Pesti Hírlap, 1884. február (6. évfolyam, 32-59. szám)

1884-02-07 / 37. szám

1884 február 7. PESTI HÍRLAP. f^HiiiiMi.»-m­i»M»iM I —— I mii i iiunii—«■»«i i mimi ........... A régi megyei kuriális épület (az egyetlen ház a főváros területén, mely Földváry Mihály alispán szerint : nincs is a főváros területén) kezdetben két­szer volt színhelye a két folyó körét elfoglaló vármegye fiatalságától eredt mo­dern merényletnek. Báloztak benne. Azonban szűk volt a régi ház mind a kétszer. Kisterem, nagy­terem nem volt elegendő. Meg azután olyan furcsa is volt ez az új, derült kép abban a régi, nehéz­kes, fakó keretbe. A vedlésnek indult címeres kő­oroszlán, a fringiás, tarsolyos hajdúk, levéltár, ig­­tató, gyűlésterem, árvaszék­­ és bál, vadonta új walzerekkel, pikáns quadrillokkal. A fiatalság fogta magát és átköltözött tavaly a szűk Európába, az idén meg a be redouteba. Itt legalább nincsen akkora hatalmuk az öregeknek sem fölöttük , a mulatás is szabadabb. Nem kia­bál bele az öreg János hajdú mélabús hangja sem a kapualjból a víg zenébe (akár egy bánatos müezzin): „válts föl!“ Végül a redoute az ír,­ár­a idegen ország területén van, a főváros elvitázhatlan területén ; oda nem ér el a várme­gye keze, ha valaki megcsuszamlik is a fényes parquetten. Jobb itt, bizony, hogy sokkal jobb. A régi vármegye új hajtása különben meg­mutatta, hogy jártas a modern elméletekben is. A botanikában különösen. Az igaz, hogy nem minden vármegyének van olyan flórája, mint aminő Pest stb. stb. vármegyének. Síkföld, dombos és hegyvidék, bortermő, búzatermő föld, mindegyik küldött egy-két ékes virágszálat. Nem lehet az, hogy pusztul a magyar birtokos osztály. Ha pusztulna, dehogy bírna így virágozni. A legényei se mennek visszafelé. Lesz belő­lük olyan generáczió, mint a­milyen a mostani öregeké. Ha jobb nem. Csak az az egy, hogy­­ többen is lehetnének. No de a hézagokat betöltötte a fővárosi fiatalság. Mikor összeméregettük őket, hát meglátszott, hogy bizony magyar, igaz magyar fiatalság az; ez­­is, meg az is. Nincs amit egymás szemére vessenek. Már a feljáratnál szemlélhetővé tette magát a vármegye, kivont kardos, díszöltözetű megyei hajdúk tudatták, hogy ma a vármegye mulat. Pedig ha az mulat, istenem, az ám a mulatság ! Mindenféle rideg sze­lek fuj­dogálnak a vármegye felé, de az egyet nem vehetik el tőle: a rangos, vigadalmi talentumot. Egy szóval: kitünően mulattak. Féltíz után jelent meg a lady patronesse P­a­t­a­y Ferencné szül. Podmaniczky Gizella bárónő leányával Gizellával. A lady öltözéke barna ne­héz selyem ruhából állott, mely gazdagon éreme-szinü csipkével diszitve. A Rákóczy­induló hangjai fogadták a bizottsági elnök kar­ján belépő bálanyát. A bizottság őt és lányát mű­vészien összeállított rózsa- és kamélia-csokorral tüntette ki. Pár perc alatt a lady patronesse körül egész Pest megye szépsége és előkelősége képezett kört. Ezután kezdetét vette a tánc olyan tűzzel, hogy sok öreg urnák jutottak eszébe a patvarista bálok csár­dásai. A második négyest száznegyven pár táncolta. Ott voltak: Egressy Etelka és Margit, P. Szathmáry Aran­ka, Turóczy Terike, Szabó Erzsike, Szász Ilonka, Rudnay Ilonka, Kordin Mariska és Rita, Pekáry Gizella, Sziklay Margit, Tomory Popovics Erzsike és Stánci, Bogdán Blanka (Sz.-Sz.