Pesti Hírlap, 1883. március (5. évfolyam, 60-89. szám)
1883-03-30 / 88. szám
1883. március 30. PESTI HÍRLAP, hogy a gyilkosság 12 és 1 óra közt követtetett el s ezt azzal indokolja, hogy dr. Cserey Mór háziorvos reggel 6 órakor már teljesen mereven találta a holttestet. A hulla megmerevedése tudvalevőleg a halál után 5—6 óra múlva áll be. A látogatók A délelőtt folyamában sűrűn jelentkeztek a látogatók. A kúria összes bírái, Trefort, Szapáry miniszterek, Ráth Károly főpolgármester, Thaisz Elek főkapitány, Kozma Sándor főügyész, Jekelfalussy min. tanácsos még 10 óra előtt megjelentek a meggyilkolt lakásán s borzadva értesültek a szörnyű tett valóságáról. Ott voltak többek közt: Trefort és Pauler miniszterek, báró Fejérvéry államtitkár, Thaisz Elek főkapitány, Péchy Tamás, az alsóház elnöke, Szabó Miklós kir. táblai elnök, a Pallavicini és Zichy grófi család számos tagja, a kir. kúria és a kir. tábla bírái. Az eset oly feltűnést keltett, hogy a főkapitánysághoz már a reggeli órákban siettek gróf Szapáry István pestmegyei főispán és Cimponeriu Athanász királyi táblai biró, előbbi tudomást szerzendő a körülményekről, utóbbi pedig, ki maga is a várban lakik s első volt a felsőbirósági tagok közül, ki értesült a dologról, tapasztalatainak elbeszélése végett. Ő beszélte el a rendőrségnél azt is, hogy az Albrecht-után kétféle lábnyom van, mely a bástyáról levezető kötéltől halad az út felé : egy széles és egy keskenyebb cipő nyomai, mi kétségtelenné teszi, hogy a gyilkosok többen voltak. A megindított vizsgálatot a kiküldött törvényszéki tagok megszakítás nélkül vezetik. Az országbíró a húsvéti ünnepeket Bécsben töltötte ; tegnapelőtt reggel érkezett a fővárosba és még aznap a kúria ülésén elnökölt. Intézkedések. A királyt a várlak parancsnoksága még a délelőtt folyamán táviratilag értesítette a megrendítő eseményről. A meggyilkolt országbíró nejét, ki Bécsben tartózkodik, kora reggel értesítették távirati utón a borzalmas eseményről s még délelőtt megérkezett a válasz, hogy Mailáthné külön vonaton indul Budapestre.* Perczel Béla, a kúria alelnöke, már tíz óra előtt Budán volt, hogy személyes meggyőződést szerezzen magának a városban már 9 óra előtt elterjedt hír valóságáról. Tíz óra után érkezett vissza a kúria épületébe és a nagy előteremben összegyűlt bírák előtt elmondá a látottakat. A kúria bírái holnap délben teljes tanácsülést fognak tartani, hogy kifejezést adjanak fájdalmuknak s a temetésen való részvételről intézkedjenek. Az ülések különben úgy ezen, mint a jövő héten szünetelni fognak.* Mailáth György országbíró a magyar tudományos akadémiának igazgató és tiszteleti tagja volt. Az akadémia végtisztességén testületileg részt veend s e végből holnap, március 30-án déli 12 órakor előleges értekezletet tart, melyre az összes tagok megjelenni keretnek. * * A Kisfaludy társaság, mely könyvkiadó bizottsága elnökét gyászolja a meggyilkolt országbíróban, ugyane célból holnap déli 1 órakor rendkívüli ülést tart.* A városházán gyászlobogót tűztek ki. A főváros tanácsa elhatározta, hogy koszorút tesz a ravatalra s a temetésen testületileg vesz részt. Mailáth György életrajza. Székhelyi Mailáth György 1818-ban született Pozsonyban, hol atyja, Mailáth György, akkor megyei alispán volt. Bevégzett tanulmányai után 1838-ban baranyamegyei aljegyző, majd tiszteletbeli főjegyző lett. Az 1839-iki országgyűlés alkalmával másod-alispánná és követté választatott. Az 1839/40-i országgyűlésen nem jutott szerep számára, bár tehetségei, fiatalsága dacára, megszerezték neki az ország legkitűnőbb férfiainak barátságát. Az országgyűlés bevégezte után Baranyamegye által közakarattal első alispánná választatva, buzgalommal működött a közigazgatás terén és a politikai és társadalmi reformok erélyes és bátor lelkű előharcosának mutatta magát, bár határozott konzervatív állást foglalt el, így egyebek között az ő indítványára határozta el a megye azon követi utasítást, hogy a nemesek adómentessége megszüntettessék. Indokoló beszédében határozottan kijelentette, hogy az arisztokráciát illeti meg a kezdeményezés