Pesti Hírlap, 1883. március (5. évfolyam, 60-89. szám)

1883-03-09 / 68. szám

2 halálozás folytán megszűnik, a fizetés beszüntetése alkalmával a tiszti biztosíték feloldása iránti eljárás hivatalból lesz megindítandó. Azon esetre, ha a tiszti biztosítékot térítmények terhelnék, mihelyt a térítmény összege megállapíttatott, a biztosítéknak térítmény­­mentes része azonnal kiszolgáltatható, valamint a kiszolgáltatás ellen nem képezhet akadályt az sem, ha olyan alaki nehézségek forognak fenn, melyek­ből az államkincstárra nézve anyagi károk nem há­ramolhatnak. Ez esetben a tiszti biztosíték az alaki nehézség elintézése előtt is, minden további intézke­dés bevárása nélkül, azonnal feloldható s kiszolgáltat­ható teend. Németek a szászok ellen. A német birodalmi sajtó komolyabb része, mint már arról korábban is megemlékeztünk, kelletlenül fogadja az erdélyi szá­szoknak ellenünk irányzott árulkodásait s csak imént volt rá eset, hogy Bunsen úr az ő professzortársai­val együtt félhivatalos megrovásban részesült. Ber­linből távirják, hogy a „Germania“ mai száma szin­tén a szászok bujtogatásaival foglalkozik s megrója, hogy a Schulverein könnyelmű emberei ezeknek jel­ölve, egy Németországgal barátságos kormány ellen izgatnak, egy­­ kivándorolt töredék kedvéért. A magyar kormány — a német lap szerint is — igazságosan, legálisan és mérséklettel jár el a kö­zépiskolai törvény dolgában. Egy Oláh hírlap, a temesvári „Luminato­­riulu“ megtámadja az általa egyenként megnevezett román nemzetiségi képviselőket, amiért ezek a középiskolai törvény megtámadását elmulasztván, kötelességüknek eleget nem tettek. Argumentumjai közül álljon itt a következő: „A magyar uraknak félázsiai csordáját érvekkel nem lehet megsze­lídíteni stb.“ Karagyorgyevics Péter herceg cettinjei vendégszereplése már nem sokáig szúrja a diplo­mácia szemét. Az exotikus trónkövetelő március 11-én elhagyja a montenegrói fővárost, ahonnan nem magyarországi birtokaira, hanem egyenesen Párisba utazik. — A bécsi, berlini, szentpétervári és belgrádi diplomata urak tehát ettől kezdve nyu­godtan alhatnak. — Európa békéjét nem fenyegeti többé veszedelem. Az albán törzsek, mint a félhivatalos bécsi közlöny jelenti, mind ellenségesebb állást foglalnak el a török fönhatósággal szemközt. Skutari moha­medán lakosai folytonos izgalomban élnek s szerfö­lött tartanak a hegyi törzsek szövetkezésétől, mely a porta hatalmát az egész tartományban semmivé tehetné. A rosi és sállá törzsek boszuállásától Skutariban annyira tartanak, hogy Abdi pasa, a város válija jónak látta a török népesség közt fegyvert és lőszert osztogatni szét. A pulati kath. püspök új­ból figyelmeztette a pasát, hogy a hegyi lakókat ne haragítsa föl; a pasa azonban egyre küldözi ke­mény rendeleteit a hegyek közé, melyek jobbára foganat nélkül maradnak. POLITIKAI SZEMLE. L’Etendard cím alatt e hó közepén új politikai lap indul meg Párisban, melynek nem­zetközi jelentősége lesz. Legalább a programra a latin nemzetek orgánuma gyanánt hirdeti. Kiveszszük a programaiból a következő tételt : „Arról van szó, hogy az egész latin világ a szláv faj támogatásával lépjen sorompóba a germanizmus túl­­hatalmasodása ellen. Hazánk előtt e dilemma áll: lenni, vagy nem lenni. Ez min­den latin népet egyenlő mérvben érdekel s és úgy alkalmazható Svéd-, Dán-, Belga-, Holland-, sőt Oroszországra is. Ami annyit jelent, hogy midőn a francia érdekeket védelmezzük, a kül­föld nagy részének támogatására számítunk. Azon senki se csodálkozzék, hogy a lapot arány­lag oly kis tőkével alapítjuk, mert a szerkesz­tőség úgyszólván felesleges lesz s munkatársaink és levelezőink többsége nem igényel díjazást; boldogoknak érzik magukat s büszkék reá, hogy ily kiválóan hazafias műben közremunkál­hatnak.