Pesti Hírlap, 1883. március (5. évfolyam, 60-89. szám)

1883-03-30 / 88. szám

1883. március 30. PESTI HÍRLAP, hogy a gyilkosság 12 és 1 óra közt követtetett el s ezt azzal indokolja, hogy dr. C­s­e­r­e­y Mór házi­orvos reggel 6 órakor már teljesen mereven találta a holttestet. A hulla megmerevedése tudva­levőleg a halál után 5—6 óra múlva áll be. A látogatók A délelőtt folyamában sűrűn jelentkeztek a látogatók. A kúria összes bírái, Trefort, Szapáry miniszterek, Ráth Károly főpolgármester, Thaisz Elek főkapitány, Kozma Sándor főügyész, Jekel­­falussy min. tanácsos még 10 óra előtt megjelentek a meggyilkolt lakásán s borzadva értesültek a szörnyű tett valóságáról. Ott voltak többek közt: Trefort és Pauler miniszterek, báró Fejérvéry államtitkár, Thaisz Elek főkapitány, Péchy Tamás, az alsóház elnöke, Szabó Miklós kir. táblai elnök, a Pallavicini és Zichy grófi család számos tagja, a kir. kúria és a kir. tábla bírái. Az eset oly feltűnést keltett, hogy a főkapitánysághoz már a reggeli órákban siettek gróf Szapáry István pestmegyei főispán és Cimponeriu Athanász királyi táblai biró, előbbi tudomást szer­­zendő a körülményekről, utóbbi pedig, ki maga is a várban lakik s első volt a felsőbirósági tagok közül, ki értesült a dologról, tapasztalatainak elbe­szélése végett. Ő beszélte el a rendőrségnél azt is, hogy az Albrecht-után kétféle lábnyom van, mely a bástyáról levezető kötéltől halad az út felé : egy széles és egy keskenyebb cipő nyomai, mi két­ségtelenné teszi, hogy a gyilkosok többen voltak. A megindított vizsgálatot a kiküldött törvényszéki tagok megszakítás nélkül vezetik. Az országbíró a húsvéti ünnepeket Bécsben töltötte ; tegnapelőtt reggel érkezett a fővárosba és még az­nap a kúria ülésén elnökölt. Intézkedések. A királyt a várlak parancs­noksága még a délelőtt folyamán táviratilag értesítette a megren­dítő eseményről. A meggyilkolt országbíró nejét, ki Bécsben tartózkodik, kora reggel értesítették távirati utón a borzalmas eseményről s még délelőtt megérkezett a válasz, hogy Mailáthné külön vonaton indul Buda­pestre.* P­e­r­c­z­e­l Béla, a kúria alelnöke, már tíz óra előtt Budán volt, hogy személyes meggyőződést szerezzen magának a városban már 9 óra előtt el­terjedt hír valóságáról. Tíz óra után érkezett vissza a kúria épületébe és a nagy előteremben összegyűlt bírák előtt elmondá a látottakat. A kúria bírái hol­nap délben teljes tanácsülést fognak tartani, hogy kifejezést adjanak fájdalmuknak s a temetésen való részvételről intézkedjenek. Az ülések különben úgy ezen, mint a jövő héten szünetelni fognak.* Mailáth György országbíró a magyar tudományos akadémiának igazgató és tiszteleti tagja volt. Az akadémia végtisztességén testületileg részt veend s e végből holnap, március 30-án déli 12 órakor előleges értekezletet tart, melyre az összes tagok megjelenni keretnek. * * A Kisfaludy társaság, mely könyvki­adó bizottsága elnökét gyászolja a meggyilkolt or­szágbíróban, ugyane célból holnap déli 1 órakor rendkívüli ülést tart.* A városházán gyászlobogót tűztek ki. A fő­város tanácsa elhatározta, hogy koszorút tesz a ravatalra s a temetésen testületileg vesz részt. Mailáth György életrajza. Székhelyi Mailáth György 1818-ban szüle­tett Pozsonyban, hol atyja, Mailáth György, ak­kor megyei alispán volt. Bevégzett tanulmányai után 1838-ban baranyamegyei aljegyző, majd tiszteletbeli főjegyző lett. Az 1839-iki ország­gyűlés alkalmával másod-alispánná és követté választatott. Az 1839/40-i országgyűlésen nem jutott szerep számára, bár tehetségei, fiatalsága da­cára, megszerezték neki az ország legkitűnőbb férfiainak barátságát. Az országgyűlés bevégezte után Baranya­­megye által közakarattal első alispánná válasz­tatva, buzgalommal működött a közigazgatás terén és a politikai és társadalmi reformok eré­lyes és bátor lelkű előharcosának mutatta ma­gát, bár határozott konzervatív állást foglalt el, így egyebek között az ő indítványára határozta el a megye azon követi utasítást, hogy a neme­sek adómentessége megszüntettessék. Indokoló beszédében határozottan kijelentette, hogy az arisztokráciát illeti meg a kezdeményezés