Pesti Hírlap, 1883. április (5. évfolyam, 90-119. szám)
1883-04-01 / 90. szám
4 Hornig címzetes püspök, Pellet kanonok, Maszlaghy és Gselka prépostok, Bogisich plébános s több pap és növendékpap. Pontban 4 órakor vonult a papság a gyászlepellel bevont folyosókon és termeken keresztül a halottas szobába, a menetet egy növendékpap nyitotta meg kezében a főpapi feszülettel. A mint a prímás a terembe ért, az olvasszobából dr. Mende, József fhg és a gyászoló családtagok kiléptek s a koporsó jobb oldalán foglaltak helyet. Erre felhangzott a gyász zsolozsma s kezdetét vette a szertartás. A latin zsoltárok eléneklése után beszentelte a bibornok-primás a holttestet s a boldogult lelki üdvéért magyarul egy „miatyánkot“ mondott el. Ezzel a szertartás be jön fejezve. A papság visszavonult a földszintre, hol a primás átöltözött, a további cerimoniák végzését dr. Hornig Károly c. püspökre bízta. A koszorúkat lehordták az e célra ott várakozó kocsira, a holttestet elhelyezték a hatfogalu gyászkocsira s a menet megindult az osztrák államvaspályához. A menet Félóra telt bele, mig a tömérdek koszorút lehozták a halottas szobából. A koszorúkat, kivévén a család, József főherceg, a Kúria, a főrendek és képviselőház koszorúit, két fehér ló által vont külön kocsin helyezték el. A koporsót a hat fekete lovas gyászkocsira feltették s megindult a gyászmenet a dísztéren s a Ferenc József-kapun át lefelé a budai várból. A kirendelt nagyszámú rendőrség rudakkal kordont vont a menet mindkét oldalán. Elől ment az Entreprise de pompes funébres egy díszruhás hivatalnoka lóháton, utána két temetkezési szolga gyászlámpákkal. Azután hat lovas rendőr s ezeket követve a koszorús kocsi. Közvetlen ennek nyomában az öreg Vasvári Kovács vitte a keresztet a papság előtt. Csak ezután jött maga a halottas kocsi, melyet elsősorban a boldogult országbíró gyászoló fiai s a Zichy család több tagja követett. Utánuk haladt József főherceg, egyik oldalán Tisza Kálmán miniszterelnökkel, a másikon Edelsheim Gyulai főhadparancsnokkal. Ezután dr. Mendel főhadparancsnok, dr. Nyáry, a miniszterek, kúriai táblai bírák, főurak, tábornokok s tisztek, képviselők s a résztvevők beláthatlan sora következtek. Öt óra elmúlt már, mire a gyászmenet a kanyargós Albrecht után végig haladt, melynek mentén a bástyákat, a hegyoldalakat, házakat mindenütt sűrü tömeg lepte el. A lánchidnál rendőrök a menet egy részét elvágták s a hidat elzárták. A pesti oldalon azonban oly roppant közönség várakozott, hogy a rendőrök csak nagy erőfeszítéssel tudták a kordont megtartani Az itt keletkezett iszonyú tolongásban több nőt és gyermeket elgázoltak, sőt mint mondják egy asszonyt halálra szorították volna. A Ferenc József-térről az akadémia utcába s innen a főutra kanyarodott a menet. A gyalogjárók mindenütt tömve voltak közönséggel, s mikor közöltek a menettel a kordonon kívül együtthaladó közönség beolvadt, újra nagy tolongás támadt, így haladt a menet s végig a főúton, a váci köruton s innen bekanyarodva végig a bárány-utcán az osztrák államvaspálya indóházához. Az ablakok mindenütt tömve voltak közönséggel. Az osztrák államvaspálya érkező oldalán, körülbelül a személypénztárral szemben állott meg a halottas kocsi. Itt báró Hornig címzetes püspök fényes segédlettel a koporsót újra beszentelte. Azután a koporsót levették a gyászkocsról s egy készen tartott vasúti kocsiba helyezték el, úgyszintén a koszorúkat is. József főherceg, ki egész az indóházig kisérte a koporsót, ekkor újra részvétét fejezte ki a gyászoló családnak, kezet fogott velük s Nyáry főudvarmester kíséretében elhajtatott. Nyomban követte báró Mendel, a miniszterelnök, a többi miniszterek, báró Edelsheim-Gyulai, stb. A családtagok egy ideig még ott maradtak az induló házban s még egyszer elbúcsúztak a halottól. Pontban 6 órakor a koporsót vivő külön vonat kirobogott az indóházból. A koporsóval együtt utazik a boldogult egyik fia s néhány szolga. A család többi tagjai részint holnap délután, részint holnapután reggel utaznak Zavarra. Albrecht után, aki Bereczczel — mint be van bizonyítva — jóbaráti viszonyban állott, aki a gyilkosságot követő reggel még lakásán járt, de tegnap — pénteken — a fővárosból eltűnt. Spanga bűnösségét szinte kétségen kívül helyezik a nyomozás folytán róla nyilvánosságra kerülő részletek. 