Pesti Hírlap, 1883. május (5. évfolyam, 120-149. szám)

1883-05-01 / 120. szám

­­ madnak az állam ellen. Adj nagy vagyont a klérusnak s ártalmatlanná teszed. Tedd sze­­génynyé s hatalmat adsz neki. Ez a történet tanulsága. A Dupanloupok csak a sze­gény és asketa főpapok közt támadnak. Tisza Kálmán jól tudja ezt. De egyszers­mind bizonyára megfontolta nyilatkozatának ösz­­szes politikai horderejét, számolt a döntő politi­kai tényezőkkel. Különben ő, a nagy óvatos, nem ment volna be ily nyíltan és határozottan az offenzívába. Kultúrharc tehát nem lesz , sőt a kormányelnök mai fellépte megfékezi egy kissé a főpapságban azokat, kik nem azt hiszik, amit Haynald kifejtett, hanem ellenkezőleg azt képzelik, hogy a kath. egyház nyomhatja el a magyar államot. A mai meny­dörgés tehát elő­reláthatólag csak a menydörgésnél marad. A villám nem fog leülni. Az 1884. évi képviselőválasztások ügyében a belügyminiszter körrendelettel figyelmezteti a tör­vényhatóságokat, hogy az ez évi választók névjegy­zéke pontosan állíttassák össze, mert „a jövő évben fognak megejtetni az általános képviselőválasztások, azok alkalmával pedig a választási jogosultság meg­­bírálásánál a folyó évben kiigazított névjegyzékek lesznek hivatva zsinórmértékül szolgálni.“ Figyel­mezteti a rendelet a központi választmányokat is, hogy a választási törvényben az összeírásra, a jegy­zék kifüggesztésére stb. előírt határidőket pontosan megtartsák és szigorú kötelességüknek ismerjék „üléseik jegyzőkönyveit ellenőrzés szempontjából, az ülés után következő napon azonnal, legkésőbb 3 nap alatt a belügyminiszterhez beterjeszteni.“ To­vábbá figyelmezteti a rendelet a törvényhatóságokat arra is, hogy miután némely összeírási jegyzékben a választók egy­némelyike több jogcím alatt van felvéve, ez a statisztikai összeállítást nagyon meg­nehezíti, tehát jövőre minden választásnál csak egy jogcím tétessék ki. Végül a rendelet az összeírá­sok alkalmából takarékosságra inti a törvényható­ságokat. Monarchiánk és Franciaország között teg­nap írták alá Párisban azon szerződést, mely az eddigi legtöbb kedvezményes kereskedelmi szerződést 1884. február végéig meghosszabbítja. A francia köztársaság nagykövetévé Bécs­ben párisi hírek szerint B­­ 11 o t-t fogják kinevez­ni. A hír nem nyert ugyan még illetékes helyről megerősítést, de cáfolatot sem. Billot annak idejében hadügyminiszter volt a Duclerc minisztériumban s legfőképen arról vált nevezetessé, hogy az orle­­ansi hercegek eltávolítását ellenezte. Ezért volt kény­telen lemondani a hadügyi tárcáról is, melyet Thi­­baudin vett át tőle. A P. Ll. úgy tudja, hogy Bécs­­ben — a­hol tegnapig még nem értesültek jelöltsé­géről — Billot szívesen látott vendég lesz. Feszelgett, fejét vakarta, majd idegesen járt fel s alá. Valami kínos nyomás nehezedett a lel­kére. A tót népnek csodálatos előérzetei vannak. — Ugyan ne mozogj jó szolgám Vince . . . Hiszen nem lehet ott minélkülünk akasztás ! Lön tehát, hogy immár tizenegy felé járt az idő, a mikor elindulának az országházba s a merre csak mentek, s a­hol csak rozmaring virág nyilt, az ablakokban szép leány fejek mo­solyogtak a két siető daliára. Végre oda értek nagy lihegve, a­hova tar­tottak. Tischler futott előre. A Sándor­ utca egész zajtalan. — Rossz jel — dünnyögő Tischler. A kapus nem volt ott az ajtóban. A foga­sokon egyetlen kalap sem. Szent isten, mi történt ? — Hej teremőr ? Mi van itt ? Hová lett az országgyűlés ? — Eloszlottak, kérem alásan ! — De hát mért oszlottak el ? — Nem tudhatni kérem alásan, . . . ha­nem hát úgy hallottam fél füllel, hogy im mert az excellenciás Tisza úr ideát vagyon a mú­zeumban, mind átmentek oda, a képviselő urak is vizitbe. — No mi baj Vince ? kérdi az előjövő mi­niszter. — Elkéstünk kegyelmes uram ! Úgy látszik nélkülünk fogadták el a javaslatunkat. — Az borzasztó lenne ! szólt Ráday el­gondolkozva. mai ülésén, mely Kamermayer polgármester elnöklete alatt tartatott, bemutatták a közélelmezés tárgyában M­a­t­u­s­k­a Alajos jegyző részéről pol­gármesteri megbízás folytán készített nagyobb mun­kálatot. Ebben kivonatosan s csoportosítva előadvák az enquete folyamán fölmerült javaslatok. A mai ülésnek még a községi tőkével építendő Hunyadi­­téri árucsarnok és az újabb Klauber-féle beadvány is tárgya lévén, elnök kéri a tagokat, nyilatkozza­nak a modus procedendsről. M­á­­­­­y­u­s Arisztid méltányolja azon szép és részletes motivációt, a­mivel kidénre van a bemutatott munkálat, a­mely igen fontos és révedezve kereste az ajtót, nogy natha jönnek, hátha jönnek. Szomorúan sóhajtott fel: „Hej csak akkora kis Tisza lenne itt most mint a kis ujjam!“ S ime az isten meghallgatta mindjárt. Fel­állott Tisza László. Ejnye no hát él még ő is ? László úr kálmánkodni akart, s meré­szen kinevezte Csiky Kálmánt a Tischler he­lyettesének. S az, mint illő egy igaz mamelukhoz, ha a legkisebbik ura rendeli is, nyomban előugrott és a mellét verte. — Igen is én vagyok a helyettes előadó. — Hol az írásai ? kiabálták a széfet balról. Nosza egy perc műve volt összekapkodni a padokról egy nyalábnyi írást (ott volt azok kö­zött a mai Pesti Hírlap is) s felmutatni a békét­­­lenkedő tömegnek. — Itt az akták! — Ugyan ne szóljon! zúgtak az elkivit­­kozók s a jó öreg Péchy végre is kénytelen volt bezárni az ülést, melynek matériája a Tischler Vince fejében és hóna alatt rekedt. Hej Vince Vince! De ünnepelt derék hazafi is leszel­te ezért odahaza, — hogy most már egy egész nappal később lesznek meg a zsandárok! FESTI HÍRLAP A tiszántúli ref egyházkerület gyűlésén Debrecenben tegnap tették közzé a megtörtént sza­vazás eredményét, mely szerint püspökké R­é­v­é­sz Bálint, főjegyzőkké Tóth Sámuel és Farkas Antal, világi aljegyzővé dr. Kovács Sándor vá­lasztottak. Az egyházi aljegyzőre és a tanácsbr­ Tokra is szőkébb körű választás lesz. T­ autikai szemű­. " Katonai összeesküvés híre érke­zik, a határig boríték alatt továbbítva, Péter­­várról. Múlt kedden egész csöndben nyolc tisztet fogtak el az orosz fővárosban, köztük egy ezredest is, a­ki tanár volt a Kon­­stantinov-féle katonai nevelő­intézetben; van azonkívül az elfogottak közt két tüzér- és há­rom tengerésztiszt. Már előbb Smolensk­­ben tizenhat személyt tartóztattak le, kiknek nagyobb része tüzértiszt. Egyidejűleg tör­téntek még elfogatások Permben és Slekaterinos­­lavban is. Beavatott körökben azt suttogják, hogy mes­sze ág­a­zó katonai összees­küvésnek jutottak nyomára. Az összees­küvők a korábbi terroristákkal szoros ösz­­szeköttetésben állottak s külön végrehajtó bizott­ságokat alakítottak. A központi bizottság, úgy lát­szik,Smolenskben székelt,míg a pétervári, permi,je­­katerinoslavi bizottságok csak fiókok voltak. A­z összeesküvés célja állítólag a­z ö­n­k­é­n­y­u­r­a­l­o­m megbuktatása volt s egyenest a Romanov-dynasztia ellen irányult ; az volt továbbá az összeesküvők szándéka, hogy lehetőleg republikánus kormányformát léptessenek életbe. A Smolensk­ben igen fontos okmányokat foglaltak le, me­lyekből kiderül, hogy az összeesküvők akciója mindjárt a koronázás után vette volna kezdetét, magát a koronázást azonban sem a terroristák sem más forradalmárok nem akarták megzavarni. — Pétervárott az elfogatások min­den zaj nélkül mentek végbe , csak Smolensk­ben történtek lövések is s ott d y n a m i 11 a 1 töltött, javított szerkezetű bombákat is találtak. Orosz-Lengyelországban meg véres ösz­­szeütközés volt a munkások és kato­nák közt. Zgrazdovban, Orosz-Lengyelország egyik gyárvárosában, ugyanis 8000 munkás sztrájkol jelenleg. A gyártulajdonosok az illetékes hatóságnál rendszabályokat kértek a munkások ellen, mire Varsóból nyomban odautazott a kor­mányzó helyettese a főügyészszel s katonaságot rendelt ki a zavargó munkások megfékezésére. A vizsgálatot megindították s nyolc agitátort be­fogtak. Másnap, ápr. 28-án, este aztán oda cső­dültek a fogház elé az elfogottak nejei, gyer­mekei s mivel senkit sem bocsátottak a bör­tönbe, a gyermekek hajigálni kezdték a fogház kapuját. A rendőrség s utóbb a katonaság is közbelépett. Az asszonyok eltávoztak de a gyer­mekek tovább is dobálták kövekkel az épületet. A katonaság rálőtt a gyer­mekekre s egy 13 és egy 14 éves fiút megölt, kilenc kisebb gyermeket (köztük De nem igy történt,­­ hanem úgy, hogy ma Tisza el lévén foglalva a főrendieknél (Me­leg nap lehet ott, két nap óta tele van a város jóizű főispáni ábrázatokkal, minden harmadik ember főispán Pest utcáin) előre látható volt, hogy ha ő kihúzza a lábát, megint veszede­lem lesz. Lett is. A két hiányzó paragrafust, az adó­javaslatból hirtelen letárgyalták. Földes véletle­nül rekedt lett, Győrfy Pető pedig elérte célját : a „Styx“ kiadta az arcképét. Erdélyi embernek elég ennyi ! Tehát a csendőrökről szóló javaslat követ­kezett volna, mikor az élesszemű Madarász fel­fedezi, hogy nini, hiszen se Ráday nincs itt, se Tischler. — Pap nélkül nem misézünk! csinálta Ma­darász a hangulatot. Szegény jó Bedekovich, ki árván ült ott a piros széken Szapáry mellett, egész fülig pirult erre a nagy szégyenre. . . Nem azt szégyelte ugyanis, hogy azok nin­csenek itt, hanem hogy ő itt van. — Nincs előadó. Nincs miniszter! kiáltoz­ták a szélső balról. Mit csináljunk ? töprengett Szapáry, s fel­­függesztetni kérte öt percre az ülést. Addig tán át lehetne üzenni Tiszának a múzeumba s meg­kérdezni mi a teendő ? De a felfüggesztésbe se egyeznek bele az ármányos ellenzékiek. Kelletlenül dörzsölte a homlokát s szeme négy leányt­ pedig súlyosan megsebesített. A munkásokat mód nélkül elkeserite a vérengzés. Beállították a kormányzó helyetteséhez s meg­kérdezték tőle, kinek a rendeletére lőtték agyon a gyermekeket, mikor a cár megtiltotta, hogy a védtelen népre lövöldözzenek. Medem tábornok, a kormányzó-helyettes, azt felelte, hogy ne támadjanak, akkor nem fognak lőni a katonák. „Miért dobálták a fogházat?“ — téte hozzá izgatottan. Munkások : Ott nem mi voltunk, hanem apró gyermekek. — Me­dem : „Az mindegy, azok a ti gyermekeitek voltak s ti küldöttetek őket oda! Különben a cár sohasem parancsolta meg, hogy lázadó mun­kások ellen ne fogjon fegyvert a katonaság.“ Munkások: „A múlt évben, mikor Varsóban zsi­­dó hajszok voltak, megtiltotta a cár a lövöldö­zést.“ Medem: „Az egészen más volt “ Munká­sok : „Tehát a zsidóüldözés megengedett dolog, de ha mi gazdáink igazságtalansága miatt fel­lázadunk, akkor rakásra gyilkolnak bennünket.“ Másnap falragaszok hirdették, hogy a gyárosok készek elfogadni a munkások feltételeit, de már késő volt , a kiöntött vér s a kozákok kihívó magaviselete felbőszítette a munkásokat, a kik megtámadták a gyárt, elrombolták a víztartót s mintegy 6000 rubelnyi kárt okoztak. Az ily események bizony nagyon kedve­zőtlen előjelek a koronázás küszöbén. A római lapok vezércikkekben ünnepük a genuai herceget és nej­ért, az olasz fő­városba érkezésük alkalmából. Fogadtatásuk — mondják — nagyszerű és bensőségteljes volt s elnémitandja azokat, kit a fővárost mint Olaszor­szág által okkupált területet szeretik feltüntetni. A francia hivatalos lap rendeleteket közöl, melyekben visszaélésnek nyilváníttatik azon pásztorlevelek közzététele, melyeket néhány püspök a tankönyvek ellen adott ki. Az indo­kolás konstatálja, hogy az államnak jogában áll megakadályoznia, hogy a papság egyházi hatalmát világi dolgokba való beavatkozásra használja föl. Ez a jog a régi monarchia alatt a gallikán egyház alaptörvényei ál­al állapítta­tott meg és a konkordátum által megerősítést nyert. 1883. május 1 FŐVÁROSI ÜGYEK. A közélelmezési bizottság

Next