Pesti Hírlap, 1883. május (5. évfolyam, 120-149. szám)

1883-05-01 / 120. szám

Budapest, 1883. V. évf. 120. (1560.) szám. Kedd, május I. Előfizetési árak: Szerkesztési iroda: _ „4 ... , üb fitt« Budapesten, nádor-utca 7. ss., I. emeleti Egész évre............... . . 14 b­t — kr. IwlMMiBBCk nfl H­ , 7 _ __ HWHI 9H hová a lap szellemi részét illető minden félévre.................. * * * p|al ISiS mbbm WKKBBKM BB n ^R­wm ■■ flH közlemény intézendő. Negyedévre 3 „ 50 „ ggfea M&h R® OH EB g|| ffggj Bérmentetlen levelek csak ismert Egy bóra................. 1 „ 20 „ ||pW |||^ ||||| kezektől fogadtatnak el. vidéken 5 kr. &JR |S| ||| |R­Égi |p §1 jEttf« Ki­adóhivatal: ------------ Etl ££_ BSL Eh Ép pm III ilÉ ill Rgj Uj faU|5| ja Budapest, nááer-utca 7 seist. L „Magyarország és a Nagyvilág“ című ajM RS El ras EQ ||| Kp hová az előfizetések és a Lip százkal­nagy képes lappal együtt: ^^^^B ^BB^ BB Hi fli ^B KB B^^BB BBBB ■■ désére vonatkozó felszólamlások in­. , _____ tézendők. egész évre 20 írt. félévre ...•••*•• 10 - ____ w Hirdetések POLITIKAI NAPILAP «äsäää. Százalék nem adatik. 1 Rudolf MOSSE-nél P­uisba... ^— * 40, Kue Notredame des Victoires. Haynald bibornok és Tisza Kálmán. Az első mennydörgés kora tavaszszal. A kultúrharc távoli dübörgése hallatszott ma a főrendiházban. Haynald kalocsai érsek és Tisza Kálmán kormányelnök csaptak össze. Az ülés végén történt ez. A közérdeklődés egyszerre elfordult a megelőző szónokoktól. Pe­dig különben Schlauch Lőrinc szathmári püspök és Samassa József egri érsek be­széde a legnagyobb figyelmet gerjesztette volna. Schlauch finom, elegáns szónok. Samassa erő­teljes debatter. A katholikus főpapok közt egyáltalán sok jeles szónok van. Legnagyobb részük széles látkörű, nagytudományú férfiú. De valamennyi felett áll Haynald Lajos, a­ki zseniális szórako­zottsága, előzékeny mosolya dacára igazi oli­­garcha még a főpapok között is. Valódi egy­házfejedelem. Az ő szónoklata még­sem emlé­keztet a székesegyházak kathedrájára. Igazi parlamenti szónoklat az. Ékes, bombasztikus, mint a negyvenes vagy a hatvanas évek par­lamenti beszédei. De azért Tisza Kálmán nem­csak a képviselőházban uralkodik a viták és a szellemek felett. A főrendiházban is megmutatta, hogy ő Tisza Kálmán, a parlamenti harcok leg­főbb tábornoka. Haynald az állam elleni támadásával min­den előtte szólót homályba borított. De az a tromf, melylyel Tisza Kálmán visszavágott, el­lensúlyozta, sőt elnyomta Haynald beszédét. S az ország közvéleménye Tisza Kálmánnak, nem pedig Haynaldnak fog igazat adni. A képviselőházban a katholikusok jól vi­selték magukat, ellenben a protestáns ultramon­­tanizmus grasszált.­. Ki is fejeztük elismerésünket a katholikusok irányában, s megróttuk ismétel­ten a protestáns túlkapásokat. A főrendiház­nak, s épen Haynald Lajos bibornok-érseknek tartatott fenn, hogy a katholikus ultramontaniz­­mus szószólója legyen. Ugyanazon Haynaldnak, a ki magyarsága miatt hajdan az udvarnál, szabadelvűsége és a szabadkőműves olasz ki­­rálylyal, Viktor Emanuellal való barátsága miatt pedig IX. Piusnál kegyvesztett volt. Ugyanazon Haynaldnak, a ki a római egyetemes zsinaton a csalhatatlansági dogma ellen harcolt ugy­­annyira, hogy IX. Pius a szólástól eltiltotta, s a ki az összes világ kath. főpapjai között, Stroszmayerrel együtt, utolsónak is­merte