Pesti Hírlap, 1883. október (5. évfolyam, 270-300. szám)

1883-10-01 / 270. szám

Elmaradt felolvasás. Az agráriusok nagy fellépésre számítottak. Eszméiknek támadó felléptére, s talán egy meg­nyert ütközetre A­p­p­o­n­y­i Albert gróf felolvasást akart tartani az akadémia nemzetgazdasági bizottsá­gában az agrárius kérdésekről. Bizonyítani akarta a magyar földbirtok-viszonyok nagy el­fajulását, s a földbirtokos osztály még nagyobb pusztulását. Az agráriusok eddig adósok maradtak min­den pozitív bizonyítékokkal. Csak állítottak és nem okadatoltak. Csak jajveszékeltek és nem bizonyították be, hogy panaszuknak helyes alapja van. Tehát nemcsak azt meg nem mondták, hogy ha valóban baj van, ezen miként kell se­gíteni, s végre is ezen fordul meg a kérdés: még arra sem akadt köztük ember, aki kétség­telen adatokkal, vagy egyátalán adatokkal ki tudta volna mutatni, mi hát a baj. Németországból hoztak maguknak egy agrárius professort, valami Mayer nevű tized­­rangú német elméletgyártót. Ennek kellett vol­na diagnosist tartania a magyar földbirtok be­tegségei felett. Ez azután a legjobb helyen jár­kált, a Dunántúl, különösen Somogy megyében, ahol a középföldbirtokos osztály vagyonszerző és túlnyomó többségben nem vagyonpusztító; ahol a paraszt nagyobb ur, mint más országok kis nemessége és kis iparossága; s a­hol más agrárius baj nincs, mint hogy a középbirtok nincs arányban a rengeteg uradalmakkal. Itt azután csinálhatott diagnosist a német föld­doktor. Ki is költözött már Magyarországból. De tanítványai itt maradtak. Három fiatal mágnás, a­ki járt Amerikában, s ott vadász­­gatva, utazgatva felfedezte a homesteadet, azután könyvet írt róla, ajánlván azt, mint agrárius bajaink egyik panaceáját. Persze arról nem nyertek felvilágosítást Amerikában, hogy a homesteadnak kisebb gondja is nagyobb a földbirtok felaprózása meggátlásánál. Nevetséges törvény volna az, mely ott akarna birtokfelosz­tást gátolni, a­hol még mindig millió hold számra van elfoglalandó föld. E törvénynek egészen más raisonja van. Hogy mi, erről majd máskor. Most Apponyi felolvasásáról van szó. Minden agráriusunk tudja jól, hogy a pa­raszt­birtok kérdése, melyet minimummal, ho­­mesteaddel stb. akarnak védelmezni (mi ellen ?) a legkisebb jelentőségű az egész vitatkozásban. A közvélemény is nagyon jól tudja, hogy nem a parasztról, hanem a középföldbirtokról, s az uradalomról van szó. Arra pedig sehol a vilá­gon, sem tudományos elméletben, sem praxis­ban nincs kadencia, mikép lehessen megvédel­mezni­ az uradalmat és a középbirtokot a ter­mészetes feloszlástól minimum, vagy homestead segítségével, vagy akármivel. Úgy az állítólagos bajok kimutatását, va­lamint ezt a kadenciát várták agráriusaink Ap­ponyi felolvasásától. Megvalljuk, mi is felettébb nagy érdeklő­déssel vártuk ezt a felolvasást. És mi történik ? Apponyi hír szerint bejelentette az akadé­miánál, hogy azt egyelőre nem tartja meg. Miért? Beszélnek sürgős útról, mely hetekig fog tartani. És mi el is hisszük, hogy a felolvasás elmaradásának ez kizárólagos indoka. Úgy tudjuk, hogy Apponyi Albert ezt az okot jelentette az akadémiának. A rossz nyelvek azonban beszélnek egyéb­ről is. Azt mondják, Apponyi Albert gróf, látva mily nagy várakozással csüng rajta barát és ellenfél, s belátva, hogy ezt a várakozást ki nem elégítheti, ezért halasztotta, vagy ejtette el felolvasását. Bizonyára