Pesti Hírlap, 1883. július (5. évfolyam, 180-210. szám)

1883-07-10 / 189. szám

1888. július 10. hogy: jaj istenem, a zsidók talán azt vesztették el az éjszaka. Friedmann: Mért nem jelentette be azt mindjárt? Szeretném tudni, mi okozta ezt? Tanú: A jó istenem tudja, hát ha nekem olyan türelmem van. Székely: Milyen nyelven beszélt maga Matej tutajossal. Tanú: Magyarul. Székely: ’Magyarul ? Hát tud magyarul az a tutajos ? Tanú: Kem­ tudni magyarul, ezt mondta, egyebet nem mondott nekem. Friedmann: Grossberg Illésné hallotta a beszédet, mely Ma­tej és maga közt folyt ? Weis­­­­s­­­e­­­n Salamon : Engedelmet kérek, hogy mondhas­sak én is valamit. Mikor történt az ? Azon szom­baton éjszaka? Tanú: Hisz elmondtam, magának nem mondom újra. Weissztein Salamon : De mégis mondja el, szeretném tudni, mert majd meg­­bizonyítom, hogy nem igaz az egész dolog, hogy maga hazudott. Elnök: Ha új kér­dést akar tenni, azt tegye meg, de ne pereljen. Weis­stein: Engedelmet kérek, új kérdést aka­rok tenni (Cseres Andrásnéhoz): Tévedésben van maga, nem zsidókat hallott maga akkor ottan, ha­nem Cseres Mihály volt a kocsijával, az volt éjsza­ka. Tanú: Én tudom, hogy nem kocsi volt, az egészen más zörgést csinál. Meghallom én ezt mindig. Elnök: Nincs több kérdés? A vé­dők: Nincs. Cseresné vallomását meggyöngítik. A következő tanú Cseres András, 40 éves, eszlári napszámos, azt sem tudja, miért van behiva. Arra emlékszik, hogy a fe­lesége valami csoportosulásra figyelmeztetve, fölkeltette őt álmából, de miután ő azt mondta neki, hogy hagyja békén, többet nem is zavarta s igy mit sem tud a felesége által mon­dottakról. Azt tagadja, hogy a feleségét valaha megverte volna, még csak szidni sem szokta. Groszberg Leone mereven tagadja mind­azt, mit Cseresné elbeszélt róla; soha át sem volt a Tiszán, mindig otthon ül, mert mindenfelé fér­jje jár. Szembesi­tetvén H­e­r­s­k­o­v­a­l, ez azt mondja, hogy a vizsgálóbíró vagy 16 asz­­szonyt is állított eléje Eszláron, hol ő senkit sem ismert, s végre is kényszerűség­ből épen Groszbergnére mutatott, hogy — nem mondhatja ugyan határozottan, — de alighanem ez az asszony adta át a ruhát. Cseresné szembesittetvén Groszbergné­­vel, midőn az vele szemben is fentartja vallomá­sát, Grossbergné kiköp előtte. Ha ezt maga meri mondani, maga cigány asszony. Ilyen piszkos­ságot, ki bizonyítom a szolgálómmal, az is megmondja. (Nagy mozgás a közönség körében.) (Cseresné: Nem mondja az ! Elnök: Grosz­bergnéhez). Ezen tiszteletlen viselete miatt, melyet most a kir. tvszék előtt tanúsított, fegyelmi után 48 órai fogságra ítélem. Groszberg Leó is szembesittetvén Cseres­­nével ez vele szemben is fentartja állítását, hogy nála azon éjjel zsidók voltak. Groszberg felháborodva szemébe köp Cseresnének, miért elnök őt is 48 órára elzáratja. Kozta, hogy a leány, V­á­m­o­s­y Julcsa, szülői val­lomása szerint hamis vallomásra tett hitet és azt most vissza akarja vonni. Az elnök ma sietve má­sodszor is ki akarta hallgatni a leányt, de a védők azt kívánták, hogy előbb orvosilag megvizsgáltassák, mivel hallomás szerint szülei irgalmatlanul öszszeverték, hogy vallomását megmásítsa , továbbá