1882. tavaszától egész a folyó évi március 9-ig a vas-utca 18. sz. alatti ház egy pincelakásában lakott. Márc. 9-én a molnárutca 17. számú házába költözött át. Már egész télen át kereset nélkül volt, pénze mégis volt mindig, sőt aranyórája, lánca s értékes gyűrűi, melyekről azt mondta, hogy az elhunyt Almássy gróftól kapta valamennyit. Utóbbi időben Spanga sokat érintkezett Bereczczel, aki új lakásán az utolsó két hét alatt négyszer látogatta meg. Spanga házigazdája, László nevű házmester s ennek neje és 16 éves leánya jól ismerték mir Bereczet gyakori látogatásai folytán, s rendesen a „budai finánc“-nak hívták mert azt tudták Bereczről, hogy Budán lakik s bérruhája , kivált a sapka és köpeny hasonlított a pénzügyőrök egyenruhájához. Mikor egyszer a házbeliek kérdezték Spangát, hogy ki az ő látogatója, azt felelte nekik : „József félig huszárja,és mikor azt vetették ellene, hogy ruhája olyan, mint egy fináncé, Spanga azt mondta, hogy Berecz mellékesen pénzügyőri szolgálatot is végez. Valahányszor Berecz meglátogatta Spangát, mindketten visszahúzódtak ennek szobájába s ott rendesen huzamos ideig beszélgettek. Nagyszombaton délután Spanga csak azért ment haza, hogy megkérdezze : váljon barátja, a József főherceg huszárja, nem kereste-e. Mikor azt mondták neki, hogy nem, ismét elment, megjegyezve, hogy barátja nem tartotta meg ígéretét, amin nagyon csodálkozik. Ez márc. 24-én történt. Mindezt a rendőrség Lászlónétól, Spanga szállásadónéjától tudta meg, aki Bereczczel szembesíttetvén, ugyanezt vele szemben is ismételte, mire Berecz azt jegyezte meg, hogy nincs oka tagadni, hogy az asszony igazat mond, azt is beismerte, hogy március 27-dikén este Spangával az Albrecht-után rövid ideig beszélgetett, de határozottan tagadta, hogy a gyilkosságban része volna. „Az is meglehet — mondá , hogy Spanga gyilkolta meg a kegyelmes urat; de hát hogyan tehetnek engemet felelőssé mások tetteiért ?“ — jegyzé meg utolsó kihallgattatása után Zsarnay kapitány előtt. Ha mindezt egybevetjük a Spanga életéből vett amaz érdekes részlettel, mely kitűnő gymnasztikai képességéről tesz tanúságot (L. lapunk mellékletén. A szerk.) valóban megerősül a hit bennünk, hogy a rendőrség helyes nyomon jár, midőn Spangát üldözi. * Spanga lakásán. Egyik tudósítónk fölkereste ma a rablógyilkossággal gyanúsított Spanga Pál lakását. Az eltűnt Spanga hónapos ágyat birt bérben László József utcaseprőnél a molnár utca 17. sz. házában, de csak három hét óta. Spanga nem olasz, de nyitramegyei származású tót. Korábban Almássy grófnál volt szolgálatban, de már régebben hely nélkül maradt. Egy a fővárosban lakó nagynénje — anyjának testvére — szokta őt néha meglátogatni, annál többször kereste föl Berecz s még egy teltszakállú ember. Spanga legutóbbi időkig mindig igen szolid életet vitt, este 10 óra előtt rendesen otthon volt. A végzetes napon — csütörtökön — mikor lakására tért, megmosta kezeit tiszta inget vett, de a többi ruháját nem változtatta. Hogy pénze nem volt, bizonyítja az, hogy egy hét óta már adós volt a bérrel szállásadóinak. Lászlóék leányát tegnap este szembesítették a rendőrségen Bereczczel. A leány szemébe mondta, hogy ő az a „finánc“, aki Spangát megszokta látogatni, utoljára nagy csütörtökön és nagyszombaton volt nála, de mert ekkor nem találta honn, levelet hagyott hátra neki. Ma reggel Lászlónét is kihallgatták a főkapitányságnál s ide szállították az eltűnt Spanga bőröndjét is. * Spanga Pál jól talált arcképe a „Rendőri Lapok“ mai számában megjelent s az arckép alatt Spanga személyleirása magyar és német nyelven is közöltetik azon okból, hogy a példány nagyobb külföldi városoknak is megküldhető legyen. Az éjjeli Mailáth György meggyilkoltatásához. (Legújabb részletek.) A nyomozás. Legsúlyosabb gyanú terheli — mint a lapunk mellékletén foglalt közlemények is mutatják — Spanga Pál volt urasági szolgát, akit március hó 27-én Mailáth letartóztatott huszárjával hosszabb ideig láttak beszélgetni az PESTI HÍRLAP. 