Pesti Hírlap, 1883. július (5. évfolyam, 180-210. szám)
1883-07-01 / 180. szám
Jj____________________________________________________' ■ - ~ _________________________________________________. ih. magyar politika érdeke, nem pedig a „zsidók kiűzése“, mint Istóczy kiránja. E politika mellett fogunk küzdeni, nem törődve szemiták és antiszemiták különérdekeivel, szemita érzékenységgel és antiszemita türelmetlenséggel.___________ ____ A bukaresti osztrák-magyar követ, hír szerint, már utasíttatott, hogy a Bukarestbe visszatért román külügyminisztertől haladéktalanul felvilágosítást kérjen a Jassyban történt tüntetés , illetőleg Gradisteanu szenátor nyilatkozata tárgyában. Midőn e hírt megelégedéssel konstatáljuk, egyúttal fölemlítjük, hogy Gradisteano egy román laphoz, a Romania Liberához intézett levelében helyreigazítani igyekszik hírhedt beszédének végső passzusát, de ezen helyreigazítás nagyon ügyetlen. Azt mondja ugyanis Gradisteanu, hogy a Bánságról, Bukovináról és Erdélyről az ő felköszöntőjében szó sem volt s ő csak a következőket mondá: „Vannak még mások, akik szívesen eljöttek volna ezen ünnepélyhez, ha tehették volna, reánk tekintenek e pillanatban, vagy mit is mondok ? Sziveikkel körünkben időznek, szeretik önt, Felség, miként mi szeretjük, mert én Felségedben nemcsak Románia királyát, hanem a románok királyát látom és az ő közreműködésükkel Felséged vissza fogja hódítani azon ékköveket, melyek Nagy István koronájából még hiányzanak.“ Ezen, Gradisteanu által korrigált passzus nem sokkal különbözik az első közleményben említettől s igy a mentegetődzés nagyon is rosszul sikerült. Utazó miniszterek. Tisza Kálmán miniszterelnök — a mint értesülünk — legközelebb hoszszabb időre Gesztre utazik. Hogy a miniszterelnök az idén is meglátogatja-e Ostendet, még kétes. — Dr. Kemény Gábor közlekedésügyi miniszter holnap két napra Erdélybe utazik. — Gr. Széchenyi Pál kereskedelmi miniszter ma érkezik vissza Kolozsvárról a fővárosba. Változások a hadsereg körében A hadsereg rendeleti lapjának ma kiadott száma a következőket publikálja : Nyugdíjaztattak : Lovag Haymerle Lajos vezérőrnagy a 20. gyalogdandár parancsnoka ; lovag Lindner Károly és Steyskal Gyula sorhajókapitányok. Kineveztettek : Borea-i lovag Bordolo Ármin ezredes a 8. sorgyalogezred parancsnoka a 20. gyalogsági dandár parancsnokává ; b. Astrenberg Ferenc ezredes a 8. sorgyalogezred parancsnokává és Kilkcs Péter ezredes a 68. sorgyalogezred parancsnokává. Áthelyezés : B. de Fin Nándor ezredes egy évre a várakozási illetményekkel szabadságolt számfelettiek állományába. Felső bíróságaink ügyforgalma. A folyó év első felében, január 1-től június 30-ig beérkezett a kir. Kúriához polgári ügy 4455, a múlt év hasonló időszakában 5115 s igy az apadás 660, büntető ügy 7799, a múlt év első felében 8494 s igy az apadás 695; váltó- és kereskedelmi ügy 653, a múlt évben 544, tehát a szaporulat 109; úrbéri ügy 92, a múlt évben 128 s igy az apadás 36. Összesen beérkezett 12.999, mit viszonyítva a múlt év első felének forgalmához 14281-hez, 1282 drb apadás van. A kir. ítélőtáblához beérkezett polgári ügy 29.790, a múlt évben 33.800 s igy 4010-zel kevesebb; büntető ügy 31.180, a múlt évben 33.414, tehát 2234-gyel kevesebb; váltó és kereskedelmi ügy 3566, a múlt évben 3373 s igy 193-mal több; úrbéri ügy 224, a múlt évben 319 s igy 95-tel kevesebb. Összesen beérkezett 64.760, a múlt évben 70.906 s igy 6146 darabbal kevesebb. Minden ember hátán végig borzongott a hideg. Vérfagyasztó csend állt be. S e félelmetes csendben süvített át a termen Eötvös megrázó kérdése: — Ön az ? A vén ember halott sápadt lett, lábait lassú reszketegség fogta el. — Ez aljas személyeskedés ! hörgé elfojtott hangon. — Ennyi a felelete ? Elég! mondá Eötvös és leült. Elég ? Talán sok is. Talán nagyon is sok. Leírhatatlan hatást eszközölt ez a jelenet a közönség közt, melyhez foghatót kevés ember élt át. Az antiszemiták lesütötték szemeiket, a szemiták édesen vigyorogtak . Eötvös egy nagy kombinált húzást tett megint, elütött egy bástyát e rettenetes sakkjátékban. Csakhogy szabad e eleven, érző emberekkel sakkozni. A vén írnok bűnös, kétségkívül . . . szerelem vitte a bűnre, nagyon kegyetlen volt, talán nagy szenvedély dúlt benne. De végre is megbünhödött, a társadalom visszafogadta. Hát nincsen-e a bünhödésnek vége sehol, épen sehol ? Mióta kiszabadult, kifogástalanul becsületesen élt, mint más ember. És a betűi is, amiket karmolt az irodában, épen csak olyan jó betűk voltak, mint más emberéi. A szörnyű fátyolt, mely a nagy erkölcsi sebet takarta, senki sem bántotta itt, nem is sejtették, mit takar? Minek volt azt föllebbenteni ? Miért volt nem hagyni meg eleven embernek, mikor le-hettünk volna többen egygyel. Hát nem elég már ebben az untató tragédiában egy hulla, amelyet felöltöztetnek. Okvetlenül kellett-e még egy másik hulla, amelyről lerántják a takaró ruhát,? . . . Fuss innen Valjean, ha még tudsz hova ? A társadalom elitélt téged kegyetlen gyilkosságért. Ha volna a társadalomnál nagyobb úr, quittelhetnél, — mert az meg a társadalmat ítélhetné el kegyetlen gyilkosságért. De a társadalomnál nincs nagyobb űr. Azért hát hiába futnál akárhova szegény Valjean! A Scharf pechje. Hova tovább az öreg Scharf mind jobban meghódítja az embereket a tárgyalási teremben. Hosszú ábrázatán a kedély derűje csillog örökké. Ajkain a fanyar mosoly, szavaiban az örök humor. Bizonyos intelligenciát nem lehet eltagadni tőle, fifikus észjárása van, feleletei, kérdései, közbeszólásai mind természetesek és rokonszenvesek. Ha ez sokáig így tart, az apa elszedi Móricka elől a népszerűséget. Csak néha tör ki, ha a „gyerek“ felmérgesíti, egyébkor rendkívül érdeklődni látszik a por iránt, megvigyáz minden részletet, odafigyel de nem a vádlott tréfájával, hanem a publikum kíváncsiságával és érdekfeszültségével. Nevet, ha nevetni kell, bosszankodik, ha bosszankodni való fordul elő — de különben úrral. Bement a gyülekező terembe, de csakhamar azzal az indorlatával jött ki, hogy az elnök megtagadta a borocska bevitelét a börtönbe büntetésből. Mert Scharfnak e napokban levelet csempésztek be a zsidók s ő azt nem jelentette fel — a börtönszabályokhoz képest. — Se bor, se fiú ! sóhajtott a vén Scharf elkedvetlenedve. Már az igaz, hogy semmibe sincsen szerencsém. POLITIKAI SZEMLE. Az albánok csakugyan nem tekintik magukat legyőzötteknek, amint azt a diadalt kürtölő hivatalos jelentésekkel szemben már napok előtt kétségbe vonták. A Hafiz pasa által megkezdett alkudozások csak nehezen haladnak előre. Az albánok kijelentették, hogy nem fogadják el Hafiz pasa ama feltételét, mely szerint meghódolásuk jeléül át kellene adniuk fegyvereiket ; azt hiszik ugyanis az albánok, hogy e feltétel célja csak az, hogy a török kormány könnyebben kiszolgáltathassa őket Montenegrónak, amiben alig is tévednek. Pétervári jelentések szerint az orosz hadügyminisztérium a műszaki csapatok újjászervezését és erősítését határozta el. Eddig az orosz hadseregben öt utász dandár volt, elosztva a pétervári, vilnai, varsói, kievi és kaukázusi katonai kerületekben, úgy látszik, az utolsó háborúban szerzett tapasztalatok győzték meg az orosz hadi kormányzatot e csapatok feltétlen szükségessége felől. A nevezett öt dandár közül a harctérre négyet szólítottak s kitűnt, hogy a visszamaradt ötödik egymagában nem volt képes a belszolgálat követelményeinek megfelelni. Most tehát hatodik dandárt formálnak Odessában s igy háború idején az eddigi tizenhat helyett