Pesti Hírlap, 1883. március (5. évfolyam, 60-89. szám)
1883-03-09 / 68. szám
ft. SZÍNHÁZ, zene, képzőművészet. Két bemutató: Orpheus“ és „Renaissance.“ A nemzeti színházban ma egy régi operát és egy új balletet mutattak be. Gluck „Orpheus“-a, mely 1762-ben került először színre a bécsi udvari színházban, az első lépést jelzi abban a reformatórius irányban, melyet a mester az opera terén inaugurált és melyet már más alkalommal jellemeztünk. Tudvalevőleg Gluck volt az első, aki az operában a drámai elemet érvényre juttatta. De „Orpheuszban még nem alkalmazta egész ridegségükben elveit, melyeket később az „Alceste“-hez írt előszavában kifejtett. Nem szakított még tökéletesen a régi olasz opera tradícióival, melyeknek első operáiban maga is hódolt, hanem óvatosan előkészítette reformterveire a közönséget. Erre igen alkalmas anyagot szolgáltatott Orpheus, a dalnok, aki énekével megszelidítette a vadállatokat, megindította a köveket, lecsillapította a tenger zajongó hullámait, sőt még az alvilág szellemeit is elbűvölte. A tárgy hozta magával, hogy ebben az operában még szabad folyást engedhetett az áriának. A drámai elemet még csak a karok képviselik benne, de ezekben már hatalmasan lüktet a drámai ér, úgy, hogy bátran mondhatjuk „Orpheus“-t a legelső drámai operának. Ismeretes bizonyára mindenki előtt Orpheus megható története a görög hitregéből. A híres dalnak, Kalliopenak a hősköltemény múzsájának fia, egy kigyómarás következtében elvesztette forrón szeretett hitvesét, Euridikét. A mély őszinte bánat, melyet neje halála fölött érzett, megindította Erőst (Ámort), akinek meghagyására azután Orpheus leszállt az alvilágba és miután dalaival megkérlelte a kegyetlen Eumenidákat, kieszközölte az alvilági istenektől, hogy nejével visszatérhessen a földre. De ki volt kötve, hogy mindaddig nem szabad nejére tekintenie, míg az alvilág kapui be nem csukódtak mögöttük. Euridike, aki e tilalomról mit sem tudott, nem volt képes magának megmagyarázni férjének különös magaviseletét, és addig faggatta őt, míg ez a tilalom ellenére reá tekintett, de ugyanabban a pillanatban Euridike ismét halva rogyott össze. Eddig a hitrege, De Calza bgi, a szöveg írója, tovább ment. A hagyományos felfogás szerint opera nem végződhetett ily tragikusan. Ismét megjelenik tehát Eros, új életre kelti Euridikét és a szerető hitestársak egyesülnek. Ez röviden az opera meséje, melynek Orpheus annyira központja és főszemélye, hogy az egész mű tulajdonképen monodráma. Orpheus a három felvonáson át egy percre sem hagyja el a színpadot. Kívüle még csak két szerep van az operában : Euridike és Eros. Ezek azonban a címszerep mellett jóformán epizódszerepekké törpülnek. De ami az operának legkiválóbb sajátságát képezi, az az, hogy egyetlen férfi szerep sincsen benne. A párisi előadásra ugyan Gluck a címszerepet átírta tenorhang számára; de később Berlioz visszaállította eredeti alakjába, a híres Viardot-Garcia számára és mi nálunk is ebben az alakban került színre, Bartólucci Viktória kisasszonynyal a címszerepben, míg Euridikét Bermann Stefánia k. a., Erőst pedig Kordin Mariska k. a. énekelte. A három felvonás mindegyike úgyszólván csak egy-egy szituációból áll. Az első felvonásban Orpheus siratja nejét és gyászünnepet ül sírja fölött. A karok gyászéneke után felhangzik Orpheusnak rendkívül megindító első dala (F-dúr), melynek panaszos akkordjaira a távolból visszhang kél. Orpheus busongását megszakítja Eros megjelenése, aki őt egy igen csinos dalban az említett vállalatra serkenti. A második felvonás az alvilágot tárja elénk. Orpheus dala (hárfakísérettel), melylyel megindítani igyekszik az alvilági szellemeket, — akik mindannyiszor harsány unisono „nem“-mel felelnek, — egyike az opera legszebb számainak; az alvilági szellemek kora pedig drámailag legnagyobbszerű részét képezi az operának. Miután végre Orpheus kieszközölte a bebocsáttatást, a Tartarus pokoli zaját az Elizium derült képe váltja föl, ahol Orpheus megtalálja Euridikéjét és ezzel végződik a második felvonás, mely az egész műnek fénypontja. Ezzel szemben a harmadik felvonás hanyatlást mutat. Orpheus híres C-dúr áriáján kívül, melylyel nejének másodszori elvesztését