Pesti Hírlap, 1884. január (6. évfolyam, 1-31. szám)

1884-01-01 / 1. szám

Budapest, 1884. VI. évf. I. (1800.) szám. Kedd, januá Szerkesztési iroda x^ofize-esi arai.. IVVVílu «■ hm Budapesten, nidor-nte» 7. si., I., ^ h*14 részét illető n »gisz érre.....................30 firt. -. ............................1» , _ __ TmTT^ . _ _ _ . Hirdetéseit­­ • • • • • POLITIKAI NAPILAP e-issrAtstis«. Szi­alik mm adatik. 1 VXJA11.1VIXI A ! Ill XAJXXA ‘ KUDOU MOSSE-nel PARIS-bss, * ^ 40, Bue Xotredame de» Victoirsa. ~ --------------- - ■■ ■■ ■■■ ----- ■------------------------------------------------------------------------------------------- ---------~ ■ -■ "..........................^­s Előfizetési felhívás PESTI HÍRLAP •című politikai, irodalmi és közgazdasági napi­lapra. A bizalom és rokonszenv, melyet a ma­gyar olvasó­közönség évről-évre fokozódó mérv­ben tanúsít a Pesti Hírlap iránt, arról tanusko­­kodik, hogy lapunk híven megtartja az irányt, melyet maga elé tűzött. Jólértesültség, élénkség és a tartalom gazdagsága tekintetében a Pesti Hírlap ed­­digelé is legelől állt ; a t. közönségnek nagy­mérvű és megtisztelő csoportosulása lapunk körül azonban lehetségessé teszi, hogy ezentúl még fokozottabb erővel feleljünk meg felada­tunknak. Továbbra is erélylyel és igazsággal fogjuk szolgálni a nemzeti politika, a szabadelvű hala­dás és a magyar demokrácia érdekeit. Függetlenek voltunk eddig is, függetlenek leszünk ezután is minden irányban pártoktól és kormánytól egyaránt. Erős, öntudatos magyar nemzeti politika a jelszavunk. Határozottan szembeszállunk mind­azzal, ami e politika útjában áll, de nyíltan he­lyeseljük, ha akár a kormány, akár a pártok úgy járnak el, amint azt e politika érdekei kö­vetelik. És ez teszi lehetségessé, hogy lapunkat különböző pártállást­ kitűnő publicisták támo­gatják. E függetlenségben rejlik erőnk. Megmond­hatjuk az igazat minden irányban, a kormány­nak és az uralgó többségnek úgy, mint az el­lenzéknek. Nem egyes köröknek vagy osztályoknak írunk, hanem a nagy­közönségnek, s így arra törekedünk, hogy mindenki megtalálja lapunkban azt, a­mi kiválóan érdekli. És ezért naponkint 16—20 különböző tar­talmú cikket közlünk a rendes és gazdag rova­tokon kívül. Mellékleteinken a szépirodalmi olvasmány mellett az ismeretterjesztő közlemények ép úgy helyet találnak, mint a politikai apróságok, a kedvelt karcolatok a „t. Házból“ és a nagyvilág különböző részeiben történő érdekes események leírásai. Hosszabb szenzációs regényeken kívül a Pesti Hírlap eredeti beszélyeket, rajzokat, tárca­cikkeket közöl; továbbá karcolatokat, mulatsá­gos történeteket, eredeti leveleket Bécsből, Ber­linből, Párisból, Rómából, Londonból, New- Yorkból; a külföldi irodalomból mindig először mutatja be vagy ismerteti az érdekesebb ter­mékeket. Külön tudósítói által gazdagított távirati rovatából azonnal értesül az olvasó minden fon­tosabb eseményről. A Pesti Hírlap hetenkint többször gondos kivitelű illusztrációkat közölt, azonkívül többször havonkint zongorára szerzett zenedarabokat , opera- és operette-részleteket, táncdarabokat, klasszikus zeneműveket, népdalokat stb. A Pesti Hírlap a legkiválóbb erők közre­működésével jelenik meg. Vezércikkeit továbbra is