betekintett a létező ada­tokba. Cikket írni, még parlamenti beszédet is lehet tartani adatok és bizonyítékok nélkül. Akadémiai felolvasást azonban nem. A puszta mende-monda, vagy egyes szomorú példák, a rossz gazdák, vagy csapások által sújtott egész vidékek elpusztulása még nem tükre egy ország gazdasági állapotának És Apponyi tudta, hogy az agrárius vita harmadik évében már mon­dani is kell valamit. Az új földesurak feletti elégikus busongás még nem agrárius programm. Van azonban egy másik verzió is. És meg­valljuk, szeretnők, ha ez lenne igaz. Méltó volna Apponyihoz, az ő fényes tehetségéhez és őszinte igazságk­ereséséhez. Eszerint Apponyi egyátalán szakí­tana az agráriusokkal. Amikor agrárius dolgokba ártotta magát, még nem ismerte a kérdést. Nagy tehetség, mit­ veit szellem ő , de tanulmányainak irányát ak­kor még nem fordította az agrarizmus felé. Pusztán kedélybenyomásnak engedett. Utazott a felvidéken, s fájdalmasan tapasztalta, hogy a felvidéki gentry, mely különben soha sem volt, gazdag, vagyonilag megrendült, s nem egy régi nemesi lak most szeszgyárrá van átalakítva, vagy az „uj földesur“ lakik abban. Az e látvány miatt támadt regényes han­gulatában mondta el ismeretes parlamenti be­szédét. Fájdalom, korábban beszélt, mint a kér­dést tanulmányozta volna. Ez persze megesik a legkomolyabb embereken is, de az oly jeles férfiak mint Apponyi, helyre szokták hozni hi­bájukat. E parlamenti beszéde óta elkezdte ta­nulmányozni az agrárius kérdést, eljárt a gaz­dakör üléseibe, ahol persze keveset okult. A legutóbbi nagy parlamenti szünetet azonban a­­pesti hírlap tárcája. Képviselői beszámolók. — A „P­e­s­t­i Hírlap“ eredeti tárcája. — Ez a legmulatságosabb dolog. Parlamenti műnyelven „izzadtság fürdőnek“ nevezik. A képviselői mesterség egyik „sine qua non“-ja, hogy az ember elmondja otthon, mit csinált , amikor semmit sem csinált. Mert aki csinált va­lamit, annak tulajdonképen nincs is szüksége a beszámolóra. Egyébiránt a kerületektől függ. A kerületek közt vannak „jámbor kerületek“, ahol nem érdeklődnek semmi iránt, forogjon a vi­lág, ahogy neki tetszik ; vannak „nyugalmas kerülete­k“, ahol annyira megszokják egy­­egy embernek a szívét és ábrázatát, hogy an­nak a mandátuma holtáig szüli a gyermek- és unoka mandátumokat. Ilyen helyeken nem kell tenni beszámolókat Vannak továbbá „c­s­a­k­­lizó kerületek“, ahol minden három esz­tendőben kicserélik a megkopott képviselőt újab­bal. Itt is kár vesztegetni a szót , mert a csere el nem maradhat, benne van a kerület­nek a vérében. Léteznek azonban még „v­e­­szélyes kerülete­k“, ahol soha se lehet előre tudni, milyen lesz a hangulat, melyik szó hol szúr, — az ilyen helyütt mindig tűnődnie kell a követnek: „Mi lesz ugyan jobb ? Ha be­szélek, vagy nem beszélek ?“ De a legborzasz­tóbbak mindenek közt a „kiváncsi kerü­lete­k.“ A­kit az istenek gyűlölnek, ilyen helyre teszik képviselőnek. Itt már okvetlenül beszélni kell. A képviselői atillát akár ott tartsa az em­­ber, hogy a­mikor lekerül, m­indjárt beleöltözhes­­sék, elmagyarázandó az európai potentátok praktikáit. S az a legrosszabb még, ha a képviselő „idegen,” azon a tájékon. Mert akkor megha­ragszanak, ha le nem jön... (Le néz bennün­ket!) s ha szorgalmasan jön, akkor meg ők né­zik le. (Örökké itt ténfereg) Németh Albert járt úgy egyszer, hogy le­­menvén a választói közé, a