Pesti Hírlap, 1883. április (5. évfolyam, 90-119. szám)

1883-04-01 / 90. szám

4 Hornig címzetes püspök, Pellet kanonok, Maszlaghy és Gselka prépostok, Bogisich plébános s több pap és növendékpap. Pontban 4 órakor vonult a papság a gyászlepellel bevont folyosókon és termeken ke­resztül a halottas szobába, a menetet egy növendék­pap nyitotta meg kezében a főpapi feszülettel. A mint a prímás a terembe ért, az olvasszobából dr. Mende­, József fhg és a gyászoló családtagok kilép­tek s a koporsó jobb oldalán foglaltak helyet. Erre felhangzott a gyász zsolozsma s kezdetét vette a szertartás. A latin zsoltárok eléneklése után beszen­telte a bibornok-primás a holttestet s a boldogult lelki üdvéért magyarul egy „miatyánkot“ mondott el. Ezzel a szertartás be jön fejezve. A papság visszavonult a földszintre, hol a prim­ás átöltözött, a további cerimoniák végzését dr. Hornig Károly c. püspökre bízta. A koszorúkat le­hordták az e célra ott várakozó kocsira, a holttes­tet elhelyezték a hatfogalu gyászkocsira s a menet megindult az osztrák államvaspályához. A menet Félóra telt bele, mig a tömérdek koszorút lehozták a halottas szobából. A koszorúkat, kivé­­vén a család, József főherceg, a Kúria, a főrendek és képviselőház koszorúit, két fehér ló által vont külön kocsin helyezték el. A koporsót a hat fekete lovas gyászkocsira feltették s megindult a gyászmenet a dísztéren s a Ferenc József-kapun át lefelé a bu­dai várból. A kirendelt nagyszámú rendőrség ru­dakkal kordont vont a menet mindkét oldalán. Elől ment az Entreprise de pompes funébres egy díszruhás hivatalnoka lóháton, utána két te­metkezési szolga gyászlámpákkal. Azután hat lovas rendőr s ezeket követve a koszorús kocsi. Közvet­len ennek nyomában az öreg Vasvári Kovács vitte a keresztet a papság előtt. Csak ezután jött maga a halottas kocsi, melyet első­sorban a boldogult országbíró gyászoló fiai s a Zichy család több tagja követett. Utánuk haladt József főherceg, egyik olda­lán Tisza Kálmán miniszterelnökkel, a másikon Edelsheim Gyulai főhadparancsnokkal. Ez­után dr. M­e­n­d­e­l főhadparancsnok, dr. N­y­á­r­y, a miniszterek, kúriai táblai bírák, főurak, táborno­kok s tisztek, képviselők s a résztvevők beláthatlan sora következtek. Öt óra elmúlt már, mire a gyászmenet a kanyargós Albrecht után végig haladt, melynek mentén a bástyákat, a hegyoldalakat, házakat min­denütt sűrü tömeg lepte el. A lánchidnál rendőrök a menet egy részét elvágták s a hidat elzárták. A pesti oldalon azonban oly roppant közönség vára­kozott, hogy a rendőrök csak nagy erőfeszítéssel tudták a kordont megtartani Az itt keletkezett iszonyú tolongásban több nőt és gyermeket elgázoltak, sőt mint mondják egy asszonyt halálra szorították volna. A Ferenc József-térről az akadémia­ utcába s innen a főutra kanyarodott a menet. A gyalogjárók mindenütt tömve voltak közönséggel, s mikor közö­ltek a menettel a kordonon kívül együtthaladó kö­zönség beolvadt, újra nagy tolongás támadt, így haladt a menet s végig a főúton, a váci­ köruton s innen bekanyarodva végig a bárány-utcán az oszt­rák államvaspálya indóházához. Az ablakok minde­nütt tömve voltak közönséggel. Az osztrák államvaspálya érkező oldalán, kö­rülbelül a személypénztárral szemben állott meg a halottas kocsi. Itt báró Hornig címzetes püspök fényes segédlettel a koporsót újra beszentelte. Azután a koporsót levették a gyászkocsról s egy készen tartott vasúti kocsiba helyezték el, úgyszin­tén a koszorúkat is. József főherceg, ki egész az indóházig kisérte a koporsót, ekkor újra részvétét fejezte ki a gyászoló családnak, kezet fogott velük s Nyáry főudvarmester kíséretében elhajtatott. Nyom­ban követte báró Mendel, a miniszterelnök, a többi miniszterek, báró Edelsheim-Gyulai, stb. A családtagok egy ideig még ott maradtak az induló­ házban s még egyszer elbúcsúztak a halot­tól. Pontban 6 órakor a koporsót vivő külön vo­nat kirobogott az indóházból. A koporsóval együtt utazik a boldogult egyik fia s néhány szolga. A csa­lád többi tagjai részint holnap délután, részint hol­napután reggel utaznak Zavarra. Albrecht­ után, a­ki Bereczczel — mint be van bizonyítva — jóbaráti viszonyban állott, a­ki a gyilkosságot követő reggel még lakásán járt, de tegnap — pénteken — a fővárosból eltűnt. Spanga bűnösségét szinte kétségen kívül helyezik a nyomozás folytán róla nyilvánosságra kerülő részletek. 