abban, hogy az osztályok közti válaszfalak ledöntessenek. Az 1843-iki országgyűlésen ismét mint Baranya megye követe vett részt s oly tevékeny­séget fejtett ki, mely politikai ellenfelei becsülé­sét és rokonszenvét is megszerezte számára. Különösen az akkor kitört nemzetiségi súrlódá­sokban és a horvátokkal folyt vitákban valódi államférfim felfogást igazolt, mely az akkori in­gerültség közepette általános méltánylásra talált. Az országgyűlés után Baranya megye ad­minisztrátorává neveztetett ki, de mint ilyen, nem soká működött, mert a következő évben hat hónapi szabadsággal külföldre utazott. Be­járta Német-, Francia- és Angolországot, Hol­landiát és Belgiumot. Tanúja volt különösen azon heves küzdelmeknek, melyeket Thiers az ellen­zék élén folytatott Guizot ellen, Angliában pe­dig közvetlenül tanulmányozhatta azon nagy mozgalmakat, melyek a gabnatörvények eltörlé­séhez vezettek. Angliában az akkor szerepelt pártvezérekkel és a kormány férfiaival társadal­mi érintkezésbe is lépett s későbbi működésé­ben az akkori angol reformmozgalmakban szer­zett benyomása nem egy ízben nyilvánult. 1847-ben Baranya megye főispánjává ne­veztetett ki. A 48-ki országgyűlésen határozot­tan Kossuth és követőinek politikai törekvései ellen foglalt állást. A szabadságharc alatt visz­­szavonult s a Bach-Thun-korszak alatt kizárólag nemzetgazdasági, politikai és irodalmi tanulmá­nyoknak szentelte idejét. De ha kedvező alka­lom mutatkozott, mindig kész volt kilépni elvo­nultságából ; ezt bizonyítja, hogy 1851-ben alá­írta a huszonnégyek emlékiratát s 1857-ben a 140 aláírással ő felségének fölterjesztett kérvényt. Sajátképein politikai tevékenysége 1860-ban az úgynevezett „megerősített reichs­rat­h­b­a­n“ kezdődött. A mennyire e testület­ben Magyarország történeti igényei szóba voltak hozhatók, Mailáth mindig érvényt igyekezett azoknak szerezni. A magyarok csoportja (Appo­­nyi, Barkóczy, Szécsen, Andrássy György, Mai­láth György) a reichsrathban, az egyesek kiváló tehetségei s politikai jelentősége folytán, csakha­mar magához ragadta a vezérszerepet s e cso­portban is a legkiválóbbak egyike volt Mailáth. Arra nézve, hogy az ő gondolkozásmódja sza­badelvűbb volt, mint a reichsrath többi tag­jaié, jellemző az a nyilatkozata, hogy ő szívesen megengedné a hírlaptudósítók bebo­csátását a reichsrath tárgyalásaira, „csak — úgymond —­­magunknak is oly szűken ne volna kimérve a tér, idő és világosság.“ Szabadelvű gondolkozásmódot tanúsított a közvéleménynyel szemben utóbb is, mikor tárnokmesterré ne­veztetett ki. Az esztergomi konferencián saját hajdúit bocsátotta a hírlapírók rendelkezésére, hogy azok sürgönyeiket idejében juttathassák a Duna túlsó partján levő esztergom-nánai táviró­­hivatalba. A politikai elvek, melyek Mailáthot a meg­erősített reichsrathban vezérelték, még élénk emlékezetben élnek. Magyarország történelmi­politikai egyéniségét törekedett e testületben ér­vényre juttatni, de határozottan ellenző mindazt, mi oktrojálás színével bírt volna, így a kor­mány által indítványozott új kiegyezési törvény, új telekkönyvi rendszer stb. tárgyalását e sza­vakkal utasítá vissza : „A törvény — ezt ná­lunk minden egyes tudja — az, mit az ország­gyűlés hozott s a törvényesen megkoronázott király szentesített.“ Az októberi diploma létrejövetelében Mailáth­­nak nagy része volt; az ő politikai eszméi nyer­tek abban konkrét kifejezést. A történelmi kritika feladata, Mailáth és az ó-konzervatívok e ténye fölött meghozni a végleges ítéletet, talán a vi­szonyok látszólagos reménytelensége okozta, tény, hogy oly hazafiak, mint Mailáth, Széchen, Dessewffy az októberi diploma tartalmát vívmány­nak tekintették Magyarországra nézve, míg Ma­gyarország közvéleménye tudvalevőleg megsem­misítő erővel támadt e mű ellen, melyet nem­sokára részben szerzői is cserben hagytak; csak Mailáthnak volt bátorsága az 1861-ki országgyű­lésen kiváló szónoki erővel tartott beszédében annak védelmére kelni. Az 1861—65-iki provizórium alatt Mailáth az úgynevezett ó konzervativokkel serényen mű­ködött a politikai állapotok s kivált a kormány­zási viszonyok átalakításán. Hogy mily sikerrel járt