siratja, zeneileg értékes szám alig van benne. Nemcsak a libretto, hanem a zene is magán hordja ebben az utolsó részben az erőltetettség bélyegét. Az előadás egészben véve igen kielégítő volt. A címszerepet Bartolucci k. a. kitűnően sze■ mélyesítette. A bánat és öröm, a reménytelen kétségbeesés és határtalan boldogság között váltakozó érzelmeket híven tolmácsolta. Külső megjelenése is kiválóan képesítik őt e szerepre. Gyönyörűen állt neki a festői görög jelmez. Művészi alakításáért zajos taps és egy szép ibolyabokréta volt a jutalom. Euridike passzív szerepében Bermann k. a. szintén helyén volt. Szépen énekelte egyetlen dalát és a kissé hosszúra nyújtott kettőst Orpheusszal a harmadik felvonásban. A szőke paróka is jól állt neki, csak kár volt oly túlságosan nagy kontyot rakni a fejére. Erőst Kordin Mariska k. a. nagyon kedvesen adta. Tisztán, értelmesen deklamált a recitativokban és kifogástalan korrektséggel énekelte kis dalát az első felvonásban. A kiállítás az első felvonásban és a harmadik felvonás végső jelenetében csinos volt, a csoportozatokból azonban hiányzott a természetes mozgás. Úgy voltak glédába állítva a kóristák és statisták, mint a káplár kommandószavára. Az Elizium ellenben nagyon szegényes képet mutatott. Azok a ballerinák rövid tüllszoknyáikban és az énekkarok azokban az esetlen szabású fehér köntösökben sehogysem illettek oda. A háttér piszkos szürke felhős egével szintén nagyon rontotta az illúziót, miután megszoktuk, a boldogok hazáját derült, mosolygó kék éggel képzelni. Ami a mű hatását illeti, azt nem mondhatjuk nagyon zajosnak. Közönségünk elszokott az ilyen egyszerű, de egészséges szellemi tápláléktól, a minő Gluck operája. De azért az igazgatóság helyesen tette, hogy ezt az operát színre hozta. Mert a nemzeti színháznak nem az a feladata, hogy föltétlenül hódoljon a közönség ízlésének, hanem hogy annak irányt adni törekedjék. És ebből a szempontból kiindulva, semmiképen sem örvendhetünk a mai est másik újdonságának , a „Renaissance“ című hallétnek. Olyan üres hiábavalóság, aminő ez a tánc-, és zene-egyveleg, régen nem került a nemzeti színpadra, és megbocsáthatatlan tékozlás az igazgatóság részéről, hogy ezt olyan pazar fénynyel állította ki, a minővel nemcsak egyetlen ballet, de még opera is alig van nálunk kiállítva. Ha csak felét az erre fordított költségnek szánták volna Orpheusra, úgy bizonyára ezt is méltóbb külalakban és ennek következtében nagyobbb külső sikerrel is mutathatták volna be. —k.— (E rovat folytatása a mellékleten.) PESTI HÍRLAP. 1SS3. mtrcius 9. TÁVIRATOK. Bécs, márc. 8. (A P. H. eredeti távirata.) A Pol. Corresp. római levelezője arról biztosit, hogy szó sem lehet a porosz kormány és a Vatikán közt folyó tárgyalások megszakításáról s tagadja, hogy Jacobini jegyzékének Berlinben előbb történt közzététele itt kellemetlen benyomást gyakorolt. Konstantinápoly, márc. 7. Said pasa, volt külügyminiszter, valószínüleg berlini nagykövetté fog kineveztetni. Konstantinápoly, márc. 7. Damaskusból jelentik mai kelettel: Frigyes Károly porosz herceg ide érkezett. Itt két napig fog tartózkodni, aztán Palmyrát, Homot és Balbeket látogatja meg, majd Szmirnát és Krétát érintve, Athénbe megy, honnan Trieszten át haza utazik. London, március 8. Mint a Reuter ügynökség jelenti, a „Vaudreuil“ francia ágyúnaszád Tamataveba érkezett. Már négy francia hadihajó Madagaskar észak-nyugati partjai közelében cirkál. A madagaskariak, kik közt nagy az izgatottság, előkészületeket tesznek, hogy a franciák esetleges támadásai ellen erélyes ellenállást fejthessenek ki. Angol hadihajó még nem érkezett ide. Berlin, március 8. A „Reichsanzeiger“ a „Wiener Allgemeine Zeitungénak két év tartamára való kitiltását hirdeti ki, az egész birodalmi területre vonatkozólag, mit két rendbeli teljes jogerejű bírósági ítélet előzött meg. Páris, márc. 8. (A P. H. eredeti távirata.) Az ír liga eddig itt és Frankfurtban elhelyezett pénzeit Spanyolországba szállították biztonság végett, mert a liga pénztárnoka elfogatástól tart. Cattaro, márc. 8. (A P. H. eredeti távirata.) Karagyorgyevics Péter bg márc. 11-én elhagyja Csetinjét s Párisba megy. Páris, márc. 8. (A P. H. eredeti távirata.) A