kitűnő publicis­táink : Biksics Gusztáv, Eötvös Károly, Tors Kálmán országos képviselők írják, a politikai apróságokat pedig Mikszáth Kálmán. A »t. Házból« című országgyűlési karcola­tok állandó rovatot képeznek a parlament együtt­­léte alatt. Tárcaíróink sorában helyet foglalnak : Arányi Miksa (Parisban), Degré Alajos, Frankenburg Adolf, Jakab Elek, Kácser Lipót (Londonban), Könyves Tóth Kálmán, Kürthy Emil, Madarassy László, Milkó Izidor, Radó Antal (Rómában), Prém József, Sziklay János, Tábori Róbert (Berlinben), Tóth Béla, V­á­r­a­d­i Antal, Zola Emil »Az élet öröme« című kitűnő regényéből az új előfizetők az újévig megjelenő részt külön lenyomatban kapják. Borostyáni Nándor, Dr. Kenedi Géza, főszerkesztő, felelős szerkesztő. A Pesti Hírlap előfizetési ára: A „Pesti Hírlap“ és „Magyarország és a Nagy­világ“ című nagy képes­lap előfizetési ára: Egész évre 20 frt — kr. Félévre 10 frt — kr. Negyedévre 5 frt — kr. Egy hónapra 1 frt 70 kr. Az előfizetés legcélszerűbben postautalvány­nyal eszközölhető. Előfizetések a hó bármely napjától érvényesithetők. — Az előfizetési pénzek a „Pesti Hírlap“ kiadóhivatalához. Budapest, Nádor­ utca 7 sz. küldendők. Lapunk címének megírásakor szíveskedjenek­­. előfizetőink ügyelni, hogy csakis„Pesti Hírlapot“ írjanak. Mutatványszámok kívánatra egy hétig ingyen küldetnek. Egész évre 14 frt — kr. Félévre 7 frt — kr. Negyedévre 3 frt 50 kr. Egy hónapra 1 frt 20 kr. Mai számunk 20 oldalt tartalmaz. Az uj év. Átléptük az uj év s talán egy uj korszak küszöbét. Talán a virradat egy uj korszak haj­­nalpk­ja. Talán már a kezdődő új év mellében hordja azon nagy eseményeket, melyek a világ­­történelem mezsgyéi, a haladásnak örök mért­­földmutatói. Talán mindazon részektől terhes a legközelebbi jövő, melyek világrészünkre vala­mikor leszakadnak. A politikai bórák, cyklonok és tornádók, melyek népeket visznek hajótö­résre, államok házfedelét ragadják el, talán már az új esztendőben kitörnek. Vagy pedig prózai, eseménytelen, meddő év következik. Év, melyben nem történik sem­mi. Megposhadnak a közélet vizei, vagy szabá­lyos mederben megy előre a világ folyása. Ki tudja, mi, vagy melyik következik be. Ki látta a Jánusarcban visszatükröződő jövőt, ki pillantott az örök titok fátyola alá? De ha a politikai számvetésnek vannak megbízható adatai, ha a politikában egyáltalán jósolni lehet, inkább prózai esztendőre van ki­látásunk, mint a nagy, történeti korszakok kez­detére. A béke valószínű és nem a háború. A nyugalom és nem a küzdelem. A csend és nem­ ­á­sm A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA A szegedi udvar. —A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. — A szegedi királyi biztosság megszűnt a mai nappal. A Tisza Lajos holmiját, a mit oda­vitt s a mit ott szerzett (s mit szerzett volna egyebet mint néhány diszalbumot ?) már cso­magolják az inasai, holnap útra kel mindenes­tül s a kis királyság, mely bájos fényét vetette az üres háztelkekre mig fölépültek, — egy ide­g megmarad még az emlékezetekben, hogy vagy kétszá­z év múlva aztán friss erőben eleve­nedjék meg regékben és operette-szövegekben. Mert sokkal érdekesebb „udvarka“ volt ez, mintsem az ember a lapok száraz hírei után gondolná. Egy kis