ez akció, ismeretes. Schmerlinget úgy­szól­ván egy éjen át buktatták meg. Mailáthnak ud­vari kancellárrá történt kineveztetése képezi sa­játképen ama forduló­pontot, mely Magyarország alkotmányának visszaállítására vezetett. A kö­­niggrätzi csata után ő tanácsolta az uralkodónak, hogy a kiegyezés érdekében hívja Bécsbe Deák Ferencet. Az alkotmányosság visszaállításával egy­idejűleg az országbírói méltóságot nyerte el s a főrendiház elnökévé neveztetett ki, mely állás­ban egész haláláig közéletünk e nevezetes fak­torának minden tekintetben méltó képvise­lője volt. A bíróságok újjászervezésével nagy fon­tosságú és magasztos feladat várt Mailáth Györgyre. Az 1868-ik évi perrendtartás által életbeléptetett bírói szervezet legfelső fórumává a semmitőszék létetett, melynek elnökévé 1869-ben neveztetett ki. E legfőbb bíróság szervezésében s annak működésében kiváló része volt. A magyar judikatura történelmében az 1869-től 1882-ig működött semmitőszék méltán igényelhet magának kiváló helyet, mert az or­szág ezen legfőbb bírósága volt tulajdonképen az, mely nemcsak fegyelmezte a magyar judi­­katurát az új törvény alapján, hanem azon ne­héz és hálátlan feladatot is sikerrel oldotta meg, hogy a perrendtartásnak hiányait, héza­gait és ferdeségeit orvosolta, úgy hogy a most érvényben levő novella legnagyobb részben azon döntvények alapján készült, melyeket a semmi­tőszék alkotott. Mint az újonan egyesített legfőbb tör­vényszéknek, a m. kir. kúriának elnöke, egész tevékenységét az igazságszolgáltatásnak szen­telte. Általában büszkének tartották őt, de e büszkeség nála nem volt egyéb, mint erősen ki­fejlett önbecsérzet s tartózkodás oly emberrel szemben, kit sem szellem, sem jellem dolgában nem tekinthetett egyenértékűnek, bizalmassá válni. Kimért modora dacára azonban a társa­ságban szeretetreméltó volt s a társadalmilag alantabb álló egyénekkel szemben oly gyengéd, mint egy igazán művelt ember szokott lenni. Családi élete példás volt; neje és gyerme­kei rajongva szerették. A művészetet és tudo­mányt nagyon pártolta ; nem volt oly ünnepé­lyes ülése akadémiának vagy Kisfaludy-társaság­­nak, nem volt jelentékenyebb hangverseny, me­lyen meg nem jelent volna. Testileg előrehaladt kora dacára igen erő­teljes volt. Utóbbi években máj baja volt ugyan, mely évenkint Koritnyicát vagy Karlsbadot föl­keresni késztető, de rendesen hamar felüdült ismét s a fürdővendégek mint jó gyaloglót is­merték, a ki sokszor órákig tartó tourista-utra is vállalkozott a hegyek közt. Legutóbb teljes egészségnek örvendett.* A meggyilkolt államférfiu jellemzésére kitűnő részletek foglaltatnak a néhai Kecskeméthy Aurél (Kákay Aranyos) 186­6-ki Árny- és fényképeiben. Királyi udvari kancellár, v. b. t. t. E gyűjtemény végére hagytam őt, a­kit akár­­hova tegyünk, nem utolsó ember. A középnél valamivel alacsonyabb, de erős izomú termet. Rövid nyakon jókora fej, kemény hom­lokkal, freskó hajzattal, rövidre nyírt kerek szakállal. Gömbölyű napbarnított arc, jó tatár-magyar pofa­csontokkal, zárt ajkakkal. Ez arc ritkán nyájas, inkább kesernyés; nem annyira epés, mint haragos; erőteljes sötét szemek, melyek lángot vetnek, ha megmelegszik könnyebb külsejét leírni, mint bensejét. Ő a legkevésbbé hiú államférfiú. Eszméi­vel tündökölni, azokat másba belebeszélni nem szokása. Mint van nagy hangú tenorista, ki jó ideig énekel, s csak aztán jő meg az igazi hangja, mi­dőn már más elrekedt: h úgy ő félóráig beszél­get veled, azaz téged hagy beszélni, ha tudsz; s csak mikor már kétségbeestél monológod mikénti folytatása fölött, akkor kezd beszélni. Végre — neki melegedett! s akkor szikrázik szelleme. Azt mondják, e szófukarságának ellensúlyozása végett húzta maga után Bartalt. De ha fölöslegest nem mond , üres ígéreteket sem tesz , s terveket, mikről előre tudni, hogy szap­­­panbuborékok, nem kohol. Abban, a­mit mond, józan tiszta ész, az igaz­nak egészséges magva, s bizonyos pozitivitás ta­lálható. Dicsérni nem szokása. A kritikában erős. Makacsságban vetekednek Guizot-val. E tulajdonok vegyülete észlelhető benne mint szónokban is. Velős és férfias zamatu szónoklata, ámbár 11.

Next