szélsőbal elhatározta, hogy ligát alkot az alkotmányrevízió kieszközlésére. Az alakuló gyűlést már legközelebb megtartják , részt fognak rajta venni mindazok a képviselők, akik a revízió iránt tett indítványra szavaztak, továbbá sok szenátor, párisi községamácsos, hírlapíró és a köztársasági választócsoportok küldöttjei. Páris, márc. 8. (A P. H. eredeti távirata.) Munkáskörök kísérleteket tesznek, hogy a holnapra hirdetett meetinget a tilalom dacára megtarthassák. Az épületasztalosok csoportja megnyitotta a meetingre szóló felhívást. A hatóságok ehez képest előkészületeket tesznek, hogy netaláni rendzavarások erélyesen elnyomhatók legyenek. Konstantinápoly, márc. 8. (A P. H. eredeti távirata.) Angol körökben általán azt hiszik, hogy Dufferin lord rövid időre Egyiptomból ide jön ugyan, de csakhamar szabadságra megy Angliába s többé nem tér vissza mint nagykövet. Azt is mondják, hogy Bécs be van kiszemelve nagykövetnek Elliot helyére, aki Pétervárra tétetik át. Wyndham angol ügyvivő felvilágosítást kért a portán, hogy miért akadályozta meg a kaifai kajmakám 120 zsidó — részben angol alattvaló — partraszállását az angol alkonzul tiltakozása dacára. A libanoni kormányzóságra Nasri bej mellett már Blaque bej jelöltségét is kezdik emlegetni. A temesmegyei adóvégrehajtások: Temesvár, márc. 8. Temes megye közigazgatási bizottságának mai ülésén Kollman kir. adófelügyelő előterjesztette, hogy felterjesztést intézett a pénzügyminiszterhez a 2 év előtt ideiglenesen felfüggesztett dologi adóvégrehajtások folyamatba tétele iránt s kéri e fölterjesztésnek hasonszellemű fölterjesztéssel való támogatását. A bizottság Rácz alispán, Dobó apátkanonok, Marx tanfelügyelő és mások felszólalása után az indítványt elvetette, de megbízta az adófelügyelőt, hogy makacs adónemfizetők ellen dologi végrehajtás elrendelése végett esetről esetre tegyen előterjesztést. A határozat azzal indokoltatik, hogy a folyamatba tétetni szándékolt 10.000 dologi végrehajtás által mintegy 100.000 hold föld jutna idegen kezekbe és 10.000 család tétetnék proletárrá. Költségvetési vita az osztrák képviselőházban Bécs, márc. 8. A képviselőház mai ülésén a közoktatási minisztérium költségvetésének tárgyalását folytatták. W u r m b r a n d t gr. határozati javaslatot ajánl Gráfban felállítandó műegyetem tárgyában és azt indítványozza, hogy az építési költségek első részlete már a jövő évi költségvetésbe fölvetessék. A közoktatási miniszter azt hiszi, hogy a Gráfban felállítandó műegyetem építési költségeinek első részletét már a jövő költségvetésbe fölveheti. Kwiczala, a prágai cseh orvosi tanszék életbeléptetésének kérdését fejtegeti és ama kívánságát fejezi ki, hogy miután a külön cseh tanszék alapítása elhatároztatott, a tanszékek elválasztása már most minél előbb megtörténjék. S a s a ty a vizsgálati szabályzatot boncolgatja, minthogy az a német nyelvet jelöli ki vizsgálati nyelvül, különben kijelenti, hogy a jelenlegi kormányzat előnyösen különbözik a volt szabadelvűtől, minélfogva a javaslatot megszavazza. Czerkowski Eusebius a lembergi sebészeti tanintézetnek orvosi egyetemmé való átváltoztatását pártolja. A közoktatásügyi miniszter elismeri, hogy Lembergben egy orvosi egyetem eléggé látogatott volna, megjegyzi azonban, hogy ily egyetemnek felállítása a lakosság növekedő szükségletétől, nemkülönben pedig a pénzkérdéstől is függ. Reménységét fejezi ki, hogy a prágai orvosi egyetemet még az idén életbe léptetheti. A vizsgálati rendszabálynak — úgymond — nem célja, hogy a cseh egyetem jellegén csorbát ejtsen. A vizsgálatok eredményéről meggyőződést fog szerezni. Tischer a javaslat mellett szólva tiltakozik ama sértegetések ellen, melyekkel Lustkandl tegnap a cseheket illette. S ax a javaslat ellen szólva, Koiczula és Vasary ellen fordul és megtámadja Rieger azon állítását, hogy a német tanárok a cseh egyetem fölállítását csak azért ellenzik, mert tandíjaikat féltik. Erre az előadó beszéde után a „főiskolák“ címe a határozati javaslatokkal együtt elfogadtatott. Következik a „középiskolák“ címének tárgyalása. Kinczala, Heilsberg és Csarkievicz szólanak. Utóbbi azt indítványozza, hogy a czernovitzi és lembergi gimnáziumokban a görög-