Pesti Hírlap, 1883. április (5. évfolyam, 90-119. szám)

1883-04-08 / 97. szám

Budapest, 1883. V. évf. 97. (1537.) szám. Vasárnap, április 3. Előfizetési Árak: Xgén én*.........................14 Irt — kr. Filím........... . , T­t — , Nagyedért« ....... S , ftO m Kgj hón........................1 . Bt s Egyet Brénca helybe» 4 kr. Vivékta , kr. Kiadóhivatal: 4 w)UgJ2T9TtZig és 4 Ihgjriig* ti«* 1&S7 kép* lappal igjttt: •gésa erre....................M Ért. félém...........................l­ . »•gyeden­« ...... 6 9 Százalék nem adatik POLITIKAI NAPILAP.«^) ______________________________________________________________________________ Szerkesztési Iroda: Bidiptsm­, nidor­itoi 7. ■ 1., I. sadri, kér* • im* M.Uomi­r*Mft illat* múmiát köslezavar intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismére kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak Budapest, nádor-utca 7. szán, hová a* előfizetések és a lap szétkül* dék­ére vonatkozó felszólamlások i­t­­ézengek. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Franciaország részére pedig egyedtel RUDOLF MOSSE-nél PÁRIS-b*», to, Rue Notredame des Victoires. Az uj államtitkár. A hivatalos lap holnap teszi közzé B­a­­r­o­s­s Gábor közlekedésminiszteri államtitkár kinevezését. A fiatal államtitkár a ház mai ülése alatt kapta meg kinevezési dekrétumát, a­mi­nek azonnal hire futamodott, s a gratulálók egész csoportokat képeztek Baross előtt. A gratulációk legnagyobb része bizonyára őszinte volt. Vannak azonban, a­kik nem értik, vagy nem akarják érteni Baross politikai pályá­jának gyors emelkedését, azokról nem is szólva, a­kik irigylik azt. Mi pártatlan álláspontunkon lehetünk elfo­gulatlanok és tárgyilagosak nem csak tárgyi, hanem személyes kérdésekben is. Az igazságos mértéket eltalálhatjuk, melyet úgy Barossra, mint közlekedési államtitkárrá történt kineveztetésére alkalmazni kell. Nem tartozunk azon túlzók közé, kik vi­szonyainkat, mikor a külföldről van szó, égig magasztalják, magunk közt azonban mindent és mindenkit ócsárolnak, lerántanak. Örömmel is­merjük el, hogy a három utolsó képviselővá­lasztás számos igen tehetséges fiatal embert hozott parlamentünkbe. Az ellenzéken és kor­mánypárton oly jeles parlamenti erők képződ­tek, kik máris becsületére válnak a magyar közéletnek, majdan pedig annak díszeivé lesz­nek. A kormánypárti fiatalság közt — s nem a legifjabbakat értjük — Baross bizonyára a legelső helyet vívta ki magának. Tanultsága, finom modora, szónoki képessége és nagy munkaereje mindjárt kezdetben ráirányozta a parlamenti körök figyelmét, mikor az 1875-iki választások alkalmával a parlamentbe került. S a várakozás, melyet hozzá kötöttek, nem bizo­nyult hiúnak. Baross a bizottságokban, vagy a parlamentben, mint előadó, sokféle szakkal foglalkozott; de valamennyiben, még a had­ügyiben is oly kiváló tehetség és szakava­tottság jeleit adta, hogy parlamentünkben és a delegációkban, melyeknek rendesen tagja volt, csakhamar elsőrangú szerepet vívott ki magá­nak. Ez az oka, hogy Baross Gábort már évek óta igen fontos állásokra komolyan kandidál­ták. Miniszter-, államtitkár-, sőt előkelő körök­ben házelnökjelölt is volt, ő azonban nem kapott minden kombiná­ción. Várakozott. A közlekedési államtitkárságot azonban elfogadta, melyet nem keresett, de vál­tig kínáltak neki. Miért fogadta el, miért nevezték ki épen közlekedési államtitkárnak ? Ezt a kérdést fesze­getik sokan. Ez az állás kétségkívül nagyon fontos. A közlekedési minisztérium igen fontos minisztérium. S hozzá a — kultuszminisztérium mellett — egyike a legjobb minisztériumoknak, melynek válságos időben mi is annyiszor párt­jára keltünk. Baross Gábor nem mérnök, nem tudna talán emeltetni egy töltést, vagy vezetni egy át­­metszési művelet munkáját. Oly kiváló szakem­ber után pedig, mint Hieronymi, annál fel­tűnőbbnek látszik, hogy az új államtitkár nem hivatásszerű szakember. Mi azonban ép abban látjuk Baross Gábor kinevezése helyességének indokát, hogy elődje Hieronymi, ő kiváló szakember, volt. Ha volna még egy Hieronymi, akkor az állam­­titkári székbe kétségkívül ennek kellene ülnie , de nincs. Vannak jó mérnökeink, de hogy mérnökök­nek jók, ebből még nem következik, hogy egy­szersmind jó közlekedési államtitkárok lennének. Valamint a közlekedési minisztérium jó bü­rokratái aligha válnának be államtitkárnak. S van egy szempont, a­mi teljesen irány­adó Baross kinevezésénél. Ez az, hogy Hie­ronymi után egy saját ideáira sokat tartó csökönyös szakember talán inkább ártana, mint használna. A vízszabályozás, sőt az egész köz­lekedési politika irányát Hieronymi megszabta, nem hasadt, már lenn álltak sorjában a parton. Három órakor számtalan világ gyűlt ki az abla­kokban, a koromsötét utcákat úgy szegték be a fénypontok, mintha Szent­ János bogarak rejtőz­tek volna az útszéli árok harasztjában. Az asz­­szonyok főztek s főzés közben folyton töpreng­tek, elég lesz-e az, a­mit készítenek, annyi em­bernek ? (Mert valamennyit meg akarnak vendé­gelni.) A szomszédban nagyobb tűz lobog, amint meglátja, rögtön még egy csuprot tesz a tűzhöz. Még megesnék rajt­a szégyen, hogy a szomszéd­­asszony vendégelné meg mindnyáját. De abból már semmi sem lesz ! Neki is van olyan jó szíve, mint akármilyen magyar asszonynak. Ta­lán nem is lenne állhatatos a visszaszármazott szegény nép az országban, ha az ő paprikája is ide nem édesgetné. Lenn a gőzhajó állomásnál, hová a csán­gók vonatjának jönnie kell, egymás hátán áll az ember. Itt vannak már három óra óta. For­golódnak, szoronkoznak egy tenyérnyi helyen , nem mernek elmozdulni, hogy nélkülük meg ne találjon érkezni a vonat. A cigányok készen tartják hónuk alá dugott vonóikat, hegedűik húrjai felhangolvak, csak a pipa aludt ki szá­jukban. A nagy várakozásban talán elfelejtették meggyujtani ? . . . Három nap óta nem ég már benne do­hány. Csak a puszta szárat szitják. A dohányt összespórolják — a csángóknak. Van-e nagyobb áldozat ennél? * Az új államtitkárnak ebben az irányban tovább kell haladnia. Ehhez magas értelmiség, áttekin­tés, világos látás s fáradhatlan tetterő kell, nem pedig mérnöki specialitás, mely eme tulajdonsá­gokkal esetleg nincs párosítva Barossban mind a kiváló tulajdonságok meg vannak. S meg van még benne a szilárd akarat is, mely első­sorban szükséges ott, a­hol, mint a közle­kedés, vízszabályozás stb. terén annyi és oly hatalmas ellentétes érdek küzd. A vezetés terén Baross kétségkívül már mindjárt kezdet­ben tájékozni fogja magát. Sőt a szakszerűséget is megszerzi. Baross azon nagytehetségű férfiak fajából való, kik, mint annak idején Kerkápoly rövid idő alatt bármely szakban alapos képzett­séget sajátítanak el. Baross tehát nem fog ve­zettetni, hanem vezetni. Hieronymi örökségébe lépve, azt méltóan fogja képviselni. S erre van szükség azon ellenséges irányzatok közt, melyek Hieronymivel állam­itkár korában szemben álltak. S van még egy tulajdonsága Barossnak, mi őt a közlekedési államtitkárságra nem csak képesíti, hanem ez állásra eleve kijelöli. Ez az, hogy parlamenti ember, ki hozzá szokott a har­cokhoz s