1882. tavaszától egész a folyó évi március 9-ig a vas-utca 18. sz. alatti ház egy pincelakásában lakott. Márc. 9-én a molnár­utca 17. számú házába költözött át. Már egész télen át kereset nélkül volt, pénze mégis volt mindig, sőt aranyórája, lánca s értékes gyűrűi, melyekről azt mondta, hogy az elhunyt Almássy gróftól kapta valamennyit. Utóbbi időben Spanga sokat érint­kezett Bereczczel, aki új lakásán az utolsó két hét alatt négyszer látogatta meg. Spanga házigazdája, László nevű házmester s ennek neje és 16 éves leánya jól ismerték mir Bereczet gyakori látogatásai folytán, s rendesen a „budai f­i­n­á­n­c“-nak hívták mert azt tudták Bereczről, hogy Bu­dán lakik s bérruhája , kivált a sapka és köpeny hasonlított a pénzügyőrök egyen­ruhájához. Mikor egyszer a házbeliek kérdezték Spangát, hogy ki az ő látogatója, azt felelte nekik : „József félig huszárja,é­s mikor azt ve­tették ellene, hogy ruhája olyan, mint egy fináncé, Spanga azt mondta, hogy Berecz mel­lékesen pénzügyőri szolgálatot is végez. Vala­hányszor Berecz meglátogatta Spangát, mindket­ten visszahúzódtak ennek szobájába s ott ren­desen huzamos ideig beszélgettek. Nagyszombaton délután Spanga csak azért ment haza, hogy megkérdezze : váljon barátja, a József főherceg huszárja, nem kereste-e. Mi­kor azt mondták neki, hogy nem, ismét elment, megjegyezve, hogy barátja nem tartotta meg ígéretét, a­min nagyon csodálkozik. Ez márc. 24-én történt. Mindezt a rendőrség Lászlónétól, Spanga szállásadónéjától tudta meg, a­ki Be­reczczel szembesíttetvén, ugyanezt vele szemben is ismételte, mire Berecz azt jegyezte meg, hogy nincs oka tagadni, hogy az asszony igazat mond, azt is beismerte, hogy március 27-dikén este Spangával az Albrecht-után rövid ideig beszélgetett, de h­a­­tározottan tagadta, hogy a gyilkos­ságban része volna. „Az is meglehet — mondá , hogy Spanga gyilkolta meg a ke­gyelmes urat; de hát hogyan tehetnek engemet felelőssé mások tetteiért ?“ — jegyzé meg utolsó kihallgattatása után Zsarnay kapitány előtt. Ha mindezt egybevetjük a Spanga életé­ből vett amaz érdekes részlettel, mely kitűnő gymnasztikai képességéről tesz tanúságot (L. la­punk mellékletén. A szerk.) valóban megerő­­sül a hit bennünk, hogy a rendőrség helyes nyomon jár, midőn Spangát üldözi. * Spanga lakásán. Egyik tudósítónk fölkereste ma a rablógyilkossággal gyanúsított Spanga Pál lakását. Az eltűnt Spanga hónapos­ ágyat birt bérben László József utcaseprőnél a molnár­ utca 17. sz. házában, de csak három hét óta. Spanga nem olasz, de nyitra­­megyei származású tót. Korábban Al­mássy grófnál volt szolgálatban, de már régebben hely nélkül maradt. Egy a fővárosban lakó nagy­nénje — anyjának testvére — szokta őt néha meglátogatni, annál többször kereste föl Berecz s még egy teltszakállú ember. Spanga legutóbbi időkig mindig igen szolid életet vitt, este 10 óra előtt rendesen otthon volt. A végzetes napon — csütörtökön — mikor lakására tért, megmosta kezeit tiszta in­get vett, de a többi ruháját nem vál­toztatta. Hogy pénze nem volt, bizonyítja az, hogy egy hét óta már adós volt a bérrel szállás­adóinak. Lászlóék leányát tegnap este szembesítették a rendőrségen Bereczczel. A leány szemébe mondta, hogy ő az a „finánc“, a­ki Spangát megszokta lá­togatni, utoljára nagy csütörtökön és nagyszomba­ton volt nála, de mert ekkor nem találta honn, levelet hagyott hátra neki. Ma reggel Lászlónét is kihallgatták a főkapi­tányságnál s ide szállították az eltűnt Spanga bő­röndjét is. * Spanga Pál jól talált arcképe a „Rendőri La­pok“ mai számában megjelent s az arckép alatt Spanga személyleirása magyar és német nyelven is közöltetik azon okból, hogy a példány nagyobb külföldi városoknak is megküldhető legyen. Az éjjeli Mailáth György meggyilkoltatásához. (Legújabb részletek.) A nyomozás. Legsúlyosabb gyanú terheli — mint a lapunk mellékletén foglalt közlemények is mu­tatják — Spanga Pál volt urasági szolgát, a­kit március hó 27-én Mailáth letartóztatott huszárjával hosszabb ideig láttak beszélgetni az PESTI HÍRLAP. 