hogy ezen leány atyja és a falu bírája a leány kihallgatásánál jelen legyenek. Az elnök jó­nak látta, a védőket véleményeik és megjegyzéseik­kel visszautasítani, miáltal formális háborgás idéz­tetett elő. Később mégis elküldöttek a leány atyjá­ért és annak megérkezéséig elhalasztatott a leány kihallgatása. Anyja azonban palástolhatlan dühvel kijelentette hogy leánya hamisan esküdött, a zsi­dók mind egyformán rosszak. A falu bírája, a­ki már hetek óta ki tudja magát a kihallgatás alól vonni, az ajtónál hallgatózik, de eltűnik azonnal, mihelyt mint tanú kerestetik. A szünet egy órakor kezdődött s kettőig tar­tott. Ezután a nevezetes Grossbergné és Cseresné közti affaire került sorra, mely az ülés hátralevő részét öt óráig kitöltötte. Cseresné pörgő nyelven mondta el, hogy hallotta, a mint Grossberg fölszólította nejét, menjen el fehérnemű­vel a Tiszához, s adja ott át bizonyos Jakabnak, továbbá, hogy azon szombat éjszaka számos zsidót látott együtt Grossbergnél s hogy Grossbergné kezeit tördelve panaszkodott oly valami fölött, amit a zsidók elkövettek. Kérdeztetvén, hogy értette-e a zsidó beszé­det, tanú igennel felelt s általános meglepetésre a legtisztább zsidó-német-lengyel furgonban ismétli a hallott beszélgetéseket, beismervén, hogy Grossberg, a­kivel előbb benső viszonyban volt, tudta, hogy tanú folyékonyan beszél zsidóul. Eddigi hallgatásának oka felől kérdeztetvén, azt feleli tanú, hogy lelkiismerete most hirtelen fölébredt, mert tíz nappal ezelőtt a faluban mindenki arról beszélt, hogy a zsidók nyernek s a keresztények vesztenek. Grossbergnével és ennek férjével, a­kik Cseresné egész vallomását üres hazugságnak jelentik ki, szembesittetve tanú megmarad vallomásánál. A Grossberg házaspár a legnagyobb fölindulásban ki­köpött a tanú előtt és ezért 48—48 órai fegyelmi büntetést kapnak. Hrabák molnárt illetőleg Friedmann védő kéri annak meghiteltetését, mert az dacára az ismételt figyelmeztetésnek a pászkalisztre vonatkozólag a leg­vastagabb valótlanságot vallotta és a hamis esküre kész. Erre Hrabák előlép és kijelenti, hogy vallo­mása, mely szerint a zsidók még azon szombaton őröltek, nem biztos, nem emlékezik már reá. Vámosi György öt óráig még nem érkezett meg Eszlárról; a leányának kihallgatása, valamint a három tanú szembesítése holnap történik. Scheuthauer tanár a mai tárgyaláson a szünetig jelen volt, mint hallgató. A szakértők esetleg holnap a szünet után ki­hallgatásra kerülnek s­zánkba az európai civilizációt; az európai civilizáció olasz volt, mert Olaszország az európai civilizáció anyja. Azóta az olasz államok csaknem folytonos barátságban éltek Magyarországgal. Magyar sereg vett részt az otrantói csata dicsőségében Má­tyás alatt. A mostani Olaszország menhelyet adott a magyar száműzötteknek, s büszkék vagyunk, hogy mi is vettünk részt a nagy hős Garibaldi diadalai­ban s szívesen fogadtattunk azon király által, kinek népeinek szeretete megadta a galantuomo mel­léknevet, Velence városát és a jelen levő syndi­­kust élteti. Pillanatokig tartó taps után­­ a 11 a­n e­i syn­­dicus szólt. Kiemelte, hogy az olasz szabadságért magyar vér is folyt és az olasz-magyar