király, aki nem kér a néptől soha­­semmit, hanem aki mindig ad valamit a nép­nek. Igazán csoda, hogy annak a fehér bárány­nak, mely a Szeged címerében áll szelíden, a nagy kényeztetés mellett, nem nőttek meg jobban a szarvai! Szeged megkapta nem csak azt, a­mit óhaj­tott, hanem mindazt, amit kigondolni képes volt. Csakhogy még az ország is segített neki gon­dolkozni. A demokráciának (amennyiben van Ma­gyarországon demokrácia) Szeged a főfészke, az egyetlen város lévén, hol az iparos elem vergő­dött hatalomra a közügyekben is, hol nem a hivatalnokok a nép fölött, hanem a nép ural­kodik a hivatalnokok felett, a „város cseléded­nek nevezvén azokat féltréfásan. Nagy urat soha sem ismertek és nem res­pektáltak. Nehány nemesi família, mely régi időkben ott megtelepedett, annyira izolálva érezte magát, hogy elfeledte címereit, praedikátumait s a városi polgárok kötelékébe kívánkozott. Alig lehetett elképzelni, hogy egy igazi nagy ur s a mellé egy perfekt gavallér, a minő Tisza Lajos, meg birjon állani a talajon, mely az eddigi főispánok lába alól is csak addig nem siklott ki, mig kellemeztetni tudták magokat. A jó öreg Dani Ferenc, kit néhány hónap előtt temettek­ el, annyira kedvében járt a nép­nek, hogy székét megtarthassa, minden szembe­jövő emberrel kezet fogott, ő köszönt előbb, úgy gerálván magát, mintha mindenkit protegálna s különös módon kitüntetne, mely tulajdonsága aztán olyan végletekre ment, hogy egyszer lát­ván a városházán a mint egy büntetését (valami apró tolvaj­lás volt a dologban) kiszenvedett ra­bot kieresztenek, ismerősen üdvözölte : — Szervusz fiam Kardos György, hol jársz itt édes fiam, hol? — Be voltam csukva, méltóságos uram.­­— Ej, ej, hát nem tudod, te Gyuri fiam, hol lakik az öreg Dani Ferenc? Hát nem tudtál hozzám jönni ? Bizony nem engedtem volna meg ! Mikor pedig jelentéseket vagy bármely hi­vatalos nyilatkozatokat kellett szerkeszteni, min­dig összetett kezekkel kérte a főjegyzőt: — úgy csinálja meg valahogy, hogy ha Tisza Kálmán olvassa, akkor kormánypártinak látszassák, ha pedig itthon olvassák, ellenzéki szellem legyen benne. Hát nem is volt az valami nehéz! Be van ehhez már dresszírozva a municipiumi jegyzők tolla ! Ilyen helyre került Tisza Lajos. • Mindenki azt jósolta neki: vagy a népszerűtlenség, a de­mokrácia rideg makacssága öli meg, vagy az una­lom. De egyik bizonyosan megöli. A Zsótér-palotát rendezték be neki. S min­den bizonyos effektusra való számítással történt. Legelőször egy hivatalnok jött, aki meg­nézte a palota fekvését: melyik ablaka hová nyílik, melyik lesz a királyi biztos hálószobája, melyik lesz a tanácskozó, melyik lesz az elfo­gadó terem? Azután jöttek egy hétig a nehéz társzeke­rek, a­mik a holmit hordták. Minden nap tör­tént valami. Volt mit beszélni a városban. A következő héten két ezüst sujtásos inas volt látható. Úri lakájok Szegeden! A cívisek a fejüket csóválták. No még ilyen se történt soha! Másnap néhány tisztviselő érkezett meg. Harmadnap egy fehér blúzos és fehér sapkás alak mutatkozott néha egy-egy pillanatra a Zsótérház kapujában. A bsz a főszakács! Úgy nézett az ki arcra nézve akár egy szenátor. Némelyek még mégis süvegelték ő kegyelmét. Később ott roppant a biztosi tanács: a

Next