1883. április 1. postával már ezer példány küldetett szét a külön­féle hatóságokhoz. Utolsó hírek. A rendőri nyomozások szemmeltartásával megbízott tudósítóink közvetlen lapunk zárta előtt jelentik a következőket: A rendőrség folyton lázas tevékenységet fejt ki. Az összes külvárosokban szakadatlanul folyik a nyomozás, razzia razziát ér. Eddig azonban még semmi biztos szál nincs a rendőrség kezei között. Tegnap este annyira elhíz­ták magukat a rendőrségnél a dunaföld­vári expedíció sikerében, hogy a vizsgálat majdnem szünetelt. Mindenki avval az édes reménnyel várta Balogh Albin sürgönyét, hogy abban egyéb nem is lehet, mint: „a gyilkost szerencsésen megcsíp­tük.” De hát az eredmény óriási fiaskó volt. S evvel nyolc óra veszett el visszahozhatatlanul. Ma már ismét az a hír járja, hogy Spanga a fővárosban tartózkodik. Egy pol­gári biztos ez irányban némi nyomokra bukkant. Természete­sen az összes apparátus mozgósítva van, ha ne­­talántán mégis meglelnék a szökevény tettes nyomdokait a fővárosban. A nyomozást kiterjesztették a provinciára is, a főváros környékén és pedig meglehetős tág gyűrűben. Nagy-Kőrösön, Földvá­ron, Vácon, Újszőnyben mindenütt szimatol a rendőrség egy kiküldöttje, eddig azonban semmi adat nyomára sem jutottak. Fájdalom, a­helyett, hogy sűrűbbre szövődnék a rendőrség kezeiben a tettesek köré vont háló, egyre tágul az és szakadozik. Ma már a rend­őrséget is bizonyos rezignáció fogta el a tegnapi büszke öntudat helyén. * Berecz még mindekkorig nem vallott A tegnap elfogott pénzügyőrt ma is­mét elbocsátották, mert semmi gyanúok nem merült fel ellene, egyéb, hogy Bereczczel baráti viszonyban állott. * Eddig a tegnap és ma tartott razziákon összesen 14 embert fogtak be, kik a rablógyil­kosságban gyanúsoknak tűntek fel. Valószínűleg azonban holnap már kibocsátják őket. * Éjfél után két órakor Spanga még nem volt elfogva* Nincs elfogva : e lakonikus rövidségű je­lentést kapta a rendőrséget hajnali 3 órakor fel­kereső munkatársunk is, ki azonban úgy vette észre,mintha a rendőrség bizalma -- a ma éjjeli razzia eredménytelensége folytán - ismét megcsökkent volna az iránt, hogy Spanga még a fővárosban tar­tózkodik; kivált miután egy dunántúli város­ból esti órában oly távirati jelentés érkezett, mely egy rendőrtisztviselő azonnali odautazását vonta maga után.­ A nyomozás eddigi eredménytelensége foly­­án az államrendőrség főnöke — mint halljuk — ma már szóba hozta a belügyminiszter előtt, hogy a rablógyilkos fejére jutalom tűzessék ki­ Mailáth életéből. A rablógyilkosság áldozatául esett országbíró egyszer sok év előtt, már csaknem hasonló sorsra jutott. 1839-ben az akkor még alig húsz éves ifjú hivatalos szemle­­utat tett Baranya megyében, hogy egyszersmind a rossz aratás és tűzvészek által károsult falusi la­kosság közt segélyt oszszon ki. A kormány által ren­delkezésére bocsátott pár ezer forint a vele volt Molnár Kálmán nevű inast, kiszolgált altisztet arra a bűnös elhatározásra csábította, hogy ifjú urát megöli. Mikor egy sűrü erdőbe jutottak, a go­nosz ember végre is hajtotta tervét: az előre lo­vagló Mailáthot hátulról meglőtte s mikor lováról leesett, a vérében fetrengőt kirabolta s a prédával megugrott. Csak másnap találták meg az ifjút vérében s egy parasztházba szállították. A lövés nem volt ha­lálos , nem sokára felgyógyult. Tiz év múlva le­velet kapott Mailáth Amerikából s benne volt az elrablott összeg. A levelet Molnár az egykori inas küldte, ki halálos ágyán megbánta bűnét s egykori urának bocsánatáért esedezett. Mailáth a váratlanul visszakapott összeget jótékony célokra fordította.

Next