abban, hogy az osztályok közti válaszfalak ledöntessenek. Az 1843-iki országgyűlésen ismét mint Baranya megye követe vett részt s oly tevékenységet fejtett ki, mely politikai ellenfelei becsülését és rokonszenvét is megszerezte számára. Különösen az akkor kitört nemzetiségi súrlódásokban és a horvátokkal folyt vitákban valódi államférfim felfogást igazolt, mely az akkori ingerültség közepette általános méltánylásra talált. Az országgyűlés után Baranya megye adminisztrátorává neveztetett ki, de mint ilyen, nem soká működött, mert a következő évben hat hónapi szabadsággal külföldre utazott. Bejárta Német-, Francia- és Angolországot, Hollandiát és Belgiumot. Tanúja volt különösen azon heves küzdelmeknek, melyeket Thiers az ellenzék élén folytatott Guizot ellen, Angliában pedig közvetlenül tanulmányozhatta azon nagy mozgalmakat, melyek a gabnatörvények eltörléséhez vezettek. Angliában az akkor szerepelt pártvezérekkel és a kormány férfiaival társadalmi érintkezésbe is lépett s későbbi működésében az akkori angol reformmozgalmakban szerzett benyomása nem egy ízben nyilvánult. 1847-ben Baranya megye főispánjává neveztetett ki. A 48-ki országgyűlésen határozottan Kossuth és követőinek politikai törekvései ellen foglalt állást. A szabadságharc alatt viszszavonult s a Bach-Thun-korszak alatt kizárólag nemzetgazdasági, politikai és irodalmi tanulmányoknak szentelte idejét. De ha kedvező alkalom mutatkozott, mindig kész volt kilépni elvonultságából ; ezt bizonyítja, hogy 1851-ben aláírta a huszonnégyek emlékiratát s 1857-ben a 140 aláírással ő felségének fölterjesztett kérvényt. Sajátképein politikai tevékenysége 1860-ban az úgynevezett „megerősített reichsrathban“ kezdődött. A mennyire e testületben Magyarország történeti igényei szóba voltak hozhatók, Mailáth mindig érvényt igyekezett azoknak szerezni. A magyarok csoportja (Apponyi, Barkóczy, Szécsen, Andrássy György, Mailáth György) a reichsrathban, az egyesek kiváló tehetségei s politikai jelentősége folytán, csakhamar magához ragadta a vezérszerepet s e csoportban is a legkiválóbbak egyike volt Mailáth. Arra nézve, hogy az ő gondolkozásmódja szabadelvűbb volt, mint a reichsrath többi tagjaié, jellemző az a nyilatkozata, hogy ő szívesen megengedné a hírlaptudósítók bebocsátását a reichsrath tárgyalásaira, „csak — úgymond —magunknak is oly szűken ne volna kimérve a tér, idő és világosság.“ Szabadelvű gondolkozásmódot tanúsított a közvéleménynyel szemben utóbb is, mikor tárnokmesterré neveztetett ki. Az esztergomi konferencián saját hajdúit bocsátotta a hírlapírók rendelkezésére, hogy azok sürgönyeiket idejében juttathassák a Duna túlsó partján levő esztergom-nánai táviróhivatalba. A politikai elvek, melyek Mailáthot a megerősített reichsrathban vezérelték, még élénk emlékezetben élnek. Magyarország történelmipolitikai egyéniségét törekedett e testületben érvényre juttatni, de határozottan ellenző mindazt, mi oktrojálás színével bírt volna, így a kormány által indítványozott új kiegyezési törvény, új telekkönyvi rendszer stb. tárgyalását e szavakkal utasítá vissza : „A törvény — ezt nálunk minden egyes tudja — az, mit az országgyűlés hozott s a törvényesen megkoronázott király szentesített.“ Az októberi diploma létrejövetelében Mailáthnak nagy része volt; az ő politikai eszméi nyertek abban konkrét kifejezést. A történelmi kritika feladata, Mailáth és az ó-konzervatívok e ténye fölött meghozni a végleges ítéletet, talán a viszonyok látszólagos reménytelensége okozta, tény, hogy oly hazafiak, mint Mailáth, Széchen, Dessewffy az októberi diploma tartalmát vívmánynak tekintették Magyarországra nézve, míg Magyarország közvéleménye tudvalevőleg megsemmisítő erővel támadt e mű ellen, melyet nemsokára részben szerzői is cserben hagytak; csak Mailáthnak volt bátorsága az 1861-ki országgyűlésen kiváló szónoki erővel tartott beszédében annak védelmére kelni. Az 1861—65-iki provizórium alatt Mailáth az úgynevezett ó konzervativokkel serényen működött a politikai állapotok s kivált a kormányzási viszonyok átalakításán. Hogy mily sikerrel