1883. április 1. postával már ezer példány küldetett szét a különféle hatóságokhoz. Utolsó hírek. A rendőri nyomozások szemmeltartásával megbízott tudósítóink közvetlen lapunk zárta előtt jelentik a következőket: A rendőrség folyton lázas tevékenységet fejt ki. Az összes külvárosokban szakadatlanul folyik a nyomozás, razzia razziát ér. Eddig azonban még semmi biztos szál nincs a rendőrség kezei között. Tegnap este annyira elhízták magukat a rendőrségnél a dunaföldvári expedíció sikerében, hogy a vizsgálat majdnem szünetelt. Mindenki avval az édes reménnyel várta Balogh Albin sürgönyét, hogy abban egyéb nem is lehet, mint: „a gyilkost szerencsésen megcsíptük.” De hát az eredmény óriási fiaskó volt. S evvel nyolc óra veszett el visszahozhatatlanul. Ma már ismét az a hír járja, hogy Spanga a fővárosban tartózkodik. Egy polgári biztos ez irányban némi nyomokra bukkant. Természetesen az összes apparátus mozgósítva van, ha netalántán mégis meglelnék a szökevény tettes nyomdokait a fővárosban. A nyomozást kiterjesztették a provinciára is, a főváros környékén és pedig meglehetős tág gyűrűben. Nagy-Kőrösön, Földváron, Vácon, Újszőnyben mindenütt szimatol a rendőrség egy kiküldöttje, eddig azonban semmi adat nyomára sem jutottak. Fájdalom, ahelyett, hogy sűrűbbre szövődnék a rendőrség kezeiben a tettesek köré vont háló, egyre tágul az és szakadozik. Ma már a rendőrséget is bizonyos rezignáció fogta el a tegnapi büszke öntudat helyén. * Berecz még mindekkorig nem vallott A tegnap elfogott pénzügyőrt ma ismét elbocsátották, mert semmi gyanúok nem merült fel ellene, egyéb, hogy Bereczczel baráti viszonyban állott. * Eddig a tegnap és ma tartott razziákon összesen 14 embert fogtak be, kik a rablógyilkosságban gyanúsoknak tűntek fel. Valószínűleg azonban holnap már kibocsátják őket. * Éjfél után két órakor Spanga még nem volt elfogva* Nincs elfogva : e lakonikus rövidségű jelentést kapta a rendőrséget hajnali 3 órakor felkereső munkatársunk is, ki azonban úgy vette észre,mintha a rendőrség bizalma -- a ma éjjeli razzia eredménytelensége folytán - ismét megcsökkent volna az iránt, hogy Spanga még a fővárosban tartózkodik; kivált miután egy dunántúli városból esti órában oly távirati jelentés érkezett, mely egy rendőrtisztviselő azonnali odautazását vonta maga után. A nyomozás eddigi eredménytelensége folyán az államrendőrség főnöke — mint halljuk — ma már szóba hozta a belügyminiszter előtt, hogy a rablógyilkos fejére jutalom tűzessék ki Mailáth életéből. A rablógyilkosság áldozatául esett országbíró egyszer sok év előtt, már csaknem hasonló sorsra jutott. 1839-ben az akkor még alig húsz éves ifjú hivatalos szemleutat tett Baranya megyében, hogy egyszersmind a rossz aratás és tűzvészek által károsult falusi lakosság közt segélyt oszszon ki. A kormány által rendelkezésére bocsátott pár ezer forint a vele volt Molnár Kálmán nevű inast, kiszolgált altisztet arra a bűnös elhatározásra csábította, hogy ifjú urát megöli. Mikor egy sűrü erdőbe jutottak, a gonosz ember végre is hajtotta tervét: az előre lovagló Mailáthot hátulról meglőtte s mikor lováról leesett, a vérében fetrengőt kirabolta s a prédával megugrott. Csak másnap találták meg az ifjút vérében s egy parasztházba szállították. A lövés nem volt halálos , nem sokára felgyógyult. Tiz év múlva levelet kapott Mailáth Amerikából s benne volt az elrablott összeg. A levelet Molnár az egykori inas küldte, ki halálos ágyán megbánta bűnét s egykori urának bocsánatáért esedezett. Mailáth a váratlanul visszakapott összeget jótékony célokra fordította.