Pesti Hírlap, 1883. december (5. évfolyam, 331-359. szám)

1883-12-20 / 349. szám

1883. december 20. PESTI HÍRLAP­ ját megindíthatják. Egy másik tudósitó a következőket irja : A magyar államvasutak 1. számú gyorsvonata ma hajnalban Lehota és Körmöcbánya közt egy kettős tehervonattal összeütközött. Szeren­csére emberéletben nem esett semmi kár, de né­hány kocsi annyira megsérült, hogy az utasoknak át kellett szállni a segélyül kért vonatra. E­miatt a nevezett gyorsvonat ma reggel 3 órai késedelem­mel érkezett meg a fővárosba. Mulatságok. A jogász bálbizottságnak bál­anyául sikerült megnyerni Andrássy Aladár grófnőt, ami teljes biztosítékot nyújt arra nézve, hogy az évek hosszú során az elsőnek elismert jo­­gászbálok jó hírnevének az idei is minden tekintet­ben meg fog felelni. A tevékeny bizottság mindent elkövet, hogy a bál sikerét biztosítsa s már úgy a meghívók szétküldését mint a bál rendezésére vo­natkozó munkálatokat megkezdette. * Az országos nőképzőegyesü­l­et tanintézete javára 1884. január 6-án a vigadó há­rom nagyobb éttermében táncvigalommal és szabad buffet­tel egybekötött zártkö­rű társasestélyt rendez. A rendezőség következőkép alakult meg : Manndorff Géza br. r. b. elnök. Legifj. Teleki Sándor gr. r. b. alelnök Andrássy Sándor gr., Abay Leo, Bánhidy István br., Balás Béla, Békássy István, Bujanovics Gyula, ifj. Brezovay László, Blaskovics Elemér, Gsernyus Allán, Eszterházy Dénes gr., ifj. Edelsheim Gúlái L. b., Fáy Zoltán, Fáy Gyula, Földváry E., Földváry L., Gaál Gyula, Halassy József, Hellebronth Kálmán, Houchard Ferenc, Justh Zsigmond, Jász Géza, ifj. Kovásznay Zsigmond, ifj Lovassy Ferenc, Madách Emánuel, Madách László, Maskó Ábrahám, Orosz Endre, Prónay Mihály, Patay József, Putnoky Mó­ric, Péchy József, Radvánszky György, Rudnyán­­szky László, Radisics István, Rauch Pál báró, Sivó Jenő, Széchenyi Andor gr. Széchenyi Emil gr., Széchenyi Aladár gr., Szabó József, Szapáry György gr., Szirmay Sándor gr., ifj. Szent Iványi Farkas, Wickenburg István gr., Wickenburg Márk gr. ifj. Zichy Nándor gr., Zoltán Béla. Belépti jegy ára 5 forint. A szabad buffet hideg ételekből és teából fog állani. Belépti jegyek kaphatók: Veres Pálná, sz. Beniczky Hermin elnök (Borz-utca 12. sz. a ), özv. gróf Teleki Sándorné alelnök (Szervita-tér 10. sz.), és este a pénztárnál. Kezdete 9 órakor. * A technikus bál (január 2- án a Vi­gadó termeiben) rendező bizottsága következőkép alakult meg: Helmay Ödön alelnök, Lázár Lajos alelnök, Tolnay Kornél alelnök, Paál Árpád pénz­tárnok, Bécsy Dezső, Bethlen Balázs gr., Cathry Ede, Chimani Lajos, Fluck Dezső, ifj. Femer Jenő, Gaál József, Gerenday Dezső, Jamniczky János, ifj. Just Ferenc, Keresztes István, ifj. Kherndl György, Kollerich Géza, Kruntorád Engelbert, Nagy Béla, Nagy Gyula, ifj. Ney Ferenc, Pálffy Tihamér, Pischinger Gyula, Pridalka Géza, Prónay Mihály, Reviczky László, Sterba De­zső, Szanyi Árpád, Szentiványi Zsigmond, Szojka Kálmán, Szokolay István, Vertán Adorján, Weisz Gyula bizottsági tagok. Belépti jegyek a meg­hívó előmutatása mellett a műegyetemen (múzeum­­körút 3. szám) a segítő egyesületi irodában, a bált megelőző három napon a „Nemzeti szállodában“ válthatók. Személyjegy 5 frt. Családjegy 2 sze­mélyre 9 frt, minden további személyért 3 forinttal több. Nagy páholy 40 frt. — Kis páholy 25 frt. — Ülőhely 5 frt.