járt ez akció, ismeretes. Schmerlinget úgyszólván egy éjen át buktatták meg. Mailáthnak udvari kancellárrá történt kineveztetése képezi sajátképen ama fordulópontot, mely Magyarország alkotmányának visszaállítására vezetett. A königgrätzi csata után ő tanácsolta az uralkodónak, hogy a kiegyezés érdekében hívja Bécsbe Deák Ferencet. Az alkotmányosság visszaállításával egyidejűleg az országbírói méltóságot nyerte el s a főrendiház elnökévé neveztetett ki, mely állásban egész haláláig közéletünk e nevezetes faktorának minden tekintetben méltó képviselője volt. A bíróságok újjászervezésével nagy fontosságú és magasztos feladat várt Mailáth Györgyre. Az 1868-ik évi perrendtartás által életbeléptetett bírói szervezet legfelső fórumává a semmitőszék létetett, melynek elnökévé 1869-ben neveztetett ki. E legfőbb bíróság szervezésében s annak működésében kiváló része volt. A magyar judikatura történelmében az 1869-től 1882-ig működött semmitőszék méltán igényelhet magának kiváló helyet, mert az ország ezen legfőbb bírósága volt tulajdonképen az, mely nemcsak fegyelmezte a magyar judikaturát az új törvény alapján, hanem azon nehéz és hálátlan feladatot is sikerrel oldotta meg, hogy a perrendtartásnak hiányait, hézagait és ferdeségeit orvosolta, úgy hogy a most érvényben levő novella legnagyobb részben azon döntvények alapján készült, melyeket a semmitőszék alkotott. Mint az újonan egyesített legfőbb törvényszéknek, a m. kir. kúriának elnöke, egész tevékenységét az igazságszolgáltatásnak szentelte. Általában büszkének tartották őt, de e büszkeség nála nem volt egyéb, mint erősen kifejlett önbecsérzet s tartózkodás oly emberrel szemben, kit sem szellem, sem jellem dolgában nem tekinthetett egyenértékűnek, bizalmassá válni. Kimért modora dacára azonban a társaságban szeretetreméltó volt s a társadalmilag alantabb álló egyénekkel szemben oly gyengéd, mint egy igazán művelt ember szokott lenni. Családi élete példás volt; neje és gyermekei rajongva szerették. A művészetet és tudományt nagyon pártolta ; nem volt oly ünnepélyes ülése akadémiának vagy Kisfaludy-társaságnak, nem volt jelentékenyebb hangverseny, melyen meg nem jelent volna. Testileg előrehaladt kora dacára igen erőteljes volt. Utóbbi években máj baja volt ugyan, mely évenkint Koritnyicát vagy Karlsbadot fölkeresni késztető, de rendesen hamar felüdült ismét s a fürdővendégek mint jó gyaloglót ismerték, a ki sokszor órákig tartó tourista-utra is vállalkozott a hegyek közt. Legutóbb teljes egészségnek örvendett.* A meggyilkolt államférfiu jellemzésére kitűnő részletek foglaltatnak a néhai Kecskeméthy Aurél (Kákay Aranyos) 1866-ki Árny- és fényképeiben. Királyi udvari kancellár, v. b. t. t. E gyűjtemény végére hagytam őt, akit akárhova tegyünk, nem utolsó ember. A középnél valamivel alacsonyabb, de erős izomú termet. Rövid nyakon jókora fej, kemény homlokkal, freskó hajzattal, rövidre nyírt kerek szakállal. Gömbölyű napbarnított arc, jó tatár-magyar pofacsontokkal, zárt ajkakkal. Ez arc ritkán nyájas, inkább kesernyés; nem annyira epés, mint haragos; erőteljes sötét szemek, melyek lángot vetnek, ha megmelegszik könnyebb külsejét leírni, mint bensejét. Ő a legkevésbbé hiú államférfiú. Eszméivel tündökölni, azokat másba belebeszélni nem szokása. Mint van nagy hangú tenorista, ki jó ideig énekel, s csak aztán jő meg az igazi hangja, midőn már más elrekedt: h úgy ő félóráig beszélget veled, azaz téged hagy beszélni, ha tudsz; s csak mikor már kétségbeestél monológod mikénti folytatása fölött, akkor kezd beszélni. Végre — neki melegedett! s akkor szikrázik szelleme. Azt mondják, e szófukarságának ellensúlyozása végett húzta maga után Bartalt. De ha fölöslegest nem mond , üres ígéreteket sem tesz , s terveket, mikről előre tudni, hogy szappanbuborékok, nem kohol. Abban, amit mond, józan tiszta ész, az igaznak egészséges magva, s bizonyos pozitivitás található. Dicsérni nem szokása. A kritikában erős. Makacsságban vetekednek Guizot-val. E tulajdonok vegyülete észlelhető benne mint szónokban is. Velős és férfias zamatu szónoklata, ámbár 11.