktól, a minő Gluck operája. De azért az igazgatóság helyesen tette, hogy ezt az operát színre hozta. Mert a nemzeti színháznak nem az a feladata, hogy föl­tétlenül hódoljon a közönség ízlésének, hanem hogy annak irányt adni törekedjék. És ebből a szempontból kiindulva, semmiké­pen sem örvendhetünk a mai est másik újdonságá­nak , a „Renaissance“ című hallétnek. Olyan üres hiábavalóság, a­minő ez a tánc-, és zene-egyveleg, régen nem került a nemzeti szín­padra, és megbocsáthatatlan tékozlás az igazgatóság részéről, hogy ezt olyan pazar fénynyel állította ki, a minővel nemcsak egyetlen ballet, de még opera is alig van nálunk kiállítva. Ha csak felét az erre fordított költségnek szánták volna Orpheusra, úgy bizonyára ezt is méltóbb külalakban és ennek következtében nagyobbb külső sikerrel is mutathat­ták volna be. —k.— (E rovat folytatása a mellékleten.) PESTI HÍRLAP. 1SS3. mtrcius 9. TÁVIRATOK. Bécs, márc. 8. (A P. H. eredeti távirata.) A Pol. Corresp. római levelezője arról biztosit, hogy szó sem lehet a porosz kormány és a Vatikán közt folyó tárgyalások megszakításáról s tagadja, hogy Jacobini jegyzékének Berlinben előbb történt közzé­tétele itt kellemetlen benyomást gyakorolt. Konstantinápoly, márc. 7. Said pasa, volt külügyminiszter, valószínüleg berlini nagykövetté fog kineveztetni. Konstantinápoly, márc. 7. Damaskusból je­lentik mai kelettel: Frigyes Károly porosz herceg ide érkezett. Itt két napig fog tartózkodni, aztán Palmyrát, Homot és Balbeket látogatja meg, majd Szmirnát és Krétát érintve, Athénbe megy, honnan Trieszten át haza utazik. London, március 8. Mint a Reuter ügy­nökség jelenti, a „Vaudreuil“ francia ágyúna­­szád Tamataveba érkezett. Már négy francia hadihajó Madagaskar észak-nyugati partjai kö­zelében cirkál. A madagaskariak, kik közt nagy az izgatottság, előkészületeket tesznek, hogy a franciák esetleges támadásai ellen erélyes ellen­állást fejthessenek ki. Angol hadihajó még nem érkezett ide. Berlin, március 8. A „Reichsanzeiger“ a „Wiener Allgemeine Zeitungénak két év tartamára való kitiltását hirdeti ki, az egész birodalmi területre vonatkozólag, mit két rendbeli teljes jog­­erejű bírósági ítélet előzött meg. Páris, márc. 8. (A P. H. eredeti táv­irata.) Az ír liga eddig itt és Frankfurtban el­helyezett pénzeit Spanyolországba szállították biztonság végett, mert a liga pénztárnoka elfo­­gatástól tart. Cattaro, márc. 8. (A P. H. eredeti távirata.) Karagyorgyevics Péter bg márc. 11-én elhagyja Csetinjét s Párisba megy. Páris, márc. 8. (A P. H. eredeti táv­irata.) A szélsőbal elhatározta, hogy li­gát a­l­kot az alkotmányreví­­zió kieszközlésére. Az ala­kuló gyűlést már legközelebb megtartják , részt fognak rajta venni mindazok a képviselők, a­kik a revízió iránt tett indítványra szavaztak, továbbá sok szenátor, párisi községamácsos, hír­lapíró és a köztársasági választócsoportok kül­döttjei. Páris, márc. 8. (A P. H. eredeti távirata.) Munkáskörök kísérleteket tesznek, hogy a hol­napra hirdetett meetinget a tilalom da­cára megtarthassák. Az épületasztalosok cso­portja megnyitotta a meetingre szóló felhívást. A hatóságok ehez képest előkészületeket tesznek, hogy netaláni rendzavarások erélyesen el­­nyomhatók legyenek. Konstantinápoly, márc. 8. (A P. H. eredeti távirata.) Angol körökben általán azt hiszik, h­ogy Dufferin lord rövid időre Egyiptomból ide jön ugyan, de csakhamar szabadságra megy An­gliába