-György), Radvánszky Ilona, Tessy Mariska, Láng Irma és Margit, Bibó Róza (Halasról), Peskó nővérek, Takács k. a. (Pándról), Takács Jolán (Pomázról), Tahy Lidia és Anna, Beniczky Iza (Túróéból), Kovácsy Irma, Ber­­c­zely Etel, Kovács nővérek, Horváth Anna, Rud­­nyánszky Mariska, Vadnay Margit, Tomory nővérek, Kovásznay Sarolta, Balogh Piroska, Tomka Ilona, Kudelka Sarolta és Kornélia, Apaticzky Bella, Ko­csis Gizella, Sturmann Margit, Pokorny Gizella, Voj­­nits Jolánka, Pilaszanovics Ilona, Mihálovics Emilia, Marzsó Katalin, Fluck Jolánka, Békey Róza, Csanády Erzsi, Kurcz Gizella, Bogisits Sarolta és Ilona, Hoffer Teréz (Félegyháza), Nyers Ma­riska (Kalocsa), Kasnitz Janka, Ivánka Ollő Jolán, Sztankovits Mariska, Zahorszky Margit, Bulcsu Etel­e és Viola (Halasról), Golovitz Gizella és Jusztiné, Steinbach nővérek, Barta Juliska, Nagy Irén, Guthy Etelka, Schreiber Margit, Torkos Irma, Csávossy Irma, Berenczky Katica (Tass), Nagy Jo­lán, Farkas Gizella, Farkas Irén, Szabó Fáni (Ka­locsa), Mares nővérek (Pomáz), Zlinszky Irma,Vohl Juliska (Pomáz), Wallenfeld Irma, Teréz és Betti, Ka­rácsonyi Vilma, Madách Margit, Lovassy Róza, Gödi Lujza, Vásárhelyi Csilla (Szomor), Balajty Bella, Riskó Irén, Fáy Ilona, Majtényi Bassa Mariska, Pa­­tay Anna, Huszár Gábrielle, Majtényi Anna, Be­niczky Mariska és Márta, Korányi Anna, Wodianer Irén, Karlovszky Anna, Jankovics Claris, Muzslay Margit, Blaskovics Erzsi és Margit, gróf Andrássy Mari, Sárközy Erzsike, Ebeczky Mariska és Klára, Ujváry Jolán, Kaszelik Rózsa, Mályásy Ma­riska , Szontagh Aranka, Farkas Ilona és Katika, Tóth Erzsi és Fanny, Puky Anna és Maskóczy Paula kisasszonyok, továbbá : Szász Károlyné, Szathmáry Károlyné, Tahy Ist­vánné, Turóczy Adolfné, Bibó Dénesné (Szúnyog­ról), Szabó Rikhárdné, Andrássy Aladárné, b. Inkey Nándorné, b. Fehérváry Gézáné, Bibó Györgyé (Ha­lasról), Török Elekné (Halasról), Takács Józsefné (Sásdról), Takács Mihályné (Pomázról), Rudnay Jó­zsefné, Beniczky Lajosné, Kovácsy Gyuláné, Wiener Sándorné, Bahy Gyuláné, Kovács J.-né, Horváth Gyuláné, b. Splényi Berta, Rudnyánszky Ferencné, Tomory Anasztázné, Kovásznay Zsigmondné, Tomka Lászlóné, dr. Kudelka Istvánná, dr. Apaticzky Sándor­né, Vadnai Károlyné, dr. Kocsis Alajosné, Sturman Györgyné, Pekáry Józsefné, Mihalovits Antalné, Marzsó Lajosné, Fluck Gusztávné, Bajza Kálmánná, Kurcz Károlyné, Bogisits Lajosné, Sziklay Alajosné, Fluck Lajosné, Kasnitz Gyuláné, Ivánka Imréné, Sztankovits Fülöpné, Gulácsy Gyuláné, Péchy Regina, Dezsőffy Emilné (II.­Kátáról), Zahorszky Kálmánná, Bulcsu Károlyné (Halasról), Szabó Endréné, Gollovitz Mihályné, Steinbach Györgyné, Barta Béláné, Zsemy Mórné, Békey Istvánné, Nagy Istvánné, Haydin Ká­rolyné, Guthy Benőné, Schreiber Károlyné, Farkas Lászlóné, Hoffer Adolfné, Csávossy Gyuláné, Bereczky Endréné (Tassról), Herczegh Mihályné, Nagy Imréné, Farkas Józsefné, Szabó Ferenc (Kalocsa), Mares Lászlóné és Momé (Pomázról), Özv. Kordinné, Végh Györgyné (Tassról), Mattyók Bencziné (Pomázról), Wallenfeld Károlyné, Ébert Frigyesné, Karácsonyi Lászlóné, Madách Károlyné (Nógrádról), Lovassy Ferencné, Gödi Károlyné, b. Fehérváry Gézáné, Vásárhelyi Imréné (Szomorról), özv. Balajty Imréné, Risko Ignácné, Halasy Olivérné (Dabasról), Fáy Bé­láné, Patay Györgyné, Huszár Istvánné, Korányi Fri­gyesné, Vodianer