harminc utasszázad felett fog az orosz hadikormányzat rendelkezni. A mellett a kereskedelmi érdekekre is elég gondot fordít az orosz kormány. Szermazában a Szvir folyó mellett tegnap ment végbe a Szvir és a Szvias csatorna megnyitása a cár és a cárné jelenlétében, kiknek kíséretében több miniszter volt. A pétervári és sibinszki kereskedelmi testületek feliratot nymtattak át a cárnak. A cár ez alkalommal azon reményének adott kifejezést, hogy az új vizi út elősegítendi az orosz kereskedelem emelkedését. A cári flotillát oda- és visszautaztában a Ladoga-tó partján összegyűlt nagy néptömeg lelkesen üdvözölte. A Szvir-csatorna a cár nevéről, a Szvias-csatorna a cárné nevéről neveztetett el. Mindkét csatorna 8 láb mélységű, és nagy hajók járhatnak rajta, és általuk lehetővé van téve az, hogy az árucikkek szállítása a pétervári kikötőbe 10 nappal hamarább történhetik, mint eddigelé. Londoni sürgönyünk jelezte már, hogy a felsőház ismét megakadályozta amabili törvénynyé válását, mely meg akarta engedni, hogy az özvegy férfi nőül vehesse elhalt neje nővérét. Az orthodox papság tehát ismét célt ért meg nem szűnő izgatásával e törvényjavaslat ellen. A felsőház elutasító határozata (145 szó 140 ellen) ezúttal kellemetlenül érinti a legfelsőbb köröket is, mert nyílt titok, hogy Viktória királynő óhajtotta leginkább e törvény meghozását, hogy utolsó hajadon leányát, a már 26 éves Beatrix hgnőt nőül adhassa vejének a hesseni nagyhercegnek, a kinek tudvalevőleg Alice hgnő volt első neje. Valószínű azonban, hogy a törvényjavaslat lenzőinek ez volt utolsó győzelme s ha — kétségtelen — a bili még egyszer előterjeszti a parlament a közvélemény nyomása alatt rr. fogja azt szavazni. Bradlaugh múlt kedden ismét Bretonban hitt össze meetinget, melyen temérdek ember jelent meg, s nagy tetszéssel fogadta Bradlaugh izgató beszédjét, melyet a „parlament által a választókon elkövetett felségárulás ellen“ tartott. Végül a meeting határozati javaslatot fogadott el, melyben Bradlaugh kizáratását felelősség nélküli erőszak tényének s a nép alkotmányos jogain elkövetett árulásnak nevezik. Ugyane napon Parnell is beszélt Dupportban s a farmereknek a bér 50 százalékának elengedését ígérte, ha hívek maradnak az ír párthoz s rajta lesznek, hogy csak ír nemzeti jelöltek kerülhessenek a brit parlamentbe. Jacobini bibornok legújabb jegyzékének tartalmáról ezeket jelentik : A kúriai elismeri a bejelentési kötelezettségeket, ha Poroszország a papi hivatás szabad gyakorlatát visszaállítja s a papok nevelésének ügyét teljesen visszaadja az egyháznak. Végül a jegyzék hangsúlyozza, hogy a diplomáciai szokások megsértettek , midőn az egyházi törvényjavaslat a képviselőház elé terjesztetett, még mielőtt a folyó tárgyalások megszakittattak vagy befejeztettek. Egy kiváló olasz államférfi beszélt Dienheim-Brodocki gróffal, a ki biztosítékot ajánlott , mély nyugalommal várja a fejleményeket, melyek napról-napra jobbkedvűvé teszik. Ma a tárgyalás kezdete előtt kevéssel odabiceg a védőjéhez Eötvöshöz s a következő jelenet történik köztük szóról-szóra : — Hát csak lehetetlen ügyvéd úr azt a gyereket egy negyed órára megszorítani? — Minek? mondja Eötvös vállat vonva. Az öreg megvakarta rövidre nyírott fejét, és sajnálkozva folytatta: — Elég volna egy negyed óra is kérem alásan, hogy készen legyek vele. Bizonyosan tudom, hogy készen lennék. Otthon sírt, elájult a szavaimtól. — Tisztelem én azokat a szavakat. De nem is érnének azok semmit. — Hát azt hiszi nagyságos uram is, hogy olyan nagy ereje van annak a kolbásznak? Nevetett ironikusan, aztán nagy bizalmassággal oda hajolt az Eötvös füléhez s halkan súgta : — Kérném azt a kis borocskát, a mit meg tetszett ígérni. — Várjon hát, mindjárt szólok az elnök