tekintélyes, közbecsülésben álló férfiú, kinek jelleméhez a gyanúnak nemcsak még ár­nyéka sem fér — de a vádakozás vele szem­ben még kísérletet sem mer tenni. S ez nagy dolog akkor, midőn még oly tiszta jellemű fér­fiú mint Hieronymi sem menekedhetett a bár egyénileg jóhiszemű, de indokolatlan vádaktól. Ahol oly nagy érdekek forognak a koc­kán, mint különösen a vízszabályozásnál, ott a közlekedési minisztérium élén álló férfiakban nem elég a szorgalom, tetterő, elfogulatlanság s céltudatos törekvés. Tudniok kell az ellenfelek­kel harcolni is. Barossban a közlekedési minisz­térium oly kombattans erőt, parlamenti debattert nyer, aki nemcsak méltóan képviselni, de egy­szersmind erélyesen meg fogja tudni védni is a vezetése alatt álló szakminisztériumot. Szeren-Hires város az alföldön Szolnok. Ha volna annyi hatalmam, mint legalább egy kormánybiz­tosnak, most egyszeriben híressé tenném. De ta­lán ezeket a hevenyében, a hullámok ringatta hajón papírra szántott sorokat is olvassa néhány nem szolnoki ember. S ha néhánynak az emlé­kezete megőrzi szavaimat , teljesítve feladatom. Régi, nevezetes hely ez a város. Talán azért is volt olyan nagy a szeretete a szegény magyar zarándokok iránt. Mert azt tartom, hogy e szeretet is olyan, mint a bor, mentős­ebb, annál jobb. Új szerelem hamar megsavanyodik, de a­mely átment az egyenlítőn, kiállta a bor­zasztó levegőt, az nem tart csak ideig-óráig. Lajstromot nem írhatok. Sem idő, sem hely rá. Pedig azt kellene írni, hogy elsoroljam mind a jószívű, derék hazafias embereket. Ne­mes lelkük jutalmát nyerte abban, hogy teljes négy órán át szorongathatták a csángó testvé­rek kezét. Azaz nem tudom, mért kell mindig csán­gónak írnom ezt a népet? Egy tévedésen ala­pul az elnevezés. A moldvaiakról vitték át rá­juk is ezt a nevet. Pedig nem­­csángók. Nem ismerik a „szászzászlói csángó legény“ nótáját. Maguk tiltakoznak az ellen, hogy őket csángó­nak nevezzék. Magyarok ők, még­pedig széke­lyek. A beszédjük is tiszta, gyönyörű székely. Az én dunántúli fülemnek legalább nagyon ked­ves volt hallani. Mint félig-meddig nyelvészkedő embernek meg rendkívül érdekes, mikor Csobot uram, a­kit már ismerhet a figyelmes olvasó, mert ő járt annak idején Budapesten és Szeged A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Odescalchi herceg csapatja. (Tollrajzok a hazatelepülök út­járól.) — A „P­e­s­t­i H­i­r­l­a­p“ eredeti tárcája. — Az én kedves régi ismerősöm : a Tisza. Ha nem is vagyok az Alföldnek imádója, hanem szeretetem nem enged megválni a bércektől, lombos ormoktól, kékvizü völgyektől, oly szép költői folyót s egyúttal olyan igazképü magyart, mint a Tisza, nem találtam. Szép méltóságában, hatalmas haragjában. Szelíd mint a kezes bá­rány, mig nem haragítja egy idegen országból jött kóbor szél, mely nyargalni jön rajta. Esze­veszetten, megvadulva, dühöngve tombol és ront-bont mindent, mi útjába áll, ha fel­­fortyan. Most szelíden, de gyorsan hömpölyög med­rében. Megnőtt, mintha őt is az öröm dagaszta­ná ; gyors, hogy mentől előbb levihesse a ma­gyar testvéreket az új hazába. Néha-néha oda­csap egy hab a hajó oldalához, türelmetlen­­kedve hívogatja a parton ujjongó, nyüzsgő csán­gókat. Nem ültek még ezek ilyen rengeteg ha­jón, a­milyen most áll előttük. Meg is bámul­nák, ha időt engednének a szolnokiak. Dehogy engedik meg, hogy véreik a vizet bámulják. Azt a pár órát, melyet köztük tölthetnek,­ ne pihen­jék keresztül. Nem azért vártak rájuk vágyó szívvel, gyermekes örömmel napok óta. Hajnal Mai szám­ank 20 oldalt tartaim.

Next