Béláné, Kralovszkyné, Janko­vics Béláné, Radvánszky Károlyné, Muzslay Sán­­dorné, Erdélyi Antalné, Br. Lo-Presztiné, Blaskovics Miklósné, Blaskovics Istvánné, gróf Pejacsevich Tó­­dorné, Harkányi Jánosné, Valavszky Gusztávné, Benedikti Gyuláné, Ujváry Ignácné, Szontagh Pálné (Gömörből), Farkas Pálné, Lángh Figyesné, Nyers Lajosné, Tóth Lajosné, Pólyák Lászlóné, Kóczán Ferencné, Tanyai Gézáné úrnők. A notabilitások is szép számmal voltak kép­viselve. Ott láttuk a következőket: gróf Sza­páry Gyula, gr. Tisza Lajos, gr. Zichy Jenő, Feridun bey török konzul, Henneberg, báró Fehér­váry Géza, Üchtritz Zsigmond, a pestmegyei kép­viselők majdnem teljes számmal stb. A megye tisz­tikara Földváry Mihály alispánnal élén tömegesen jelent meg. Szapáry főispánt gyásza gátolta a megjelenésben. A táncrend Pestmegye címerével díszített pajzs volt, csinos kivitelben. A mulatságon találkozott Pestmegye majd­nem minden vidéke s a kik ott voltak, szép em­lékkel távoztak. * Calico-bál. Az évek óta közkedveltségnek örvendő álarcos Calico-bál a Nemzeti színház teljes tánckarának közreműködése mellett f. hó 17-én tartatik meg a fővárosi vigadó termeiben. _____(E rovat folytatása a mellékleten.) NAPI HÍREK. — (Udvari és személyi hírek.) A király tegnap Bécsben Mária Valeria főherceg­nővel meglátogatta Renz cirkuszát, hol végig vár­ták az előadást. — Victoria hesseni hercegnő­nek Battenberg Lajos herceggel való esküvője ápril­is 15-én lesz. Viktória királynő, a walesi her­ceg, valamint az angol uralkodó­ház más tagjai is jelen lesznek ez ünnepélyen. — Stefánia herczegnő a kis Ullmann Ernőt, ki Bécsben a Rothenthurmstrasse­­ban és akkor esett el és sérült meg, a mikor a trónörökösné kocsiján arra hajtatott: mindennap va­lami kis ajándékkal lepte meg, melyet egy szolgá­jával küldött a betegnek. — Báró Orczy Béla a király személye körüli miniszter Bécsből Budapestre érkezett — (Orvosi műtét szabó-ollóval.) A napokban a bécsi Prater-uton egy 14 éves fiút, Wagner Henriket a lóvonatu vasúti kocsi elgá­zolta. A kerekek egyik lábán mentek keresztül s azt majdnem teljesen elvágták. Nagy tömeg gyűlt össze a szerencsétlenség színhelyén, ahol az oda­sietett dr. Dimitrijewics gyors segélyben akarván részesíteni a szegény fiút, egy ott néző szabólegény ollóját kérte kölcsön, hogy az ezek összekötözéséhez szükséges operációt végezze. A kötözést közönsé­ges zsineggel eszközlé s így a sebesültet megóvta az elvérzéstől.­­ (A K­i­s­f­a­l­u­d­y-t­á­r­s­a­s­á­g) ma d. u. 5 órakor Gyulai Pál elnöklete alatt zárt ülést tartott, melyen első­sorban a pályázatok fölött döntöttek. A Lukács Krisztina-féle pályázatra (víg eposz s egy magyar nő életrajza) beérkezett pályaművek kö­zül egy sem felel meg a kellékeknek, a pá­­lyadíj nem adatik ki. Az új pályakérdé­sek kitűzése után megállapították a február 10- diki ünnepélyes közülés programmját. A Prog­ramm a következő: 1. Elnöki megnyitó. 2. Titkári jelentés. 3. Emlékbeszéd Greguss Ágost fö­lött Beöthy Zsolttól. 4. „Becsületbiró­­ság“ Mikszát­h Kálmántól, felolvassa Győry Vilmos. 5. „Halottak törvényszéke“ költemény Szász Bélától. 6. „Gyümöl­csösben“ költemény Gyulai Páltól. — Ezután a könyvkiadó bizottságba elnökké (Mailáth György he­lyébe) Gyulai Pál, bizottsági tagul pedig Csapó Vilmos kamarás választatott meg. A jövő évi költség­­vetés megállapítása után az ülés véget ért.