kocsistól, a ki vitte, kérdé az egyik faluban, a­hol megszállt, hogy ki volt várjon az a kopott külsejű úri­em­ber a községháznál, a ki fogadta ? — Hogy ki volt? felelé gúnyosan a ko­csis­ választó. Az Nagy István uram volt, a kinek akármilyen is a testén való ruházatja, de úgy kell azt az embert megnézni, ötszáz hold földje van annak. Azután hátra fordult a képviselőhöz. — Tudja-e azt a tekintetes úr, hogy mek­kora nagy darab föld az ? — Hogyne tudnám — mondja Németh Albert — nekem magamnak is van egy pár száz holdacska földem! A paraszt kétkedőleg vakarta meg fejét. — De már engedelmet kérek . . . hiszen szentül elhittem a tekintetes ur programm be­szédjét, szépen tetszett kiokumlálni, hanem az földbirtokról ne adassék szó, mert már azt nem hiszem el.. . — Ejnye, hát hazudom én kegyelmednek ? — Már kérem alásan, — ha a tekintetes urnák földje volna, akkor csak nem csavarogna itt, ilyen szörnyű munkaidőben. * A minap betértem Szeged város érdemes és szeretett képviselőjének Herman Ottónak a „házi szentélyébe“, a mely vagyon a múzeum­ban s tele van ritkaságokkal, kitömött szárnya­sokkal, spiritusba rakott amphibiumokkal. Az ablakban alkalmas kalitkában egy kis viperát tartogat, melyre kíváncsian leskelődnek be kívülről a tanulógyerekek. A vipera gyakran kijön házikójából a homokombitusára s ott olyan hangosan sziszeg, hogy Herman Ottó édesen el­mereng rajta s álmodozón hajtja le fejét dívá­nyára, hogy e zenénél egyszerre előtte evickél­­jen Magyarországnak minden hala. Ha a vipera szótalan s morcosan bebú­jik, Herman Ottó mindjárt nem tudja folytatni készülő nagy munkáját a halakról. (Nem lesz már nagy pókász többé, hanem „nagy halász“ s ez sokkal jobban fog a szegedi kerületben hangzani.) — Vipi! Vipikém ! Gyere ki a napfényre kedves Vipikém! A vipera már érti az ő gazdáját s ha őt utánozva sziszegni kezd, legott ott gyűrűzik a tarka eleven pántlika a homokban. — Szegény Vipi! Itt kell hagynom, mondja az állatok pa­trónusa szomorúan — Szegedre kell mennem beszámolót tartani. Aztán annyi, de annyi dolgom van, mig készen leszek ezzel a munkámmal. Most egészen belemelegedtem s félben kell szakitanom. — Csak a miatt ? — Hát nem elég ok az ? — Nem bizony. Itt egy áldásos munkál­kodást hagy abba, melyet nem képes más em­ber elvégezni. S miért hagyja itt? Semmiért! — Muszáj. . . — Hiszen az egész kerület szereti. Mai számunk 12 oldalt tartani . gutoiwst. 1883._____________________________V, wf. 770, (1710-1 aram___________________________________Hétfő, oWb.r I. Szerkesztési iroda: Előfizetési árak: „ fr_ oudapacie”, nádor-utca 7. iX. évre. 14 írt — ki® IIII hová a lap azöllemi részét illető aundcc Wélárre «•••••■« T __ m mmm JKS 1?^» m« , közlemény intézendő. ■egyedévre* ******8*00, g$ jjj l^.1 pjS jpj|f f||j fjll| asgsl Bérmente­tlen levelek csak ism«pl­W ra.........................1 . »• j «»i it's fejj ifcj 1$ _jIE­ sS JeSIi pljffj Kémratok »isara nem vittük JCgyee szám helyben 4 kr. ftSjj pa &j||| 1^ ^ -4 ^Magyarország és a Nagyvilág“ eiaft ny| ^ÉÉ!rlÉJr LlI ||)J Ijjj ||P^ |||j ||g hová az előfizetések és a lap saétkttA* nagy képes lappal együtt: ______ ** T° te^ndők* *° ° •**“ |0­*.....................*t bt‘ Hirdetések •: POTTU­KAT NAPILAP „ . ... . JL V/JUl I 11VTLL A 1 ni * 1.JX4-X * V RUDOLF MOSSE-nél PÁRIS-ba;­százalék nin adatik, * 1 V * 40. Rue Notre dame des Victonce

Next