“ A lapot alapító társulat igazgató­tanácsá­ban következő nevekkel találkozunk : D­­­en­h­e­i­m-B­rochocky gróf, T­u­p­p­u t i marquis, az olasz király volt segédtisztje ; C­as­te­ll a­r Emil, a spanyol köztársaság volt el­nöke ; T­ü­r­r István tábornok ; M­é­z­i­é­r­e­s, a francia akadémia tagja, a német­ellenes tün­tetéséről híres hazafi­ liga alelnöke; továbbá Lockroy, David, Tenot, Sarlat francia képviselők. A dunai konferencia tegnapi ülésén elfogadta az angol részről előterjesztett kiegye­zési javaslatot a Kil­a-kérdés műszaki ügyeire nézve. Minthogy ezzel az értekezlet minden reá bízott ügyet elintézett, munkálatai tényleg be vannak fejezve, s néhány nap múlva meglesz az utolsó ülés is, melyen a jegyzőkönyvek fog­nak elkészíttetni. A Times dublini közlése szerint a rend­őrség nagyon jól tudja, ki a „Numero Egy“, csakhogy hatalmi körén kívül esik. Nem is oly régen Dublinban volt, hanem sikerült távoznia mielőtt Carey leleplezéseit tette; származása szerint i­­a egy ideig Kingstownban lakott, hol nejének bérháza volt, utóbb azonban Londonba költözött ; de téves az a hit, mintha e címénél fogva kiváló állást foglalt volna az összeesküvők közt; nem volt a „legyőzhetlenek“ vezére avagy feje, hanem egyik szervező, ki mint ilyen ma­gasabb rangú volt más ügynöknél, de egy fel­sőbb hatóságnak szintén alárendelve. A rendőr­ség most leginkább azokat igyekszik kinyomozni, akik az eszközöket — pénzt és fegyvereket — szolgáltatták az összeesküvőknek merényleteik végrehajtására. Ezek közt úgy látszik, egyik leg­tevékenyebb ember volt Sheridan, kinek kiszolgáltatása iránt most folynak a tárgyalások az északamerikai kormánynyal; arra nézve ellen­ben nincs bizonyíték, hogy Byrne közvetlen részt vett volna a bűnös tervek bármelyikében. Spanyolország déli részének szo­ciális állapotai mit sem vesztettek válsá­gos jellegükből. Madridi sürgönyök szerint az anarchista izgatás Andalúziában mind nagyobb területre hat ki s legveszélyesebb a helyzet Xe­­resben és Arcosban ; itt még a vasúti közleke­dés is veszélyeztetve van; tovarobogó vonat ellen már többször intéztek különböző merény­leteket s egyes utasok meg is sebesültek, úgy hogy ma már alig mernek az emberek útra kelni. A hatóság elég gyors és erélyes fellépésé­nek eddig kevés a látszatja. A szultán k­ádétt bocsátott ki, melyben el­rendeli, hogy Mekka és Medina szent vá­rosok valamennyi hivatalnoka visszakapja a 10 százalék összeget, mely fizetéseikből két év óta, az akkor elrendelt pénzügyi intézkedés alap­ján levonatott. A porta külön küldöttje visszi ez összeget, valamint a hátralékos fizetéseket a szent városokba, úgy látszik, nagy oka van a portának, hogy kedvében igyekezzék járni a mekkai és medinai hatósági közegeknek, mert az onnét Konstantinápolyba érkező hírek foly­ton igen veszélyesnek rajzolják a lakosság elé­gedetlensége miatt a helyzetet. Magyarország haladását, mert egy erős és egy­séges Magyarország Európa szívében ép oly biz­tosítéka a keleti népek szabadságának, a­mint a köztársasági haladás a Nyűgat jogai védelmé­nek biztosítéka. Magyarország nem új állam, nemsokára megünnepli fennállásának ezredik évfordulóját; történetének minden lapján véres betükkel vannak följegyezve a zsarnokság ellen vívott korszerű háborúk, melyeknek más nép bizonyára áldozatul esett volna, de a magyarok szívósan ragaszkodva önállóságukhoz, győztesen küzdték végig a harcot. Remek beszéde után dr. Schlesin­ger emelte poharát Lionvillere s az egész társaság oda sietett Lionvillehez, hogy megszo­rítsa kezét. Szóltak még Ghassin, Chodzkievics a len­gyel-magyar barátságra, Türr a „Grande na­­tion“-ra s még többen. Az estély éjfél után egy óráig tartott. Arányi Miksa: Az emlősök vándor­ásai. (Brehm Alfréd második fölolvasása.) — A »Pesti Hírlap« eredeti tárcája — Az emlősök vándorlásáról tartotta ma este második felolvasását a trónörökös egykori vadász­társa. Rövid bevezetésében az emlősök vándorlásá­nak okát kutatva, az állatoknál is ugyanazon rugó­kat véli feltalálhatni, mint az embereknél, t. i. a szükséget, a nyomort vagy pedig a jobb lét bizto­sítására való törekvést. A művelt világ által tapasztalt első nagyobb mérvű és rendszeres emlős-vándorlást az 1729-ben kezdődő mindenki által jól ismert patkány-vándorlás képezte, mely a régi, sokkal szelidebb s az emberre nézve koránt sem oly kellemetlen patkányfajnak majdnem teljes kipusztulásával ért véget. E patkány 1732-ben érkezett Európába, 1750-ben Közép-Né­­metország érezte az új jövevény