Pesti Hírlap, 1883. július (5. évfolyam, 180-210. szám)
1883-07-10 / 189. szám
1888. július 10. hogy: jaj istenem, a zsidók talán azt vesztették el az éjszaka. Friedmann: Mért nem jelentette be azt mindjárt? Szeretném tudni, mi okozta ezt? Tanú: A jó istenem tudja, hát ha nekem olyan türelmem van. Székely: Milyen nyelven beszélt maga Matej tutajossal. Tanú: Magyarul. Székely: ’Magyarul ? Hát tud magyarul az a tutajos ? Tanú: Kem tudni magyarul, ezt mondta, egyebet nem mondott nekem. Friedmann: Grossberg Illésné hallotta a beszédet, mely Matej és maga közt folyt ? Weissen Salamon : Engedelmet kérek, hogy mondhassak én is valamit. Mikor történt az ? Azon szombaton éjszaka? Tanú: Hisz elmondtam, magának nem mondom újra. Weissztein Salamon : De mégis mondja el, szeretném tudni, mert majd megbizonyítom, hogy nem igaz az egész dolog, hogy maga hazudott. Elnök: Ha új kérdést akar tenni, azt tegye meg, de ne pereljen. Weisstein: Engedelmet kérek, új kérdést akarok tenni (Cseres Andrásnéhoz): Tévedésben van maga, nem zsidókat hallott maga akkor ottan, hanem Cseres Mihály volt a kocsijával, az volt éjszaka. Tanú: Én tudom, hogy nem kocsi volt, az egészen más zörgést csinál. Meghallom én ezt mindig. Elnök: Nincs több kérdés? A védők: Nincs. Cseresné vallomását meggyöngítik. A következő tanú Cseres András, 40 éves, eszlári napszámos, azt sem tudja, miért van behiva. Arra emlékszik, hogy a felesége valami csoportosulásra figyelmeztetve, fölkeltette őt álmából, de miután ő azt mondta neki, hogy hagyja békén, többet nem is zavarta s igy mit sem tud a felesége által mondottakról. Azt tagadja, hogy a feleségét valaha megverte volna, még csak szidni sem szokta. Groszberg Leone mereven tagadja mindazt, mit Cseresné elbeszélt róla; soha át sem volt a Tiszán, mindig otthon ül, mert mindenfelé férjje jár. Szembesitetvén Herskoval, ez azt mondja, hogy a vizsgálóbíró vagy 16 aszszonyt is állított eléje Eszláron, hol ő senkit sem ismert, s végre is kényszerűségből épen Groszbergnére mutatott, hogy — nem mondhatja ugyan határozottan, — de alighanem ez az asszony adta át a ruhát. Cseresné szembesittetvén Groszbergnével, midőn az vele szemben is fentartja vallomását, Grossbergné kiköp előtte. Ha ezt maga meri mondani, maga cigány asszony. Ilyen piszkosságot, ki bizonyítom a szolgálómmal, az is megmondja. (Nagy mozgás a közönség körében.) (Cseresné: Nem mondja az ! Elnök: Groszbergnéhez). Ezen tiszteletlen viselete miatt, melyet most a kir. tvszék előtt tanúsított, fegyelmi után 48 órai fogságra ítélem. Groszberg Leó is szembesittetvén Cseresnével ez vele szemben is fentartja állítását, hogy nála azon éjjel zsidók voltak. Groszberg felháborodva szemébe köp Cseresnének, miért elnök őt is 48 órára elzáratja. Kozta, hogy a leány, Vámosy Julcsa, szülői vallomása szerint hamis vallomásra tett hitet és azt most vissza akarja vonni. Az elnök ma sietve másodszor is ki akarta hallgatni a leányt, de a védők azt kívánták, hogy előbb orvosilag megvizsgáltassák, mivel hallomás szerint szülei irgalmatlanul öszszeverték, hogy vallomását megmásítsa , továbbá hogy ezen leány atyja és a falu bírája a leány kihallgatásánál jelen legyenek. Az elnök jónak látta, a védőket véleményeik és megjegyzéseikkel visszautasítani, miáltal formális háborgás idéztetett elő. Később mégis elküldöttek a leány atyjáért és annak megérkezéséig elhalasztatott a leány kihallgatása. Anyja azonban palástolhatlan dühvel kijelentette hogy leánya hamisan esküdött, a zsidók mind egyformán rosszak. A falu bírája, aki már hetek óta ki tudja magát a kihallgatás alól vonni, az ajtónál hallgatózik, de eltűnik azonnal, mihelyt mint tanú kerestetik. A szünet egy órakor kezdődött s kettőig tartott. Ezután a nevezetes Grossbergné és Cseresné közti affaire került sorra, mely az ülés hátralevő részét öt óráig kitöltötte. Cseresné pörgő nyelven mondta el, hogy hallotta, a mint Grossberg fölszólította nejét, menjen el fehérneművel a Tiszához, s adja ott át bizonyos Jakabnak, továbbá, hogy azon szombat éjszaka számos zsidót látott együtt Grossbergnél s hogy Grossbergné kezeit tördelve panaszkodott oly valami