­­ (Mária Anna szász hercegnő,) György herceg neje, mint Drezdából sürgönyzik, tegnap este 10 óra 55 perckor meghalt. Betegségéről m. hó 27-én került az első jelentés nyilvánosságra, ideg­lázban szenvedett. A betegség csakhamar oly veszélyes jelleget öltött, hogy már napok előtt lemondottak az orvosok a hercegnő felgyógyulásáról. Mária Anna her­cegnő 41 éves volt. Testvére Lajos portugál király­nak, 1843. július 21-én született, s 1859. május 11- én kelt egybe György szász herceggel, ki Albert király gyermektelensége esetén praezumt­­s trónörö­köse Szászországnak. A hercegnő hat gyermeket hagy hátra, — négy fiút és két leányt. — (A tizenötezer forintos postalopás) ügyében a postaigazgatóság befejezte a vizsgála­tot. R a d­i­c­h posta­felügyelőnek sikerült megállapítani, hogy a pénzes levél az osztrák-ma­gyar államvasutak pályaudvarán levő postahivatalnál veszett el és így már innen a zsák üresen adatott át a mozgó postának. Három posta­tiszt és két szolga, kik állásuktól fel voltak függesztve, állásaikba visszahelyeztettek, egy postatiszt ellen pedig feljelentés lé­tetett a fenyítőtörvényszékhez.­­ (Ki az a Timoleon ?) Erre a sokat fe­szegetett kérdésre ma a bécsi Tagblatt budapesti levelezője egész határozottsággal azt feleli, hogy az oly nagy szenzációt keltő politikai röp­­irat („Legújabb politikai divat“) szerzője senki más, mint a kormányelnök nagytehetségű fia, dr. Tisza István. Akiről mi azt halljuk, hogy már holnapután Angliába indul az agrárius viszonyok tanulmányozása végett. Egyúttal megemlítjük, hogy a röpirat első kiadása három nap alatt teljesen el­fogyott s a második kiadás már pénteken elhagyja a sajtót. — (Czóbel Ignácról,­ az öngyilkos váci járási segéd­szolgabiróról nemrég azt irtuk, hogy szomorú tettének oka anyagi viszonyainak zi­láltsága volt. Mint bennünket értesítenek, az elhunyt segédszolgabiró vagyoni viszonyai teljesen rende­zettek voltak. A váci takarékpénztárban is volt pénze, mely most özvegyére maradt. Czóbel halála különben a titokzatosság jellegét viseli magán. A boncolás alkalmával mérgezést konstatáltak , de nem tudják, önmérgezés vagy más általi mérgezés volt-e a halál oka. Czóbel ha­lálát Vác és környéke most is őszintén fájlalja; az ottani társasélet kedvenc tagja volt s a járás egyik legszorgalmasabb tisztviselője. Temetése a közönség osztatlan részvéte közt ment végbe. Vác összes in­telligenciája, egyletek, társulatok, hatóságok, testüle­tek, a honvédtisztikar stb. kísérték koporsóját, mely valósággal el volt árasztva koszorúkkal. A „Váci Közlöny“ a derék tisztviselő halála alkalmá­val részvétének vezércikkben adott kifejezést. — (Az ö­t­v­ö­sm­üki á­ll­­­t­ás) tartama alatt a nemzeti muzeum régiségtára zárva marad, még pedig azon okból, mert a muzeum szintén részt vesz az ötvösmükiállitáson. A muzeum ötvös­művei a régiségtárban vannak elhelyezve s a meg­csonkított gyűjteményeket nem akarják közszemlére bocsátani. A múzeum régiségtárának még egyéb hi­vatása is lesz az ötvösműkiállításnál. A múzeumban vannak ugyanis egyes ötvösműtárgyak, melyek ré­szint egyes magántulajdonban levő gyűjtemények­nek, részint pedig a kincstárból és gyűjteményeiből a kiállításra átengedett tárgyaknak kiegészítését ké­pezik. A képtár szintén zárva marad. 6.

Next