* A budapesi kereskedő ifjak tár­sulata f. évi dec. 31-én saját helyiségében (Gi­zella tér 2.) műsorral és tánccal egybekötött Syl­­veszterestélyt rendez. Kezdete 9 órakor, az eljárás ezen módját az igazsággal megegye­zőnek és helyesnek tartjuk, s hogy az ellenkező fölfogás uralomra vergődvén, egyaránt megren­dítené az esküdtszékek méltóságát, másrészt arra vezetne, hogy a sajtó útján elkövetett vét­ségek és bűntettek miatt kiszabott szabadság­­vesztés kiállására a szerző mást, például egy közönséges csavargót (akinek úgyis olcsó az ideje) fölfogadhatna. Mégis, miután sajtóeljárásunk hasonló esetre vitán kívül álló intézkedést nem tartal­maz, helyén­valónak találjuk, hogy egy hozzánk beküldött fejtegetésnek alább helyt adjunk, is­mételve megjegyezvén azonban, hogy részünk­ről a hézagpótló bírói gyakorlatot minden irány­ban helyeseljük s a kérdést végkép rendező törvényes intézkedés bekövetkezését jogszolgál­tatásunk érdekében várjuk és óhajtjuk. A közlemény itt következik : * A Bácskai Nagy Julcsa színésznő által Bo­don József író ellen indított sajtóperben a buda­pesti sajtóbíróság által hozott ítélet nemcsak a peres felek vitájában döntött, hanem döntött két olyan nagyfontosságu elvi kérdésben is, mely sajtó­eljárásunk alapintézkedéseit érinti, melynek igy vagy amúgy leendő eldőlése egészen más és más jellemmel fogja felruházni sajtóeljárásunkat s mely­nek történetes megvitatása — következésképen — nem a peres felek érdekeinek, hanem a közérdek­nek szempontjából — fölötte érdekes és kívánatos. Bodon József lapjában, a Gyöngyösi Lapok­ban egy álnévvel aláírt cikk jelent meg, mely erő­sen kétértelmű tréfálódzások és szójátékokkal volt tele, de tényállítást nem tartalmazott. Bácskai Nagy Julcsa ellene irányzott rágalmat és becsületsértést vélt látni a cikkben és beadta panaszlevelét a budapesti sajtóvizsgálóbíróhoz, kérvén a nyomozat megindítását. E panaszlevél következtében kihallgattatott Bodon József szerkesztő a szerzőség kérdésére nézve s Bodon egy Melegh Lajos nevű egyént je­lentett be szerzőként, a ki a bíróság előtt megje­lenvén, magát szerzőnek vallotta s a cikkért a felelősséget elfogadta. Panaszos nem elégedett meg Melegh Lajos szerzővel ; kijelentette, hogy a cikket Bodon írta s hogy ellene kívánja a nyomozást vezettetni. E kívánatnak a vizsgálóbíró helyet adott s Bodon mint szerző ellen folyamatba tétetett a vizsgálat. A vizsgálat során két betűszedő bizonyította, hogy az inkriminált cikk a Bodon kéziratjával ment a nyomdába s más három tanú bizonyította, hogy Melegh magánkörben oda nyilatkozott előttük, hogy a cikket nem ő írta s a szerzői felelősség elválla­lására csak Bodon által kéretett föl. Kihallgatása alkalmával Melegh előadta, hogy ő hat gimnaziális osztályt és a távirászati tanfolya­mot végzett ember ; a tárgyalás alkalmával pedig két tanú állította, hogy Melegh egy elzüllött, nap­számos munkával foglalkozó ember, aki egykor a Gyöngyösi lapok kihordója volt. Panaszos ezek alapján vádlevelét Bodon, mint szerző