el a pápa csalhatatlanságát. A bíbor okozta ezt a változást, vagy IX Piusnak azon szavai csengettek Haynald fülébe, melyekkel e pápa lepirongatta a liberális fő­papot ? Avagy politikai háttere van Haynald felléptének? Mindegy. Tény, hogy Haynald La­jos, a legszabadelvűbb egyháznagy, ma panasz­kodott a magyar államra, mely a kath. egyház­nak nem enged elég szabadmozgást, elnyomja, absorbeálja, míg a többi felekezetek szabadok. Beszédének lényege oda ment ki, hogy a kath. egyháznak szintén szüksége van az államtól való függetlenségre. Tisza Kálmán felelt. S a­mit mondott, az hosszú időn át közbeszéd tárgyát fogja képezni az országban. Nagy szenzációt fog okozni a kath. klérusban. Haynald­ Lajos bibornok-érsek számára nem szükséges magyarázgatnunk a kath. egyház és a magyar állam egymáshoz való viszonyát. A kath. egyház államegyház volt Ma­gyarországon. Minden ellentétes felfogás dacára az még ma is. A többi felekezetek, csak hosszú harcok után vívták ki elismertetésüket az állam­tól, mely összenőtt a kath. egyházzal. Ép úgy Angliában katholikusok, disszenterek stb. csak fokozatosan érvényesültek az anglikán államegy­házzal szemben. Az államegyház mellett az illető kultusz­nak nagy hatalma, papjainak méltósága és nagy vagyona van. De bizonyos, hogy az ily egyház nem független az államtól. Vagyona nem ma­gán vagy testületi, hanem állami vagyon. Ez a helyzete a kath. egyháznak Magyarországon. De elismerjük, hogy tőle függ e helyzeten változtatni. Lehet az államtól annyira független, mint a protestáns autonómia vagy az ameri­kai katholicizmus­. S ezt a függetlenséget a kath.­klérus elérheti, ha akarja. Csak válópert kell indítania az egyház és az állam vegyes há­zassága ellen. Az ágytól és asztaltól való vagy a teljes elválasztást, ha kell, a törvényhozás meg is fogja szavazni. De aligha­nem a ka­tholikus egyházfejedelmek lesznek, a­kik azt legelőször megbánják. Minden válóper vége a vagyonjogi kérdések rendezésére vezet. S mert az egyház, mint államegyház, mint a művelődés állami közege kapta ja­vait, a studiorum és a religionis fundus, vala­mint a püspökök, érsekek és káptalanok javai az állam tulajdonában maradnak. Ellenben min­den új alapítvány, melyet a kath. egyház, mint az államtól külön álló individualitás, jogi sze­mély, kap, teljes tulajdonjoggal meg fogja illetni. Eddig a kath. egyház összessége (nem egyes he­lyi egyházak) nem képezett jogi személyt. Bár­milyen véleményt ad is tehát A­p­á­t­h­y, az ál­lamtól különváló kath. egyház nem fogja magá­val vihetni a fejedelmi javait. Örült volna az a kormány, tébolyodott az a parlament, esendő azon állam, mely oly rengeteg vagyont bízna egy tőle független s majdan tán ellenséges tes­tületre, a mekkora a kath. egyházvagyon. Tisza Kálmán ilyesmit jelentett ki Hay­nald beszédére válaszul. S ennek a kijelentés­nek nagy hordereje van. És mi lesz a következ­mény ? Az, hogy a kath. főpapok zúgolódni fog­nak. Holnapra már felszólalások vannak beje­lentve. De a kath. egyháznak a magyar államtól való szétválását nem fogják sürgetni, sőt elle­nezni fogják. Kultúrharc sem lesz. Tisza Kálmán bizonyára nem akar a klérussal civódni, de a klérus sem köt ki a kormánynyal, melyről tud­ja, hogy erős. S van abban nagy tanulság, a mit Tisza Kálmán mondott. Gazdag papság s hercegi javakkal biró egyházfejedelmek