barátságot éltette. Beszéde leírhatatlan lelkes hatást gyakorolt s végeztével hosszas éljenzés és „evviva“ hang­zott föl. Galli, a „Tempo“ szerkesztője, áldomásá­ban körübelől a következőket mondta: Volt idő, midőn Velence és Magyarország együtt védelmezték a civilizációt. A közelebbi időkben mindkettő a sza­badságért küzdött. Az ittlevő magyarokban üdvözli a 48-iki hősök honfitársait. A magyar géniusz Pe­tőfivel és Kossuthtal gazdagítá az emberiséget, — Kossuthtal, kit Olaszország a maga földjén tiszte­lettel ünnepel. A magyarok Garibaldi alatt az olasz szabadságért véreztek. Meleg pathoszszal, elmondott szavait a magyarok éltetésével végezte. Beszédét percekig tartó zajos éljenzés és dervival követte. Nagy hatással szóltak még Hampel, Sonnen­feld, Maszák Hugó és Siklóssy. Éjjel Velence városa bárkákon tűzijátékot rendezett. Lángtenger bob­ta el a Ponte r­altót és vidékét; a Canal grandén sok száz gondola sik­lott föl és alá. A zenekarok magyar indulókat ját­szottak ; a több ezer főre menő közönség Magyar­­országot és Olaszországot éltette. Felejthetetlen nagy­szerű este volt ez, telve költészettel, lelkesedéssel. A társaság a hotel de villában a város ven­dége volt. Ma reggel utazás Milánón át Turinba. A tanuk meghitetése. Közvádló előterjesztése és a védők megjegy­zései után a törvényszék határozathozatalra vonul vissza s öt percnyi szünet után elnök kihirdeti: Hrabár Gyula, Hajdú József, Tapasztó Miklós és Kaposi József kihallgatott tanuk megesketése el­határoztatott ; özv. Nagy Józsefné vallomása lényeg­telen lévén, hasonlókép özv. Hajdú Mihályné olyanról tanúskodván, mely magának az illetőnek tanúságával ellentétben áll, mind a ketten esküre nem bocsájtatnak. Cseres András és Cseres Andrásné meg­esketése felfüggesztetik, azonban Sipos István és felesége, valamint Cseres Mihály beidéztetnek, továbbá beidéztetni rendeltetik Bakó György is, aki állítólag ezen ügyben tudomással bírni nyilatkozott. A megesketés megtörténik. Ülés vége 4 óra 30 perckor. Nyíregyháza, július 9. (A „Budapestet­ Cor­responded“ távirata.) Csüggedten és erőtlenül hagy­ták ma oda a bírák, védők, hírlapírók a megyeház épületét A mai ülés telt terem mellett délutáni öt óráig tartott, gazdag volt érdekfeszítő, izgató mo­mentumokban, meglepetésekben és kínos jelenetekben. Egy parasztleány az eltűnt Eszter nővérével teljesen egyezőleg vallotta, hogy Esztert a ma szom­baton délután 1 órakor látta és vele beszélt. Ez két héttel ezelőtt történt. Ekkor az alispán váratla­nul jelentette, hogy a tisza­eszlári biró — az egyik főszereplő ezen ügyben — hivatalosan tudomásul PESTI HÍRLAP, TÁVIRATOK. A király útja Grác, jul. 9. Az uralkodó reggel 6 óra­kor utazott el a magyar nyugoti vasúton. Az indóháznál nagy számú közönség gyűlt ösz­­sze, mely az uralkodót lelkes tüntetésben ré­szesítette. A merre a vonat haladt, minden ál­lomás fel volt díszítve s ő felsége a lakos­­s­­ág részéről mindenütt lelkes fogadtatásra talált. Az állomásokon diadalkapuk voltak felállítva. Gleisdorfban ő felsége jelen volt a szegények háza alapkövének letételénél. Gleichenberg­­b­e­n Thurn-Taxis hercegnél reggelizett. Radkersburg, jul. 