kellemetlenségeit, mely 1763 ban már otthoniasan érezte magát a francia világváros óriási -—­ csatornáiban. Több mint egy századig örvendett a rágicsáló betörő az elődje felett vívott teljes győzedelemnek, de úgy látszik, neki is nemsokára ülni fog végső órája. Már hallani hírét a Zanzibar felől érkező új s a mostaninál még nagyobb, még rettenetesebb patkány fajnak, mely egyszerre csak itt fog teremni Európában, házi patkányaink nagy veszedelmére s az emberek nem kis rémületére. De a patkányoknak eddig tapasztalt vándor­lásai inkább csak sporadikus jelleggel bírnak. Sok­kal rendszeresebb alakot öltenek más állatfajok vándorlásai, így pl. a bramánok gyömölcséréskor szent áhítattal néznek elébe négylábú isteneik, két ind majomfaj megérkezésének. És a várva várt vendég nemcsak hogy nem marad ki, hanem soha még csak nem is várat magára. Akár a napját le­hetne előre meghatározni, a­mikor eljönnek a maj­mok, hogy kivegyék a maguk részét a gyümölcs­szüretből, a jámbor bramánok örömére és a ma­guk élvezetére. Azonban e vándorlás is csak a véletlen­­ségben leli okát, mert ha pl. nem tartana szüretet a hindu, nem is tenné meg vándorlását a majom. Hasonló véletlennek tulajdoníthatni rendesen egyes farkashordák hirtelen betörését oly területre, hol egészen ismeretlenek. A rendszeres vándorlások kö­rébe azonban csak olyanok számíthatók, melyek bi­zonyos meghatározott időszakban mindig ismétlődnek s mindig ugyanazon körülményben lelik indító oku­kat : a szükségben, mert csakis a szükség az, mely a máskülönben rest és egyszeri tartózkodó helyéhez ragaszkodó emlőst új hajlék fölkeresésére bírja. Ily rendszeres vándorlásokat tapasztalhatunk Alsó-Ázsiában az ottani végtelen síkságok óriási ló­nyájai közt. És e vándorlásra két körülmény szol­gáltat okot. Midőn a fiatal csikók a termékeny nyáj szolgáltatta be legelőn meghízva, neki szilajkod­­nak, s nem igen tűrhetik többé a nyáj öreg vezető­jének komor parancsszavát ; elválnak tehát a nyáj­tól s ezer­számra menő csordákban messze vidékre, vándorolva külön nyájat alkotnak. Az uj szabadság öröme azonban csak kevés ideig tart. Meg­érkezik a tél s vele együtt beáll az ínség. Az éhező állatok mind előbbre vonulnak ter­mékeny vidékek fölkeresésére. Minél tovább halad­nak, annál nagyobb mérveket ölt a nyomor, mely csak új serkentésül szolgál a tovább bolyongásra, így tart az heteken, hónapokon át; a csak nemrég oly szép szilaj állatok csontvázakká soványodnak s százával esnek a nyomukban lévő farkasok áldoza­tául, mig végre újra föléled a természet s ismétlő­dik az uj nemzedéknél a szülők sorsa és csapása. Mily óriási területekre terjed a vad bivalyok vándorlása az amerikai prairiekben ! Síkságokon, a legsűrűbb erdőn s a legmagasabb hegyeken át előre kijelölhető egyenes irányban teszik meg rendesen ismétlődő útjukat sokszor Kanadától egés­z Mexikóig a bivalyok óriási csordái, miközben ezrével hulla­nak a szegény állatokat kizárólag pusztitási vagy­ PESTI HÍRLAP. 1883 március 9. FŐVÁROSI ÜGYEK. A főváros közgyűlése. — II. Nap. Márc. 8. — A mai folytatólagos közgyűlésen csak kevés biz. tag jelent meg. Mindenekelőtt elnöklő főpolgár­mester jelenté, hogy a tegnapi szavazás eredményé­hez képest 1. oszt. árvaszéki jegyzővé Unger Jenő mint egyedüli jelölt választatott meg. A napirend során Viola tanácsnok elő­adta, hogy a Stefánia-út további kiépítése miatt a városligeti nagy vendéglő mellett levő közjátékház lebontandó volna. E tanácsi javaslat elfogadtatott. A regale-kivető bizottságba kiküldetnek: elnök Havas Sándor, rendes tagok Gardos Károly, Rado­­cza János, póttagok Egenhofer Péter, Nagel Ármin , a felebbezési bizottságba pedig tagokul dr. Hoffmann Pál, Stern Adolf, Prückler László, Schimmer György. A­­ ac­h­á­z­a­i tűzkárosultaknak a tanács ja­vaslatához képest egyhangúlag ezer forintot sza­vaztak meg. E­b­e­r­­­i­n­g József nyug. budaujlaki plébá­nos 200 frtos alapítványt tett szolgálati jubilaeuma alkalmával s ígérte, hogy halála után ezen összeg 500 forintra emeltetik föl. Célja ez alapítványnak budaujlaki szegénysorsú katholikusok segítése. Az

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék