Pesti Hírlap, 1883. július (5. évfolyam, 180-210. szám)

1883-07-01 / 180. szám

napest, 1883. V. évf. 180 ((620.) szám. Vasárnap, Julius I Szerkesztési iroda: E-oSsetaal árak. BS B Kd*p»it«, *áder­*t« 7. iá. L mm ITI*.................... írt— SS. S&K&g HE Pf a Up Mellemé ifeaéi UWtfi tSíMves. V ■ • Bpj Trag jáfggs.. Bp) Bg gn«Rh HR K& taalemény intéa—dfl. *•“ • MiilTi HEDI m EB Bgjm illő holitox 4 tr. EgOj****^ 0383 ’Eti §&« gj3 EJ §§1 IKg| ffyw vidéken s­kr. Ki vik K fll Pi| Hi Bi gypSjá 11 fii p| EBH^ Kiadóhivatal: ■ _____ K» KS ^ jH bj Ha gs gj H |B pp ffe Budapest, uidor-iite» 7. nil, 4 .Xioaintiii » thtirMt“ ast R B| Q Ilii ii&Sl mBmk B “ •1®^et4?k é* »t*p isgy képei lappal együtt: TM TM *■ TM tétén T«n»,kOT^fel»xi]aiBl4e»k «téti ín» • .........S0 írt. 7.. . in A Hirdetések :.. = POLITIKAI NAPILAP#**1«) Aty­­v &a,aUk n,m adatik. I INIUU 1 tilt. liJ/U RUDOLF M08SB-n«l * 40, Rue Is otredame des Victoires. A mai verdikt A főügyészségnek nincs szerencséje saj­tópereivel. Tíz szavazattal kettő ellenében a budapesti esküdtszék fölmenti ma Is­tóczy Győzőt, a magyar antiszemita mozgalom kezdeményezőjét, az ellene emelt vád alól. Ti­zenkét független fővárosi polgár közül tít úgy találta, hogy Istóczy nem vétkes abban, amivel ‘’‘'ügyészség vádolta : a zsidók elleni gyűlöle-­ gatással. A verdiktet nagy tetszéssel fogadta a hall­óság túlnyomó része, s bizonyos, hogy nem­­ gáncsoltatni a lakosság többsége által sem. Nem mintha a magyarországi közvélemény egyetértene mindenben azon fölfogással, mely az inkriminált cikkben nyilvánul. Nem mintha a magyar hangadó értelmiség úgy gondolkodnék a zsidókról, mint Istóczy és követői. De tagad­­hatlan, hogy a tiszaeszlári rejtély által nyugal­mában megzavart társadalom nem mutat haj­landóságot fölvenni a keztyüt az antiszemitiz­mus ellen. Nem ért egyet ennek túlzásaival, óvakodik gyakorlatilag alkalmazni a tanokat, miket az antiszemita izgatók hirdetnek, de nem is manifesztálja semmikép, hogy a támadások ellen a szabadelvűség és egyenlőség nagy tradíciói alapján állást akar foglalni. A hangulat tehát, legalább nagyban és ál­talánosságban, nem kedvezőtlen az antiszemi­tizmusra nézve. S csak ez a hangulat teszi érthetővé, hogy a közvádlónak mai fényes, a különböző vallásfelekezetek közötti béke érdekeit melegen hangsúlyozó beszéde dacára is tíz sza­vazat nyilvánult Istóczy mellett. Félreismerhet­len jele ez, hogy a magyar társadalom hábor­gásban van. Hogy nem distingvál többé, mi­kor a zsidókérdés szóba kerül, hanem csupán az uralkodó hangulat után indul. S e hangulat megteremtésében — hiába akarná vitatni valaki az ellenkezőjét — döntő befolyása volt a nyíregyházi törvényszék előtt most lezajló bűnpörnek. Ebben fekszik rendkí­vüli társadalmi jelentősége e bűnügynek. A­mit Istóczy Rohlingtól s a német antiszemiták­tól kölcsönzött tanaival nem tudott elérni, azt elérték ő és követői e per által, mely megte­remtette azon hangulatot, melyre szüksé­gük volt. Mert hiszen a hibák, melyeket a zsidóság­nak szemére lobbantanak, megvoltak azelőtt is. De akuttá csak azon pillanatban vált a zsi­dókérdés, midőn Solymosi Eszter eltűnésével fölmerült a rettenetes vád, hogy rituális gyilkos­ságnak esett áldozatul. Egy évnél több múlt el a tisza­eszlári leányzó rejtélyes eltűnése óta. Egy év, telve tiltakozással, vádaskodással, izga­lommal, föllobbanó gyanúval, kitörő szenvedé­lyességgel. Egy év, mely nemcsak megizmosítá az antiszemitizmust, de lefegyverezte vele szem­ben a társadalmat is, mert a gyanú, hogy a sakterek ölték meg a leányt, megfogamzott oly rétegekben is, melyek nyíltan nem csatlakoztak Istóczy táborához. Ezt konstatálni kell, ha keressük azon han­gulat okát, melynek befolyása alatt az esküdt­szék ma fölmenté Istóczy Győzőt. Solymosi Esz­ter eltűnése s a mai verdikt között szoros ösz­­szefüggés van. Tíz, nem két év előtt is ilyen verdikt alig lett volna képzelhető. Ma ellenben majdnem mindenki el volt készülve, hogy a jury határozata felmentőn fog hangzani. Az antiszemitizmus fegyvert fog ková­csolni maga mellett a mai tárgyalás eredmé­nyéből és teheti. De nem óhajtjuk, hogy a han­gulat, mely alatt e verdikt létrejött, uralgó le­gyen a magyar társadalomban. És nem is lesz, mihelyt sikerül eloszlatni a kedélyekben mélyen megfészkelt gyanút,, hogy Solymosi Esztert a zsi­dók ölték meg. Ezért várja az ország lázasan a tisza­eszlári bűnpör eredményét. Ezért csügg osztatlan figyelemmel a tárgyalások minden részletén. Ezért latolgat oly mohón minden ter­helő és mentő körülményt. De ha az antiszemitizmus diadalnapjai közé sorozhatja is a mai napot, a magyar tár­sadalom — mely most egy nagyon is indokol­ható hangulat befolyása alatt áll — nem fogja elfogadni a tanokat, miket neki Istóczy és elv­társai egyedül üdvözítők gyanánt hirdetnek. Azt a gyűlölséget és türelmetlenséget, mely ama tanokban rejlik, a magyar nemzet nem teendi magáévá. De igenis el fogja fogadni és elfogadja azt a követelést — s ez nagyon jól megegye­zik a szabadelvűséggel is — hogy a zsidók le­gyenek magyarokká kultúrájukban, nyelvükben, erkölcseikben és szokásaikban egyaránt. Elfo­gadja a követelést, hogy érezzenek mindenben a nemzet zömével és tegyenek le azon sajátsá­gokról, melyek útjában állanak a beolvadás processzusának. Elfogadja a követelést, hogy maguk a zsidók tagadjanak meg minden közös­séget olyan hitsorsosaikkal, kiknek csalás és uzsora a mindennapi kenyerük. Ezt követelni, ennek elérésére működni a A »PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. A törvényszéki teremből. — A­ PestiHírlap« eredeti tárcája. — Irta: Scarron. Valjean János. Nyíregyháza, jun. 29. Hugo Viktor „Nyomorultak“ regényében van benne ez a jelenet. Ott elragadóbb, impo­­zánsabb, itt meglepőbb. A szelíd arcú öreg írnok másnap is meg­jelenik a törvényszék előtt. Hosszú, sovány ember, csak úgy lötyög lábszárain a barna nadrág, mely alul le van ta­posva. Minden öreg írnok nadrágja ilyen. A fekete blouson át, mely szinte hosszabb a kelleténél (valamelyik törvényszéki bíróé lehe­tett valamikor) sovány vállcsontjai helyet nyom­kodnak maguknak, deres haja tisztességet keltő, diószin szemeiben nincsen semmi rosszaság. Egy valóságos írnok ez, a­ki talán soha se csi­nált egyéb hibát, mint legfeljebb egy-egy „disz­nót“ az aktákon, de azt is hirtelen kivakarta a penecilusával . . . Büszke rá az öreg, hogy ő vallatta ki Mó­ricot . . . Nem utolsó dolog az! Hogy fogják őt most megbámulni ! Évek óta jár lesütött fejjel az emberek közt, félénken néz körül gyakorta, összerezzen némelykor. Hallgatag, komor, órákon át minden ok nélkül. Mindenkinek kitér, „tedd ide tedd oda“ ember lett ... fél valamitől, ami talán ott ül az emberek ajkán. Ha egy hideg, fa­gyasztó tekintet éri, abban is azt látja, a­mitől él . . . És ime egy nap a fátum szerepet tol eléje, föl kell vennie. Meg kell jelennie a nagy, a ha­talmas társadalom előtt, a melytől reszket, a me­lyet kerül. De sikerül neki. A tömeg úgy van han­golva, hogy tetszik neki, a­mit az öreg beszél. A tömeg tetszése kiséri szavait. Tetszés! Van is már ő neki joga a tet­széshez ? Mikor hazamegy a törvényteremből, újra érezni kezdi, hogy ő valami, hogy ő egy ember, akit a társadalom számba vesz, akinek a szava szinte erő, lök, ront, vagy javít. Talán először alszik évek óta édesdeden, elhagyott sivár szobájában. Talán még álmodik is. Ki tudja miről ? Talán arról, hogy az em­berek elfelejtették „azt a dolgot“ s ő neki joga volt szemébe nézni mindenkinek. Mikor reggel felkelt s leírta a nevét, ta­lán először történt rajta, hogy nem utálta meg. Mert ő neki minden nyűg, még a neve is. De most már nem. Semmit sem tudnak ! Hiszen elhangzott ez a név tegnap száz meg száz ember előtt s ő maga odaállt a közvéle­mény aaslagjába, de senki sem tett rá semmi megjegyzést. — Nyugodt lehet . . . Istenem, de szép, de boldogító ez a napfény. Embernek lenni emberek között. Sokkal bátrabban jött hát fel ma az öreg írnok. Szembe állt mindenkivel. Édes kéj volt neki szemtől szembe beszélni s azt mondani amit akar. Hiszen évek óta mindég csak azt be­szélheti, amit mások akarnak. Még goromba is volt, sokat mert. A nél­külözött élvezet elkapta, nem tartott benne mér­téket. Kissé keck is volt. Egy öreg írnoknak nem szabad így beszélni. De tán a fátum ingerelte. A kérlelhet­len fátum, mely ott lebegett a háta mögött, mi­alatt ő nagy durva kezeivel gesztikulálva oda­­oda csapkodott a védők keresztkérdéseire. Volt a modorában valami kellemt­etlen, a hangjában valami visszataszító ... de azt talán most utólagosan érezzük. Ott volt Recsky is a fórumon, a­hol a ta­nuk s vádlottak, de ő kimutatta, hogy úr , nem ült le se a székre, se meg nem állt, hanem ott sétált köztük büszke úri magatartással, mintha a saját folyosóján volna. Az öreg írnok is úgy gondolta talán ma először, hogy neki is szabad önérzetesnek lennie. Ő is sétált bizonyos non b­alance-al s csak úgy séta közben felelgetett némelykor talpraeset­ten .. . Minden feleletére kiújult a tetszésmoraj. Arca kigyult, szemei fénylettek ... Oh ez szép egy nap, gyönyörű nap! Ekkor emelkedett fel helyéről Eötvös. S elkezdett szokatlan hangon mesélni egy történe­tet .. . egy „visszaemlékezést“, mert ez leg­jobban illik hozzá. Elmondta, hogy mikor ő nemes Veszprém­ vármegye fiskusa volt, akkor ment át az ő kezein egy liszta a megkegyel­mezett rabokról. S mindezt olyan mesélő, kedélyes modor­ban tette. De a közönség önkénytelenül érezte, hogy valami nagyot fog mondani. Tudták, hogy ennek a történetnek okvetlenül csattanni kell a végén. És csattant is. — Ebben a lisztában előfordult egy rab, a­ki kegyetlen gyilkosság miatt tizenöt évi fegy­­házra lett elitélve. És most már menydörgéssé vált a hangja . — Ezt a rabot Péczely Kálmánnak hitták, lár amink 16 oldalt tartalmaz.

Next