ellen adta be. Kérvén Bodont, mint rágalmazót a b. törvény 258. § a s mint becsületsértőt a 261. §. alapján elmarasztalni. Megjegyzendő azonban, hogy nem jelölte ki védle­velében azon részeket, melyek a panaszolt cikkben rágalmat tartalmaznának s ez bajos is lett volna, miután a rágalmazás vétsége a büntető törvény­­könyv 258. §-ában törvényhozásilag ilyetén képen van definiálva: „A rágalmazás válságot követi el és hat hónapig terjedhető fogházzal és ötszáz fo­rintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő, aki va­lakiről . . . olyan tényt állít, mely valódi­sága esetében az ellen, akiről állíttatott a büntető eljárás megindításának okát képezné, vagy azt köz­­megvetésnek tenné ki,“­­ a kérdéses cikkben pe­dig tényállítás egyáltalában nem foglaltatik. Bodon a vádlevél kézbesítése után kifogáso­kat adott be, indokolván azt azzal, hogy a sajtó­­törvény intenciója, sőt határozott kijelentése szerint a­hol szerző jelentkezett, a szerzőség kérdésében további nyomozatnak helye nincs. Hogy itt szerző jelentkezett s ennek bíróság előtt tett vallomásával szemben annak bizonyítása, hogy a cikk a szerkesztő kézírásával ment a nyomdába s hogy Melegh magán körben a bíróság előtt tett val­lomásával ellentétes értelemben nyilatkozott, még csak vélelmet sem kelthet a mellett, hogy a cikk szerzője nem az önként jelentkezett szerző, hanem más, s annál kevésbé bizonyíték arra nézve, hogy a szerző épen Bodon volna. A bíró köteles ugyan a nyomozat során beszerzett bizonyítékokat mérlegelni, de ha azt látja, hogy ezek a magát ön­­g­ként szerzőnek valló nyilatkozatával szemben még­­ csak részleges bizonyítékot sem képeznek, nem en­gedheti meg, hogy vádló egy, a szerzőséget tagadó egy­et sajtóperrel zaklasson akkor, mikor a nyo­mozat során a legerősebb bizonyító eszközzel az önvallomással szerzőnek bizonyított egyén szerző­ként jelentkezett. Tárgyalás és felfolyamodás után a kir. Kúria a Bodon kifogásait elvetette, mert kifogások­kal csak a távolabbi fokozatban fe­lelős személyek: szerkesztő, kiadó élhetnek az esetben, ha a szerző nem tudatnék s ellenök a törvényben megállapított felelősségnél fogva indíttat­nék sajtópör, de Bodon ellen, mint szerző ellen indíttatott a sajtópör, — azon kérdés el­döntése pedig, hogy az inkriminált cikknek Bodon-e a szerzője vagy sem ? az esküdtszéki eljárás foly­tán hozandó ítélet tárgyát képezendi. (A Kúria itt megkülönböztetést tett az es­küdtszéki eljárás, az esküdtek verdiktje s a törvényalkalmazó bíróság ítélete között s a szerzőség kérdésének eldöntését határozottan e­z utóbbi (a bíró) feladatának mondotta ki, mert különben nem beszélne „ítélet“-ről, holott az es­küdtek csak „verdikt“-et mondanak.) Az esküdtszéki eljárás megtartatott. Bodont az esküdtek egyhangúlag s­z­e­r­ző­ne­k s a rágalmazás vétségében is bűnösnek nyil­vánították. Erre a bíróság is visszavonult s meg­hozta ítéletét, mely szerint Bodon, mint szerző be­csületsértés és rágalmazás miatt — terhelő körül­ményül tudatván be az, hogy álszerzőt állított maga helyett — a költségek megtérítésére, öt havi fog­ságra és ötszáz forint pénzbüntetés megfizetésére marasztaltatott. Ránk, mint olyan, mely a Bodon ügyével együtt eldöntést nyert, csak a következendő két közérdekű kérdés tartozik: 1. Fenyítő eljárás-e a sajtóeljárás, vagy attól eltérő ? 