s többé nem tér vissza mint nagykövet. Azt is mondják, hogy B­é­c­s b­e van kiszemelve nagykövetnek Elliot helyére, a­ki Pétervárra tétetik át. Wyndham angol ügyvivő felvilágosítást kért a portán, hogy miért akadályozta meg a kaifai kaj­­makám 120 zsidó — részben angol alattvaló — partraszállását az angol alkonzul tiltakozása dacára. A libanoni kormányzóságra Nasri bej mel­lett már Blaque bej jelöltségét is kezdik emle­getni. A temesmegyei adóvégrehajtások: Temesvár, márc. 8. Temes megye közigazga­tási bizottságának mai ülésén Kollman kir. adófel­ügyelő előterjesztette, hogy felterjesztést intézett a pénzügyminiszterhez a 2 év előtt ideiglenesen felfüggesztett dologi adóvégrehajtások folyamatba té­tele iránt s kéri e fölterjesztésnek hasonszellemű fölterjesztéssel való támogatását. A bizottság Rácz alispán, Dobó apátkanonok, Marx tan­­felügyelő és mások felszólalása után az indít­ványt elvetette, de megbízta az adófelügyelőt, hogy makacs adónemfizetők ellen dologi végrehajtás el­rendelése végett esetről esetre tegyen előterjesztést. A határozat azzal indokoltatik, hogy a folyamatba tétetni szándékolt 10.000 dologi végrehajtás által mintegy 100.000 hold föld jutna idegen kezekbe és 10.000 család tétetnék proletárrá. Költségvetési vita az osztrák képviselőházban Bécs, márc. 8. A képviselőház mai ülésén a közoktatási minisztérium költségveté­­­­sének tárgyalását folytatták. W u r m b r a n d t gr. határozati javaslatot ajánl Gráfban felállítandó műegyetem tárgyában és azt indítványozza, hogy az építési költségek első részlete már a jövő évi költségvetésbe fölvetessék. A közoktatási miniszter azt hiszi, hogy a Gráfban felállítandó műegyetem építési költ­ségeinek első részletét már a jövő költségvetésbe fölveheti. Kwiczala, a prágai cseh orvosi tanszék életbeléptetésének kérdését fejtegeti és ama kívánsá­gát fejezi ki, hogy miután a külön cseh tanszék alapítása elhatároztatott, a tanszékek elválasztása már most minél előbb megtörténjék. S a s a t­y a vizsgálati szabályzatot boncol­gatja, minthogy az a német nyelvet jelöli ki vizs­gálati nyelvül, különben kijelenti, hogy a jelenlegi kormányzat előnyösen különbözik a volt szabad­elvűtől, minélfogva a javaslatot megszavazza. Czerkowski Eusebius a lembergi sebé­szeti tanintézetnek orvosi egyetemmé való átváltoz­tatását pártolja. A közoktatásügyi miniszter elis­meri, hogy Lembergben egy orvosi egyetem eléggé látogatott volna, megjegyzi azonban, hogy ily egye­temnek felállítása a lakosság növekedő szükségleté­től, nemkülönben pedig a pénzkérdéstől is függ. Reménységét fejezi ki, hogy a prágai orvosi egye­temet még az idén életbe léptetheti. A vizsgálati rendszabálynak — úgymond — nem célja, hogy a cseh egyetem jellegén csorbát ejtsen. A vizsgála­tok eredményéről meggyőződést fog szerezni. T­i­­­s­c­h­e­r a javaslat mellett szólva tilta­kozik ama sértegetések ellen, melyekkel Lustkandl tegnap a cseheket illette. S a­x a javaslat ellen szólva, Koiczula és Va­­sary ellen fordul és megtámadja Rieger azon állí­tását, hogy a német tanárok a cseh egyetem fölál­lítását csak azért ellenzik, mert tandíjaikat féltik. Erre az előadó beszéde után a „főisko­lák“ címe a határozati javaslatokkal együtt elfo­gadtatott. Következik a „középiskolák“ címének tár­gyalása. Kinczala, Heilsberg és Csarkie­­vicz szólanak. Utóbbi azt indítványozza, hogy a czernovitzi és lembergi gimnáziumokban a görög-

Next