nem tá- A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. A t. Házból. — Karcolat. — Tudtam, mindig reménykedtem én abban, hogy Tischler Vince egykor még nevezetes ember lesz, de már azt sohse hittem volna fe­lőle, hogy lesz idő, a­mikor ő ugrasztja szét a parlamentet. És pedig anélkül, hogy királyi jogokat gyakorolna. Mert ezekkel nem virtus. Hát úgy volt ez, hogy Tischler Vince nem szokott járni esténkint a „Katakombád­ba,­­mert most már ez a tanya nem a „kék macska“) szorgalmasan dolgozgat otthon, a múlt éjjel is elkészített egy rettenetes jelentést. Mikor felébredt reggel, megtapogatta magát egész hosszában, hogy meg van-e még. Megvolt. Hirtelen magára szedte a ruháit, melyeket külön gyárban szokott öntetni s elment újságokat ol­vasni a kávéházba, hol a kellner mindig a „Slo­­venszke Novinyt“ teszi eléje legelőször. Az újságokból megolvasta, hogy Győrben két pandúrt agyonütöttek. — Milyen szerencse — dünnyögő — hogy már nem őseink állították fel a csendőröket. Mert akkor most már két csendőrt ütöttek vol­na agyon a cigányok! Azután jókedvűen kezdte dúdolgatni: „Nem ütik a zsandárt agyon, Sajdaridi rozmaringom galambom.“ Ezen államférfim ötlet, hogy a halasztással ime két zsandárt gazdálkodtak meg az ország­nak, arra indította Tischler Vincét, hogy egy „pálinkás jó reggelt“ mégyen kívánni a honvé­delmi miniszternek, hóna alá szedvén az elő­adói iratokat és a megírt jelentést; az időből úgy is kifutja, mert a Ház még csak egy félóra múlva ül össze s akkor is először még az adó­­kezelési javaslat két utolsó paragrafusát rágja meg. Eltart az öreg délig is. Hisz azóta már megint pihent erőben van a két nagy szokás! Szólt és elindult Rádayhoz, hogy egyúttal aláíratja vele a jelentést is, a­mit az éjjel el­készített. Az ajtónálló mérgesen ránézett és meg­fenyegette. — Itt tilos a kéregetés! mondá. — De nem kéregetni jöttem. . . . — Pedig leégett embernek néztem az urat, olyan jó siró arca van. — Jelentsen be ő excellenciájánál. — Mit mondjak ? — Hogy Tischler van itt. — Esh most nem lehet — szólt az ajtón­álló elutasítólag. Majd megigazíthatja déltájban, ha ő excellenciája itthon nem lesz. — Hogy mit igazíthatok meg? — Hát az íróasztal megdagadt fiókját. — Kihoz a türelemből. Nem vagyok én asztalos ? Én országos képviselő vagyok. Ő ex­­cellenciájának az utódja. — Hát mért nem tetszett mondani ? Ily nehezen jutott be hősünk a miniszter­hez. Ki felette el volt foglalva, az újonan kine­vezett tisztek tisztelgését fogadván. — Elhoztam a jelentést kegyelmes uram ! — Nem olyan az, mint a leves Vince fiam, hogy félni kellene a kihűléstől. Majd alá­írom. De látod, nyakamon vannak a gene­rálisok. Vince egy félóra múlva megint türelmet­lenkedni kezdett. Hogy igy, hogy úgy, a Házba kellene elmenni. — Nem szalad az el, ne busulj, majd én is veled megyek hű mamelukom. Együtt menni a meiszterrel. Ez is ér va­lamit ! Hátha még nyitott kocsin mennének ! Tischler leült, de nem volt nyugal­ma, százszor is kihúzta az óráját. — Már féltizenegy kegyelmes uram ! — Ühüm! Most körülbelül Földes módo­sít .. . ne busulj. A kardok ezalatt folyton csörömpöltek, ki­menet bemenet. Már maga a miniszter is elunta : — Ha tudtam volna, hogy úgy elkésik, kevesebb generálist neveztem volna ki az idén ! Tischler minden neszre megrándult. Mai számunk 16 oldalt tartalmaz.

Next