fölött, amit a zsidók elkövettek. Kérdeztetvén, hogy értette-e a zsidó beszédet, tanú igennel felelt s általános meglepetésre a legtisztább zsidó-német-lengyel furgonban ismétli a hallott beszélgetéseket, beismervén, hogy Grossberg, akivel előbb benső viszonyban volt, tudta, hogy tanú folyékonyan beszél zsidóul. Eddigi hallgatásának oka felől kérdeztetvén, azt feleli tanú, hogy lelkiismerete most hirtelen fölébredt, mert tíz nappal ezelőtt a faluban mindenki arról beszélt, hogy a zsidók nyernek s a keresztények vesztenek. Grossbergnével és ennek férjével, akik Cseresné egész vallomását üres hazugságnak jelentik ki, szembesittetve tanú megmarad vallomásánál. A Grossberg házaspár a legnagyobb fölindulásban kiköpött a tanú előtt és ezért 48—48 órai fegyelmi büntetést kapnak. Hrabák molnárt illetőleg Friedmann védő kéri annak meghiteltetését, mert az dacára az ismételt figyelmeztetésnek a pászkalisztre vonatkozólag a legvastagabb valótlanságot vallotta és a hamis esküre kész. Erre Hrabák előlép és kijelenti, hogy vallomása, mely szerint a zsidók még azon szombaton őröltek, nem biztos, nem emlékezik már reá. Vámosi György öt óráig még nem érkezett meg Eszlárról; a leányának kihallgatása, valamint a három tanú szembesítése holnap történik. Scheuthauer tanár a mai tárgyaláson a szünetig jelen volt, mint hallgató. A szakértők esetleg holnap a szünet után kihallgatásra kerülnek szánkba az európai civilizációt; az európai civilizáció olasz volt, mert Olaszország az európai civilizáció anyja. Azóta az olasz államok csaknem folytonos barátságban éltek Magyarországgal. Magyar sereg vett részt az otrantói csata dicsőségében Mátyás alatt. A mostani Olaszország menhelyet adott a magyar száműzötteknek, s büszkék vagyunk, hogy mi is vettünk részt a nagy hős Garibaldi diadalaiban s szívesen fogadtattunk azon király által, kinek népeinek szeretete megadta a galantuomo melléknevet, Velence városát és a jelen levő syndikust élteti. Pillanatokig tartó taps után a 11 an ei syndicus szólt. Kiemelte, hogy az olasz szabadságért magyar vér is folyt és az olasz-magyar barátságot éltette. Beszéde leírhatatlan lelkes hatást gyakorolt s végeztével hosszas éljenzés és „evviva“ hangzott föl. Galli, a „Tempo“ szerkesztője, áldomásában körübelől a következőket mondta: Volt idő, midőn Velence és Magyarország együtt védelmezték a civilizációt. A közelebbi időkben mindkettő a szabadságért küzdött. Az ittlevő magyarokban üdvözli a 48-iki hősök honfitársait. A magyar géniusz Petőfivel és Kossuthtal gazdagítá az emberiséget, — Kossuthtal, kit Olaszország a maga földjén tisztelettel ünnepel. A magyarok Garibaldi alatt az olasz szabadságért véreztek. Meleg pathoszszal, elmondott szavait a magyarok éltetésével végezte. Beszédét percekig tartó zajos éljenzés és dervival követte. Nagy hatással szóltak még Hampel, Sonnenfeld, Maszák Hugó és Siklóssy. Éjjel Velence városa bárkákon tűzijátékot rendezett. Lángtenger bobta el a Ponte raltót és vidékét; a Canal grandén sok száz gondola siklott föl és alá. A zenekarok magyar indulókat játszottak ; a több ezer főre menő közönség Magyarországot és Olaszországot éltette. Felejthetetlen nagyszerű este volt ez, telve költészettel, lelkesedéssel. A társaság a hotel de villában a város vendége volt. Ma reggel utazás Milánón át Turinba. A tanuk meghitetése. Közvádló előterjesztése és a védők megjegyzései után a törvényszék határozathozatalra vonul vissza s öt percnyi szünet után elnök kihirdeti: Hrabár Gyula, Hajdú József, Tapasztó Miklós és Kaposi József kihallgatott tanuk megesketése elhatároztatott ; özv. Nagy Józsefné vallomása lényegtelen lévén, hasonlókép özv. Hajdú Mihályné olyanról tanúskodván, mely magának az illetőnek tanúságával ellentétben áll, mind a ketten esküre nem bocsájtatnak. Cseres András és Cseres Andrásné megesketése felfüggesztetik, azonban Sipos István és felesége, valamint Cseres Mihály beidéztetnek, továbbá beidéztetni rendeltetik Bakó György is, aki állítólag ezen ügyben tudomással bírni nyilatkozott. A megesketés megtörténik. Ülés vége 4 óra 30 perckor. Nyíregyháza, július 9. (A „Budapestet Corresponded“ távirata.) Csüggedten és erőtlenül hagyták ma oda a bírák, védők, hírlapírók a megyeház épületét A mai ülés telt terem mellett délutáni öt óráig tartott, gazdag volt érdekfeszítő, izgató momentumokban, meglepetésekben és kínos jelenetekben. Egy parasztleány az eltűnt Eszter nővérével teljesen egyezőleg vallotta, hogy Esztert a ma szombaton délután 1 órakor látta és vele beszélt. Ez két héttel ezelőtt történt. Ekkor az alispán váratlanul jelentette, hogy a tiszaeszlári biró — az egyik főszereplő ezen ügyben — hivatalosan tudomásul PESTI HÍRLAP, TÁVIRATOK. A király útja Grác, jul. 9. Az uralkodó reggel 6 órakor utazott el a magyar nyugoti vasúton. Az indóháznál nagy számú közönség gyűlt öszsze, mely az uralkodót lelkes tüntetésben részesítette. A merre a vonat haladt, minden állomás fel volt díszítve s ő felsége a lakosság részéről mindenütt lelkes fogadtatásra talált. Az állomásokon diadalkapuk voltak felállítva. Gleisdorfban ő felsége jelen volt a szegények háza alapkövének letételénél. Gleichenbergben Thurn-Taxis hercegnél reggelizett. Radkersburg, jul. 9. Ide fél 11-kor érkezett az uralkodó, kit a város elején a községi képviselet fogadott. Az üdvözlő beszéd után, melyet Deller polgármester tartott, ő felsége a helyi viszonyok felől tudakozódott, s erre megtörtént a bevonulás az ünnepiesen díszített városba, hol az uralkodó szemlét tartott a helyben állomásozó tüzérség felett. Az idő gyönyörű. Az írói és művészi kör párisi útja Velencze, július 9. A tegnap esti és éjjeli ünnepélyek, melyeket a város a keresztülutazó magyar írók és művészek tiszteletére rendezett, nagyszerűek voltak. A lakomán az első áldomást Pulszky Ferenc mondta. „Mint touristák jöttünk, — úgymond, — s Velence városa ünnepélyes fogadással lepett meg bennünket. Köszönjük, lelkünk mélyéből köszönjük e fogadást, mely egy szomszéd baráti nemzet fiait illeti. E percben arra gondolunk, hogy Olaszországot az Anjouk alatt szoros viszony fűzte Magyarországhoz. Anjoui királyaink hozták be ha Főispáni beigtató. Debrecen, jul. 9. (A Pesti Hírlap saját tudósítójának távirata.) Gróf Degenfeld József főispán beigtatása nagy ünnepéllyel ment végbe. Délután 2 órakor diszebéd volt a „Bika“ nagytermében százhúsz terítékre. Felköszöntőket mondtak a főispán, Révész Bálint, Domahidy Ferenc, Könyves Tóth Mihály, Kőrössy, Kis Albert képviselők, Zichy Géza, Simonffy polgármester, Könyves Tóth Kálmán és még többen. Debrecen, jul. 9. (A Pesti Hírlap saját tudósítójának távirata.) Hajdúmegye új főispánjának beigtatása a megye mai közgyűlésén történt. A közgyűlés megnyitása után olvastatott a belügyminiszteri leirat, mely szerint Miskolczy volt főispán saját kérelmére, fölmentetvén, helyette Degenfeld József gróf neveztetik ki Hajdumegye és Debrecen város főispánjává. Miskolczy megható búcsúlevelének felolvasása után Degenfeld a közgyűlésen lelkes éljenek közt megjelenvén, ünnepélyes esküt tett, kiemelve, hogy minden törekvését Hajdú megye érdekeinek előmozdítására fordítandja. Szavait szűnni nem akaró éljenzés kísérte. A főispánt a közönség általában nagy rokonszenvvel fogadta. Két órakor fényes bankett a „Bikában.“ A kolera. London, júl. 9. (A Pesti Hírlap saját tudósítójának távirata.) Damietteben tegnap 88 ember halt meg kolerában. Alexandriában az eddigi koleraesetek az európai negyedre szorítkoznak. A vesztegzárt kikerülendő, az egyiptomiak Szuezen és Anglián át kezdenek Európába utazni. Hongkongból érkezett hírek szerint Satau khinai kikötővárosban nagymérvben pusztít a kolerajárvány. Kemény miniszter útja, Újvidék, július 9. Báró Kemény Gábor közlekedésügyi miniszter ma reggel Tolnay, a magyar államvasutak igazgatója, Ullmann, a dunagőzhajózási társulat igazgatója, Perczel, a szabadkai üzletvezetőség főnöke, Sándor Béla főispán, Smausz alispán, Nagy László (nem Bedő, amint tegnap távirati hiba következtében közölve volt) miniszteri tanácsos, Rapaics Rudolf osztálytanácsos és a budapest-zimonyi vasút építési fővállalatának képviselője, Schwarz Ármin kíséretében különvonattal ide érkezett. A minisztert ideutaztában számos ovációban részesítették. Kis-Kőrötön tegnap nagyszámú közön- 7.