2. Az esetben, ha valaki törvényhozásilag definiált vétséggel vádoltatik, a törvény alkalmazó bíró mit tartozik respektálni: azon törvényt, melyet alkalmaznia kell, vagy az esküdtek verdiktjét, habár az a törvénytől elütő ? E két kérdésben a budapesti sajtóbiróság in­direkte szintén döntött, mikor Bodont elmarasztalta s döntött pedig úgy, hogy kimondta: 1. A sajtóeljárás csakugyan egyenlő a fenyitő eljárással. 2. A bíró nem a törvényt, hanem az esküd­tek véleményét tartozik respektálni az esetben, ha az eltér a törvénytől. A sajtó vád és a nyomozás. 1. A nemrég lezajlott Bácskai-Bodon féle sajtóperben tudvalevőleg az a különös eset tör­tént, hogy a vizsgálóbíró az inkriminált sértő közlemény szerzőjét, s miután Melegh Lajos előállított egyén szerzősége tarthatatlan volt, a vádló kívánságára a bűnvádi eljárás eszközeivel nyomozta ki. Az eredmény ismeretes. Az esküdtszék előtt már Bodon József felelős szerkesztő ellen emelkedett a vád s az ország azon szokatlan látvány tanúja volt, hogy egy hivatalból kinyo­mozott vádlott fejére az esküdtek ritka egyértel­műséggel kimondották a vétkest, a bírák pedig ez alapon a büntetést. Annak idején volt alkalmunk jelezni, hogy TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. A tisza­eszlári per a kir. táblán — Harmadik nap. — A mai ülésen Széll Farkas előadó a hul­lacsempészetre vonatkozó bizonyítási anyagot részletezte a bűnjeleket képező ruhadarabok fölmutatása mellett. Ezzel együtt a büntetőper azon legfontosabb kérdése is fölmerült, várjon a dadai hulla csakugyan Solymosi Eszter hullája volt-e vagy nem? V­a­­­k­a­y Károly elnök mindenekelőtt a da­dai hulla föltalálásának nagy jelentőségére utal. Ez a büntetőper forduló­pontja. Az első kérdés, váj­jon S. Eszter életben van-e még, vagy bebizonyít­­hatólag meghalt, vájjon büntetendő cselekmény okozta-e halálát ? Kéri az előadót, hogy eddig ta­núsított kitűnő tárgyismeretével és lebilincselő szak­­avatottságával ismertesse meg a bíróságot a hulla föltalálásának földerített körülményeivel. Széll Farkas előadó a hulla föltalálának történetét adja elő. A hullát föltalált tutajosok an­nak ruházatáról felvilágosítást nem tudtak adni. A hullát Oláh György tanú fogta ki. (Dr. Forrásy Ferenc jegyző olvassa Oláh vallomását.) Elnök: Úgy látszik sem a védelem, sem a bíróság nem tudakolta meg Oláhtól, hogy a hullán, mikor azt a vízből kifogta, milyen ruha volt ? Széli Farkas előadja, hogy Oláh György ugyanazon ruhadarabokat sorolta föl akkor is, meg később is, mikor a sírból kivették. A ruha azonos­sága mindkét esetre meg van állapítva. Forrásy Ferenc jegyző olvassa ifj. Zol­tán István és Szűcs János tanul vallomását. Széll Farkas kiemeli, hogy Oláh György beszéde után elterjedt a hír, hogy a kifogott hulla Solymosi Eszter hullája. Jún. 19-én a vizsgálóbíró megjelent, de a vádlottakat sem a felismerési eljá­rásról, sem a boncolásról nem értesítette. Solymo­­siné azonban a leányán volt ruhadarabokat látat­lanból is elő tudta sorolni (Olvastatik a fölisme­rés! jegyzőkönyv.)­ ­.

Next