9. Ide fél 11-kor érkezett az uralkodó, kit a város elején a községi képviselet fogadott. Az üdvözlő beszéd után, melyet Deller polgármester tartott, ő felsége a helyi viszonyok felől tudakozódott, s erre megtörtént a bevonulás az ünnepiesen díszített városba, hol az uralkodó szem­lét tartott a helyben állomásozó tüzérség felett. Az idő gyönyörű. Az írói és művészi kör párisi útja Velencze, július 9. A tegnap esti és éjjeli ünnepélyek, melyeket a város a keresztülutazó ma­gyar írók és művészek tiszteletére rendezett, nagy­szerűek voltak. A lakomán az első áldomást Pulszky Fe­renc mondta. „Mint touristák jöttünk, — úgymond, — s Velence városa ünnepélyes fogadással lepett meg bennünket. Köszönjük, lelkünk mélyéből kö­szönjük e fogadást, mely egy szomszéd baráti nem­zet fiait illeti. E percben arra gondolunk, hogy Olaszországot az Anjouk alatt szoros viszony fűzte Magyarországhoz. Anjoui királyaink hozták be ha­ Főispáni beigtató. Debrecen, jul. 9. (A Pesti Hírlap sa­ját tudósítójának távirata.) Gróf D­e­­g­e­n­f­e­l­d József főispán beigtatása nagy ünnepéllyel ment végbe. Délután 2 órakor d­i­s­z­­e­b­é­d volt a „Bika“ nagytermében százhúsz teríték­re. Felköszöntőket mondtak a főispán, Révész Bálint, Domahidy Ferenc, Könyves Tóth Mihály, Kőrössy, Kis Albert képviselők, Zichy Géza, Simonffy polgár­­mester, Könyves Tóth Kálmán és még többen. Debrecen, jul. 9. (A Pesti Hírlap sa­ját tudósítójának távirata.) Hajdúmegye új főispánjának beigtatása a megye mai közgyűlésén történt. A közgyűlés megnyitása után olvastatott a belügyminiszteri leirat, mely szerint M­is­k­­o­l­c­z­y volt főispán saját kérelmére, fölmentetvén, helyette Degenfeld József gróf nevezte­tik ki Hajdumegye és Debrecen város főispán­jává. Miskolczy megható búcsúlevelének felolvasása után Degenfeld a közgyűlésen lelkes éljenek közt megjelenvén, ünnepélyes esküt tett, kiemelve, hogy minden törekvését Hajdú megye érdekeinek előmoz­dítására fordítandja. Szavait szűnni nem akaró él­jenzés kísérte. A főispánt a közönség általában nagy rokonszenvvel fogadta. Két órakor fényes bankett a „Bikában.“ A kolera. London, júl. 9. (A P­e­s­t­i H­í­r­l­a­p s­a­­ját tudósítójának t­á­v­i­r­a­t­a.) Damiette­­ben tegnap 88 ember halt meg kolerában. Alexandriában az eddigi koleraesetek az európai negyedre szorítkoznak. A vesztegzárt kikerülendő, az egyiptomiak Szuezen és Anglián át kezdenek Európába utazni. Hongkongból érkezett hírek szerint Satau khinai kikötővárosban nagymérvben pusztít a kolera­járvány. Kemény miniszter útja, Újvidék, július 9. Báró Kemény Gábor köz­lekedésügyi miniszter ma reggel Tolnay, a magyar államvasutak igazgatója, Ullmann, a dunagőzhajózási társulat igazgatója, Perczel, a szabadkai üzletveze­­tőség főnöke, Sándor Béla főispán, Smausz alispán, Nagy László (nem Bedő, a­mint tegnap távirati hi­ba következtében közölve volt) miniszteri tanácsos, Rapaics Rudolf osztálytanácsos és a budapest-zi­­monyi vasút építési fővállalatának képviselője, Schwarz Ármin kíséretében különvonattal ide ér­kezett. A minisztert ideutaztában számos ovációban részesítették. Kis-Kőrötön tegnap nagyszámú közön- 7.

Next